16

– A földre! – üvöltötte Chase, és rávetette magát Ninára, miközben darabokra tört kődarabok repkedtek körülöttük. A tátongó lyuk alatti padlóra sokkal nagyobb tömbök zuhantak, amelyek az ütközéskor fülsiketítő zajjal törtek szét.

Heves szél fújt be a résen, és örvénylő porfelhőket kavart odalenn. Chase legurult Nina hátáról, és felpillantott az alkonyodó égboltra – amelyet hirtelen szinte teljes egészében elsötétített valami.

Valami nagy darab tárgy.

A helikopter motorjainak zúgása és a légcsavarok géppuskaszerű zakatolása annyira erős volt, hogy Chase szinte a testében érezte. Egy orosz gyártmányú MI-26 Halo, a világ legnagyobb helikoptere, amelyet arra terveztek, hogy nagy rakományokat nagy távolságokra tudjon szállítani.

Nagy rakományokat – vagy nagy számú katonát.

A helikopter közvetlenül a lyuk fölött lebegett. Az oldalsó ajtók nyitva voltak, és bármelyik pillanatban köteleket dobhattak le, hogy emberek ereszkedjenek le a templomba…

– Gyerünk! – kiáltotta Chase, bár a hangja alig volt hallható a Halo zakatolása mellett. Felsegítette a két nőt. – Nyomás az alagútba! Most!

– Mi a fene történik itt? – rikácsolta Nina.

– Itt van a Társaság! Nyomás az alagútba! Futás! – Megragadta a még mindig döbbent Nina karját és húzta maga után, Kari ott szaladt mellettük.

Hat fekete vonal kígyózott lefelé a Halóból. A lefelé irányuló légáramlatban jobbra-balra csapódtak, de aztán megfeszültek, amikor fekete kommandós ruhás férfiak teljesen felfegyverkezve, egyenként ügyesen leereszkedtek rajtuk, a mellkasukra rögzített zseblámpából erős fényt árasztva maguk körül. Amikor visszapillantott, Chase eleget látott belőlük ahhoz, hogy tudja, profik voltak, akik valamikor a hadseregben szolgáltak.

Mindegyik férfinál egy Heckler & Koch típusú UMP-40-es géppisztoly volt, meg valószínűleg még más fegyverek is.

Elértek az alagúthoz, ahol Chase mutatta az utat kinyújtott kezében tartva a zseblámpát. A helikopter hangja még mindig hallható volt, amikor az alagútban kanyarogtak és visszajutottak az Ész próbájának helyiségébe.

– Hogy találhattak meg minket? – kérdezte Kari.

– Nem tudom – felelte Chase, miközben bementek a következő alagútba.

– Lehet, hogy nyomkövetőt tettek a hajóra.

Nina erősen zihált, nem volt hozzászokva ehhez a tempóhoz. – Mit akarnak?

– Ugyanazt, amit mi – mondta neki Kari. – Azzal a különbséggel, hogy ők le akarják rombolni, hogy senki se juthasson hozzá olyan információhoz, amivel megtalálhatják Atlantiszt.

– És minket is meg akarnak semmisíteni – tette hozzá Chase.

– Uramisten! – zihálta Nina. – És mi lesz Jonathannal és Hugóval?

– Remélem, hogy bementek a templomba, vagy kijutottak a faluból – mondta Chase mogorván.

Elértek az utolsó alagútba, amely a medence fölötti felvonóhídhoz vezetett. Mögöttük futólépések visszhangja hallatszott.

– Menjenek a kijárathoz! – mondta Chase, és átadta Karinak a zseblámpát, közben átrohantak a hídon, amely igencsak meghajlott a súlyuk alatt. – Ott várjanak meg!

– Mit akar csinálni? – kérdezte Nina.

– Próbálom megakadályozni, hogy utolérjenek. Menjenek! – Megállt a híd végén, és elengedte maga mellett Ninát és Karit. Aztán megragadta a legszélső pallót, és hatalmas erőfeszítéssel felemelte a keretéből, majd teljes erővel oldalra nyomta. A híd recsegve-ropogva meghajlott teljes hosszában.

Chase fájdalmas nyögések közepette belelökte a medencébe. A fa megpróbált visszaállni eredeti alakjába, amikor Chase elengedte, és így függőlegesen beszorult. Chase egy nagyot rúgott bele, a híd nagy csobbanással beleesett a vízbe. A közelben felbukkant az életben maradt kajmán, hirtelen érdeklődést mutatva.

– Oké, nyomás! – kiáltotta Chase, és a kijárat felé futott. Kari szaladt elöl, Nina pedig megállt, hogy megvárja Chase-t.

– A súlyuktól a vége a vízbe fog kerülni – mondta Chase, mialatt rohant végig az alagútban. – Aztán meglátjuk, hogy a krokó még mindig éhes-e.

– Azt hittem, kajmán – lihegte Nina.

– Akármi! Oké, itt vannak a karók. Kari, maga megy elsőként, aztán Nina.

Bár a leereszkedő mennyezet már nem fenyegette őket, mégis gyorsabban kígyóztak a karók között, mint ahogy Nina szerette volna, és a tüskék ki-kiszakították a ruhájukat. Végül sikerült átjutniuk rajtuk, és megérkeztek az Erő próbáját jelentő helyiségbe. Itt Chase újra átvette a vezetést.

– Oké – mondta futás közben – abban a pillanatban, amikor kijutunk, azt akarom, hogy mind a ketten úgy rohanjanak be a dzsungelbe, mint az őrültek. Minél távolabbra a templomtól, keressenek valami menedéket, és ott várjanak!

– És maga? – kérdezte Nina. – És a többiek?

– Majd én összeszedem őket. Remélem, hogy az indiánok berágtak Qobrasra, amiért felrobbantotta a templomukat, és a helikopter után eredtek. Ha szerencsénk van, akkor nem nagyon maradt ott őr.

– És ha nincs szerencsénk? – kérdezte Kari.

– Hát akkor megszívtuk! – Odaértek az utolsó fordulóhoz, és már látták a halvány kinti fényt. – Készen vannak?

– Nem – nyögte Nina.

– Meg tudja csinálni, Nina. Kari, vigyázzon rá! Amint tudok, megyek maguk után.

– Rendben – ígérte Kari. Már majdnem a bejáratnál voltak.

– Oké, felkészülni… rajta!

Kirohantak a szabadba…

És megálltak. Nem volt hová menni.

Tíz kommandós, élesre töltött fegyveres férfi várta őket félkör alakban a templom bejáratával szemben. A kunyhók körül négy indián holtteste feküdt; a törzs többi részének nyoma sem volt. Castille, di Salvo és Philby még mindig foglyok voltak, térden állva egy sorban…

– Hello, Eddie! – szólalt meg Jason Starkman.

Nem ugyanúgy nézett ki, mint amikor Nina New Yorkban találkozott vele. Az öltönyt katonai egyenruha váltotta fel, valamint fegyverek, tölténytárak, és a hátára akasztva egy kés, amely olyan tokba volt téve, mint egy kampós szigony. A jobb szemét fekete folt takarta. Nina megborzongott, amikor eszébe jutott, hogy az ujját belevájta valami nedvesbe.

– Hello, haver! – válaszolt vissza Chase gonosz mosollyal, miközben felemelte a kezét. – Talán tetszik a kalóz-figura?

Starkman hűvös tekintettel nézett rá. – Látom, a humorérzéked ugyanolyan pocsék, mint volt.

– Úgy érted, félig látod?

Starkman arca egy pillanatra megfeszült, de aztán Nina felé fordította a figyelmét. – Dr. Wilde! Nagyon örülök, hogy ismét találkozunk.

Chase és Kari védelmezően odaálltak Nina elé. – Hagyja őt békén! – csattant fel Kari.

Starkman felhúzta a szemöldökét. – Kari Frost. Sosem gondoltam, hogy személyesen fogok találkozni önnel. Hajjarnak el kellett volna fogadnia Giovanni ajánlatát, sok problémát megtakarított volna nekünk. – A fegyverével intett, hogy az emberei lépjenek előrébb. A fejük fölött körözött a helikopter, amelyet még egy Halo követett, és a két hatalmas légi jármű olyan légörvényt okozott odalenn, hogy a fák úgy hajladoztak, mintha hurrikán söpört volna végig.

– Mi történt az indiánokkal? – kérdezte Nina.

– A legtöbbjük elszaladt – válaszolta Starkman. Odanézett a holttestekre. – Legalábbis az okosabbja. Néhányan azonban úgy gondolták, le tudnak bennünket győzni.

A többiek átkutatták Chase-t, Karit és Ninát. – Mit szándékozik tenni velünk, Starkman? – kérdezte Kari hunyorítva. – Megöl?

– Ja! – A közömbösségtől, ahogyan ezt kimondta, Nina ereiben megfagyott a vér. – De először meg akarom tudni, mi van a templomban. – Starkman elfordult, hogy az övéből kivegye a rádióját, és így Nina jobban szemügyre vehette a hátán lógó eszközt. Ahogy gondolta, egy kampós szigony volt, de egy vastag csövű puskából állt ki. A csapat többi tagja is nagyjából hasonlóan volt felszerelve. – Sasvezér a belépő csapatnak, vétel!

– Mi ez a hülyeség ezzel a jenki sas dumával? – gúnyolódott Chase. – Én inkább törpepapagájnak hívnálak benneteket.

Starkman csettintett az ujjával. Az egyik embere, egy izomkolosszus, aki egy fejjel magasabb volt, mint Chase, ökölbe szorította a kezét, és tarkón vágta az angolt. Chase térdre rogyott.

– Eddie! – kiáltott fel Nina.

Starkman meglepődött. – Keresztnéven szólítjuk egymást az ügyfelekkel, Eddie? Vagy… többről is van szó? Neked óvatosabbnak kellene lenned, hisz tudod, mi történik ilyenkor!

– Fogd be a mocskos pofádat! – nyögte Chase. Starkman önelégülten vigyorgott, és éppen mondani készült valamit, amikor recsegni kezdett a rádiója.

– Belépő csapat Sasvezérnek – mondta egy férfi a vonal másik végén. – Bent vagyunk a templomban, és megtaláltuk az ellopott tárgyat. Egy kisebb helyiségben van egy szobor mögött. Jason, ez a hely hihetetlen!

– Biztos vagyok benne – mondta Starkman elutasítóan. – Mi mást találtatok még, Günter?

– Nem fogod elhinni, de itt van egy térkép, egy valóságos térkép! Egy hatalmas orichalcumlapra van bevésve az egyik falon. Rajta van Atlantisz!

Starkman most már egy kicsit kevésbé volt elutasító. – Mennyire pontos?

– A kontinensek eléggé torzak, de felismerhetőek. És van itt még másvalami, Jason. A térkép… mutatja a főbb helyek pozícióját Atlantiszhoz viszonyítva. Ezzel meg lehet állapítani Atlantisz pontos helyét! – A férfi hangja még izgatottabb lett. – Az Amazonas északi torkolatát a déli hetes szélességi fokkal jelölték meg, pontosan úgy, ahogy azon a leleten volt, amelyet Jurij lopott el, a Jóreménység foka pedig… itt hat pont és egy fordított V betű van. Ugyebár ez a jel az első nyolc egyes egység után használatos, tehát kilencet jelent. Kilenc plusz hat egyenlő tizenötös szélességi fok.

– A Jóreménység-fok hatvannégy fokra délre van – közölte vele Starkman. – Az Amazonas felső deltája körülbelül egy fokra északra.

– Akkor harmincöt fokos a különbség, és egy tizenöt mínusz hét, vagyis nyolc atlantiszi egységű hosszúsági fok van közöttük, léhát egy egység az harmincöt osztva nyolccal… – A rádió egy pár pillanatra elhallgatott, míg a számolást elvégezte. – Az 4,375 fok!

– Akkor melyik szélességi foknál van Atlantisz? – kérdezte Starkman.

– Hadd ellenőrizzem a laptopon… 4,375 szorozva héttel az 30,625 fok, és hozzáadunk egy fokot a delta pozíciója miatt… Atlantisz valahol a harmincegyedik és harminckettedik északi szélességi fok között helyezkedik el!

Starkman gúnyos pillantást vetett Ninára. – Ez elég szép távolság a Cádizi-öböltől déli irányban. Úgy látom, nem kellett volna aggódnunk a maga elmélete miatt.

Nina nem szólt semmit. A templomban lévő térképen világos, hogy Atlantisz a Cádizi-öbölben van. Lehet, hogy a kontinensek alakja pontatlan, de az atlantisziak nyilván nem lehettek olyan messzire, vagy…?

Ismét Günter szólalt meg. – Még ha hibalehetőséggel is számolunk, miután az atlantiszi rendszer nem volt annyira pontos, mint a mienk, szóval akkor is csak néhány napba tellene, hogy egy hanglokátorral végigfürkésszük a területet.

– És akkor gondoskodhatunk arról, hogy soha senki se találja meg Atlantiszt – mondta Starkman egyre fokozódó izgatottsággal. – Szép munka, Günter. Helyezzétek el a termittölteteket, és készüljetek fel az evakuációra! Olvasszátok be a területet!

– Le akarja rombolni? – kérdezte Kari megbotránkozva.

Starkman hűvös tekintettel nézett rá. – Mindent megteszünk, meg kell tennünk azért, hogy az olyan emberek, mint maga meg az apja, ne találhassák meg Atlantiszt.

– Ez a történelem legjelentősebb régészeti felfedezése, és magát csak az érdekli, hogy lerombolja, és az őrült főnöke megtarthassa magának ezt az információt?! – fakadt ki Nina, akinek félelmét teljes felháborodás váltotta fel. – Hányni tudnék magától.

Starkman hitetlenkedve felhorkant. – Jézusom! Magának fogalma sincs arról, mi folyik itt, igaz?

– Akkor miért nem világosít fel? – vágott vissza gúnyosan.

– Gondolja, a maga barátnője, Kari meg az apja hobbiból keresik Atlantiszt? – kérdezte Starkman. – Tudja, mennyi pénzt költöttek már rá? Több tízmillió dollárt, lehet, hogy százmilliót! Ez még egy milliárdosnak is piszok drága hobbi, ebbe belegondolt már?!

– Jó okunk van – mondta Kari. – Nem úgy, mint Qobrasnak.

– Tudom, mik az okaik. Ezért csatlakoztam Giovannihoz. – Kérdőn tekintett Ninára, aztán ismét Karira. – És ő tudja? Egyáltalán vette magának a fáradságot, és elmondta neki, miért keresik olyan kétségbeesetten Atlantiszt?

– Amennyiben nem akarják lerombolni, nekem teljesen mindegy, miért – mondta Nina. Kari csodálkozva nézett rá.

– Meggondolhatta volna magát – mondta Starkman, amikor a rádió megint recsegni kezdett. – De most már nincs rá esélye.

– Sasvezér, minden megvan, amire szükségünk van. Elhelyeztük a tölteteket – mondta Günter.

– Vettem. – Starkman felnézett. A két helikopter még mindig lassan körözött fölöttük, mintegy hat méterre a földtől. Starkman csatornát váltott. – Kettes gép, itt Sasvezér. Készüljön az utasfelvételre!

– Vettem – felelte a pilóta. Az egyik helikopter lustán megfordult, és a templom irányába indult. Az oldalából újabb kötelek ereszkedtek le.

– Hát, azt hiszem, itt a vége – mondta Starkman, visszanézve a foglyaira. – Bocs, Eddie, de parancsot teljesítek.

– Foghatod a tettetett együttérzésedet és feldughatod magadnak a seggedbe, te kétszínű szarrágó – fakadt ki Chase. – Hagynom kellett volna, hogy azok az Al-Kaida faszszopók kinyírjanak Afganisztánban.

– És a világ még örülni fog, hogy nem tetted meg. Viszlát, Eddie. – Starkman intett az embereinek, akik Ninát és Karit is letérdeltették Chase mellé.

Nina egy fegyver hideg, kemény csövét érezte a tarkóján. Behunyta a szemét…

És egy szisszenő hangot hallott.

Takk!

A mögötte álló férfi habzó szájjal kapkodott levegő után, mielőtt a földre zuhant volna. Nina kinyitotta a szemét, és azt látta, hogy lándzsák és nyílvesszők repülnek a feje fölött. A Philby mögött álló egyik férfi a lábába kapott egy nyílvesszőt. Vágott egy grimaszt, aztán lenyúlt, hogy kihúzza a lábából… de csak annyi történt, hogy tágra nyílt a szeme. Az ujjai összerándultak, levegő után kapkodott, aztán összeesett.

Mérgezett!

Starkman megfordult – és egy nyílvessző mellbe találta. De csak a golyóálló mellényt találta el, nem a húsát. – Tűz! – kiáltott fel, majd a legközelebbi kunyhóban keresett menedéket, ahol elővette UMP-40-esét, és a környező fákra lőtte ki a tartalmát.

A Ninát és Karit fedező férfiak hátraugrottak, követték Starkmant, és a dzsungel felé tüzeltek. Kari megragadta Nina karját. – Gyerünk!

Miközben rohant, húzta magával Ninát. Mögöttük az egyik kommandós megfordult, hogy rájuk lőjön, de a dzsungelből egy fogókötél süvített felé, és eltérítette a fegyvert a célponttól, közben az ököl nagyságú kő belecsapódott az arcába, és kiverte a fogait.

• • •

Chase elérkezettnek látta a pillanatot – amikor a mögötte álló hatalmas ember megmozdult – és a könyökét vadul hátra lendítette, hogy belevágjon a férfi ágyékába.

De nem találta el. A férfi fájdalmasan felnyögött, de az ütés nagy része a felső combját érte. Chase felnézett, és látta, dühtől eltorzult arccal néz le rá. A zsoldos fegyvere is előkerült…

Chase hátradobta magát, a férfi térdének, megpróbálva ledönteni a lábáról. A férfi megingott, aztán elesett – és Chase-en kötött ki, pontosan Chase mellkasára zuhanva térdével. Chase alig kapott levegőt, de elkapta ellenfele UMP-40-esét…

Egy ököl csapott az arcába. Chase hallotta az éles reccsenést, ahogy eltört az orra. Szinte csodálkozott, nem is fájt annyira, de tapasztalatból tudta, hamarosan érezni fogja.

Az ököl felemelkedett, még egyszer lesújtott. Chase elengedte a fegyvert, és feltartotta a karját, hogy blokkolja az ütést, amikor lecsap. Megszorította, és megpróbálta eltörni a férfi ujjait…

Kari és Nina rohantak Castille és a többi fogoly felé. – Menj a kunyhóba! – kiabálta Kari, amikor egy lándzsa éppen mögöttük átszelte a levegőt.

– Nem, segítenünk kell nekik! – válaszolta Nina. Az egyik halott indián éppen az útjában feküdt. Nina elvette tőle a kését. – Gyerünk!

Starkman több sorozatot is leadott a fák közé, miközben a walkie-talkie-jába üvöltött. – Egyes gép! Megsemmisítő tüzet kérek a fasorra! Most!

A foglyok mellett az egyik férfit hátulról eltalálta egy lándzsa, a borotvaéles vulkáni üvegpenge mélyen behatolt a koponyájába. Miközben még mindig vadul tüzelt, nekiesett az egyik kunyhónak, és betörte az oldalát.

A nagydarab ember üvöltve kiszabadította kezét Chase szorításából, aztán a térdével teljes erővel ráugrott a mellkasára. Chase akart volna ordítani, de a tüdejében nem maradt levegő.

Amikor őreik figyelme elterelődött, Castille és di Salvo már talpon voltak, mire Nina és Kari odaért hozzájuk. Nina megragadta Philbyt, és rácsapott a kötélre, amellyel összekötötték a professzor kezét, miközben Kari Castille csomójával babrált.

– A fegyvereink! – mondta Castille, közben egymásra rakott cuccaikra mutatva.

Starkman újabb embere esett össze, nyakában egy mérgezett nyíllal.

Vadul kavargó szél süvített végig a falun, ahogy a Halo odafenn lebegett. Elhasznált töltényhüvelyek repültek jégesőként lefelé, amikor a pilótafülke ajtajának belsejére szerelt hatcsövű gépágyú elkezdett vadul tüzelni a lengedező fákra.

Philby keze kiszabadult. – Kari! – kiáltotta Nina, és odadobta neki a kést. Kari elkapta a levegőben, és elnyisszantotta vele di Salvo kötelét, eközben Castille a puskákért rohant. – Menjenek be a kunyhóba, és hasaljanak le! – Kari csaknem behajította Philbyt a gyenge tákolmányba, amikor egy nyílvessző fúródott bele a fába.

A Társaság csapatának egyik tagja behátrált egy másik kunyhóba, így elkerülte a nyílvesszőt, de eközben észrevette, a foglyai kiszabadultak.

A helikopter helyben megfordult, és tűz alá vette a fákat. A legnagyobb légcsavarból kijövő légáramlat olyan erős volt, hogy a kunyhók szétrobbantak, és mindenfelé törmelékdarabok repkedtek.

A hatalmas katona lehajolt, és rákulcsolta kezét Chase nyakára, hüvelykujjával keményen szorította a nyaki verőeret.

A Chase fülében ütemesen lüktető vér hangja még a helikopter zaját is elnyomta. Látta, szinte pontosan fölöttük volt, a forgó légcsavarok elmosódtak az őt fojtogató férfi szadista vigyora mögött. Chase felemelte a kezét, hogy beleüssön a férfi arcába, de a test túl nagy volt, hosszabbak voltak a karjai, és Chase nem érte el az arcát.

Szeme előtt kezdett elsötétülni a világ, a feje hevesen zakatolt.

Nem tudta elérni a mellkasát tipró férfi arcát – de a testét igen…

A dzsungelből érkező primitív, de hatékony fegyverek „sortüze” hirtelen véget ért, amikor a helikopterből össztűz áradt a támadásban lévő indiánokra. A fák közül szörnyű üvöltéseket lehetett hallani.

Castille megragadta a csapat egyik Colt típusú puskáját, és magához vette, amikor meglátta, hogy Starkman egyik embere már célba vette őt az UMP-vel.

A férfi meghúzta a ravaszt – éppen akkor, amikor di Salvo Castille elé vetette magát. A három sorozatlövés a csípőjén és a combján találta el di Salvót, a sebeiből vér fröccsent ki, miközben nagy üvöltéssel a földre zuhant.

Castille viszonozta a tüzet. Mivel célpontján golyóálló mellény volt, a fejére célzott. Mindhárom lövése célba ért. A férfi koponyája iszonyú mennyiségű vért fröcskölve robbant szét.

Starkman csapatának egy másik embere meghallotta a lövéseket, és megfordult, hogy szembeszálljon új ellenfelével…

Egy csizmasarok vágódott az arcába.

A férfi még imbolygott, amikor Kari körbefordult, és még egy rúgást mért a férfi ágyékára. A katona átszakította a kunyhó falát.

Kari felkapta a férfi fegyverét, egy röpke pillanatig tétovázott – majd fejbe lőtte ellenfelét.

Chase érezte, kezdi elveszíteni az eszméletét, mi több, az életét. A kommandóst már csak valami démonnak látta, a feje fölött köröző helikopter forgó légcsavarjai pedig fekete csápoknak tűntek.

Utolsó erejét összeszedve, a jobb kezével végre sikerült elérnie azt a tárgyat, amiért nyúlkált: a szigonyos puskát a férfi hátán.

Chase meghúzta a ravaszt.

A szigony – az összenyomott gáz okozta hangos durranással szinte teljesen függőlegesen – elindult felfelé egy acélhuzal csíkot hagyva maga után… bele, a Halo légcsavarjai közé.

A szigonyt a légcsavar lapátjai darabokra szaggatták, de a huzalt szinte azonnal bekapta a forgócsavar feje, s magára tekerte.

És kezdte felhúzni.

A kommandós szeme tágra nyílt a rémülettől, amikor rájött, mi fog történni – olyan erővel rántotta fel a huzal a földről, hogy több bordája is eltört. Úgy repült az ég felé, mintha katapultált volna. A huzal kíméletlenül berántotta a légcsavarok közé, ahol a teste azonnal szétrobbant, véres cafatokat szórva le a falura.

A helikopter megbillent, irányíthatatlanná vált. A légcsavar tengelyére felcsavarodott huzal elzárta a fogaskerekek közötti réseket, és a lapátok is megsérültek…

– Fedezékbe! – kiáltotta Chase.

• • •

Kari körülnézett. Starkman éppen a templom oldalához szaladt. Odafenn a hatalmas helikopter elkezdett pörögni, a motorok zakatolásához a halódó gépezet hangja csatlakozott. Starkman emberei közül már csak egy állt, Chase közelében.

Ő és Castille egyszerre tüzelt, eltalálták a férfit.

A Halo tovább pörgött. A pilótafülke ajtaján kiesett egy ember, aki végig ordított, amíg zuhant lefelé, egyenesen bele a vének kunyhójába, fejjel lefelé, a nyakát törve. Mivel már egyáltalán nem lehetett irányítani, a helikopter a templom irányába sodródott, egyre lejjebb és lejjebb ereszkedett.

A másik helikopter pilótája látta, hogy közeledik felé, ezért kétségbeesetten igyekezett minél nagyobb gázt adni, és felfelé tolta az egyesített vezérlőkart, hogy növelje a magasságot. Azok az emberek, akiket a templomtetőn keletkezett lyukon keresztül csörlővel akartak felhúzni, nekicsapódtak az egyenetlen szegélyeknek, és visszazuhantak.

A körbe forgó helikopter nekicsapódott a templom tetejének. Az íves kőszerkezet, amelyet a korábbi robbantás már amúgy is meggyengített, összeomlott az ütközés hatására. A jármű a mennyezeten keresztül zuhant lefelé, egyenesen a templomba. A légcsavarjai darabokra törtek, amikor nekiütődtek a merev kőfalnak, hatalmas szilánkokat hajítva a levegőbe.

A hatalmas jármű csaknem függőlegesen zuhant le Poszeidón szobrának talapzatára, ahol felrobbant.

Egy tűzgolyó süvített végig a templomon, miközben a lángok elpusztították az ott maradt embereket. A hatalmas istenszobor megingott, aztán előredőlt, és rázuhant az égő roncsra, miközben arany bevonata már olvadni kezdett a hőségtől.

Attól a hőségtől, amely az oltárteremben lévő robbanótölteteket is elérte.

Miután felrobbantak, a helyiségben a hőmérséklet egy pillanat alatt több mint kétezer fok lett. A bent lévő aranyas orichalcumtárgyak nem csupán megolvadtak, de elpárologtak, és teljesen eltűntek a tűz perzselő lángjában.

A robbanás hallatán Castille megfordult – és reflexszerűen hátradobta magát. A légcsavar lapátjának egyik egyenetlen szélű, több mint egy méter hosszú darabja úgy vágódott bele a földbe a lábai között, mint egy gerely. – Merde! – sikított fel. – Helikopter!

A templomtető többi része megadta magát, több ezer tonnányi kő zuhant alá, hogy odalent mindent maga alá temessen. Egy lökéshullám végigszáguldott a többi alagúton és helyiségen, a templom bejáratából pedig olyan sebességgel tört ki egy hatalmas por- és törmelékfelhő, mint egy expresszvonat. Chase alig tudott elugrani előle, amikor elsöpört mellette.

Az atlantiszi Poszeidón-templom ókori másolata, amely évezredeken állt megbújva a dzsungelben, örökre lerombolódott, az összes titokkal együtt, amelyet magában tárolt.

Nina kikukucskált a kunyhóból, eltakarva a szemét, amikor a porfelhő elsöpört mellette. – Jézusom!

• • •

Chase a templomfalnak támaszkodva állt fel. Kézfejével letörölte a vért az arcáról. Betört orra most már kezdett fájni. A porfelhőn keresztül látta, hogy Kari és Castille felé szaladnak. – Hol van Starkman? – kérdezte Chase zihálva.

– Arra! – mutatta Castille. Starkmant már nem lehetett látni, mert a romos templom sarkán túl volt.

– Nina?

– Az egyik kunyhóban – felelte Kari.

– Adja ide a fegyverét!

Kari odaadta neki a Coltot. – Mit akarsz csinálni? – kérdezte Castille.

– Nem hagyom, hogy az a szemét lelépjen! Kari, vigyázzon Ninára! Agnaldo hol van?

– Meglőtték.

– Akkor segítsetek neki! Menjetek mind a ketten! – Chase fájdalmai közepette elkezdett futni Starkman után.

Starkman felugrott a templom lépcsős talapzatára, és végigfutott rajta, miközben ordított a walkie-talkie-jába. – Kettes gép! Itt Sasvezér, vegyél fel! Most! – A megmaradt Halo néhány száz méterrel arrébb óvatosan lebegett a dzsungel fölött.

Chase megkerülte a templom sarkát, Starkmant kereste.

Ott van!

– Nem, a francba, nincs ott – nyögte magának, miközben felmászott az első támpillérre Starkmant követve.

Kari visszarohant annak a kunyhónak a romjaihoz, amelyben Nina és Philby menedéket keresett. Fellendítette az ajtóként szolgáló állatbőrt. – Jól vagytok? – kérdezte Kari.

– Jól vagyunk – felelte Nina.

– Csak a maga nevében beszéljen! – morogta Philby.

Nina ügyet sem vetett rá. – Mi van a többiekkel? Hol van Eddie?

– Di Salvót meglőtték – válaszolta Kari. – Hugo most részesíti elsősegélyben. Chase Starkman nyomába eredt.

– Micsoda? Gyerünk, segítenünk kell neki! – Amikor kiszaladt a kunyhóból, Nina látta, hogy Chase a templom oldalán mászik felfelé, és elindult utána.

– Nagyon veszélyes! – tiltakozott Kari, de hiába. – Nina! A fenébe! – Sietve visszament a csapat felszereléseihez, ott magához vett még egy puskát és Chase Wildey-ját, aztán rohant Nina után.

A megmaradt helikopter közelebb ment, óvatosan kikerülve a templom romos végéből felszálló sűrű fekete füstöt. Miközben leereszkedett, a mászókötelek végigszántották a környező lombkoronákat.

Starkman lelassított, és belekiabált a rádiójába: – Gyerünk, gyorsabban! Vigyél ki innen! – Dühösen integetett a helikopter felé, jelezve, hogy menjen közelebb…

A fekete kövekből apró szilánkok pattogtak mindenfelé az őt üldöző golyóktól.

– Jason! — üvöltötte Chase, még mindig tüzelve. Starkman felugrott a következő pillérre, és ő is tüzelt a lángot szóró UMP-40-essel. Chase lebukott, amikor golyók csapódtak be a feje fölött lévő kőbe, amiből por és szilánkok hulltak rá. Néhány métert négykézláb kúszott, majd felegyenesedett, hogy egy újabb sorozatot adjon le.

Nina lövéseket hallott, ezért gyorsan lehajolt, hogy elbújjon a templomoldal legalacsonyabb pillére mögött, és óvatosan kikukucskált. Chase felváltva lövöldözött Starkmannel, egy kicsivel magasabban, mint ahol ő volt és a templom romba dőlt távoli végéhez közel. A helikopter Starkman közelébe ért, a lelógó mászókötelekkel együtt.

Chase újabb sortüzet adott le – aztán a fegyvere kattant egyet az utolsó lövésnél.

Üres!

Starkman is meg tudta számolni a lövéseket, akárcsak ő. Tehát tudta, hogy nincs tölténye. Egy kicsit még előrébb kúszott, kidugta a fejét fedezéke mögül, aztán gyorsan visszabukott. Ahogy várta, pillanatnyi felbukkanása azonnali golyózáport váltott ki, és még több kődarab hullott rá. Starkman nem tartott attól, hogy kifogy a töltényből.

Az ereszkedő helikopter által kavart szél felkorbácsolta a ruháját. Ha nagyon alacsonyan van, a Halo könnyen ledöntheti az embert a lábáról.

Ami nagyon megnehezíti a célzást.

Chase feldobta magát a következő pillérre, és azonnal a falhoz húzódott, mert újabb golyók pattogtak az ősi köveken. Éppen csak hallotta, amit Starkman a rádióba kiabált: – Lődd le!

A francba!

Felnézett a helikopterre. Egy férfi dugta ki a fejét a pilótafülke nyitott ablakán, és lenézett rá. Aztán visszahúzódott – de csak azért, hogy egy pillanattal később egy fegyverrel a kezében térjen vissza.

Nem egy másik géppisztollyal, hanem egy M-82-es távcsöves puskával, amellyel nyolcszáz méterről is lyukat lehet lőni az ember koponyáján – Chase pedig alig tizenöt méterre volt a helikoptertől!

– Nina! – lihegte Kari, amikor utolérte, kezében puskával.

– A helikopterből akarják lelőni! – kiáltotta Nina felfelé mutatva.

Kari azonnal felmérte a terepet. A hatalmas helikopter beállt a megfelelő pozícióba, hogy Starkman el tudja kapni az egyik kötelet, és fel tudják őt húzni – miközben egy férfi hajolt ki a pilótafülkéből, kezében a távcsöves puskával éppen Chase-t véve célba…

Kari felemelte a puskáját, és a teljes tárat kilőtte a helikopterre.

A lövész megingott, aztán kiesett, követve az előtte zuhanó fegyverét. Starkman félreugrott az útból, amikor mind a kettő felé tartott. A puska csöve belevágódott a templom kemény kövébe – egykori tulajdonosa pedig pont fejjel ráesett, a puska tusa keresztülhatolt a kulcscsontján és a fegyver mélyen belefúródott a férfi mellkasába. A test furcsa mozgással legurult a templom oldalán, még mindig fel volt nyársalva a fegyverre.

Starkman gyorsan magához tért, és miközben a vállára akasztotta a puskáját, jobb kezével elkapta az egyik kötelet, mindvégig kiabált a pilótának a rádióba, hogy emelkedjen fel.

– Eddie! – üvöltötte Kari a hatalmas motorzajban. Chase valahogy meghallotta, és körülnézett. – Tessék! – mondta Kari, és odadobta neki a Wildey-t.

Chase egy kézzel ügyesen elkapta a fegyvert, miközben talpraugrott, majd megfordult, és célba vette a helikoptert, amelyen már ott lógott Starkman. A Halo egyre gyorsabban emelkedett felfelé, az orrát leengedte, készülve arra, hogy elhúzzon az esőerdő fölött.

Chase célba vette a pilótát, és kétszer tüzelt. Mindkét lövés átfúrta a Halo alját az orr közelében, de a légáramlat eltérítette a golyókat a céltól. A helikopternek semmi baja nem lett.

Starkman gyors mozdulatokkal mászott fel a kötélen, amit közben egy csörlő is húzott felfelé.

Mellette lógott még egy kötél, egy fekete nejlonkígyó, amely a roppant erős szélben tekergett. Chase utána ugrott és megragadta.

– Úristen! Ne! Megőrült! Neee! – sikított tehetetlenül utána Nina, amikor a férfi felemelkedett a templom oldaláról.

Bal kezével a kötelet fogva, Chase jobb kézzel felemelte a Wildey-t, és Starkman felfelé haladó alakjára irányította. Még mindig volt egy pár méter, mielőtt elérte volna a helikopter fülkéjének viszonylagos biztonságát. – Most elkapom a seggedet, te szemét…

A Wildey két ugató hangot hallatott. A kötél végén körbe-körbe forgó Chase-nek fogalma sem volt, hova ment az első lövés, de a második Starkman fölött betalált a helikopter testébe, amitől festékdarabok hullottak rá.

Starkman lenézett, és látta a lent himbálódzó Chase-t. Egy pillanatig Chase azt gondolta, hogy Starkman leveszi a válláról az UMP-t, hogy visszalőjön rá…

De ekkor rájött, a rohamkését vette elő a tokjából.

Chase tisztán látta saját helyzetét. Egyik kezével egy helikopter alatti kötélen lóg, már legalább húsz méterre a levegőben, és folyamatosan emelkedik felfelé, ahogy a Halo igyekszik elhagyni a dzsungelt.

Tekintete találkozott Starkman félszemével. Starkman gúnyosan vigyorgott –, és egyetlen brutális mozdulattal elvágta Chase kötelét.

– Ó, bassza meg! – Chase-nek csak annyi ideje maradt, hogy hatalmas levegőt vegyen, mielőtt zuhanni kezdett az alatta elterülő végtelen dzsungeltakaró felé.