-=6=-

Ellenséges vesztesek

River's Run síkság

Achernar

3133. február 16.

Raul Ortega természetes kerülőútként használta a kiszáradt folyómedret, hogy a Köztársaság széthúzott harcvonalának egyik végéből a másikba jusson. A rövid, gyors összecsapások, és az omnivadászok egyik kaszálása során máris találatot kapott a mech egyik térde. Az ép lábra nehezedve, gyors léptekkel megkerülte a Ponderosa-fenyvest, mögötte két siklómotor hatalmas porfelhőt verve kiugratott a folyómederből, és elévágott.

– Ortega úton van – mondta bátorítóan a műszaki alakulatnak.

– Akármit csinál is, csinálja gyorsan! – jött a kurta, lényegre törő válasz.

Raul bólintott, fájdalmasan nyelt egyet, torka kiszáradt a pilótafülke száraz levegőjében. A síkság pora ide is beszivárgott, érezte, hogy csikorog a fogai közt, és egy pillanatra eltűnődött azon, vajon mennyire volt jó ötlet elterelni a folyót a Highlake-medencéből, hogy rövidebb úton érje el River's Endet. A támaszponttól alig öt kilométerre egykor zöldellő dombok hatalmas porsivataggá váltak az elmúlt harminc évben. A nyári viharokat leszámítva a River's Run síkság nem jutott sok vízhez késő őszig. A negyvenfokos hőségben nyomorúságos csatatér volt a környék.

Az utolsó kanyarulatba fordulva szinte kicsúszott alóla a mech lába, ahogy rögtön a part felé fordult, és fölfutott a lejtőn. Futás közben előredöntötte a Legionnaire felsőtestét, neurosisakja továbbította saját egyensúlyérzékét a túlterhelt giroszkópos stabilizátorokhoz, így a mech szinte fölfelé esett, kinyújtott karral, hogy elkapja a folyómeder szélét.

Raul kimászott a folyómederből, épp akkor, mikor a siklómotorok beérték a part mentén. A pedálok és a botkormányok segítségével futásra kapcsolt, és célba vette az ostromlott műszaki alakulatot.

Nem hibáztatta őket, amiért megpróbálták megmenteni a Behemoth II-t, mikor bénító erejű találat érte a hajtóművét. Egy efféle tank nem olcsó mulatság, és komoly berendezés, nem szívesen hagyták ott a csatatéren. Lehettek volna valami jobban védhető helyen. A legénység a nyílt terepen vesztegelt, a műszaki jármű pedig a Behemoth takarásában próbált fedezéket keresni. Az Acélfarkasok egységei két oldalról is szorongatták őket, nagy hatótávú fegyverekkel szurkálgatták a műszakisokat. Csak Tassa Kay Ryokenje és két föl-alá száguldozó Condor tartotta távol őket. Erik Sandovalnak már rég át kellett volna érnie erre az oldalra. Ezek szerint késett.

– Ortega átveszi a jobb oldalt – szólt a rádióba Raul, miközben Legionnaire-je kilencvennel bicegve felzárkózott a tank mellé.

– Tassa a bal oldalt. – A Ryoken kecses, ragadozószerű ugrással fordult, ugrórakétáival a tank fölött repült át és foglalta el a helyét. A Condorok a közelébe lebegtek, hogy fedezzék.

A motorok Raul oldalán maradtak.

– Tereljék őket a tűzvonalamba. – A motorok máris előreiramodtak, és egy JES Stratégiai Rakétahordozót zaklattak iker-lézerágyúikkal.

A JES legénysége azt hitte, van idejük a motorokkal foglalkozni, de elszámították a Legionnaire sebességét. Raul a hátsó zsilipre vitte a célkeresztjét, kivárt egy másodpercet, míg a számítógép rögzíti a célt, aztán eszébe jutott, hogy Charal valószínűleg vagy kitépte, vagy kiszedette a technikusokkal. Helyette három közepes lézert szereltetett föl a gépágyú mellé.

Megnyomta a fő tűzgombot, és nyomva tartotta, míg a forgócsöves ágyú pár száz nagy robbanóerejű lőszert darált a JES hátuljába, hatalmas lyukakat ütött a hátsó páncélján, és még több kárt okozott a benti személyzetben. Az egész jármű megrázkódott, lehetetlen szögben megperdült, aztán megállt, és nem mozdult.

Raulnak csak egy tucat lépés után jutott eszébe, hogy éppen most ölt meg egy köztársasági születésű legénységet. Lelassított, és úgy meredt a kibelezett JES-re.

– Figyelem! – szólt rá Tassa. – Megint jönnek.

Két oszlopnyi géppuskatűz szaggatta föl a síkságot előtte, ahogy két alacsonyan szálló Jagatai tüzet nyitott Raul Legionnaire-jére. Félrelépett a tűzvonalból, de az egyik Jagatai éppen jó ütemben igazított utána. A vadászgép eldübörgött a feje fölött és Raul már azt hitte, biztonságban van, mikor a pilóta meredeken az égnek emelte a gépe orrát, és hátsó lézereivel végigpásztázta a Legionnaire hátát. Az egyik rubinvörös sugár a földet perzselte föl, de a smaragdzöld impulzuslézer végigszántott a mech hátán.

Raul érezte, hogy növekszik a hőmérséklet a pilótafülkéjében, aztán rápillantott a kijelzőjére és látta, hogy a fúziós reaktora körül nagy darabokban levált a páncélzat. A hőmérsékletkijelzők a sárga zónába kúsztak, ami azt jelentette, hogy ha nem figyel oda, egy egyszerű séta is megsüthetné a géppel együtt.

Máris kevesebb lelkiismeret furdalást érzett a JES legénysége miatt.

– Hacsak nem éppen lekapcsolsz, mi lenne, ha segítenél?

Tassa Kay gunyoros hangja felrázta Rault a gondolataiból.

Ellenőrizte a HUD-ját, kibogozta az ikonok és IFF-jelzések kódját és látta, hogy Tassa két Demon tankot terelget a sérült Behemoth túloldalán. Mindkét jármű egyszerre úszott be a látóterébe, aztán megpillantván a Legionnaire-t, élesen elkanyarodtak a síkság közepe, saját vonalaik biztonsága felé.

Raul utánuk lőtt párat, de minden lövése a vezérgép mögött szaggatta föl a talajt. Tassa azonban nem hagyta annyiban. A Ryoken törzsét kifordította balra, és két PPC-jével odapörkölt a hátul haladó tanknak. A részecskeágyúk hatalmas energiát fókuszáltak pokoli, kék-fehér energianyalábjukba.

Az egyik lövés a hátsó Demon elején távozott, hosszában keresztüllyukasztotta, a másik pedig az oldalába csapódott.

A lökéstől jobb oldali kerekeire billent a tank, és csúszott pár métert, miközben az energianyaláb tovább roncsolta a páncélzatát. A tank gyorsított, és egyre távolodott Tassa fegyverei elől. Próbált még utána lőni a törzsbe épített lézerrel, de a skarlát sugarak a Demon mögött csapódtak a földbe.

Végül eltűntek néhány JES rakétahordozó és Elementál védelmében.

– A fenébe is! – kiáltotta Tassa, aztán németül és valami számára ismeretlen nyelven folytatta a káromkodást. Egy pillantás a kom kijelzőjére – Tassa szerencsére a mech-harcosok számára fönntartott csatornán ontotta a szidalmait.

– Mi történt a Condorokkal? – kérdezte Raul levegő után kapkodva a túlmelegedett pilótafülkében. A HUD adatai szerint magára hagyták Tassát, hogy egy csapat Hauberkes gyalogság és egy Joust után eredjenek. Ez a tűzerőmegosztás nem vallott a Köztársasági Gárdára.

– Én utasítottam őket rá – ismerte be Tassa. – A Demonok a mi célpontjaink voltak, és elhibáztuk őket. – Tovább szitkozódott.

– Ortega hadnagy, itt a hármas műszaki egység. Köszönjük a segítséget.

Raul levette a hangerőt Tassa csatornájáról, hogy szóáradatát ne hallják a többi frekvencián.

– Szívesen – nyelt egyet, hogy leküzdje rekedtségét. Az izzadtság csípte az ajkát. – Most pedig vonuljanak vissza, de gyorsan.

– Még öt perc, és a Behemoth újra üzemkész lesz. Tudnak még annyi időt biztosítani?

– Ez nem lesz probléma – szólalt meg Tassa higgadtabban. – Az Acélfarkasok nem erőltetik a támadást, hacsak nem tudnak meglepni minket. Ha nyitva tartjuk a szemünket, tartani tudjuk ezt az állást.

Raul maga is észrevette, hogy ez a taktikájuk.

– Csak az erőinket próbálgatják – mondta. A Legionnaire-ben lassan ismét elviselhető lett a hőmérséklet. – Az egész támadással csak az volt a céljuk, hogy meglepjenek és lekössenek minket, míg a fő haderejük leszáll. Addig is kitapasztalják, hogyan harcolunk.

Az ellenség máris átrendezte erőit nyugat felé, amerről Raul is érkezett.

– Talán mi is próbára tehetnénk az ő erőiket – mondta Tassa. Válaszra sem várva megindult az Acélfarkasok vonalai felé.

Raul nem akart kimaradni, ezért ő is futásnak eredt. Tassának igaza volt. Nem számít, hogy ez nem az Acélfarkasok fő hadereje, akkor is a bolygón voltak, és mech-harcosként kötelessége volt szembenézni az ellenséggel.

Még akkor is, ha nem sokkal ezelőtt még ugyanannak a seregnek a részei voltak.

Jagatai vadászgép

Achernar

Újabb Rapier Laren Mehta trófeagyűjteményében. A helyettes kötelékparancsnok.

A tervezettnél tovább tartott, míg szétválasztotta a két gépet egymástól. Nem fogadott el segítséget, elhatározta, hogy saját erőből intézi el a másik rajparancsnokot, de a rossz vadászgép nyomába eredt.

Másodpercek alatt észrevette – nagyon ötlettelenül próbálta lerázni, úgy manőverezett, mintha egy kadét lett volna a nyomában, akit ilyen egyszerű mozdulatokkal meg lehet zavarni. Majdnem otthagyta, hogy a jobbik préda után eredjen. Majdnem. De ha az ember biztos helyzetben van egy másik gép háta mögött, büszkeségből nem vetheti el a célpontot. Előbb el kell intézni, aztán lehet tovább vadászni.

A Rapiernek nem volt hátsó fegyvere, így csak menekülni próbálhatott. Mehta a pilóta félelmére és tapasztalatlanságára játszott, hagyta, hogy annyira eltávolodjon tőle, hogy a lézerrel és nagy hatótávú rakétával be tudja fogni. Amint megint közelebb ért, gépfegyverre váltott és apránként leszedte a páncélját.

Végül a Rapier pilótája a föld felé fordult, megpróbálta a veszélyes zuhanórepüléssel elbizonytalanítani Mehtát. A csillagkapitány azonban szorosan a nyomában maradt, mivel már bátrabb és ügyesebb pilótákkal is birokra kelt, ez pedig csak egy zöldfülű kezdő volt. Ötezer méter. Négyezernél levált a segédje, és a magasból kísérte figyelemmel az üldözést. Háromezer. Kétezer.

A Rapier felhúzta az orrát, egyenesen Mehta célkeresztje elé.

A Jagatai gépágyúja a Rapier orránál kezdte, és az üzemanyag tartályig lyuggatta végig a törzsét. A nagysebességű lövedékek szétforgácsolták a pilótafülkét, aztán a hátsó hajtóműnél álltak meg. A Rapier égnek fordította a hasát és zuhanni kezdett, Mehta pedig teljes sebességgel vágott át alatta.

Amint kiért alóla, felrántotta a gépet. Már csak négyszáz méteren járt, mire megállította a zuhanórepülést, és emelkedni kezdett. Diadalmas kiáltása azonban a torkára forrt, mikor a Hasító raj parancsnoka, Xera bejelentette, hogy leszedte a Rapier vezért.

– Igazolja vissza! – mordult Mehta.

– Aff – jött a válasz azonnal. – Rapier vezér zuhan, Rapier vezér… becsapódott. – Elhallgatott, mintha nem tudná, mennyi információra van szüksége Mehtának. – Hasító Raj vezér egyedül harcol. Kísérő lezuhant.

Még így is lenyűgöző győzelem volt, jól mutat majd a kódexében. De nem az övében. Lepillantott a nyolcszögű adatkristályra, amit a csuklójára erősített. Mehta azon kevés pilóta közé tartozott, aki nem viselt kesztyűt, jobban szerette közvetlenül érezni, hogyan reagál az omnivadász.

Drake csillagparancsnok is bejelentkezett, egyik vadászát visszavonta az ütközetből. Egy sérült és egy megsemmisült vadászgép, szemben három megerősített ellenséges áldozattal. Hét, ha a VTOL-okat és a felszíni járműveket is beleszámolják.

Nem is rossz munka. A kijelzője szerint az ellenséges vadászok teljesen visszavonultak. Az újonnan érkezett két Stingray-jel együtt a helyi milícia három vadásza és hat VTOL-ja körözött a hadszíntér határai mentén, mint a legyengült prédára leső sakálok. Mehta nem tesz nekik szívességet.

– Tartsák tisztán az eget a csata fölött, de ne üldözzék az ellenséges Stingray-eket! Xera csillagparancsnok, maradjanak teljes készültségi fokon, és szükség esetén belátása szerint verjék vissza a támadásokat!

– Aff, uram! – A megbízatást szinte előléptetésnek érezte. Részben az is volt. Drake volt a rangidős csillagparancsnok, de Drake-nek nem volt szakaszvezetője ebben a csatában. – Maga hol lesz?

Laren Mehta ellenőrizte, hogy kísérője felzárkózott mögé, és tartotta a helyzetét a bal szárnya mögött. Lefelé fordította gépe orrát, és hosszú siklóereszkedésbe kezdett a csatatér felé.

– Vadászni megyek – felelte.

Volt még elég vad odalent, és akadt köztük nagyobb is, mint egy ellenséges rajparancsnok.

River's Run síkság

Achernar

Izzadtság gyöngyözött Raul csupasz karján és lábán, keskeny patakokban csorgott az arcán, és csípte a szemét. Rövid, szaggatott lihegésre futotta a fülke forró levegőjében. Reaktorszintjelzője folyamatosan a sárga tartomány tetején, a piros közelében tanyázott. Csak a hűtőmellénye óvta meg attól, hogy elájuljon a nagy forróságban.

Nem volt idő, hogy pihenjen és megvárja, míg a Legionnaire hőmérsékleti mutatói lejjebb kúsznak. Futólépésben próbálta tartani az iramot Tassa Kay Ryokenje mögött. A két csatamech közelebb merészkedett az ellenség vonalaihoz, mint bármelyik másik köztársasági egység, bár Sandoval Kardhitjéről még mindig nem tudtak semmit. Nem mintha szükségük lett volna rájuk. Az Acélfarkasok úgy tűnt, megelégednek a kis rajtaütésszerű támadásokkal, ami csökkentette a két mech-harcos blitzkrieg-taktikájának erejét. Csak annyi volt a dolguk, hogy szemmel tartották az omnivadászokat, és célpontokat kerestek maguknak.

Olyat, mint például az a Joust, ami nehézkesen, nyilvánvalóan hajtóműgondokkal küszködve próbált visszavonulni. Néhány helyen fekete, olajos füst szivárgott a páncélja alól. Csatavért sérülés.

A korábbi találkozások alapján Raul tudta, hogy Tassa meghagyja neki a sérült jármű elintézését. Lézerével belelőtt a földbe nem messze a Joust oldalától, hogy közelebb terelje Raulhoz. A Joust ágyúja átfordult a Legionnaire felé, és vörös lézernyalábot küldött felé, hátha elijeszti, de elhibázta.

Raul két takarékos, rövid sorozatot eresztett meg a Joust sérült oldalába. Narancssárga lángnyelv csapott ki a megfeketedett repedésből, a lángra lobbant üzemanyag még sűrűbb füstöt okádott az égre. A tank megállt, Raul pedig elemelte róla a célkeresztet, és új célpontot keresett.

– Lankad a figyelmed – szólt rá Tassa. – Ha eloltják azt a tüzet, és kapsz egy lézert a hátad közepébe, már késő lesz azt kívánnod, hogy bárcsak kinyírtad volna.

Raul kipislogta a szemébe csorgó izzadtságot.

– Észre sem vetted, hogy egész nagy kíséretünk akadt? – kérdezte. Tassa kijelzőjét valószínűleg nem hangolták rá teljesen a köztársasági IFF-rendszerre, de a szenzorainak észlelnie kellett volna a két VVI Rangert, és a két osztagnyi Cavalier csatavértes gyalogságot, akik a nyomukban érkeztek.

– Nem igazán. Ha nem ellenségesek, általában nem törődök a kisebb egységekkel. És csakis egy mech-harcosra bízom, hogy fedezze a hátamat. Néha még rá sem.

Megint burkolt lenézés, vagy inkább közönyösség a hagyományos haderőkkel szemben. Valahol nagyon megégethette magát.

– Ezt Dieronon tanultad? – kérdezte.

– Nem adod föl, igaz?

– Nem egykönnyen. Már… mások is mondták, hogy makacs vagyok, mint egy öszvér. – A menyasszonya. Raul bűntudatot érzett. Miért nem ismerte be, hogy Jessica mondogatja ezt mindig?

Tassa odapörkölt egy távoli Hauberk páncélozott egységnek; a csatavértesek egy kis emelkedő mögül próbáltak rátámadni. Az egyik lézernyaláb alaktalan kupaccá perzselte egyiküket, a többiek pedig visszavonultak.

– A makacsság nálam nem működik. Ha a válasz „nem”, akkor az „nem” is marad.

Vajon csak a dieroni kalandjaira célzott?

– De a válasz még nem lett „nem”, igaz? – Hát ő?

– Nem, még nem. De ha nem a jó kérdést… Raul!

A figyelmeztetés túl későn jött.

A szenzorok vijjogva értesítették, hogy egy célzórendszer befogta. Mire tehetett volna valamit, egy jól célzott sorozat ledarálta a jobb oldali páncélját. Raul a botkormányokkal küzdött, próbálta egyensúlyban tartani a mechet, miközben a Jagatai omnivadász alig száz méterrel a feje fölött éles hangon fordulóba kezdett. Porfelhő és törmelékhalom szállingózott a nyomában.

Egy másik omni, ami magasabban és lassabban haladt az előző mögött, két vörös nyalábot küldött Tassa felé. A Ryoken fürgén hátrálni kezdett, ki a tűzvonalából és közben a PPC-jével sikerült leszednie a hátsó vezérsíkjából egy darabot.

Raul széles terpeszbe tolta a Legionnaire bal lábát, de így is alig tudta függőlegesben tartani az ötven tonnás gépet. A Legionnaire túlságosan jobbra dőlt, de nagy nehezen sikerült talpon maradnia.

– Jól vagy?

A fülében még ott csengett a riasztók hangja, és a százhúsz milliméteres lövedékek robaja a páncélzatán. Vért érzett a szájában, és csak ekkor jött rá, hogy megharapta az arcát belülről. Ez volt a legkevesebb, amit megérdemelt, amiért flörtölt egy csata közben. Idióta.

– Igen, túlélem. – Ellenőrizte a mech sziluettjét, próbálgatta a Legionnaire izmait. – A jobb térdízület besült. – Ez nagyjából tízzel csökkentette a sebességét. – Nem fogok rohangálni.

– Akkor mi lenne, ha északnak fordulnál – mondta Tassa közönyösen. – A vadászok visszafordulnak.

Igaz. A gépek ugyan kiszaladtak a taktikai kijelzője hatósugarából, de egy másodlagos szenzor befogta őket öt egységes sugárban. Tassa vonalba állt, hogy Raul és a vadászok közé kerüljön.

– Mit csinálsz? – kérdezte Raul. – Nem állhatsz egy kaszálás tűzvonalába. A vakfolt felől kell támadni, hogy nehezebb legyen befogni.

– Neked is nehezebb befogni őket – felelte kurtán. – Ha azt hiszed, nem tudom, mit csinálok, lépj félre.

Raul eltöprengett. Kiképzése, és a hátán felálló szőr azt súgta, hogy kerülje a vadászgépek vektorát. A célzórendszere csak egy lövést tesz lehetővé a Jagataira, ha az elhalad fölötte, de a gépágyúja nem veheti föl a versenyt az omnivadász tűzerejével szemben. Hacsak egyetlen hosszú sorozattal ki nem üríti rá a tárat.

– Azt hiszem, készen állok – mondta, ami bátrabban hangzott, mint ahogy érezte magát.

Többre azonban nem futotta, a Jagataiok pedig már a nyakukon is voltak.

A vezérgép megint alacsonyan érkezett, nyomában a légörvény kavargó porfalat húzott föl, ami már jó messziről látszott, így Raulnak teljes három másodperce maradt, hogy bekapcsolja a nagyítást, és a vadászgép feltételezett fővonalára állítsa a célkeresztet. Az utolsó másodpercben oldalra lépett, lenyomta a tűzgombot, és nem eresztette föl.

A hátsó monitoron látta, amint mögötte Tassa Kay Ryokenje begyújtja az ugrórakétáit, és a levegőbe emelkedik.

Ezt a manővert – illetve két manővert – több fegyverkamera is rögzítette, és az elkövetkező napok során Raul is újra meg újra megnézte a bázison. Mindenkinek sikerült egy részletét rögzítenie, de csak egy mesterlövész Cavalier osztagnak – akik lemaradtak, míg végeztek a Joust személyzetével – sikerült teljes egészében megörökíteniük az akciót.

Raul félrelépett a tűzvonalból, és szinte rögtön felporzott a föld a lába nyomán a becsapódó géppuskalövedékektől.

Tassa Kay Ryokenje szinte pontosan Raul Legionnaire-je fölött lebegett.

A Legionnaire nyomjelzőkkel díszített sorozata belehasított a levegőbe, és több száz ötvenmilliméteres lövedék lyuggatta át a Jagatai orrát, több rétegnyi páncélt morzsolva le.

A Ryoken lézere és részecskeágyúja is megvillant. A lézerek végigégették a gép törzsét az üzemanyagtartály alatt, éppen csak megpörkölték a felszínét, ám a PPC-k a szinte teljesen szétroncsolódott orrot találták el. A két nyaláb egyetlen nagy csapást mért a gépre, kék-fehér energiaáramlatok borították be az omnivadász első harmadát.

A találatok együttesen végzetes sérüléseket kellett, hogy okozzanak a gépben. Raul nem volt ennyire biztos benne. A részecskekisüléstől megvakult szenzorokkal, és a fülkét beborító fehér ragyogás miatt a vadászgép pilótája megpróbált kifordulni a tűzviharból, ezért meredeken balra dőlt.

Száz méter magasan a bolygófelszín fölött egyetlen pilótának sem tanácsos túl gyors, vagy meredek manővert kezdeményeznie.

A levegő kifutott a szárnyak alól, a Jagatai orra lefelé billent, a horizontális hurok megszakadt, aztán a szárny fennakadt azon a dombon, ami mögött a Hauberk vértezetes gyalogság rejtőzött. A lassított visszajátszásban Raul ki tudta venni – az omnivadász három teljes szaltót csinált a levegőben, és fém alkatrészek záporával borította be a földet.

A csatatéren pislogott egyet, és máris vége volt.

Az elöl haladó Jagatai lángoló roncsai több száz négyzetméteren szóródtak szét. A lángok pár pillanatig fehéren izzottak, olyan forrón, ami a fémet is megolvasztotta, aztán narancssárga árnyalatra változtak. Rault is elérte egy hőhullám, saját reaktora szintje kúszott följebb a kritikus sávba. Lekapcsolási riasztók szirénáztak, és követelték a figyelmét, Raul pedig rácsapott a túlvezérlésre. Inkább megsül a fülkében, minthogy egy döglött mechben rekedjen egy csatatér közepén. Hátranyúlt, és megnyomta a vészkijárat kioldóját, mintha el akarná hagyni a fülkét. A kis ajtót apró robbanótöltetek vetették le a helyéről.

Negyvenfokos, füst- és olajszagú levegő áramlott a fülledt pilótafülkébe. Raul sosem érzett még ennél üdítőbb illatot.

Tassa Kay a Legionnaire mellé lépett a Ryokenjével. A ferroüveg pilótafülkére három lövésnyom rajzolt pókhálómintát.

– Na ezt Dieronon tanultam – mondta higgadtan.

Raul torkát kaparni kezdte a füst, csak rekedt dünnyögésre futotta.

– Most bezzeg elkezdi a történeteit.

Ellenőrizte a HUD-ot, és minden szenzort. Semmi. A másik Jagatai felhagyott a támadással, és visszavonult. A maradék felszíni egységek úgy tűntek el, mintha valaki kikapcsolt volna egy szimulátort. Csakhogy ezen a napon semmi sem szimulált volt, és ezt az élményt sosem lesz képes kitörölni az emlékeiből.