-=16=-

Közönség

River's Run síkság

Achernar

3133. március 4.

Az eső rendületlenül esett tovább, sáros víz hömpölygött a kiszáradt folyómederben, mintha a vizet sosem terelték volna el, hogy jobban szolgálja River's End városát. Homoktól fekete esőpatakok csorogtak végig Erik Hatchetmanjének szélvédőjén is, az Agave-dombság szélénél.

– Adást fogtunk, Lord Sandoval! – hallatszott Michael Eus hangja, aki a páncélozott mobil bázisból jelentkezett be, Hangja megreccsent, mikor Erik rangját mondta. Talán csak a rádióadás kihagyása volt. – Erik… uram! Powers Lovag elesett. Adás átjátszása meg…

A mobil parancsnokság egyik technikusa Eus szavába vágva kapcsolta az adást. Egy köztársasági katona jelentette a bázisnak és Blaire ezredesnek, hogy Kyle Powers súlyosan megsérült – valószínűleg meghalt – a csatában. Borzongás futott végig Erik hátán. A csata utolsó pillanatainak jelentését hallgatva kivált a menetoszlopból és felsietett egy kis, sártól csúszós dombtetőre. Mély mennydörgés üdvözölte a Köztársaságot. Eső tapsolt Erik csatamechjének fején.

Féltucat átalakított bányászmech folytatta az útját a régi folyómeder mentén. Egy Behemoth, két Condor, és négy Joust követte őket, mögöttük két sorban a parancsnoki és az utánpótlási járművek. A menetoszlop hátsó feléről kivált a mozgó parancsnokság is a MIT 23-as MASH-egység mellől, és megállt Erik és a sereghajtók között. Ranger felderítőjárművek keveredtek csapatszállítókkal, egy osztagnyi veterán Demon gurult tovább, a JES rakétahordozók pedig a menetoszlop végén cirkáltak föl-alá, mintha izgatottan várnák, mikor nyomulhatnak előre.

Ez volt minden hadereje, amit össze tudott gyűjteni, mióta Michael Eus meghozta bácsikája utasításait.

Elég, hogy megtartsa River's Endet. Remélte.

– Több idő – dünnyögte magának. Még egy hét csatározás jobban kimerítette volna a köztársasági erőket. Még kettő jobb lett volna.

– Hogy mondta, uram?

– Semmi, Michael. – Erik magában szitkozódott, amiért nem ügyelt a hangérzékeny mikrofonra. – Az idő miatt aggódtam. A folyó miatt hosszabb kerülőt kell tennünk. – Nem volt teljesen igaz. A hirtelen jött áradás nélkül is kerülőutat választott volna, hogy kelet felől érkezzen River's Endhez.

– Még tizenöt óra, amíg megérkezünk, uram. Utasíthatom az egységeket, hogy növeljük a tempót.

Erik elfintorodott, érezte, ahogy gyűlik benne a harag.

– Én is ki tudom adni a parancsokat, ha szükségét érzem, Michael. Továbbra is figyeljék a köztársasági katonai sávokat.

– Igenis, Lord Sandoval – Michael megadta a kellő tiszteletet, bár rövid szünetet tartott, mielőtt válaszolt volna.

Mit is várhatna egy olyan embertől, aki úgy lett bácsikája katonája, hogy megvásárolták a hűségét? Michael Eus személyesen hozta el a gróf parancsait Eriknek, egy kódolt verifaxot, ami megparancsolta, hogy minden Kardhit-egység induljon meg az Acélfarkasok ellen, vagy bármi más módon gátolja Torrent csillagezredes tervét, hogy Kal Radick ne tudjon több támogatást küldeni Ronelre.

– Kössétek le őket Achernaron.

Ez volt Aaron Sandoval parancsa. Legdíszesebb egyenruhájában látszott a képen, amennyire csak a HPG nélkül ezt látni lehetett egy adáson, egyszerre főkormányzóként és a Kardhit vezéreként. Nem homályosította el kérdés, vagy bizonytalanság a tekintetét. Aaron Sandoval a látszat mestere volt.

– Ne hagyd, hogy Torrent visszavonuljon Ronelre, Erik. Ne hagyd, hogy megszerezze a helyi HPG-állomást. Kal Radicknak van egy ugróhajó-alapú hiperpulzus-generátora. Ha hagyjuk, hogy kiépítse egy új kommunikációs hálózat gerincét, a Kardhit csak súlyos erőfeszítések árán lesz képes szembeszállni vele. Hallgass Michael Eusra. Ő a szemem és a fülem – olykor a kezem is – Achernaron, már az érkezésed előtt is az volt. Neki lesznek javaslatai.

Erik pedig arra gyanakodott, hogy Eust esetleg Brion Stempres próbálja megvesztegetni.

– Kapcsolatba lépett már River's End-i barátainkkal? – kérdezte Erik a privát csatornán. A Sonora-fennsíkról érkező jelentések elhalkultak és megritkultak, néhány megerősítette, hogy Kyle Powers ütközetben halt meg. – Készen állnak a fogadásunkra?

Michael hangja magabiztosságot árasztott az éterben.

– A bácsikájához hű hírügynökségek készen állnak, hogy kedvező színben tűntessék föl az érkezésünket. A Taibek Bányászvállalat, a Steyger, és a Fronc területeit kiürítették az ipari negyedben. Ez együtt elegendő és védett felvonulási területet kínál, a raktárépületekben pedig minden felszerelésünk elfér. A logisztikai utánpótlások, az élelem és felszíni kiszolgálás megszervezve.

Ami együttesen egészen jó műveleti központot biztosít Eriknek River's End határában, a város és a katonai támaszpont között. Talán még némi jóakaratot is kivívhat vele a lakosságból. Az ilyesmi sosem ártott.

Előremenetbe kapcsolta a Hatchetmant, és a menetoszlop élére állt. Félresöpörte a mellékes gondolatait, nem hagyta, hogy bácsikája közbeavatkozása aggassza. A Sandovalok hosszútávú játszmájában még az olyan meglepetésekre is számítani kellett, mint Michael Eus hűtlensége. Bizonyos értelemben nehéz volt nem úgy érezni, hogy semmibe veszik. Aaron Sandoval gróf nem volt itt személyesen, mint Erik. Ez többet jelentett, mint egyszerű rangot. Erik nem hagyhatja, hogy bámészkodóként bánjanak vele ebben a játszmában. Nem. Ő a táblán, és játékban maradt.

Egy lovag, vagy legrosszabb esetben gyalog. Az ötlet bizonyos mértékig még szimpatikus is volt neki, és érezte, hogy mosolyra húzódik a szája. Egy gyalogos Caesar játékában.

A gyalogosok pedig, ha túlélték küzdelmet, igen erős figurák lettek a táblán.

River's End

Achernar

Jessica Searcy az alsó ajkába harapott. Nem olyan erősen, hogy vérezzen, csak annyira, hogy a fájdalom fókuszálja az érzelmeit. Súlyos, aranyszínű függönyökön át szűrődött be a borongós nap szürke ragyogása. A díványon ült, maga alá húzott lábbal, a Tri-Vid távirányítója mellette a párnán. Bal hüvelykujja az időzítőn pihent, az asztal szélén egy bögre kihűlt kávé. Megnyomta a rövid visszajátszás gombját, és a jelenet újra meg újra meg újra lejátszódott előtte. Amint Raul Ortega megcsókol egy másik nőt.

Jessica minden részletet megjegyzett. Már abban sem volt biztos, mit keresett a trivid memóriájában. Látta, amint Raul kicsit meghökken valamin, aztán a vörös hajú nő megragadja a mellényét, és magához húzza, hogy erőteljesen szájon csókolja. Már ez is elég nehezen elviselhető látvány volt, de mikor Raul keze fölnyúlt, és szenvedélyes mozdulattal megragadta a fejét, hogy magához húzza, az minden egyes alkalommal jeges szilánkot döfött a szívébe.

Végül Raul húzódott el, de arcán nyoma sem volt zavarnak, vagy szégyennek. Pár szót váltottak, amit elnyomott volna a műsorvezető hangja, de Jessica már rég lehalkította. Senki más képzelőerejére nem volt szüksége, hogy megmondja, mit lát. Raul félig derűs mosolyára sem volt szüksége, az elszántságra sötét, nagyon sötét szemében. Nem volt szüksége rá. Egyáltalán nem.

Még erősebben az ajkába harapva Jessica visszatekerte a felvételt.