NYOLCADIK FEJEZET

Lucas szinte várta, hogy Sascha megjelenjen az álmában. Amikor a lány megérintette a vállát, az oldalára gurult és felnézett rá. Úgy tervezte, megmondja neki, hogy ma nem volt kedve játszani vele, de amikor meglátta, elállt a szava. A lány pamutpizsamában volt, a haja két egyszerű lófarokba fonva. Körülbelül tizenhat évesnek látszott.

Ekkor vette észre, hogy rajta sötétszürke melegítőnadrág volt, éppen olyan, mint a kedvenc ruhadarabja.

– Mi a baj, kiscica?

Zavar, sebezhetőség kavargott a lány szemében.

– Nem tudom. – Átfonta a karját a mellén, és olyan erősen ölelte magát, ahogy csak bírta.

A férfi kitárta a karját.

– Gyere ide!

Egy pillanatnyi habozás után a lány a mellkasára hajtotta a fejét és kinyújtotta a lábát az övéi mellett.

– Olyan... nehéznek érzem magam. – Egyik vékony kezét a feje mellé tette, tenyérrel lefelé a férfi meztelen bőrére.

– Én is. – Az ő fájdalma másnap reggelre elmúlik majd, de az emléke megmarad.

A lány Lucas szívére tapasztotta a tenyerét.

– Miért vagy szomorú?

– Néha eszembe jut, hogy nem mindig tudom megvédeni azokat, akiket szeretek. – Az ujjain érezte a lány hajának selymes tapintását.

Sascha nem próbálta elmagyarázni neki, hogy ő nem Isten, hogy nem védelmezhet meg mindenkit. Ezt a férfi is tudta jól. De tudni valamit és hinni valamiben nem ugyanaz volt. Amit a lány mondott, attól a férfi szíve megtorpant egy pillanatra.

– Bárcsak szeretnél engem!

– Miért mondod ezt?

– Mert akkor talán engem is megvédhetnél.

– Állandó fájdalom bujkált a hangjában.

– Miért szorulsz védelemre? – Férfias ösztönei felülkerekedtek az emlékei sötét terhén.

A lány közelebb húzódott hozzá, ő pedig szorosan a karjaiba zárta.

– Mert hibás vagyok. – Sascha a kezével tovább simogatta Lucas szívét, a férfi pedig érezte, hogy jóleső melegség ömlik a lány tenyere alatt a testébe. – És a mentálok nem hagyják életben a hibás egyedeket.

– Én tökéletesnek látlak.

Nem jött válasz. Csak a meleg tenyér a szíve felett. Minden simítással egyre nagyobb békesség szállt rá. Másfajta súly nehezedett rá. Furcsa volt, mintha újra álomba zuhanna.

Ahogy a szeme előtt elsötétült a világ, ez a csendes kijelentés visszhangzott a gondolataiban: „hibás vagyok”.

És a mentálok nem hagyják életben a hibás egyedeket.

Sascha már az irodában várt rá másnap.

Lucast nyugtalanította az éjjeli, erős álma, ezért megpróbált beszélgetést kezdeményezni a lánnyal, de mintha kőfalba ütközött volna.

Mintha Sascha olyan mélyre visszahúzódott volna a saját világába, hogy már alig létezett volna a számára a külvilágban.

– Jól van? – Érezte az árnyakat a lány körül, érezte őt, mintha Sascha a falkájának tagja lett volna.

– Javasolni szeretnék néhány helyettesítő alapanyagot az építkezéshez – mondta a mentál válasz helyett. – Kutatásaim szerint ez a fajta fa jobban tűri majd a helyszínen uralkodó időjárási viszonyokat. – Átnyújtott neki egy anyagmintát és egy három centi vastag tanulmányt.

Lucas a lány rendíthetetlensége miatt frusztráltan forgatta az ujjai között a mintát.

– Ez olcsóbb anyag.

– Ez nem jelenti azt, hogy nem jó. Kérem, olvassa el a jelentésemet.

– El fogom. – Félretette az anyagokat. – Szörnyen néz ki, Sascha, kedvesem. – Nem engedhette, hogy a lány eltaszítsa magától. A múlt éjszaka után semmiképpen. A lány mentál volt, ő pedig nagyon különös álmokat látott mostanában. Nem volt nehéz összerakni a dolgokat.

Sascha erősebben szorította a kezében a számítógépét, de azután úrrá lett a testén.

– Nem alszom jól mostanában.

Lucasnak minden ösztöne azt súgta, hogy ideje cselekedni.

– Rossz álmok gyötrik?

– Már mondtam, hogy a mentálok nem álmodnak. – Sascha nem nézett a férfi szemébe.

– De ön igen, Sascha. Nem igaz? – kérdezte lágyan Lucas. – Ön akkor mi?

A lány felkapta a fejét, és nagyon elveszettnek tűnt egy pillanatra. Ekkor azonban megszólalt a kommunikátora.

– Elnézést. – Azzal a lány kiment a szobából. Lucas tudta, hogy nem a hívás miatt, hanem őmiatta. Mert végre áttörte a falat és megérintette a lányt. Ha az a hívás nem zavarja meg...

– A francba! – Karmok ugrottak ki a kezéből. Ez jelezte, mennyire elvesztette az önuralmát. Visszahúzta a karmait, és elindult, hogy levadássza a megfoghatatlan áldozatát.

Sascha elment.

Ria, az asszisztens adta át Lucasnak az üzenetét.

– Azt mondta, el kell mennie elintézni valamit, de visszaér a kétórás megbeszélésre Zarával.

Lucas rosszul leplezett bosszankodással fogadta a hírt.

– Köszi. – De a hangján más hallatszott.

– Elnézést. Nem tudtam, hogy itt kellett volna tartanom. – Csinos emberarcára dühös kifejezés ült. – Máskor szólj az ilyesmiről! – Hét éve egy DarkRiver leopárd párja volt, tudott nyíltan beszélni Lucasszal.

– Ne aggódj. Vissza fog jönni. – Ha Lucasnak igaza volt, akkor Sascha különlegessége lesz az, ami miatt a saját népe kitaszíthatja.

Őt jobban aggasztotta, hogy ahelyett, hogy azt számolgatná, hogyan használhatja ki a lány gyengeségét a saját céljainak eléréséhez, Sascháért aggódott. Ez pedig az énjének emberi és leopárd felét is megzavarta. Az ellenség beférkőzött a bizalmába?

Sascha csak két perccel kettő előtt bukkant fel.

– Bemehetünk? – Ezek voltak az első szavai Lucashoz. Fekete nadrágkosztümben volt, fehér ingben, és a hangja olyan hideg volt, mint a jégcsap.

Aggódott az érzések miatt, amiket Sascha keltett benne, ennek ellenére legszívesebben magához húzta volna, és addig csókolta volna, amíg a lány dorombolni nem kezd. Ő bepillantott már a páncélja mögé, és nem engedhette, hogy Sascha mélyre elássa a valódi énjét, a lányt, akit megismert benne.

Lehet, hogy Sascha mentál volt, ő viszont biztosan egy vadász.

– Máris – az ajtó felé intett a karjával. El akarta hitetni a lánnyal, hogy feladta. Néha egy jól előkészített csapda sokkal hatásosabb volt a frontális támadásnál. – Zara és Dorian már ott kell legyenek, egy másik mérnökkel együtt. Kit megkérte, hadd üljön be figyelni.

Ha ön nem bánja.

– Egyáltalán nem. Én is így tanultam.

Lucas tudta, hogy valami baj történt, amint beléptek a szobába. Dorian az ablaknak háttal állt, a száját olyan szorosan szorította, hogy a ráncok körülötte elfehéredtek. A vállai feszesek voltak, majdnem remegtek az izmai.

– Kit! – Lucas úgy döntött, a Dorian mellett ülő fiatalt köszönti először, így időt hagy az őrszemének, hogy az összeszedje magát.

– Szia, Lucas! Elhoztam a terveket. – Az asztalon fekvő irathengerekre mutatott.

Felpillantott Saschára, de gyorsan elkapta a tekintetét.

– Hol van Zara? – Lucas egy pillanatra sem vette le a szemét Dorianról, aki meredten nézte Saschát, mióta beléptek a szobába. A háta mögött a mentál szokatlanul szótlan lett, mintha megérezte volna, milyen veszélyes a helyzet.

Kit a kezére húzta barna, kötött pulóverét.

– Feltartóztatták. – A hangjában alig hallható utalás volt arra, hogy nem akar falkaügyeket megbeszélni egy idegen előtt.

Lucas anélkül, hogy szem elől tévesztette volna a halálosan dühös Doriant, megszólalt.

– Magunkra hagyna egy pillanatra, Sascha?

– Odakint várok. – A mentál megfordult, kiment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.

– Mi történt? – kérdezte Lucas. A másik férfi elvicsorodott.

– A SnowDancerek egy női tagja eltűnt.

Lucas érezte, ahogy a düh elönti a testét.

– Mikor?

– Dorian azt mondta, két órája történt. – Kit válaszolt. – Hawke egyik helyettese nemrégen mondta telefonon.

– Ez azt jelenti, hogy a test egy hét múlva kerül elő. – Dorian hangja kíméletlenül kemény volt, az öklét olyan erősen szorította, hogy a nyakán kidudorodtak az inak. – Az alatt az egy hét alatt a gyilkos fogva tartja, és ha befejezte, amit csinál vele, bármi is legyen az, felvagdalja és a testét otthagyja valahol, egy korábban békés helyen.

Lucas meg sem próbálta megnyugtatni az őrszemét.

– Kiderítettek valamit? – Ő ugyan nem volt hajlandó megkínozni senkit sem, hogy kiderítse a gyilkos kilétét, de ettől még Kylie halála óta az ő lelkében is ugyanolyan hatalmas düh fortyogott, mint Dorianban. A lány az ő védelme alatt állt. Még fiatal volt, alig idősebb, mint Kit. Amit vele tettek, az embertelen volt, a benne lakó párduc pedig bosszúra szomjazott.

– Semmit. – Dorian mindkét kezével a hajába túrt. – Miért nem rángatod be ide a kis mentálodat és szeded ki belőle, hogy ki a gyilkos?! – A szemében olyan vad fenyegetés volt, hogy Lucas megértette, nem engedheti Saschát Dorian közelébe.

– Lehet, hogy semmit sem tud – válaszolt Lucas. – Kit?

– Menj, szólj Zarának, hogy szükségünk van rá. – De a szemei mást üzentek. Nem a vadmacska, hanem a gyógyító kellett oda.

Sok fiatal nem vette volna az üzenetet, de Kit már korán katonai kiképzést kapott. Csak így tarthatta a jövendő alfát távol a bajtól.

A fiú bólintott.

– Máris intézkedem. – Azzal kiszaladt a szobából.

Szerencse volt, hogy a gyógyító éppen a városba jött, a kölyköket hozta vásárolni.

Létkérdés volt, hogy ő most ott legyen, Dorian ugyanis majdnem átlépte a kritikus pontot. Lucas eddig nem tudta, milyen gyenge az őrszeme önuralma. Szinte látta az égkék szemeiben az egyre feljebb kúszó dühöt, amitől Dorian őrjöngeni, pusztítani, gyilkolni és kínozni lett volna képes.

– Semmit nem nyerünk, ha elrabolunk egy mentált. Ők nem olyanok, mint mi.

Gondolkodás nélkül feláldozzák a családtagjaikat. – Lucas Dorian elé lépett, a testével elzárta az őrszem kijárat felé vezető

útját. Dorian hirtelen felkapta a fejét és meredten nézett Lucas háta mögé. – Ő is része a rohadt közös tudatuknak! Csak szedd ki belőle, hol rejtőzik a gyilkos, amíg nem késő!

– Dorian hangja remegett az indulattól, de nem vesztette el teljesen az irányítást a teste felett. Még nem.

Lucasnak nem kellett megfordulnia, hogy tudja: a mentál ott áll mögötte. Érezte az illatát.

– Sascha, menjen ki! – A párduc énje meg akarta ragadni a lányt a tarkójánál és kivonszolni onnan, ahol veszélyben volt.

– Ne! – kiáltott Dorian, és olyan erővel feszült Lucas mellkasának, amitől egy ember bordái már összetörtek volna. A születési rendellenessége miatt átváltozni nem tudott, de minden más képessége megvolt.

– Mondd el neki, mit tett az a szörnyeteg!

Mondd el neki, mit titkol előtte a drágalátos Tanácsa!

Sascha beljebb lépett a szobába és becsukta maga mögött az ajtót.

– Miről beszél? – A hangja jeges acél volt.

Határozottan odalépett Dorianhoz, egy lépésnyire megállt tőle. Éjszín szemeiben nem látszott félelem.

Lucas továbbra is kettejük között állt.

– Egy sorozatgyilkos öli az alakváltó nőket már évek óta. – Dorian úgy döntött, a taktikázás ideje elmúlt. Most egy élet forgott kockán.

Sascha arckifejezése nem változott.

– A mi népességünkben nincsenek sorozatgyilkosok.

– Hazugság! – csattant fel Dorian. – A gyilkos egy mentál és ezt a Tanácsod pontosan tudja. Az összes mentál pszichopata!

– Nem vagyunk azok.

– Nincs szívetek, nincs lelkiismeretetek, nincsenek érzéseitek. Ez a pszichopaták meghatározása, nem?!

– Honnan tudják, hogy a gyilkos közülünk való? – Megpróbálta megkerülni Lucast.

A férfi fél kézzel visszatolta őt.

– Most ne jöjjön túl közel! Dorian ebben a pillanatban beérné azzal is, hogy az ön torkát tépje fel a gyilkosé helyett. A húga az áldozatok egyike volt. – A tekintetével biztosította Saschát, hogy ez volt az igazság.

Rövid szünet után a mentál hátrált néhány lépést, és hagyta, hogy Lucas kordában tartsa a másik hímet.

– Honnan tudják, hogy mentál az elkövető?

– kérdezte újra.

– Megéreztük egy mentál szagát a gyilkosság helyszínén, ahol Kylie-t megölték.

– Élete végéig emlékezni fog arra a szörnyű

szagra. – Számunkra a mentáloknak nagyon jellemző illatuk van. Nem olyan, mint az embereké vagy az alakváltóké. Önök csak hidegséget sugároznak, undorító, fémes bűzt.

– Az alakváltók ezért nem dolgoztak a mentálokkal és nem éltek egy épületben velük. Néhányuk szerint azt a szagot soha nem lehetett elnyomni.

Egy pillanatra úgy látta, mintha Sascha megbántódott volna, de a mentál hangja kimért maradt.

– Ha valóban sorozatgyilkosságról van szó, miért nem jelentette azt senki? Egy szót sem hallottam ilyesmiről sem a mentálhálón, sem az emberi vagy alakváló médiában.

Dorian megfordult és a tenyerével az ablakra csapott. Az üveg megrepedt.

– Azért, mert a Tanácsod kitörölte a jelentéseket és leállította a nyomozásokat is.

Az alakváltók és néhány ember próbálta az eseteket kapcsolatba hozni egymással, de mindenkit megakadályoztak ebben.

Lucas belenézett Sascha vibráló tekintetébe, és úgy döntött, megteszi felé a lépést, amiről talán kiderül, hogy hiba. De már nem volt idejük lassan és finoman közelíteni. Vagy beigazolódtak a lánnyal kapcsolatos megérzései, vagy semmi esélyük sem maradt.

– A detektívjeink a szabadidejükben titkos nyomozásokat folytatnak. Az alakváltófalkák minden információt megosztanak egymással.

Előbb vagy utóbb kézre kerítjük a gyilkost. – Ebben teljesen biztos volt. A ragadozó alakváltókban egy közös volt: ha egyikőjüket bántotta valaki, addig üldözték a tettest, amíg el nem fogták, még ha ez évekbe tellett is.

– Mi változott most meg? Miért olyan dühös most? – kérdezte Doriantól Sascha. A hangjában majdnem fájdalom hallatszott.

Az őrszem nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét és a tenyerét az ablaknak szorította.

Lucas érezte, hogy Dorian, ahelyett, hogy támadt volna, magába fordult, és ezt nem hagyhatta. Dorian a falka tagja volt, soha nem kellett egyedül szenvednie.

Egyik kezét az őrszeme vállára tette. Ez elég volt ahhoz, hogy megerősítse benne a falkához való kötődést, amíg Tamsyn meg nem érkezett.

– Egy SnowDancer nőt két órával ezelőtt elraboltak. Ha hét napon belül nem lelünk a nyomára, már csak a megcsonkított testét fogjuk megtalálni. És attól a látványtól még egy mentálnak is felfordulna a gyomra.

Az ajtónál kavarodás támadt. Tamsyn rohant be a szobába, mellette Kit és az ő

nővére, Rina: egy telt idomú, csábos nő, a falka katonája. Lucas Saschához fordult.

– Várjon meg odakint!

Ez a falka belügye volt. Most nem számított, mennyire vágyott rá Lucas, Sascha kívülállónak számított. Sőt, annak ellenére, hogy a férfi megkockáztatta és elmondta neki az igazat, még mindig kiderülhetett a mentálról, hogy ellenség.

A lány hosszan nézett Dorianra, majd hátat fordított és kiment. Ria becsukta mögötte az ajtót, kizárta a szobából.

Sascha lement a földszinti hallba. Dorian fájdalma továbbra is ott pulzált körülötte.

Érezte a szörnyű, kínzó szenvedést, minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne ordítson fel az őrszemmel együtt. Majdnem olyan volt, mintha vonzotta volna magához a fájdalmat, mintha magába szippantotta volna, a lelke mélyére, ahol az keveredett a saját, kibírhatatlan kínjaival.

Önök csak hidegséget sugároznak, undorító, fémes bűzt...

Sascha nem tudott megszabadulni Lucas szavainak emlékétől, sem a gyűlölettől, ami a szobában felé áradt. Dorian, Kit, az a gyönyörű, vörösesbarna hajú nő, még Tamsyn is. Mind úgy néztek rá, mintha ő lett volna a testet öltött gonoszság. Lehet, hogy az is volt.

Ha az alakváltóknak igaza volt, egy olyan faj tagja volt, ami engedélyezte a gyilkosságot, hogy megóvja az Elcsendesedés-programot.

Fizikailag Sascha nem tudta, mit tesz. Senki sem képezte ki erre, még azt sem tudta, hogy igazából mi az, amit tenni próbált. Becsukta a szemét, belemerült az őt körülvevő sötétségbe és összegyűjtötte Dorian fájdalmát. Annyi volt belőle, hogy túlcsordult. A mentál eltökélten tovább gyűjtött, amíg az őrszemet körülvevő sötétség ritkulni nem kezdett és a szívében az agónia nem csillapodott.

A lány karja tele volt szomorúsággal, és csak egy módot tudott, hogy megszabaduljon tőle. Ösztönösen tudta, mit kell tennie, az elméje egy eldugott részében ott volt a tudás.

De ott nem lehetett. Alig látott, de felállt és karjában az érthetetlen, betakarított terméssel kibotorkált az épületből.

A maradék energiájával megerősítette az elméjét a mentálhálótól védő pajzsokat.

Azokban a pajzsokban volt az erő, ami őt életben tartotta. Ezek a védelmi vonalak csak akkor törnek meg, ha ő meghal, és már semmi energia nem marad, ami táplálja azokat. Csak abban reménykedett, hogy hazaér, mielőtt a sötétség elhatalmasodik rajta és belülről pusztítja el.

Lucas érezte, ahogy Dorianból kiszállt a fájdalom. A mellkasához szorította éppen az őrszeme testét. Úgy kérdezte meg: – Tamsyn, mit csináltál?

A gyógyító végigsimított Dorian arcán.

– Még alig fogtam hozzá. Ez nem én voltam. Dorian, mit éreztél?

– Mintha valaki fogta és elvette volna a fájdalmamat, és... békét hagyott a helyén. – Megrázta a fejét és felült. Nem szégyenkezett, amiért a falka segítségére szorult. Ezért voltak a társai, ha Lucasnak lett volna rá szüksége, ő is ugyanezt tette volna érte.

Rina Dorian ujjaiba fűzte a sajátját.

– Te most... – Nem talált szavakat, tanácstalanul nézett fel a gyógyítóra.

– Kiegyensúlyozott – szólt Tamsyn, amikor Lucas felállt. Dorian a homlokát ráncolta.

Hátrasimította a haját.

– Ez valami hihetetlen volt. Úgy éreztem, mintha melegség árasztotta volna el a testemet és kiszorította volna a fájdalmat.

Kitisztultak a gondolataim. Kylie halála óta először tisztán tudok gondolkodni. – Hagyta, hogy Rina átölelje és a mellkasára hajtsa a fejét.

Dorian végigsimított Rina meztelen karján, és Lucas tudta, hogy megkapaszkodik a nő

bőrének tapintásában, a falka illatában rajta.

Ennek semmi köze nem volt a férfi-nő

viszonyhoz, ez a falka gyógyító ereje volt.

– Ha nem te voltál, akkor ki? – fordult Tamsynhoz. A szíve lüktetni kezdett, mert alig akarta felfogni a különös megérzést, ami rátört. De az ösztönei ezt illetően még soha nem csapták be. És érezte a mentális erő vibrálását.

– Senkit nem ismerek, aki képes lenne arra, amit Dorian leírt – válaszolt a gyógyító. – Hallottam már történeteket erről, de azok csak mesék.

Dorian Lucasra emelte a tekintetét.

– Ez most nem számít. Meg kell találnunk a SnowDancer nőt, mielőtt a farkasok megvadulnak. Most még lebénítja őket a sokk, de az nemsokára dühvé alakul.

– Megtaláljuk. – Egy falkavezér ígérete volt ez. – Megkérem Saschát, hogy segítsen nekünk.

– Egy mentált? – Csattant fel éles hangon Rina. – Azok még a saját gyerekeiknek sem segítenének.

– Nincs más választásunk. – Nem volt más mód, hogy bejussanak a mentálhálóra.

De Sascha már nem volt ott. A recepciós szerint nem nézett ki valami jól, amikor elment.

– Meg akartam kérdezni, hogy jól van-e, de tudod, ő egy azok közül, szóval gondoltam, jobban örül, ha nem háborgatom.

– Köszi. – Lucas mindkét kezét zsebre vágta.

– Gondolod, hogy megy jelentést tenni a Mentál Tanácsnak? – kérdezte Rina, aki Lucasszal jött a földszintre.

Jogos feltételezés volt, de Lucas minden ösztöne lázadt ellene. Elővette a telefonját és beütötte Sascha kódját. Nem jött válasz.

– Gondolom, megtudjuk majd, ha itt az ideje. Szólj az őrszemeknek, hogy riadóztassák a falkát. Ha a mentálok megtudják, hogy szervezkedtünk ellenük, megelőző csapást mérnek majd ránk.

A mentálok nem tudták ugyan manipulálni az alakváltók elméjét, de ha akarták, meg tudták őket ölni. A legveszélyeztetettebbek a kölykök voltak. Ők még nem építették ki azokat a természetes védvonalakat, amik miatt az idősebbek nagyobb biztonságban voltak a mentátoktól.

Figyelte, ahogy Rina elviharzik, majd egy újabb kódot ütött a kommunikátorába. A falka összes tagja néhány percen belül értesül az eseményekről. A gyengébbeket az óvóhelyekre viszik, ahol a falka katonái meg tudják őket védeni. Az alakváltók nagy előnye az volt, hogy a mentáloknak nagyon közel kellett menniük ahhoz, hogy mentális úton 222

meg tudják őket ölni. Még egyetlen mentál sem ért el alakváltót nagy távolságból.

De ma, úgy tűnt, valaki messziről elérte Doriant.