Két hét sem telt el, és egy csapat férfi kelt át a határon, hogy kiegyenlítsék a számlát. Az öreg Destortot a feleségével együtt felkötötték, a malmot pedig felgyújtották. Egy héttel később a molnárfiai elindultak bosszút állni. Monza leakasztotta a szögről apja kardját, és velük tartott. Benna szipogva követte. A lány örömmel ment. Nem érzett többé kedvet a földműveléshez.

Elhagyták a völgyet, hogy rendezzék a vitás ügyeket, és két évig meg sem álltak. Mások is csatlakoztak hozzájuk. Emberek, akik elvesztették a munkájukat, a földjüket, a családjukat. Nemsokára ők égették fel a gabonatáblákat, ők törtek be a házakba, és ők vették el, amit csak találtak. Nemsokára rajtuk volt a sor, hogy felakasszák az ellenségeiket. Benna gyorsan könyörületet nem ismerő fiatalemberré cseperedett. Mi más választása lett volna? Megbosszulták a hallottakat, aztán a lopásokat, aztán a sértéseket, aztán a sértések halvány gyanúját is. Háború volt, így hát sosem szenvedtek hiányt megbosszulni való cselekedetekben.

Nyár végén aztán Talins és Musselia békét kötött egymással. Egyik fél sem nyert semmit a csetepatéban, csak a halottak száma szaporodott. Egy arannyal hímzett köpenyt viselő férfi lovagolt be a völgybe katonái élén, és megtiltotta a további megtorlásokat. Destort fiai és a többiek szétszéledtek, magukkal vitték a zsákmányukat. Volt, aki ott folytatta, ahol az őrület kitörése előtt abbahagyta, mások pedig új őrületet találtak, amibe beleárthatták magukat. Időközben Monza újra kedvet kapott a földműveléshez. Belovagoltak a faluba.

A parancsnokról meg lehetett volna mintázni a nagyzolás szobrát, ahogy megállt a lerombolt szökőkútnál. Mellvértje csillogó acélból készült, kardja derekánál himbálódzó markolatát ragyogó ékkövek díszítették. A fél völgy összegyűlt, hogy meghallgassa.

– A nevem Nicomo Cosca, a Nap századának parancsnoka vagyok. Ez a nemes csapat az Ezer Kardnak, Styria legnagyobb zsoldosseregének a kötelékében harcol. Parancsunk van az ifjú Rogont hercegtől Ospriából, és embereket toborzunk. Olyan embereket, akik jártak már háborúban, bátrak, kalandra vágynak és szeretik a pénzt. Van maguk között olyan, akinek tele van a töke azzal, hogy a sárban kell turkálnia a megélhetésért? Van maguk között olyan, aki többre vágyik? Becsületre? Dicsőségre? Vagyonra? Ha van, az lépjen be hozzánk!

– Vele mehetnénk – súgta Benna.

– Nem – felelte Monza. – Elegem van a harcból.

– Nem kell sokat harcolni – kiáltotta Cosca, mintha olvasna a gondolataiban. – Ezt megígérhetem. Azért a kevésért meg háromszorosan meg lesznek fizetve. Heti egy tallér, plusz részesedés a hadizsákmányból. És rengeteg zsákmány lesz, emberek, higgyenek nekem. Az ügyünk igaz… vagy legalábbis nagyjából igaz, és a győzelmet biztosra vehetjük.

– Vele mehetnénk – súgta megint Benna. – Vagy megint sárban akarsz dagonyázni? Holtfáradtan összerogyni minden este, soha meg nem szabadulni a körmöd alatti mocsoktól? Mert én nem.

Monza belegondolt, mennyi munkával járna csak a felső parcellát kitisztítani, és mennyit keresne vele. Egyre többen, főleg földművesek és koldusok álltak sorba, hogy csatlakozzanak a Nap századához. Egy fekete bőrű írnok sorban feljegyezte a nevüket egy könyvbe.

Monza előretolakodott közöttük.

– Monza Murcatto vagyok, Jappo Murcatto lánya, ez pedig az öcsém, Benna. Harcosok vagyunk. Tud nekünk munkát adni a századában?

Cosca összehúzott szemöldökkel pillantott rá, a fekete ember pedig megrázta a fejét.

– Háborút megjárt férfiakra van szükségünk. Nem nőkre és fiúkra. – Megpróbálta elhessegetni őket a karjával.

Monza nem hagyta magát.

– Tapasztaltabbak vagyunk, mint ezek a vakarékok.

– Nekem volna munkám a számodra – szólt az egyik földműves felbátorodva, miután a papírra kanyarította a nevét. – Mi lenne, ha leszopnád a faszom? – Harsányan felnevetett, de Monza leütötte, és amikor elterült a sárban, a csizmája sarkával a szájába taposott, mire a férfi lenyelte a fél fogsorát.

Nicomo Cosca kissé felhúzott szemöldökkel figyelte a módszeres pusztítást.

– Sajaam, mutasd a parancsot. Szerepel benne, hogy csak férfiakat vehetünk fel? Hogy fogalmaznak?

Az írnok hunyorogva fürkészte a dokumentumot.

– Kétszáz lovas és kétszáz gyalogos, jól felszerelt, alkalmas emberek. Ide csak annyi van írva, hogy emberek.

– Az alkalmas meg olyan tág kategória. Te lány! Murcatto! Fel vagy véve az öcséddel együtt. Rajzoljátok be a jeleteket a könyvbe!

Mindketten megtették, és egyik pillanatról a másikra az Ezer Kard katonáinak mondhatták magukat. Zsoldosok lettek. A földműves megragadta Monza lábát.

– A fogaim!

– Előbb-utóbb kiszarja őket – mondta a nő.

Nicomo Cosca, a hírhedt szerencselovag vidám dudaszó kíséretében vezette ki új regrutáit a faluból. Aznap éjjel a csillagos ég alatt táboroztak, és arról beszélgettek, hogyan fognak meggazdagodni az előttük álló hadjáratban.

Monza és Benna összebújtak és egy pokrócba bugyolálták magukat. Cosca bukkant elő a sötétből, mellvértjén megvillant a tűz fénye.

– Á, az én gyerekkatonáim! A kabaláim! Fáztok, mi? – Kibújt karmazsinvörös kabátjából és odadobta nekik. – Fogjátok ezt! Így talán nem fogtok csontig átfagyni.

– Mit kér érte?

– Viseljétek egészséggel. Van másik.

– Miért? – kérdezte gyanakodva Monza.

– Egy százados először az emberei kényelmével törődjön, csak azután a magáéval. Ezt Stolicus írta.

– Az meg kicsoda? – kíváncsiskodott Benna.

– Stolicus? Nos, a történelem legnagyobb tábornoka. – Monza üres tekintettel meredt rá. – Egy régi császár. Mind közül a leghíresebb.

– Mi az, hogy császár? – kérdezősködött tovább Benna.

Cosca felhúzta a szemöldökét.

– Olyan, mint egy király. Illetve még olyanabb. Ezt el kéne olvasnotok. – Kivett valamit a zsebéből és Monza kezébe nyomta. Apró, vörös borítójú, kopott könyv volt.

– Elfogom olvasni. – A lány kinyitotta a kötetet, összeráncolt homlokkal az első oldalra meredt, és várta, hogy a férfi elmenjen.

– Egyikünk sem tud olvasni – mondta Benna, mielőtt a nővére befoghatta volna a száját.

Cosca felhúzta a szemöldökét, és két ujjával megpödörte a bajsza végét. Monza azt várta, hogy azonnal visszaküldi őket a farmra, ehelyett azonban lekuporodott melléjük a földre.

– Gyerekek, gyerekek. – A lapra mutatott. – Ez itt az A betű.