HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Lucas megállt a farkas felett, és visszafogta magát, hogy ne vicsorítson rá.

– Ő az enyém. Ezt gondold végig máskor, mielőtt kinyitod a nagy pofádat!

Hawke felkelt és lefelé csapott egyet a levegőbe, indigó és Riley felegyenesedtek.

– A fene egyen meg, Lucas, szólhattál volna, hogy tényleg párosodtál vele! – Megdörzsölte az állát. – A jobbosod olyan erős, mint egy rohadt tehervonat.

– Nem lenne szabad itt lennetek.

– Én voltam az, aki elhozta neked a mentálodat. Sértetlenül.

Lucas a másik alfahímre meredt. Bár forrt benne a védelmezőösztön, tudta, hogy Hawke-nak igaza van. Joga volt találkozni azzal, akinek a kezébe letette egy falkatársa életét. Rileynak is meg kellett tudnia, hogy a húga sorsa jó kezekben van.

– Minden farkasod tud erről a helyről?

– Nem. Ahogyan nem minden leopárdod tud a mi alagútjainkról sem. – Hawke emlékeztette Lucast, hogy ő és az őrszemei kiderítették, hogy hol van a farkasok fő búvóhelye.

A két szövetséges falka a kezdetektől fogva óvatos és távolságtartó volt egymással. Mint két ragadozó, akik egymás körül keringtek, és várták, mikor harap a másik. Ideje volt megtenni a következő lépést. Olyan erőt létrehozni, amitől a mentálok valóban retteghettek.

– Meghívlak benneteket a házamba – szólt Lucas.

Eddig mindig a szabadban tárgyaltak, távol a házaiktól. Bár ezt egyikőjük sem mondta ki, az ok az volt, hogy nem akarták vérrel szennyezni az otthonukat, ha összecsapásra került volna a sor. Nem bíztak meg egymásban teljesen, és ez már nem volt elég.

Ezzel a meghívással Lucas nem csak elfogadta azt az ajánlatot, amire Hawke helyettesei utaltak, amikor a leopárdfiatalokat sajátjukként kezelték, de ki is terjesztette azt.

A jégkék szemek rezzenéstelenül néztek rá.

– Komoly bizalom.

– Vigyázz, hogy meg ne bánjam! – A kezét nyújtotta Hawke-nak.

A farkas alfahím a könyökénél szorította meg. A két férfi megölelte egymást, mint két vadász. Miután elléptek egymástól, Lucas megfordult és elindult az óvóhely felé. Hawke és két helyettese követte.

– Szabad átjárás – szólt Hawke menet közben, elég hangosan ahhoz, hogy a többi alakváltó is hallja.

Lucas elgondolkodott. A háborúra gondolt, ami talán közeledett, és a falkája biztonságára. Arra, mit szeretnének a falkatársai, és hogy ezt nem állt jogában megtagadni tőlük. Ragadozók voltak, de egyben emberek is, amilyenek a mentálok soha sem lehettek.

– Szabad átjárás – válaszolta.

Ezzel a két egyszerű szóval a két falka vérszövetséggé erősítette a kapcsolatukat.

Engedélyt adtak egymás falkájának, hogy szabadon átjárjanak minden akkori és jövőbeli területükön, a mostani megszorítások nélkül.

De nem ez volt a legfontosabb.

Mostantól kezdve a farkasok a leopárdok segítségére siettek, és a leopárdok az életüket is feláldozták a farkasokért.

Bármilyen csatában.

A házban a helyettesek és az őrszemek körbe ültek, védve a falkavezérüket. Lehet, hogy mostantól vérszövetségben éltek, de ahhoz még idő kellett, hogy teljesen megbízzanak egymásban.

– Dorian! – Lucas intett a férfinak, hogy hozza le Saschát. Mindene arra ösztökélte, hogy maga tegye ezt meg, hogy a lány minden lépését óvja. De nem hagyhatta az embereit magukra a farkasokkal és nem árulhatta el a nyers védőösztöneit sem, amik csak a násztánc végén voltak ilyen kínzón erősek.

Hawke nem sejthette meg, hogy a násztáncuk még nem fejeződött be. Ettől ugyan a szövetségük nem tört volna meg, de a farkas falkavezér valószínűleg nem bízott volna meg a Saschában.

A benne lakó vadállatot nem győzték meg az észérvek. Az Saschát akarta, azonnal. Ekkor Lucas már a saját őrszemeiben sem bízott meg. Ezt volt az ára annak, hogy leopárd, vadász és alfahím volt.

Senki nem szólt egy szót sem, amíg Sascha be nem lépett a szobába, nyomában Tamsynnal és Doriannal. Tamsynnak nem lett volna szabad itt lennie, veszélyeztetnie magát.

Éppen elég feladat lett volna az őrszemeknek megvédeni egy női falkatagot. Nate szemmel láthatóan szörnyen dühös volt a párjára.

Összehúzott szemöldöke alatt komoran nézett rá. Tamsyn jelenléte máris csökkentette védelmi képességeit.

– Tamsyn! – Lucas odalépett és maga mellé vonta Saschát. – Menj ki!

Csak nagyon ritkán adott parancsot Tammynek. Tudta, hogy túl engedékeny volt vele. Azt is tudta, hogy miért.

Nem azért, mert az anyja is gyógyító volt, ahogy azt sokan hitték. Hanem mert emlékezett rá, milyen állapotban volt Tamsyn azután, hogy megpróbálta megmenteni Lucas apjának az életét. Majdnem megölte saját magát, mindent odaadott, ami a gyenge, tizenhét éves testében volt. Aztán, amikor őt is megtalálták, Tammy megpróbált még többet kipréselni a legyengült lelkéből.

Akkor azonban nem engedhette meg, hogy Tamsyn ellenszegüljön neki, nem tűnhetett gyengének. Tudta, ha a gyógyító ellenkezik, nagyon keményen kell bánnia vele, és ezt nem akarta. Meglepődött, amikor Sascha szólalt meg.

– Tamsynnak maradnia kell.

A SnowDancerek felhúzták a szemöldöküket, de volt a tekintetükben valami sötét tisztelet is. A falkavezérek párjaira más szabályok vonatkoztak, mint a többiekére. Egyetlen alfahím sem akart magának gyenge párt.

– És vajon miért? – fordult feléjük Hawke.

Lucas a két nő elé állt, hogy félig takarja mindkettőjüket Hawke elől.

– Ehhez semmi közöd, farkas – szólt. – Azért jöttél, hogy Saschát lásd. Itt van.

Sascha eltolta maga elől Lucast, hogy Hawke szemébe nézhessen. Tudta, hogy a férfi ennél messzebb nem fog menni tőle.

– Tudom, hogy nem bízol bennem – szólalt meg. – Azt is tudom, hogy végtelenül mély gyűlöletet érzel a mentálok iránt.

Hawke összeszorította az ajkát, tekintete még jegesebbé vált.

– De most nem bennem kell megbíznod, hanem Lucasban.

Hawke felhorkant.

– Ő a párod. Aligha lesz elfogulatlan.

Lucas várta, hogy Sascha ellenkezni fog a párzásukkal kapcsolatban, de nem tehetett ellene semmit, nem tudta figyelmeztetni a lányt.

Sascha hátulról átkarolta Lucast, keze a férfi hasán. A párduc dorombolni akart.

– Azt hiszed, párosodna olyannal, aki veszélyezteti a falkáját?

– Igen, farkas. – Lucas szörnyen megkönnyebbült. – Mégis, mennyire bízol te bennem?

– Honnan tudod, hogy nem baszakodott az agyaddal? – Ez durva támadás volt.

– Te is tudod, hogy a mentálok csak néhány percig tudják befolyásolni az alakváltók gondolatait. – Lucas Hawke minden mozdulatát figyelte, Indigót és Rileyt az őrszemeire hagyta. Az volt az érzése, hogy kettejük közül Riley a veszélyesebb. Ahogy Dorian, ő is a testvérét vesztette el. – És Saschának nem csak az én, de az őrszemeim elméjét is manipulálnia kellett volna.

– A mentálok soha nem dolgoznak együtt. – Hawke rezzenéstelen tekintettel figyelte őket.

Sascha keze ökölbe szorult Lucas felsőtestén.

–

És nincsenek érzéseik sem.

–

Lábujjhegyre emelkedett, előrehajolt és hátulról megcsókolta Lucas éles állát. – Bennem mégis annyi érzés van, hogy attól félek, szétfeszít.

Ezzel nem lehetett vitába szállni. Sascha egy érzéki, csodaszép nő volt, testének vágya egy szirénének, amit a hímek nem tudtak nem megérezni.

Lucas minden ösztöne felkorbácsolódott.

Vágyott a lányra, ott, helyben magáévá akarta tenni, hogy mindenkinek megmutassa: Sascha az övé volt. Harcolt az állati ösztön ellen, de ez csak fokozta a vágyát, amíg a benne lakó párduc szőre már a bőrét dörzsölte belülről.

– Akkor a szemeid nem számítanak semmit.

– Hawke keresztbe fonta a mellkasán a karját.

– Gyengébb vagy, mint azok, akik ellen harcolunk.

– Szerinted az érzelem gyengeség?! – Tamsyn megpróbált előrelépni Dorian mellett, de a férfi nem hagyta. Nate a szoba másik végéből figyelte a párját, a tekintetével csendre intette. De a gyógyító soha nem volt az a meghunyászkodó fajta. – Minket az érzelmeink tesznek erőssé!

– Csakhogy ő nem közülünk való – válaszolt Hawke. – A mentálok ereje abból fakad, hogy nem éreznek. Ha egy mentálnak érzései vannak, akkor az romlott áru. Nem bízhatom Brenna életét egy hibás mentálra, aki bármelyik pillanatban összeomolhat.

Lucas érezte, hogy a párduckarmai a bőrét feszítik.

– Nagyon vigyázz, hogy mit mondasz a páromra! Nem szeretném, ha meg kellene ölnöm téged.

Sascha mindkét karját a férfi teste köré fonta.

– Lucas, Hawke-nak igaza van. Ha gyenge lennék, nem lennék hasznotokra.

– Te nem vagy gyenge. – A hasára szorította a lány kezeit, és élvezte, hogy kinyilváníthatja az összetartozásukat. Ez a mentál az övé volt, és már soha nem is engedte el. Soha.

– Nem, nem vagyok az – szólt Sascha. – Kardinális P-mentál vagyok.

Hawke annyira megrökönyödött, nem tudta leplezni a meglepetését.

– Mit tudsz, farkas? – kérdezte Lucas, és azon gondolkodott, vajon Sascha mire jöhetett rá, hogy ilyen bátran ki merte ezt jelenteni.

Persze nem kérdezhette ezt meg a SnowDancerek előtt.

– Látni akarom az arcát – követelte a farkas.

Lucas izmai megfeszültek. Sascha nyugtatóan végigsimított a testén, amikor elhúzta a kezeit.

– Hagyd, Lucas. Eljött az idő, hogy én harcoljak.

A lány hangjában vibráló fájdalom észre térítette őt, eljutott az emberi énjéig. Hagyta, hogy Sascha megálljon előtte, közel hozzá, hogy szükség esetén gyorsan visszaránthassa a háta mögé.

– Egy rossz pillantás tőled vagy a helyetteseidtől, és feltépem a torkotokat. – Ez nem fenyegetés volt, csak tényközlés.

Hawke bólintott.

– Jogos. – Senki sem játszott, ha a másik párjáról volt szó.

– Mit akarsz látni? – Sascha enyhén oldalra billentette a fejét és Hawke-ra nézett. A farkas még vadabb volt, mint Dorian. A vadállat énjét csak egy nagyon vékony réteg választotta el az emberitől.

– Bizonyítsd be, hogy az vagy, aminek mondod magad !

– Biztos vagy benne? – kérdezte halkan Sascha.

Hawke álla megfeszült, mintha kőből faragták volna.

– Igen.

Sascha becsukta a szemét. Kiterjesztette az érzékeit és megérezte Lucas uralkodó, óvó természetének teljes erejét. Tiszta erő és tiszta szív volt. De a lelke mélyén ott visszhangzott fiatal énjének kínja, mélyen eltemetett szenvedés, ami most vad lüktetéssel táplálta a férfi óvó ösztöneit. Azt is érezte, hogy Lucas minden áron meg akarta őt tartani. De ezt nem engedhette meg. A férfi szülők nélkül töltötte a gyerekkorát, Sascha nem akarta arra kárhoztatni, hogy a felnőttkorát pár nélkül élje le.

A párduc mögött érezte a tompa dühöt, Doriant. Az ő sebei olyan mélyek voltak, hogy évekbe tellett volna, míg azokat begyógyítja. De nem voltak évei. Tamsyn kedvesség és öröm volt, erő és gondoskodás.

A katonáknak is megvolt a saját érzelmi mintázatuk. De Sascha Hawke-ot kereste. És meg is találta.

A farkas érzelmeitől hideg rémület markolt a lány szívébe. Soha nem érzett még ilyen tiszta, tömény gyűlöletet senkiben. Egy sötét, vad seb a lelkén. Hawke életben maradt, tudta vezetni a falkáját, de ez a férfi képtelen volt szeretni. Addig biztosan, amíg elvakította a halál és a vér vörös fátyla.

Sascha nem tudta, hogy a farkas alfahím mit érzett, nem tudta, megkapta-e a bizonyítékot, amire vágyott. Csak azt tudta, hogy nem hagyhatta őt elmenni onnan anélkül, hogy meg ne próbálta volna behegeszteni a lelkén tátongó sebet. Dorianhoz hasonlóan őt sem tudta rögtön meggyógyítani, de annyit talán elérhetett, hogy Hawke egy időre fellélegezhessen.

Köré csavarta mentális karjait és kihúzta belőle a dühöt, az erőszakot. Vidámságot, nevetést, kéjt öntött a helyére. Sascha meglepődött, amikor megérezte, hogy a farkas úgy reagál rá, ahogy Lucas tette. Hawke rémülten összerándult és kitaszította Saschát magából. Nem volt mentál, hogy ez sikerüljön neki, de egyértelműen azt kiáltotta: „Ne!”

Sascha azonnal visszavonult.

Amikor kinyitotta a szemét, meglátta Hawke-ot. A farkas úgy meredt rá, mintha kísértetet látott volna.

– Nem hittem, hogy léteznek még pszichikusok.

Pszichikusok.

Ez volt a jó szó. Az, amit szisztematikusan kitöröltek a mentál lexikonokból.

– Én sem – suttogta a lány, és a hátával nekidőlt Lucasnak. A férfi hátulról átkarolta őt, és Sascha meg mert volna esküdni, hogy érezte a bőre alatt a párduc felborzolt szőrét.

– Tudod, hogyan lehet az erődet támadásra használni? – kérdezte Hawke, és a lányt fürkészte, azt, ahogy Lucas és Sascha bőre egymáshoz simul.

– Csak nagyon durván – válaszolt Sascha, mert ezen már odafent is elgondolkodott. – De az elég lesz, hogy életben maradjak, amíg megtalálom Brennát.

Lucas karja megfeszült a lány vállán.

– Nem engedem, hogy véghezvigyük a tervet, ha őt nem tudjuk biztonságban kihozni a mentálhálóról.

Hawke fészkelődni kezdett. Sascha a farkas szemébe nézett és megdermedt. Hawke tudta.

A SnowDancerek vezetője valahogyan tisztában volt azzal, hogy Sascha nem tudja elhagyni a mentálhálót anélkül, hogy bele ne halna. Némán könyörgött neki, hogy hallgasson erről. Ha Lucas megtudja, soha nem engedi el őt. Soha.

Pedig neki mennie kellett, el kellett törölnie egy hibákkal teli életet azzal, hogy megment egy fényes fényt, mielőtt az övé örökre kialszik.

– Bocsi, édes – emelte fel a tenyerét Hawke –, de te a párja vagy. Nem hagyom, hogy megöld magad, és Lucas utána rám támadjon.

Nem mernék kiállni ellene, amikor olyan dühös.

Lucas karjai béklyókká váltak Sascha teste körül.

– Miről beszél, Sascha? – Figyelmeztetés volt ez. A lány valamit elhallgatott előtte, és ez Lucasnak nagyon nem tetszett. Hawke-hoz fordult. – Most mehettek. Megkaptátok, amiért jöttetek.

Hawke egy ideig még nézte Lucast és Saschát, majd bólintott.

– Két napunk van még, ha a gyilkos tartja magát a szokásaihoz. Óvd meg a párodat, párduc! – Azzal a farkasok elmentek, Mercy, Clay és Vaughn kísérték őket a DarkRiver terület széléig.

Lucas nem várta meg, amíg az őrszemek visszaérnek.

– Nate, Dorian, biztosítsátok a házat!

– Lucas – szólalt meg Tamsyn –, talán jobb lenne, ha...

– Te maradj ki ebből, ha jót akarsz! – Lucas tekintete találkozott a rémült nőével. A párduc még soha nem beszélt ilyen hangon Tamsynnal. – Nate, ha azt akarod, hogy a párod megélje a reggelt, regulázd meg!

Lucas nem viccelt. Nem bírta tovább.

Sascha eltitkolt előle valamit, és ettől elvesztette az önuralmát.

Nem hagyom, hogy megöld magad...

Mit tudott a farkas, amit ő nem?!

– Ne beszélj így Tammyvel! – szólt rá Sascha.

– Úgy beszélek a falkámmal, ahogy akarok!

Neked itt egy szavad sem lehet, amíg meg nem magyarázod nekem, hogy mi folyik itt! – Megragadta a lány kezét és vonszolni kezdte felfelé a lépcsőn.

Egy mentális ütés érte a mellkasát, de Lucas fel volt erre készülve. Egyetlen mordulással állta.

– Nem vagy olyan erős TK, kedvesem! – A párduc irányította, nem volt Lucasban semmi civilizáltság.

– A francba, Lucas, eressz el! – Sascha megpróbálta kirántani a karját a férfi szorításából. Belerúgott a sípcsontjába.

Lucas megelégelte a lány vergődését, lehajolt, a vállára kapta és elindult vele felfelé. Sascha súlya semmi volt az alakváltónak, az ökölcsapásai a hátán majdnem simogatásnak számítottak. A lány sikoltozott és ordított, mire felértek a hálószobába és Lucas bezárta maguk mögött az ajtót.

Amint letette Saschát a földre, a lány megütötte. Lucast csak villámgyors reakciója mentette meg attól, hogy a szeme véraláfutásos ne legyen. Lefogta Sascha két kezét a lány háta mögött, nehogy újra próbálkozhasson. Őrjöngően dühös szempár szegeződött az arcára. A lány, akit a karjában tartott, tiszta tűz volt, forróság. Semmi köze nem volt már ahhoz a mentálhoz, akivel először találkozott.

Vágy támadt benne, mélyen. A lány szikrázó érzelmei keltették fel. Ez egy jó pár a számomra, mordult a párduc.

Ez a nőstény nem roppan össze az ő vágyainak súlya alatt, és az utolsó csepp véréig harcolna érte, ahogyan az anyja tette az apjáért.

– Ha nem engedsz el azonnal, esküszöm, kiütlek! – fenyegette meg Sascha. – Van elég TK-erőm ahhoz, hogy betörjem azt a kemény fejedet!

– Nem engedlek, amíg el nem mondod, mit tudott Hawke! – A lány illata eltöltötte a tüdejét és csak még jobban feltüzelte az uralkodó hajlamát.

– Nem kell tudnod.

Lucas káromkodott.

– Mit gondolsz, hogy nézett ki ez odalent?

A saját párom titkolózik előttem!

Sascha egy pillanatra, úgy tűnt, kényelmetlenül érezte magát.

– Hawke-nak nem lett volna szabad tudnia erről. Elvileg senki sem tudhat róla.

– Pedig ő tud róla, nekem pedig jogom van megtudni. Te az enyém vagy!

– Ne gyere nekem ezzel az alfahím tempóval! Nekem nem vagy a vezérem!

Lucas nem is vágyott arra, hogy falkavezérként parancsoljon a lánynak.

– De a párod vagyok. – Lehajolt és beleharapott Sascha állába. A lány nyaka libabőrös lett. – Vannak bizonyos jogaim.

– Nem vagy a párom – ellenkezett a lány, de nem meggyőzően.

– Mondd el, kiscica! Tudod, hogy nem tágítok, bármennyire is szeretnéd.

Sascha szemében terjedni kezdett a sötétség, a fehér fények elhalványultak.

– Miért? – kérdezte könyörögve. – Nem hagyhatjuk, hogy az a lány meghaljon, ha meg tudom menteni! És ha elmondok neked mindent, meg fogod akadályozni!

– Miből gondolod, hogy nem fogom megakadályozni most, rögtön?

– Nem tudod. – Sascha szemei már majdnem teljesen feketék voltak. – A mentálhálón akkor is tudok dolgozni, ha bezársz valahová.

Lucas egyik kezével még mindig fogta a lány csuklóit. Attól tartott, ha elengedi, Sascha nekiugrana és ki akarná kaparni a szemét, mint az összes dühös nőstény, akiket ismert. Felemelte a másik kezét és átfogta a lány tarkóját.

– De az megakadályoz, ha eszméletlen vagy, ugye?

– Nem tennél ilyet – forrongó dühös suttogás.

– Ennél sokkal többet is tennék, ha azzal megmentelek.

Sascha összevonta a szemöldökét.

– Erről az uralkodó hajlamodról még el kell beszélgetnünk!

– Ez nem csak egy hajlam. Ez vagyok én. – A lány kedvéért megpróbál majd gondolkodni is alkalomadtán. De nem most. – Beszélsz hát, vagy azt akarod, hogy kiüsselek? Tudod, mennyire fájna nekem, ha ezt kellene tennem veled?

A lány egész teste ellazult, ezért Lucas el merte engedni a kezeit. Sascha nem ütötte meg, inkább a tenyerét a férfi mellkasára fektette.

– Lucas! – A szemei makulátlan feketék voltak, Lucas nem látott bennük semmit, csak a saját tükörképét. – Mi nem választhatjuk meg, hogy a mentálháló az életünk része lesze vagy sem. De nem is kényszerítik azt ránk.

Egyszerűen életfontosságú.

– Az étel és a víz életfontosságú – mondta Lucas. – A háló miért az?

– Az én agyam nem olyan, mint a tiéd.

Folyamatosan elektronikus impulzusokra van szüksége, amit csak más mentálok elméje adhat meg neki. – Ökölbe szorította a kezét, megmarkolta a férfi pólóját.

A párduc és a férfi egyszerre értették meg, hogy ez mit jelent.

– Szóval amint felfeded magad csaliként és a Tanács felfedez, esélyed sincs, hogy elmenekülj onnan? – Annyira dühös volt, a szava is elállt.