33. FEJEZET

A gyilkost leleplezik

Marion nyugtalan szívvel készülődött élete döntő lépésére, mely végleg elszakítja a szülői háztól. Nyugtalansága annyira arcára volt írva, hogy még az érzéketlenebb Bahrens is észrevette, és Harper figyelmét is felhívta rá.

Mrs. Robertsnek rengeteg dolga volt, rakodott, csomagolt.

– Na, lányok – szólt oda közben Marionnak és Ellennek –, most már gyorsan öltözködni, aztán indulás! Még sok elrendeznivalóm van, és ti csak útban lennétek. Közben biztosan megérkezik Mr. Rowson is, mi hárman Sammel majd utánatok megyünk.

A kis társaság Bahrens és Harper vezetésével hamarosan útnak is indult, Mrs. Roberts pedig minden lehető szekrény, láda és doboz tartalmát kiforgatta, hogy összeszedje a szükséges holmit.

Amikor éppen legjavában dolgozott, váratlanul az indián jelent meg az ajtóban.

– Ó, Asszovaum! – kiáltott Robertsné meglepetten. – Hogy megijesztett. Soká volt távol, rég nem láttuk. Hogy ment sora?

– Házába vezette-e már a sápadt férfiú a barna szemű leányt? – kérdezte Asszovaum, figyelemre sem méltatva Robertsné nyájasságát, és aggodalmasan kutató szemmel nézett be a szobába. – Vagy talán Asszovaum már későn érkezett?

– Mit jelent ez? – kérdezte az asszony megrémülve az indián vad szemétől. – Mi baja van Mr. Rowsonnal?

– Nincs nekem semmi bajom vele – suttogta Asszovaum. – Legalábbis egyelőre semmi. De a rendcsinálók látni szeretnék. Asszovaum azért jött ide, hogy megmentse Mariont. Elkéstem volna?

– Mariont? Mindenható isten, mi van vele? Mit jelentenek e rejtélyes szavak?

– Felesége lett már a lány a sápadt férfiúnak?

– Nem. De mi közük a rendcsinálóknak Mr. Rowsonhoz?

– A sápadt férfiú nyomában vannak. Ő ölte meg Heathcottot!

– Nagy isten! – kiáltott fel Robertsné. – Rágalom, aljas rágalom! Ki az az arcátlan, aki ilyesmivel meri vádolni a lelkészt?

– Én! – mondta Asszovaum halkan. – És attól tartok, hogy Alapaha halála is az ő lelkén szárad.

– Borzasztó! Iszonyatos! És az én szerencsétlen lánykám!… Nem!… Ez nem lehet igaz! Ki fog derülni a bíróság előtt Mr. Rowson ártatlansága…

– Hol van Mr. Roberts? Hol van Marion? És hol van maga a sápadt férfiú? – kérdezte az indián.

– Mr. Rowson minden pillanatban itt lehet. Marion és Roberts előrelovagoltak a lelkész lakására. Ma délután lesz az esküvő a bíró házánál… Ó, ez teljesen lehetetlen. Az istenfélő Rowson nem lehet gyilkos!

– Emlékszik-e még Alapaha meggyilkoltatásának napjára? – kérdezte Asszovaum, mialatt squaw-ja tomahawkját elővette övéből és az asztalra tette. – Ezzel a fegyverrel – folytatta aztán halkan –, ezzel a fegyverrel védelmezte magát a Prérik Virága a gyáva gyilkos ellen, és Rowson karja aznap megsebesült. Ezt a gombot – suttogta tovább, miközben a bűnjelet elővette tölténytáskájából – a gyilkosság napján találtam a halott Alapaha görcsösen összeszorított kezében. A gomb csak Rowsoné lehet, Asszovaum beszélt emberekkel, akik ezt bizonyítani tudják.

– Ezek csak gyanúsítgatások – szólt Mrs. Roberts. – Nem bizonyítékok! Én mondom, Asszovaum, lehetetlen, amit mond. Rowson ártatlan!

– Kérdezzük hát meg őt magát. Ott jön éppen – válaszolta az indián nyugodtan. – Vajon még sápadtabb lesz-e a sápadt férfiú, ha a jó asszony a szemébe mondja, hogy ő a gyilkos?

Mielőtt Mrs. Roberts válaszolhatott volna, az indián ismét magához vette a tomahawkot, és villámgyorsan eltűnt a sarokban álló lefüggönyözött ágy mögött. Csaknem ugyanebben a pillanatban állította meg lovát Rowson a ház előtt. Leugrott a nyeregből, a következő pillanatban már átlépte a küszöböt, és rekedt hangon kérdezte meg, hol van Marion és a férfiak.

Mrs. Roberts azt válaszolta, hogy előrelovagoltak és várják őket.

– Mr. Rowson – szólt most Mrs. Roberts újra, kissé remegve, de nyugalmat erőltetve magára –, hajlandó-e nyíltan és őszintén felelni egy kérdésemre?

– Igen – felelte a lelkész meghökkenve –, de arra kell kérnem, siessünk a beszéddel, mert… mert rövidesen újra el kell mennem. Hiszen tudja, hogy ma még igen sok elintéznivalóm…

– Mr. Rowson – mondta Mrs. Roberts halk, de jól érthető hangon –, ma különös dolgokat hallottam önről!

– Rólam? Kitől? – kérdezte a lelkész zavartan. – Ki járt itt?

– Eddig még gyanúsítgatások csupán – folytatta Mrs. Roberts nyugodtan –, s remélem, azok is maradnak. De azt hiszem, fontos, hogy ön is tudjon róla, mit beszélnek az emberek, hogy aztán módja legyen megfelelően védekezni.

– Igazán nem értem… mi történhetett – hebegte Rowson egyre zavartabban, és titokban már az ajtó felé pillantott, hogy alkalmas pillanatban meneküléssel vessen véget a további kérdezősködésnek. Közben önfeledten játszadozott egy virággal, mely az asztalon hevert, s éppen ilyen szórakozottan vette kezébe azt a gombot is, melyet az indián ottfelejtett.

– Hagyja csak azt a gombot! – kiáltotta Marion anyja ijedten. – Ez…

– De mi lelte önt, Mrs. Roberts? – kérdezte Rowson, aki ismét visszanyerte kissé a nyugalmát. – Nagyon izgatottnak látszik. Mi van ezzel a gombbal? A gomb az enyém… valószínűleg…

– Az öné?! – kiáltotta megborzadva az asszony, és a szék támlájába kapaszkodott.

– Mi történt önnel, asszonyom?

– Ezt a gombot Asszovaum találta a megölt Alapaha kezében! – kiáltotta Mrs. Roberts. – Csak a gyilkosé lehetett!

A lelkész öntudatlanul fegyvere után nyúlt, de ebben a pillanatban megpillantotta az indiánt, aki felemelt fegyverrel célba vette őt, és rákiáltott:

– Egy lépést se, mert különben…

Rowson már azt hitte, elveszett. Ekkor Mrs. Roberts, nehogy az indián ott rögtön megbosszulja Alapahát, oldalról Asszovaumra vetette magát, a halált hozó csövet felütötte, és elszörnyedve kiáltotta:

– Csak ne itt!… Csak ne itt, a szemem láttára!…

Rowson tudta, hogy ez az utolsó kedvező alkalom a menekülésre. Mint egy jaguár, ugrott ki az ajtón, mielőtt az indián lerázhatta volna magáról az asszonyt. Nyeregbe szökkent, és a következő pillanatban már eltűnt a bozótban.

Az indián, mint a szélvész, utána! Két ugrással Mrs. Roberts hátaslova mellett termett, melyet a néger fiú felnyergelve és felkantározva tartott, közvetlenül a ház előtt. A női nyerget egy pillanat alatt leoldotta, a kantárt kirántotta a fiú kezéből, a ló hátára dobta magát, s már vágtatott is Rowson után.