29.

Minter Norquen kérdõn mutatott a segédképernyõre.

– Ki ez a seggfej?

Az energia lassanként visszatért a hajó összes rendszerébe. A világítás már percek óta mûködött: a híd fényárban úszott. A vezérlõállásokban méregzöld egyenruhás norquen tisztek ültek.

Hamarosan helyreáll a teljes audiovizuális és hírközlõrendszer.

A panorámamonitor fehéren villant, feltûnt rajta a kép, ami a segédképernyõn látszott. A Sárga dokk.

A Norquen remekül értett a pultok kezeléséhez. Néhány percel ezelõtt maga látott hozzá a dokkok átfésüléséhez. A videorendszer segítségével. Kameráról kamerára kapcsolt, sorra véve a szóbajöhetõ helyiségeket. A szökevényeket kereste.

Egyedül a Sárga dokkban észlelt mozgást.

Utasítására a kamera halszem-optikáról normál objektívre váltott: az idétlen torzítás nyomban megszûnt. A Norqen arra fordította a kamerát, amerre a mozgást látta. Egy férfi hevert a földön, testhelyzete elárulta, hogy a mennyezetrõl pottyant a padlóra. Az objektív ráközelített: kölyökképû, széles vállú, jómegjelenésû fickó volt.

A Norquen megismételte a kérdést.

– Ki ez a seggfej?

A válasz közvetlen a füle mellõl hangzott.

– Fieres segédpilótája.

A Klán vezér összerezzent.

– Báró! Hogy a fenébe tud ilyen hangtalanul járni? Régóta áll mögöttem?

– Most jöttem, Felség.

Az elnök-igazgató bekapcsolta a dokkban elhelyezett mikrofonokat is.

– Ezek szerint megvannak a madárkák – dörmögte.

– Mûködik a videorendszer is! – kiáltotta fiatal fickó a képen. A mennyezet irányába beszélt. Még mielõtt a Norquen arra irányította volna a kamerát, újabb férfi huppant a földre. Kurta, világos kabátot vilselt. Felegyenesedett, hívogatólag intett felfelé.

– Fieres – tudósíott a Báró – A társam és a tanítványom volt, ugyan azt a kiképzést kapta, mint én. Visszavonult, csak mint egyszerû pilóta dolgozik.

A világos kabátos férfi intésére megin újabb alak érkezett odafentrõl a kamera látóterébe. Talajt érve könnyedén átgurult a vállán. Vörös hajú lány volt, fekete kezeslábasban, mellényben.

– Maia Dai – morogta a Norquen.

Az utolsó szökevényt, Corseus Ramraquort a lány és a férfi ügyesen elkapták.

A Klán vezér adatokat hívott le a monitorpulra. Nem is leplezte a dühét, amikor elolvasta õket. Nyitva áll a Sárga dokk kapuja! Ez meg hogyan lehet? Eh, mindegy, legyintett. Legalább kiderült, miért választották a legtávolabbi dokkot.

– Zárható a dokk külsõ kapuja? – tette fel fennhangon a kérdést.

Egy tiszt felelt.

– Másfél perc múlva! Még nincs elég energiánk a távvezérléshez, uram!

– Felség – javította ki a Norquen.

Még másfél perc!, gondolta bosszussan. Másfél perc hosszú idõ, különösen az efféle mindenre elszánt emberek számára. Nem kockáztathatok! A megoldás, ami az eszébe jutott, nem nevezhetõ kifejezetten kíméletesnek. És emellett átkozottul költséges is volt. Nos, mindegy! Ej, de sokba kerülsz nekem Corseus Ramraquor!