HUSZONHARMADIK FEJEZET

Sascha a fiatal kardinálisra nézett, és meg akarta neki mondani, hogy ki kell engednie magából a dühöt és a fájdalmat. Az, ha elzárja ezt egy fal mögé, csak lassú halálhoz vezethetett. Ezt a saját bőrén tanulta meg.

– Nekünk is volt már néhány... balesetünk korábban. A Tanács úgy döntött, hogy meg kell tisztítani a családunkat a nemkívánatos tulajdonságoktól. – Judd Marlee-ra pillantott.

– A nem vér szerinti leszármazottak választhattak, hogy megszakítanak velünk minden kapcsolatot vagy alávetik magukat a rehabilitációnak.

Sascha megértette, mit jelentett ez a kijelentés. Ettől pedig a szíve szakadt meg, megszólalni sem tudott. Marlee vér szerinti anyja lemondott a kislányáról, otthagyta őt, hogy megkínozzák. Egy ilyen elképesztő árulást senki nem érthetett meg, akinek emberi vagy alakváltó szíve volt. Sascha szíve pedig már nem egy mentál szíve volt, ha egyáltalán az volt valaha.

– Hogyan lehettek még életben? – Lucas az ajkához emelte Sascha kezét és megcsókolta.

A lány tudta, hogy ezzel nem a sajátjának akarta megjelölni. Természetes gesztus volt ez, hogy megnyugtassa a párját, Lucas talán észre sem vette, mit csinált. A szobában ülő mentálok azonban észrevették és elcsodálkoztak. – Sascha szerint ha leváltok a mentálhálóról, az elmétek nem kapja meg a szükséges visszacsatolást, ami a működéséhez kell.

– Mi is ezt gondoltuk – kezdte Walker. – Amikor úgy döntöttünk, hogy megszökünk, azért jöttünk a SnowDancerekhez, mert tudtuk, milyen viszonyban állnak a mentálokkal. Mindenki lelkiismeret nélküli, brutális gyilkosoknak tartja őket, mi azonban kutatásokat végeztünk, és tudtuk, hogy Tobyt és Marlee-t nem ölnék meg rögtön.

Sascha összevonta a szemöldökét.

– Nem hiszem, hogy a kicsiknek ezt hallania kell. – Érezte a félelmüket.

– Én is ezt mondtam nekik – horkant fel Hawke és elhúzta a száját. – Mi nem beszélünk ilyesmikről a kölykeink előtt.

– És bízzuk őket a ti gyengéd gondoskodásotokra? – kérdezte Judd.

– Sienna, fogd a gyerekeket és menj! – parancsolta Hawke. Sascha legnagyobb meglepetésére a konok tini lány megfogta Toby kezét.

– Marlee, gyere ide!

A kislány az apjára nézett, és amikor az bólintott, szinte rohant Siennához. Megfogta a vörös lány másik kezét. A kisgyerekek, úgy tűnt, hozzászoktak az érintéshez az alatt a néhány hónap alatt, amit itt töltöttek, az idősebbek pedig igyekeztek ezt elfogadni, a kicsik kedvéért. Egyetlen normális mentál sem engedte volna meg, hogy mások befolyásolják a gyerekeiket, de a Laurenek aligha voltak hétköznapiak.

– Ezt Marlee-ért és Tobyért teszem, nem a te kedvedért – fordult dacosan Hawke felé a tini.

Az alfahím gúnyosan tisztelgett a lánynak.

– Isten ments, hogy bármit megcsinálj, amire én kértelek!

– Jogom van tudni, mi történik itt – nézett a nagybátyjaira Sienna. – Nem vagyok már gyerek.

– Maradj kapcsolatban velünk. – Walker hangja semmit nem árult el abból, mi a véleménye, hogy Sienna a „sötét oldalra” állt és engedelmeskedett Hawke parancsának.

Senki sem szólt egy szót sem, amíg az ajtó be nem csukódott Sienna és a kicsik mögött. Utána a halálról beszéltek.

– Szóval úgy gondoltátok, a halálba indultok – mondta Sascha.

– Természetesen – bólintott Walker. – De adni akartunk Tobynak és Marlee-nak egy esélyt. Ők elég fiatalok voltak ahhoz, hogy megváltozzanak, az ő elméjük még képlékeny volt. Abban bíztunk, talán túlélik, hogy leválasztják őket a mentálhálóról, talán sikerül átalakítaniuk az elméjüket. Nem volt sok esélyük, de több annál, mintha maradtak volna.

– Sienna?

– Ő akkor már tizenhat éves volt. – Walker tekintete annyira hűvös volt, Sascha meglepődött, amikor rájött, hogy a szeme ugyanolyan halványzöld, mint Marlee-é. – Azt feltételeztük, hogy a farkasok veszélyesnek fogják őt tartani és megölik.

– Mégis idehoztátok? – csattant fel Lucas. – A biztos halálba küldtetek egy fiatalt?!

Ha Sascha nem lett volna meggyőződve arról, hogy ez lehetetlen, azt gondolta volna, hogy Judd ingerülten összeszorítja a fogait.

– Sienna inkább választotta a halált, mint a rehabilitációt. Ha nem hozzuk magunkkal, követett volna minket.

Sascha végigsimított Lucas lelkén a képességével, aminek a használatához egyre jobban értett.

– Igazuk van – mondta. – A rehabilitáció rosszabb a halálnál. Rosszabb, mint bármi, amit el tudsz képzelni.

Lucas engedte, hogy a lány megnyugtassa, gondoskodással borítsa be a szívét.

– Miért nem öltétek meg őket? – kérdezte Hawke-tól.

– Nem vagyunk hülyék. Egyértelmű volt, hogy azért jöttek ide, hogy megölessék magukat egy alakváltóval. – A farkas falkavezér ökölbe szorította a kezét az asztalon. – Elfogtuk őket és azt terveztük, váltságdíjat kérünk értük.

– Mi pedig elmondtuk neki, hogy a váltságdíjat a Tanács fogja kifizetni és hogy miért – folytatta Judd. – Ezzel Hawke rossz helyzetbe került. Nem tarthatott a területén öt mentált, akik a mentálhálóra voltak kapcsolódva. De a lelkiismerete nem engedte, hogy kivégezzen minket vagy átadjon a Tanácsnak, hogy azok rehabilitációra küldjenek. Ő javasolta, hogy váljunk le a mentálhálóról.

– Azt tudtuk, hogy ezt kellett tennünk, ha bármelyikünk túlélte volna a SnowDancerek támadását – tette hozzá Walker. – A Tanács megsemmisített volna minket a mentális kapcsolaton keresztül, amint rájönnek, hogy megszöktünk. Senki sem árulhatja el a mentálokat.

Judd egyenesen Saschára nézett. A lány ekkor vette észre, hogy a férfi nagyon is helyes volt, a mentálok tökéletes vonásaival.

– Az ötlet Siennáé volt – mondta a sötét hajú férfi. A viselkedése éppen olyan kimért volt, mint a testvéréé.

– Milyen ötlet? – Saschát lenyűgözte a Lauren család. Egyértelmű volt, hogy a két legfiatalabb valóban kezdett az alakváltókhoz alkalmazkodni, az elméjük megértette az ő

életmódjukat. Judd és Walker azonban a régi életükben ragadtak. Túl sokáig éltek hazugságban.

Ők nem olyanok voltak, mint Sascha, akit a képességei arra sarkalltak, hogy elmerüljön az érzelmekben. És ott volt még Sienna, a két véglet között. Tizenhat évesen az átnevelése majdnem teljes lehetett. Ő akkor már készen állt arra, hogy a nagy mentálgépezet egy csavarja legyen.

– Egy családi mentálháló ötlete – mondta Walker és a lány szemébe nézett. – Azt javasolta, hogy sorban, egymás után szakadjunk el a hálótól, egy ezredmásodperccel a másik után.

– Mintha lemészárolnánk őket – vetette közbe Hawke. A szemei olyan kékek voltak, mint a sarkköri jég. Sascha leküzdötte a vágyát, hogy kinyújtsa a kezét és megérintse.

A farkas valószínűleg leharapta volna a kezét. Az a nő, aki majd Hawke párja lesz, bizonyára vagy nagyon bátor, vagy nagyon buta.

– Pontosan – bólintott Walker. – Amint leváltunk a mentálhálóról, összekapcsolódtunk az egyik családtagunk elméjével. Az elsőnek, aki leszakadt, elég erősnek kellett lennie ahhoz, hogy rögzítse ezt a kapcsolatot és azelőtt túlélje az elszigeteltséget.

– Sienna? – kérdezte Sascha.

– Nem. Ő kardinális, de nem tudta még eléggé kezelni a képességeit, hogy erre képes legyen. Judd tette meg. Én szakadtam le utoljára, ki kellett vezetnem a gyerekeket.

Sascha úgy gondolta, Judd képességei majdnem olyan erősek lehettek, mint egy kardinálisé, ha rögzíteni tudta a kapcsolatot.

– És működött? – A szíve a torkában vert.

– Igen. Egy zárt rendszert alkottunk, amelyet a benne kialakuló erő folyamatosan táplál.

A lányban izgalom és remény támadt.

– Lehetséges, hogy...

Walker a szavába vágott, mielőtt a lány kimondhatta volna a kétségbeesett kérdést.

– Nem, Sascha. Sajnálom. – A szavai kedvesebbek voltak, mint amilyenre Sascha egy mentáltól számított. – Ahhoz, hogy a körünk működjön, le kellett zárnunk. Három kifejletlen elme van a körben, Juddnak és nekem minden erőnkre szükségünk van, hogy ezt így is tartsuk. Amíg Sienna elég idős nem lesz ahhoz, hogy segítsen, kettőnknek kell megakadályoznunk, hogy Toby és Marlee ösztönösen vissza ne kapcsolódjanak a mentálhálóra.

– Abban a pillanatban, hogy kinyitjátok a kört – suttogta Sascha –, ők megpróbálnának visszacsatlakozni.

Judd bólintott.

– Nem tehetnek róla. Mi így születtünk.

Állandó bennünk a késztetés, hogy a mentálháló részei lehessünk. Walker és én elég idősek vagyunk ahhoz, hogy ezt elfojtsuk, de ez még Siennának is gondot okoz néha. Nem kockáztathatjuk meg, hogy kinyissuk a kört és elveszítsük őket.

– Megértem.

Lucas megmozdult Sascha mellett.

– A legfontosabb, hogy a fiataljaitokat megvédjétek. – A hangjában nem volt vád, Sascha tudta, hogy a férfi ugyanígy döntött volna a helyükben. De érezte benne a keserűséget és a vágyat, hogy megvédje őt.

Tudta, hogy ha arra került volna a sor, Lucas feláldozta volna a Lauren család bármelyik tagját, hogy őt megmentse. Majdnem rémisztő volt, hogy ennyire szerette a lányt. Majdnem.

A másik két mentál Lucasra nézett.

– Igen.

– De – szólt Judd – arra képesek vagyunk, hogy gondoskodjunk a figyelemelterelésről, ami nektek kell. Walker és én erős telepaták vagyunk egy sor... szokatlan képességgel. Rájöttünk, hogyan tudunk visszalopózni a mentálhálóra egy gyenge mentál elméjén keresztül.

– Azt tervezzük, hogy az erőnket ennek a mentálnak a kapcsolódásán keresztül sugározzuk fel a mentálhálóra és összezúzunk néhány fontos kommunikációs csatornát. Elég nehéz lesz: az áttételes kapcsolat erőssége attól is függ, milyen nagy a közvetítő elme ereje, és a mi pasasunké csak 4,5.

Sascha tudta, miről beszélnek: az elme befolyásolásáról. Ez illegális és erkölcstelen is volt.

– Ha ezt teszitek, nem vagytok jobbak náluk.

Judd Hawke-ra pillantott, majd vissza a lányra.

– Csak a mentál és a mentálháló közötti kapcsolatot használjuk, a pasas elméjét nem.

Egyikünket sem nagyon érdekli, mi van a drogtól bódult önkéntesünk fejében. De ez a te döntésed.

Sascha azon tépelődött, vajon etikus-e megszegni az egyik szabályt, hogy betartsuk a másikat. Behatolhatnak-e egy elmébe, hogy megmentsék Brenna életét? A kérdés akkor dőlt el, amikor Hawke-ra pillantott és látta a körülötte remegő árnyakat. A falkavezér újra és újra meghalt, minden egyes percben, amit az elrabolt lány a gyilkos karmaiban töltött. A szívét bűntudat és gyász marcangolta.

– Önkéntes?

– A pénz beszél. Nem is érdekelte, hogy mire vállalkozik. Hawke intett Juddnak, hogy folytassa.

– A kommunikációs csatornát csak egy rövid időre tudjuk megszakítani. Nem kockáztathatjuk, hogy bárki lenyomozzon minket a közvetítő elmén keresztül. Ez az oka annak is, hogy egyikünk sem veheti át a helyedet, Sascha. Ha csak megsejtenék, hogy életben vagyunk, abban a pillanatban levadásznának minket.

– Elég lesz egy rövid idő is. A szakadás hatásai még hullámozni fognak egy ideig a hálón – gondolkodott el Sascha. – A gyilkosnak észre kell vennie az alakváltó- gondolatmintát, mire mindenki más lenyugszik. Még mielőtt idejük lenne elgondolkodni azon, mi baj van velem. És még azután sem fogják rögtön megérteni, hogy mi történt: a legtöbben még nem láttak alakváltóelmét belülről. – Kivéve, ha megtörténik a legrosszabb és egy tanácsnok fedezi fel őt először.

Megszorította Lucas kezét. Nem akart meghalni, nem akarta elveszíteni a férfit, akire huszonhat év magány után rálelt. De nem is lett volna képes néhány napnyi boldogságot lopni vele úgy, hogy közben a lelkén szárad Brenna halála. Az anyja része volt ennek a szörnyűségnek, Sascha úgy érezte, neki legalább egy áldozatot meg kell mentenie.

Még akkor is, ha őt senki sem menthette meg.

Majdnem összetört a gondolattól, hogy ez mekkora igazságtalanság. Miért kellett meglátnia a mennyországot, ha azt utána elvették tőle? Persze ezt a mennyországot soha nem is szánták neki. Az elméje az Elcsendesedés mérgétől már sokkal azelőtt bomlani kezdett, hogy a párduccal találkozott volna.

– Kiscica – dorombolt a fülébe Lucas. – Ne kínozd magad!

Mielőtt Sascha válaszolhatott volna, a férfi valami olyat tett, amitől néhány nappal azelőtt a lány még megrettent volna. Hátratolta a székét és Saschát az ölébe emelte. Lucas erejének láttán a mentálnak eszébe jutott, mennyire különböznek ők egymástól és mennyi meglepetés várt még volna rá, mennyi minden, amit már nem ismerhet meg.

Nem akart ellenállni a vágynak, Lucas vállára hajtott a fejét és beszívta a férfi illatát.

Lucas meg akarja majd állítani őt, de Sascha tudta, hogy véghez fogja vinni a tervét.

Számára a halál már biztos volt, a kérdés csak az, hogyan fog végleg távozni. Most tehát kiélhette az érzelmeit. Megérinthetett bármit, nevethetett, és hagyhatta, hogy nyilvánosan öleljék.

– Mi ugyan nem vagyunk a gyilkos számára vonzó neműek, de Walker és én gondolkodtunk azon, hogyan valósíthatnánk meg mi a tervedet. Hiszen mi már leszakadtunk a mentálhálóról – szólt Judd, miközben figyelte, ahogy Sascha Lucas vállán nyugtatja a fejét. – Sajnos ehhez legalább egyikünknek fel kellene fednie, hogy életben van.

– Akkor pedig nyomozni kezdenének a többiek után – fejezte be a gondolatot Sascha.

– Megértem, Judd. Ne legyen bűntudatod azért, mert a gyermekeket véded. Én is ugyanezt tenném.

– A mentálok nem éreznek bűntudatot – a férfi szemei ridegek voltak.

A helyzet komolysága ellenére Sascha majdnem elmosolyodott.

– Hát persze.

Lucas egy puszit nyomott a lány orra hegyére. Ez a gesztus olyan játékos volt, hogy Sascha nem tudta tovább rejtegetni a mosolyát.

– Az én mentálom érez. – Lucas szemében nevetés táncolt, de a karjai szorosan tartották a lányt.

Hawke rájuk pillantott.

– És nem hagyjuk, hogy meghaljon.

Lucas Hawke szemébe nézett. Sascha nem értette, mire voltak képesek a ragadozó alakváltók a párjukért. Nem értette, hogy Lucas az övé volt, úgy, ahogy soha senki más.

– Nem, nem hagyjuk.

– Nem hajlandók megérteni, hogy én nem élhetek a mentálháló nélkül – rázta meg a fejét Sascha. – Mondd el nekik!

– Igaza van – szólt Walker. – Szüksége van egy másik mentális hálóra, amihez csatlakozhat abban a pillanatban, hogy leszakad a mentálhálóról. Ennek hiányában az elméje percek alatt elsorvad.

– És még ha meg is találnánk a módját, hogy kihozzuk a hálóról, akkor is élete végéig rab lenne, csakúgy, mint Toby és Sienna. – Judd a lány szemére mutatott. – A kardinális szemeket nem lehet elrejteni.

– Sascha nem fog bujkálni. – Lucasnak esze ágában nem volt elrejteni Saschát. A lány éppen eleget rejtőzködött már életében. – A párom mellettem fog állni.

– A Tanács meg fogja találni a módját, hogy megölje. – Walker tényszerű hangon jelentette ki ezt.

– Azt majd mi elintézzük – szólt közbe Hawke, és egyértelmű volt, hogy a többes szám a két falkát, a SnowDancert és a DarkRivert jelentette. – A ti dolgotok az, hogy kitaláljátok, hogyan tartsuk életben Saschát a mentálhálón kívül.

Mély csend ereszkedett a szobára. Lucas azt tervezte, hogyan fogja elriasztani a Tanácsot, hogy egy ujjal se merjenek Saschához érni. Lehet, hogy a mentálok nem éreztek semmit, de meghalni ők sem akartak.

Judd tekintete elrévedt, és egy pillanat múlva Walkerével ugyanez történt. Lucas nyaka bizseregni kezdett, ebből tudta, hogy a két mentál intenzíven használja telepatikus erejét. Mintha megérezte volna a férfi kényelmetlenségét, Sascha közelebb húzódott hozzá és a kezét Lucas tarkójára tette. A párduc érezte a lány testének súlyát, a forróságot és életerőt, ami belőle áradt.

Csodálatos volt, gondolta, hogy ilyen párt talált magának. Kizárt volt, hogy elveszítse.

– Van egy lehetőség – szólalt meg Walker.

Minden tekintet rá szegeződött.

– Sienna megpróbál meggyőzni minket arról, hogy az elménknek csak visszajelzésre van szüksége, és nem mindenképpen mentálvisszacsatolásra.

– Ezzel az a gond, hogy nem tudjuk ellenőrizni az elméletet anélkül, hogy valaki le ne szakadna a mentálhálóról. – Judd úgy nézett ki, mintha még mindig Siennával vitázott volna, miközben hozzájuk beszélt.

Sascha homloka ráncokba szaladt.

– Honnan kapnám meg ezt a visszacsatolást, ha nem mentálelméktől?

– Alakváltóelméhez kapcsolódnál. Később kifejtjük, miért gondoljuk úgy, hogy emberi elmék erre nem alkalmasak.

Lucas olyan erősen szorította magához Saschát, hogy a lánynak ellenkeznie kellett.

– Bocsi, kiscica – közben le nem vette a szemét Walker Laurenről. – Ez kivitelezhető?

– Természetesen nem! – Sascha felegyenesedett Lucas ölében és a füle mögé simított egy elszabadult hajtincset. – Hogyan tarthatnám fenn a kapcsolatot anélkül, hogy mindkét fél rendelkezne telepatikus képességgel? Minden mentálnak van minimális telepatikus ereje, már a születése pillanatában.

A vadállat Lucasban nyers kétségbeesést érzett Sascha szagán. Mintha a lány titkolna előle valamit.

– Hagyd őket beszélni, Sascha!

– Miért? – kiáltott fel a lány. – Hogy hazugságokat meséljenek be nekünk?!

– Sss! – végigsimított a lány arcán. – Ennyire el akarsz hagyni?! – Hogy lehet, hogy a lány nem akar megharcolni minden egyes pillanatért, amit együtt tölthetnek?!

Fájdalom torzította el a lány arcát. Zokogni kezdett és a tenyerébe rejtette az arcát.

– Nem bírom ki, ha még egyszer csalódnom kell!

Lucas azt kívánta, bárcsak el tudná venni Sascha fájdalmát, bárcsak ő lenne a pszichikus, nem a sebezhető párja.

– Sienna meg van róla győződve, hogy ez sikerülni fog. – Walker tekintete követte Lucas kezét, ahogy az Sascha tarkóját simogatta. – Azt mondja, az alakváltó párok közötti kötelék olyan, mint egy mentális kapcsolat. Ez a párzáskor kialakult kapocs életben tarthatja Saschát, miután leszakadt a mentálhálóról.

Sascha felkapta a fejét.

– Azt hiszed, én nem gondoltam már erre?!

– Micsoda? – mordult fel Lucas. – És nekem miért nem szóltál? – A benne lakó párduc vicsorított dühében.

– Kérdezd meg tőlük! – Sascha elkeseredettebb és dühösebb volt, mint amilyennek valaha látta. – Azért, mert egyetlen elme nem tud annyi visszacsatolást adni, amennyire szükségem van, anélkül, hogy el ne pusztítaná önmagát. Ha bármilyen módon kapcsolódnék veled, azzal lassú halálra ítélném mindkettőnket.

– Ez igaz – bólintott Walker. – A mi családi hálónk ugyanolyan alapon működik, mint a mentálháló, csak kicsiben. A visszacsatolás valahogy felhalmozódik. De mi mind mentálok vagyunk, és mind egyszerre tápláljuk és fogyasztjuk a háló forrásait. Azt gondoljuk, ez az oka annak, hogy a visszacsatolás megsokszorozódik.

– A ti esetetekben ez a hatás nem jelentkezne. Hogy ezt ellensúlyozzátok, kapcsolódnotok kellene több falkataghoz.

Három vagy négy elme már elég hátteret adna, elég tartalékot tudna képezni. Olyan maradék erőt, amit az elmék nem használnak fel. így senkit sem szívnál le teljesen.

– Ez lehetetlen. – Sascha az asztalra támaszkodott. – Azzal egyetértek, hogy a párok közötti kapcsolat majdnem mentális.

De ilyet nem tudok kiépíteni a falka többi tagjával. Hogyan párosodhatnék több leopárddal?

– Sehogy – csattant fel Lucas önkéntelenül.

– Te az enyém vagy. Ennyi.

Sascha összeráncolta a szemöldökét, úgy nézett Lucasra.

– Ezt én is tudom, uram, királyom! Csak rá akartam mutatni arra, hogy amit Walker javasol, az lehetetlen. Senki mással nem tudok ilyen kapcsolatot létesíteni, csak veled.

Lucas vadállati énje gyűlölte volna, ha Sascha valaki máshoz is kapcsolódott volna, de ráébredt, hogy ha így életben tarthatta volna, akkor megosztozott volna rajta. A szíve szakadt volna meg, de megtette volna. Életében először értette meg ilyen mélyen a saját érzéseit.

– Más ötlet? – kérdezte Hawke. Csend.

A farkas felállt.

– Készüljünk a háborúra!

Sascha egész úton vitázott Lucasszal.

– Feláldoznád több száz alakváltó életét, csak hogy néhány nappal többet tölthess velem?

– Egy perc veled többet ér nekem, mint ezer élet.

– És mi van Juliannál és Romannál? Mi van Kittel? Rinával? Őket is mind feláldoznád?

A kérdések mindegyike Lucas szívébe mart.

– Ők nem fognak meghalni.

– Hogy a fenébe ne halnának meg?! – Sascha káromkodott, és ebből Lucas tudta, mennyire túlfeszítette a húrt. – Ha a Tanács úgy dönt, hogy megsemmisíti a falkádat, akkor annak minden egyes tagját meg fogja öletni. Akkor is, ha ez évekig tart.

– Azt akarod hát, hogy dőljek hátra, és nézzem, ahogy megölöd magad?! – Olyan dühösen támadt a lányra, hogy Sascha hátracsapta a fejét, mintha Lucas megütötte volna.

–

Nem. Azt akarom, hogy segíts megmenteni valaki életét. Azt akarom, hogy add vissza a büszkeségemet.

Lucas komoran nézett rá.

– Mikor vesztetted azt el?

– Amikor rájöttem, hogy az anyám gyilkosokat segített és rejtegetett.

Lucas Sascha keze után nyúlt, de a lány elrántotta az övét.

– Ne!

– A mi segítségünk nélkül nem tudod végrehajtani a terved – jegyezte meg Lucas. – A hátam mögött pedig senki nem fog együttműködni veled. – Mindenki tudta, hogy Lucas ezért kibelezné és apró darabokra szedné őket, amíg semmi sem marad a testükből. A férfi nem azért lett alfahím, mert tétlenül nézte, ha az övéi veszélybe kerültek.

És ez a lány a párja volt. Az egész Földet feldúlta volna miatta.

– Lehet, hogy nem is lesz rá szükségem – suttogta. – Lehet, hogy megpróbálom nélkületek. A pajzsaim sorra hullanak le, elkerülhetetlen, hogy lelepleződjem. Néhány nap múlva úgyis értem jönnek, akkor amúgy is le kell válnom a mentálhálóról, hogy ne rehabilitálhassanak.

Lucas ekkor tudta.

– Meg fogod tenni, akár segítünk, akár nem.

Lefékezte a kocsit az óvóhely előtt.