HUSZADIK FEJEZE T

– J-mentál – morogta Lucas. – Hadd találjam ki: jövőbe látó?

Sascha bólintott.

–

Manapság általában üzleti vállalkozásoknak dolgoznak, hogy előre jelezzék a piaci viszonyokat. Azt hallottam, hogy régen a rendfenntartó erőkkel dolgoztak együtt és segítettek megelőzni a gyilkosságokat és baleseteket.

Ha ezek a mentálok nem adták volna el magukat pénzért és nem felejtették volna el a halál és szerencsétlenség mögött álló érzelmeket, Lucas szülei talán még mindig életben lennének, gondolta Sascha. Hogy ne gyűlölte volna hát Lucas a mentálokat?! Vagy őt?

– De P-mentálok nincsenek – jegyezte meg Tamsyn.

– Nincsenek. – Sascha elkomorodott. – Ennek semmi értelme. Egy képesség lehet ritka, de soha nem tűnik el tökéletesen!

– Átnézted a besorolási rendszert? – kérdezte Lucas.

A lány bólintott, és úgy döntött, inkább nem árulja el neki, hogy ehhez röviden be kellett lépnie a mentálhálóra.

– Az nyilvános. Valószínűleg azt gondolták, soha senki sem veszi a fáradságot, hogy utánanézzen. Az Elcsendesedés előtt a P egy elfogadott besorolás volt. Akkor tűnt el, amikor a program életbe lépett és nem is helyettesítették semmivel. – Csalódottan felsóhajtott. – De azt nem tudom, hogy mit jelent!

– Mi a te besorolásod? – kérdezte Nate.

Ez volt az egyetlen kérdés, amire Sascha nem szeretett volna válaszolni. Ebből kiderült, hogy milyen haszontalan is volt ő.

– Nekem nincs besorolásom.

– De én tudom, hogy telepata vagy! – ráncolta a homlokát Tamsyn. – A kölykök mondták, hogy beszéltél hozzájuk.

Sascha elmosolyodott, amikor eszébe jutottak a pajkos kölykök.

– A telepátia alapképesség, anélkül nem maradnánk életben.

– Szükséges volt ahhoz, hogy a mentálhálóra kapcsolódjanak és fenntartsák a kapcsolatot. – Minden mentál a skálán legalább 1,0 erősségű telepata. Az én telepatikus képességeim nagyjából 3,5, a telekinetikus képességeim 2,2 erősségűek, és nyomokban van még néhány, említésre nem méltó képességem.

– De kardinális vagy. – Lucas magához szorította a lányt, meglátta a mosolya mögött húzódó fájdalmat, amit Sascha el akart rejteni.

– Ez azt jelenti, hogy nagyon nagy az erőd.

– Nem – rázta meg a fejét Sascha. – Ez azt jelenti, hogy bennem van egy nagy erő lehetősége. A kardinálisok 10,0 feletti erővel rendelkeznek a saját besorolásuk szerinti képességben. Senki sem tudott még rájönni, hogy afelett hogyan lehetne megmérni ezt.

Nem mintha mérni kellene. – A szeme születésétől fogva megjelölte őt.

– Bennem ezt a képességet soha nem sikerült felszabadítani.

– Igyekezett kimutatni, mekkora fájdalmat okozott ez neki. Megvonta a vállát. – Anyám szerint ez nem akadályozott volna meg abban, hogy elinduljak a Tanács ranglétráján, de azt hiszem, segíteni akart nekem. – Hidegvérű gyilkosságok árán. – Egy idő után aztán már nem emlegette ezt a lehetőséget, és mindketten elfogadtuk, soha nem leszek elég erős ahhoz, hogy azon a szinten életben maradjak.

Tamsyn felállt a párja öléből és járkálni kezdett fel és alá. Nate csodálkozva nézte.

– Én nem vagyok mentál, Sascha, de érzem az erőt, ami benned van. Ugyanúgy, ahogy Lucasét is.

Sascha oldalra billentette a fejét.

– Ezt nem teljesen...

– A mentálok azt hiszik, hogy mi nem tudjuk őket megérezni. De néhányunk képes rá. – Magabiztos mosollyal nézett a lányra.

– Kérdezd csak meg Lucast!

Sascha a férfira nézett. Lucas arcán ugyanolyan mosoly ült, mint Tamsynén.

– Ahányszor használod a mentális erőd, én tudok róla. És nem csak megérzem, de tudom a mentálenergia mértékét is. Te pedig, kiscica, nem hármas fokozat vagy.

– Ez lehetetlen! – Sascha elkomorult. – Amikor együtt voltunk, alig használtam a mentális erőmet. Amit igen, például amikor ellöktelek, az nagyon alacsony szintű volt.

Bizonyára rosszul mérted fel az erő mértékét.

A férfi előrehajolt és a fogaival megcsípte a lány alsó ajkát.

– Ez még a lökésért járt!

Sascha elhúzta a száját.

– Vigyázz magadra, vagy rád eresztem az átváltoztatóképességemet! Annyi erőm van, hogy a hajadat zöldre változtassam.

– Ez persze blöff volt, de Sascha látni akarta, ahogy Lucas szeme összehúzódik, amikor végiggondolja, hogy komolyan beszélt-e.

– Neked nagy erőd van – szólt közbe Tamsyn. – Lehet, hogy te is P-mentál vagy, ahogy a dédanyád. Lehet, hogy a P-mentál képességeket betiltották, téged pedig besorolás nélküliként tartottak, és beléd magyarázták, hogy nincsen említésre méltó erőd. Ha valakinek elégszer ismételünk egy hazugságot, azt idővel el fogja hinni. Még akkor is, ha ehhez meg kell magát csonkítania.

Sascha szeme elkerekedett.

– Amikor fiatal voltam, a kiképzőim mindig azt mondták, hatalmas erő lakik bennem, csak kár, hogy nem tör a felszínre.

Lucas hirtelen, nagyon gyorsan felpattant, megzavarta Sascha gondolatmenetét.

– Mi... – Sascha talpa a földre ért, Lucas letette őt.

– Csend! – Nate a ház előtti udvar felé intett a fejével.

Lucas némán figyelte a veszélyt.

– Hol van Vaughn és Clay?

– Kint, hátul. – Nate felállt és Lucas mellé lépett. – Tammy, vidd fel Saschát az emeletre!

– Nem megyek! Ez az én harcom is.

Lucas Sascha felé villantotta zöld szemeit.

– Ez nem az. A SnowDancerek vannak odakint. Tammy!

A gyógyító átvágott a szobán és karon fogta a lányt.

– Gyere! Lucas nem tud összpontosítani, ha te itt vagy! – suttogta alig hallhatóan.

Sascha érezte a védelmező dühöt a férfiban, és tudta, hogy Tamsynnak igaza van. Mérges volt, de nem akarta veszélybe sodorni Lucast, ezért követte a nőt, ki a nappalin át, fel az egyik ablaktalan, emeleti hálószobába.

A folyosón Doriannal találkoztak. A nyúlánk férfi talpig feketében volt. A mutatóujját az ajkához emelte, és intett nekik, hogy menjenek tovább. Sascha megdermedt, amikor megérezte benne a gyilkos dühöt.

Minden és mindenki veszélyben volt, aki a férfi útjába került.

– Gyere! – Húzta magával a lányt Tamsyn.

Dorian keményen nézett Saschára, és intett neki, hogy menjen. A lány elindult. Dorian haragját nem tudta volna elvenni, főleg úgy, hogy a férfi azon volt, hogy kiélje azt.

Tamsynhoz fordult, amint a hálószobában becsukták maguk mögött az erős faajtót.

– Hogy tudod ezt elviselni? Biztonságban, bezárkózva, miközben ők veszélyben vannak!

– Én gyógyító vagyok. Senkinek nem válna hasznára, ha meghalnék. Én azután vívom meg a csatáimat, miután ők megvívták az övéket. – Mély érzelmek bújtak meg a szavai mögött.

– De te legalább harcolhatsz. Maradnom kellett volna. Van elég TK- és TP-erőm ahhoz, hogy komoly károkat okozzak.

– Lehet, hogy nem is kerül sor erőszakra. A farkasokkal békét kötöttünk. – Úgy tűnt, Tamsyn sincs erről teljesen meggyőződve. – Gondolkodtam valamin...

– Azon, hogy milyen hülyeség itt bujkálnunk, amikor meg tudjuk védeni magunkat?! – Sascha fel és le járt a szobában.

Sokkal inkább érezte magát bezárt vadállatnak, mint hűvös, kimért mentálnak.

– Ha lemész oda, sebezhetővé teszed Lucast. – Tamsyn szinte könyörgött a lánynak, hogy gondolja ezt végig. – Ha a SnowDancerek megérzik, hogy a násztáncotok még nem ért véget, felhasználhatnak téged Lucas ellen.

– Megtudják? Akkor is, ha mi nem mondjuk el nekik?

– Ezt nem tudom biztosan. Ők farkasok, nem macskák. A szaguk teljesen más. Azt hiszem, azt fogják gondolni, hogy már az övé vagy.

Sascha valamiért elmosolyodott, amikor ezt meghallotta.

– Hogy mondhatod ilyen könnyen, hogy én valakié vagyok? Azt hittem, a ragadozó alakváltók természetüknél fogva önállók.

– Egyszerű. – Tamsyn odalépett a lányhoz és megfogta a kezét. – Mert Lucas meg a tiéd.

Sascha el akarta húzni a kezét, de érezte, hogy Tamsynnak szüksége volt az érintésre, a falkára. Nate odalent a farkasokkal állt szemben, és a saját logikus érvei ellenére a gyógyító rettegett érte. Sascha nem értette pontosan, honnan tudja, mit kell tennie, de kitárta a karját és megölelte a nőt. Tamsyn gondolkodás nélkül karolta őt át.

– Miért kezelsz úgy, mintha én is a falkához tartoznék? – kérdezte Sascha, de közben simogatta Tamsyn dús hajzuhatagát.

– Lucas szaga van rajtad, és ezt nem csak fizikai értelemben mondom. Nehéz szavakba önteni... – Elengedte Saschát, mint aki megkapta, amire szüksége volt, hogy újra erős legyen.

– A testünk és a szívünk felismer téged.

Tudjuk, hogy közénk tartozol.

– De még nem vagyok Lucas párja – ellenkezett Sascha, és érezte, hogy szorul a hurok a nyaka körül. Nem tudta, nem akarta tönkretenni ezeket az alakváltókat, akik akkorra a világot jelentették neki. És ha Lucas meghal, a DarkRiver szétesik. A falka látszólag talán egyben marad, a halálos őrszemek irányításával, de mindenkinek megszakadna a szíve. Nem hagyhatta, hogy ez megtörténjen.

– Olyan közel vagy ehhez, hogy ez már nem számít. – Tamsyn felemelte a tenyerét, még mielőtt Sascha a szavába vágott volna.

– Ne kérdezd meg tőlem, hogy mik a násztánc utolsó lépései, mert nem tudom. Ez minden párnál különböző, és a férfi általában jobban tudja, hogy mire van szükség.

Gondolom, ez a természet rendje, nehogy az önállóbb nők elkerülhessék a párosodást.

– Lucas soha nem mondaná el nekem. – Sascha lerogyott a földre, a fejét a felhúzott térdei közé hajtotta. – Én széthullok, de nem vagyok hajlandó őt is magammal rántani!

Tamsyn letérdelt Sascha elé.

– Ez nem a te döntésed. A párosodás nem olyan, mint a házasság. Nem válhattok el egymástól és nem is léphettek le, ha egyszer már egymásra találtatok.

Sascha felnézett, meglátta a nő együttérző tekintetét.

– El fogom pusztítani – suttogta fájdalmasan.

– Lehet. Vagy megmented őt. – Tamsyn elmosolyodott. – Nélküled Lucas idővel túlságosan is a benne lakó vadállattá változott volna. Kegyetlen, könyörtelen ragadozóvá.

– Ő soha.

– Vérben keresztelték, Sascha. Ezt soha ne feledd el! – Tamsyn törökülésben letelepedett a lány elé. – Tudod te, milyen volt, mielőtt találkoztál vele? Tudod, milyenné vált?

Napról napra láttam, ahogy egyre uralkodóbb, aggódóbb, egyre szigorúbb lett. Főleg a gyerekekkel. És én tehetetlen voltam.

Saschát meglepte a gyógyító szavaiban rejlő szenvedély.

– Kétségtelen, hogy ő a falkavezérünk és a pokolba is követjük, ha azt parancsolja. De a vasszigornál több kell, ha valóban vezetni akar minket. Lucas pedig azon kívül mindent kezdett elveszíteni.

– Pedig Kittel olyan jól bánik. – Sascha felidézte az összes alkalmat, amikor Lucast fiatalokkal látta.

– Öt hónappal ezelőtt, nem sokkal Kylie halála után Kitnek megtiltotta, hogy egyedül fusson.

– Miért?

– Nem akarta, hogy bármi baja essen. – Tamsyn megrázta a fejét. – A fiú egy jövendőbeli alfahím, a szaga elárulja. Az, ha állandóan bébiszittert állít mellé, megzavarhatja a fejlődését. Az összes fiatalnak szabadságra van szüksége, de Kitnek különösen, hogy kiengedje magából a vadállatot.

– Ezért rávetted Lucast, hogy megváltoztassa a véleményét?

– Nem, Sascha. Te vetted rá. – Tamsyn a lány térdére tette a kezét. – Kit már éppen fellázadt volna, amikor Lucas egy éjjel futni vitte őt. Néhány nappal azután, hogy veled először találkozott. Egyedül tért haza.

– Hagyta, hogy Kit a maga útját járja? – Sascha tudta, milyen nehezére eshetett ez Lucasnak. Kényszeresen meg akarta védeni az övéit. De soha nem élhette ki ezt a szenvedélyét, mert akkor azokat fojtotta volna meg, akiket meg akart menteni.

Tamsyn bólintott.

– Lucas miattad tud tisztán gondolkodni, miattad tudja legyőzni az érzelmeit.

– Azt hiszem, te túlbecsülsz engem. Én még a saját érzéseimet sem értem.

– Én pedig azt hiszem, tudom, mi a P-mentál. Az ország összes alakváltó gyógyítója egyfajta nem hivatalos szövetségben áll egymással – kezdte Tamsyn, és úgy tűnt, teljesen témát váltott. – Megosztjuk egymással a tudásunkat, még ha ellenséges falkához tartozunk is. Az alfák meg sem próbálnak megállítani minket. Tudják, hogy azért vagyunk gyógyítók, mert nem tudunk nem azok lenni. Nem tudnánk eltitkolni semmit, ami megmentheti egy beteg életét.

– És még a mentálok mondják magukról, hogy felvilágosultak – vetette közbe Sascha. – Mi akkor sem adnánk az ellenségünknek egy pohár vizet, ha az a küszöbünkön halna szomjan.

– Te adnál, Sascha. Pedig te is mentál vagy.

Talán, csak talán, többen vannak hozzád hasonlók, mint azt te gondolnád.

– Ha tudnád, mennyire vágytam erre... Nem akarok egyedül lenni, Tamsyn! – Sascha torkát a sírás szorongatta. – Nem akarok hideg csendben meghalni.

Tamsyn megrázta a fejét.

– Te már soha nem leszel egyedül. Te már hozzánk tartozol. A falkához. – A lány kezére tette a kezét. – Ne félj elengedni a mentálhálót. Mi elkapunk.

Sascha szörnyen el akarta mondani Tamsynnak az igazságot, de nem tehette. Ha a leopárdok megtudnák, nem engednék, hogy megvalósítsa a tervét. Pedig nem volt más választás. Különben a SnowDancerek támadnak. Ha háború törne ki a legerősebb leopárd- és farkasfalka és a mentálok között, az több ezer áldozatot követelne. Bűnösök és ártatlanok életét is.

Senki sem tudhatta meg a mentálháló legnagyobb titkát. Az nem csak egy adatháló volt. Életháló is. Senki sem tudta, mikor teremtették. Az elméletek szerint magától jött létre, mert a mentálelméknek visszajelzésre volt szüksége más mentálelméktől.

Ha ettől a visszacsatolástól megfosztják, a mentálok elméje kikapcsol és elpusztul. Még a kómában lévő mentálok is fenntartották a kapcsolatot a mentálhálóval: a testük tökéletesen tisztában volt azzal, hogy enélkül nem maradnának életben. Abban a pillanatban, ahogy Sascha megszakítja a kapcsolatot a mentálhálóval, elindul az örök sötétség felé.

– Köszönöm – válaszolta Tamsynnak, és elrejtette a félelmét.

A nő megszorította a kezét.

– Azért meséltem neked a gyógyítók szövetségéről, mert sok tudás és információ szájról szájra terjed közöttünk. Az egyik ilyen történetünk nagyon érdekes. Az elme gyógyítóiról szól. Ezek száz éve tűntek el a történetek szerint. Érdekes időbeli egybeesés, nem?

Sascha Tamsynra meredt.

– Elmegyógyítók?

– Igen. Úgy tudjuk, el tudták venni az emberektől a fájdalmukat, szenvedésüket és haragjukat. Így azoknak kitisztultak a gondolataik, megláttak olyasmit, amit az érzelmeik falától nem. Ők meg tudtak gyógyítani mindenkit, akit megerőszakoltak, megrontottak, megbántottak vagy bármiképpen megsértettek. Bekötötték az elme sebeit, amik különben elpusztították volna az embert. – Tamsyn áthatón nézett Saschára. – Mindenki nagyra becsülte őket, mert képesek voltak magukba zárni mások terhét és semlegesíteni azt. De ez nagyon fájhatott nekik.

Sascha annyira megrökönyödött, hogy remegni kezdett. Végig azt képzelte, hogy elveszi mások fájdalmát, végig érezte az érzelmeik súlyát a szívén... és nem tévedett.

– Mások lelkét gyógyították – suttogta, és tudta, hogy Tamsynnak igaza van.

A leírás ráillett. Nem csoda hát, hogy kezdett összeomlani. A kardinális erejét huszonhat évig erőszakosan bezárva tartotta. Az pedig csak nőtt és nem szabadulhatott fel. Most pedig elérte a töréspontot.

– Azt hiszem, ez vagy te – szólt Tamsyn. – A lelkek gyógyítója.

Egyetlen könnycsepp gördült le Sascha arcán.

– Azt mondták, hibás vagyok – suttogta. – Azt mondták, gyenge vagyok. – És az ő

hazugságaik miatt elrejtette az elméje fényét, a csillagszivárványát, elzárta a gyógyító erejét. – Megnyomorítottak! Pedig tudniuk kellett! – Az anyjának mindenképpen tudnia kellett, mi lakik a lánya szokatlan elméjében.

Ő tanácsnok volt, ismerte a történelmüket, tudta, mit kell elrejteni... mit kell elpusztítani.

– Amikor megpróbáltak megszabadulni az erőszaktól – mondta Tamsyn, miközben Sascha mellé telepedett és átölelte a lány vállát –, kidobták az egyik legértékesebb képességüket is.

*

Lucas kilépett a ház előtti udvarra. Két oldalán Nate és Dorian. Vaughn és Clay észrevétlenül közelítettek, Mercy pedig a fák között került a farkasok mögé.

Hawke az udvaron állt, két farkas között.

Lucas ismerte őket, tudta, hogy a falkavezér helyettesei. Indigó lenyűgözően szép nő volt, a szemei hidegek, mint egy sarki rókáé.

Magas volt és vékony, és kétségtelenül halálos. Riley megtermett farkas volt, akiről azt hihette mindenki, hogy lassú mozgású. Ez tévedés volt. Riley úgy három másodperc alatt leterített egy felnőtt farkast. Anélkül, hogy átváltozott volna.

– Miért jöttetek? – kérdezte Lucas.

Hawke előrelépett, hátrahagyta a két helyettesét. Lucas ugyanígy tett. Két falkavezér találkozott semleges területen.

Csakhogy ez itt nem az volt. Ez a DarkRiver óvóhelye volt, és a farkasoknak nem lett volna szabad betenniük ide a lábukat.

Legalábbis nagyon nyomós ok nélkül nem. Azt, hogy Hawke korábban betolakodott ide, elfogadta, mert akkor a farkas egyedül jött.

De az, hogy másokat is magával hozott, fenyegetésnek számított.

– Beszélni akarunk a mentáloddal – közölte Hawke bevezető nélkül.

Lucas dühbe gurult.

– Nem!

– Én megbízom benned, macska, de nem bízom meg a mentálokban. – Hawke tekintete vérszomjas volt. – Nem hagyom, hogy egy falkatársam élete egy ilyen lényen múljon, ha nem találkozhatok vele személyesen.

Negyedik napja, hogy Brennát elrabolták.

Már csak két nap van, és a gyilkos lecsap rá.

Te pedig azt akarod, hogy várjak.

– Ha bennem megbízol, miért akarod látni őt?

– Te nem ugyanezt tennéd a helyemben? Ha például Rina lenne annak a szörnyetegnek a karjai között? – Az arca természetellenesen nyugodt lett. – Nem harcolni jöttünk, szóval akár szólhatsz is a macskádnak a fa tetején, hogy maradjon veszteg.

Lucas nem lepődött meg, hogy Hawke megérezte Mercy szagát. A farkas nem azért lett egy veszélyes falka vezére, mert gyenge volt. De Lucas sem volt az.

– Nem Mercy az, akitől tartanotok kell.

– A francba, Lucas, ne törd meg a szövetségünket egy rohadt, hitvány mentál miatt! Azok semmit sem... – Lucas állon vágta a farkast az öklével. Erősen. A farkas a földre zuhant. Az udvarban mindenhonnan morgás hallatszott, ahogy az őrszemek felkészültek a harcra.