TIZEDIK FEJEZET

Az erekciója teljes volt, mire felértek a háza levelekkel teleszórt tornácára. Még szerencse, hogy a pólóját nem húzta be a nadrágba.

Saschát biztosan nem nyugtatta volna meg, ha meglátja őt felajzva, mindenre készen. És ő

sem érezte magát túl kényelmesen. Lehet, hogy Sascha más volt, mint a többi mentál, de attól még mentál maradt.

Ellenség.

Megígérte az övéinek, nem engedi, hogy még egy nőt elraboljanak a falkából. Hogy a végére jár az ügynek, akármibe kerüljön is.

– Nem volt olyan nagy dolog, igaz, kedvesem? – Visszahúzta a karmait, amikor Sascha lecsusszant a hátáról.

Sascha úgy húzódott el tőle, mintha megégette volna magát. Annak ellenére, ami Lucas eszébe jutott az előbb, le kellett küzdenie a vágyát. Ez a nő vágyott rá, akár tudta, akár nem.

– Jöjjön be – szólt, és anélkül, hogy a lányra nézett volna, kinyitotta az ajtót és belépett a házba.

Sascha alig kapott levegőt. Még mindig érezte Lucas testének érintését a combjai érzékeny, belső oldalán, az izmai megfeszültek a gyönyör emlékétől.

Visszafojtott egy nyöszörgést. Mentális pajzsai repedeztek, széthullóban voltak. Az őrület hívogatta. Sorra villantak az agyába a képek, a Központ börtönében látta magát.

Ennek nem volt szabad megtörténnie.

– Nem! – Minden erejét arra fordította, hogy újra felhúzza a falakat az elméje köré.

Annyira rettegett a rehabilitációtól, hogy ez a félelme egy rövid időre elfojtotta a lábai között lángoló forróságot. Egy rövid időre.

Amint belépett a házba, a lángok pokoli erővel éledtek fel. Látta Lucas sziluettjét egy paraván mögött, ami úgy tűnt, a szobát nappali és hálórésszé választotta. A férfi éppen akkor húzta le magáról a pólóját, Sascha pedig nem tudta levenni róla a szemét.

A körmei a tenyerébe vájtak.

– Sascha? Megtenné, hogy bekapcsolja a meleg vizet? Letusolok, hogy lemossam magamról a futás izzadságát. Ígérem, nem tart sokáig.

A lány majdnem biztos volt benne, hogy Lucas szándékosan kínozta.

– Hol a szabályozó? – kérdezte. Közben a tekintete az árnyképre szegeződött.

– Egyenesen előre, aztán balra. – A férfi keze a farmerja felső gombján volt, ekkor Lucas elfordult, hogy a sziluettje oldalról látszódjon.

Sascha futva menekült a szobából. A helyiség, ahová az alakváltó irányította, egy kis konyha volt. A vízszabályozó a falon.

A felszerelés régimódi volt és ez érthető is.

A lány úgy gondolta, rejtett, környezetbarát generátorok hajtják. Egyetlen alakváltó sem választott volna más megoldást ilyen messzire benn a vadonban. Megnyomta a megfelelő

gombot és kikiabált.

– Kész.

– Köszönöm, kedvesem!

Nemsokára vízcsobogás ütötte meg a fülét.

Ezek szerint a tusoló a hálószobában volt.

Sascha örült, hogy volt néhány perce, hogy összeszedje magát. A tenyerét az arcára szorította és mély levegőt vett. A férfi és az erdő illata úgy tört be az elméjébe, mint a legveszélyesebb kábítószer. Eszébe jutott, ahogy mászás közben megpillantotta a férfi karmait, és érdekes módon nem félelmet érzett, hanem csodálatot.

– Te jó ég, Sascha, ezt hagyd azonnal abba!

– A körülötte lévő tárgyakra összpontosított, hogy megtörje a gyönyör és a félelem, a kéj és a rettegés ismétlődő körforgását. Még a rehabilitációtól való félelem sem volt elég Lucas közelségének ereje ellen.

A konyha kicsi volt, egy egyszerű melegítő-

főző berendezés volt benne, azon kívül nagyon kevés felszerelés. A pulton meglátott egy kávéfőzőt, és odalépett, hogy elindítsa. A mentálok nem ittak kávét. Sascha ugyan megkóstolta egyszer, de akkor sem vonzotta különösen. Lucas azonban láthatóan eléggé szerette ahhoz, hogy egy high-tech gépet beállítson miatta. Elindította hát a kávéfőzőt, mielőtt visszaindult a nappaliba.

A szoba tágas volt és világos, sok ablak nyílt belőle az erdőre. Mivel Lucas biztosan fontosnak tartotta, hogy a rejtekhelyét ne fedezzék fel, a lány biztosra vette, hogy az üveg felületét kezelték, hogy ne csillogjon a napfényben. Az ablakok előtt indák csavarodtak, majdnem behozták az erdőt a szobába.

A levegő páratartalmából és a néhány nedves körülményeket kedvelő növényből, amit felismert, Sascha arra következtetett, hogy közel vannak egy folyóhoz, vagy talán a ritka mocsaras területek egyikéhez. Úgy tűnt, hogy a DarkRiver alfahímje is képes volt alkalmazkodni a végletes körülményekhez, ahogy a fajtájának legtöbb képviselője.

Ellépett az ablak mellől és körbenézett a nappaliban. A padló mozgásérzékelős lámpáinak fénye tompa volt, de Sascha tudta, hogy azok a zöld szemek a sötétben is jól látnak. Ezeken kívül egyetlen fényforrás volt a szobában, a falba épített kommunikátor piros lámpája. Amikor közelebbről is megnézte, a lány látta, hogy a konzol szórakoztató adás lejátszására is alkalmas volt, bár Saschának volt egy olyan gyanúja, hogy Lucas sokkal többre tartotta a tapinthatóbb, személyesebb szórakoztatást.

Elpirult, és megfordult, hogy a szoba többi részét is szemügyre vegye. Az ablakkal szemben egy nagy párna feküdt, fele a falnak támasztva, másik fele a földön, így gyakorlatilag egy fotelt alkotott. Elég hosszú volt ahhoz, hogy egy párduc kényelmesen elnyújtózzon rajta. A többi fal mentén három kisebb ilyen fotel állt.

Egy kicsit sok egy férfinak, de a DarkRiver falkavezérének nem. Valószínű volt, hogy a falkatársai gyakran látogatták itt meg. Csak a falkatársai? Sascha megrázta a fejét. Nem volt ennyire naiv. Egy annyira érzéki férfinak, mint Lucas, biztosan bőven akadt szeretője.

Nők, akik otthonosan mozogtak a szex terén, nyíltak és vadak voltak, partnerei a férfinak.

Lucasnak biztosan nem volt szüksége arra, hogy elcsábítson egy olyan nőt, aki még csak álmában csókolt férfit.

A vízcsobogás abbamaradt. Sascha furcsamód nyugodtabbnak érezte magát. Az, hogy az álmait leöntötte a valóság hideg vizével, sokkal hatásosabbnak bizonyult, mint akármelyik mentáltrükk. Hallotta a férfi lépteit, ezért visszament a konyhába. Még egy árnyjátékot nem tudott volna már elviselni.

A kávé még nem volt kész.

– Mit szeretne enni? – kérdezte normális hangon. Ezúttal nem kiabált, mert eszébe jutott, milyen kifinomult az alakváltók hallása. – Előkészíthetem.

– Köszi. Talán melegítse meg a pizzát, amit Rina hagyott itt múlt éjjel. Ott van a hűtőben.

Sascha összeszorította a fogát. Rina? Vajon találkozott már azzal a leopárddal? Mégis, mit számított, hogy találkozott-e. Mit számított, hogy az a másik nő itt volt, Lucas otthonában? Megtalálta az ügyesen elrejtett hűtőt, kivett belőle néhány szelet pizzát és egy speciális dobozba tette őket, majd az egészet a melegítőegységre helyezte.

A gondolattól, hogy Lucas egy másik nővel volt, újabb jeges önuralomréteg nőtt az elméje köré, olyannyira, hogy mire Lucas friss illata megérintette a konyhát, Sascha már újra az elméje körüli falak börtönében volt, a rácsok között, amiket előbb tudott maga köré vonni, mint hogy járni megtanult volna.

– A nappaliban megvárom – szólt, és amikor megfordult, szembetalálta magát a férfival.

Lucas hagyta, hogy a lány elmenjen mellette.

– Köszönöm.

Lucas nézte, ahogy Sascha a nappaliba megy, és összehúzta a szemöldökét. Valami megváltozott rajta. A lány teste merev volt – ha nem lett volna mentál, Lucas azt gondolta volna, hogy mérges. De a mentálokról köztudott volt, hogy merev tartást vesznek fel, hogy még inkább robotokká változzanak. A melegítőegység kikapcsolt, Lucas pedig kitette a pizzaszeleteket egy nagy tányérra.

Rina túl sokat hozott. Még úgy is, hogy két másik katonával együtt álltak neki elpusztítani, majdnem egy egész pizza megmaradt. Ők, hárman azért jöttek, hogy megbeszéljék az egyik óvóhely körüli biztonsági intézkedéseket, de Rina a végén még maradt, hogy Dorianról beszélgessen Lucasszal. A katona fiatal volt még, és megrázta, amikor látta, hogy egy őrszem majdnem elveszti az uralmát maga felett.

Lucas felemelte a tányért és csak akkor vette észre, hogy már kész a kávé. Sascha. A lány újra és újra meglepte. Bevitte a tányért a nappaliba és letette a szoba sarkában álló, alacsony asztalra, majd az asztalt a fotel elé húzta, amelyben Sascha összegömbölyödött.

A párnákat a falka egyik tagja, Tara tervezte, úgy, hogy az emberi és a leopárdtest is kényelmesen elhelyezkedhessen rajtuk.

Ezeken egyszerűen nem lehetett mereven ülni.

Lucas megörült, amikor meglátta a lány ellazult testét.

– Vegyen egy szeletet! Én hozom a kávét.

– Nem kérek kávét.

– Miért.

– Nem sz... ükséges a számomra.

– Vizet?

– Köszönöm szépen.

Miközben Lucas kiöntötte a kávét, eszébe jutott a lány apró hezitálása. Lehetséges, hogy majdnem azt mondta, nem szereti a kávét?

Vagy csak ő képzelt be magának olyan dolgokat, amik nem is történtek meg, csak hogy valahogy igazolja a nem helyénvaló vonzódását?

Falkavezér volt, hozzászokott már ahhoz, hogy a falka érdekeit a sajátjaié fölé helyezze.

Az, hogy így vágyott Saschára, veszélyeztette ezt a hűségét, és arra csábította, hogy lefeküdjön az ellenséggel. De nem hagyhatta abba – soha nem adott fel semmit, és most is elhatározta: kideríti, mi van a kemény mentálpáncél alatt.

Lehet, hogy mindannyiuk élete ezen múlott.

Sascha ugyanúgy ült ott, amikor Lucas visszaért a nappaliba, mint azelőtt. A férfi letette a vizet és a kávét az asztalra, a pizza mellé, vett egy szelet pizzát, és szándékosan ugyanarra a fotelre huppant le, amelyen Sascha ült. Alig néhány centire tőle.

– Kóstolja meg!

A lány szájához emelte az ételt.

Sascha egy pillanatig habozott, aztán leharapott belőle egy kis darabot.

– Ez milyen ízesítésű?

Lucas megvonta a vállát.

– Azt hiszem, mexikói. – Ő is beleharapott a pizzába, és közben figyelte a lány arcát, ahogy a szájában lévő falat állagát elemzi.

Vagy éppen az ízeket élvezte? Újra Sascha szájához emelte a pizzaszeletet. – Harapjon!

A lány különös szemében mintha villant volna valami.

– Én nem vagyok a falkája tagja, hogy csak úgy parancsolgathasson nekem.

Milyen dühös, gondolta magában a férfi, és a benne lakó párduc élvezte a lányban felcsillanó tüzet.

– Legyen szíves.

A lány egy pillanatig várt, majd előrehajolt és ezúttal egy nagyot harapott. Olyan élvezettel ette, hogy Lucas minden gyanúját beigazolódni látta. A férfi elpusztította a szelet maradékát és egy újabbért nyúlt. A lány az új szeletnek több mint egyharmadát eltüntette.

– Elég?

– Köszönöm, igen. – A vizéért nyúlt. – Kéri a kávéját?

– Köszi.

A kávéscsésze kellemesen melegítette a kezét, de a férfi leginkább a lányból áradó forróságra figyelt. A lány teste életre kelt.

Érzett. És ismerte az élvezetet. A nagy kérdés már csak az volt, vajon a lány elméje elég erős-e ahhoz, hogy legyőzze az ösztöneit.

Csendben ültek egymás mellett, amíg Sascha le nem tette az asztalra a vizespoharát és a férfihoz nem fordult.

– Mondjon többet a gyilkosságokról!

Hidegség áradt szét Lucas felhevült testén.

Letette az üres csészéjét és hátradőlt, fejét a fotelre ejtette.

– Hét korábbi áldozatot tudtunk biztosan a gyilkoshoz csatolni az elmúlt három évből.

Kylie volt a nyolcadik, és a SnowDancer nő, Brenna lesz a kilencedik, ha nem találjuk meg időben.

– Ilyen sokat? – kérdezte a lány suttogva.

– Igen. De az az érzésem, hogy korántsem találtuk meg az összes áldozatát. Az a szemét pasas túl jó ebben.

– Biztos benne, hogy férfi a tettes? – Lucas olyan erősen szorította ökölbe a kezét, hogy az már fájt.

– Igen.

– Miért nem tettek többet, hogy elkapják a gyilkost?

– Kylie-t hat hónappal ezelőtt gyilkolták meg. Akkoriban nem tudtuk, hogy sorozatgyilkosságról van szó, és mivel a nyomok egyértelműen mentál elkövetőre utaltak, azt hittük, a kényszerítő hatalmi szervek gyorsan megtalálják majd a tettest.

Nem okoztunk nekik semmilyen problémát, minden jogosultságot megadtunk nekik. Vért akartunk, de nem háborút a mentálokkal.

Beleegyeztünk, hogy ők folytassák le a nyomozást. – Emiatt majdnem megszakadt a szívük, de a kicsinyeik kedvéért megtették.

Dorian haragja sem volt elég nagy ahhoz, hogy elfeledtesse vele az esküt, amit gyakorlatilag azzal tett, hogy a falkába született: hogy megvédi a gyengébbeket. – Megértettük – folytatta Lucas hogy egy szörnyeteg még nem határozza meg az egész fajt. Még az alakváltók között is akadnak sorozatgyilkosok. Mindenki azt hitte, hogy a Mentál Tanács majd vadászatot indít a mentálhálón. Az önök képességeivel nem volt kérdéses, hogy megtalálják-e a gyilkost és rábizonyítják-e a tetteit. A Tanács azelőtt tett már néhány megkérdőjelezhető lépést, de azt egyikünk sem feltételezte, hogy képesek lennének egy gyilkost rejtegetni.

Sascha még jobban összehúzta magát, mintha saját testét akarta volna szorosan átölelni.

– Mit tudtak meg a gyilkosról azóta, hogy a saját kezükbe vették a nyomozást?

– Nagy területen, elszórtan gyilkol. Az első

három áldozatra Nevadában találtunk, a harmadikra Oregonban. A többi arizonai volt.

Az utolsó pedig Dorian húga. – Soha nem lesz képes elfelejteni az ártatlan vér rezes illatát, a falra fröccsent vér sötét foltjait, a mentál fémes bűzét.

– Otthagyta az áldozatok holttestét?

Lucas felült, átkarolta a térdét, kezével büntetően szorította a másik karját.

– Az a rohadék elrabolja a nőket, megkínozza őket, aztán visszaviszi egy olyan helyre, ahol addig biztonságban voltak.

– Ezt nem értem. – Sascha hangja közelebbről hallatszott, mintha a lány odahúzódott volna, amikor Lucas felült.

A férfi felnézett és az éjfekete szemekkel találta magát szemközt.

– A halálos vágásokat egy olyan helyen végzi el, amit a nők ismertek. Kylie torkát a saját lakásában vágta el.

Sascha szeme sötétbe borult, a fehér csillagok

majdnem

tökéletesen

elhalványodtak benne. Ez annyira meglepte Lucast, hogy jóformán megfeledkezett a dühéről. Hallotta, hogy a kardinális mentálok szemével ilyesmi történik, ha nagy mentális erőt fejtenek ki, de még soha nem látott ilyet.

Olyan volt, mint amikor az éjjel sötétje felkúszik a nappali égboltra. Csak az volt a furcsa, hogy a tarkója most nem viszketett, nem érzékelte a mentálenergiát. De ha Sascha nem használta a képességeit, akkor mitől sötétedett el a szeme?

– A tettes nagyon magabiztos – mondta Sascha, és ezzel visszarántotta Lucast az elcsodálkozásból a dühösségbe.

– A másik hét nő közül egyet az otthonában, egyet a munkahelyén, egyet pedig a családi kriptában gyilkolt meg. – Az értelmetlen halálok miatti méreg végighullámzott a testén. – A többi négy is ugyanilyen séma alapján történt.

Sascha átkarolta a térdeit. Lucas észlelte, hogy a lány másolja a gesztusait és megjegyezte ezt magának.

– A többi alakváltócsoport miért nem tett semmit?

– Több okuk is volt rá. A legfőbb, hogy ezt az egészet olyan mélyre elásták, fogalmuk sem volt, hogy sorozatgyilkosságokról van szó, amíg mi kutatni nem kezdtünk.

– A többi ok?

– Az áldozatok választásának és a hatóságok cinkosságának kombinációja. Az első nő nem tartozott szorosan egy falkához sem. A szülei fordultak a kényszerítő hatósági szervekhez, de nem jutottak semmire. – Lucas pontosan tudta, miért nem. – A másik két áldozat viszonylag gyenge csoportokhoz tartozott. A környéken egy uralkodó falka sincs, és nekik nem volt meg sem a fizikai, sem a stratégiai erejük ahhoz, hogy tovább kérdezősködjenek, amikor bevágták előttük az ajtót. A negyedik gyilkosságot egy elfajzottra kenték, és mivel azt addigra már halálra ítélte a falkája, úgy döntöttek, az ügy nem tartozik a rendvédelmi szervek fennhatósága alá, és a nyomozást lezárták. Az ötödik és hetedik áldozat egyedülálló volt, senki sem volt, aki igazságszolgáltatást várt volna miattuk. A hatodik áldozatot akkor ölte meg, amikor a környéken egy ember sorozatgyilkos is garázdálkodott, és még maga a falka sem volt biztos abban, hogy ő nem annak a férfinak az áldozata volt. De ha az ügyet összekapcsolod a többi gyilkossággal, amit az a mentál követett el, semmi kétség: ugyanaz a szörnyeteg volt a tettes.

– Ezután következett Kylie.

– Ez volt az első hiba, amit elkövetett. – Lucas érezte, ahogy vadállati énjének karmai belülről feszítik a bőrét. – Amint nekünk összeállt a kép, és megtaláltuk a korábbi áldozatokat, vadászatot indítottunk és figyelmeztettük az összes falkát, amelyiket el tudtuk érni.

Sascha szótlan maradt. Lucas maga sem tudta, hogy miért, de megfordult, hogy szemben üljön a lánnyal. Egyik lábát behajlítva maga alá húzta, a másikat letette a földre. Majd megfogta a lány copfjának végét és játszadozni kezdett vele.

Biztató érintésre volt szüksége. És nem úgy, ahogy azt Sascha gondolta, nem volt jó neki akármilyen érintés. Általában csak a falkatagok tudták megadni neki a hőn áhított nyugalmat. Általában.

– Mi nem vagyunk gyengék – mondta, és közben lehúzta a gumit, ami a lány fonatait összetartotta.

A lány pislantott egyet, a teste megfeszült, de nem húzódott el.

Vajon gyengéd akart lenni hozzá, kérdezte magában Lucas. Belenézett a végtelenül sötét szemekbe, és azt kívánta, bárcsak olvashatna a lány gondolataiban.

– Mi nem fogjuk feladni csak azért, mert a mentálok azt akarják. Brennát meg fogjuk menteni. A gyilkost ki fogjuk végezni. Ha a DarkRiver elbukik, átveszi a helyét a SnowDancer. Ha ők is elesnek... jönnek majd mások.

A világ változott, és előbb vagy utóbb a mentálok szembetalálják magukat azzal, amit mindenképpen el akartak kerülni. Az érzelem nélküli fajukat eltörlik a Föld színéről, nem lesznek több, mint egy lábjegyzet az emberiség történelmében.

– Hogyan lehet teljesen biztos abban, hogy mentál az elkövető? – kérdezte Sascha. – Nem fogom elárulni a saját fajtámat sejtésekre és gyanúra alapozva.

Hullámos, selymes fürtök hullottak Lucas kezére. A párduc el volt ragadtatva a lány hajának életteli tapintásától. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy elfeledtesse vele a vért és a halált.

– Doriannal voltam, amikor megérezte, hogy valami baj van. A gyilkos sarkában lehettünk, amikor megérkeztünk Kylie lakásához. – Amit ott látott, az elég volt, hogy élete hátralevő részében higgye: a gonosz egy köztük élő, lélegző lény. Sascha bizonyítékokat akart, hát ő adhatott neki bizonyítékot. Hetvenkilenc precíz, vérrel és rémülettel teli bizonyítékot.

A titokzatos szemekben mintha együttérzés látszott volna, Lucas legalábbis szerette volna ezt hinni.

– Ezért sérült ennyire Dorian – szólt a lány.

– Azt hiszi, ha kicsit korábban érkezünk...

A férfi már nem lepődött meg azon, hogy a mentál érti az érzelmeket, amik őket hajtják.

– Amikor odaértünk, Kylie teste még meleg volt, de már nem volt életben. A gyilkos pedig elmenekült. De maga mögött hagyta a szagát, amit mi semmivel sem tévesztünk össze.

És hátrahagyott még egy halvány mentális vibrálást a levegőben, de ezt csak Lucas érezte meg. Azzal az érzékével, ami figyelmeztette, ahányszor csak mentálok használták a képességeiket a közelében. Ezt azonban nem akarta megosztani a mentállal, habár biztos volt benne, hogy a lányban és benne sokkal több közös van, mint a lányban és azokban, akiket a saját fajtájának nevez.

– Ennél több bizonyítéka nincs is?

Lucas keze megállt, abbahagyta a játékot Sascha copfjával.

– Megvagdalta őt. Precízen. Gondosan.

Hibátlanul. Egyik vágás sem volt mélyebb a másiknál. Egyik sem volt hosszabb a többinél.

Pontosan hetvenkilenc vágást ejtett rajta.

– Hetvenkilencet?

– Ahogyan az utolsó négy áldozaton is. – Ezt az információt a mentáloknak nem sikerült eltüntetniük. A kórboncnok ugyan ember volt, de az egyik unokatestvére egy alakváltóval kötött házasságot. Nagyon kiterjedt és összetartó család voltak, ezt pedig a mentálok nem érthették meg, mert képtelenek voltak felfogni, mit jelent a családi kötelék. Dr. Cecily Montfordot annyira bosszantotta, hogy olyan gondatlanul bántak a jelentéseivel, hogy nagyon is szívesen megtörte a titoktartási kötelezettségét és beszélt a DarkRivernek.

– Mondja meg nekem, Sascha – nem hagyta, hogy a lány félrenézzen tud-e még egy fajról a föld színén, amely képes ilyen kegyetlenségre, és ilyen pontosan ragaszkodik a sémájához? – A férfi hangja egy oktávval mélyebb lett, ahogy beszélt. A bosszúszomjas vadállat feltámadt benne. – Az öt testen, amelyről információkhoz jutottunk, egyetlen hibát sem vétett a bemetszések hosszában, mélységében vagy szélességében. Mind ugyanolyan volt. Egyik vágás sem halálos, mindig csak az utolsó.

Felgyülemlett benne a düh, és ettől olyan erőszakos lett Saschával, mint egyetlen nővel sem korábban. Hozzászokott, hogy megvédelmezze a többieket, de attól, ahogy a mentál hűvösen mérlegelte, amit a nyolc nő

haláláról hallott – nyolc nőjéről, akik fontosak voltak valakinek, akit valaki szeretett –, teljesen megvadult.

– Ja, és a boncolások során kiderült, hogy az agyuk szó szerint pépes lett, pedig a koponyájukon nem volt sérülés. Ki képes ilyenre egy mentálon kívül, Sascha? Mondja meg, ki?

A lány gyorsan fel akart állni, de Lucas gyorsabb volt nála, elkapta. A lábai a lány háta mögött voltak, a karjait a teste köré fonta.

– Hová megy?

– Eluralkodtak önön az érzelmek. Talán jobb, ha akkor folytatjuk a beszélgetést, ha megnyugodott.

Egy mentál valóban csak ezt mondhatta, de Lucas meghallotta Sascha hangjának mélyén a remegést. Ezt csak egy alakváltó vehette észre, olyasvalaki, aki születésétől fogva vadász volt. A bűntudat visszaszorította a vad dühöt.

– Sajnálom, kiscica. Ez nem volt helyénvaló. Nem lett volna szabad elragadtatom magam. – Végigsimított Sascha hátán, beletúrt a lány fürtjei közé a tarkójánál.

– Önre zúdítottam a dühömet.

– Érthető. – Eltolta magától Lucas karját, amelyikkel visszatartotta, de nem elég erősen ahhoz, hogy az komoly ellenkezésnek tűnjön.

– Én annak a fajnak a képviselője vagyok, amelyiket felelősnek tartja Kylie haláláért és Dorian szenvedéséért.

– A mentálok a felelősek érte.

– A gyilkos talán mentál, de arra nincs bizonyítéka, hogy a Tanácsnak tudomása volt erről. – Megszorította a férfi alkarját.

A párduc énje felmordult, de a férfi elég okos volt ahhoz, hogy ne ellenkezzen túl erősen, nehogy a lány visszabújjon a páncéljai mögé.

– Csak a Tanácsnak van elég hatalma ahhoz, hogy egy ilyen szörnyűséget eltussoljon. Biztos, hogy tudnak róla.

– Nem – tiltakozott Sascha, és Lucasra meredt azokkal a csodás, lenyűgöző

szemeivel. – Mi okuk lenne rá, hogy egy gyilkost rejtegessenek?

– Min alapszik a Tanács hatalma a mentálok felett? Mit szajkóznak folyamatosan nekünk, alakváltóknak és embereknek? – Tudatosan nagyon lágy hangon mondta mindezt, nehogy megint megbántsa a lányt.

De Saschának szembe kellett néznie a tényekkel. Azután pedig el kellett döntenie, kinek az oldalára áll.

– Az erőszakmentességen – vágta rá azonnal Sascha. – A mentálok között gyakorlatilag

nincsen

erőszakos

bűncselekmény.

– Állítólag. – Mozdult egyet, a lábaival majdnem körbefogta a lányt. – Ha az emberek rájönnek, hogy ez hazugság, az egész rendszer összeomlik és a Tanács megbukik.

– Az anyám a Tanács tagja – szinte könyörögve suttogta a lány.

Lucas erről majdnem megfeledkezett.

– Sajnálom, Sascha. De ő biztosan tud róla.

A lány megrázta a fejét, selymes hullámok sodródtak jobbra és balra.

– Nem. Nagy a hatalma és könyörtelen is, de nem gonosz.