-=2=-

Ragadozók

Csillagvadász, Acélfarkas-ugróhajó

Zenith ugrópont:, Tigress

IV. Prefektúra, Köztársaság

3133. február 15.

Torrent csillagezredes a hűvös magabiztosság arckifejezését erőltette magára, ahogy az Acélfarkas ugróhajója, a Csillagvadász visszaszámolt az utolsó figyelmeztetéstől az ugrásig. Tompa, fémes hang számolta a másodperceket. A híd személyzetének izgatottsága és két társának ideges energiája nyers érzelmek hullámaival árasztotta el. Torrent érezte ezeket a lökéseket, melyek mind megingatták kissé elszántságát, szétforgácsolták kisebb, kezelhetőbb aggályokra. Hagyta, hogy a csillagközi utazás megterhelése és az előttük álló küldetés izgatottsága elárassza testét, míg le nem áramlott a fedélzet padlólapjaira, és szétfoszlott.

Egy harcos nem mutathat gyengeséget.

– Tizenöt másodperc – jelentette be Thule Nygren kapitány az ugróhajó 1MC hálózatán keresztül.

Érdes hangja végigvisszhangzott a hosszú, darázstestű hajó folyosóin, és valószínűleg a négy csapatszállítóban is, amit az ugróhajó magával vitt. Egy pillantást vetett Torrentre és a másik két Acélfarkas harcosra.

Mindhárman a híd megfigyelő-fedélzetén álltak, a korlátra hajolva kapaszkodtak, felsőtestük erejével tartottak ellen az ugróhajó súlytalanságának. Azon viaskodott magában, felkínálja-e nekik megint, hogy üljenek le, vagy ragaszkodjon hozzá, hogy fogadják el a felkínált székeket.

Torrent finoman megrázta a fejét, szeméből elszántság sugárzott. A kapitány félresöpörte saját aggályait.

– Legalább harmincezer egységet fogunk tévedni – jegyezte meg Nikola Demos csillagkapitány Torrent mellől. Fogadásnak szánta az ugrás pontosságát illetően. Sötét haja úgy csillogott, mint egy holló tollai. Mélykék szemével az ezredesre és Yulri csillagparancsnokra pillantott. Beakasztotta a lábfejét a korlát alsó fokába, ami alig tíz centivel a padló fölött húzódott. – Akar valaki fogadni az első isorlájában? – kérdezte, saját hadizsákmányát ajánlva föl tétként.

Nygren kapitány elfintorodott a gondolatra, hogy egy Klánharcos, még ha Vérneve van is, fogadjon a legénysége alkalmasságára. Torrent látta rajta és tudta, hogy csak a méltóság tartja vissza, hogy szóvá tegye. Nikola, akárcsak Torrent, az Acélfarkasok feltörekvő nemzedékébe tartozott; Nicola a páncélozott járművek, Torrent a mechek terén érvényesítette ambícióit. Nem volt bölcs dolog túl gyakran egy ristar ellen fogadni, különösen, ha valakinek leáldozóban van a karrierje. Torrentnek nem is lenne helyénvaló elfogadnia a fogadást, de elkapta Yulri parancsnok pillantását, és biccentett.

– Aff – fogadta el Yulri Torrent nevében. – Legyen.

És a Csillagvadász ugrott.

Az Odyssey-osztályú ugróhajó tekintélyes mennyiségű energiát gyűjtött össze a Tigress-rendszer zenitjén, amit mind a Kearny-Fuchida hajtóműbe árasztott. A KF mező kitüremkedett, körbefogta a Csillagvadászt és az ugróhajó-rakományát, elkülönítette a járműveket a tértől és az időtől, míg a hajtómű rést hasított a valóságon át, és egy rövid pillanatra összekötött két csillagrendszert. Az ugróhajó egyetlen ugrással harminc fényévet tudott megtenni, ami valós időben mindössze másodperceket vett igénybe. Ez idő alatt az, űrhajó nem volt része a természetes világegyetemnek. A hajóidőt tekintve az ugrás azonnali volt, legalábbis annak kellett lennie.

Torrent sosem így érezte. Érzékelte ellenben a Kearny-Fuchida mező kitágulását, ahogy hátulról megiramodik és elsöpri minden korábbi határozottságát. Két lélegzetvétel között kapta el, utolsó kilégzésének hangja még a fülében visszhangzott, süllyedt, emelkedett aztán megint süllyedt. Izzadtság gyöngyözött borotvált fején, míg az idő mozdulatlanná dermedt körülötte. A cseppek lehullottak, előresodorta őket az erőtér áramlata, és az ugróhajó megfigyelőképernyőjének csapta, ahol a Tigress napja nem volt fényesebb, mint egy ragyogó csillag. Ahová az izzadtságcseppek hullottak, felfoszlott a valóság. Ez addig fokozódott, míg nagy semmi-lyukak támadtak a megdermedt állóképben, és Torrent végül koromfekete sötétségbe bámult.

Messze, a távolban egyetlen vakító fénypont hasított át a feneketlen semmin, egy pillanatig mozdulatlan maradt, aztán hirtelen elárasztotta Torrentet, és egy kék-fehér nappá vált, ami jóval nagyobb volt, mint amekkorát egy zenitről, vagy nadír ugrópontról látni lehetett. Torrent azt is tudta, miért. Ennél a B-típusú csillagnál a csapatszállítók száz nap alatt tették volna meg az utat egy standard ugrási pontig. Ez nem igazán kedvező egy meglepetésszerű támadáshoz. Szerencsére a Köztársaságon belül az ilyen naprendszereket olyan pontosan lemodellezték a legkisebb gravitációs ingadozásig, hogy az ugróhajók több-kevesebb biztonsággal érkezhettek meg egy nem szabványos pontra, mélyen a rendszer gravitációs kútjában.

A Csillagvadász legénysége egy nullgravitációs pontot számított ki a lakott bolygó és a holdja, Ahir al Nahr között. Ezzel huszonnégy órára csökkentették a bolygólakók felkészülési idejét.

Legalábbis a helyi védelmi erők ezt hiszik.

A valóság vad rándulással, és a Csillagvadász gravitációterhelte fémes nyögésének hangjával tért vissza a rendes kerékvágásba. Nikola egy kicsit előregörnyedt, de gyorsan kihúzta magát, mielőtt Torrenten kívül bárki észrevette volna. Yulri elveszítette a fogását, és elsodródott a padlótól, miközben próbálta leküzdeni szédülését. Az ugróhajó legénysége újult erővel látott neki a feladatának, megerősítették a hajó helyzetét és végigfuttatták a szokásos ellenőrzéseket.

Nygren kapitány parancsot adott a hagyományos hajtóművek beindítására. Tompa moraj rezegtette meg finoman a lábuk alatt a padlót, és visszatért a kéttizedes gravitáció is. Yulri visszaereszkedett a padlóra és megkapaszkodott.

Torrent széles tenyerével végigsimított kopasz fején, majd egyenruhájába törölte izzadtságtól nedves tenyerét. A képernyőről kiúszott a kék-fehér nap, és egy nagyobb, sötét tömeg foglalta el a helyét.

Achernar.

– Yulri csillagparancsnok! – Torrent mély hangja nem árulkodott feszültségéről. Nyelt egyet, hogy lemossa az ugrás emlékét. – Ellenőrizze a Lupust.

Saját gyengeségétől bosszúsan Yulri biccentett.

– Aff, csillagezredes.

Nicola megvárta, míg becsukódik Yulri mögött a híd ajtaja.

– Azt mondják, mindenki szenved egy kicsit a TZSZ-től. – Tranzit Zavarodottsági Szindróma. A legrosszabb esetben az illető gondolni sem tud az ugrásra, és utána akár napokat is gyengélkedőben kell töltenie.

– Tévednek. – Torrent a zárt ajtóra nézett. – Yulri a Carns Vérnév házba való. Ők sosem szoktak hozzá igazán az űrutazáshoz. Genetikai hiányosság.

– Nem úgy mint mi, quiaff?

Torrent nem felejtette el, milyen elfehéredő bütykökkel szorította Nicola a korlátot, és hogyan billent előre az ugrás pillanatában.

Elmosolyodott, és megvillantotta fehér fogsorát.

– Aff – mondta. – Nem úgy, mint mi.

Aztán saját gyakorlottságát bizonyítandó, Torrent ellökte magát a korláttól és hátrafelé sodródott az alacsony gravitációban, mintha zuhanna. Amikor a lába fedélzetet ért, könnyedén megperdült, és az ajtó felé rugaszkodott, elkapta a fogantyút, és ismét álló helyzetbe húzta magát. Bal kezével kinyitotta az ajtót, de mielőtt kilépett volna, felemelt állával jelzett Thule Nygrennek.

– Kapitány, mi a pontos helyzetünk?

Bár Torrent még nem szerzett Vérnevet magának, Nygren megadta a kellő tiszteletet az achernari bevetés parancsnokának. Torrent győzelme neki és legénységének is dicsőséget szerezhet.

– Harminchétezernyolcszáz egységre vagyunk az Ahir al Nahr pályáján belül, két egész héttized fokkal az ekliptika síkja fölött. – Leplezetlen büszkeséggel tette hozzá – Mindössze tizennyolcezer egységgel tértünk el a tervezett ugrási ponttól.

A léptékeket tekintve hajszálnyi különbség volt.

Nikola Demos hamis mosolyt villantott rájuk, úgy tűnt, jól viseli a veszteséget. Torrent mély hangon fölnevetett, tisztelgett Nygren kapitánynak, aztán átbújt a keskeny zsilipen.

Jól tudta, hogy minden tekintet utána fordul – a híd személyzetétől a legénységig, akikkel a folyosón találkozott –, és tudta, hogy minden tekintetben remény és vágy csillan. Tekintélyes méretének kevés köze volt hozzá, bár kétszáztíz centijével nyilvánvalóan az Elementálok – a Klánok genetikailag feljavított gyalogságának – vére keringett az ereiben. Mindenki, még a Vérnevű tisztek is megadták neki a származásából adódó tiszteletet. Mindez nem hiúságát, hanem elszántságát növelte, hogy sikerrel járjon; ez is része volt örökségének.

Torrent géntenyésztett harcos volt, a Klánhagyományok alapján sibko-neveltetésben részesült, és a Kerenszkij Vérnév várományosának mondhatta magát.

Legkorábbi emlékei a vasméh gyermekei történelmének leckéi voltak, és az elvárások megismerése, ami kéz a kézben járt származásával. Kiválóan teljesített a fizikai kiképzés során, és már korán mutatkoztak parancsnoki képességei. Akadémiai tanulmányai leginkább elődei történelmének tanulmányozásából álltak, ők voltak a példaképei.

A tisztavérűek között egyik Vérnév-örökségnek sem volt akkora tekintélye, mint az övének. Évszázadokkal ezelőtt Alexander Kerenszkij tábornok kivezette csillagligabeli követőit a Belső Szférából, és megalapította a Klán szülővilágokat. Ő és fia, Nicholas lett a Klántársadalom szülőatyja. Nicholas a katonai jog szigorával és precíz genetikai fajnemesítési program segítségével valósította meg elképzelését, hogy létrehozzon egy nagyszerű harcos fajt: ijesztő méretű csatavértes gyalogságot, természetfölötti ösztönökkel rendelkező pilótákat, mech-harcosokat.

Mikor a Klánok végre visszatértek, megfogadták, hogy rendet teremtenek a Belső Szférában, az invázió második felét egy Kerenszkij leszármazott vezette. A Dzsihád alatt Kátya Kerenszkij talált méltó vezérre Devlin Stone személyében, akit érdemes volt követni, és később magával vitte a Farkas klán többségét, hogy segítsen megalapítani a Szféra Köztársaságát.

A Klán harcosainak leszármazottai a Köztársaságon belül is megőrizték hagyományaikat. Torrent, a Kerenszkij vérvonalból pedig megfogadta Kal Radick galaxisparancsnoknak, hogy az Acélfarkasokat visszatereli eredeti klánjukhoz. Ez a cselekedet nagy dicsőséggel járna, és belekerülne a katonai anyagába. Ezután már csak az maradt hátra, hogy rituális csatában Vérnevet szerezzen magának, és biztosítva lesz a helye az Acélfarkasok tenyésztési programjában is. A DNS-éből kadétok egész sibkóit nevelnék ki még a halála után is. A tudósok olyan halhatatlanságot kínáltak neki, amiről minden klánharcos álmodott.

Ideje volt, hogy buzdítani kezdje Kerenszkij leszármazottainak következő nemzedékét.

A Csillagvadász dokkológyűrűje a hajó közepén futott végig – ez a körfolyosó kötötte össze az ugróhajó négy rögzítési pontját. Torrent a padlózsiliphez ment, amin át a Lupushoz lehetett leereszkedni. Torrent megragadta a létrát, és lefelé indult volna, mikor ismerős arcot pillantott meg a lába alatt. Colton Fetladral csillagezredes nézett föl rá.

– Megint a hídon? – kérdezte Fetladral. – Zaklatjuk a jó öreg Nygren kapitányt?

Fetladral tíz évvel volt idősebb Torrentnél, bőre sötét kreolszínű volt, elefántcsont haja korán őszbe fordult a halántéka körül. Harmincnyolc évesen már öregnek számított a Klánok világában, de Vérnevével és csillagezredesi rangjával már helyet biztosított magának a tenyésztési programban. Jó esély mutatkozott rá, hogy ha bármi történne is Kal Radickkel, Colton Fetladral lépne a helyébe.

Torrent esélyei is jók voltak, és gyorsan zárkózott föl Fetladral mögött a ranglétrán.

– Oda megyek, ahol történik valami – vont vállat Torrent. – Ugrás idején ez a hidat jelenti.

Fetladral bólintott.

– És megnyerted a fogadásod Demos csillagkapitánnyal szemben?

– Yulri túl sokat beszél.

– Ne hibáztasd. Én erősködtem. És melyik harcos ne lehetne büszke a parancsnokára, nem igaz? – Fetladral félrelépett.

Torrent eleresztette a létrát, és behajlított térdekkel hullott lefelé a zsilipen át, hogy tompítsa az érkezését. Kéz nyúlt felé, ő pedig elkapta, hogy ne sodródjon el. Fetladral is belekapaszkodott, míg végül mindketten stabilan álltak a létra aljában. Fetladral élére vasalt szürke katonai kezeslábast viselt, akárcsak Torrent, de az övé maszatos és gyűrött volt, mert korábban a technikusokkal együtt dolgozott. Az efféle munkát Fetladral méltatlannak találta, de elkerülhetetlen volt, ha fel akart készülni a közelgő invázióra.

– Szóval győztél? – kérdezte ismét az idősebb tiszt.

Torrent fintorogva nézett a kezére, ami most már ugyanolyan vörös gépzsírtól volt maszatos, mint Fetladralé. Az erős szagú kenőanyagot a myomer izomzatnál használták.

– Fetladral csillagezredes, olyan ember hírében állok, aki veszíteni szokott?

Fetladral ravaszkás mosolya elhalványult, ahogy eszébe jutott, hogy legutóbb Torrent ellenében veszített az Achernar elfoglalásáért tartott licitáláson. Torrent terve kevesebb erőforrással ígérte megvalósítani Radick szándékát, ezzel a klán hagyományai szerint elnyerte a jogot, hogy ő vezesse a hadjáratot.

– Mostanáig nem, Torrent csillagezredes. Ezúttal azonban lehet, hogy túl alacsonyra becsülte a szükséges forrásokat. Meglátjuk, ki tér haza nagyobb zsákmánnyal.

– Csak azért vártál meg, hogy gúnyolódj velem, Colton? – A másik rangjának elhagyását tudatosan kitervelt sértésnek szánta, cserébe azért, mert Fetladral nem bízott benne.

– Nem – ismerte be Fetladral, és bocsánatkérően biccentett, miközben továbbindultak a következő zsilip felé. – Azért jöttem, hogy győzelmet és dicsőséget kívánjak, Torrent, neked és az Acélfarkasoknak.

Torrent megállt a zsilipnél, és lenézett Fetladral kinyújtott kezére. Határozott szorítással ragadta meg, erősebben, mint egy baráti kézfogásnál, de nem olyan erősen, hogy erőfitogtatásnak tűnjön.

– Elfogadva. És köszönöm.

– Csak ne feledd, hogy tartsd magad a tervhez – mondta Fetladral nyájasan –, különben holtan látlak az egyenlők körében.

Torrent ismét jóízűen, hangosan fölnevetett.

– Nem is várok mást tőled. Ne aggódj. Laren Mehta csillagkapitány hűséges harcos és jó tiszt. Előretolt erőim még legalább húsz órán át nem fedik föl magukat.

– A kis hadicseled engem nem izgat. Csupán jelezni akartam, milyen fontos, hogy lekössük Achernar – és bárki más – figyelmét, míg Sir Kyle Powers megérkezik.

Kal Radick tervében komoly akadályt jelentett Kyle Powers, a Szféra Lovagjának Ronelre érkezése. Arra számítottak – sőt, követelték –, hogy Torrent addig nyújtja a harcokat, míg Powers, akinek jelenléte stabilizáló hatással volt Ronelre, nem lesz kénytelen az Achernarra utazni.

Torrent kurtán biccentett.

– Ismerem Kal Radick tervét, és tartani fogom magamat hozzá.

– Akkor a győzelmed biztosítja az én győzelmemet. Ezért aztán újból sikert kívánok neked.

Fetladral két kezével megragadta Torrent vállát, biccentett, aztán visszaindult a folyosón a saját két csapatszállítója felé.

Torrent figyelte a másik távozását, aztán átbújt a zsilipen az Overlord-osztályú csapatszállító, a Lupus felé. Idővel a hídról fogja vezényelni a csapatszállító landolását, de ez után a találkozó után azon kapta magát, hogy a hajó rakterébe tart. Két szinttel lejjebb bebújt egy hajóközi folyosóba, aztán átlebegett egy hatalmas, kétszárnyú ajtón, ami az elsődleges mech raktérbe nyílt. A háború tíz, két lábon járó avatárja várakozott az állványzatán – öt csúcsmodell, köztük a saját hetvenöt tonnás Tundra Wolfja, és öt ipari gép, amit átalakítottak katonai használatra. Az üres csatamech-állványzatokban egy teljes csillagnyi, genetikailag módosított Elementáljának csatavértjei sorakoztak.

A második hangárban még öt átalakított ipari mech és két csillagnyi páncélozott jármű várakozott, a harmadik hangárban pedig csupa jármű: tizenöt jól karbantartott, harcra kész tank.

A másik csapatszállítóban, a Wulfstagban pedig még két hármascsillagnyi jármű és egy második csillagnyi válogatott páncélos gyalogság várt bevetésre. Egy pillantást vetett a gépzsírfoltokra kezeslábasa vállán és kegyetlen vigyorra húzta a száját. Colton Fetladraltól egyetlen dicsérő szó sem hangzik el egy sötét pillantás vagy burkolt fenyegetés nélkül. Ahogy Torrent is mondta, nem is várt el kevesebbet tőle. Barát és ellenség – a kettő együtt járt, ahogyan egyre magasabbra emelkedtek a ranglétrán. Ha Colton Fetladral egyszer majd nem törődik Torrenttel, az vagy azt jelenti, hogy Torrentnek már nincs semmi keresnivalója az Acélfarkasok között, vagy éppen azt, hogy megöli Fetladralt.

A Torrent parancsnoksága alatt álló sereget tekintve az a pillanat nem most jött el. Jól licitált, elfoglalhatta helyét az Acélfarkasok tervének első sorában, és az előre becsempészett erők segítségével úgy gondolta, elég erős a serege. Elég erős, hogy megtámadja, elfoglalja, és kifacsarja a Köztársaság karmai közül Achernart.

Az Acélfarkasok nemsokára megteszik az első lépést a IV. Prefektúra meghódításához.