TIZENKILENCEDIK FEJEZET

– Megkaptad az érintés kiváltságát – mondta Vaughn anélkül, hogy felemelte volna az ajkát Sascha nyakáról. Gyengéden megharapta a lányt. – Most már a falkához tartozol.

Sascha erre egyáltalán nem számított.

Mercy Sascha ökölbe szorított kezére tette a kezét. – Nem hagyjuk meghalni a falkatársunkat anélkül, hogy a végsőkig ne harcolnánk érte.

Sascha szemébe könnyek szöktek.

– Nem értitek!

Vaughn végighúzta az ajkait a lány nyakán és ráharapott a fülcimpájára, mielőtt felegyenesedett volna.

– Értjük, hogy azt hiszed, a mentálháló mindenható. Mert soha életedben semmi mást nem hallottál. – Visszament az asztal túloldalára és a széke mellett rátámaszkodott az asztallapra. – De a szabályok megváltoztak.

– Milyen szabályok? – Sascha dühös volt, amiért a két őrszem nem akarta meglátni az igazságot. – Ők most is ugyanolyan veszélyesek, ugyanolyan halálosak!

– De olyat, mint te, még nem láttak – szólalt meg Mercy. Sascha a nő szemébe nézett.

– Én csak egy hibás mentál vagyok.

– Biztos? – Vaughn az ujjai tetejével végigsimított Sascha arcán. A lány megdermedt. Látta már, hogy a leopárdok hogyan érintik meg egymást, de soha nem gondolta volna, hogy egyszer őrá irányul majd ez a gyengédség. Főként egy halálos őrszemtől nem várta ezt. – Vagy valami teljesen más?

Sascha már éppen visszavágott volna, amikor eszébe jutottak a családja történetének adatai, amit a mentálhálóról gyűjtött, de még nem vizsgált át.

– Gondolkodnom kell – mondta, és már vonult is vissza a tudatába.

Egyik őrszem sem szólt azután egy szót sem. Csak ültek ott és vigyáztak rá, miközben Sascha a mentális adatok között kutatott.

Időközben Tamsyn megérkezett a konyhába és nekilátott sütit sütni. Sascha az elméjének egy kis sarkában érzékelte, hogy a gyógyító mennyire aggódik Julianért és Romanért, akiket el kellett küldenie. Lucas előző este megosztotta vele, hogy hol vannak a kölykök és a falka többi tagja. Jobban megbízott benne, mint Sascha önmagában. Tamsyn nem tartott, nem is tarthatott velük. Ő gyógyító volt, és ha vérontásra került a sor, itt volt a helye.

Sascha önkéntelenül is összegyűjtötte Tamsyn szomorúságát és magába zárta. Az idegen érzelmek, mint mindig, most is úgy nehezedtek a szívére, mint a sziklatömbök, de Sascha tudta, hogy elbír velük. Valahogyan képes volt semlegesíteni ezeket a negatív érzelmeket.

Sascha nem tudta, mennyi ideje ült már ott, amikor egy, a tarkójára nyomott csók ébresztette fel transzszerű állapotából. Csak egyetlen férfi volt képes így felrázni őt. A lány felpillantott és meglátta Lucast a háta mögött. A férfi felhúzta a székről, az arcvonásai kemények voltak.

– Mit csináltál? – kérdezte. Düh szikrázott a szemében.

– Átnéztem néhány adatot, amit a mentálhálóról loptam.

– Miért volt Lucas ilyen mérges?

Lucas vadászjelei élesen kirajzolódtak az arcán.

– Megmondtam, hogy maradj veszteg!

– Itt vagyok, nem mentem sehová. – Sascha is kezdett ingerült lenni. – Mi van veled?

Lucas mélyen felmordult, ettől Saschának végigszaladt a hideg a hátán. Ekkor vette észre a többieket a szobában: Mercyn, Vaughnon és Tamsynon kívül most már Dorian és Clay is ott voltak. Olyan csendesek voltak, ahogy az ragadozóhoz illik. A saját dolgukkal foglalkoztak, de Sascha tudta, hogy figyelnek.

– Lucas – kezdte, és meg akarta kérni a férfit, hogy ezt kettesben beszéljék meg inkább.

– Kifejezetten megparancsoltam neked, hogy ne menj a mentálhálóra. – Minden szavában izzott a düh.

– Nem mentem fel rá. Nem vagyok teljesen hülye! – Most már Saschánál is betelt a pohár.

– Mit vártál, hogy itt ülök és sütit sütök neked, amíg te odavagy? – Egy vidámsághullám ütötte meg őt a szoba másik végéből. Odafordult. – Ne vedd rossz néven, Tamsyn!

– Nem vettem, édesem. Te nem vagy az a sütisütő fajta. – És csokidarabokat szórt egy tálba.

– Pihentetned kellett volna az elmédet! És ne mondd nekem, hogy amit csináltál, akármi is volt az, nem emésztette fel a nem létező

mentális energiádat! – Kinyújtotta a kezét, megragadta Saschát a tarkójánál fogva és maga felé húzta.

Nagyon vigyázott, hogy meg ne sértse a lányt, de a gesztus olyan uralkodó, olyan elnyomó volt, hogy azt Sascha nem tűrhette.

– Hagyd abba! – Lucas alfahím volt, ő viszont kardinális.

Lucas figyelemre sem méltatta a lányt. Az őrszemeihez fordult.

– Hogyan engedhettétek, hogy megszegje a parancsomat?!

Sascha rúgott egyet, a férfi lábszárát találta el. Lucas meg sem rebbent.

– Ezért még számolunk! – figyelmeztette édeskés hangon.

Ettől Sascha dühbe gurult. Lehet, hogy kardinálisnak szörnyen gyenge volt, de azért volt a tarsolyában néhány trükk, amiről kevesen tudtak. Kiterjesztette az elméjét és ellökte magától Lucast. Olyan erősen, hogy a férfi egy méterre került tőle, mielőtt még feleszmélhetett volna. Mindenki megdermedt.

Sascha ráeszmélt, hogy éppen az imént támadta meg a falka vezérét. Annyi baj legyen. Lucas úgy viselkedett, mint egy Neander-völgyi. Egyenesen a szemébe nézett, ami most jobban hasonlított a párducéra, mint az emberére. Csípőre tette a kezét és igyekezett úgy tenni, mintha a mentális erőfeszítés nem fárasztotta volna ki.

– Akarsz még játszani? – kérdezte kötekedően. Ilyet nem tudott azelőtt, hogy az alakváltók közé került.

– Ó, igen, kiscica, akarok játszani! – Lucas egy villámgyors mozdulattal a lányra ugrott, élvezte a kihívást.

De a lány készen állt. Összeszedte a maradék mentális erejét és hátraugrott, macskaszem könnyedséggel, fel az asztalra.

Mentálelméje megfigyelte a leopárdok csodaszép, hajlékony mozdulatait és most azokat utánozta le.

Lucas elkerekedett szemmel nézett az asztal túlsó végén álló lányra.

– Te eltitkoltál előlem valamit.

– Szegény kicsikém!

A férfi elmosolyodott.

– Gyere ide!

– Rendesen fogsz viselkedni?

– Nem.

A lány elhúzta a száját. Kezdte hülyén érezni magát az asztal tetején, most, hogy Lucas már nem kergette. Leugrott hát és megállt a férfi előtt. Az újra elkapta a nyakát, csakhogy ezúttal nem düh, hanem vágy volt a mozdulatában. A csókja Sascha lábujja hegyét is megperzselte belülről.

Sascha levegőért kapkodott néhány pillanatig azután, hogy a férfi felemelte a fejét.

– Nem hallottál még olyanról, hogy szemérmesség?! – Érezte, hogy elpirul. Nem tudta tovább elrejteni testének fizikai reakcióit, ez az álarca előző éjjel leégett róla.

Tamsyn felkacagott.

– Ne haragudj, de meghallottam.

Sascha addig mocorgott, amíg Lucas végül kiengedte a karjai közül. A lány átvágott a szobán és megállt a konyhapult külső oldalán.

Lucas követte.

– Mi az?

A nő elhúzta a száját.

– Tudod, a DarkRiver hímek a násztánc ideje alatt szörnyen uralkodók és iszonyatosan exhibicionisták.

Sascha gondolatban végiglapozta az alakváltószótárát, de nem találta meg benne, amit keresett.

– Násztánc?

Mercy füttyentett, Dorian arca megrándult, Tamsyn pedig úgy tett, mintha hirtelen nagyon fontos sütisüthetnékje támadt volna. Clay és Vaughn titokzatos módon eltűntek.

Sascha háta mögött Lucas teste kemény volt, mint egy fa, és forró.

– Azt hiszem, ezt meg kellene beszélnünk odafent.

– Nahát, most persze már nem vágysz közönségre!

Lucas a karjaiba kapta a lányt, magához szorította, hogy moccanni se tudjon, és mielőtt Sascha megszólalhatott volna, már szaladt is fel vele a lépcsőn. Egy perccel később ledobta a lányt az ágyra és ledőlt mellé.

– Nem-nem! – rázta meg a fejét Sascha és megpróbált elhúzódni.

Lucas átvetette a lábát a lányén.

– Ne próbálkozz újabb trükkökkel, kiscica!

– A lány csak azért is összegyűjtötte azt a kis erejét, ami maradt, és lelökte magáról a férfi lábát. Az egy pillanattal később újra ott volt. – Beszélnünk kell majd ezekről a kis trükkjeidről! – mondta, és a hangjában több volt a jókedv, mint az aggodalom.

Sascha összehúzta a szemöldökét.

– Péppé változtathatnám az agyad, ha akarnám.

– De akkor ki nyalna az orgazmusig?

A lány egész teste fellángolt.

– Nem mondhatsz ilyeneket!

– Miért nem? – Kihajtotta a lány ingének egyik oldalát, Sascha pedig csak ekkor vette észre, hogy kigombolta. Lucas hosszú ujjai megtalálták a lány mellét a melltartón keresztül és belecsíptek a bimbóba.

– Lucas! – Inkább nyögés volt ez, mint szó.

– A násztánc az, amit két leopárd művel, mielőtt egy életre egymás párjai lesznek. – A tenyerébe zárta a lány mellét és megszorította.

Sascha szeme felpattant, félelem fojtotta el a tüzet, amit Lucas simogatása keltett.

– Mi történik, ha a pár egyik tagja meghal?

– A másik soha többé nem talál magának párt. – Erős keze lefelé húzta Sascha melltartójának kosarát, hogy a felforrósodott bőrt simogathassa.

– Ne, Lucas! – Sascha megpróbált kimászni Lucas alól, de a férfi nem engedte el. – Nem lehet. Lehet, hogy nem élem meg a jövő hetet.

– Nem mész te sehová! – A hangja uralkodóbb volt, mint amilyennek Sascha valaha hallotta, a szeme a párducé. – Az enyém vagy.

A lány egész életében arra vágyott, hogy ezeket a szavakat meghallja. Most mégsem tudta elfogadni a helyzetet.

– Nekem nincs is beleszólásom?

– Te döntöttél akkor, amikor az álmaidba hívtál. – Lucas gyengéden ráharapott Sascha alsó ajkára. – Másodszor pedig akkor, amikor a testedbe engedtél.

Sascha semmiképpen sem volt hajlandó Lucast egész életére pár nélkül hagyni.

– Én ebben nem veszek részt.

– Dehogynem veszel. – Lehajolt és a szájába szívta a lány mellbimbóját.

Sascha ujjai a férfi selymes, dús hajába túrtak.

– Állj meg!

Lucas kéjesen felmordult, a másik kezével lenyúlt és a lábai között megmarkolta a lányt.

Sascha még a nadrágja anyagán keresztül is érezte a férfi kezének vad forróságát.

Megpróbálta felemelni a férfi fejét, és ő engedett is, de csak annyira, hogy átváltson a lány másik mellére. Nem húzta le róla a melltartó kosarát, hanem azon keresztül kezdte el nyalni. A másik kezével a lány hasát kezdte simogatni. Sascha képtelen volt gondolkodni, amikor ennyi érzés viharzott át a testén. De beszélnie kellett, meg kellett értetnie magát Lucasszal.

– Nem ismersz engem – suttogta.

Lucas felemelte a fejét.

– Kívülről-belülről ismerlek.

– Nem, Lucas. Én nem vagyok alakváltó.

Mentál vagyok. Én az elmémben élek.

– Hazug! – Megcsípte Sascha mellbimbóját.

A lány egész teste megremegett, és egy pillanatra csakis a testében élt.

– Éppen annyi benned a vadállati, mint bennem – suttogta Sascha fülébe rekedt hangon Lucas. – Annyira tele vagy vággyal, annyira süt belőled a szexualitás, annyira vagy ösztönös, mint én.

Saschát megrázták a férfi szavai, az, hogy mennyire függött már az érintésétől. De megcsóválta a fejét.

– Egy gondolatommal meg tudnálak ölni.

Lucas az állkapcsával végigsimított a lány mellének felső részén.

– Meg tudnál?

És ezzel a kérdéssel Lucas könnyedén meg is nyerte a kettejük között dúló csatát. A férfi fontosabb volt Saschának, mint a saját élete.

– Ne csináld! – szólt. – Hagyd abba, mielőtt túl késő!

– Senki sem állíthatja ezt meg. Aki megpróbálja, azt megölöm.

Sascha belenézett a férfi macskaszemébe, és biztosan tudta, hogy Lucas ezt halálosan komolyan gondolta. De abban is biztos volt, nem hagyhatja, hogy Lucas egy olyan nőhöz kösse az életét, aki annyira sérült, mint ő. Olyan mélyen sérült, hogy már abban sem biztos, mentál-e.

Egy nappal később Sascha az óvóhely nappalijában ült és azon gondolkodott, hogyan győzhetné meg Lucast a tervéről. A gond az volt, hogy nem sikerült kitalálnia semmit, ami jó lett volna figyelemelterelésnek, és így biztosította volna, hogy a gyilkos korábban talál rá, mint a többi mentál. Egész nap ezen törte a fejét, de egy durva „mentális bombánál” jobb ötlete nem volt.

Lucas egész nap jött és ment, Sascha úgy gondolta, terveket készít elő arra az esetre, ha nem sikerülne idejében megtalálniuk az elrabolt SnowDancer lányt. Most pedig az ablaknál állt és kifelé nézett, a sötét éjszakába. A bőre barnás aranyfénnyel ragyogott a szoba lámpáinak tompa fényében.

– Milyen adatokat loptál? – fordult felé és nézett rá a válla felett a férfi. Aznap nem sokat beszélgettek, de Lucas minden adandó alkalmat kihasznált arra, hogy megérintse a lányt.

Sascha a kanapé sarkában összegubózódva ült és nem mozdult.

Olyan riadtan nézett a férfira, mint egy gazella az oroszlánra. Lucas nem ember volt, nem is mentál. Ragadozó volt, aki úgy döntött, hogy Sascha az övé. A lánynak minden erejére szüksége volt, hogy megszökjön előle, mielőtt mindkettőjüket elpusztítja.

Még ha Lucas nem is engedte volna meg, hogy végrehajtsák a tervét, a Tanács zsoldosai azonnal elpusztították volna őt a mentálhálón, amint a védelmi vonalai felmondják a szolgálatot és felfedik a lány hibáját. A tűzfalain máris hajszálnyi repedések látszottak. Magát már nem tudta megmenteni, de Lucast talán még igen. Nem ítélhette őt pár nélküli életre, és az sem számított, Sascha mennyire vágyott arra, hogy Lucashoz tartozzon.

– A családom történetét.

Valaki a konyhából belépett a szobába.

Tamsyn vékony alakja után Nate erős teste jelent meg az ajtóban.

– Remélem, nem zavarunk.

– Nincs semmi, amit megzavarhatnátok. – Sascha örült, hogy megérkeztek. Kellett valaki ütközőnek Lucas és az ő vágyai közé. – Éppen azt meséltem Lucasnak, hogy a mentálhálón adatokat loptam a családom történetéről.

Lucas elindult az ablaktól Sascha mellé, a kanapéra. Közben Nate minden mozdulatát követte, le sem vette a szemét a másik hímről.

A lány hirtelen hatalmas birtoklási vágyat érzett a levegőben. Korábban, amikor Lucas nem volt ott, Tamsyn elmondta Saschának, hogy a násztánc idején a hímek néha nagyon instabilak, és mindenkit megtámadnak, akit veszélyesnek gondolnak.

A gyógyító azt tanácsolta a mentálnak, hogy ne álljon ellen Lucasnak a násztánc alatt. Egy párzás közben lévő alfahímmel egyszerűen nem volt szabad ujjat húzni.

Sascha értette, miért figyelmeztette őt erre Tamsyn, de tudta, hogy nem fogja megfogadni a tanácsait. Akkor semmiképpen, ha ezzel élete végéig magányra ítéli a férfit, akit imádott. De hagyta, hogy Lucas leüljön mellé a kanapéra, hagyta, hogy a lábait a combjára emelje és masszírozni kezdje a lábszárát.

– Miért kell ilyen információt ellopnod? – kérdezte Nate, miközben leült a Saschától lehető legtávolabb eső székre. Tamsyn az ölébe telepedett és átkarolta a nyakát.

– A fizikai feljegyzések valamikor régen egy tűzben megsemmisültek. – Ezért Sascha sokszor nagyon dühös volt a sorsra. Úgy érezte, hogy annyi mindent megtudhatott volna belőlük. – A mentálhálón lévő másolatok biztonsági mentésnek jók lettek volna, de nekem azt mondták, hogy az adatok helyrehozhatatlanul megsérültek.

– Mit találtál? – kérdezte Tamsyn és összegömbölyödött a párja ölében. A mozdulat annyira kecses, annyira macskás volt, hogy Saschának egy pillanatra a lélegzete is elállt. A gyógyító gyakorlatiassága miatt néha elfelejtette, hogy Tamsyn is leopárd volt.

– Semmi különöset, amíg visszafelé haladva el nem jutottam a dédanyámig, Aiig. – Sascha azon kapta magát, hogy önkéntelenül is közelebb húzódott Lucashoz és már majdnem az ölében ült. A férfi egyik keze a háttámlán feküdt kinyújtva, a másikkal a lány behajlított lábát simogatta. – A róla készült feljegyzéseket valaki piros zászlóval megjelölte.

– Ez valami katalogizáló-rendszer része? – Nate a párja tarkóját simogatta, Tamsyn pedig teljesen ellazult a kezei között.

Saschát lenyűgözte, hogy ez a két alakváltó mennyire megbízott egymásban. Egyetlen mentál sem hagyta volna, hogy egy erősebbel szemben ilyen kiszolgáltatottá váljon. Tamsyn azonban ezt tette, habozás nélkül. Ahogyan Sascha is, amikor hagyta, hogy Lucas szeresse őt, ahogyan ő akarta. Lehet, hogy ezekben a férfiakban benne voltak azok a negatív érzelmek, amik miatt a mentálok megcsonkították a gyermekeiket, ugyanakkor úgy tudtak gondoskodni egymásról, ahogy soha egyetlen mentál sem.

– Én nem tudok ilyenről. – Elfordította a fejét a másik kettőtől, és meglátta Lucast, aki nagyon áthatóan nézett rá. Az volt az érzése, hogy a férfi pontosan tudja, ő mire gondolt. – Az a gyanúm, hogy ez olyasvalami, amit Shoshanna és Henry a saját szakállukra tesznek. Nem tudom elképzelni, hogy az anyám hagyta volna, hogy belenézzenek a családi történetünkbe.

Sascha ekkor vette észre, hogy Lucas ölében ül, a férfi egyik karjával átöleli, másik kezével ritmikusan simogatja a combját. Meg kellett volna ijednie a hatalmas, mély vágytól, amit a férfiban érzett, és ami már kezdte lerombolni a mentális falakat, amiket Sascha maga köré vont, hogy ne engedje Lucast túl közel magához. Ehelyett hozzá akart simulni Lucas férfiasságához, amíg a teste fel nem oldódott a forróságban és érzékiségben.

– Kiscica! – Az uralkodási vágyának durva éle eltűnt Lucas hangjából. Mintha a lány megadása megnyugtatta volna. – Mit jelent a piros zászló?

– Nem tudom biztosan, de azt gondolom, hogy a mentális képességeire vonatkozott. – Lucasra hajtotta a fejét és megosztotta velük a dolog legrémisztőbb részét. – Miután felfedeztem a jelzést, visszakerestem az újabb feljegyzéseket. Találtam egy második piros zászlót is. Senki sem szólalt meg.

– Az én mappámon volt. – Saschának ekkor eszébe jutott Enrique, aki megfigyelte őt.

Valaki felfedezte a hibáját. Lehetséges volt, hogy Enrique mozgatta mind a két oldalt: Nikitát és Henryt is, a maga érdekei miatt.

– Van bármi elképzelésed arról, miért jelöltek meg téged és Ait? – A durva él visszatért Lucas hangjába.

Sascha kigombolta Lucas ingének felső gombját és alácsúsztatta a kezét. Rászorította a tenyerét a férfi dühösen zakatoló szívére.

Amint ezt tette, azonnal érezte, hogy Lucas dühe visszahúzódott, a férfi uralkodni tudott magán. Már meg sem lepődött azon, honnan tudja, hogy hogyan kell megnyugtatnia a párját. Ez a varázslat része volt.

– Akkoriban más kifejezéseket használtak.

Ai besorolása P-mentál volt, ilyen már nincs a mai kategóriáink között.

Tamsyn homloka ráncokba szaladt.

– Találtál bármi más információt erről?

– Ai 1973-ban született. Az Elcsendesedés 1979-ben lépett életbe, Ai akkor hatéves volt.

Minden hétévesnél fiatalabb mentált bevontak a programba. – Sascha el sem tudta képzelni, mit érezhetett egy fiatal lány, amikor arra kényszerítették, hogy elfelejtsen mindent, amit addig értékesnek tartott.

– Hány halt meg közülük? – kérdezte Tamsyn. Ő, a gyógyító azonnal megértette a problémát.

– Nem tudom. A számokról nagyon mélyen hallgattak, de mindenki tudja, hogy szörnyű nagy volt. Az ilyen átnevelt gyerekek túlélési esélyei nagyon rosszak voltak.

Lucas ujjai beletúrtak a lány hajába, amit kibontott, mialatt mesélt.

– De Ai túlélte.

– Igen. Az adatai közé feljegyezték, hogy Mika, az anyja az Elcsendesedés-program egyik legnagyobb ellenzője volt. Először azt hittem, ezért jelölték meg őt piros zászlóval.

De azután más furcsaságokat is találtam.

Születéskor a besorolása 8,3 P-mentál volt, de miután elvégezte az Elcsendesedést, 6,2 besorolás nélküli mentál lett belőle. – Ainak nem csak a lelkét pusztították hát el.

Sascha a lelke mélyén siratta azt a két nőt, akit nem is ismert. Milyen szörnyű lehetett Mikának végignézni, hogy a lányát, akit Ainak nevezett el – ami a saját nyelvén azt jelenti: szeretet – megfosztják ettől az érzéstől.

– Nem tudlak követni. – Tamsyn felült Nate ölében.

Sascha visszarántotta magát a múlt szörnyűségei közül.

– A mentálokat a mentális erejük nagysága és a mentális képességük fajtája szerint sorolják be csoportokba. Például az anyám 9,1 TP-mentál, ami azt jelenti, hogy a fő

képessége a telepátia. A többi mentálhoz hasonlóan neki is van még számos más képessége, de ezek ereje a skálán, a mértékegységünkön 2 alatti. – Sascha szünetet tartott, hogy meggyőződjön róla, mindenki megértette-e.

– Folytasd! – szólt Tamsyn.

– Vannak még TK-mentálok.

– Telekinetikusok? – találgatta Nate.

– Igen. Létezik még O-mentál besorolás, az orvosi. Az O-mentálok képesek belenézni a testbe és megtalálni egy fizikai betegség okát.

Ők azok, akikkel más fajok képviselői a leggyakrabban találkoznak. És jó néhány más besorolás is létezik. A telepaták vannak a legtöbben, általában a telepatikus képességeiken belül van valamilyen specialitásuk.

Mint például az anyja mentális mérge vagy Ming LeBon mentális harci képességei.

– Az orvosi képesség átlagosan elterjedt.

Különlegesek a pszichometriai képességek, a teleportálni is képes telekinetikusok, vagy az átváltoztatóképesség. Ők az erejükkel meg tudják változtatni a tárgyak alakját. A légritkábbak pedig a J-mentálok.

Lucas keze becsúszott a lány inge alá, az érintése égette. Sascha nem akart elhúzódni ettől a fájdalomtól. Ahhoz, hogy meghozza azt a hatalmas döntést, saját magával éppen annyira meg kellett küzdenie, mint Lucasszal.

És persze a falka többi tagjával. A leopárdok rangsora nagyon szigorú volt.

A falka egyik tagja sem mondta el neki, mik a násztánc utolsó lépései, hogy elkerülhesse ezeket. Ő volt a falkavezérük választott párja, és nem adták meg neki az esélyt, hogy ez elől elmenekülhessen. Még Vaughn is megtagadta ezt a kérését, bár Sascha megpróbálta meggyőzni őt, hogy ezzel megmentheti Lucas életét. Egyikük sem értette meg, milyen nagy a mentálháló ereje. Az ellen nem lehetett harcolni.