29

Az A380-as lassított, ahogy közeledett a gurulópálya végéhez, felkészülve arra, hogy széles ívben félfordulatot tegyen, és ráállhasson a két kilométer hosszú kifutópályára.

Chase a repülőgépen tartotta a szemét, miközben felgyorsított, egyre magasabb sebességbe téve a Ferrari sebváltóját. Az erős széltől hunyorognia kellett, és könnyezett a szeme, de mindössze arra volt szüksége, hogy egyenesben tartsa az autót.

Sohasem volt még A380-as fedélzetén, ezért szinte semmit sem tudott a belső kiképzéséről, azon túlmenően, hogy dupla fedélzete volt. De az az utasszállító változatra vonatkozott, ez viszont teherszállító volt, ami azt jelentette, Chase még inkább a sötétben tapogatózott. Majd improvizálnia kell, ha felszáll a gépre.

De improvizálnia kell, ahhoz is, hogy feljusson a gépre. Ha a Ferrarival megpróbálná megakadályozni a repülőgép felszállását, az olyan lenne, mintha egy kartondobozzal próbálna meg feltartóztatni egy tankot. A hatalmas gép úgy félrelökné a sportautót, mintha ott sem lett volna.

És azzal sem próbálkozhat, hogy rálő a gépre, mert túl nagy volt a kockázat, esetleg megöli Ninát, ha a gép a lövés következtében kigyullad vagy lezuhan.

Bár, ha ezzel meg tudja állítani a vírust, akkor az szükséges áldozat – beleértve önmagát is, akivel ugyanaz történne…

Több mint száznegyvennel ment, de könnybe lábadt szemein keresztül alig látta a kilométerórát. Az A380-ast elmosódott fehér foltnak látta.

Bármit is fog tenni, nagyon gyorsan át kell gondolnia…

– Miss Frost! – A pilóta hangja visszhangzott a telefonban. – Egy személyautó van a kifutón!

Kari odament a kabin bal oldalára és lenézett. – Micsoda?! – mondta elakadó lélegzettel. Nina is kinézett mellette. A távolba elnyúló kifutópályát látta, ahogy a repülőgép befordult – a pályán pedig egy száguldó tűzpiros Ferrari kabriót!

Az autó hihetetlen sebességgel tartott feléjük, egyetlen utasa lassanként alakot öltött. Nina még ilyen távolról is felismerte a kopaszodó fejet a kormány mögött abban a pillanatban, ahogy meglátta. – Ó, Istenem! Ez Eddie!

Kari megdöbbent, aztán odament a telefonhoz. – Itt Kari Frost. Semmilyen körülmények között nem halaszthatja el a felszállást. Bármit tesz az az ember, emelje fel a gépet a levegőbe! Ez parancs. – Kari visszament az ablakhoz. – Mi a fenét csinál?

– Megpróbál megállítani téged – mondta Nina.

Kari összeszorította a száját, és szigorú arckifejezést vett fel. – Nem fog neki sikerülni. – Odament a lépcsőhöz és lekiabált az őröknek: – Készítsék elő a fegyvereiket, és nyissák ki a zsilipkaput! Valaki megpróbálja megakadályozni, hogy felszálljunk…

Nina észrevette, Kari háttal áll neki és csak könnyedén támaszkodik a korlátra.

Arra sem volt ideje, hogy racionálisan végiggondolja a dolgot.

Ehelyett ösztönösen cselekedett, mindkét karját előretartva nekirohant Karinak, mint valami faltörő kos, és lelökte a lépcsőn.

Karit ez teljesen váratlanul érte, ezért semmi esélye nem volt arra, hogy megakadályozza az esést. Sikított, amikor lefelé gurult a fémlépcsőn, s közben a végtagjai nekicsapódtak a kemény széleknek, végül nagy puffanással leért a padlóra, véresen és kábultan.

Nina megdöbbent azon, amit csinált, de aztán felülkerekedett az életösztöne. Megszokni vagy megszökni…

Megszökni!

Odaszaladt a kabin hátsó részén lévő ajtóhoz, imádkozva, hogy ne legyen bezárva. Nem volt. Miután átrohant rajta, a felső rakodótérben találta magát, egy csupasz fémgerendákból álló ívelt alagútban, amelyben szállítótartályok sorakoztak végig, csörögve tiltakozva fogva tartásuk ellen. A mennyezetre szerelt fehér spotlámpák kísérteties fényt szolgáltattak.

Az ajtón nem volt zár. Sietve nézett körül, gyorsan keresett valamit, amivel biztosíthatná, senki se tudjon bemenni utána.

A legközelebbi tartály körülbelül egy méternyire lehetett tőle, amelyet a padlóba rögzített fülekhez erősített vastag szíj tartott a helyén. Megrántott valamit, amiről remélte, hogy a kioldókar. A szíj hangos kattanással kiszabadult. Athurkolta az egyik falban lévő rúdon, aztán rákötötte a kilincsre, jól megszorította. Ez nem fogja megakadályozni, hogy kinyissák az ajtót, de sokkal nehezebb lesz bárki számára átpréselődni a keskeny nyíláson.

Nina hátralépett, és körülnézett a rakodótérben.

A vírus…

Ahhoz, hogy a vírust repülés közben kiengedjék, bármilyen tartályban is van, valahogy hozzá kellett szerelniük az Airbushoz. Ha Nina meg tudná találni a tartályt, akkor találhatna módot a szabotálásra.

A kabinból hangos futólépések hangja hallatszott: valaki rohant fel a lépcsőn.

Nina elszaladt a rakodótér másik végébe.

• • •

Az A380-as majdnem befejezte a fordulást, Chase a kifutópálya végén volt. Megtörölte a szemét, hogy tisztábban lássa a repülőgépet. A gép törzse alatt öt futómű volt, egy az orránál, a többi négy pedig elosztva a gép súlyának megfelelően olyan szélességben, amennyire csak lehetséges.

Amikor a futómű visszahúzódik a repülőgép gyomrába, lennie kell olyan bejárati nyílásnak, amelyen keresztül bemehet a géptörzsbe, ha sikerül feljutnia az egyik futóműre. Lehet, hogy vannak bejárati nyílások, mondogatta magának.

Meg kellett próbálnia. Most vagy soha. Az A380-as négy tátongó motorja kezdett felpörögni.

A Ferrari gumijai ismét csikorogtak, amikor a kifutó egyik oldalára farolt. Nem azért, mert ki akart térni a repülőgép elől, hanem mert olyan kis helyen kellett fordulnia, amennyire csak lehetséges anélkül, hogy túlságosan le kelljen lassítania. A repülőgép alá akart kerülni.

A szigonypisztoly készenlétben állt az anyósülésen.

Szó szerint csak egy lövése volt, mert ha azt eltéveszti, akkor igen nagy az esélye annak, hogy meghal, amikor a Ferrarit elkapja a motor utórobbanása. Ha azt sikerülne túlélni, akkor is rövid időn belül meghalna, mert vagy Frost emberei ölik meg, vagy a vírus.

Még ha sikerülne is neki, valószínűleg akkor is meg fog halni. Épp ezért meg kellett próbálnia.

Hőség csapott az arcába, amikor elhaladt a baloldali motorok mögött. A Ferrari majdnem kifarolt, ezért egy kicsit levette a lábát a gázpedálról, de ha most hibázik, akkor nincs újabb esélye, hogy utolérje a gépet.

A repülőgép orránál lévő fedélzeti nyílás kinyílt. Valaki kihajolt rajta, a kezében fegyvert tartott, Frost egyik embere őt kereste.

A felhevült kerekek szerettek volna leállni…

Most hogy közvetlenül a gép törzse mögött volt, Chase egyenesbe hozta az autót, és becélozta az A380-as gyomrában lévő két pár futómű közötti részt.

A motorzaj fülsiketítő volt, és a repülőgép elkezdett gyorsulni.

Kolosszális méretéhez képest az Airbus ijesztően gyorsan reagált. Égő levegő csapott Chase arcába, mint egy hurrikán, amikor a Ferrari a gép farka alá hajtott. A hatalmas géptörzsön kívül semmit sem látott, olyan érzést keltett benne, mint egy óriási kalapács, amely bármelyik pillanatban laposra zúzhatja.

A hátsó futóművek között volt, még mindig gyorsabban haladva, mint a gép, de már nem sokáig.

Megfogta a szigonypisztolyt.

Most egy vonalba került az elülső futóművekkel, és a lábával padlóig nyomta a pedált, hogy lépést tudjon tartani az Airbusszal. Egy enyhe kormánymozdulattal közelebb került a bal oldali futóműhöz, amelyen a négy óriási kerékgumi szinte egybeolvadva forgott. Egy lövés.

A kerekek alig harminc centire voltak a Ferrari oldalától. Amikor a gép elhúzott mellette, Chase célba vette szigonypisztolyával a futómű süllyesztett tárolóját. Egyetlen esély…

Tűz!

A szigony kirepült, maga mögött húzva a kötelet. Berepült a keréktárolóba és nekicsapódott a belső falnak. Ha kiesik, akkor vége…

Benne maradt!

A szigony átfúrta a fém rekeszfalat.

Csak annyi kellett, hogy néhány másodpercig benne maradjon. Miután bekapcsolta a kötelet visszahúzó gombot, átdugta a pisztolyt a kormánykerék közepén, és a kötélre hurkot kötött. Aztán elengedte a kormányt, erőnek erejével kihúzta magát az óránkénti száz mérföldes légörvénnyel szemben, és fogta a kötelet, amíg teljesen meg nem feszült…

A Ferrari kifarolt, majd becsúszott a futómű mögé.

Chase átugrott az ajtón, és kézével felhúzta magát a kötélen. A gép kerekei port és kavicsot csaptak az arcába. Csak néhány lábnyit kellett felfelé mennie, de a kötél már most túlfeszült.

A lába súrolta a kifutópályát, és majdnem lecsúszott a kötélről. Vér serkent ki az ujjai között, ahogy a kötél belevágott a húsába.

A futómű csak egy lábnyira volt tőle – egyetlen karlendítés és fel tudja húzni magát a futóműre…

A kötél csapkodni kezdett. A Ferrari oldalra farolt, és úgy csúszkált a gép mögött, mint egy játékszer. Chase érezte, az acélkötél rángat. A szigony meglazult.

Kétségbeesetten próbálta elkapni a futóművet, véres ujjaival éppen akkor sikerült megmarkolni a fémet, amikor a kötél elszakadt.

A Ferrari elszabadult, és vadul forgott mögötte. A kötél elsüvített Chase mellett, a szigony, az a halálos tüske az arca mellett cikázott. Chase ösztönösen körülnézett, hogy kövesse a szemével, még éppen időben ahhoz, hogy lássa, amint az Airbus végigszántotta a sportautót, és össze is lapította. Szétroncsolt törmelékdarabok repültek minden irányban.

Az ütközés a hatalmas repülőgépet is megrázta. Chase-nek komoly erőfeszítésébe került, hogy meg tudjon kapaszkodni, miközben kétségbeesett kísérleteket tett, rugdalózva próbált találni egy talpalatnyi helyet, mielőtt úgy járna, mint az F430-as.

A csizmája szilárd fémet ért. Felhúzta magát. Ha rosszul tippelt, akkor nincs bemeneti nyílás, és a futómű halálra fogja lapítani, amikor visszahúzódik a repülőgép gyomrába.

Felnézett, de nem látott mást, csak fémfalakat, kábelkötegeket és hidraulikus vezetékeket.

A fenébe…

Amikor az Airbus elhagyta a kifutópályát, a motorok hangja szinte elviselhetetlen lett, a futómű elkezdett visszahúzódni, befelé csukódni a keréktartó üregbe. Chase kétségbeesetten izgett-mozgott, miközben a futómű a mennyezet felé nyomta. A gép törzsének fémbordái borotvapengeként fogják darabokra szeletelni…

Egy fedélzeti nyílás!

Egy lenyitható lap, alig hatvan centi széles, egy süllyesztett gyűrű alakú fogantyúval. Megragadta a fogantyút. Meg sem moccant.

Vagy új volt még és emiatt túl merev, vagy… Chase az elsőre fogadott, erősebben megrántotta, és a lap lenyílt. Átpréselte magát a keskeny nyíláson, és nagy puffanással landolt, amikor a futómű a helyére kattant mögötte. A futómű és a keréktartó mennyezete közötti nyílás tíz centi sem volt.

A fény erőssége drasztikusan csökkent, amikor a külső ajtó becsapódott, a motor hangja tompa morajlássá változott. Egy szerelőaknához hasonló térbe került, ahol csak négykézláb lehetett mozogni, nagyjából egy méter magas volt és apró, de intenzív spotlámpák világították meg. A falakon még több vezeték volt, s mindegyik a repülőgép közepébe vezetett.

Chase bezárta a nyílást és követte a kábeleket, hátha megtalálja az utat a rakodóterekbe.

• • •

Nina hallotta, valaki veri az ajtót. Még gyorsabban szaladt előre a rakodótérben.

Arról, hogy mi lehet a tartályokban, fogalma sem volt – csak annyit tudott, egyik sincs hozzákapcsolva a repülőgép törzséhez. Miközben az A380-as meredeken emelkedett a levegőbe, Nina a biztonsági fogantyúkba kapaszkodva igyekezett a repülőgép hátsó részébe.

Az ajtón egyre erősödött a csapkodás. Ninának nem volt már sok ideje, és még két szint volt, amelyeket át kellett kutatnia…

Chase kinyitott még egy lenyíló ajtót, és amikor kiért a szerelőaknaszerű térből, az elülső alsó rakodótérben találta magát. Az A380-as alsó fedélzetét két részre osztotta a futómű, és Chase inkább előre ment, mint hátra, abból a megfontolásból, hogy talán eljuthat a pilótafülkéig és ott túszul ejtheti a pilótákat.

Ha a vírus a hátsó rakodótérben van, akkor, ahogy mondani szokta, megszívta…

A rakodótér tele volt, és semmiképpen sem tudta volna átpréselni magát az alumínium tartályok között, a mennyezet és a tartályok között pedig alig harminc centiméternyi rés volt. Felmászott a legközelebbi tartályra, és a hasán csúszott előre, amilyen gyorsan csak tudott.

Kari átpréselte magát az ajtón. Lebukott a kilincshez erősített szíj alá, aztán átvizsgálta a rakodóteret, és a helyiség végén látott valami mozgást.

Letörölte a vért az alsó ajkáról, és egy pillanatig nézte a bíborvörös foltot a bőrén. – Jaj, Nina… bárcsak ne tetted volna ezt…

Aztán felemelte a fegyverét, és elindult Nina után.

• • •

Talált egy ajtót a rakodótér elején. Chase kinyitotta, és egy teherliftet talált, amely elég nagynak tűnt ahhoz, hogy beleférjen egy olyan zsúrkocsi, amely jobbra állt tőle. Mellette volt egy létra, amely felfelé vezetett.

Felmászott a létrán. Egy raktárszobába jutott, egy szűk helyiségbe, tele volt kulcsra zárható szekrényekkel. Megnézte a rajtuk lévő címkéket – mindenféle vészhelyzetben szükséges berendezések –, aztán elővette Wildey-ját, és résnyire kinyitotta az ajtót, hogy kikukkantson.

Senkit sem lehetett látni. Chase a repülőgép elejének közelében lehetett. A szoba valamiféle személyzeti területnek tűnt, a hátsó fal mentén egy sor ülés volt egy nyitott ajtó közelében, ahonnan Chase látta a központi rakodóteret. Egy másik ajtó előre vezetett.

Bizonyára az volt a pilótafülke.

Chase kilépett a raktárszobából, a Wildey lövésre készen a kezében. Balra tőle volt egy lépcső, amely a legfelső fedélzetre vezetett; felnézett, de nem látott ott senkit.

Mit csináljon? Meg kellett találnia Ninát. De Frost azt mondta, a vírust akkor fogják kiengedni, amikor a repülőgép eléri az utazómagasságát, és mivel az A380-as még mindig meredeken emelkedett felfelé, az nem fog sokáig tartani.

Chase döntött.

Odament a pilótafülke ajtajához, és kivágta az ajtót. A másodpilóta körbepillantott, nyilván arra számított, a személyzet egyik tagját fogja látni – aztán norvég nyelven figyelmeztette a pilótát.

A pilóta megfordult az ülésén, és nyúlt valamiért.

Chase meglátta a fegyvert, és pontosan úgy reagált, ahogy kiképzői és tapasztalatai tanították. A pilótafülke zárt légterében a Wildey akkora hangot adott, mint egy ágyú. A golyó lyukat ütött a pilótaülés hátában, majd a pilótában, és végül az egyik monitorban megállt. Vér borította el a műszereket.

A pilóta holtan előrebukott, a keze lecsúszott a botkormányról. A repülőgép élesen oldalra dőlt, és Chase nekiesett a pilótafülke falának. Amikor visszanyerte egyensúlyát, felnézett. Ahelyett, hogy megpróbálta volna egyenesen tartani a gépet, a másodpilóta a saját fegyvere után nyúlt…

A Wildey ismét eldördült.

A két biztonsági ember, akik a központi rakodótérbe ment, hogy elintézze Ninát, meghallotta az első lövést, de az A380-as megbillenése azonnal elárulta, még nagyobb baj van. Mire elérte őket a második lövés hangja, már rohantak a pilótafülke felé.

Nina felsikoltott, amikor nekiesett az egyik tartálynak. Elkapott egy szíjat, hogy abban kapaszkodjon meg, aztán visszahúzta magát.

Biztos volt benne, lövést hallott, éppen mielőtt a repülőgép megdőlt.

Egy nagyon… ismerős lövést.

– Eddie – suttogta, alig akarva elhinni ennek lehetőségét. Valahogy sikerült feljutnia a gépre?

A repülőgép újra megrázkódott.

Chase fent volt a gépen, és most is annyi bajt okoz, mint máskor…

Chase nagy nehezen bepréselte magát a két halott ember ülése közé. Az A380-as ultramodern rendszerei felváltották a repülőgépek hagyományos nehéz kormányrúdját egy kis joystickre. Ami kevésbé jelentett fizikai megterhelést a pilótának, de Chase-nek sokkal nehezebb volt elérnie. – Mi a francnak kellett ezt csinálnod, te hülye fasz?! – morogta Chase a pilóta felé.

Sikerült megragadnia a botkormányt, és az egyik oldalra lökte. Nagy megkönnyebbülésére a repülőgép kezdett visszaállni egyenesbe.

Aztán villámként hasított belé a gondolat, fogalma sincs, mi a következő lépés. Egyetlen repülőgépet sem tudott vezetni, pláne nem egy ötszáz tonnás behemótot.

– A fenébe! – Kétségbeesetten nézett a műszerfalra. Az egyetlen dolog, amit egy pillanat alatt felismert, az a mesterséges horizont volt, amely mutatta, a gép még mindig emelkedik, és jobban megdől, mint azt Chase szerette volna.

Hol a fenében van a robotpilóta?

Ott van: Robotpilóta engedélyezése, a műszerfal teteje közelében. Rácsapott a kiálló gombra, és próbaképpen elengedte a botkormányt. Egy mesterséges női hang közölte, hogy átkapcsolt robotpilótára, és a repülőgép szépen vízszintes helyzetbe áll. Chase kereste a magasságmérőt. Az A380-as éppen túllépett a tizenkétezer lábon, egészen közel kerülve az utazómagassághoz.

Chase abban reménykedett, bármilyen rendszert is használtak a vírus kiengedésére, nem időzítő fogja beindítani.

Kari felegyenesedett, amikor az A380-as vízszintesbe került. A pilótafülkéből érkező két lövés mennydörgő hangja azt sugallta, már mindkét pilóta halott volt – és hihetetlen, de – Chase átvette az irányítást.

Chase! Hogy a fenébe került fel a gépre?

Nem mintha számított volna. Ott volt és ez önmagában óriási veszélyt jelentett.

Nagyobbat, mint Nina? Kari felmérte a veszélyt. A vírust tartalmazó doboz egy tartályban volt a középső fedélzet leghátsó részében, csövekkel ellátva, amelyeken keresztül ki lehet szórni az A380-as végéből a levegőbe. Ha Nina ki tudja nyitni a tartályt, akkor belepiszkálhat a kioldó szerkezetbe.

De először meg kellett találnia a tartályt, és utána betörnie.

Chase viszont a pilótafülkében volt. Ő jelentette a nagyobb veszélyt.

Kari még egy utolsó pillantást vetett a hátráló Ninára, aztán megfordult.

Nina odaért a felső rakodótér végébe. Egyik tartályon sem volt jele annak, hogy a repülőgép külsejéhez lett volna kapcsolva.

Ami azt jelentette, a vírus a repülő másik szintjén várakozik.

Nina félt, hogy vissza kell mennie a rakodótér elejébe, és el kell haladnia üldözői mellett, de aztán észrevett egy fedélzeti nyílást a hátsó válaszfalon, amely egy kis fülkébe vezetett. Nina bedugta fejét az alacsony helyiségbe. Egy szerelőkamra volt óriási biztosítódobozokkal, amelyek a falon lévő vastag kábelkötegekhez voltak csatlakoztatva.

És volt még egy nyílás a padlón.

Bemászott a fülkébe, elfordította a kallantyút a kisajtón, és kinyitotta. Alul egy másik fémtartályt látott, előtte egy rakodólap, amelyhez egy nagy kékesszürke motorbicikli volt hozzáerősítve. Nina felismerte, Karié, az ő verseny-motorja, amire annyira büszke.

Beugrott a középső rakodótérbe.

Most hogy a gép robotpilótára váltott, Chase hátralépett a műszerfaltól. Remélhetőleg tud egy kis időt nyerni. Hogy hogyan fog landolni két halott pilótával, az már más kérdés…

Futólépéseket hallott maga mögött, ezért odalapult az ajtó melletti falhoz. Lövések süvítettek el mellette, és egyenesen a műszerfalba csapódtak. A pilótafülke ajtaján keresztül látta, az egyik férfi lebukik a válaszfal mögött, hogy a társa fedezni tudja, amíg ő hirtelen felugrik és lő.

De Chase lőtt előbb. A Wildey egyetlen golyója lyukat ütött a válaszfalon és a mögötte álló emberen. Vér fröcskölt szét mindenfelé, és a biztonsági őr arccal előre a padlóra bukott.

Egy meghalt. De volt még egy másik odakint.

Újabb golyók csapódtak be a pilótafülkébe, műanyag és rostlemez darabkák szálltak a levegőben. A biztonsági őr ugyanazt a trükköt használta, mint Chase: a válaszfalon keresztül lőtt. Chase hasra vágta magát, és a lövések a fülke falába és a fölötte lévő oldalpanelekbe fúródtak.

Chase látta a halott férfi pisztolyát a padlón: egy SIG-Sauer P226-ost. A társának valószínűleg ugyanolyan fegyvere lehet, ami azt jelenti, tizenöt golyó van a tárban, amelyből tizenhármat már kilőtt, tizennégy…

Tizenöt!

Ha rosszul számolt, akkor az a halálát jelenti.

Chase előregurult, maga előtt kinyújtott kézzel a pilótafülke ajtajának vetette magát. Látta, Frost második őre kétségbeesetten tölti be az új tárat a pisztolyába…

A Wildey eldördült. A biztonsági őr alól kiszaladt a lába, és hátrazuhant.

Chase felugrott és sietett a gép hátsó részébe, miközben félrerúgta a pisztolyokat a két férfi közeléből, ha esetleg még nem haltak volna meg. Egy gyors ellenőrzés segítségével megállapította, már nem éltek.

Hacsak nincs több személyzet a gépen, akikről nem tudott, már csak Kari maradt.

Meg Nina.

Nina hallotta a lövéseket és lebukott a padlóra a motorkerékpár mellé, ha valaki esetleg bejutna hozzá a rakodótérbe.

Az utolsó lövés Chase Wildey-jából jött, ami remélhetőleg azt jelentette, ő az utolsó, aki életben maradt…

– Eddie? – kiabálta Nina. – Eddie!

Chase hallotta a rakodótérből jövő női hangot.

Vajon Nina volt vagy Kari? Nehéz volt megállapítani a motorzaj mellett. Odament az ajtóhoz, de nem látott semmi mást, csak fémtartályokat a halvány fényben. – Nina! Maga az?

A rakodótér végében egy fej bukkant föl. Chase azonnal felismerte a vörösesbarna hajat. – Nina!

Chase beszaladt a rakodótérbe.

Kari hallotta, hogy Chase kiabál odalent, amikor visszament az igazgatói fülkébe. Megállt, és lenézett a lépcsőn, mert meg akart győződni arról, Chase nem áll ott lesben, aztán csendben lement.

Kezében fegyverrel, Kari belépett a személyzeti fülkébe. Chase-nek nyoma sem volt, de két emberük holtan feküdt a padlón. A pilótafülke nyitva volt. Egy pillantással megállapította, a két pilóta is meghalt.

Bezárkózhatna, és átvehetné a repülőgép irányítását. A válaszfalban lévő lyukak azonban azt sugallták, az veszélyes lehet. Chase az ajtón keresztül lelőhetné.

És ha bezárkózik a pilótafülkébe, akkor Chase és Nina nyugodtan megkeresheti, és megrongálhatja a vírusdobozokat…

Mindenesetre gyorsan bement a pilótafülkébe, hogy ellenőrizze a repülőgép állapotát. Néhány panelt megsértettek a golyók, de megtalálta azokat az információkat, amelyekre a legnagyobb szüksége volt. A robotpilóta be volt kapcsolva, az A380-as tizenkétezer láb magasságban 320 csomóval haladt előre. Mivel a gép letért az útvonaláról, és nem érte el az utazómagasságot, arra figyelmeztethette a légiirányító központot, hogy valami nincs rendben. Ráadásul, ha a gép nem válaszol több mint néhány percen keresztül, akkor felküldik a légierőt. A fene egye meg!

A repülőgépet le kell vinni a földre, mielőtt a hadsereg beavatkozna. Ha visszatér Ravnsfjordba, egy magánrepülőtérre, akkor a fedélzeten zajló események titokban maradnak, és emberi hibára lehet hivatkozni. Másodjára is meg lehet próbálni a Trident vírus kiszórását, némi késéssel.

Kari megvizsgálta a robotpilóta vezérlőit, amelyek szerencsére sértetlenek maradtak. Az A380-as számítógépei a legkorszerűbbek voltak, a ravnsfjordi kifutópályát pedig a legújabb navigációs eszközökkel szerelték fel; vészhelyzetben a gép szó szerint magától le tud szállni biztonságban bármilyen emberi beavatkozás nélkül.

Ami nagy szerencse, mert most már senki sem élt a fedélzeten, aki irányítani tudta volna a hatalmas repülőgépet.

Kari, hirtelen leizzadva, aktiválta a kényszerleszállás rendjét.

Chase átpréselte magát a tartályok mellett, aztán odaért Ninához, aki Kari versenymotorja mellett várakozott. Chase átölelte a lányt. – Jézusom, de jó, hogy jól van!

– Én azt hittem, meghalt! – kiáltott fel Nina.

– Én ugyan nem, szivi, elpusztíthatatlan vagyok. – Nina megcsókolta. – Óóó! Ezt miért kaptam?

– Csak örülök, hogy látom! – Aztán a mosoly eltűnt Nina arcáról. – Eddie, figyeljen ide, valahol a gépen van egy…

– Tudom, vírus. Van valami elképzelése, merre lehet?

– Nem, de a repülőgép külsejéhez kell legyen csatlakoztatva. A felső rakodótérben nincs semmi.

– Semmi hasonló nem volt, arra előre sem – mondta Chase –, és semmit sem láttam az alsó rakodótérben.

– Akkor nem sok lehetőség maradt hátra! Jöjjön! – Nina magával húzta Chase-t a rakodótér végébe. – Maga ellenőrizze a baloldaliakat, én megyek jobbra.

Chase oldalán kevesebb tartály volt, és egyikben sem volt semmi rendkívüli. Odaért a hatalmas hátsó berakodó ajtóhoz, és megállt, hogy ellenőrizze. Talán, ha kinyitná az ajtót – vagy teljesen kilökné, mert amikor közelebbről megnézte, talált egy figyelmeztető feliratot meg utasításokat, hogyan kell felrobbantani a robbanócsavarokat –, akkor talán a le tudná kényszeríteni a gépet…

– Eddie! – Chase körülnézett, és már meg is feledkezett az ajtóról, amikor Nina kétségbeesetten integetett neki a gép végéből. – Jöjjön ide, megtaláltam!

Chase odasietett a rakodótér végébe. Nina egy pár acélcső mellett állt, amelyek a leghátsó tartályból vezettek a hátsó válaszfalban lévő szerelvénybe. – Itt van! – mondta Nina. – Van valami elképzelése arról, hogyan lehet leállítani a vírus kiengedését?

Chase megrázta a fejét. – Általában, amikor tömegpusztító fegyverekkel foglalkozom, egyszerűen felrobbantom az egész rohadt épületet! – Egy lakat lógott a tartály elülső oldalán, de Chase néhányat ráütött a Wildey tusával, és az segített.

– Úristen! – kiáltott fel Nina, amikor belenézett. Annak alapján, amit Frost mutatott neki a biolaborban, Nina kis vírussal telt fiolákra számított, de a három tartály, amelyeket most látott, inkább olajhordókra emlékeztettek. – És most mit csinálunk?

– Kiiktatjuk azt – mondta Chase, miközben egy elektromos szivattyúra mutatott, amely az egyik hordószerű tartály aljánál volt. Mellette volt egy egyszerű vezérlőtábla. Az egyik gomb kinyitja a szelepeket, a másik pedig belepumpálja a vírust a csövekbe, és onnan kijuttatja a szabad levegőre.

– És ha titkos csapda védi?

– Miért lenne az? Nem számítottak arra, hogy bárki is feljut a gépre! – Chase célba vette a vezérlőtáblát.

– Hé, várjon! – kiáltott fel Nina. – Nem lőhet csak úgy rá! Mi van, ha rövidzárlatot okoz, és beindítja az egész szerkezetet?

Chase ránézett Ninára. – Szét tudom szedni, de egy kicsit fogy az időnk! – Újra célzott…

Az A380-as megbillent, és elveszítették az egyensúlyukat. – A fenébe! – mondta Chase. – Mi volt ez?

Nina a rakodótér eleje felé nézett. – Kari. Biztosan a pilótafülkében van! Vajon mit csinálhat?

– Megfordítja a gépet – mondta Chase mogorván. – Visszavisz bennünket Ravnsfjordba, hogy ötven fickó vegyen körbe.

– De ő nem tudja irányítani ezt a gépet!

– Nem is kell tudnia, a számítógép elvégzi helyette. Tessék! – Elővette a svájci bicskáját, és odaadta Ninának. – Van benne csavarhúzó meg valami ollóféle is. Vegye le az előlapot, aztán vágja el az összes vezetéket, amit csak talál.

– Én régész vagyok, nem villanyszerelő! Maga mit akar csinálni?

– Lerendezem Karit. – Felemelte a Wildey-ját és félretolta Ninát, majd elindult előre.

Nina babrálni kezdett a késsel, próbálta kinyitni a pengéket, de csak annyit sikerült elérnie, hogy letört az egyik körme. – A fenébe! – Megpróbálta még egyszer, de ismét sikertelenül. – Eddie, várjon! – De Chase nem hallotta. Nina idegesen szaladt utána.

Chase odaért a személyzeti kabinhoz, és óvatosan bekukkantott. A pilótafülke ajtaja nyitva volt. De Kari sehol.

Felemelte a pisztolyát, és belépett. A két holttest ugyanott feküdt, ahol hagyta őket.

Hol lehet Kari?

Mivel nem ment el mellette a rakodótérben, még mindig az elülső szakaszban kellett lennie. Ami azt jelentette, vagy felment a felső fedélzetre, megbújt a pilótafülkében, vagy a szerelőfülkében volt.

Miközben figyelte a pilótafülke ajtaját, a szerelőkabinhoz közelített, megállt, aztán kirúgta az ajtót és befelé célzott a Wildey-val.

Üres volt.

Bezárta az ajtót, nekitámasztotta a hátát, hogy beforduljon a sarkon, aztán célba vette a lépcsőt.

Gyerünk!

Nem volt ott senki.

Megnyugodott… ekkor Kari leugrott Chase feje fölül, és két lábbal beleszállt az arcába.