7

A katona keze bilincsként fogta át Chase nyakát, nagy erővel szorítva és arra kényszerítve, hogy még kijjebb kerüljön a peron széléről.

Chase levegőért kapkodott, amikor a másik férfi hüvelykujjaival a légcsövét kezdte szorítani. Minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy legalább a korlátba kapaszkodjon, amíg másik karja égett a fájdalomtól és élettelenül lógott mellette.

A szeme sarkából látta, a közeledő vonat jelzőlámpái egyre fényesebbek.

Az iráni fenyegetően közelebb hajolt, és fogvicsorítva mondta: – Dögölj meg, rohadt amerikai!

– Amerikai? – mondta Chase fuldokolva. A dühtől visszatért belé az élet, a szabad keze felfelé lendült, és akkora ütést mért az iráni férfi arcába, mintha kalapács csapott volna le rá. Vér fröccsent ki a férfi orrából, az ütéstől be is tört. Chase nyakán azonnal megszűnt a szorítás, a katona hátrahőkölt és fájdalmasan kapkodott levegő után.

Chase az egyik térdével a katona hasába rúgott. A férfi nyögött egyet, és eltávolodott Chase-től, akinek sikerült kiegyenesedni. – Én brit vagyok, te szarházi!

Felharsant egy kürt.

A szélvédőn keresztül Chase látta a feléjük közeledő másik mozdonyt, amelynek kerekei szikrát szórtak szerteszét, amikor a vezetője teljes erővel fékezni kezdett. Hosszú vonatot húzott maga után, amely fehér tartályvagonokból állt, tele üzemanyaggal és vegyszerekkel.

Nina vonata már majdnem mellette volt.

A közeledő mozdony vezetője kiugrott a fülkéből. A szerelvény úgy süvített Chase felé, mint egy ágyúgolyó.

A hátsó vagon még nem volt teljesen egyvonalban vele, de nem maradt ideje…

A katona felült – és hatalmasat ordított.

Chase ugrott, épphogy elkapta a nyitott peron végére felszerelt védőkorlátot. Csak annyit tudott tenni, hogy ujjaival belekapaszkodott a viharvert fémrúdba, amikor…

A mozdonyok összeütköztek.

Chase mozdonya végigszántotta a másikat, aztán az ütközés hatására feltorlódott a másikra. Az érkező mozdony karosszériája apró fémdarabkákra hullott szét.

Aztán az alváz nekiment a második mozdony szilárd fémtömbjének – a hatalmas dízelmotornak. Chase mozdonya csaknem száz tonnát nyomott, de egy olyan több ezer tonnás vonat nyomatékával szemben, amely óránként majdnem nyolcvan kilométer per órával halad, olyan volt, mintha vasfalnak ütközött volna.

A mozdony megrándult, a hátsó része felrepült a vágányról. Egy pillanatig a levegőben volt, ott átfordult, majd rázuhant a másik mozdonyra. Mindkét mozdony darabokra tört az ütközés hatására. Több száz liter dízelolaj folyt szabadon, és meggyulladt.

Az első tartálykocsi, amely nagyon gyúlékony gázolajjal volt tele, kisiklott a sínről, és szétroncsolt fémdarabokon landolt. A tartalma ömlött kifelé…

• • •

– Lejárt az ideje – mondta Mahjad. Nina felé hajolt, és kéjsóvár mosolya egyre kifejezőbbé vált, ahogy a lány lába felé nyúlt. Nina undorodva próbált elhúzódni, de nem volt hová menni. – Szóval mi…

Ekkor egy másik vonat érkezett melléjük nagy sebességgel. Mahjad oldalra kapta a fejét, aztán Ninára nézett, és valamit mondani akart…

Robbanás rázta meg a vagont.

Chase SAS-es karrierje során volt már kellemetlenül közel NATO légitámadások célpontjaihoz, de egy ötszáz kilós, lézerrel irányított bomba földrengető robbanása szilveszteri tűzijáték ahhoz képest, ahogy az első tartálykocsi felrobbant. Az a vonat, amelybe most kétségbeesetten kapaszkodott, nyolcvan kilométeres sebességgel repítette előre, de a detonáció így is fülsiketítő volt, és az a forróság, amely az őt követő egyre növekvő tűzgolyóból áradt, elegendő volt ahhoz, hogy megperzselje kézfején a szőrt.

Volt még egy hang, valamiféle rettenetes nyögés, amikor a többi tartálykocsi egymásba ütközött, alig egy méterre mellette. Kisiklottak, mert az ütközésből származó harmonikaeffektus mindent letaszított a sínről.

Még egy robbanás! A második tartálykocsi ugyanúgy felrepült, mint az első, és egy perccel később követte a harmadik is.

A francba!

Az egész tartályvonat láncreakció-szerűén fog felrobbanni – és a robbanások gyorsabban követték egymást, mint amilyen az ő vonata gyorsan ment, vagyis utol fogják érni őt!

Ha a következő tíz másodpercben Chase nem talál belül búvóhelyet, akkor ő is áldozatul esik a robbanásnak, és teljesen szétég.

Megfeszítette a karját, izmai olyan feszesek voltak, mint az acélkábelek, és egy ordítással, amit teljes mértékben elnyomott a többi tartálykocsi fülsiketítő robbanása, felhúzta magát. A megperzselt szőrrel már nem is törődött, mert érezte, a bőre is megégett, amikor átvetette magát a korlát tetején, és lehuppant a fából készült peronra. Felugrott, és megrántotta az ajtó kilincsét.

Zárva volt!

A robbanások láncolata sebesen száguldott felé, a szétterjedő tűzgolyókat égető szél előzte meg. Chase nekifeszült az ajtónak, mert máshová nem mehetett…

Hirtelen hanyatt esett a vagon belsejében, és farkasszemet nézett azzal a katonával, aki éppen kinyitotta az ajtót.

Chase odébb gurult az ajtótól. A katona, aki teljesen meglepődött, ostobán bámult rá – aztán felnézett, és egy folyékony tűzfalat látott, amely a vonat felé száguldott.

Még arra sem volt ideje, hogy felüvöltsön, mert az utolsó tartálykocsiból származó láng berobbant az ajtón, majd legyezőszerűen szétterült és végigszaladt a vagon belsejében. A katona, akit teljesen beborított a tűz, szörnyű szenvedés közepette üvöltött, aztán kezével hadonászva Chase felé botorkált.

Chase ismét odébb gurult a földön, amikor a pokol tüze átvágtatott rajta, éppen időben ahhoz, hogy kitérjen a katonáról spriccelő égő üzemanyag elől. Talpra ugrott, nem törődve az iránival, aki összeesett és szánalomra méltóan vonaglott. Most hogy már fent volt a vonaton, Chase ismét arra a feladatra koncentrált, amit el kellett végeznie.

Mahjad meglepődött az első robbanáson, aztán kifejezetten megrémült, amikor az azt követő sorozatos detonációk egyre hangosabbak lettek és közeledtek. Ninát teljesen elfelejtette, felugrott, és feltépte a fülke ajtaját, parancsokat üvöltözve végig a folyosón.

Ninának fogalma sem volt róla, mi történik, de úgy hangzott, mintha bombázták volna a vonatot!

Lehet, hogy Chase valahogy mégiscsak utánajött? El sem tudta képzelni, hogyan, de bármi is történt, attól Mahjad megijedt, pedig nem volt ijedős fajta.

Talán így lehetősége lesz arra, hogy megszökjön.

Castille és Hafez ismét egymásra nézett, amikor az egyik meglepett őrük kinyitotta az ajtót, és a vagon másik végéről meghallották Mahjad üvöltő parancsait. Ezúttal a tekintetük jel volt, megerősítése annak, hogy egy hullámhosszon vannak.

Készülj fel!

Chase kinyitott egy nehéz tolóajtót, és egy régi típusú fülkés vagonban találta magát, egy igazi Roxfort Expresszben. Nagy megkönnyebbülésére a fülkék, amelyek mellett elhaladt, üresek voltak. Ha tele lettek volna katonákkal, akkor bajban lett volna…

Lépések!

A padlón tompán dobbanó csizmák hangja hallatszott, ahogy emberek rohantak a vagon másik végébe, s nagy csattanással kivágtak egy összekötő ajtót. Végül is bajba keveredett, megint.

Hirtelen belépett a legközelebbi fülkébe, és az ajtót majdnem teljesen elhúzta. A rohanó lépések zaja távolodott: öt ember léptei. Chase kinézett az ablakon. Egy katona állt alig fél méterre tőle, neki háttal.

– Pszt!

A katona tréfás arckifejezéssel nézett körbe – amiből egy szempillantás alatt rémület lett, amikor egy ököl csapott az arcába. Chase berántotta a férfit a fülkébe, aztán még egyet behúzott neki, a biztonság kedvéért, mielőtt elvette volna a fegyverét. Egy gyors mozdulattal teljes automatára állította a G3-ast, majd kirohant a folyosóra, és tüzet nyitott a többi katonára. Azok a padlóra zuhantak.

Kilökte az elhasznált tölténytárat, visszaugrott a fülkébe, hogy elvegye az eszméletlen katona tartalék tölténytárait, majd miután egyet a helyére pattintott, újra kiment a folyosóra, lövésre kész fegyverrel. Castille, Hafez és – ami a legfontosabb – Nina valahol ezen a vonaton voltak, és ő meg fogja találni őket.

Az egyik őr már kiment a fülkéből, mert Mahjad elküldte, hogy megtudja, mi történik a vonat másik végén, most pedig Castille és Hafez fogvatartóin volt a sor, hogy körülnézzenek. Elcsodálkoztak a távoli, de kétségtelenül automata fegyverek tüzelésén.

Castille tekintete találkozott barátjáéval. – Most!

Felugrott az üléséről és körbefordult, megbilincselt kezével kiütötte a fegyvert a jobbján ülő katona kezéből, miközben cipője sarkával a vele szemben ülő férfi arcába rúgott. Az eredmény néhány kitört fog. Ezzel egy időben Hafez előrevetette magát, és megrúgta a Castille másik oldalán ülő férfit, ettől a katona fegyvere a levegőbe repült.

Castille kiegyenesedett és ismét megtekerte felsőtestét, felemelte a könyökét, és a jobbján ülő férfi nyakára vágott. Érezte, hogy egy szörnyű reccsenéssel valami megadta magát.

Amikor megfordult, Hafez éppen a következő katona térdkalácsát rúgta meg sarokkal, és hallani lehetett, hogy törik a csont. A katona fájdalmában felordított. Hafez odaugrott hozzá, elvette a fegyverét, és tarkón vágta. A férfi arccal előre elzuhant mellette és mozdulatlanul feküdt a padlón.

A másik két katona sem volt jobb állapotban. – Szép munka – mondta Hafez, fejével az eszméletlen alakok felé biccentett.

– A tied is.

– Persze a másikat is elkaphattam volna, ha itt lett volna.

– Persze, hogy el, öregfiú – mondta Castille, és viccesen forgatta a szemét.

– Most már csak azt remélem, hogy valamelyik hülyénél ott van a kulcs a bilincsekhez…

Chase rohant a második vagonba, elszaladt a csukott vécéajtó mellett, majd a következő folyosó sarkához ért – ahol még négy katonát látott, akik felemelt fegyverrel indultak támadásba.

Gyorsan visszabújt a sarok mögé, miközben sikerült néhány lövést leadnia. Az ordításból tudta, egyet eltalált. A folyosó falát borító faburkolat apró szilánkokban szerteszét repült, amikor egy golyózápor felszakította.

– Úristen! – szisszent fel Chase, majd eltakarta a szemét, hogy megvédje a fadaraboktól. A G3 hossza miatt nehéz lett volna a sarok mögül vakon lövöldözni, miközben ellenségei könnyedén elbújhatnak a fülkékben, és nagyobb tűzerejükkel sakkban tarthatják, míg megérkezik az erősítés.

Vagy pedig, hasított bele hirtelen, tehetik azt, amire éppen készültek: a folyosó végére hajíthatnak egy kézigránátot!

Az egyik férfi fárszi nyelven olyasmit kiáltott: „Vigyázz! Robbanás!” Amikor a társai abbahagyták a tüzelést, tökéletesen jól lehetett hallani, amint a biztosítókar gyűrűje kiugrott a kézigránát testéből.

Chase-nek legalább néhány másodpercre lett volna szüksége ahhoz, hogy fedezékbe meneküljön a nehéz összekötő ajtón keresztül, mielőtt a gránát felrobban…

De meg sem próbálta. Ehelyett megfordította a puskáját, amit a csövénél fogva tartott, mint egy golfütőt, közben ő is megfordult, hogy lássa a sötétben a tojásdad alakú tárgyat maga felé gurulni…

Aztán a puska tusával megütötte, és ezzel visszaküldte a folyosó másik végére, hasonlóan mint amikor egy krikettjátékos hatost ütést ér el!

Aztán újra hasra vágta magát a sarok mögött, épp amikor a gránát felrobbant. A kézigránát acéltokjának a darabjai, golyóscsapágyak és üvegszilánkok szerteszét repültek a szélrózsa minden irányába, s a robban ereje akkora volt, hogy ki is szakította a vagon falait…

A törött ablakokon beszabaduló szél szinte azonnal megszüntette a füstöt. Ahogy Chase végignézett a folyosón, néhány halottat látott, vagy legalábbis egyes részeiket, de Mahjadnak nyoma sem volt – valószínűleg az első vagonban volt a foglyokkal.

Miután visszafordította a puskáját, Chase sietve elindult a vonat elejére.

– Kézigránát? – kérdezte Hafez.

– Igen.

– Eddie?

– Biztosan. – Castille kioldotta az iráni bilincsét. – Kész vagy?

– Én mindig.

– Akkor menjünk!

A két férfi behúzott nyakkal, egymás hátának feszülve és lövésre kész fegyverrel kiment a fülkéből. Castille a vonat hátsó vége felé nézett, Hafez az elejét figyelte.

Castille semmit sem látott, csak a folyosó fából készült falát. Éppen kimondta, hogy „Tiszta”, amikor csaknem egyszerre két lövés dördült el mögötte. Az egyik Hafez fegyveréből származott, a másik távolabbinak tűnt.

Hafez hátratántorodott, nekiesett Castille-nak – a bal combján véres lyuk támadt. A folyosó másik végén a katona, aki Nina és Mahjad fülkéje előtt őrködött, behúzott nyakkal vonult vissza a menedékébe, amikor Hafez lövedéke leszakított egy darab fát az ajtókeretből.

Castille szabad kezével elkapta a barátját és a folyosó végén lévő sarokba húzta, majd óvatosan lefektette a padlóra.

A sebből ömlött a vér. Hafez rászorította a bal kezét.

– A francba! Az a rohadt szemét eltalált!

Castille tapasztalatból tudta, hogy Hafez túl fogja élni a sérülést – ha hamar elsősegélyben részesül. Ehhez az kellett, hogy valahogy túl legyenek ezen a dolgon… – Lőni azért tudsz?

Hafez egyik kezébe fogta a puskát. – Még nem haltam meg. És nem is vagyok hajlandó meghalni addig, amíg el nem kapom annak a szemétnek a tökét! Menj, segíts Eddie-nek!

Castille megveregette Hafez vállát, és kinyitotta a nehéz összekötő ajtót.

Chase mozgást hallott. Valaki közeledett a vonat eleje felől.

Beosont a legközelebbi fülkébe. A lélegzetét visszatartva várt, amíg meghallotta a lépteket, aztán kiugrott és a fegyverét lövésre készen tartotta.

Castille alig három méterre állt tőle, és ő is fegyvert fogott rá.

– Edward!

– Hugo! – Chase megkönnyebbülten sóhajtott egyet. – Jellemző, én minden bajt felvállalok, hogy megmentselek, te meg fölöslegessé teszed az egészet!

– Ismersz engem, nem győzöm kivárni a te lassú…

– Ne mozduljanak! – szólalt meg egy érdes hang Chase háta mögött.

Chase és Castille tekintete találkozott. A belga szemével lefelé jelzett. Válaszképpen Chase szinte észrevétlenül bólintott.

– Dobják el a fegy…

Chase hasra vágta magát a padlón, Castille pedig lőtt egyet – a golyó csak centiméterekkel süvített el Chase feje fölött. A folyosó másik végéről elfojtott kiáltás hallatszott, amit egy földre zuhanó test tompa puffanása követett. Amikor Chase körülnézett, még egy katonát látott, aki a golyóütötte hátsó falnak támaszkodva hevert, élettelen kezében egy puskával.

– Azért jöttél, hogy megments engem, és a végén én mentettelek meg téged – mondta a belga ravasz mosollyal.

– Á, tekintsük úgy, kvittek vagyunk – mondta Chase, és már újra talpon volt. – Nem tudom elhinni, hogy a budin rejtőzött el! Nina hol van?

Castille arca elkomorult. – Nem tudom, nem láttam. Az a százados egy másik fülkébe vitte őt. Hafez pedig megsérült, rálőttek.

– Hol?

– A lábán.

– Nem, ő hol van?

Castille megfordult és a vonat eleje felé mutatott. – Arra, gyere!

Rohantak az első vagonba. Hafez még mindig a padlón feküdt, betakarva. – Eddie! – kiáltott fel fájdalmasan. – Örülök, hogy látlak. Hogy sikerült…

– Hallottad a robbanásokat?

– Igen.

– Hát úgy. Hol van Nina?

Hafez a puskájával mutogatott. – Azt hiszem, a kocsi másik végén egy fülkében, de az a kis szaralak, aki ezt tette velem – és ránézett a meglőtt lábára – fedezi. Valószínűleg Mahjad is odabent van.

Chase belenyúlt az egyik zsebébe, és kivett egy kis acéltükröt, olyan szögbe állította, hogy lássa a folyosó másik végét. Mint ahogy várta, a mozdulatra néhány lövés volt a válasz, de mielőtt visszahúzta volna a kezét, mindent látott, amit akart. – Egy fickó van az utolsó fülkében, hasal. – Castille felé biccentett. – Elintézed?

– Enyém a túlsó oldal.

– Áá! Te elkaptad nekem az utolsó rosszfiút, a túlsó oldal az enyém.

Chase felkészült, hogy kiugorjon és tüzelőállásba helyezkedjen a folyosó külső falának támaszkodva. Ott jobb szögből lőhet – de egyben jobb céltábla is.

– Megint működik a fordított pszichológiám – mondta Castille. Felemelte a fegyverét. – Kész vagy?

Chase ugyanazt tette. – Mindhalálig!

– Mindhalálig! – ismételte utána Chase.

Chase felnyúlt, és meghúzta a vészféket.

Amikor a vészfékek működésbe léptek, az egész vonat durván megrázkódott, a kerekek pedig csikorogtak a síneken. Chase nekigyürkőzött, és várta, hogy a vonat megálljon…

– És akkor, indulás!

Castille kibújt a sarok mögül, és célzott. A katona, aki még mindig nem tért teljesen magához a hirtelen fékezéstől, meglátta őt és kibújt rejtekhelyéről, hogy tüzeljen. Ebben a pillanatban Chase kiugrott, a hátát nekivetette a szemben lévő falnak, ezzel megosztva céltáblájának figyelmét.

A két egykori kommandós fegyvere egyszerre sült el. Mire a katonának lehetősége lett volna arra, hogy lőjön, már halott volt, és úgy zuhant vissza a fülkébe, mint egy rongybábu.

Chase meghallotta, hogy Nina ijedtében felsikoltott.

– Gyerünk! – adta ki a parancsot, miközben rohanni kezdett a folyosón. Castille utána.

Chase nem állt meg. Mielőtt az ajtóhoz ért, átbukfencezett a szemközti oldalra. Abban a pillanatban, egy-két centiméternyire a fejétől egy pisztolygolyó süvített el, és lyukat ütött az üvegen.

Amikor Chase hasra vetette magát, bepillantott a fülke belsejébe, és szótlanul jelzett az egyik kezével Castille-nak, amint ismét lábra állt: egy túsz és egy rosszfiú áll bent. Bemegyünk: három, kettő, egy…

Mind a két férfi egyetlen pillanat alatt rontott be az ajtón, és fegyverüket célpontjukra irányították.

Mahjad Ninát maga előtt tartva állt, a bal kezével átkarolta a lány derekát, katonai pisztolyát furcsán az ajtóra szegezte. A jobb kezében Chase Wildey-ját tartotta, a csövét Nina halántékához szorította.

• • •

Nina remegett. – Eddie!

– Dobják el a fegyvereiket! – kiáltotta Mahjad. – Háromig számolok. Ha nem dobják el, akkor…

Chase és Castille villámgyors pillantást váltottak egymással. – Három! – szólalt meg hirtelen Chase.

A két golyó alig egy centiméterre egymástól találta el Mahjad homlokát. Koponyája hátsó része felszakadt, s a fülkében a fény azonnal vöröses árnyalatúvá vált, amikor a mögötte lévő ablakra ráfröccsent a vér. A teste térdre rogyott, aztán hátra zuhant és tompa puffanással nekiesett a falnak.

– Az amatőrök csak beszélnek – mondta Chase, Castille pedig egyetértően bólintott, aztán Ninára fordította a figyelmét. Aggasztónak hatott, Nina semmilyen szinten nem reagált a lövésekre, egyszerűen csak állt ott szótlanul. – Dr. Wilde? – Nina üres tekintettel nézett Chase-re. – Nina!

Nina pislogott egyet. – Mi az?

– Nina – mondta még egyszer Chase –, nézzen rám, jó? Csak nézzen rám, és lépjen előre egyet.

– Oké – válaszolta Nina kábultan, miközben lépett egyet. Bár az élet kezdett visszatérni belé, de az arcán se félelem, se ijedtség nem látszott. Inkább olyan volt, mint egy elmeháborodott. – Miért kell magára néznem?

– Annyira rossz rám nézni?

Nina még egyet lépett előre. – Nos, ööö…

Chase lebiggyesztette az ajkát. – Nagyon köszönöm!

– Nem! Nem, semmi baj sincs azzal, hogy magára kell néznem! – mondta Nina, és védekezően hadonászott a kezével. – Csak tudni akartam, miért akarja, hogy magára nézzek.

Chase megfogta Nina kezét, aztán gyorsan kihúzta a fülkéből, átlépve a katona holttestén. – Nem akartam, hogy lássa a fickót, akinek a fél feje hiányzik, ez minden.

Nina lenézett a katonára, akinek a lába kilógott a folyosóra. – Mi ez ahhoz a mellkasi sebtől vérző fickóhoz képest, akit éppen előttem lőttek le?

Chase megrázta a fejét. – Néhány embernek nem lehet a kedvében járni…

– Úristen! – kiáltott fel Nina hirtelen, amikor teljes egészében felfogta, mi is történt vele. – Úgy lőtték le, hogy közben a fejemhez tartotta a pisztolyát. Mi lett volna, ha megrándult volna az ujja, vagy valami ilyesmi? Meg is ölhetett volna!

Castille kijött a fülkéből, és odaadta Chase-nek a Wildey márkájú pisztolyát, majd a kulccsal, amit megszerzett, kioldotta Nina bilincsét. – Az nagyon ritkán történik meg.

– Ha a fejüket találod el, akkor egyáltalán nem – tette hozzá Chase. – Ha a testét találja el, akkor az más. Hidrosztatikai sokk, izomrángások… De egy tiszta fejlövés esetén szinte sohasem. Olyankor nem tud…

Bumm!

Nina felsikított.

– Ó! – mondta Castille bocsánatkérően, amikor benézett a fülkébe, ahol Mahjad pisztolyának csövéből füst szállt fel. – Ő a ritka rángatózó típus volt. A másik fegyverét is el kellett volna vennem, n'est-ce pas?

Nina ránézett Chase-re. – Azt mondtam, nagyon ritkán – mondta Chase panaszos hangon, miközben ellenőrizte fegyverét, amit aztán visszacsúsztatott a dzsekije alatt lévő tokba. – Egyébként egy Wildey elsütéséhez nagyobb erő kell, mint ahhoz a vacak kis kínai pisztolyhoz, ami nála volt… de egyáltalán miért beszélünk erről? Ki kell jutnunk innen!

– Hogyan? – kérdezte Nina, miközben fájó csuklóját dörzsölgette. – Még mindig itt vagyunk Irán kellős közepén! És mi van Karival?

– Már rajta vagyok az ügyön – mondta Chase, és lenézett a halott katonára. Ez az a fickó, aki elvette minden cuccunkat?

Castille bólintott, és előhúzott egy hátitáskát a holttest alól. – Itt van.

Chase gyors mozdulattal belenyúlt, és kivett belőle egy mobiltelefont. – Megvan! Most már csak abban reménykedem, hogy nem felejtettem el feltölteni az aksiját.

– Mit akar csinálni? – kérdezte Nina.

Chase elmosolyodott. – Felhívom az egyik barátomat.