HUSZONHATODIK FEJEZET

Lucas nem morgott és nem akarta megvédeni a saját területét. Sascha már az övé volt, és a falkának szüksége volt erre. Az érintésére. A szeretetére. Az odaadására. Néha pedig, az erős hímekkel szemben ezt legkönnyebben egy csókkal lehetett kifejezni. Ezt néha akkor is elfogadják, ha a szavakat vagy a törődést elutasítanák.

Az, hogy erre hogyan érzett rá, Sascha előtt is rejtély volt. Amikor felemelte a fejét, érezte, hogy összeszorul a szíve. Dorian úgy nézett rá, mintha ő hozzájuk tartozott volna. A férfi tökéletesen megbízott benne.

Falkatagnak tekintette. És Sascha az is volt. Még néhány hónapig; addig, amíg magával nem rántotta Lucast a halálba.

– Ez még nem minden – folytatta Hawke, amikor a lány újra felé fordult. – Értésükre adtuk, hogy tudunk a mentáltársadalmon belüli erőszakról. Enrique nagyon szépen megvallott mindent egy kamera előtt. Szívesen beszélt róla.

– Azt nem hagyhatják, hogy ez kitudódjon.

– Sascha figyelte, ahogy a párja közelít hozzá, és érezte, ahogy a teste mélyen, forrón összerándul. A düh nem állíthatta meg a szenvedélyt, amit a férfi váltott ki belőle. – Az az Elcsendesedés-program végét jelentené.

– Ez talán nem is lenne olyan rossz – jegyezte meg Tamsyn.

– Csak akkor, ha van valami, ami a helyébe lépne. Felelőtlenség lenne elterjeszteni ezt az információt anélkül, hogy kezelni tudnánk a káros mellékhatásokat. – Sascha megrázta a fejét. – Egy ilyen hatalmas sokk ezernyi ártatlant nyomorítana meg. Az, ami a mentális síkon történik, kihat a külvilágra is. – Ezt nagyon is jól tudta. Semmi nem készíthette fel őt a testi kínra, amit a leváláskor érzett.

Lucas a lányhoz lépett, hátulról átkarolta és magához húzta őt.

– Kíváncsi vagyok, hogy magyarázzák majd meg, hogy te leváltál a mentálhálóról.

– Javasoltuk, mondják azt az embereknek, hogy az elméd más volt, mint az övék, és ez hajlamossá tett arra, hogy egy alakváltóval párosodj. Így szakadtál le. – Hawke megrántotta a vállát.

– Minket ez nem érint, amíg távol tartják magukat tőled.

– Akármit is csinálnak, az biztos, hogy nagy visszhangja lesz.

– Lucas izmai kemények voltak Sascha teste körül. Ennek az érzésnek semmi nem érhetett a nyomába, gondolta Sascha.

A lány tudta, hogy a leopárdok és a farkasok véghezvitték a lehetetlent: legyőzték a Mentál Tanácsot. Győzelem volt, de nagy árat követelt.

Három nap múlva, alig néhány perccel azután, hogy Sascha befejezte a beszélgetést Nikitával, a farkasok elhívták őt magukhoz, a barlangjukba. Az anyja tájékoztatta Saschát arról, hogy hivatalosan is kitagadták a Duncan családból.

– Nem vagy többé mentál. Egyértelmű, hogy az elméd túl gyenge, még a mentálhálóval való kapcsolatot sem bírta fenntartani. Te nem erre termettél.

Hát így magyarázta meg a Tanács a történteket.

– Nem, anyám. Én tökéletes vagyok. Nikita szeme meg sem rebbent.

– Az üzleti megállapodásunk a DarkRiverrel... szeretnénk, ha az folytatódna.

A Lucas Hunter és közted lévő furcsa... kapcsolat miatt engedélyeztük, hogy leválj a mentálhálóról. Egy hibás mentál nem ér annyit, hogy feladjuk az üzleti kapcsolatainkat a leopárdokkal és a farkasokkal.

Sascha megértette az üzenetet. Az üzleti érdekeket minden mentál figyelembe vette.

– Mi tudjuk tartani a szerződésben vállaltakat. – Ezzel megszakította a hívást és elsírta magát.

Lucas megölelte, és amikor a farkasok a lányért küldtek, meg sem próbálta megállítani. Hagyta, hogy Sascha azt tegye, amire született.

– Brenna haldoklik – mondta Hawke abban a pillanatban, hogy beléptek az alagútba.

Saschának eszébe jutott a lány hihetetlenül erős akaratereje, amit a sötétben egyszer már megérintett.

– Nem! – Nem hagyhatta, hogy az a fény kialudjon. – Vigyél hozzá!

Brenna egy puha ágyban feküdt egy égszínkék takaró alatt. A hálószoba egyik sarkában ott állt Tamsyn. Csendesen beszélgetett egy másik nővel, akiről Sascha feltételezte, hogy a SnowDancer falka gyógyítója. Tammy könyörögve nézett a lányra. Csinálj valamit, ez volt a szemében.

Sascha némán megígérte ezt a nőnek és Brennához fordult. A lány haját valaki brutálisan rövidre nyírta, mintha így akarta volna megfosztani őt a nőiességétől. Az arcán, a szeme alatt és a nyakán zúzódások voltak, de Sascha mindezt nem is látta meg. Ő Brenna elméjének pislákoló fényét figyelte.

Gyógyító kezeivel körülfogta ezt a lángot.

Ne add fel most, Brenna!

Csend.

Ismersz. Nem foglak bántani.

Hazudtál. Vádolta meg suttogva Saschát a lány.

Mikor?

Azt mondtad, eljön értem a falka. Fájdalom, az érzés, hogy elárulták őt. De egyedül vagyok.

Sascha pislogott és Hawke-ra nézett.

– Eszméleténél volt, amikor megtaláltátok?

– Nem. Az ember orvosok azt mondták, semmit sem tehetnek érte, ezért hazahoztuk. – Ember orvosok, mert már nem bíztak az O-mentálokban.

– Nem tudja, hogy itthon van. Beszélj hozzá, érintsd meg! A farkas nem ellenkezett.

Az ágyhoz lépett, és őszinte gyengédséggel simogatni kezdte Brenna sebes arcát. Saschát egy lányáért aggódó apára emlékeztette.

Brenna két testvére csatlakoztak hozzá, az egyik a lány kezét fogta meg, a másik letérdelt az ágy mellé és a húga rövid haját kezdte simogatni. Szívszorító látvány volt, ahogy három ragadozó hím, akik ahhoz szoktak, hogy megvédik minden veszélytől az övéiket, most megpróbálnak erősek maradni, miközben megszakad a szívük.

Sascha suttogni kezdett Brenna elméjének sötétjében.

Itthon vagy.

Hazudsz.

Hát nem érzed őket? Hawke, Riley, Andrew... mind itt vannak és várnak rád. A beálló csend tele volt rémült reménnyel.

Saschát kirázta a hideg, amikor megérezte.

Megtaláltak téged és megbosszulták a becsületeden esett csorbát. Sascha egy alfahím párja volt. Tudta, milyen fontos nekik a becsület, a bosszú, a hűség ereje. Ne várasd őket tovább. Attól félek, megszakad a szívük.

Nem bírom már tovább! A lány hangja tele volt könnyes fájdalommal. Mi van, ha ez egy álom, te is egy álom vagy, és amikor felébredek, ő lesz ott?! Lehet, hogy nem tudnék még egyszer elszökni előle. Már nagyon fáradt vagyok.

Sascha arra gondolt, milyen volt Brenna azelőtt, hogy Enrique elrabolta. Rinára és Mercyre gondolt, az akaraterejükre és a büszkeségükre.

Neked hatalmas szíved van. Bátran harcoltál. Senki sem neheztelne rád, ha most végső álomra szeretnél szenderülni.

Megérdemled a békét.

Nem akarok meghalni!

Akkor válaszd az életet! Sascha nem akart a lány lelkére beszélni, az igazat mondta.

Brenna kiérdemelte, hogy meghalhasson.

Hiányzol nekünk.

Ki vagy te?

Sascha vagyok, Lucas Hunter párja, a DarkRiver falka gyógyítója. Nem volt már kívülálló, nem tartozott már a fajhoz, amelyik megbüntette volna őt a tehetségéért. A hangjában büszkeség csengett. Az új családja elfogadta, sőt, befogadta őt. Egy pillanatig sem fogja gyászolni a korábbi életét.

Sascha, én sérült vagyok.

Én is az voltam, Brenna. Kinyújtózott és megölelte a lány botladozó lelkét. De ami sérült, azt meg lehet javítani.

Segíts! Brenna hangja elszánt volt, a remegő láng megerősödött, tiszta, vékony lángoszloppá változott. Nem adom meg magam a halálnak. Segíts, hogy visszatérjek a valóságba, bármi is legyen az!

Sascha büszke volt a fiatal lány bátorságára, és gyötrődött a sok fájdalomtól, amit Brennának el kellett viselnie. De a lánynak csak a büszkeséget mutatta meg.

Itt vagyok. És lassan kivezette Brennát, át a lelke romjai között.

Helyre lehet ezt még hozni, kérdezte Brenna, mert tudatában volt annak, milyen pusztítást végzett benne az elrablója.

Én arra születtem, hogy helyrehozzalak. És ha a maradék földi életének minden másodperce rá is megy, meg fogja gyógyítani Brennát.

Vigyél haza, Sascha!

Sascha kinyitotta a szemét. Körülbelül egy óra telt el azóta, hogy utoljára beszélt Hawke-kal. Az ágy szélén ült, egyik kezével Brenna kezét szorította, másikkal Lucas kezébe kapaszkodott. Nem emlékezett, hogyan került oda. Brenna testvérei és Hawke körülállták az ágyat, a kezeikkel a lányt érintették.

– Ébredj, Brenna! – Sascha egy csókot lehelt a lány homlokára. Amikor felemelte a fejét, Brenna szempillái rebegve kinyíltak.

Zavartan nézett fel Saschára. Ő elmosolyodott.

– Helló, álomszuszék!

Brenna pislogott. Az egyik testvére elfojtott egy zokogást, odaugrott hozzá, az arcát óvatosan a tenyerei közé fogta.

– Bren? A francba, Bren, nagyon megijesztettél bennünket!

Sascha felnézett és Riley feje felett egy barna szempárt pillantott meg, amiben annyi öröm csillogott, hogy majdnem megvakította őt. Felállt és hagyta, hogy Lucas átölelje.

Most a farkasokon volt a sor, hogy meggyógyítsák Brennát, elborítsák a szeretetükkel és ragaszkodásukkal. Később ő is visszatér majd, hogy segítsen neki meggyógyítani a lelkét, de egyelőre elég volt ennyi.

– Menjünk haza! – szólt Lucasnak.

A férfi végigsimított Sascha arcán és egy puszit nyomott az orra hegyére.

– Még mindig dühös vagy?

– Igen. – Vadul megölelte a férfit.

Mindennap, folyamatosan bűntudat gyötörte, amiért halálra ítélte őt.

Egy hét múlva Sascha felkapta a földről Juliant és megvakarta a leopárdkölyök pocakját. A kicsi ficánkolt és azt akarta, hogy Sascha folytassa. A lány nevetve így is tett.

Tammy aznap elutazott a városból, és Sascha kapva kapott az alkalmon, amikor a gyógyító megkérte, hogy vigyázzon a gyerekekre. Két helyes fiú érkezett meg Lucas házába farmerben és pólóban, de egy perccel később már két kis leopárd rágta Sascha csizmáit.

– Úgy látom, jól érzed magad – szólt Lucas az ajtóból. Feszült mosoly ült az arcán.

Sascha tudta, miért ilyen feszült: ő volt az oka. Nagyon dühös volt á férfira, és Lucas megérezte ezt rajta. De hogy ne lett volna dühös?! Összekapcsolódott vele! Nézte, ahogy Lucas felemeli Romant és hagyja, hogy a kicsi a pólóját és a mellkasát kaparássza.

Ekkor tudta: meg kell bocsátania neki.

Mennyi idejük volt még hátra? Egy hónap, talán kettő. Lucas különleges férfi volt, tudta, hogyan kell szeretnie, éreznie, küzdenie a párjáért a szíve minden érzelmével. Ha nem küzdött volna olyan keményen érte, ha nem kényszerítette volna, hogy összekapcsolódjanak, nem is lett volna az, akit Sascha ilyen reménytelenül csodált.

– Szeretlek, Lucas – suttogta.

A férfi szeme zölden villant.

– Behúzod a karmaid, kiscica?

A lány bólintott.

– Annyira örülök neked!

Lucason látszott, hogy oda akar menni Saschához, meg akarja csókolni, amíg a lány kegyelemért nem könyörög. Csakhogy egy-egy virgonc leopárdkölyök kapálódzott a karjaikban. Egymásra néztek és nevetni kezdtek. Élni kezdtek.

Aznap este Sascha megkérte Lucast, hogy változzon át neki. A férfi szó nélkül ledobta a ruháit. A világ körülöttük sokszínű fényárba borult. Saschának elállt a lélegzete, olyan gyönyörű volt. Pislantott egyet, és amikor kinyitotta a szemét, egy hatalmas nagymacska feküdt mellette az ágyon.

Sascha tudta ugyan, hogy az Lucas, mégis megijedt egy kicsit. Annyira azért nem, hogy ne használta volna ki a lehetőséget.

Lélegzetvisszafojtva végigsimított a selymes, fekete bundán. Összekapcsolódtak, ezért Sascha érezte, amikor a férfi fut, érezte Lucas örömét, a szelet és az erdőt körülötte, érezte, hogy a párduc... ott van, benne. De soha nem érintette még meg ilyen bensőségesen a benne élő vadállatot.

Amikor a párduc olyan hangot adott ki, ami nagyon hasonlított a doromboláshoz, Sascha felkacagott.

– Akár ember, akár párduc formában vagy, azt szereted, ha simogatnak.

A párduc a fogaival a lány keze után kapott.

Fény csillant fel Sascha keze alatt. Sascha szíve a torkában vert. Nem mozdult, amíg az ágyon, mellette ismét nem Lucas feküdt, meztelenül. A felkarján lévő egzotikus tetoválás a benne lakó vadságra emlékeztette a lányt.

– Azta...

– Tudom. Én vagyok a legszebb lény, akit valaha láttál. – Pajkos mosoly jelent meg a férfi arcán.

Sascha nevetve hagyta, hogy Lucas játsszon vele, megtanítsa, hogyan kell kiélvezni minden egyes pillanatot, hogyan kell félelem és bűntudat nélkül szeretni. Hogyan kell egyszerűen csak élni.

– Valami nincs rendben – mondta Lucasnak a lány egy hónappal később.

A férfi Sascha mellére tette a kezét a takaró alatt és az egyik lábát átvetette a combján.

– Micsoda? – A hangja olyan volt a sötétben, mint a dorombolás.

Sascha teste máris felhevült a férfiért.

– Soha nem éreztem még magam ilyen jól.

Te szintén jól vagy. Minden egyes fizikai tünetem elmúlt és nem is hiszem, hogy vissza fog térni.

– És ez baj? – hallatszott, hogy a férfi ezen jól szórakozik. A kezével lágyan, körkörösen simogatni kezdte a lány mellét.

Sascha hagyta, hogy az érzékei átadják magukat a férfi érintésének, elolvadt Lucas keze alatt.

– Komolyan beszélek. Elvileg te nem tudod eléggé táplálni az elmémet, és közben magadat is ilyen jól fenntartani.

A férfi abbahagyta a kényeztetést és a kezeit lejjebb csúsztatta a lány mellkasán.

– Azt gondolod, hogy ez a vihar előtti csend? – kérdezte elkomorulva.

– Nem. A hanyatlásnak fokozatosnak kellene lennie. – Sascha a plafonra meredt, nézte a leveleket, amik elborították a szoba tetejét. Lucas nem bánta, hogy az erdő bemászott az otthonába, és már Sascha is kezdte ezt megszokni, bár néha még rátört a kényszer, hogy mindent kitakarítson. – Nem bánnád, ha körbenéznék az elméinkben? – Ez volt az első alkalom, hogy ilyet kért, a teljes egyesülésük néhány pillanata óta.

– Mindent tudsz, amit tudni lehet, kiscica.

– Nem sajnálom, hogy Tammy elmondta – lázadt fel Sascha. Néhány nappal ezelőtt végre beszélgettek Lucas családjáról. Sascha átölelve

hallgatta, ahogy Lucas visszaemlékezett. A sebek nyoma ott volt a lelkén, de ezek nem torzították el azt. Megvolt a helyük, emlékeztették azokra, akiket elvesztett.

Lucas a lány nyakába fúrta az arcát, mordult egyet és megdörzsölte Sascha finom bőrét a borostájával.

– Én ezt nem így gondolom. Túl közel kerültetek ti, ketten egymáshoz. – Harag nem volt a hangjában. – Nézz körül!

Sascha vett egy nagy levegőt, becsukta a szemét és önkéntelenül is mocorgott egy kicsit, amíg a teste Lucasé alá nem került.

Test és lélek teljes összhangban. Kinyitotta mentális szinten a szemét és kikukucskált.

Nem azt a csillagos eget látta, aminek látványához hozzászokott. De nem is a teljes sötétet. Egy háló tárult a szeme elé. A közepén ott volt Lucas fénye. Ragyogóan világított, akár egy kardinálisé, de valahogy sokkal tisztábbnak tűnt, erősebbnek. Nem hideg fény volt, hanem meleg. A férfi fényére szivárványszínű szikrák záporoztak. Sascha tudta, hogy az ő volt.

Elmosolyodott. Pontosan az történt, amit tenni akart, ha egyszer szabadon engedheti az elméjét: megfertőzött másokat. Csakhogy most már tudta: a szikrái gyógyítanak. Ez hiányzott a mentálhálóról, ez a hiány tette a mentálokat olyan kegyetlenné, képtelenné arra, megértsék a különbséget jó és rossz között.

A háló minden része színesen csillogott.

Háló.

– Hogyan hozhat létre két elme hálót? – kérdezte hangosan.

Lucas belecsókolt Sascha nyakába és végigsimított a testén. Az érintéssel horgonyozta le őt a való világban. Sascha végigsimított Lucas hátának forró, bársonyos bőrén és követni kezdte a háló szálait.

Az egyik szál végén egy nőies, mégis harcos fény világított. Két másik szál ragyogó, égető fényű, erős, férfias csillagokhoz vezetett.

Az egyik férfi csillagtól egy újabb szál vezetett egy meleg, tiszta fényű csillaghoz, amiből ragyogott a tiszta szeretet. Furcsa módon ebből a fényből két világító bója állt ki, amelyekből a férfi csillaghoz vezettek vissza a szálak.

Lucastól egy újabb szál vezetett egy sérült és kopott fényhez, amit azonban a szivárvány szikrái gyógyítottak, amikor az elme nem figyelt. Az utolsó fénygomb pedig, ami Lucashoz kapcsolódott, különleges volt.

Aranyló, vad és tiszta, mint Lucasé, de másfajta.

– Öt másik elméhez kapcsolódsz – suttogta Sascha.

– Hát persze – morogta Lucas a lány nyaka mellől. – Az őrszemek véresküt tesznek nekem.

Sascha meglepetten nyitotta ki a szemét.

Mercy, a nő és katona. Clay és Nate az erős férfi csillagok. Nate fénye kapcsolódott egy másikhoz: Tamsynhoz. Dorian volt a sérült, de gyógyuló csillag. Vaughn pedig nem leopárd, hanem jaguár. Sascha alaposabban szemügyre vette a saját csillagát.

Ott volt, Lucas fényén belül. A szivárványszikrák az ő csillagán keresztül záporoztak kifelé. Lucasnak ez nem okozott fájdalmat, sőt: úgy tűnt, mintha erősebbé tenné őt. Mintha a szikrák a legapróbb repedéseket is megjavítanák. Ez nem azt jelentette, hogy nem voltak rossz érzései, de tudta ezeket kezelni.

– Lucas – suttogta a lány. Eltolta magától a férfi vállát, amíg az alakváltó fel nem könyökölt és le nem nézett rá a zöld macskaszemeivel.

– Mi a baj? – kérdezte, a teste megfeszült.

– Semmi – rebegte a lány, a teste megremegett. – Semmi. Minden tökéletes.

– Kiscica, megijesztesz. – Lehajolt és megcsókolta a lányt.

– Mit láttál?

– Egy háló része vagy, Lucas. A visszacsatolást, amit nekem adsz, az őrszemek és Tamsyn is támogatja.

A férfi elgondolkodott.

– A véreskü mentális szinten is hozzám kapcsolja az őrszemeket?

– Valahogy... igen – válaszolt Sascha. – De nem értem, hogy lehet, hogy a mentálok nem tudnak róla, hogy az alakváltók is tudnak így kapcsolódni. Ilyet még senki nem látott eddig.

– Sascha elméjének egy része azonnal meg akarta osztani ezt a hatalmas felfedezést, de egy jóval nagyobb része úgy döntött, titokban tartja. Ez egy páratlan fegyver volt. – Te nem tudtad?

– Nem. Azt tudtam, hogy az őrszemek hűséget fogadtak nekem, de mi nem vagyunk mentálok!

– De van mentális potenciálotok.

Mindenkinek van. Ne feledd, hogy egy közös őstől származunk. – Sascha összehúzta a szemöldökét. – Sienna Laurennek igaza volt.

– Tamsyn miért van a hálón? – kérdezte Lucas, de azonnal meg is válaszolta a saját kérdését. – Nate-hez kapcsolódik a párzási kötelékkel. A kölykök?

– Ők is ott vannak.

– A testvérek és a szülők miért nincsenek?

– Nem tudom. Talán azért, mert ezeket a kötelékeket elszakítjuk, amikor felnövünk. A szeretet megmarad, de már nem kapcsolódunk össze olyan szorosan. Azt hiszem, a kölykök is le fognak válni, ha felnőnek. – Sascha elgondolkodott. – A testvéri kötelék pedig lehet, hogy nem elég erős? Amit látok, abból úgy tűnik, hogy csak a párzási és a véreskü működik.

– Ezt meg is értem. A párzás bizonyos szinten mentális kapcsolat. A véreskü pedig... hát, valami oka biztos van, hogy már évszázadok óta továbbadjuk ezt a hagyományt.

Sascha újra megvizsgálta a hálót.

Megmarkolta Lucas bicepszét.

– A Laurenek egy dologban mégis tévedtek.

– Miben?

– Ez lenyűgöző. Én vagyok az egyetlen mentál a hálón, és mégis megsokszorozódik a visszacsatolás. A hálózatunk duzzad az erőtől! – Saschának fogalma sem volt arról, ez hogyan lehetséges. De most már egy emberöltőnyi ideje volt arra, hogy rájöjjön.

Egy ideig egyikük sem szólalt meg.

– Sascha, ez mit jelent?

– Megmenekültünk – suttogta a lány, és maga is alig hitte el.

– Hét felnőtt elme táplálja a hálót. Ez ellátja az enyémet. Bőven.

Lucas magához szorította Saschát és átfordult a hátára.

– Biztos vagy benne?

– Igen. – Sascha végigcsókolta a férfi mellkasát, nyakát, állát.

– Igen! Köszönöm, hogy ilyen makacs vagy!

A férfi nem viszonozta a kényeztetést.

Szorosan magához szorította a lányt, olyan erősen, hogy az alig kapott levegőt.

– Majdnem értelmetlenül megölted magad.

– Nem, Lucas – szorította meg a lány is a párját. – Miattad éltem. Én mindig is így fogok emlékezni erre.

– Nem fogok neked gyorsan megbocsátani.

Sascha majdnem sírva fakadt örömében.

– Lesz rá időd bőven!

EPILÓGUS

Néhány nap múlva gyűlésre hívták az őrszemeket és Tamsynt. A leopárdok megtöltötték a szobát Lucas házában, néhányan ültek, mások állva maradtak.

– Szóval be tudsz férkőzni az elménkbe? – kérdezte Mercy. – Csak akkor, ha beengedtek.

Hívatlanul soha nem lépnék be, nem is tudok.

– Sascha tudta, hogy a DarkRiver falka legönállóbb tagjaival beszél, akik bizonyára semmilyen módon sem akarnak sérülékenyek lenni.

– De én tudom, hogy csinálsz velem valamit – szólalt meg Dorian. – Csak nem tudom, hogy mit. Olyan érzés, mint akkor, amikor a torkodnak akartam ugrani.

– Sajnálom, Dorian. Ezt nem tudom megállítani. Az őrszem, hihetetlen, de rámosolygott Saschára.

– El tudom viselni, hogy csókolsz. Sascha majdnem elpirult.

– Ez nem olyan.

– Akkor ölelsz. – Dorian megvonta a vállát.

– Jó érzés. A többi őrszem elgondolkodott.

– Én nem érzek semmit – jegyezte meg Clay.

Sascha elgondolkodott, vajon hogyan mondja ezt el, de Dorian megelőzte.

– Mert téged nem kell helyrepofozni, igaz, Sascha? A lány felsóhajtott.

– Szerintem szörnyű vagy, de igen, Dorian egy fokkal viharvertebb, mint ti vagytok.

Amint helyrejön, a mentális képességem már nem nagyon fog hatni rá, ahogy igazából rátok sem hat. – A szikrák gyógyítottak, de tudatalatti szinten. Dorian azért érezte őket, mert a lelke olyan súlyosan sérült.

Lucas megszorította a párja vállát. A konyhába vezető, kis folyosó mellett álltak.

– Megadjuk nektek a választási lehetőséget.

Sascha azt mondja, le tud választani néhányatokat a hálóról anélkül, hogy kárt okozna.

– Azt mondd meg, Sascha – szólalt meg Tamsyn –, könnyen be tudnál lépni a tudatunkba?

– Nem. Minden elmének van egy természetes védőburka. A mentálhálón csak az exhibicionisták tartották nyitva az elméjüket. Ti mind erősen be vagytok zárkózva. Ahhoz, hogy belépjek az elmétekbe, fel kellene azt szakítanom.

– És megölni minket. – Vaughn szemei szinte csillogtak.

– Igen. – Nem akart nekik hazudni, nem akarta elhallgatni, hogy képes lenne ártani nekik. – De ne felejtsétek el, hogy én pszichikus vagyok. Ha fájdalmat okoznék nektek, azt én is ugyanúgy megérezném.

– Amikor véresküt tettem – szólalt meg Vaughn –, megígértem, hogy az életemet adom Lucasért. Rád, a párjára ugyanúgy vonatkozik ez az ígéret.

Sascha arra számított, hogy a magányos jaguár ellenkezni fog.

– Biztos vagy benne?

– Igen, Sascha, kedvesem. – Odalépett és megállt Sascha előtt. Magas volt, szép és veszélyes. A lány megborzongott, amikor a férfi végigsimított az ajkán az övével. – Az életem a tied. – Azzal eltűnt, csak egy aranyló folt látszott belőle, amikor leugrott a teraszról.

Saschát megrázta, hogy Vaughn így elkötelezte magát neki. A hátát Lucasnak támasztotta és Dorianra nézett, aki felállt és felé indult.

– Én azóta a tied vagyok, hogy először elvetted a fájdalmamat. – Dorian felemelte Sascha kezét és egy csókot lehelt az ujja hegyére. Azután ugyanúgy eltűnt, mint Vaughn.

Mercy feltápászkodott az egyik fotelről és megállt Sascha előtt. Csodaszép arca komoly volt, de a tekintetében mosoly bujkált.

– Mit gondolsz, ki tudnád nekem deríteni némelyik hím titkait?

Sascha elmosolyodott.

– Csak egy férfival van olyan bensőséges kapcsolatom. – Megfordult és lopott egy csókot Lucastól. – De az ő titkait nem adom.

Mercy elnevette magát és megölelte Saschát.

– Őrszem vagyok. Megesküdten, hogy a halálba is követem Lucast. Ha ő megbízik benned, akkor én is. Később találkozunk, most utol akarom érni Doriant.

Sascha attól tartott, Clay, a leginkább távolságtartó őrszem le akar majd válni a hálóról. A férfi még meg sem érintette őt soha. A lány nem tudta, milyen hatással lesz rá ez a leszakadás. Beszélt erről Lucasszal, de megegyeztek, hogy megvárják, amíg az őrszemek döntenek. Nem akartak feleslegesen aggódni.

Most vártak, amíg a sötét bőrű férfi odalépett Saschához.

– Hidd el, nem akarsz benézni az én elmémbe – mondta Clay halkan.

Sascha érezte a férfi nyugalmát, önuralmát és elgondolkodott, vajon mi lehet a felszín alatt.

– Csak akkor megyek, ha hívsz.

Clay megérintette az állát, és Sascha tudta, hogy elfogadta őt.

Néhány pillanat múlva már Clay sem volt ott, csak Nate és Tamsyn maradt.

A gyógyító vigyorgott.

– Tudod, hogy én soha nem ellenkeznék Nate-tel, ő pedig annyira elhivatott! Biztos vagyok benne, hogy még nálam is jobban szereti a mi alfánkat.

– Kikérem magamnak – dörmögött a férfi. – Az lehet, hogy a focit jobban szeretem nálad, de Lucas ronda fejét biztosan nem.

Sascha felnevetett. Pontosan tudta, hogy Nate és Tamsyn megőrülnek egymásért. A háló magáért beszélt. Szikrázott benne a fény és a szeretet.

– Csillagok hálója – suttogta Sascha.

– Úgy néz ki? – kérdezte Lucas doromboló hangon.

– Igen. – A mentálháló csillagos ege kopár volt a csillagok hálójához, ehhez a szín- és érzelemkavalkádhoz képest. Ezt a hálót nem a szükség, hanem a szándék hozta létre. A hűség, a szeretet és az érzések. – Még annyi mindent meg kell tanulnom! – Sascha ereje nőtt, változott. Alakult.

– Van rá egy egész életed.

A lány szembefordult Lucasszal és a férfi nyaka köré fonta a karját. Hátravetette a fejét, amikor a falkavezér felkapta és megforgatta.

A nevetése végigszikrázott és vidámságot szórt a csillagok hálóján, és ez hatással volt az összes összekapcsolódott elmére. Ez a háló kicsi volt, még alig eszmélt fel, de abban a pillanatban sokkal erősebb volt, mint a mentálháló valaha.