-=9=-

Elszánt szövetségek

Taibek bányásztelep

Achernar

3133. február 24.

A Taibek-hegység üres szemgödrökkel nézett föl Erik Sandoval-Groellre, miközben privát gépe átdübörgött a keleti bányák fölött. A sötét alagutakból csillevonatokat vontattak ki a túlterhelt traktorok, mióta a bányászmecheket mind elszállították katonai átalakításra. Az emberek a három aktív alagútban dolgoztak, vagy a csillék tartalmát rakodták át vagonokra. Gondosan kerülték az északnyugati fejtőt, ahol Erik fegyveresei őrizték a Kardhit fő felvonulási és karbantartási területét.

Szürke kőporfelhők szivárogtak ki a bányajáratokból, és elhomályosították a rakodóterület fölött a levegőt. Erik VTOL-jának rotorszele szétfújta a porfelhőt, ahogy elkanyarodott a leszállópálya felé. A gép kieresztette a futóművét, és egy kisebb, Ferret felderítő helikopter mellett ért földet. Amint a futómű földet ért, Erik már ki is ugrott, és a rá várakozó idősebb férfihez lépett.

– Stempres legátus – mosolyodott el nyájasan Erik. – Mindig öröm önnel találkozni.

– Igazán? Akkor miért késett egy órát?

Brion Stempres már elmúlt 48 éves, régi szabású szürke zakót viselt, de még mindig sugárzott belőle a harcos. Ősz haját rövidre nyírta, arcélei még fiatalosnak tűntek, ahol nem fedte sűrű szakáll. Kiemelkedő pályafutást tudhatott maga mögött a caseltoni Köztársasági Gárdában, először Aaron Sandoval apja, majd ő maga is felfigyelt rá. Achernari áthelyezésére és jelképes nyugdíjazására négy évvel ezelőtt, felesége halála után került sor. Vakszerencse volt, hogy Stempres éppen kéznél volt, mikor eljött az idő új katonai vezetőt keríteni Achernar élére.

Erik nem szívta mellre Stempres mogorva viselkedését.

– Jelentést kaptam, hogy az Acélfarkasok komolyabb támadást indítottak River's End ellen. A pilótámmal tettünk egy kitérőt az Agáve-dombság felé, hogy megnézzük, mi a helyzet.

Stempres felvonta a szemöldökét.

– Nagy kockázatot vállal, Lord Sandoval.

– Kockázat nélkül nem győzelem a győzelem – idézett Erik történelmi tanulmányaiból. – Gregory Cox tábornok. – Nem mintha Erik aggódott volna. Torrent már csaknem egy hete visszatartotta omnivadászait, és a hagyományos repülőgépeknél maradt. Erik VTOL-ja aligha volt komoly veszélyben.

– És mit látott?

– Újabb kóstolgató támadás – válaszolta Erik. – Talán egy kicsit erősebb, mint az eddigiek, de aligha veszélyezteti River's Endet. A Köztársasági gárda erősítést kért a biztonság kedvéért. – Megcsóválta a fejét. – Valakinek beszélni kellene már azokkal a farkasbőrbe bújt bárányokkal, hogy indítsanak végre egy igazi támadást.

Stempres legátus ártatlan tekintettel nézett rá.

– Valakinek, ugye? Nos, amíg ez megtörténik, legyen magának is egy kis gondolkodni való. – Egy digitális verifaxot húzott elő a zakója zsebéből, feloldotta a biztonsági zárat, és Erik felé nyújtotta.

Az ifjú nemes gyorsan átfutotta az iratot, amely arról értesítette Stemprest, hogy Kyle Powers Kóbor Lovag pár nap múlva megérkezik Achernarra. Erről Erik magától is tudott támogatói és kémei hálózatán keresztül. Aztán elért a lényeghez, amitől újra az elejére ugrott, és még egyszer elolvasta. Gondosan.

– Ez komoly ajánlat? – nézett föl Stempresre, mikor végzett.

– Az. Sir Powers kérése, hogy tájékozódjak hivatalos védelmi szövetség iránti hajlandóságáról. Az ajánlata szerint „legitim kiegészítő parancsnoki” rangot ajánl föl. Ezt a megnevezést használják, ha egymással versenyben álló katonai egységek – vagy külföldi alakulatok – közös hadműveletben vesznek részt.

Nem hivatalos elismerés volt az Exarchától, gondolta Erik, de már majdnem. Az ajánlat politikailag támogatott alakulattá teszik a Kardhitet, az a tény pedig, hogy Powers egyáltalán fölkínálta a szövetséget, csak egyet jelenthetett.

– A Köztársaság rossz passzban van – suttogta hangosan. Némi politikai nyomás itt, katonai akció ott… mennyit bír el a Szféra kormányzata? A bácsikájának végig igaza volt. Jobb, ha mentik, ami menthető. Ahogy a Befejezetlen Könyv – vagy az eredeti Újtestamentum – írja: ideje, hogy a cézár megkapja, ami megilleti őt.

Avagy, pontosabban fogalmazva, visszaszerezni azokat a világokat, amik a Sandoval családot illetik.

– Stempres legátus! – szólalt meg végül Erik. – Kérem, küldjön üzenetet Powers lovagnak, amint az ugróhajója beér a rendszerbe. Mondja meg neki, hogy beszélt velem az ügyről, de még nem sikerült megszereznie a hivatalos beleegyezésemet. Egyelőre.

– Úgy beszél, mint aki siet valahová, Lord Sandoval.

– Úgy is van – biccentett Erik az északnyugati fejtő irányába. Az egyik csipkés gerinc mögül kikandikált Erik Hatchetmanjének nyújtott formájú feje. – Ha erőltetett menetben átkelünk a Taibeken, előbb érhetünk oda, mint a köztársasági erősítés. – Ha mérsékelt erőkkel beavatkozik, készen arra, hogy visszavonuljon, amint szükséges, Erik a megmentő szerepében tetszeleghet, miközben alig kockáztat valamit. – Jól veszi ki magát, ha Powers látja, hogy hivatalos intézkedések nélkül is részt veszek a küzdelemben. Aztán, ha majd újra elküldi magát hozzám, majd vonakodva belemegyek.

– Ugyan mi értelme ennek? Miért nem egyezik bele vonakodva most, és óvja meg magát a veszteségektől?

Erik csak mosolygott Stempres politikai ravaszságának hiányán. Visszalépett a VTOL rámpájára, és kezét egy kapaszkodóhurokba bújtatta. Megkopogtatta a pilótafülke ferroüveg ablakát, és köröző mozdulatot tett az ujjával. A pilóta jelzett, hogy vette az adást, és felpörgette a rotorokat, aztán elemelte a betontól a gépet, és északnyugat felé fordult.

– Ha Caesar játékát játszod – mondta Erik, mikor Stempres már nem hallhatta –, előbb jobb bebiztosítani a szövetségeidet. Mielőtt kihasználnád őket.

Taibekalja

Achernar

Raul Ortega már a falig hátrált, mire Erik Sandoval megérkezett. Vagyis, pontosabban fogalmazva az Acélfarkasok egészen a Taibek-hegység lábáig szorították vissza Legionnaire-jét.

A csata az Agáve-dombságban kezdődött, ahol rajtaütöttek az Acélfarkasokon, akik megpróbálták megkerülni River's Endet, talán azért, hogy rajtaüssenek az ipari negyeden. Tassa Kay két Demon után eredt, amivel gyengítette saját vonalaikat is. Raul kitartott volna, ha nem érkezik két Visigoth, miközben a hagyományos csapatok erősítették az offenzívát.

Condorok sora és Hauberk csatavértesek vágták el Rault a fő hadtestjétől, csak egy Schmitt és két Ranger maradt mellette, az Acélfarkasok pedig három Mechet küldtek a kettészakított védelmi vonalba, élükön egy lézerrel fölszerelt Blackhawkot. A Blackhawk Raul után eredt, egy rajnyi Condor és két SM1 tankvadásszal a nyomában. Raul a helyzetet látva a lassú visszavonulást választotta, hogy időt nyerjen. Várta, hogy Tassa Kay kiverekedje magát két Pack Hunter közül, vagy megérkezzen az erősítés, amit River's Endből kért.

Ez egy órával ezelőtt történt.

Egy órája állta már az alkalmi rakétazáporokat, miközben két légpárnás tank kergette az Agave-dombságban. Az Acélfarkasok taktikája lassan megtette a hatását. A Legionnaire páncélzata már eléggé megfogyatkozott, lőszerkészlete a végét járta a vörösen világító kijelző szerint. Már csak féltonnányi ötvenmilliméteres lövedéke maradt. A dombság északi részén megsemmisítettek egy SM1 tankvadászt, ami egy Rangerjébe került – mindkét jármű füstölgő, olajat és legénysége vérét eresztő roncsként végezte. Az ilyen taktikai győzelmek ellenére az Acélfarkas mech-harcos nagyobb haderővel bírt, és tovább húzhatta, mint Raul.

Figyelte, ahogy a tankvadász és a Condorok fele északkeletnek indul, valószínűleg újabb bekerítési próbálkozás. Tévedett. Megreccsent a rádió, üzenet érkezését jelezte.

– Köztársasági erők, itt a Sword Egyes. Segíthetünk valamiben?

Raulnak beletelt pár másodpercbe, mire felismerte Erik Sandoval hangját és hívójelét. A taktikai kijelzője rövid távra volt kapcsolva, rejtőző gyalogsági egységek ellen. Erik alakulatának semleges, kék színű azonosítóját viszont a nagy hatósugarú szenzorok fogták be.

– Bármiben, Sword Egyes – felelte Raul rekedten, kiszáradt torokkal. Nem tudta, a forróságtól-e, vagy attól, hogy Sandoval érkezett a megmentésére. Fájdalmasan nyelt egyet. – Délen vannak még egységeim, de nem tudom elérni őket.

– Átvettem a problémája egyik részét – mondta Sandoval egyre komolyabban. – Kösz a tankvadászt! Nemrég vesztettem el egy átalakítottat. – Szünet. – Nézze, induljon csak, én itt kitartok egy darabig. Ha komolyra fordul, visszahúzódom a Taibekbe. Találja meg az embereit.

Még mindig az ő emberei és Erik emberei voltak, jegyezte meg Raul, de nem akarta visszautasítani az ajánlatot. Ha Sandoval játszadozni akart a Blackhawkkal, csak tegye.

Raul kimozdult a Legionnaire-rel egy Condor gépágyújának tűzvonalából, aztán célba vette, és megeresztett egy takarékos sorozatot a tankra a maradék lőszeréből. A Blackhawk azonban nem akarta, hogy Raul még egy tanktól fossza meg, ezért közelebb került, hogy lézereivel és karjára épített rakétavetőivel fenyegesse Rault. Rövid rakétaeső záporozott körülötte, többségük a földbe csapódott, csak egy-kettő találta el.

– Maga után akarja vonni őket? – kérdezte Sandoval. – Magamra vonhatom a figyelmét, ha végre elindulna.

Raul utasította a VV1 Rangert, hogy menjen előre a Schmittel, de ő maga tétovázott.

– Biztos benne?

– Magukon aztán nem könnyű segíteni – panaszkodott Sandoval. – Rajta!

Még a Condor sem tudott lépést tartani Raullal, mikor a Legionnaire teljes sebességgel futásnak eredt. Mikor utolérte a Schmittet, lelassított, és fedezte a déli oldalát.

– Itt Ortega. Tassa, merre vagy? Végre kaptunk erősítést.

– Hallottam – jött a válasz statikus recsegés közepette. Valószínűleg a PPC-kisülés zavarta meg az adást. – A dombság közepén vagyok. Erősítésnek nyoma sincs és… a francba! Nem tudom lerázni ezt a kettőt. – Egy pillanatra elhallgatott. – Háromfelé szakítottak minket. Északra húzódtam, amennyire csak lehetett, hátha csatlakozni tudsz. De ha még a hegy lábánál vagy, húsz perc, mire ideérsz.

Raul gondolatban felmérte a távolságot.

– Tíz perc – ígérte. Utasítást adott a VV1-nek, hogy nyisson utat a Scmittnek vissza, a bázis felé. Futásnak eresztette a csatamechjét. – Igyekszem, ahogy tudok.

– Akkor majd pezsgőt bontunk – mondta Tassa, aztán szitkozódott egy keveset, és újból az ellenfeleinek szentelte a figyelmét.

Tíz perc alatt sok minden történhet. Csatatéren még tíz másodperc is hosszú idő. Raul átnyargalt a dombokon, pilótafülkéje vészesen kilengett jobbra-balra, ahogy a terepnek egyáltalán nem megfelelő sebességgel haladt Tassa pozíciója felé. Tassa néhány percenként ellenőrizte, merre tart, és segített tájékozódni. Raul a Ryokennél előbb látta meg a füstöt, s egy felborult köztársasági Scimitar lángoló roncsát. Tassa onnan már pontosan el tudta irányítani magához.

Mikor Raul megtalálta, két Condor, egy Behemoth, és két taktikai Jessie maradt az oldalán. Kitámadott az Acélfarkasokra, a két Pack Huntert pedig visszaszorította. A két harminctonnás csatamechen egy-egy PPC, és nyolc General Systems mikrolézer ágaskodott. Százhúsz kilométeres óránkénti sebességükkel, és teljes fegyverarzenáljukkal úgy tervezték őket, hogy zaklassák, üldözzék, és végül kifárasszák az ellenséget. Shandra felderítőkkel, és a módosított Maxim hordozókban utazó Hauberk gyalogsággal együtt nem csoda, hogy Tassa nem tudta lerázni őket.

Raul érkezése már őket is töprengésre késztette. Az erőviszonyok hirtelen a köztársaságiak javára billentek.

– Rosszul vagy, vagy mi? – kérdezte Tassa, és felzárkózott Raul mellé. – Ess neki az egyiknek.

Könnyebb volt mondani, mint csinálni. Még ha túlerőben voltak is, nem volt könnyű annyi ideig feltartani a Pack Huntereket, hogy a célzórendszer biztosan befogja őket.

– Alig egy tucatnyi rövid sorozatra való lőszerem maradt – ismerte be Raul.

– Ők nem tudják. Lézereid pedig még vannak. Fenyegesd őket, ha már bántani nem tudod! Kergesd meg a baloldalit, enyém a másik.

Bár nem ez volt a hivatalos parancsnoki láncolat, Raul ezúttal Tassára hagyatkozott. Övé volt a legerősebb mech a csatatéren, és már jó fél napja játszotta ezt a macska-egér játékot az Acélfarkasokkal. Megeresztett egy értékes sorozatot a kijelölt Pack Hunter felé, próbálta elszakítani a másiktól.

A másik mech bemutatta, hogy ő sem védtelen, és PPC-jével válaszolt. A részecskenyaláb a Legionnaire bal karját találta el, lerobbantott róla egy adag páncélt, és belemart a myomer izomzatba, és a mechanikus ízületbe. A Behemoth mentette meg a további sérüléstől, egy gauss-lövedéket küldött a Pack Hunter vállába, hogy a pilóta kétszer is meggondolja, mielőtt még közelebb merészkedne.

Tassa kihasználta, hogy szemtől szembe maradt a másik csatamechhel; ugrórakétáival a levegőbe emelkedett, és mindkét PPC-ből tüzet nyitott a Hunterre. Az egyik üveges csíkot húzott a földbe a mech mögött, a másik pedig a Hunter lábát találta el, és leolvasztott róla egy tonnányi páncélzatot.

A Ryoken a két Maxim között fogott talajt, és hátratántorgott Raul felé, miközben gyalogsági rakéták sorozták meg a mechet.

– Rohadt, nyavalyás liliputaner-nadelen! – Raul gyanította, hogy ez utóbbi németül volt, és nem hangzott túl jámbornak. A többi káromkodásról már találgatni sem mert.

– Ha Elementálok lettek volna – jegyezte meg Raul –, már darabokra szedtek volna.

– Ha Elementálok lettek volna, már sokkal korábban kiszedtem… francba!

Tassa Ryokenje erőteljes robbanások fény- és füsttengerébe burkolózott, és körülötte is gejzírként tört fel a föld. Raul már tapasztalatból tudta, mi okozta a jelenséget, és meg is pillantotta a Blachawkot, amint nem messze a bal szárnyától feltűnt egy dombtetőn. Újabb rajnyi rövid hatótávú rakétát indított útnak.

– Átkozott Sandoval, fel kellett volna tartania. – Figyelte, ahogy Tassa mechje kisántikál a füst és törmelékfelhő alól. – Jessie-k, célpont a Hauberk egységek. Condor… hat, terelje el a Shandrák figyelmét.

Raul a Behemothra bízta, milyen célpontot választ, és Legionnaire-jével megindult a Pack Hunterek felé. A Blackhawkot Tassára bízta. Nem volt ideje ellenőriznie Tassa státuszát, sem bonyolultabb tervet kiagyalnia annál, hogy letámadja a Huntereket. Csak annyit tudott, hogy ha a Pack Hunterek csatlakoznának a Blackhawkhoz, szinte behozhatatlan erőfölénybe kerülnének. Tassa Ryokenjének volt egyedül olyan fegyverzete, ami gyorsan végezni tudott a rakétavetőkkel fölszerelt mechhel. Vagy megbirkózik vele, vagy mindketten odavesznek.

Egy percig sem merült föl benne, hogy Tassa nem fogja tudni fedezni a hátát.

Úgy tűnt, a Pack Hunterek nem azzal számoltak, hogy az erősítés megérkezésére támadással válaszolnak a helybéliek. Raul Legionnaire-je volt olyan gyors, mint azok ketten, és pár gyors lépéssel sikerült a Hunterek és a Blackhawk közé kerülnie. Lézerei rubinvörös nyalábokat köptek a kisebb mechekre, a gépfegyverek pedig páncéltörő lövedékekkel lyuggatták meg először az egyik gépet, aztán a másikat is.

A Behemoth tovább növelte a nyomorukat azzal, hogy rakétasorozatot indított meg az egyik Hunter felé.

Raul Legionnaire-je megremegett, ahogy egy PPC belevágott a bal lábába, átvágott néhány myomer szálat, de kritikus mechanika nem sérült meg. Egy utolsó, hosszú sorozattal kiürítette a géppuska tárját, aztán lassú meneteléssel, lézert köpködve törtetett előre a Pack Hunterek felé. Egyik szemét végig a hátsó követőmonitoron tartotta.

A Blackhawk zárótüzén áttörtetve Tassa két vörösen izzó sebet égetett a 'Hawk mellkasába, aztán két hatos sorozatnyi rakétát eresztett meg a másik mech felé. Tucatnyi robbanófej vágódott ki a Ryoken vállából, és izzó végű, szürke csíkot húzva lerohanták az Acélfarkas csatamechet.

Csak kettő nem találta el, a maradék fele a mech mellkasába csapódott, néhány már mélyebben, a hajtómű- és a giroszkópházban robbant. Két rakéta a buborékszerű pilótafülkét találta el, megrepesztette a ferroüveget, és minden bizonnyal alaposan megrázta a pilótát a székében.

Raul úgy sejtette, az egyik, törzset eltaláló rakéta okozta végül a Blackhawk elzuhanását. Ahogy az egész csatamech megremegett, és részegesen oldalra tántorodott azt sugallta, hogy a törzsben elhelyezett stabilizátorok semmisültek meg. A Blackhawk az oldalára dőlt, ragadozószerű profilját félig elnyelte a föld. Tassa megállt fölötte, fegyvereit célra tartotta, hátha a mech-harcos megpróbál fölállni.

Ennyi elég is volt a Pack Huntereknek. A nagyobb mech zuhanása és a Legionnaire lassú, kitartó menetelése láttán északnak iramodtak. Raul a kijelzőjén figyelte a visszavonulásukat. Csak jó fél kilométer után kezdtek lassítani egy kicsit. A maradék Acélfarkas páncélos és gyalogság némileg lassabban követte őket.

– Maradt valamid? – kérdezte Tassa.

– Egy pár lézer, és talán egy fél kiló páncél. – Ellenőrizte a mech státuszát jelző sziluettet: nem sokat tévedett. – Ha a szenzoraimon jól látom, a barátaink összeterelték a Blackhawk kísérőit. – Szenzorainak határán három Condor és egy SM1 tankvadász fedezte a Pack Hunterek oldalát. Bizonyára visszaszorították Erik Sandovalt a Taibekbe. Valószínűleg így is köszönettel tartoznak a nemesnek, amiért eddig feltartotta őket.

– Akkor nem fogják hagyni, hogy visszacipeljük River's Endbe a trófeánkat. – Tassa éberen őrködött, míg a Condor a közelbe ért, és két fegyveres őrt küldött ki, hogy foglyul ejtsék az ellenséges pilótát. – Kár – tette még hozzá, miután a foglyot a Condorba szállították.

Aztán fölemelte az egyik lábát, és széttaposta a Blackhawk pilótafülkéjét.

Raul sosem hitte volna, hogy valaki ennyire ne tartsa tiszteletben egy csatamech értékét.

– Tassa! Mit csinálsz?

– Üzenetet küldök – vágott vissza. – Ha az Acélfarkasok Achernar hátsó kertjében akarnak játszadozni, el fogják veszteni a játékaikat. Torrent csillagezredesnek tudomásul kell vennie, hogy ideje komolyra fordítani a dolgot, vagy mehet haza.

– Miből gondolom, hogy azt reméled, „komolyra fordul”? – kérdezte Raul rezignáltán. Önmaga előtt azonban nem is próbálta leplezni az izgatottságot a másik elszántsága láttán.

Könnyen el tudta képzelni, hogy Tassa egyenesen őt nézi, mikor Ryokenjével felé fordult. Szinte látta, ahogy félrebillenti a fejét.

– Ha azt hiszed, hogy Torrent összepakol és elmegy, nagyot fogsz csalódni. Hidd el. Ha Kerenszkij-vér folyik az ereiben, akkor nem távozik üres kézzel. – Aztán megindult a Condor után, csak annyira lassított, hogy lépést tartson a lomha Behemoth-szal.

Még mindig rádiókapcsolatban voltak, de Raul sejtette, hogy ezt is a rá jellemző végszónak szánta.

– Sokszor csinál ilyet – dünnyögte magának, halkan, hogy a hangérzékeny mikrofon ne kapcsolódjon be. Aztán megindult ő is vissza, a bázis felé.