TIZENNYOLCADIK FEJEZET

– Ez a póló az enyém. – Elengedte Sascha mellbimbóját, felült, hogy két tenyerével végigsimíthasson a lány felsőtestén és végül a kezeit összezárhassa a mellein.

Sascha egész testében érezte a szívverését, ami együtt lüktetett a combjai közével.

– Miért adta ezt nekem Tamsyn?

– Mert amúgy is az én szagom van rajtad. – Egy finom szorítás után Lucas elengedte a lány melleit, és lefelé végigsimított a testén. A kezei megálltak a póló aljánál és felfelé kezdték tolni azt. – Még a rohadt farkasok is megérezték rajtad.

Sascha tudta, hogy tiltakoznia kellene az ellen, amit a férfi tett éppen. De erről álmodott, erről fantáziált. Az egyetlen kérdés az maradt, vajon túléli-e azt a pokoli tűzvészt, ami felszabadul benne? Egy erős férfikéz markolta meg a combjai között, olyan durván, hogy fények robbantak a szemhéja mögött.

Lucas a tenyere élével simogatta őt a pamutbugyiján keresztül és a végletekig felizgatta.

– Hol a csipke? – kérdezte Lucas és megállt.

– A-abba ne hagyd! – rekedt könyörgés, amitől az érzéki mozdulatok újrakezdődtek.

Lucas szeme világított a sötétben.

Rendkívül szépnek és rendkívül vadnak tűnt abban a pillanatban.

– Az álmomban csipkebugyi volt rajtad.

– A mentálok nem hordanak ilyen alsóneműt. – Sascha vággyal telve a férfi kezének szorította a testét. Lucas megértette és kis köröket kezdett leírni a tenyerével, amitől Saschának elszorult a torka. Néhány másodpercig semmi mást nem érzett, csak a testén végighullámzó kéjt.

Lucas ezzel a nyers kényeztetéssel a csúcsra juttatta a lányt. Sascha felsikoltott. Akkor már nem törődött azzal, hogy ki volt még a házban, ki hallhatta meg őt. Hagyta, hogy a majdnem fájdalmas kéj átcsapjon a testén.

Nedvesen, bénán, megelégedetten pihent meg a férfi tenyerében. Amikor kinyitotta a szemét, meglátta, hogy Lucas ugyanott térdelt, ahol azelőtt.

Amikor a tekintetük találkozott, a férfi elengedte őt, felemelte a kezét és tisztára nyalta az ujjait. Ez volt a legerotikusabb dolog, amit Sascha valaha látott. A teste még remegett, de a mélyben egy újabb láng kezdett pislákolni.

– Jobban érzed magad? – kérdezte Lucas.

– Igen. – A tekintete a férfi nadrágja cipzárjának feszülő, kemény erekciójára tévedt.

– Teszel ezzel valamit?

Ha nem találkozott volna már az álmaiban a férfival, ha nem tudta volna, hogy Lucas sokkal több kéjt adott, mint amire várt, ha nem gabalyodott volna már bele a férfias vágyaiba, akkor Sascha talán meghátrált volna. Ráharapott az alsó ajkára és végigsimított a férfi erekcióján.

– Ne játszadozz! – parancsolt rá Lucas, de nem állította meg a lány simogatását.

– Az álmaimban... – kezdte, és ráébredt, hogy az elejétől fogva tudta. Vajon hogyan lehetett volna az a képzelete szüleménye, hogyan álmodhatta volna meg a vad szeretőt, aki elképzelhetetlen gyönyört nyújtott neki, ha addig olyat nem ismert?! – Az álmomban azt mondtad, szereted a számat.

– Imádom a szádat. – Újra a kezeire támaszkodott a lány feje mellett, lehajtotta a fejét, amikor beszélt, az ajkai a lányét simogatták. Azután megcsókolta Saschát, olyan lelkesedéssel, amitől a lány úgy érezte: ő a férfi minden vágyának beteljesülése.

A lány nem tudta megtörni a csókot, nem tudta megállni, hogy meg ne markolja a férfi derekának két oldalát és az ujjait a húsába ne mélyessze. Lucas Sascha szájába tolta a nyelvét és a lány ösztönösen válaszolt a nyelvével. A kezei alatt érezte Lucas forró, érzéki testét. Egy férfiét, aki soha nem mondana nemet az érintésre.

– Az érintés kiváltsága – lihegte Sascha, amikor levegőhöz jutott.

– Azon már régen túl vagyunk, kedvesem. – Pajkos mosollyal feltérdelt a lány két lába között. Sascha tudta, hogy vágyik arra, amire a férfinak szüksége volt. Felemelte a kezét és kigombolta Lucas farmerját. A férfi felszisszent, a szemei, úgy tűnt, még fényesebben ragyognak. Amikor a lány lehúzta a cipzárját, mélyen felhördült.

– Óvatosan!

– Természetesen. – A cipzár leszaladt.

Sascha a férfi fehér alsójának szövetén keresztül látta Lucas feszülő erekcióját.

– Hagyd, hogy felkeljek!

Lucas elgondolkodott egy kicsit, közben az ujjaival a póló szövetén keresztül a lány nedves mellbimbójával játszott.

– Nem akarom.

Sascha gyomra mindannyiszor összeszorult, amikor a férfi meghúzta a mellbimbót, amit a végletekig érzékennyé tett.

– Hogy tudlak a számba venni, ha nem engedsz fel? – A sötétben ez a kérdés erotikus csábításnak hangzott. Sascha nem tudta, hogy ilyenre képes.

A férfi megmozdult, olyan gyorsan, hogy a lány alig látta. Már az maga a gyönyör volt, ahogy nézte Lucast, miközben a férfi az ágy mellett állva levetette a ruháit. Fényre nem is volt szükség, a férfi bőre a lány mentál szemei számára vad erővel csillogott. A lányt lenyűgözte a férfi veszélyes szépsége. Amikor felült, Lucas a tekintetével az ágyhoz szegezte.

– Nem akarom, hogy felkelj! – Velejéig alfahím. De a parancs öntelt és elbizakodott volt.

– De én fel akarok kelni! – Ha Sascha akkor hagyta volna, hogy a férfi érvényesítse az akaratát, az később katasztrófához vezetett volna.

Lucas szédületes gyorsasággal vetette magát a lányra. Sascha az ágyon találta magát, a hátán feküdt, a férfi erekciója a combjainak, a kapujának feszült.

– Most már teljesen az enyém vagy. – Lucas hangjában hallatszott a vadászó nagymacska öröme, miután becserkészte a prédáját.

De ennek a prédának is voltak karmai.

Sascha kiterjesztette az elméjét és mentális ujjakat formált, amiket a férfi erekciója köré zárt. Lucas teste megfeszült, egy kiáltás tört fel belőle.

– Mit csinálsz, kiscica?!

– Játszom. – Minden porcikájában érezte a férfit, kívül és belül. Szinte fájt, annyira meg akarta őt kóstolni. – Hagyd!

Lucas lehajtotta a fejét és a nyelvével lefetyelni kezdte a lány mellbimbóját a pólón keresztül. Annyira macskás mozdulat volt ez, hogy Sascha a meglepetéstől felnyögött.

– Nem vagyok játékos kedvemben.

– Nem akarod, hogy... – Mentális ujjaival megszorította a férfit, hogy megmutassa neki, mit tudna tenni vele.

Lucas lehajolt és megharapta a nyaka oldalát. Eléggé ahhoz, hogy megjelölje, de nem sebezte meg.

– Hagyd abba!

– Miért? – Abban a pillanatban nem tűnt fel Saschának, hogy elvileg nem tudott volna ilyen könnyedén kapcsolódni a férfi elméjéhez. Ő mentál volt, Lucas alakváltó, és egyetlen mentál sem tudott még nagy erőfeszítés nélkül beférkőzni egy alakváltó tudatába. Akkor és ott csak azt tudta, hogy eleped a férfiért.

Lucas négykézlábra emelkedett a lány felett és hagyta, hogy Sascha a kezeivel elérje az erekcióját. A lány kezeibe tolta magát, a fejét hátracsapta, a nyakán kidudorodtak az inak.

Sascha nem tudta, mit kell tennie, de ösztönösen feltolta a férfit, amíg a combjait Lucas két térde közé nem tudta csúsztatni.

Ezután lecsúszott az ágyon, amíg Lucas vágyának kemény bizonyítéka fölé nem került. Megkapaszkodott a férfi csípőjében, felemelte a fejét az ágyról és a szájába vette őt.

Lucas morgásától minden idegszála megfeszült, de nem hagyta abba. Megkapta az érintés kiváltságát, és ezt ki is akarta használni. Lucas íze a szájában jobb volt, mint az álomban. Gazdag és élvezetes, mint a legsűrűbb csokoládé. Egzotikus, mint amilyen a feketepárduc volt.

Sascha nyaka fáradni kezdett, de nem akarta elengedni a férfit. Leengedte a fejét és maga után akarta húzni Lucas csípőjét, de az alakváltó nem követte őt. Kicsúszott a lány szájából, és ettől Sascha majdnem megőrült.

Lucas, kérlek! Vad könyörgés volt ez elmétől elméig.

– Csak azzal a feltétellel, ha én is ugyanezt tehetem veled. – A férfi hangja rekedt volt, forró, vágyakozó. – Nincs kibúvó.

Azt tehetsz velem, amit akarsz. Sascha gondolkodás nélkül beleegyezett. Annyira megrészegedett az érzéki gyönyörtől, hogy a férfi rabja lett.

Lucas dorombolni kezdett és megtette, amit a lány kért. A csípőjét leengedte, de csak annyira, hogy csábítsa a lányt. Játszott vele.

Sascha vágyott a férfira, annyira, hogy már csak testi szinten tudott létezni. Erősen szívni kezdte, a kezeivel Lucas fenekének kemény izmait markolta. Lucas felmordult, amikor a lány a nyelvével végigsimított a férfi erekciójának alsó oldalán. Sascha tudta, mit szeret a férfi, emlékezett rá az álmokból, amik nem is voltak álmok. Most, hogy azt tehetett a férfi testével, amit akart, mindent el akart követni, hogy vad szeretőjét kielégítse.

– Erősebben, kiscica!

Sascha engedelmeskedett. A körmeit a férfi húsába vájta. A kéjes fájdalomtól Lucas felmordult. Sascha mindent beleadott az utolsó szerelmes szívásba, nyalásba, adakozásba.

Lucas hullámokban, remegve, néma morgással elégült ki. Úgy tíz perccel később Sascha ráébredt, hogy még mindig rajta van a póló.

Megpróbált kibontakozni Lucas öleléséből, de a férfi teljesen az ágyhoz szegezte őt és nem mozdult. Az arcát a lány nyakába rejtette és most a verőerét simogatta a nyelvével. Lustán ízlelgette a lány bőrén a sót.

Sascha beleharapott Lucas nyakába.

– Lucas!

Mély dorombolás remegtette meg a melleit, a mellkasát. Meglepő érzés futott végig a lány izgatott testén. Minden idegszála megfeszült a mély, fájó vágytól.

– Le akarom venni ezt a pólót. – Túl meleg volt, túlságosan bezárta őt. Még a bugyi is zavarta. Érezni akarta a férfi izzadságtól csúszós bőrének minden négyzetcentiméterét, a vad érzékiség minden simítását.

Lucas legurult róla. Zöld szemei ragyogtak a sötétben. Egy pillanatig sem fordultak el Saschától. Amikor a lány meztelen volt, Lucas azonnal támadt. Sascha újra ki volt neki szolgáltatva. Ezúttal a hasán feküdt, a férfi kemény erekciója a feneke között lüktetett.

– De hiszen...

Lucas a körmeit végighúzta a lány két oldalán, amitől Sascha egész teste megremegett.

– Én nem ember vagyok, Sascha. Egy fordulónál több kell ahhoz, hogy kifulladjak.

– Rágcsálni kezdte a lány fülcimpáját.

– Ó...

– Most én jövök. – Erős fogaival végigszántott a lány vállán, egyik kezét Sascha teste alá dugta, hogy megérintse a combjai között lévő, nedves szőrt.

Sascha egy lágy hangot hallatott, ami annyira tele volt vágyakozással, hogy még maga is meglepődött rajta. Lucasnak, úgy tűnt, tetszett.

Lucas. Meghitt suttogás.

– Emeld meg nekem a feneked – súgta a lány fülébe a férfi és felemelte róla a testét.

Sascha elpirult, de nem akart elszalasztani semmit, amit Lucas mutathatott neki.

Behajlította a térdeit és felemelkedett. Lucas a kezével, ami eddig a lány combjai között volt, átfogta Sascha hasát, a másikkal pedig a fenekét kezdte simogatni. Sascha még soha nem érezte magát ennyire kiszolgáltatottnak, sérülékenynek.

A fenekén lévő kéz lassan becsúszott Sascha két combja közé és finoman húzta őket, amíg a lány nagyobbra nem nyitotta a terpeszt. Mélyről fakadó morgást hallott a háta mögül. Minden izma vágyakozva megfeszült.

– Az illatod kábítószer az érzékeimnek. – Lucas hangja olyan érdes volt, a lány alig értette őt meg.

Újabb morgással, ami már csak hang volt, nem beszéd, Lucas az egyik kezét a lány csípőjére fektette, a másikat Sascha hasán tartotta és lehajolt. Az első, lassú nyalástól Sascha torkából egy sikoly tört fel. Érezte, hogy remeg. És ez csak a kezdet volt.

Komótosan és gondosan nyalta őt Lucas, akár egy macska egy tál tejszínt. Minden cseppet ki akart élvezni. Sascha egész teste lángba borult. Alig kapott levegőt az őt elöntő érzésektől, az arca égett, de ennek a zavarhoz már semmi köze nem volt.

Lucas a lány csípőjén lévő kezét újra Sascha combjai közé csúsztatta. Még jobban széttárta a lány combjait, ujjaival kitárta őt, hogy mélyebben megízlelhesse, amíg Sascha már csillagokat látott. Csak... hagyta. És megtudta, milyen az, ha egy alfahím párduc szereti őt és azt gondolja, Sascha az övé.

Nem volt semmi bizonytalanság abban az intim csókban, a férfi minden érintéséből sütött a vágy, hogy uralkodjon a lányon. Az ujjai forrón és erősen markolták Sascha combját, tartották őt, miközben a szája vadul, mégis gyengéden falta a lány testét. Sascha ez ellen nem tudott védekezni.

Az őrület határán volt, amikor a férfi végigszántotta a fenekét a fogaival.

– Bocsáss meg, kiscica, túl gyors vagyok, de már benned akarok lenni.

Gyorsan? Szerinte ez gyors volt? Akkor mire mondaná azt, hogy lassú?

Kellesz nekem. A legbensőségesebb hangon beszélt hozzá, és fel sem fogta, hogy mit tesz ilyen könnyedén.

Érezte, hogy a férfi felegyenesedik mögötte.

Minden idegszála vágyakozva megfeszült.

Halk sikoly tört fel belőle, amikor a férfi lassan beléhatolt. Úgy érezte, mintha nem csak a testébe fogadná őt, de mélyebbre, az elméjébe is. És még mélyebbre akarta.

A halk sürgetésre válaszként a férfi előrelökött. Váratlan fájdalom hasított a lány gyönyörébe.

– M-mi volt ez? Lucas?

– Sss... soha többé. – Végigcsókolta a lány gerincét, hogy élvezettel elterelje a figyelmét.

– Olyan jó érzés, kedvesem! Forró és szűk.

Egyszer nem lesz elég.

Az erotikus suttogástól a lány megborzongott. Ekkor a hasán lévő kéz felemelte őt és felültette, a háta a férfi mellkasának szorult. Lucas mélyen Saschában volt. A lány érezte a szívének lüktetését a testében, ezt a különleges, érzéki csókot, amihez foghatót nem ismert.

Ősi ösztönöknek engedelmeskedve Sascha lassan körözött egyet a csípőjével. A férfi szorosabbra fonta körülötte a karjait, tiszta izommal zárta körül a lányt. Mellkasának forrósága majdnem égette a lányt. Egy férfias kéz felemelkedett és összezárult Sascha melle körül, a mellbimbója az ujjak közé szorult. A lány felkiáltott és újra megmozdult.

A kéz lecsúszott a melléről és megfogta a csípőjét.

– Hagyd abba!

Sascha megismételte a mozdulatot.

Érezte, ahogy a férfin úrrá lesz a párduc.

Lucas majdnem teljesen kihúzódott belőle, majd egy erős lökéssel visszatért belé. Sascha teste remegni kezdett. Nem tudott mozdulatlan maradni, hátrafelé tolta magát.

A férfi fogai körbezárták a lány nyakának hajlatát. Lucas így tartotta egy helyben Saschát, miközben mindkettőjüket a csúcsra juttatta. Az ölelése nem volt fájdalmas, de tökéletesen uralkodó. Sascha úgy érezte, birtokba vették. Ez emlékeztette őt, hogy a szeretője nem ember volt és nem mentál. Nem lehetett irányítani.

És ő éppen ilyennek szerette.

Lucas keze lecsúszott a lány ölébe és megtalálta a lüktető pontot, amit kényeztetni kezdett. Éppen úgy, ahogyan Sascha vágyott rá. Tudta, hol kell simogatnia, játszadoznia. A lány sikolya a lelke mélyéről tört fel. A gyönyör csúcspontján a lány hátranyúlt és végigkarmolta a férfi felkarját.

Lucas egy mordulással elengedte a lány nyakát, és olyan gyorsan és vadul kezdett mozogni, hogy Sascha már nem tudta követni.

Inkább összeolvadt vele, elfogadta a férfi vágyát, a jogát felette, miközben úgy érezte, teste ezernyi szilánkra hullik, szeme előtt színes szikrák pattogtak.

Megijedt, amikor Lucas kicsúszott a testéből. De mielőtt még megszólalhatott volna, a férfi felemelte őt, megfordította és az ölébe ültette, magával szemben. Egy pillanat múlva már mélyen Sascha testében volt.

– Nyisd ki a szemed! – Suttogó kérés.

A lány gondolkodás nélkül engedelmeskedett és a zöld, csillogó szemek helyett egy párduc szemébe nézett.

– Miért?

– Tűzijáték – suttogta, és olyan csókba vonta a lány száját, hogy Sascha úgy érezte, feloldódik benne.

Ezúttal a férfi mozdulatai gyorsak, mélyek és megállíthatatlanok voltak. Sascha meglovagolta a vihart, hagyta, hogy Lucas újra és újra gyönyörhöz juttassa, hagyta, hogy a férfi kiengedje a vadállatot játszani. Ez volt élete legmeghittebb, legveszélyesebb, legcsodálatosabb tánca. Amikor az izmos test összerándult a karjai között és Lucas rekedten felkiáltott, Sascha érezte, hogy minden női ösztöne kéjesen felnyög.

–

Az enyém.

–

Ez után a megkérdőjelezhetetlen kijelentés után Lucas hosszú-hosszú ideig nem szólalt meg.

*

Éppen befejezték a reggelit, amikor Lucas bejelentette Saschának, hogy elmegy Hawke-hoz, a SnowDancer falkavezéréhez. Vele a lány még nem találkozott, legalábbis úgy, hogy eszméleténél lett volna. Vaughn és Mercy, akik az asztalnál ültek velük, felpillantottak.

– Ti itt maradtok őrködni – parancsolta nekik Lucas. – Clay és Dorian jön velem.

Sascha belekortyolt a teájába, és azon gondolkodott, mihez kezdjen. Az, hogy hazamenjen, szóba sem jöhetett. Soha többé.

Az után az éjszaka után, amit Lucas karjai között töltött, nem tudta volna fenntartani a látszatot, hogy normális mentál. A védvonalai a mentális síkon még tartottak, de a külvilágban nem tudta volna magára ölteni az álarcát.

És volt még valami. Lucas megjelölte őt.

Amint reggel belépett a konyhába, Tamsyn tekintete rögtön a Sascha nyakán lévő

harapásnyomra villant. A lány azt hitte, a gyógyító dühös lesz rá, az alapján, amit előző este mondott neki. De a nő csak elvigyorodott és azt mondta:

– Lefogadom, hogy éhes vagy.

Addig senki sem hozta szóba a kiáltásokat. Sem a hosszú karmolásnyomokat Lucas felkarján. Sascha majdnem belehalt, amikor meglátta Lucast a konyhaasztalnál, rövid ujjú pólóban. Egy dolog volt elveszteni az önuralmát Lucas karjai között, de hogy ezt Lucas másoknak is kinyilvánítja... De legalább akkor felvette a műbőr dzsekijét, amikor Hawke-hoz indult.

– Maradj itt! – parancsolt rá Lucas, pedig ő meg sem mozdult. – Nem vagy elég erős ahhoz, hogy újra megpróbáld feltörni a mentálhálót. Még akkor sem, ha beleegyezünk az idióta tervedbe. Maradj tőle távol! Pihenj!

Sascha tudta, hogy a férfinak igaza volt. Az, hogy Henryt követte a mentálhálón, sokkal jobban legyengítette, mint azt gondolta volna. Még legalább egy nap pihenésre volt szüksége ahhoz, hogy a tervet végre tudja hajtani.

– Már csak néhány napom van. – A feszültség egyre nőtt Saschában. – Lépnünk kell, mielőtt felfedeznek, mert akkor megpróbálnak majd foglyul ejteni.

A zöld macskaszemek összeszűkültek.

– Senki nem fog téged foglyul ejteni. – Lucas megkerülte az asztalt, és lehajolt hozzá, hogy megcsókolja. A falkatársai előtt. És nem csak puszit nyomott az arcára. Átkarolta a derekát és tartotta a lányt, miközben kirívóan szexuális és végtelenül uralkodó módon csókolta.

Egy perc múlva már ott sem volt, magára hagyta a vágyakozó Saschát.

A mentál az őrszemekre nézett. Az arcukon semmi reakció nem látszott. Sascha megijedt Vaughntól. A férfi nem volt olyan hideg és távolságtartó, mint Clay, de a szemében settenkedő sötétség látszott, amitől Sascha elgondolkodott azon, vajon milyen mélyen lakhat benne a fenevad.

Mercy egy kicsit közvetlenebb volt vele, de Sascha nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy a két őrszem nem akarta, hogy ő ott legyen.

Ezért nem hibáztathatta őket.

Egy olyan faj tagja volt, akik a legmocskosabb dolgokat követték el. Ki tudhatta, mibe akarta belerángatni Lucast?

– Ti csak azért vagytok itt, hogy engem megvédjetek? – kérdezte Sascha, és tudta, hogy a házban nem volt más gyenge, védelemre szoruló.

Bólintottak.

– Köszönöm! – A lány az asztalra tette a kezét és belenézett a hím őrszem szemébe. – Tudom, hogy nem vagyok az, akire Lucasnak szüksége van. De hadd legyek vele még néhány napig. Azután nem fogok gondot jelenteni nektek.

Nem hagyta, hogy az önsajnálat elrontsa azt, amit éppen átélt, de a tények attól még tények maradtak.

Az alakváltóknak fogalmuk sem volt arról, milyen hatalmas volt a mentálháló. A világ minden táján voltak szemei és fülei, ott volt minden árnyban. Még ha valahogy túl is élné, hogy az elméje leválik a hálóról, a külvilágban lehetetlen volt elszökni előle.

Bármit tesz, bárhová megy, ők megtalálják.

Ezt tették volna minden szökevény mentállal, hiszen az ellenállás aláássa az Elcsendesedés-programot. De az ő esete különlegesen erős reakciót vált majd ki: ő Nikita lánya volt.

Nem csak azért, mert túl sokat tud, de az ő árulása a magát legyőzhetetlennek tartó Tanács szívében csap le.

Vaughn előrehajolt, a furcsa, aranyszínű szemei csakis a mentált figyelték.

– Ha azt gondolnám, hogy veszélyt jelentesz Lucasra, már gondoskodtam volna róla, hogy esélyed se legyen ártani neki.

– Szóval az, hogy még lélegzem, a bizalmad jele? – Sascha nem hagyta, hogy a férfi megfélemlítse, bár borsódzott a háta tőle.

A férfi összeszorította a száját.

– Nem.

Mercy letette a kávéscsészéjét.

– Hagyd őt békén, Vaughn. Elég sok mindenen ment már keresztül így is.

– Azt hiszem, a mentálunk sokkal keményebb annál, mint amilyennek tűnik.

Nem igaz, Sascha? – Az aranyszínű tekintet a lány arcát fürkészte, de Saschának fogalma sem volt arról, mit keresett rajta. Csak azt tudta, hogy a férfi nem volt teljesen civilizált.

– Annak kellett lennem, hogy életben maradjak. – Sascha állta az őrszem tekintetét.

– Már gyerekkoromban tudtam, ha megtudják, hogy más vagyok, rehabilitációra ítélnek. Ez egyfajta mentális agymosás. – Még akkor is emlékezett a rehabilitáltak halk csoszogására és mormolására, ahogy a Központ belső szentélye felé haladtak a folyosón.

Soha nem lett volna szabad hallania azokat a hangokat vagy látni a rémisztő alakokat, akiktől származott. De Nikita egyszer levitte őt oda. Sascha akkor még alig múlt tízéves.

Soha nem fogja elfelejteni az anyja szavait: „Mindig légy tökéletes, Sascha! Ha hibázol, annak ez lesz az eredménye.”

Sascha csak serdülőkorában értette meg, hogy az anyja miért ment ennyire messzire. Nikita biztosan tisztában volt azzal, hogy a lánya hibás. Biztosan belenézett az elméjébe, mielőtt Sascha elég idős lett volna ahhoz, hogy megvédje magát.

A durva lecke meghozta az eredményét – a felszínen. A külvilág számára Sascha mindig is tökéletesnek látszott. Még az anyját is meggyőzte arról, hogy velejéig mentállá lett.

Egészen addig, amíg el nem kezdett széthullani.

– Nem hiszem el, hogy képesek ezt tenni a saját népükkel – morogta undorodva Mercy. – Hogy lehet így élni? Én akkor inkább meghalnék.

Mercy szavaira Saschának elszorult a torka.

– Kérnem kell tőletek egy szívességet.

Vaughn felhúzta a szemöldökét. Sascha tudta, hogy az őrszem egyelőre futni hagyta őt, de a végső ítéletét még nem hozta meg róla.

– Ha foglyul ejtenek, mialatt a tervet véghezvisszük és engem nem végeznek ki, hanem a Központba visznek... Azt akarom, hogy öljetek meg. Én magam erre nem leszek képes, mert lezárják az elmémet. – Egy mentális kényszerzubbonyt húznak rá, ami, Sascha tudta, a végső őrületbe taszítaná őt.

– Ez Lucas joga – válaszolt Mercy tiszta, rezzenéstelen hangon. Ez mutatta, hogy ő elsősorban katona és csak azután nő.

– Nem akarom, hogy ő tegye meg. – Már nem. Azok után, ahogy tudta, mi lenne ennek az ára, már nem. – Nem szabad végignéznie, hogy valaki, aki fontos a számára, meghal. – Sascha Vaughn szemén látta, hogy tud Lucas múltjáról. – Ha értem nem, hát tegyétek meg Lucasért. Ne kelljen végignéznie, ahogy kitörlik az elmémet.

Vaughn felállt. Sascha azt gondolta, vissza fogja utasítani a kérését. De az őrszem nem ment ki a szobából, hanem megkerülte az asztalt és a lány széke mögé lépett. A kezét megtámasztotta a háttámlán, lehajolt és az ajkait Sascha nyakához érintette. A mentál megdermedt, érezte a férfiban rejlő veszélyes erőt. Vaughn fél kézzel el tudta volna törni az ő nyakát.