Az első évben mindig éhesek voltak, és Bennának a faluban kellett koldulnia, mialatt Monza a földeken dolgozott és az erdőben gyűjtögetett.

A második évben jobb lett a termés, a pajta melletti parcellában zöldségeket is termesztettek, amikor pedig megjött a hó, és a fehér csend átvette az uralmat a völgyben, Destort, az öreg molnár adott nekik kenyeret.

A harmadik évben az időjárás is segítette őket. Éppen jókor jött az eső, és Monza szép termést nyugtázhatott a felső parcellában. Olyan szépet, amilyet talán az apja sem soha. A határon túli forrongások miatt magasra szöktek az árak. Lesz pénzük, megjavíttatják a tetőt, és Benna kaphat végre egy rendes inget. Monza figyelte, ahogy a búza hullámokat vet a szélben. Büszke volt rá, hogy a saját két kezével alkotott valamit. Erről a büszkeségről beszélt mindig az apja is.

Pár nappal az aratás előtt hangokra ébredt a sötétben. Kezét az öccse szájára tapasztva felrázta a mellette alvó Bennát. Fogta az apja kardját, óvatosan kinyitotta a zsalukat, majd mindketten kimásztak az ablakon, belopóztak az erdőbe, és elbújtak a bozótban egy fatörzs mögött. Fekete alakok álltak a ház előtt, fáklyáik fénye reszketett a sötétben.

– Kik ezek?

– Pszt!

Monza hallotta, ahogy betörik az ajtót, aztán átcsörtetnek a házon és a pajtán.

– Mit akarnak?

– Pszt!

A férfiak szétszéledtek a földeken, fáklyáikkal meggyújtották a gabonát. Hamarosan minden tomboló lángokba borult. Monza hallotta, hogy valaki ujjongani kezd. Valaki más felnevetett.

Benna arcát megvilágította a vibráló narancsszínű fény, szeméből könnyek csorogtak.

– De miért tették? Miért tették?

– Pszt!

Monza figyelte a tiszta éjszakában felszálló füstöt. Minden munkája. Minden fájdalma és verejtéke. Miután a férfiak elmentek, sokáig nem mozdult, csak a lángokat figyelte.

Reggel újabb emberek jöttek. Komor tekintetű, bosszúszomjas völgylakók az öreg Destort vezetésével. A molnár övén kard lógott, mögötte három fia állt.

– Itt is jártak, mi? Szerencsétek van, hogy éltek. Feljebb a völgyben megölték Crevit és a feleségét. Meg a fiukat is.

– Mit fognak most csinálni?

– Megkeressük és felkötjük őket.

– Mi is megyünk.

– Jobban tennétek, ha…

– Megyünk.

Destort nem volt mindig molnár, és értette a dolgát. Másnap este utolérték a gyújtogatókat, akik dél felé tartva anélkül táboroztak le az erdőben, hogy egyáltalán rendes őrt állítottak volna. Inkább voltak tolvajok, mint katonák. Még földművesek is akadtak közöttük, inkább a határ egyik oldaláról, mint a másikról, akik úgy döntöttek, megtorolnak valamiféle kitalált sérelmet, amíg földesuraik a saját kakaskodásukkal vannak elfoglalva.

– Aki nem áll rá készen, hogy embert öljön, inkább maradjon itt. – Destort kirántotta a kardját, a többiek pedig előkészítették a bárdjaikat, a fejszéiket vagy a rögtönzött dárdáikat.

– Várj! – súgta Benna, és megragadta Monza karját.

– Nem.

Görnyedten, csendben futott a fekete fák között táncoló lángok felé apja kardjával a kezében. Kiáltást hallott, fém csördült, íj húrja pattant.

Kilépett a bokrok közül. Két férfi kuporgott egy tábortűz fölött gőzölgő lábas mellett. Az egyiknek sűrű szakálla volt, kezében fejszét szorongatott. Félig sem tudta felemelni, amikor Monza belevágott a szemébe. A férfi ordítva terült el a földön. A másik sarkon fordult, és futni készült, mielőtt azonban egetlen lépést is tehetett volna, a lány hátulról felnyársalta. A szakállas az arcát fogva egyre csak ordított. Monza a mellkasába döfött, mire a férfi szörcsögve zihált néhányat, majd elhallgatott.

A lány összehúzott szemöldökkel pillantott le a két holttestre, miközben lassan alábbhagyott körülötte a csatazaj. Benna előosont a fák közül, levette a szakállas erszényét az övéről, és a tenyerébe borította a súlyos ezüstérméket.

– Tizenhét tallér volt nála.

A teljes termés is legfeljebb feleennyit ért. A fiú a nővére felé nyújtotta a másik férfi erszényét.

– Ennél meg harmincat találtam.

– Harmincat? – Monza a vérre pillantott apja kardján, és arra gondolt, milyen különös, hogy gyilkos lett belőle. Milyen különös, hogy ilyen könnyű volt ölnie. Könnyebb, mint a kemény földet ásni a megélhetésért. Sokkal, sokkal könnyebb. Később várta, mikor éri utol a bűntudat. Sokáig várta.

De csak nem jött.