5

Miután mindent elvettek a csoporttól, a katonák – a német Heckler & Koch G3-as típusú puskák helyben készített másolataikat rájuk szegezve – kivezették foglyaikat a házból. Hajjar követte őket a leletet tartalmazó aktatáskával, pufók arcán kárörvendő vigyorral.

Chase látta, hogy Hafez a Land Rover mellett térdel tarkóra tett kézzel, és a kocsi összes ajtaja nyitva. Két katona őrizte. A többi katona körbevette az épületet. Chase azonnal rájött, mi is történt: a katonák a parasztház fölötti meredek lejtő tetején bújtak el, és köteleket használtak arra, hogy gyorsan leérjenek.

Látta, hogy néhány iráninál orosz gyártmányú dragunov mesterlövészpuska volt, amelyek lézer célzóval és teleszkópos tükörrel voltak ellátva. Ez megmagyarázta, hogy Hafez miért nem tudta figyelmeztetni őket. Ha valakire egy tűvékonyságú lézersugarat irányítanak és tudja, hogy egy nagy sebességű golyó egy pillanat alatt szét tudja robbantani a világító vörös pontot, akkor attól az illető igen nagy csendben képes maradni.

– Sajnálom, Eddie – mondta Hafez. – Túl sokan voltak.

Az egyik őre belerúgott.

– Azt hiszem, ezúttal jól megszívtuk – felelte Chase. Az a lehetőség, hogy Hajjar katonai kísérettel vonul fel, meg sem fordult a fejében. A díler sokkal korruptabb, mint gondolta.

A távolban észrevett egy barna teherautót, amely hangos dübörgéssel haladt feléjük az úton. Minden bizonnyal valamilyen eldugott helyen parkolt, és most, miután a katonák küldetése véget ért, előhívták.

Hajjar odament egy tiszthez, akivel kezet fogott, s közben az aktatáska ott lengett a kampóján.

– Mahjad százados! Engedje meg, hogy bemutassam a… az üzletfeleimet!

Mahjad, egy hórihorgas, szakállas férfi, mosolyogva nézte a fogolycsapatot.

– Részemről a szerencse! Szóval, Failak, mit akar, mi legyen velük?

– A szőke nőt és az oroszt magammal viszem.

Mahjad egy pillantást vetett Karira, aki jeges tekintettel nézett vissza rá. – Az oroszhoz nem tudok hozzászólni, de megértem, miért akarja elvinni a nőt.

– Nem arról van szó. Habár… – Hajjar elgondolkodott, aztán megint elnevette magát. – Ami a többieket illeti, nem nagyon érdekelnek. Csak annyira, hogy ne jöjjenek utánam.

– Nem probléma. A Kulturális Minisztérium szigorúan fellép azokkal a külföldiekkel szemben, akik megpróbálják eltulajdonítani a kincseinket. Legalább húsz év börtönt kapnak – már ha megérik a tárgyalást.

– Ezt magára bízom. – Hajjar csettintett a testőreinek. – Tegyetek rájuk bilincset! – mondta Karira és Volganra mutatva.

– Hová viszi őket? – kiáltotta Chase. Az egyik katona hátba vágta a puskatussal, amitől megroggyant.

– Az otthonomba. Ne aggódjon, nem lesz semmi baja. Legalábbis amíg az apja együttműködik.

– Váltságdíjat kér értem? – kérdezte Kari elborzadva. Az egyik testőr hátrahúzta a lány kezét, és egy bilincset kattintott a csuklójára.

– Azt hiszem, tízmillió dollár elég tisztességes váltságdíj, nem? – kérdezte Hajjar Chase-től, rá sem hederítve Karira. – Ha nekem ilyen gyönyörű lányom lenne, úgy gondolnám, ez jó üzlet. – A hangja hirtelen fenyegetővé vált. – Amennyiben azt kívánnám, maradjon is gyönyörű!

– Ha hozzányúlsz – morogta Chase –, kinyírlak.

– Ez a legjobb fenyegetés, ami eszedbe jut? – korholta Hajjar.

– Csak miután könyörögsz érte.

Hajjar megvonta a vállát. – Ez már kicsit jobb. Aggódni is fogok, úgy… húsz év múlva.

– Mr. Chase – mondta Kari, miközben a testőrök őt és Volgant elvonszolták –, ne felejtse el, hogy mire szerződtettük. Védje meg Dr. Wilde-ot! Ez a maga legfontosabb megbízatása.

– De…

– Megértette?

Chase kelletlenül bólintott. – Igen.

– Jól van. – Kari először a helikoptert figyelte, aztán Hajjart. – Ott csak öt ülés van, és mi hatan vagyunk. Vagy maga a kampójánál fogva oldalt fog himbálódzni?

– Maga Jurij ölébe ülhet – mondta Hajjar kéjes vigyorral.

– Megérdemel egy utolsó élvezetet… mielőtt visszaszolgáltatom Qobrasnak.

Volgan arcába vér szökött. – Mi?! Ne! Failak, ne! Üzletet kötöttünk!

– Remélem, Qobras még jobbat fog ajánlani. Miért maradnék meg a hárommillió dollárnál, amikor megtarthatom mind a tízet, és Qobras még ennél is többet fog fizetni, hogy visszakapjon téged a lelettel együtt?

– Ne! – üvöltötte Volgan. Bár a keze a háta mögött meg volt kötve, úgy nekiesett az őt fogva tartó testőrnek, hogy az kibillent az egyensúlyából.

A másik testőr hirtelen megfordult, és elengedte Kari karját –, de az orosz nagy erővel hasba rúgta. Volgan átugrotta a testőrt, az elesett, és furcsa mozgással a parasztház felé rohant. A katonák felocsúdtak a meglepetésből, és előkapták a fegyverüket.

– Ne lőjenek! – kiabálta Hajjar. Mahjad meglepettnek látszott, aztán gyorsan megismételte a parancsot.

A katonák egy pillanatra megdermedtek, a kiképzésen kapott ösztönük és felettesük parancsai között őrlődve.

Chase-nek éppen ennyi időre volt csak szüksége.

A legközelebbi puskacsőbe, amit ért, belekapott, megragadta, szembefordította gazdájával, miközben a másik kezével lefogta a katonát, és kicsavarta a csuklóját, hogy az meg se tudjon mozdulni. A katona keze persze még mindig a ravaszon volt. Chase a fejével a ravasz felé bökött.

Amikor elsült a fegyver, Chase érezte a fémcsőben végigszáguldó golyó forróságát, amitől megpörkölődött a tenyere. A katona hátratántorodott, amikor a golyó áthatolt rajta, majd vére és a szétloccsanó húscafatok beborították a Land Rovert.

Mielőtt a többi katona közül bárki is reagálhatott volna, Chase újra megfordította a fegyvert, a kapcsolóval teljes automatára állította, és össztüzet nyitott a dragunov-puskásokra, azok pedig a földre zuhantak. Ha az életben maradt katonák lőni akartak volna Chase-re, akkor azzal azt kockáztatták volna, hogy a saját társaikat is eltalálják, ettől egy pillanatra elbizonytalanodtak.

– Nina! – kiáltotta Chase. Nina értetlenkedve nézett rá, mert erre a váratlan gyilkos akcióra egyáltalán nem volt felkészülve. Chase kinyújtotta a kezét, hogy megragadja a lány karját, de az egyik katona gyorsabb volt a társainál, és Ninát a földre teperte. Chase nem lőhetett a férfira anélkül, hogy ne sebesítse meg Ninát…

Azonnal taktikát változtatott. – Hugo! – kiáltotta, miközben a fejét hozzászorította a Land Roverhez. Castille már korábban követte a példáját, és éppen egy katonával birkózott, hogy elvegye tőle a fegyverét.

Egy másik katona hátulról puskatussal fejbe verte. Castille azonnal elterült.

A fájdalmasan ziháló hangra Chase körbeforgatta a fejét. Hafez megpróbált lábra állni, de az egyik őr visszarúgta. A másik pedig célba vette Chase-t…

Chase bevetette magát a Land Rover hátsó részébe. Éppen csak annyi ideje volt, hogy becsapja maga mögött az ajtót, amikor az ablak betört, és golyók süvítettek be a terepjáró alumíniumburkolatán keresztül.

– Eddie! – sikította Nina, amikor a katona talpra állította, majd durván elvonszolta őt a Land Rovertől. A lány csapkodott és rugdosott, de a férfi túl erős volt.

A katona folyamatosan tüzelt, míg bele nem lőtte az egész tölténytárat a járműbe.

Egy pillanatig néma csend lett, majd a férfi megragadta a golyó-lyuggatta ajtó kilincsét és kinyitotta.

A Land Rover üres volt. A katona zavartan bámult. Aztán hallott valami halk zajt, és lenézett. A hátsó ülések előtti padlón a guruló kézigránát megállt. Kinyitotta a száját, hogy üvöltsön…

Az üvöltésre sohasem került sor. A gránát felrobbant, és a katonát hátrafelé repítette apró fémdarabok kíséretében.

A Castille-t őrző katonákat magával ragadta a robbanás, csakúgy mint Hafez életben maradt testőrét. De a foglyok, akik arccal a földön feküdtek, sértetlenül megúszták a dolgot, mivel a halálos srapnelek elrepültek fölöttük.

Chase, aki a Land Rover másik oldalán a hátsó keréknek támaszkodva feküdt a földön, a fülére szorította a kezét, amikor az ajtó kiszakadt a helyéből a feje fölött. Figyelte, amint hatalmas négyszögletes frizbiként elszállt, majd odalent a lejtőn földet ért.

Chase benézett az autó alá. A legközelebbi katonák vagy sérültek, vagy halottak voltak, de a többiek kezdtek magukhoz térni a robbanás okozta sokkból. Legalább tízen voltak, mindannyian felfegyverkezve.

És mindannyian dühösen.

Chase azonnal észrevette Kari hosszú fehér kabátját a helikopter mellett. Hajjar egyik testőre fogta a lányt, az iráni százados pedig fedezte őt pisztollyal, miközben parancsokat ordított az embereinek.

Nina…

A katona, aki őrizte, átölelte Karit, miközben hátrafelé húzta.

Szó sem lehetett arról, hogy megkockáztasson egy lövést. És különben is már csak egy pár tölténye maradt.

Cikázó gondolatok közepette értékelte a helyzetet.

Nina pillanatnyilag biztonságban volt, még ha fogolyként is, de nem kell hozzá sok idő, hogy valamelyik iráni túszként használja fel a lányt, hogy őt megadásra kényszerítse. Hajjar és Mahjad százados tudtak angolul – és hallották, amikor Kari arra utasította őt, hogy mindenekelőtt Ninát védje meg…

De ez azt jelentette, ha most meg akarja Ninát védeni, akkor magára kell hagynia.

Megszorította fegyverét, és a füstölgő Land Rover takarásában guggolva elhátrált – aztán felugrott és a maradék golyókat egyszerre kilőtte. Szándékosan a levegőbe tüzelt, mert nem akart senkit sem eltalálni, csupán azt akarta, hogy lehajoljanak, hogy megzavarja őket, miközben rohanni kezdett a völgy aljába vezető meredek lejtő irányába.

Mögötte ropogtak a fegyverek, amikor a katonák tüzet nyitottak.

Odalent megnyílt a völgy, a vasútvonal lusta görbülete beleveszett az alagútba.

Egy golyó süvített el a feje mellett, olyan közel, hogy érezte a lökéshullámot. Elrugaszkodott a lejtő széléről, és a levegőbe repült, majd ügyesen landolt…

A Land Rover ajtaján!

Por és kavicsok hátán csúszott lefelé a hegyoldalon, miközben Chase úgy kapaszkodott bele, mint egy kisgyerek a szánkóba.

Tudta, hogy nem fog túl messzire jutni vele – a lejtő túlságosan köves volt. De nem is volt rá szüksége. Csak arra a néhány plusz méterre volt szüksége, amit meg tud tenni addig, amíg a katonák a lejtő széléhez érnek és utánalőnek.

Egy nagy gömbölyű kő tűnt fel előtte, ami úgy állt ki a hegy oldalából, mint egy rossz fog. Chase ismét ugrott, oldalra vetette magát, és keményen földet ért, miközben az ajtó nekicsapódott a sziklának és úgy összegyűrődött, mint egy kartonlap. Chase fékezni akart a lábával, de ahhoz túl gyorsan mozgott, tehetetlenül gurult lefelé a hegyoldalon. Homok ment a szemébe, ami elvakította.

Fentről golyózápor!

Valami nekicsapódott. Nem golyó, hanem növények, durva fű és tüskés bokrok. Ez azt jelentette, hogy közel volt a völgyfenékhez. De vajon milyen közel?

A csípős homokszemek ellenére erőlködve kinyitotta a szemét… és látta, hogy a talaj kicsúszik alóla.

Hatalmas ordítással, ami a lejtő tetejéig visszhangzott, Chase zuhanni kezdett az üres semmibe.

• • •

Az egyik katona feljajdult. – Ajjaj! Az fájni fog. – Az idegen egyenesen a vasúti alagút bejárata fölé száguldott, és eltűnt a szemük elől, amikor a sínekre ugrott.

– Úgy kell a szarházinak! – mondta a mellette álló férfi fogvicsorgatva. Különleges alakulat ide vagy oda, ha valaki ilyen magasról lezuhan egy vasútvonal acél- és betonegyüttesére, akkor egy-két csontja eltörik, de még inkább meghal.

Mahjad odalépett hozzájuk és lenézett. Az angol férfi útját könnyen lehetett követni a meredek lejtőn, mert egy lebegő porfelhő maradt utána. – Vegyék elő a köteleket! – parancsolta. – Három ember menjen le utána, és találják meg! Ha meghalt, akkor vigyék a testét a rendező pályaudvarra! Ha életben van… – az arca eltorzult a dühtől és egyfajta szadista kárörömtől –, akkor vigyék a testét a rendező pályaudvarra!

– Uram! – A katonák tisztelegtek, és hárman is felkészültek, hogy leereszkednek a kötélen.

Mahjad visszament Hajjarhoz. A menekülő oroszt újra elkapták, és most együtt őrizték a többi fogollyal. – Ez mind a te hibád! – csattant fel Mahjad, és Hajjar arcába bökött. – Nem mondtad, hogy a tag valamiféle képzett bérgyilkos!

– Én magam sem tudtam! – vágott vissza Hajjar. – Azt hittem, csak egy volt katona, akit a nő testőrnek bérelt fel. – Karira mutatott, aki kimérten és undorral nézett vissza rá.

– Négy ember meghalt, másik három meg megsebesült! Hogy fogom ezt megmagyarázni? Hogyan?

Hajjar idegesen megnyalta a szája szélét, és még a hideg szélben is izzadt. – Talán egy kis adomány a családjuknak segítene? Meg a parancsnokuknak?

– Majd megmondom neked, Failak, hogy miféle adomány segítene – mordult rá dühösen Mahjad. Egy pillanatig csendben volt. Hajjar még idegesebb lett. – Egy nagyon nagy adomány.

– Amint hazaérek, azonnal intézkedni fogok – mondta Hajjar megkönnyebbülve.

Mahjad hűvös pillantást vetett rá. – Ajánlom is.

– Megígérem. Most – mondta Hajjar, miközben Karira nézett – mennem kell. Van egy sürgős dolog, amit el kell intéznem, és jobb lenne, ha nem látnának együtt bennünket ennek a… szerencsétlen incidensnek a helyszínén.

Mahjad kelletlenül bólintott, katonái pedig elvonszolták Ninát, Castille-t és Hafezt, miközben a többiek beszálltak a Jet Rangerbe. Volgan, aki most már túlságosan félt ahhoz, hogy ellenkezzen, a hátsó ülésen ült Hajjar két testőre között, Karit pedig az ölébe kényszerítették. Mivel a kezét hátul összekötözték, Kari ellenkezni sem nagyon tudott, amikor a biztonsági övet a derekára kötötték, és így Volganhoz erősítették.

Hajjar a másodpilóta ülésére ült. – Ó, Miss Frost – mondta, a lány állát egyik kezével megfogta –, nem kell így néznie. Nem fogjuk bántani. Túlságosan értékes a számunkra. Legalábbis amíg az édesapja együttműködik velünk.

Kari kirántotta a fejét a férfi kezéből. – Élete legnagyobb hibáját követte el, Hajjar.

A férfi kedvesen rámosolygott. – Ugyan, ugyan! Semmi szükség arra, hogy elrontsuk ezt a dolgot. Csak dőljön hátra, és élvezze a repülést. És ha segíteni akar Jurijnak, hogy ellazuljon… – ránézett a lány mögött ülő, hamuszürke arcú Volganra –, akkor csak nyugodtan ficánkoljon egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy értékelni fogja. A halálraítélt ember utolsó kívánsága, hm? – Aztán a mosoly ráfagyott az arcára. – Csak ne ficánkoljon túl sokat. Szerencsétlen dolog lenne, ha a testőreim azt hinnék, menekülni próbál, és lelőnék magát. – Az egyik férfi a nyomaték kedvéért Kari oldalának nyomta a pisztolycsövet.

– Figyelni fogok rá – mondta Kari gúnyosan.

– Helyes! – Hajjar odafordult a pilótához. – Induljunk!

Nina döbbenten és hitetlenkedve nézte, amint a helikopter felszállt és elrepült. Két nap leforgása alatt New York-i kutatóból iráni fogoly lett – mi az ördög történt az életével?

Karit váltságdíjért tartják fogságban, ami pedig Chase-t illeti…

Nem sokat értett abból, amit a katonák beszéltek, de lassú tempójukból ítélve nyilván azt hitték, hogy meghalt.

Egy hatalmas katonai teherautó érkezett a parasztházhoz. Mialatt a katonák őt és a társait feltuszkolták rá, küszködnie kellett, hogy el ne sírja magát.

Chase vett még egy utolsó nagy levegőt és nekigyürkőzött.

Éppen csak hogy sikerült átfordulnia, amikor átvetette magát a meredély szélén, és az egyik kezével belekapaszkodott a szikla egyik kiszögellésébe. Egy percig bábuként himbálózott, mielőtt a másik kezét is fel tudta emelni, hogy teljes biztonságba helyezze magát.

Nem mintha ez segített volna.

Pontosan az egyik vasútvonal fölött lógott. A lába majdnem hat méterre volt a síntől, ami még egy SAS-es ember számára is túlságosan nagy ugrást jelentett, és semmi sem volt, ami enyhítette volna az esést. Ennél csak az lett volna kellemetlenebb, ha egy szöges-ágy fölött lógott volna.

De nem volt választása. Kiabálások és a lejtőn lefelé pattogó kövek figyelmeztető hangja azt üzente neki, hamarosan társasága akad.

Úgyhogy – ugrás!

Bármennyire is fel volt készülve a becsapódásra, a térdét behajlítva és bukfencelve, a lábaiba olyan fájdalom hasított bele, mintha vasrúddal ütöttek volna rá. Nagy erővel ért földet, kínok közepette kapkodott levegő után, amikor a vasúti sín szilárd fémje nekicsapódott a mellkasának. A fájdalommal küszködve, erőlködve lemászott a sínről.

Kárfelmérés. Mindkét lába rettenetesen fájt, az eséssel járó ütközés oroszlánrészét a bal bokája fogta fel, de semmije sem tört el. Tudta, az milyen érzés lenne.

Felült, és vágott egy grimaszt, amikor a bordáinál újabb fájdalmat érzett. Viszont pozitívum volt, hogy sokkal rosszabb lett volna, ha nem a kemény bőrdzsekijét viseli. Miután vett néhány mély levegőt és koncentrált, Chase talpra állt…

És hatalmasat ordított.

Nem annyira a fájdalom kifejezése volt ez, mint inkább egyik módja annak, hogy kiengedje magából és uralni tudja. Az SAS némelyik fájdalomkezelő technikája kíméletlen volt, de működött.

– Na, most már dühös vagyok – dörmögte.

Fentről valami zaj keltette fel a figyelmét. Nem a katonákat hallotta, akik utána indultak, hanem Hajjar helikopterét, amely eltűnt a hegygerinc fölött. A kampós kezű disznó elvitte Karit, és az apjától váltságdíjat akar kicsikarni.

Mit csináljon?

Kari Frost volt a munkaadója – és Chase kételkedett abban, hogy a lány apja különösebben megértő lenne, ha valami baja esik, és ő nem akadályozná meg. Egy ilyen kudarc valószínűleg azonnal véget vetne a karrierjének. Soha többet senki sem alkalmazná őt.

Másfelől viszont, mint munkaadója, egy nagyon különleges parancsot adott neki – és ez volt az elsődleges oka annak, hogy felvette.

Védje meg Nina Wilde-ot.

És ha a katonák fogságában van, akkor valószínűleg Castille és Hafez is velük van. A teherautó, amelyet látott, csak egy irányba mehetett, visszafele az úton a rendező pályaudvar mellett.

A rendező pályaudvar…

Ha időben oda tudna érni, lehet, hogy találna egy másik járművet, amellyel követni tudná őket. És kiszabadítaná őket.

A bokájába hasító fájdalomtól összeszorított fogakkal Chase elkezdett rohanni a sín mentén.