-=26=-

A Gemini-lépés

River's End és San Marino űrkikötő

Achernar

3133. március 18.

Raul dühösen megrázta a fejét, mintha le tudná rázni magáról a zsivajt. A kommunikációs csatornákon egymásba értek a jelentések, parancsok és figyelmeztető kiáltások, köztük néha statikus zörejjel, ami olykor egész parancsokat nyelt el. Ritka volt, hogy egy pillanatig minden tisztán hallatszott, akkor is inkább bizonyult vihar előtti csendnek; aztán jöttek a robbanások, újabb csapások záporoztak a hadsereg egységeire.

Tűz és shrapnel szaggatta föl az Acélfarkasok és a védők közti kihalt területet. Fényes lézernyalábok szelték át a távolságot, rakétavetők tűzcsóvái világították meg pár másodpercre a felperzselt talajt. Ahogy lassan fölkelt a nap, a csatát csupán kiégett, eltorzult roncsok jelezték. Korai veszteségeik között egy Fox páncélos és két légimotor szerepelt, még a délnyugati oldalon az űrkikötő leszállópályáinál. Azóta legalább négy APC-t veszítettek mikor csatavérteseket akartak bevetni. Kettőnek sikerült megszabadulnia utasaitól, mielőtt felrobbant.

Az emberéletben és felszerelésben esett károk ellenére Raul tudta, hogy idáig még sikerült elkerülniük a komolyabb veszteségeket. Mostanáig ki tudták használni a harci VTOL-ok előnyeit. Ez volt az első alkalom, hogy légi fölényben voltak az Acélfarkasokkal szemben. Egy Yellow Jacket, a Marksman, vagy SM1 repülő változata még Torrentet is zaklathatta gauss ágyújával. A hadsereg azonban már nem sokáig tarthatta fönt ezt az előnyt, mivel lassan teljesen kivilágosodott, de elégnek bizonyult, hogy az űrkikötő északnyugati határáig fejlődjenek föl, nagyjából egyvonalban a toronnyal és az adminisztrációs épületekkel.

Csaknem Tassa Kay visszavonuló csapatainak háta mögött.

Nem kis erőfeszítésbe került kibogozni a zsúfolt HUD jelzéseit. Idáig többé-kevésbé a terveik szerint alakultak a dolgok. Raul megkésett érkezése a kevésbé sikeres, Tassa Kay korai érkezése a sikeresebbik része volt. Mire teljesen kivilágosodott, Tassa kivezette embereit a városból és szembefordult a Kardhittel. A város szélén állította meg őket és néha úgy tett, mintha megpróbálná visszafoglalni az ipari szektort.

– Sandoval kezd nagyon ideges lenni, Raul. Minél hamarabb lépd meg, amit kell – mondta Tassa, s hátrasántikált pár lépést a sérült térdű Legionnaire-rel.

Két PPC-jével és könnyű gépfegyverével visszakergette az egyetlen megmaradt Marksmant; komisz lyukakat égetett az oldalsó páncéljába. Az Acélfarkas tank visszahúzódott, Raul pedig hagyta, inkább felkészült a következő csapásváltásra Torrenttel, miközben Tassa pozíciója felé küzdötte magát.

Torrent figyelmét ezúttal egy Giggins APC terelte el, ami sikeresen célba jutatott egy osztagnyi Gnome csatavértest. Miközben az Acélfarkas Elementálok megpróbálták távol tartani a Gnómokat a Tundra Wolftól, Raul két Jessie-t küldött az ellenséges vonalak ellen, amik rövid hatósugarú rakétákat záporoztak a csatamechre és a sérült Marksmanre.

Újabb másodperceket nyert vele.

Raul az adminisztrációs épületek felé fordult a Jupiterrel, újabb kétszáz métert tett meg hosszú, öt méteres lépésekkel. Elfehéredő ujjakkal szorította a botkormányt, ahogy kikerült egy nyitott szállítóhajó befogadására alkalmas hangárt. Kis híján három métert zuhant a földalatti kiszolgálószintre. Még mindig bizonytalannak érezte magát egy ekkora csatamech pilótafülkéjében, de természetes érzéke, ami kezdettől a mech-pilótaság felé hajtotta, most sem hagyta cserben.

Két Schmittel és VV1 Rangerekkel az oldalán újabb tucatnyi lépéssel kötötte össze a hadsereg védelmi vonalait. Még egy tucat… még egy…

Ekkor futott bele egy rakétafelhőbe, egy Behemoth és két JES rakétavetőiből.

Átvészelte a tűzvihart és a robbanásokat, amik újabb adag páncéltól szabadították meg, függőlegesben tartotta a gépet, és ráfordult a Behemothra. – Megint blokkoltak!

HUD-ján két ikon vészesen közel került a vonalaikhoz.

– Shandra felderítők kilenc-öt relatívnál. Álljanak rájuk.

Nem vesztegetett időt a gyors és halálos felderítőkre, inkább a Rangerekre és néhány Cavalier gyalogosra bízta őket, a Schmittek pedig máris előrelódultak, hogy ötvenmilliméteres ágyúikkal zaklassák az egyik JES-t.

Raul a Behemothra húzta a célkeresztjét és két rajnyi nagy hatótávú rakétát küldött felé, majd amint becsapódtak, a Jupiter PPC-ivel is lecsapott.

Sajnos a száztonnás tank még kibírta az ilyen támadásokat, bár negyvenpercnyi adok-kapok után a tank legénysége lassan aggódni kezdhetett a páncélzatuk miatt. A tank hátrált pár métert lánctalpain. Mintha csak tovább akarná buzdítani őket, egy Yellow Jacket VTOL jelent meg észak felől és egy gausslövedékkel hatalmas darabot szakított ki az aszfaltból nem messze tőlük.

Raul megragadta az alkalmat és az egyik elöl haladó JES-re állította az irányzékát. A PPC-k mellett ezúttal két könnyű gépágyúval szórta meg a rakétahordozó páncélját. A VTOL néhány veszélyes másodpercig követte Raul irányzékát, és egy gauss lövedékkel átszakította a JES meggyengült páncélját, majd elfordult és délnyugatnak tartott.

Mindkét Schmitt rázendített, sorozataik belemartak a Jessie belsejébe is, egészen addig, míg megtalálták a lőszerkészletét. A JES oldala először kitüremkedett a belső robbanásoktól, aztán kiszakadt és lángot okádott. A detonációktól ide-oda csapódott, amint elveszítette turbináit, felfordult és egyenesen a hátráló Behemothnak ütközött, tovább növelve az óriástank személyzetének aggályait.

Pár pillanatig Raul nem is talált magának új célpontot, és csaknem teljesen szabad volt az út a hadsereg vonalai és az űrkikötő tornya között.

– Ennél jobb alkalmunk sosem lesz, ezredes – mondta a rádióba, és ütközésig tolta előre a Jupiter gázkarját és maximális, ötvennégy kilométeres sebességével megindult előre.

Blaire nem vesztegette az idejét, hogy kétségbe vonja Raul szavait.

– Minden egységnek: váltsanak bal lépcsős alakzatba!

A VTOL-ok megindultak előre, egy lézerrel fölszerelt Cyrano pedig áldozatul esett egy JES rakétazáporának. A hadsereg vonala kissé szabálytalan, de hatékony ívben elfordult és követte Raul csatamechjét, hogy elzárják az űrkikötőt River's Endtől. A vonalaik végre összetalálkoztak Tassa Kay kis csapatával, biztonságos hátvédet kínálva nekik.

Raul átváltott a privát csatornára.

– Rendben, Tassa, vezesd vissza őket.

Csak a levegőt pazarolta; amint Tassa meglátta a hadsereg felzárkózó vonalait, először a sérült járműveket irányította vissza a biztonságosabb zónába, aztán maga is követte őket a Legionnaire-rel. Raul visszafordult a csata felé, hogy összeszámolja, mibe került a manőver az egységeknek.

Rangerei beérték az egyik Shandrát, és fel is borították, de egyikük lézertűz áldozatául esett. Egyik taktikai JES is elpusztult, cserébe megsemmisítettek egy Scimitart, ami korántsem egyenlítette ki a veszteségeiket. Diago százados Legionnaire-jének pedig egy Pack Hunter vágta le az egyik karját könyékből egy jól irányzott PPC-lövéssel. Kevésen múlott, hogy Diago egyáltalán visszajutott az alakzat biztonságába.

Még rosszabb volt, hogy Torrent csillagezredes tovább tört előre a harcvonaluk gyengébb, középső szektorában. Bizonyára bosszantotta, hogy Raul folyton elkerülte a szemtől-szembeni küzdelmet, ezért egy közeli APC-n töltötte ki a haragját. Kevesebb, mint tíz másodperc alatt törte föl a Saxont, a Purifier gyalogságát pedig jól célzott rúgásokkal szórta szét, aztán nehéz tűzerejét a hadsereg mozgó parancsnokságára, Blaire ezredes ellen fordította.

Blaire úgy szervezte meg a középső szakaszt, hogy csábítóan gyengének tűnjön, hátha Torrent még a csata elején belesétál. Ekkor könnyen körbevehették és semlegesíthették volna. Amíg Tassa alakulata megérkezett a város széléig, talán a hasznukra vált volna ez a manőver, most azonban azzal fenyegetett, hogy meghiúsítja manővereik utolsó fázisát, amennyiben sikerül éket vernie a soraik közé.

– Töltsék be azt a rést! – mondta Raul. – Ha áttörnek, végünk van!

Ki kellett tartaniuk és várni, amíg Tassa kicsalja a Kardhitet a város széléig.

A módosított erdészeti mech próbát tett, besétált Torrent és a Tribune közé, gépágyúival lemorzsolt egy adagot a Tundra Wolf páncéljából, és elég ideig magára tudta vonni Torrent figyelmét, hogy a mozgó bázis biztonságba húzódjon. Mielőtt Torrent rázúdíthatta volna minden haragját az átalakított mechre, Raul elősétált az alakzatból és egy távoli PPC-lövéssel belemart a Tundra Wolf oldalába.

Bevált. Torrent áthelyezte csatamechje súlypontját, és a Jupiter felé fordult.

– Raul Ortega. Most játszadozott velem utoljára.

Raul nyelt egyet.

– Ha nem tud lépést tartani, ne engem hibáztasson. Várjon egy kicsit, amíg visszahívom a kopókat. – Átváltott a saját frekvenciájukra. – Ne tüzeljenek a Tundrára. Hagyják közeledni.

Tucatnyi rakéta csapódott be a Jupiter egyik lábszárába és körülötte a földbe, Raulnak pedig megint meg kellett küzdenie a talpon maradásért.

Miután csillapította haragját, Torrent továbbra is érzékeltette rosszallását és folyamatosan tűz alatt tartotta Rault, amíg elhaladt a hadsereg vonalai mentén. Rakéták, lézer, megint rakéták. Mivel a többi egység nem vette célba a Tundra Wolfot, Torrent figyelmen kívül hagyta őket. A megkülönböztetett figyelem azonban egyáltalán nem töltötte el megkönnyebbüléssel, mivel Torrent helyét a gyengébb, középső frontvonalon azonnal átvette a két PPC-s Pack Hunter. Az Acélfarkasoknak túl sok mechjük volt, hogy a hadsereg kordában tudja tartani őket.

Torrent tovább közeledett, nyomában pedig az Acélfarkas frontvonal.

Most már szinte egymásnak vetett háttal küzdöttek, Tassa és Raul is saját ellenfelével foglalta el magát. Raul ellenőrizte a taktikai kijelzőt és látta, hogy ők ketten egy új, sovány ék csúcsát képezték a Kardhit és az Acélfarkasok között. Tassa Erik Sandovalt bosszantotta, Raul pedig próbált kitartani Torrent könyörtelen ostroma alatt. Csak egy vékonyka frontvonal kötötte össze őket az űrkikötő északnyugati sarkával.

Elérkezett az idő.

Az efféle parancsokat drámai előadásmódban szokás előadni, legalábbis a trividekben. Mintha valami időtlen szónoklatra lenne szükség, amit följegyez a történelem. Volt idő, hogy Raul is így gondolta. Most megkönnyebbülés és csalódás furcsa keverékét érezte, miközben egy kommunikációs csatornát nyitott, és csak annyit mondott:

– Tassa. Most.

Akár egy hirtelen lebontott sátor, aminek tartóköteleit egyszerre vágták el, a hadsereg ékje magába roskadt, Raul és Tassa pedig a gyalogosokat és sérült járműveket terelgetve maguk előtt, visszahúzódtak.

– Retrográd manőver – mondta Raul az általános taktikai csatornájukba. Blaire ezredes visszaigazolta a vételt, és másodlagos parancsokat kezdett sorolni a rádióba, hogy visszarendeljen minden egységet egyetlen erős, biztos ökölbe.

Az elképzelés az volt, hogy egymás közelébe hajtsák a Kardhitet és az Acélfarkasokat. Egy eltévedt rakéta, egy kóbor lézernyaláb: nem sok kell hozzá, de előbb rövid hatótávon belülre kell kerülniük.

Tassa vette észre először.

– Raul. Nem működik.

Raul sietve hátrált három lépést, ahogy Torrent egyik vékony lézere belekóstolt a pilótafülkéjébe. Olvadt ferroüveg csordult végig a fülke külső oldalán, aztán újra kikristályosodott. Raul pislogott párat, hogy elűzze a szeme káprázását.

– Adjunk még egy kis időt nekik.

Ahogy a hadsereg visszavonult és nyomukban túl gyakran maradtak füstölgő roncsok és mozdulatlanul heverő csatavértek, a Kardhit és az Acélfarkasok egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. A visszavonuló alakzat éppenséggel kölcsönösen erősítette egymást és két szárnyát kiterjesztve észak-déli nyomást fejtettek ki, amitől a három fél lassan egy aszimmetrikus tortaszelet alakját vette föl.

Az Acélfarkasoké volt a legnagyobb hadtest, de a hadsereg két fronton harcolt. Egyelőre.

– Ortega – mordult Blaire figyelmeztetése Raul fülébe.

Egy másik hang új problémára hívta föl a figyelmet.

– A Farkasok vadászgépeket küldtek föl.

Ahogy a hadsereg végre kihúzódott a felszállópályáról, négy vadászgép gördült elő az egyik csapatszállító fedezékéből. Amint a levegőbe emelkednek, a még alacsonyan járó nap az Acélfarkasokat segíti a lapos bombázásokban.

– VTOL-ok! – Raul tudta, hogy jó embereket küld a halálba, de tudta, hogy még nem járt le az áldozathozatal ideje. – Előre és kössék le a vadászokat. Időre van szükségünk. – Két Yellow Jacket és az egyetlen megmaradt Cyrano előredübörgött. A Cyrano el sem jutott az ellenséges vonalak fölé, egy Catapult rakétái darabokra szaggatták a levegőben.

A Kardhit és az Acélfarkasok tovább nyomultak előre, szinte úgy tűnt, egymás oldalán harcolnak, mintha nem is törődtek volna egymással. Egy SM1 elkaszálta az erdészeti mechjük lábát és a gép hangos robajjal zuhant az aszfaltra. Diago jelentkezett be a rangidős tisztek csatornáján.

– Raul, talán át kéne gondolni…

– Működni fog – ígérte Raul. – Csak még egy kis idő.

Célkeresztjével befogta a Tundra Wolfot és PPC-ivel lecsapott rá, újabb tonna olvadt páncéllal terítve be az aszfaltot. Működnie kellett. Achernarnak nem volt más választása és kifutott az időből.

*

Erik majdnem föladta a küzdelmet a Legionnaire-rel és leírta őket, mikor eltűntek az ipari negyedben.

Privát csatornán szidta Michael Eust, aki úgy állította föl a csapdát, ahogy ő jónak látta, nem pedig úgy, ahogy Erik utasította. Az igazgatójának ugyan sok, eddig rejtett tehetsége volt és még titkosabb lojalitása, de a katonai tervezés nem szerepelt túl jól közöttük. Lassan mozgó lánctalpasokkal próbálta elzárni az utat arra gondolva, hogy a nehéz páncélzatuk csökkenti a lehetséges veszteségeket. Még egy elsős kadét is tudta, hogy először egy gyors reagálású járművel kell megtorpantani az ellenséget, hogy leragadjon egy helyben, csak aztán jön a nehéztüzérség, hogy elvégezze a munkát.

Erik haragja rövid életű volt.

Amikor elérte a város szélét, azt tapasztalta, hogy a csapatai többször visszaverték a Legionnaire kísérleteit a város visszaszerzésére. Saját gépágyújával járult hozzá a védelem tüzéhez, elsősorban a Legionnaire-re, vagy az egyik módosított ipari mechre koncentrálva. Miután személyesen iktatta ki az átalakított rakodómechet, célkeresztje csak a Legionnaire-t találta meg.

Ahogy a csatamech visszahúzódott a városból, hogy csatlakozzon a hadsereg többi részéhez a San Marino határában, Erik óvatosan követte az árulókat. A Kardhit gondosan irányított tüzérsége és az Acélfarkasok felől érkező nyers, vad támadások között a köztársasági hadsereg lassan felmorzsolódni látszott. Végül úgy tűnt, végleg összeomlik, és visszahúzódik.

Az Acélfarkasok látszólag készen álltak addig folytatni, míg az achernari hadsereg már csak emlék marad és mindössze a Kardhittel kell megküzdeniük.

Csakhogy egy merész Shandra túl közel merészkedett Erik oldalához, miközben megpróbált kitérni egy Yellow Jacket fegyvereinek tűzvonalából.

Erik szinte közönyösen utasított két légimotorost, hogy hessegessék el a Shandrát. A könnyű fegyverek sötét foltokat égettek az oldalába, cserében egy tízmilliméteres ikergépágyú elfüstölte a légimotorost az üléséből.

Összeszorította az állkapcsát és érezte, ahogy újra feltámadt benne a harag, egy újabb Kardhit-katona halála láttán. Gépágyúját a Shandrára emelte és egyetlen hosszú, halálos sorozattal darabokra szaggatta a Shandra hátsó felét.

Erik talán meg is elégedett volna ennyivel, nem akart értékes lőszert pazarolni egyetlen kósza Shandrára, csakhogy a Kardhit vezéreként mindenképpen méltó bosszút kellett állnia.

Megfeszült, mikor riasztók szólaltak meg, és pár másodperccel később rakéták csapódtak be. Fél tucat a Hatchetman hosszúkás fejének oldalába robbant, a csatamech megingott, mint egy bokszoló, akit sorozatos balhorgok értek. A pilótafülke vadul megrázkódott, Eriket alaposan megcibálta a biztonsági öv, aztán valamelyik pánt reccsenve elszakadt, és ő félig kifordult az üléséből.

Az idegi visszacsatolás kétféleképpen működik: a pilótát segíti, amikor saját egyensúlyérzékével könnyíti meg a megterhelt giroszkópok munkáját, de ellene is dolgozhat, ha a pilóta megszédül, vagy a sisak kibillent egyensúlyérzéket továbbít a normálisan működő giroszkópnak.

Erik előtt megremegett a világ és gyomra összeszorult, ahogy a Hatchetman oldalra dőlt. Hallotta a figyelmeztető hangokat a kommunikációs rendszerben, el tudta képzelni, ahogy harcosai a segítségére sietnek, és szóra nyitotta a száját, hogy megtiltsa nekik.

Aztán a csatamech a földbe csapódott, és még jobban kitépte Eriket a székéből. A világ szürke árnyalatokba fakult és elhomályosult. Nem sokáig. Csak pár másodpercig.

Mire Erik teljesen magához tért, már túl késő volt.

*

Torrent hallotta a figyelmeztetést, hogy a Kardhit is ellenük fordult, de mivel számított az árulásukra, félretette a gondolatot.

A Jupiter elmorzsolása teljesen kitöltötte a tudatát és szinte minden mást kizárt a környező világból, ami nem ezzel volt kapcsolatban. A hadsereg taktikája sem számított igazán, még a törékeny vadászgépei nyomába eredő Yellow Jacketek sem tudták kizökkenteni.

Aztán a Behemoth legénysége közölte, hogy ledöntötték a lábáról a Hatchetmant, Torrentnek pedig észre kellett vennie, ha másért nem, azért, mert az Acélfarkasok elsődleges ellensége elesett.

Erik Sandoval harcképtelen volt ugyan, de még korántsem végeztek vele. Torrent maga is személyesen érintett lett a helyzetben, amikor néhány másodperccel később két kardhites Jessie négysorozatnyi nagy hatósugarú rakétával szórta meg. Ami nem a mellkasát és vállát találta el, felszaggatta a talajt, és megfeketedett aszfaltszilánkokkal terítette be a Tundra Wolfot.

Ma már túl sokszor fordult elő, hogy más egységek elvonták a figyelmét második párbajától a Jupiterrel és Raul Ortegával. Ő volt eddig az egyetlen mech-harcos, aki csatában megfutamodott előle. Dühösen elvicsorodott és az egyik kardhites bányászmechre húzta a célkeresztjét. Egy raj rakéta és két lövés a lézeréből – balra és jobbra –, és a mech kővágó karja máris leszakadt.

Még több Kardhit-egység fordult az Acélfarkasok ellen. Bányászlézerek és géppuskatűz mart a csapatai közé. Torrent egy pillanatra fölnézett, és összevetette a HUD jelzéseit a kinti látvánnyal, aztán három, gyors parancsot vakkantott.

– Minden mech támadja a köztársasági sereget – talán elveszíti az egyik Pack Hunterét, s talán az egyik ipari mech konverzióját, de Ortega emberei is megérzik majd, hogy odacsapott nekik. – Orvits csillagparancsnok – szólította az egyik megmaradt JES rakétahordozóját –, szedje le azokat a Yellow Jacketeket és védje a vadászgépeket. – Talán mégis szüksége lesz a légi fedezetre.

– Demos csillagkapitány, pusztítsa el a Kardhitet, és készüljön River's End bevételére.

Mire a csata véget ér, alig marad ellenség az útjában. Erről kezeskedik, kezdve- és végezve a Jupiterrel.

*

– Azt hiszem, megvannak.

Raul visszafordult az újult erővel támadó Acélfarkasok felé, és PPC-ivel célba vette a közeledő Tundra Wolfot, egyik szemét a másodlagos monitorokon tartva. Látta, hogy a Kardhit és az Acélfarkasok váltanak pár lövést, amitől rögtön éberebb lett, végül az Acélfarkasok egyik SM1 tankja egy csillagnyi nehéz járművel megindult, hogy oldalba kapja Erik Sandoval seregét.

– Ez az, Tassa. Most!

A Legionnaire újult lendülettel jött mozgásba, nem is törődve a sérült térdízülettel. Tassa maga mellé rendelte osztaga maradékát – egy Condort, egy Joustot és egy Demont. Ezúttal ipari mech nélkül maradt, és egyetlen APC sem követte. Ha csak félig is alakultak úgy a dolgok, ahogy tervezték, a Trooper szállítók már letették a páncélos gyalogságot a HPG-állomás közelében és vártak.

Ezúttal sokkal kevesebb védő állt Tassa útjában. Az újrarendeződött alakulat megkerülte a Kardhit vonalát, beérték a mozgó parancsnokságot a város szélén és kevesebb idő alatt verekedték át magukat mellette, mint amennyi idő alatt Raul szem elől tévesztette Torrent Tundra Wolfját.

Nem csak Erik Sandoval mozgó parancsnoksága volt gondban. Torrent Pack Hunterjei végre megindulhattak, ugrórakétáikon a hadsereg egységeinek közepébe szökkentek és fürgeségükben bízva kerülgették az ellentámadásokat.

Blaire ezredes is bajban volt, de nem tudott honnan segítséget kérni. Diago egy Catapulttal és egy módosított agromechhel volt elfoglalva. Blaire légimotoros kísérői egy megtermett építkezési mechet igyekeztek feltartani, de valószínűleg nem sokáig.

Raul PPC-kkel és hosszú gépágyúsorozatokkal igyekezett megtorpantani az egyik Huntert. Mindkét Pack Hunter megfordult és csaknem száz kilométeres sebességre kapcsolva futásnak eredtek a Jupiter felé. Legalábbis megpróbálták. Blaire az egyik Pack Hunter útjába kormányoztatta a mozgó bázist, hogy pár értékes másodpercre feltartsa.

A mozgó parancsnokság lassú és esetlen mozgású, sosem taktikai manőverekre tervezték, de ideiglenes gátként bevált. Raul kapkodás nélkül nézett szembe az egyik harminctonnás géppel. Finoman bánt a tűzgombokkal, mivel még mindig magas volt a mech hőmérséklete egy korábbi, Torrent elleni tűzzáportól. De még egy magányos PPC és két gépágyú is nagy pusztításra lehet képes.

A Pack Hunter úgy hullatta a páncélt, ahogy egy igazi farkas a téli bundáját vedlené le. A válaszul érkező lövés veszélyes sebet ejtett a bal vállon, de nem sikerült átütnie a Jupiter burkolatát, csak a páncélt bontotta le róla.

Nyolc minilézer okozott további gondokat Raulnak, tucatnyi helyről marták le a festéket és páncélt. Az egyik gyenge nyaláb egyenesen Jove fejébe mélyedt. Raul érezte az ózonkisülés jellegzetes szagát. Forróság öntötte el, hirtelen tudatára ébredt, mennyire izzad és mellkasán engedett a finom nyomás. A Hunter eltalálta a létfenntartó rendszerét és valahol megsértett egy hűtővezetéket.

Finomkodásra nem volt idő, a következő csapást pedig nem akarta megvárni, ezért Raul a forróságot kockáztatva visszalőtt a Pack Hunterre. Kékes villámcsapás perzselte le a páncélt a másik mech mellkasáról és felkarjáról. Ha a pilóta azt hitte, másodszor is szerencséje lehet, Raul a meggyőzőbb hatás kedvéért is belemart a Hunter giroszkópházába a géppuskájával és szilánkosra roncsolta. A Pack Hunter megtántorodott, esetlenül balra táncolt, aztán összeroskadt, mint egy rongybaba.

A másik Pack Hunter éppen átrepült a Tribune fölött; röptében irányt váltott, és két APC közé érkezett. Egyiket egy komisz PPC lövéssel fordította föl közvetlen közelről, a másikat pedig egyszerűen felrúgta.

A hadsereg gyalogsága végezte a dolgát, szétszóródtak, apró, nehéz célpontot kínáltak a mechnek. Két Hauberk osztag önfeláldozóan megrohamozta az Acélfarkasok építkezési mechjét, amíg egy Cavalier specialista felkapaszkodott, és átvette az irányítást a módosított mech fölött.

– Kettő! – szólt bele Blaire ezredes a tiszti kommunikációs csatornába. Két mech két perc alatt. Aztán a következő pillanatban elveszítették az utolsó ipari mechjüket a Kardhit-csapatokkal szemben. – Nagyjából egál.

Raul bólintott.

– Most pedig lássuk, sikerül-e legalább egyszer végre a mi oldalunkra billenteni az esélyeket. – Átváltott egy biztonsági frekvenciára, amit általában a vámosok szoktak hasnzálni. – Palos. Minden készen van?

– Minden kész, százados – jött azonnal a válasz.

– Akkor csináljátok.

Hosszabb parancsra nem volt szükség. Riasztók követelték a figyelmét. Félig még sikerült megfordulnia, mielőtt Torrent csillagezredesnek végre sikerült utolérnie őt és teljes arzenáljával lecsapott rá. Egy nagyobb, vörös és négy kisebb lézernyaláb olvasztotta le a páncélt Raul jobb oldaláról. Rakéták robbantak fülsiketítően, végig a Jupiter teste mentén. Tűzvirágok nyíltak a térde, dereka, mellkasa mentén, végül két rövid hatósugarú rakéta csapódott a csatamech fejébe.

Ferroüveg csikorgott és repedezett végig, majd berobbant, mikor feladta az ellenállást. Szilánkok terítették be a fülkét, felhasogatták Raul nyakát és mellkasát. Egyik keze lecsúszott a Jupiter botkormányáról; a hatalmas szerkezet a jobb oldalára dőlt, végre megadta magát a gravitációnak.

Raulnak még volt egy másodperce, hogy eszébe jusson, azt ígérte Jessicának, hogy egészben tér vissza a csatából, mielőtt a mech a repülőtér aszfaltjára zuhant volna.

Aztán már erre sem futotta, mikor a fülke is becsapódott, és elborította a sötétség.