Az Ezer Kard harcolt Ospria oldalán Muris ellen. Harcolt Muris oldalán Sipani ellen. Harcolt Sipani oldalán Muris ellen, aztán megint Ospria mellé állt. Amikor éppen senkivel nem állt szerződésben, gondolt egyet, és kifosztotta Oprilét. Egy hónappal később a zsoldosoknak az a benyomásuk támadt, hogy talán nem voltak elég alaposak, így hát megint kifosztották a várost, és ezúttal csak füstölgő romokat hagytak maguk után. Harcoltak mindenkiért senki ellen és senkiért mindenki ellen, mindeközben azonban jóformán alig csatáztak.

A rablás, a fosztogatás, a gyújtogatás, az erőszak és a zsarolás azonban annál hétköznapibbnak számított.

Nicomo Cosca szívesen vette magát körül nem hétköznapi emberekkel, hogy különlegesnek és romantikusnak tűnjön. Egy tizenkilenc éves kardforgató lány meg az öccse éppen megfeleltek erre a célra, úgyhogy maga mellett tartotta őket. Először csak érdekelte a testvérpár. Aztán úgy találta, hogy a hasznára válnak. Végül nélkülözhetetlenek lettek számára.

Monzával közös vívógyakorlatokat tartottak a hűvös reggeleken – acél villant és csikordult, kapkodó lélegzetük párája gomolygott a levegőben. Hergelték egymást, a másik felé köptek, aztán együtt nevettek. A katonák körülvették őket, és röhögve figyelték, ahogy századosukat az esetek több mint felében legyőzi egy lány, aki talán ha feleannyi idős volt, mint ő. Mindenki nevetett, csak Benna nem. Ő nem értett a kardforgatáshoz.

A számokhoz viszont volt érzéke, így hamarosan ő vezette a század könyvelését, aztán már az ellátmány beszerzését, a zsákmány kezelését és eladását meg a nyereség elosztását is rábízták. Mindenki pénzhez jutott a segítségével, és könnyű volt vele kijönni, így hát gyorsan megszerették.

Monza sebesen tanult. Nemsokára tudta, mit írt Stolicus, Verturio, Bialoveld és Farans. Megtanult mindent, amit Nicomo Cosca megtaníthatott neki. Megismerkedett a taktikával, a stratégiával, a hadműveletek módszertanával és a logisztikával. Kitapasztalta, hogyan olvassa a csatateret és az ellenséget. Előbb csak figyelt, aztán maga is tette, amit kell. Kitanulta a katonáskodáshoz szükséges összes tudományt.

– Az ördög lakik benned – mondta mindig Cosca, amikor részeg volt, szóval nem éppen ritkán. Monza megmentette az életét Murisnál, aztán Cosca mentette meg a nőét. Mindenki nevetett, csak Benna nem. Ő nem értett az életmentéshez.

Az öreg Sazinét megölte egy nyílvessző, és az Ezer Kardot alkotó századok parancsnokai Nicomo Coscát választották meg tábornagynak. Monza és Benna vele tartottak. A nő eleinte végrehajtotta Cosca parancsait. Aztán megmondta neki, milyen parancsokat kellene kiadnia. Aztán maga adta ki a parancsokat, amíg a férfi részegen feküdt, és úgy tett, mintha tőle származnának. Aztán már nem is tett úgy, mert a saját parancsai jobbnak bizonyultak, és ez akkor sem lett volna másként, ha Cosca józan.

Ahogy teltek a hónapok, aztán az évek, a férfi egyre többet ivott, és nem parancsolgatott már senkinek, csak a kocsmárosnak. Nem vívott már meg mással, csak a borosüveggel. Amikor az Ezer Kard tisztára pucolt egy vidéket, és eljött az ideje, hogy továbbálljanak, Monza előkerítette Coscát egy kocsmából, egy pipaházból vagy egy bordélyból, és visszarángatta őt a seregéhez.

Gyűlölte megtenni, Benna pedig gyűlölte végignézni, hogy megteszi, de Cosca otthont adott nekik, és az adósai voltak. Ahogy a tábor felé tartottak a szürkületben, a férfi az ital súlya, ő pedig a férfi súlya alatt botorkálva, Cosca a fülébe súgta:

– Monza, Monza. Mihez is kezdenék nélküled?