9
Nina döbbenten bámulta a monitort. Bárki volt is az a másik férfi, komolyan akarta Kari halálát. És amennyit addig látott Hajjarból, tudta, a mohósága hamarosan arra fogja kényszeríteni, hogy beadja a derekát, és elfogadja a vérdíjat.
Ő pedig semmit sem tehetett azért, hogy ezt megakadályozza.
Hacsak…
– Két őr az alsó kapunál – mondta Castille, ő és Chase felfelé rohantak a sziklás emelkedőn.
– Látom – felelte Chase. – Egy pár percbe beletelik, mire ide feljutnak. Addig meg le vannak szarva. Mi a helyzet odafenn?
– Biztosan a kapun belül vannak. Mi a legjobb taktika? Valami trükkös?
Chase felemelte a pisztolyát. – A trükkös nekem megfelel.
Hajjar vacillált, és a szobában lévő emberekre, még Karira is, pillantott, mintha tőlük várna segítséget. – Tizenötmillió? – kérdezte végül. – Miért? Miért olyan fontos magának, hogy meghaljon?
– Húszmillió! – kiáltotta Qobras. Húszmillió dollár, ha most azonnal megöli! Ne kérdezzen semmit, csak…
A képernyő hirtelen elsötétült. Akárcsak az egész szoba. Kialudtak a lámpák, Hajjar számítógépe, minden. Csak a keskeny festett üvegű ablakokon jött be valamennyi világosság. Hajjart és az őreit ez teljesen váratlanul érte, a lábuk a földbe gyökerezett a rémülettől.
Kari megmozdult…
Amikor kikapcsolta a villanypásztort, Nina észrevette, hogy nagy, piros kapcsológombok vannak a vezérlőpanel alján. Nem kellett arabul tudnia, és műszerész végzettségre sem volt szüksége ahhoz, hogy rájöjjön, mire valók.
Mindegyiket megnyomta. Minden elsötétült.
Bekapcsolta az elemlámpáját, és sietve igyekezett kifelé a szobából. Valaki biztosan ellenőrizni fogja, mi történt. Miközben végigrohant a sötét folyosón, előrehúzta a pisztolytartó szíját, hogy könnyebben hozzáférhessen a fegyverhez.
A főkapu egy hatalmas boltív volt, amely a vastag déli falon át vezetett. Chase az acéltükrével kukucskált be a sarokról.
– Két fickó egy kis őrbódéban balra, a túlsó végén – mondta Castille-nak – körülbelül négy és fél méterre. Úgy látom, nem nagyon figyelnek.
Castille felemelte a fegyverét. – Még mindig a trükkös?
Chase bólintott, s közben a tükörben az őrbódét nézte. – Akkor…
A bódéban kialudt a fény, és a zárt-láncú tévémonitorok is elsötétültek. Az őrök zavartan bámultak.
– A francba! – mondta sziszegő hangon Chase. – Nina kikapcsolta a maradék áramot is! – Az őrök hangja visszhangzott a szakadékban, az egyikük walkie-talkie-n beszélt.
Castille vágott egy fintort. – Akkor a trükkös ugrott.
– Mindhalálig?
– Mindhalálig.
Biccentettek a fejükkel, ez volt a jel, és golyószóróikkal kerepelve azonnal berontottak a kapun. Az udvari bódét az őrökkel együtt azonnal hatástalanították.
Kari egy balerina könnyedségével egy lábon egyensúlyozva megfordult, majd lekuporodott. Szinte ugyanazzal a mozdulattal, kinyújtotta a másik lábát, és hátulról elkaszálta a rá vigyázó őr bokáját. A férfi hátraesett, és fejjel a kemény márványra zuhant.
Kari felugrott, felhúzta a térdét, hogy egészen összegömbölyödjön, mint egy labda, majd megbilincselt csuklóját átemelte a lábai alatt.
Sarokkal és nagy dobbanással ért földet, közben a kezét kinyújtotta maga előtt. Valahonnan kintről automata fegyverek ropogását hallotta.
Chase.
A gyenge fényben Kari látta, hogy Hajjar még mindig az íróasztala mögött ült, és az élettelen plazmamonitort bámulta. A másik őr az MP-5-ével babrált.
A Kari lábánál heverő férfinak is volt fegyvere, de még a tartójában. Az ajtó túl messze volt.
Így csak egy lehetőség maradt…
Felugrott Hajjar íróasztalára, és fenéken végigcsúszott a csillogó felületen, éppen akkor, amikor a férfi megfordult a székével. Kari lába telibe találta az iráni arcát, nekinyomódott a puha bőrtámlának, közben Kari továbbcsúszott az asztalon, végül a férfi ölében landolt. Ettől a váratlan mozgástól a forgószék elfordult, és egy percre a háttámla eltakarta Karit és Hajjart az őr szeme elől.
És abban a pillanatban Kari kitépte Hajjar kezéből a pisztolyt.
Egyetlen lövés kellett, hogy az őrt pontosan homlokon találja. A férfi azonnal holtan esett össze.
Ekkorra a másik őr magához tért, előhúzta a fegyverét, és megpróbált a lány felé fordulni.
Kari újra rúgott egyet, Hajjart emberi ugródeszkaként használva arra, hogy a levegőbe ugorjon. A szék és a benne ülő férfi hatalmas robajjal borult fel. Kari tökéletes bukfencet hajtott végre, miközben mögötte egy golyó csapódott a falba.
A lány még félig a levegőben volt, fejjel lefelé, amikor meghúzta a ravaszt. A golyó az őr mellkasába hatolt, vér spriccelt szét, miközben Kari ismét földet ért.
Kari két lábra érkezett az íróasztal mellé, s a kabátja úgy lengett körülötte, mint egy hosszú köpeny. Hűvös tekintettel nézte korábbi őre testét. – A harcművészeteket illetően igaza volt.
Hangot hallott maga mögött, hirtelen megfordult. Hajjar kimászott a felborult székből, nekitámaszkodott a falnak a plazmaképernyő alatt. Amikor kampós kezét a padlószegélyhez érintette, véres arcán torz mosoly jelent meg, majd megnyílt alatta a padló, és ő eltűnt a mélyben. Mielőtt Kari bármit tehetett volna, a titkos ajtó újra becsukódott, a márványban csak egy egészen pici sík jelezte, hogy egyáltalán volt ott valami.
Kari odarohant, és nyomkodni kezdte a szegélyt, de annak ellenére, hogy amikor hozzáért, egy darabka lejött belőle, semmi sem történt. A csapóajtónak volt valamiféle zárja vagy időzítő mechanizmusa, ami megakadályozta, hogy követni lehessen a használóját.
A lelet!
Kari izgatottan keresni kezdte az orichalcumot az asztalon.
Nem volt ott!
Biztosan lesöpörte magával, amikor végigcsúszott az íróasztalon és Hajjar ölébe huppant, aki most a sah titkos menekülő útját használta fel arra, hogy lelépjen vele!
Miután egy jó nagyot káromkodott norvégül, Kari bedugta a pisztolyt a zsebébe, felkapta a halott testőr MP-5-ét, és sietve elhagyta a szobát.
A csiga alakú csúszda egy két szinttel lentebbi kis szobába juttatta Hajjart. Mint az erőd többi része, ez a szoba is sötét volt, de amikor visszanyerte tájékozódási képességét, ez már nem volt probléma. Gondosan felszerelte mindennel ezt a szobát arra az esetre, ha netán menekülnie kellene.
Nem mintha – villant végig az agyán, miközben tapogatózva megkereste az elemlámpát, amit korábban odakészített – számított volna arra, hogy valaha is használnia kell majd. Különösen úgy nem, hogy olyasvalaki elől kell menekülnie, aki néhány másodperccel azelőtt még az ő foglya volt! Qobras nem hazudott – Kari Frost veszélyesebb, mint amilyennek látszott.
Megtalálta a lámpát és bekapcsolta. A szoba berendezését pontosan úgy találta, ahogy annak idején hagyta. Az orichalcumrudat belehajította a sietve vállára vetett zsákba, majd fegyvert keresett magának.
Félkezűsége miatt Hajjar csak viszonylag kicsi és könnyű fegyvert tudott választani magának, de ez nem azt jelentette, hogy tűzerőben is korlátozva lett volna. A kiválasztott fegyver egy Ingram M11-es volt, amely alig volt nagyobb egy átlagos pisztolynál, de percenként – ijesztő mennyiségű – ezerhatszáz lövést lehetett vele leadni. Ezt a különleges fegyvert a tulajdonosa személyes kérésére alakították át: a tölténytár, amely a fogantyú aljából állt ki, dobban végződött, és így több mint a duplája lett a tároló kapacitása. Mivel csak egy keze volt, az újratöltést Hajjar szerette késleltetni.
Volt még egy fegyver, amit választott. Kicsavarta az acélkampót jobb csuklójának csonkját betakaró fémkehelyből… és gonosz módon egy fűrészfogú pengét tett a helyére.
A pilótája állandó készenlétben állt, hogy végrehajtsa Hajjar parancsait, ha vészhelyzetről van szó: odamenni a helikopter-felszállóhelyhez és beindítani a helikoptert. Hajjarnak sok ellensége volt, és nem ringatta magát abban az illúzióba, hogy az erőd bevehetetlen. Ezért volt egy olyan alternatív terve, miszerint elmenekül a veszélyből és hagyja, hogy emberei rendezzék a dolgot.
De ha véletlenül valamelyik ellenségébe futna útközben – felkészült arra is.
Nina felment a lépcsőn, és egy másik folyosón találta magát, amit olyasvalaki látott el bőséges díszítéssel, aki láthatóan élt-halt a vörös bársonyért. Mindkét végén hatalmas ablakok voltak, amelyek elegendő fényt engedtek be ahhoz, hogy elemlámpáját kikapcsolhassa. A hozzá közelebb eső ablakból látni lehetett a környező hegyeket; a másik ablak az erőd közepén lévő udvarra nézett.
Ahonnan lövöldözést hallott. Megérkezett Chase és Castille.
Lépéseket hallott a sarok irányából arrafelé, ahol ő állt – valószínűleg valaki a generátorszobába igyekezett, hogy helyreállítsa az áramszolgáltatást. A legközelebbi ajtón gyorsan kisurrant. Mielőtt becsukta volna az ajtót és eltűnt volna a sötétségben, egy röpke pillantást vetett a szobára. Rájött, hogy egy könyvtárba lépett, ahol a falak tele voltak szakkönyvek és történelmi könyvek alatt roskadozó polcokkal. Hajjar nyilvánvalóan szeretett minél tájékozottabb lenni azokkal a leletekkel kapcsolatosan, amelyekkel kereskedett.
Remegő kézzel elővette pisztolyát a tokjából, és miközben hátralépett, az ajtóra szegezte. A lépések közeledtek.
Ha kinyílik az ajtó, vajon lesz-e elég ereje, hogy meghúzza a ravaszt?
Nem kellett megtudnia. A lépések elhalkultak, és az alagsorba vezető lépcsőn csattogtak tovább.
Nina sóhajtott egy nagyot, és ismét bekapcsolta a zseblámpát. A könyvtár jó búvóhely. Igen kicsi a valószínűsége, hogy Hajjar valamelyik embere hirtelen szükségét érezné, hogy a káosz közepén egy történelmi tényt ellenőrizzen. Csak meg kellett várnia, amíg Chase újra felveszi vele a kapcsolatot…
Nina lába földbe gyökerezett. A szoba hirtelen sokkal világosabbnak tűnt – mintha zseblámpájának fénye megduplázódott volna.
Nina rémülten megfordult.
Alig egy méterre tőle, ott állt Hajjar, aki éppen akkor ért oda egy mozgó könyvespolc mögött megbúvó szobából, vállán egy szíjra akasztott lámpával. Ő legalább annyira meglepettnek látszott, mint Nina – de nem annyira, hogy elfejtette volna ijesztőnek tűnő fegyverét a lányra szegezni.
– Dr. Wilde – mondta Hajjar, miközben tekintetével végigpásztázta Nina testét, majd a jobb csuklójához erősített pengét a lány torkához nyomta. – Örülök, hogy újra láthatom.
Az udvar hosszan elnyúló téglalap alakú volt, a főkapu a déli falának közepén. Mindkét oldalán magas márványból készült állványok voltak, amelyeken hármas sorokban dísznövények sorakoztak. Miután tájékozódtak, Chase és Castille bebújtak az egyik mögé.
– A cellákba levezető útnak azon az ajtón keresztül kell vezetnie – mondta Chase előre mutatva.
– Lehet, hogy a lány már nincs odalent – felelte Castille.
– Szét kell válnunk, hogy egyikünk ellenőrizze a felsőbb emeleteket.
– És mi van Hajjar embereivel?
– Hajjar bűnöző, nem hadvezér! Nem az az eset, mintha magánhadserege lenne.
Az ajtó, amelyre Chase utalt, hirtelen kinyílt, és öt MP-5-ökkel felfegyverzett férfi rohant ki az udvarra.
– Másfelől viszont… – mondta Chase egy grimaszt vágva, miközben tüzet nyitott. Castille is felbukkant, és a növények fölött nekilendült a G3-sal. Hajjar emberei közül ketten azonnal a földre zuhantak, a mögöttük lévő falat vérrel telefröcskölve. A maradék három szétvált, ketten átrohantak az udvaron, hogy elbújjanak az egyik virágtartó mögött, amely Chase-szel és Castille-jal átlósan szemben helyezkedett el, a harmadik pedig az éppen előttük levő mögé ugrott be.
Chase menekülőutat keresett. A főkapun kívül a legközelebbi kijárat az udvarról a nyugati falba vágott boltíves, üvegezett szárnyas ajtók sora volt, de ahhoz, hogy odajussanak, legalább tizenkét métert kellett rohannia – fedezék nélkül. – A francba! Ha ezek itt sokáig feltartanak bennünket, akkor a lenti kaputól jövő fickók hátulról bekerítenek!
– Mi lenne, ha… – kezdte volna mondani Castille, amikor hirtelen a fölötte lévő virágok sziromhalmazai szerteszét repültek. – Excusez-moi! – ordította panaszkodva a fegyvereseknek. – Mi lenne, ha megpróbálnánk azokat az ablakokat?
Chase követte a tekintetét – mintegy három méterrel arrébb, a déli falban, nagyjából mellmagasságban volt két ablak. De mindkettő csupán körülbelül fél méter széles volt. – Egy kicsit szűkek, nem? – Kiszámolta, hogy Hajjar emberei mennyit lőnek, és nagyjából már érezte, milyen séma szerint csinálják az akciót. Az egyik felugrik, három sorozatot lead, aztán lebukik, miközben a társa megismétli ugyanezt…
Egy másodpercre megállt, aztán kihajolt a fedezéke oldalánál. Az egyik férfi az udvar másik végén felugrott, hogy a megfelelő pillanatban célba vehesse őket – de máris eldőlt, és eltűnt a látószögükből, amikor Chase egyetlen golyót repített a fejébe. – Egyet leszedtem! Ha még egyet elkapunk, tudjuk egymást fedezni, hogy eljussunk azokhoz az ajtókhoz.
További ártatlan virágok repültek a levegőbe. Castille kézzel elhessegette az arcába szálló virágszirmokat, amelyeknek illata furcsa ellentétben állt az égett puskapor csípős szagával. – Még jó, hogy nincs kézigránátjuk.
– Ja, és kár, hogy nekünk sincs! Lehet, hogy… – Chase elhallgatott, mert figyelmeztető kiáltást hallott. – Ó, minek kellett neked falra festeni az ördögöt, mi? Gránát!
Mindkét férfi tüzelni kezdett az ablakokra, miközben felugrottak, és az őrök rohanni kezdtek feléjük. Mögöttük, az udvar másik oldaláról, nagy ívben repült feléjük egy kézigránát, majd a virágtartó puha földjében landolt.
Az üveg darabokra tört, amikor Chase egy sorozatot lőtt az ablakba, majd fejjel előre beugrott a keskeny nyíláson. Castille ugyanazt tette mellette. Ekkor eldobták a fegyverüket, hogy a rájuk zúduló üvegszilánkok elől eltakarják arcukat, és közben a felrobbanó kézigránát egy hatalmas márványdarabot szakított le a virágtartóból, földet és virágokat szórva a levegőbe – legalább kilenc méter magasra. Hatalmas mennyiségű, életveszélyes fémhulladék repült a két exkatona után, de addigra már mindketten az ablakokon belül voltak. Ami az üvegből megmaradt, pengeéles konfettiként hullott rájuk, amikor földet értek.
Chase lerázta magáról az üvegszilánkokat. A szoba valamiféle galéria lehetett, tele szobrokkal. Csengett a füle, de a könyökre és térdre érkezés okozta kemény ütésen és a tarkóján keletkezett szúró seben kívül semmi más fájdalmat nem érzett. – Jól vagy?
Castille-nak megrándult az arca. – Voltam már jobban is! – Felemelte bal karját; a kabátujja felszakadt, a lyukon keresztül látni lehetett a hosszú, egyenetlen vágást az alkarján, tele kiálló véres üvegszilánkokkal.
– Tudsz harcolni?
– Mindig! – Felvette a G3-t. Chase az Uziját kereste, de nem volt ott – bizonyára beleakadt az ablakkeretbe, és kint esett le.
Elővette a Wildey-ját, és a hátát nekifeszítette a betört ablak melletti falnak. Castille ugyanezt tette a másik oldalon. A két őr az üvegajtók felé futott azzal a szándékkal, hogy bejussanak az épületbe, és bekerítsék őket.
Egy lövés a Wildey-ból leszakította az egyik férfi állát. A földre zuhant, és a végtagjaival kalimpált. Castille kétszer tüzelt, s a második férfit mellkason találta, aki fejjel előre beleesett az üvegajtóba.
– Gyerünk! – mondta gyorsan Chase. Meg kellett találniuk Karit (és Ninát), de gyorsan.
Amikor kiléptek a galériából, a lámpák elkezdtek vibrálni, majd visszajött az áram.
Kari biztos volt benne, hogy Hajjar megpróbál elszökni az erődből. Ha az ő megmentői a főbejárat felől fognak támadni, akkor Hajjar a helikopter-felszállóhelyhez fog igyekezni, ami egy, az épület északi oldalába bemélyedő sziklaterasz volt.
Gondolatban összekötötte azt az utat, amelyet ő is megtett a felszállóhelytől a cellákig, aztán a celláktól Hajjar irodájáig. Még egy emeletet lefelé, aztán jobbra…
Miután visszanyerte erejét, Hajjar egyik embere sietve igyekezett vissza a lépcsőn, hogy megtalálja főnökét, aki várta őt – egy váratlan vendéggel. Úgy tűnt, aznap „a szép nyugati nők” napja volt az erődben.
De azért az nem kerülhette el a figyelmét, hogy ez a nő, ez a lófarkas vörös hajú sokkal inkább rászorult egy zuhanyozásra, mint az a magasabb platinaszőke, akit korábban látott.
– Hozd a lányt! – parancsolta neki Hajjar. A testőr megragadta Nina vállát, és maga előtt tolta, miközben az MP-5-t a lány hátába nyomta.
– Hol van Kari? – kérdezte Nina. – Mit csinált vele?
Hajjar visszanézett rá, miközben futólépésben haladt előre, a szája és az orra körül vérfoltokkal. – Mit csináltam vele? Inkább azt kellene megkérdeznie, hogy ő mit csinált velem! Ha tudtam volna, hogy ennyire veszélyes, akkor megkötöztettem volna a lábát!
Nina kíváncsi lett, de nem volt alkalma arra, hogy kérdezzen, mert közben egy kanyarhoz értek a folyosón. Egy óriási ablak nézett a hegyekre – és a felszállóhelyén parkoló helikopterre. A légcsavarok már forogtak, egyre nagyobb sebességgel.
Hajjar fárszi nyelven parancsot adott a testőrének, erre az hátralépett, hogy elbújjon ott, ahol a folyosón a kanyar kezdődött. Aztán odafordult Ninához. – Maga maradjon ott! Várja meg a barátait!
– Miért, hogy az embere lelője őket? Kapja be!
Hajjar egy hirtelen mozdulattal Nina állához lendítette a pengés kezét, meg is vágta a hegyével. Nina ijedtében levegő után kapkodott. – Amikor ideérnek, integetni fog nekik, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne! Ha csak egy szót is mond, vagy megpróbálja őket figyelmeztetni, akkor az emberem meg fogja magát ölni! Megértette?
– Tökéletesen – mondta Nina, a testőr géppisztolyára nézve. – Hajjar bólintott, aztán elfordult.
– Hajjar! Hol a lelet?
A férfi megpaskolta a hátitáskáját. – Kár lenne megsemmisíteni egy ilyen történelmi jelentőségű tárgyat… de az a tizenötmillió dollár, amit Qobras ajánlott azért, hogy megtegyem, nagyon sok pénz.
– Plusz a tízmillió, amit Kristian Frost is kifizetett – mondta Nina megvetően.
Hajjar megrándította a vállát. – Mit mondjak? Ma üzleti szempontból jó napom volt. – A márványpadlós folyosókon át visszhangzó fegyverropogás hangjára összeráncolta a homlokát. – Bár az otthonom szempontjából elég rossz nap. Úgy tűnik, a pénz egy részét újjáépítésre kell majd fordítanom. De még mindig jobb arra költeni, mint a temetésemre! Viszlát, Dr. Wilde! – mondta, és sietve elment.
A testőr intett a fegyverével, hogy Nina álljon a folyosó közepére. Ha bárki érkezik a folyosó másik végéről, látni fogja őt… de a fogvatartóját, aki az imént elbújt, őt nem.
– Hallasz valamit? – kérdezte Castille, amikor ő és Chase gyors léptekkel igyekeztek az erődön át.
– Helikopter – erősítette meg Chase. A Jet Ranger turbinával hajtott motorjának távoli, de egyre erősödő hangját nem lehetett eltéveszteni.
– Merde! Tudtam, hogy még foglalkoznunk kell azzal a dologgal, úgy tudtam!
– Ott lent – mondta Chase, ujjával a helikopterre mutatva. Befordultak a folyosó egyik sarkánál.
Kari futólépéseket hallott, amikor a helikopter-felszállóhelyhez vezető T elágazás felé közeledett. Felemelte az MP-5-t…
Chase és Castille bukkantak fel a fordulónál, és mind a ketten őt vették célba a fegyvereikkel!
– Te jó ég! – szólalt meg Chase, és az arcán egy mosoly jelent meg, miközben leengedte a Wildey-ját. – Mi van ezekkel az emberekkel! Hát ma senki sem akarja, hogy megmentsem?
Kari is elmosolyodott. – Talán vissza kellene kérnem a pénzt.
– Annyira messzire ne menjünk el – javasolta Castille.
– Hol van Nina?
– Elbújt, ha azt tette, amit mondtam neki – felelte Chase. – Maga rendben? Hol van Hajjar?
– Én jól vagyok, de a lelet Hajjarnál van!
Castille egy grimaszt vágott. – Hadd találjam ki: Hajjar a helikopterében csücsül.
– Úgy van! Menjünk!
Futni kezdtek a folyosón, Chase-szel az élen. – A következő elágazásnál menjen balra, aztán csak egyenesen előre! – mondta Kari.
– Hány ember van vele?
– Nem tudom. Azt a kettőt, aki engem őrzött, lelőttem.
Chase hitetlenkedve nézett a lányra. – Megölte őket?
– Igen – mondta Kari, és viszonozta Chase pillantását. – Mi a baj?
– Semmi! Csak nem vagyok hozzászokva, hogy az ügyfeleim végzik el helyettem a munkát!
Mentek előre a folyosón – aztán megálltak, mert egy ismerős alakot láttak maguk előtt. – Nina! – kiáltott fel Kari.
– Mondtam neki, hogy maradjon elbújva – panaszkodott Chase. – Doki! Jól van?
A falnak támaszkodó testőr intett a fegyverével: hívja oda őket. Nina felemelte a kezét.
Kari elkezdett futni a folyosón, de Chase elkapta a karját, és megállította. – Várjon! – adta ki a parancsot, miközben visszahúzta a lányt.
Nina integetett… hüvelykujját a tenyeréhez szorítva.
Chase rohanni kezdett a folyosói beugró irányába. Amikor már majdnem odaért, előrevetette magát, és készenlétbe helyezte a fegyverét.
A testőr is előugrott az MP-5-sel célozva – de ekkor látta, hogy célpontja a padlón fekszik, és egy hatalmas pisztolyt fog rá!
Chase három golyót lőtt ki.
A Magnum lövedékeinek ereje hátralökte a testőrt, aki kiejtette a fegyverét a kezéből. Átszakította az ablaküveget, majd több mint négy métert zuhant lefelé, és a helikopter-felszállóhelyen ért földet, mindenét összetörve. A Jet Ranger hangja beszabadult az erődbe.
– Jól van? – kérdezte Chase.
– Jól vagyok, jól vagyok! – kiabálta Nina.
Kari odarohant hozzá, és Nina nagy meglepetésére, megölelte. – Hála Istennek, hogy megvan! – Kari egy kicsit hátrahőkölt, és elfintorodott. – Mi ez a szag?
– Ez az ő hibája – mondta Nina, haragosan Chase-re pillantva, aki ártatlan tekintettel nézett el más irányba. A helikopter által keltett szél besüvített a kitört ablakon. – Hajjar! A lelet!
– A francba! – Chase odaszaladt a betört ablakhoz. A légi jármű felemelkedett a felszállóhelyről. – Talán kilőhetem a motort, földre kényszeríthetem…
– Arra nincs idő – mondta Kari. Miután elengedte Ninát, felemelte MP-5-ét, odalépett az ablakhoz, és teljes automatára állítva tüzelni kezdett a helikopter pilótafülkéjére.
A pilótaajtó üvege szilánkokra tört a támadástól. A fülkében a helikopter szélvédőjét élénkvörös szín borította be. A pilóta rángatózott az ülésén, amikor elengedte a vezérlőkarokat, és a Jet Ranger elkezdett forogni.
A helikopter fara az ablak felé haladt, vízszintes légcsavarja olyan volt, mint egy óriási körfűrész.
– Hasra! – kiáltotta Chase, egyik kezével Karit, a másikkal Ninát ragadva meg, s közben ellökte magát az ablaktól.
Castille szinte kővé dermedt a közeledő helikopter látványától, hátrált, majd ismét visszafordult a folyosóra, amikor a légcsavar belevágott az ablakot körbevevő kőbe, és darabokra tört. Egy harminc centis lemez elszabadult, és alig néhány centivel a feje fölött csapódott a falba.
Amikor a hátsó légcsavart is elvesztette, a helikopter vadul forgott körbe-körbe. Hajjar felüvöltött, majd megragadta az előtte lévő másodvezérlőket, de még ha a hátsó légcsavar érintetlen is lett volna, nem volt elég keze ahhoz, hogy működtesse azokat.
A fő légcsavar lapátjai millió darabokra hullottak, amikor nekiütődtek a kíméletlen betonnak és kőnek. A helikopter az oldalára fordult, és lefelé kezdett zuhanni, hogy egy hatalmas robajjal belecsapódjon a felszállóhely talajába, és összetörjenek a gép farokcsúszói is.
Chase Ninára vetette magát, saját testével igyekezvén védeni a lányt. – Jól van?
– Azt hiszem, meghaltam – nyögte Nina.
– Semmi baja! De istenemre mondom, jó lenne, ha megfürödne! – Nina ráütött a férfira. – Miss Frost, jól van?
Kari talpra ugrott. – A lelet! Meg kell szereznünk! – mondta, és a helikopter-felszállóhelyhez vezető lépcsőhöz szaladt.
– Az még mindig veszélyes! – kiáltotta Chase, de már túl későn. – A rohadt életbe!
– Mon dieu! – visította Castille, miközben kétségbeesetten nézte a falba vágódott légcsavart. – Helikopterek! Mindig azok a rohadt helikopterek! Tudtam!
– Hugo, még mindig életben vagy, úgyhogy hagyd abba a panaszkodást! Gyerünk! – Chase felállt. Nina ugyanazt akarta tenni, de Chase megrázta a fejét. – Túl veszélyes. Itt várjon! – Elindult Kari után, Castille pedig követte.
Nagy megkönnyebbülésére a helikopter nem gyulladt ki, de az üzemanyag nagyon büdös volt, miközben a motor még működött, a törött légcsavarlapátok maradványai pedig továbbra is forogtak a tönkrezúzott géptörzs fölött. A helikopter csaknem negyvenöt fokos szögben megdőlt, az orra olyan volt, mint egy törött tojáshéj. Kari odaért a roncshoz, és a forgó lapátok alatt lehajolva ki akarta nyitni az ajtót.
– Várjon, Miss Frost! – kiáltott ismét Chase, miközben a helikopter-felszállóhelyhez vezető lépcsőn sietett lefelé. – Kari! Nem biztonságos!
– Meg kell szereznünk a leletet! – válaszolta a lány, a kilinccsel matatva. Látta, hogy odabent Hajjar a székébe roskadva ült, s a homlokán egy vágásból vér folyt az arcára. A zár kattant egyet, és Kari kinyitotta az ajtót…
Hajjar megmozdult, a jobb kezét előrelendítette és áthasította Kari kabátujját. A lány felsikoltott, amikor vér fröccsent a tiszta fehér anyagra. Ösztönösen befogta a sebet a másik kezével.
Ebben a pillanatban Hajjar kiugrott a pilótafülkéből, és ellökte a lányt, aki hanyatt esett, majd a fűrész szerű penge hegyét a torkának nyomva a padlóra szorította. A másik kezében ott volt az átalakított M11.
– Dobják el a fegyvereiket, vagy meghal a lány! – kiáltotta. – Most azonnal!
Chase látta, hogy ebben a helyzetben még egy fejlövés sem használna, mert ha Hajjar elesne, akkor a pengét teste teljes erejével végighúzná Kari torkán. Mivel nem volt más választása, eldobta a Wildey-t. Castille ugyanezt tette a puskájával. Mindketten elrúgták maguktól a földön heverő fegyvereket.
– Jól van – mondta Hajjar. Miközben még mindig Karihoz szorította pengés karját, guggoló állásba emelkedett és előreszegezte a fegyverét Chase-re és Castille-ra célozva. – Őt még mindig élve akarom. De magukat? Nem annyira…
Bumm!
Egy golyó fúródott a helikopterbe, lyukat ütve a vékony fémlemezen. Mindenki felnézett, és Ninát látták a betört ablakban, a halott testőr MP-5-ével a járműre célzott.
– Engedje el őt, Hajjar! – kiáltotta.
– Nina, ne lője le! – figyelmeztette Chase. – Ha elesik, elvágja Kari nyakát!
– Engedje el!
– Még sohasem használt fegyvert ezelőtt, igaz? – kérdezte Hajjar gúnyolódva. – Látom abból, ahogyan tartja! Tényleg azt hiszi, hogy le tudna lőni, mielőtt megölöm ezt a lányt?
– Nem magára céloztam! – felelte Nina.
Castille felhúzta a szemöldökét. – Remélem, nem Miss Frostra célzott!
Hajjar hangja még mindig tele volt gúnnyal. – Akkor mire?
– A gáztartályra céloztam. Ami most ég.
Minden fej a lezuhant helikopter felé fordult. Piszkos fekete füst szállt fel a motorházból, amit a forgó légcsavar okozott.
Hajjar, aki egy pillanatra megrémült az új veszélytől, visszahőkölt, a penge nyomása enyhült…
Ez lehetőséget adott Karinak arra, hogy felemelje a bal kezét, és a fegyvert eltolja a nyakától.
Érezte, hogy az egyik fűrészfog a bőrébe hasít, de csak megkarcolta. Abban a pillanatban, hogy a hideg fém már nem ért a nyakához, Kari a levegőbe lendítette jobb kezét, hogy egy mozdulattal állon vágja Hajjart. Ám furcsa testhelyzete nem sok erőkifejtést engedett a számára, de a tenyere szélével elég keményen csapott le ahhoz, hogy a férfi alsó állkapcsa hangos csattanással vágódjon neki a felsőnek. Hajjar köpött egy kis vért, furcsa sikolyt hallatott, és hátrafelé tántorgott. Kari a földön gurulva eltávolodott tőle, Chase pedig odaugrott, hogy elkapja Hajjart.
– Vegye el azt a dolgot! – kiáltotta Karinak, miközben az iránival birkózott, megragadva a csuklóit. Hajjar erősebb volt, mint amilyennek látszott, a zsírréteg alatt izom feszült. És mindkét kezében halálos fegyver volt, Chase-nek pedig csupán a két ökle.
Kari feltápászkodott, a fejét alacsonyan tartotta, nehogy a légcsavar lapátjai elérjék. Belépett a nyitott pilótafülkébe.
– Nem, Kari! A táskájában van! – kiáltotta Nina.
Chase lenézett a földre. Hajjar vállán egy hátizsák volt…
Ez a rövid figyelemelterelő pillanat elegendő volt Hajjarnak ahhoz, hogy cselekedni tudjon. Fájdalomtól és dühtől vezérelve, elfordította bal csuklóját, és megnyomta az Ingram ravaszát. A gonosz kis automata pisztoly csövéből lángok csaptak föl, a tűz elég közel volt ahhoz, hogy megégesse Chase arcát és nyakát, amikor a golyók elsüvítettek mellette. Castille rohant, hogy segítsen a partnerének, de hirtelen irányt változtatott, és elhúzta Karit az útból, éppen mikor a lövések a helikopter oldalán megpattantak.
Hajjar előre húzta a fegyverét, hogy leadja a halálos lövést.
Két ököl, és egy fej…
Chase keményen belefejelt az iráni arcába, akinek az orra laposra verve fürdött a vérben. – Ezt kapd ki!
A helikopterből még több füst szállt fel, a lángok ropogása még a motor hangját is felülmúlta.
Még mindig szorosan fogva csuklóját, Chase talpra állította kábult ellenfelét. – Hajjar! – kiáltotta. – Kezeket fel! – Chase a levegőbe emelte Hajjar mindkét karját…
Hajjar rájött, mi fog történni, de már túl késő volt.
A jó keze és az Ingram, amelyet szorított, alvadt vérből és apró szilánkokra tört fémből álló darabokra esett szét, amikor Chase mindkettőt beledugta a forgó légcsavar lapátjai közé. A késes keze sem járt jobban: a húszcentis penge úgy pattant el, mint egy nyalóka fogója, majd a forgásban lévő légcsavar még vagy öt centis csonkot levágott a csuklója végéből.
Hajjar artikulálatlan üvöltés közben tehetetlenül nézte a karjai végéből ömlő vért. Aztán lenézett, mert az angol hirtelen megfordította…
Chase hatalmas ökle légkalapácsként csapott le laposra vert és véres arcának közepébe. Hajjar hátratántorodott, egyenesen a pilótafülkébe esett, miközben Chase elkapta a hátizsákja szíját, és lerántotta róla.
A zuhanás hatására a helikopter megrázkódott, és vészesen nyikorogni kezdett, ahogy a súlypontja megváltozott.
Chase megfordult, és rohanni kezdett, amikor látta, hogy Castille már a fedett lépcső felé tart, a jobbján Karival.
Az első lángnyelvek elkerülték a ronccsá vált helikoptert, amely teljesen az oldalára fordult, és csak a motorház teteje körül táncoltak. A légcsavar lapátjaiból megmaradt csonkok felszántották a betont és darabokra hullottak, miközben a forgatónyomaték beledarálta a helikopter orrát a földbe. A kilyukadt tartályból kifröccsent az üzemanyag, és lefelé kezdett folyni az égő motorra…
Hajjar üvöltött, de a hangja teljesen a semmibe veszett, amikor a helikopter felrobbant.
Castille és Kari beugrottak a lépcső aljánál lévő boltíves bejáraton. Chase, aki néhány méterrel mögöttük volt, csak a földre tudta vetni magát.
Égő törmelékek repültek mindenfelé, de a robbanás legnagyobb részét a helikopter karosszériája elfojtotta. A legnagyobb darabok Chase közelében értek földet, de ennek ellenére csak néhány kisebb szétroncsolódott fémdarab esett a hátára és a lábára. A fájdalomtól felordított.
– Edward! – kiáltotta Castille, aki közben visszaszaladt hozzá.
– A francba! – mondta Chase, amikor fájdalmas arcot vágva felállt, és megszorította a lábát. – Olyan, mintha egy kurva nagy ló rúgott volna meg!
Nina rohant le a lépcsőn Karihoz. – Jól van?
– Igen, jól vagyok – mondta hálás tekintettel. Mindkét nő odasietett Chase-hez. – Megszerezte a leletet?
– Jól van? – kérdezte ugyanabban a pillanatban Nina is. A két lány egymásra mosolygott, aztán odamentek a férfihoz.
– Látják? Ezek a helikopterek! – mondta Castille az égő roncsra mutatva. – Az egyik öt perc alatt majdnem kétszer ölt meg! Az ördög járművei!
– Hugo! Hagyd abba! – mondta neki Chase kimerülten, miközben sántikálva elindult, hogy felvegye a Wildey-ját.
– A lelet? – kérdezte Kari.
Chase odanyújtotta neki a hátizsákot. – Tessék! Remélem, megérte.
– Meg – mondta Kari, majd kinyitotta a zsákot, és óvatosan kiemelte belőle a fémrudat. A felületéről visszaverődő közeli lángok fényében még jobban csillogott. – Ez az – mondta, és tisztelettudóan átadta Ninának. – Ez vezet el Atlantiszhoz.
Nina elvette, és megvizsgálta a fémbe vésett jeleket. Ismerősek voltak, és mégis eltérőek, titokzatosak. Aztán ismét Karira nézett. – Nem akarom elrontani a hangulatot, de mielőtt elindulnánk megkeresni Atlantiszt, egyelőre még itt ragadtunk Iránban.
– Azt nem mondanám, hogy teljesen itt ragadtunk – mondta Chase. – Láttam valamit, ami jól jöhet…
• • •
Hajjar többi embere vagy meghalt, vagy úgy döntöttek, hogy az életben maradás fontosabb néhai főnökük iránti lojalitásnál, és elszaladtak. A kis csapatnak senki sem állt ellen, amikor Chase a központi udvarra vezette őket.
Az északkeleti sarokban volt egy nagy ajtósor. Chase kinyitotta az egyiket.
– Hajjar taxiszolgálata – közölte ünnepélyesen, a bent parkoló luxusjárművekre mutatva. – Nem annyira jó, mint a te gyűjteményed, főnök, de ez is megteszi. Szóval mit szeretnének?
– Nem hiszem, hogy egy Ferrarival túl messzire jutnánk – jegyezte meg Castille az ajtó mellett álló sárga F355-re utalva –, legalábbis az itteni utakon. És talán egy kicsit még… nagyképű is lenne.
– Egy Hummert sem nehéz észrevenni – tette hozzá Kari, aki egy élénkzöld H3-t vizsgálgatott lenézően.
– Doki, magának van valami kedvence? – kérdezte Chase Ninától.
– Legyen szíves, ne szólítson így! Én olyat szeretnék, ami a lehető leghamarabb kijuttat bennünket innen.
– Nos, ebben az esetben – mondta Chase egy különös járműre tekintve csillogó szemmel – stílszerűek is lehetnénk. Lehet, hogy Hajjar nem is volt olyan ízléstelen…
Pár perccel később egy ezüstszínű Range Rover száguldott ki az erődből a kanyargós útra, majd egy V8-as motor rekedtes hangjával elindult a hegyek felé.