-=25=-

Korán kelők

River's End

Achernar

3133. március 18.

Torrent csillagezredes szokás szerint hajnal előtt kelt föl, bioritmusát változatlanul a Tigress 23 órás napjaihoz igazítva. Itt úgy tűnt, mindig több ideje van, mint szükséges. Általában türelmetlenségnek tudta be, az elnyújtott hadjárat következményének. Ma reggel azonban valami késztetés hajtotta a Lupus mech-hangárjába, harcra kész Tundra Wolfjához. Még egy utolsó kör, hogy meglelje elfeledett gondolatait a csata előtt. A győzelem előtt.

A hangárban még mindig az éjszakai, félhomályos világítás működött. Torrent fölkapcsolta a többi reflektort is, néhány éjszakai ügyeletes technikus pedig rögtön sietősebben kezdte el berakodni a lőszereket egy Catapult hátába. Torrent elfordult tőlük a hangár bejárata felé, ahol utasításai szerint két Scimitar torlaszolta el az utat.

Ekkor szólalt meg a riadósziréna.

A fémes, fülsértő zaj hatására egyenesen a csatamechje felé iramodott, hogy inkább hetvenöt tonnányi myomer izomzat és páncél védelmében, fegyverei kioldógombjai előtt tudja meg, milyen veszély fenyegeti őket. Ez vonzotta ide ilyen korán, gondolta, miközben megmászta a létrát a Tundra Wolf fülkéjéig.

Fürge mozdulatokkal keltette életre a csatamech fúziós reaktorát és végigfuttatott néhány indítás előtti ellenőrzést.

Közben felvette a fejhallgatóját, és aktiválta a mikrofont.

– Torrent.

– Csillagezredes, az előretolt megfigyelők vizuális kapcsolatban vannak egy hadoszloppal, ami kivonult a bázisról kelet-délkelet felé.

Achernar hadserege megpróbál elébe menni a bajnak és az Acélfarkasoknak? Levette a fejhallgatót, és fejébe húzta a neurosisakját. Miután rákapcsolta a kommunikációs rendszerre, újból megszólalt.

– Van valami válasz River's Endből?

– Neg, csillagezredes. River's End csendes.

Verin és Rheese, a két Pack Hunter mech pilótája szinte egyszerre érkeztek meg a hangárba, miközben Torrent lefutatta a két biztonsági azonosító programot.

– Mindenkinek a maga jussát – idézte a hangazonosítás kedvéért a régi szólást.

A fedélzeti számítógép majdnem abban a pillanatban adta át a teljes irányítást a csatamech fölött, mikor a felderítők bejelentkeztek. Két Shandra megelőzte a hangárból kifele menet, de az övé volt az első csatamech, amely a riadó megszólalása után 3 perccel már megtette első, magabiztos lépését. Ő lesz az első tiszt a helyszínen, és ha a hadsereg komolyan meg akart vele ott ütközni, ő lesz az első, aki vért ont.

A Nagy Atyára fogadta, hogy így lesz.

Minden esély meg is volt rá, mert amint leért a rámpán, és magához hívta egy másodlagos csatornán a Scimitarokat, a HUD ellenséges ikonok kusza dzsungelével telt meg. Legionnaire. Joust. Három JES. D1 Schmittek. Két Giggin APC, nyilván dugig tömve csatavértesekkel.

Jupiter.

Torrent újra leolvasta az IFF-azonosítót. JP3-a. Ugyanaz a jelzés, amit számítógépe Kyle Powers mechjéhez rendelt hozzá a Sérelem próbája során. A lovag visszatért halottaiból – vagy legalábbis a csatamechje. Hőképre kapcsolt, és célkeresztjét egy távoli, vörös foltra állította, aztán nagyítást kért az egyik tartalék monitorra.

És ott állt, az űrkikötő aszfaltjának szélén, dacosan. Torrent elmosolyodott.

– Én pedig azt hittem, a mai legnagyobb trófeám egy Hatchetman lesz. – Ha a hadsereg újabb győzelmet kínált neki a Jupiter fölött, ő szívesen tesz eleget a felhívásnak.

Pack Hunterjei kiléptek a hangárból és mindhárom csapatszállítóból járművek és gyalogosok özönlöttek elő egy átalakított építkezési mech és egy agromech társaságában, Demos csillagkapitány pedig a személyesen módosított SM1 tankvadászában. Ez volt minden, ami Torrentnek megmaradt achernari inváziós seregéből. Elég, hogy elbánjon a hadsereggel és bevegye River's Endet Erik Sandoval ellenében.

– Felsorakozni – adta ki a parancsot, és Tundra Wolfjával kilépett a szállítóhajók közül. – Senki sem tüzel, amíg kiválasztom a célpontomat. – Persze a Jupitert akarta. Ha a pilótája is hozzájárul.

Átváltott a leggyakrabban használt katonai frekvenciára, amit minden köztársasági erő biztosan fogott.

– Itt Torrent csillagezredes beszél az Acélfarkasoktól. Ki intéz kihívást a San Marino-i űrkikötőért? – Nem mintha valódi kihívást várt volna egy Próbára, de adott a formalitásra. Kal Radick ezt várta mindenkitől, Torrent pedig eleget is tett az elvárásnak.

A hadsereg egy fordított ékben vonult föl, a közepe felé csalogatták Torrentet úgy, hogy az ék széle felé gyengébb tankok és csapatszállítók álltak egy Tribune mozgó parancsnokság körül. A Jupiter a közelebbi szárny felől lépett elő.

– Raul Ortega százados, achernari hadsereg. Nem kihívni jöttünk, hanem azért, hogy elűzzük Achernarról, vagy olyan apró darabokra morzsoljuk szét, hogy Lady Janella Lakewoodnak nagyítóval kell majd keresnie a darabjaikat.

A blöff olyan átlátszó volt, hogy Torrent hajlamos lett volna hencegésnek elkönyvelni, de a tűzvonalig hátralévő harminc másodpercben még volt ideje óvatosságból végiggondolni a fenyegetést. Ha jól számolt, a hadseregnek két csatamechje és egy erdészeti mechje volt, egy hármascsillagra való tank és nagyjából huszonöt csatavértes osztag. A Kardhittel együtt, amennyiben összedolgoznak. Talán. De nem így. Nem most.

– Egy lovag csatamechje nem elég egy ilyen fegyverbe híváshoz. Mindjárt be is bizonyítom. – Ezzel extrém távolságból útjára indította minden nagy hatósugarú rakétáját.

Az XX tár húsz robbanófejet lökött a levegőbe, taktikai rakétarendszere pedig automatikusan kiválasztotta a hosszútávot és kilenc rakétát küldött az első adag után. Mielőtt ezek elérték volna pályájuk csúcsát, Torrent már lőtávolban volt lézereivel és úgy időzítette a lövését, hogy a rubinvörös nyaláb akkor találja el a Jupitert, mikor a rakéták célba értek.

– Acélfarkasok – mondta higgadtan a rádióba –, támadás!

*

Ha Erik Sandoval nem követelt volna új rangjának megfelelő szállást, River's End akár el is veszhetett volna.

Hatchetmanjével befordult egy sikátorba, lábával félrerúgott az útból egy szemetes konténert és kikerült a kereszttűzből, ami a közeli kereszteződésben fogadta. A Demonok lézerei elsuhantak mellette, éppen csak belemartak bal vállának páncéljába, mielőtt teljes biztonságba jutott volna. Legalábbis pillanatnyilag. Hátrált pár lépést, vissza a sikátor bejárata felé és levegőbe emelte fejszéjét, szinte ösztönösen sejtve, hogy az egyik Demon legalább utána ered, hogy üldözőbe vegye.

Az egyik valóban így is tett. Erik takarékoskodott a lőszerrel, inkább fejszéjével csapott le egyszer, kétszer. Elsőre szétzúzta mindkét lézerüteget, másodjára beszakította a pilótafülkét. Ferroüveg szilánkok záporoztak mindenfelé, és tompán csillogtak az utcai lámpák fényében. Erik belerúgott a Demonba, ami megpördült és az ifjú nemes tisztán láthatta a felségjelzését az üvegen keresztül.

Achernari hadsereg.

Alattomos, áruló senkiházi banda!

Michael Eus keveset tudott mondani neki, mikor fölébresztette a lakosztályában. Erik általában nem törődött a kényelmi szempontokkal, de a Steyger vasútvállalat irodája történetesen alig pár háztömbnyire volt a HPG-állomástól. Új nappalijából láthatta a masszív parabolaantennát. Az állomás alatt a Köztársaság előtti időkben kialakított hangárban kényelmesen elfért a csatamechje és két Condor.

Mire Erik beüzemelte a Hatchetmanjét és előbújt a hangárból, a Kardhit többsége már úton volt a város széle felől. Még mindig nem tudta megmondani, miért utasította a Condorokat, hogy kétoldalt fogják közre, kivéve talán ösztönös bizalmatlansága miatt Michael Eus iránt. Erik ébersége miatt pár perccel hamarabb lepleződött le a hadsereg terve, mint szerették volna, mikor egy elsötétített VTOL, majd egy ellenséges VV1 Ranger jelent meg a radaron.

Erik kis egysége leszedte a Rangert, de aztán egy portyázó Legionnaire és egy agromech konverzió megsemmisítette egyik Condorját. Azóta háztömbről háztömbre hátrált, és mindkét bányászmech konverziót magához rendelte a HPG-állomástól és VTOL-támogatást meg gyors tankokat kért Eustól.

A második Demonnak nyoma veszett, valószínűleg még tovább próbálják terelni a sugárút mentén. Erik megint az állomás felé fordult inkább, igyekezett a HPG-hez olyan közel összevonni a csapatait, amennyire ez lehetséges volt. A nagyobb utcákat választotta, amiknek alapzatát megerősítették, hogy kibírja egy mech lépéseit és ne szakadjon be alatta. Aztán egy sarkon befordulva gyalogsági tűzharc közepébe csöppent; Hauberk páncélosok ostromolták Erik Purifiereinek állását az egyik háztetőn. Egy Saxon APC várt a közeli árnyékok közt, egy átalakított agromech pedig éppen eltűnt az egyik sarok mögött.

Erik először az APC-vel foglalkozott, ismét a fejszéjével csapott le. A lánctalpas tankokkal ellentétben a légpárnásokat könnyebb volt a talajhoz szorítani, amíg turbináik lapátjai elvástak az aszfalton. Néhány Hauberk Erik felé fordult háti rakétavetőivel, de ezeket könnyedén hárította, miközben a Purifierök leugráltak és közelharcba bocsátkoztak. Ahol tudott, kézzel-lábbal besegített nekik; az egyik Hauberk túl lassan mozdult. Egy gyors lépés, és csak torz fém és véres massza maradt belőle a megrepedt aszfalton.

– Vissza az állomáshoz – parancsolta Erik. – Minden szabad egységnek gyülekező. – Megint elindult, néhány Purifiernek is fuvart biztosított, a többiek pedig igyekeztek lépést tartani vele.

A hadsereg tervei egyre tisztábbak lettek, ahogy összeállt a kép. Erős nyomás az Acélfarkasok ellen, hogy elvonja mindenki figyelmét, míg egy kisebb alakulat behatolt River's Endbe egy másik irányból és megpróbálta visszaszerezni a HPG-t. Csakhogy mostanára teljesen körbevették, és elvágták őket az űrkikötőnél zajló csatától, méghozzá ugyanazok a katonák, akiket segítségül küldött volna az Acélfarkasok ellen. Persze csak a maga korlátozott és öncélú módján, de akkor is könnyebbség lehetett volna.

Ehelyett levadássza a hátbatámadókat és személyesen végez velük. Erik sokban fogadott volna, hogy a Legionnaire-t Raul Ortega vezeti. Már vámtisztként is tiszteletlenül viselkedett Erikkel szemben. Olyan volt, mint egy szúnyog, ami néha belémar, de sosem tudja elkapni. Hát most majd megtanulja.

Mindannyian megtanulják, mielőtt a nap lemenne.

Néhányan gyorsabban, gondolta, mikor szenzorai kijelöltek egy Warrior H9 támadóhelikoptert, ami egy bevásárlóközpont felett úszott el és megállt egy bank fölött. Rakétarendszere lassan befogta a Hatchetmant. Erik a törékeny gépre húzta a célkeresztjét, kivárt egy szívdobbanást, aztán finoman meghúzta a ravaszt. Nyolcvanmilliméteres lövedékek dübörögtek ki a bal oldali gépágyújából; a pilóta megpróbálta kioldalazni, de Erik igazított az irányzékán. A golyók felszaggatták a VTOL oldalát és a gép végül egy széles sugárút közepén csapódott a földbe hatalmas lángtenger kíséretében.

Erik figyelte a zuhanást és a tüzet, aztán előremenetbe kapcsolt – ekkor látta meg a Legionnaire-t a roncs túloldalán.

Sárgás torkolattűz tört ki a Legionnaire pilótafülkéje fölötti gépágyúból és ötvenmilliméteres golyók kezdték morzsolni a Hatchetman mellkasát és jobb lábát. A kalapácsszerű ütések hátratántorították a mechet, de sikerült megtartania az egyensúlyát. Az ifjú nemes fölrántotta a mech bal karját, célra tartotta, majd bezavarta a Legionnaire-t egy mellékutcába az IC-10-es gépágyú egy sorozatával. Több maltert és téglát darált le a környező épületek faláról, mint amennyi eltalálta a másik mechet. Mielőtt leereszthette volna a karját, két katonai Joust bukkant elő az utca túloldalán, átvágtak a sugárúton és megindultak a Legionnaire nyomában.

– Megvan a Legionnaire – mondta Erik a rádióba és a mech után indult. – A Madison és a Kilencedik sarkán, délnek tart a kilencediken. Korábbi utasítások törölve. Állomásőrség, védjék a HPG-t. A többi egység zárkózzon föl hozzám.

Egy JES rakétahordozó és a Condorja már rátaláltak a lángoló VTOL fényét követve, két másik egység pedig rádión jelentkezett be. Két Kardhit-VTOL pedig megindult délről, hogy megfigyelő pozíciót vegyenek föl a házak fölött.

Michael Eus jelentkezett be a parancsnoki frekvencián.

– Lord Sandoval, súlyos gyalogsági harcok alakultak ki a város délnyugati szélénél. Legalább féltucat járművet jelentettek. Lecsapnak és elmenekülnek. Délkeletnek és északnyugatnak húzzák szét az egységeinket. Az én helyzetem száznyolcvan relatív, távolság nyolcszáz méter.

Erik érezte, hogy lassan vicsorba torzul az arca. Próbált higgadtan és parancsoló hangon beszélni.

– Utat nyitnak a Legionnaire-nek, hogy átszökhessen. Zárják le! – befordult a sarkon, előreparancsolta a tankjait és ellenőrizte, hogy a mögötte érkező két jármű is a sajátja-e.

A Purifierök a bank tetejére ugrottak, átszökkentek a bevásárlóközpontra… és eltűntek egy rájuk zuhanó rakétafelhőben és lézernyalábok között.

Ez éppen elég figyelmeztetés volt Eriknek, aki nem akart besétálni a csapdába.

– Öt másodperces késleltetés – utasította páncélosait, aztán mindkét lábbal beletaposott ugrórakétája vezérlőjébe. A Hatchetmanje fölemelkedett a rakéták plazmacsóváján és alacsony ívben átugrotta a bevásárlóközpont egyik sarkát, majd megkezdte meredek, rövid ereszkedését a széles parkolóba. Öttonnás fejszéjét ütésre készen tartotta, hogy lefejezze a Legionnaire-t.

Behajlított térddel érkezett guggoló pózba, előrelépett és vállmagasságban meglendítette fejszéjét.

A penge belemart a páncélba, szétroncsolt egy védőlemezt és némi myomer izomzatot, de semmi kritikus részt nem ért el.

A Legionnaire megtántorodott az ütéstől, nekiment egy villanypóznának és kidöntötte. Szikrák zuhogtak a lámpabúrából. Erik VTOL-jai lecsaptak annyi időre, hogy végigpásztázzák néhány lézernyalábbal a csatamech fejét. Szerette volna, ha a páncélosai is belemarnak a Legionnaire-be, csakhogy amint befordultak a sarkon, közvetlen közelről beleszaladtak a Joustok és az egyik agromech tűzvonalába.

A helyi sugárútról egy légimotoros osztag száguldott elő Erik segítségére. A kisebb egységeket rájuk hagyta, ő pedig a Legionnaire-re koncentrált. Géppuskájából több száz forró fémdarabot szórt a csatamech hátára. Páncélszilánkok záporoztak a parkolóra és a szomszédos utcára.

Aztán a Legionnaire visszanyerte az egyensúlyát, visszafordult, és lézereivel meg géppuskájával dühösen belemart a Hatchetman oldalába. Erik érezte, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás – csatamechje hátrazuhant a szörnyű ostrom hatására. A gravitációval küzdve sikerült egy lépést tennie hátrafelé, aztán még egyet, majd nekiütközött a bevásárlóközpont homlokzatának, ami végül megállította zuhanását.

Ez elég volt ahhoz, hogy értékes másodperceket veszítsen. Erik előredőlt, ismét talpra állt csatamechjével. Géppuskájával még egyszer belelőtt egy sorozatot a visszavonuló Legionnaire-be, lefaragott róla egy kevés páncélt, aztán a másik mech eltűnt a sarok és egy lángoló Condor mögött.

A kiégett Condor és egy harcképtelen, de biztonságosan landolt VTOL Eriké volt. A rövid, vad tűzharcnak a másik oldalról egy Demon és egy szétzúzott Joust esett áldozatául.

Raul Ortega megint belemart, de ezúttal veszített a sajátjai közül is. Erik még drágábban megfizet neki.

– A Legionnaire és egy… nem, két agro keletnek tart a Carringtonon. – Erik megmaradt VTOL pilótája jelentkezett be a város fölül. – Három… négy… öt jármű halad együtt. Két párhuzamos utcán haladnak ugyanabba az irányba.

Felhagytak a próbálkozással és az űrkikötő felé tartottak. Erik leggyorsabb, negyven kilométeres gyalogló tempóra kapcsolt, és megindult a menekülőkkel párhuzamosan. Ezt az utcát nem erősítették meg még a régi időkben, az Utódlási Háborúk idején sem, mikor az Achernar ipari mech gyára a környék egyik legnagyobbja volt. A Hatchetman lába hártyavékony aszfaltburkolatot szaggatott föl, mintha kérges, kemény hóba süppedt volna. Csak kicsit lassította le, de nem számított igazán.

Erik csak nagyjából sejtette, merre vannak a csapatai, de sejtette, hogy bárhol is próbál meg áttörni három mech, nagy valószínűséggel sikerülni is fog nekik. A város utcái túl szűkek voltak az efféle tűzharchoz. Ki kell csalogatnia őket a nyílt térre, az ipari negyednél például, San Marino és a főváros között. Ott csap majd le rájuk mindennel, amit csak talál.

Ott fogja megölni őket mind.