23.

A segédképernyõn csak az üres folyosó látszott. A hídra más út nem vezetett, a többit eltorlaszolták a császári katonák. Az infrakamera rezzenetlen meredt a sötétségbe.

Tysso Yar és vazérkara a képernyõ elõtt ült, figyelték az üres folyosót. Egyebet nem tehettek. Vártak. Tudták, nem hiába; jönni fognak! Elõbb vagy utóbb.

A technikusokn külön csoportban vitatkoztak egy szétbontott takarítórobot roncsai felett. Állítólag plazmafegyvert barkácsolnak belõle; a munka vége felé jártak.

A Császárt körbevették testõrei. A sokat próbált harcosok pajzspántot viseltek, kezüket tõrük markolatán nyugtatták. Jól tudták mire számítsanak! Másodszorra az ellenség is elit katonáit küldi majd. Nem tûzharc lesz, hanem véres tõrpárbaj. A gyorsaság, az erõ, a harcmûvészetekben való jártasság dönt majd – nem a tûzerõ. A híd berendezései túlságosan értékesek ahhoz, higy idebent bárki is nehézfegyvereket használjon; az energiasugár pedig hatástalan a pajzserõtér ellen.

Az erõs fennmarad, a gyenge elpusztul, töprengett a Császár. A világban az akaratos érvényesül, aki nem riad vissza semmitõl! Természetes kiválasztódás?! Vajon van-e létjogosultsága az efféle kiválasztódásnak egy civilizáltnak mondott világban? Vajon az agresszivítás és az akaratosság nem az uralkodók legfontosabb jellemvonásai-e? Nélkülözhetetlen jellemvonásai?! A kérdésre nincs válasz, mint a társadalmi problémák zömére. Mert a válasz az emberi természetben rejlik: a rossz természetben!

A segédképernyõ villant, majd elsötétült. Kilõtték a kamerát. Akik közeledtek, már nem osotba kezdõk voltak.

– Jönnek – mondta valaki merõben feleslegesen.

A technikusok elkészültek a plazmavetõvel, kapkodva állították fel a bejárattal szemben.

– Csak egyszer tüzelhetünk – magyarázta egyikük –, a felhasznált anyagok silány minõsége miatt. Egy lövés után maga a fegyver is megolvad!

A maradék katonák elhelyezkedtek az ajtóval szemközt. A testõrök nem mozdultak, rezzenetlen álltak, halálraszánt tekintettel.

A vastag, páncélozot ajtólemez percekig ellenállt a forró plazmának. Vörösen, sárgán, majd kéken izzott, végül kövér olvadékcseppek gördültek alá rajta. Lyuk támadt a közepén, egyre szélesedett.

A norquen plazmavetõk elhallgattak, a túloldalon feltûntek az elsõ behatolók. A tecnikusok is elsütötték a maguk fegyverét. A plazmasugár beterítette az ajtót, átcsapott a lyukon, egyenesen a mögötte összezsúfolódott emberek közé. Szívfájdítóan üvöltöttek, miközben elevenen égtek szénné.

Az átalakított fegyver elhallgatott, belsõ alkatrészei megolvadtak – ennyi is szép eredmény egy takarítórobottól!

Odakintrõl nyögés, fájdalomkiáltások hallatszottak. Az ajtóba olvaszott lyukon át feketére égett férfi támolygott be. Ramraquor katona volt, akárcsak többi fogolytársa, akit az ajtó túloldalára tereltek. Õket hamvasztotta el a plazma!

A nyomában norquen testõrö urgottak be a hídra. Mégerzöld kezeslábast, mellényt viseltek, az alkjukat körüllengõ fénytörések pajzserõtérrõl árulkodtak.

A ramraquor katonák hiába nyitottak tüzet, az energiasugarak nem hatoltak át a pajzson. Villódzásuk kísérteties külsõt kölcsönzött a behatolóknak.

Szürke és méregzöld egyenruhás férfiak álltak egymással szemben, farkasszemet nézve. Nem cselekedtek, vártak. Két Klán vezér testõreinek összecsapásakor érvényesültek az õsi hagyományok. Tradiciók. Vagy betartották õket vagy sem, de nem a testõrök határoztak.

A helyzet mezo-sakk állásra emlékeztetett.

A sugárfegyverek elhallgatta, dermedt csend hullott a hídra. A norquenek a Császárt, a Császár az ajtónyílást figylete. Egy dron lépett be – halk moraj támadt, néhányan újból a fegyverükhöz laptak. Annyi bátorság senkiben sem akadt, hogy meghúzza a ravaszt.

A dron mögött szikár férfi tûnt fel. Mályvaszín felöltõje az év divatját tükrözte; a méregdrága porstaszító szövet pedig viselõje anyagi helyzetét. A férfi nem tartott magánál fegyvert, mégis magabiztosan mosolygott. Tehette, dron testõre veszedelmesebb fegyver volt bárminél, amit emberi kéz valaha is alkotott.

Szótlanul végigmérte a hídon tartózkodókat, tekintete a Császáron állapodott meg.

– Üdv, Marqus! Gondolom kitalálod mi következik! – szólt. Hangját enyhén eltorzította a pajzserõtér.

Az uralkodó megvetõen elfordította tekintetét – egykor az ilyesmi számûzetéssel járt, most semmit nem ért.

Minter Norquen felnevetett.

Oh, Marqus, te ostoba bohóc! Ha tudnád!

– Öljétek meg õket – parancsolta vállat vonva. A dronra pillantott, intett a fejével. – Tied a Császár!