LOVAGTEREM

Félhomály.

A császár már bevonult udvarával.

KIKIÁLTÓ
Színjátékot hirdetni régi tisztem,
s most titkos szellemerő vet véget ennek;
hiába próbálnám, hogy földerítsem
észokokkal e zavaros üzelmet.
A terem zsöllyével s székkel tele;
szemközt a fallal a császár helye;
a szőnyegképeken kedvtelve láthat
a nagy előidőkből nagy csatákat.
Itt ül urunk és udvarnépe körben,
hátul padsorok soka áll tömötten;
a szellemek órájának homályán
szerelmeséhez búvik valahány lány.
S mivel helyükkel mind elégedettek,
készen vagyunk; a szellemek jöhetnek!

Harsonák

CSILLAGJÓS
Vegye tehát kezdetét a darab;
urunk kívánja: nyíljatok, falak!
Mi állhat ellent a varázserőnek?
Mintha tűzvész göngyölné, száll a szőnyeg;
hasad a fal, kifordul tengelyén,
a nagy, mély távlatú színpad kitárul,
rejtelmes fény dereng föl, mely reánk hull,
s fel a proszcéniumra hágok én.

MEFISZTÓ
(kidugja fejét a súgólyukból)
Innen remélek köztetszést, hisz a
sugalmazás a fő ördög-retorika.
(A csillagjóshoz)
Ha hallod a messzi csillagzenéket,
súgásomat is pompásan megérted.

CSILLAGJÓS
Szemünk előtt varázsütésre már
tömör falú, ősrégi templom áll.
Sűrű sorban tartják az oszlopok
terhük, mint égbolt-hordó Atlaszok;
a sziklasúlyhoz számuk elegendő,
hisz jó nagy házat könnyen bírna kettő.

ÉPÍTÉSZ
Ez antik volna? Egy csöppet se szép ez,
joggal mondom, hogy ormótlan s nehézkes.
Fennkölt a durva? Nagy az éktelen?
Felszökő, karcsú pillér kell nekem
és csúcsív, lélekemelő, nemes;
ilyen épület az épületes.

CSILLAGJÓS
Tisztelet e jó csillagzat jegyében
fogant órának; legyen fék az észen
a bűbáj; annál szabadabb lehet
viszont a bátor, szárnyas képzelet.
Merész vágyatok lép látóközelbe,
s mert lehetetlen ez, hisztek ti benne.

Faust fellép a proszcéniumra a túlsó oldalon

CSILLAGJÓS
Mit bátran kezdett, teljesíti híven
a mágus, koszorúsan, papi díszben.
Mély űrből egy tripúsz száll véle fel,
a serpenyő tömjénszagot lehel.
Magasztos művét megszentelni készül;
mindenkinek szerencse jut ma részül.

FAUST
(fenségesen)
A nevetekben, Anyák, kik az űr
mélyén trónoltok örök-egyedül
s mégis társasan, hisz körül az élet
fürge képei lengnek, bár nem élnek.
Ami volt, teljes fényben ott kering,
mert örökké akar létezni mind.
S szétszórjátok, mindenható hatalmak,
őket az éj boltján, sátrán a napnak.
Szelíd életfolyam sodor sokat,
merész mágus kutat fel másokat;
ő bízva s bőven osztja a Csodásat,
amit meglátni annyian kivánnak.

CSILLAGJÓS
Amint az izzó kulcs a serpenyő
széléhez ér, sűrű füst száll elő,
és kúszva terjed, mint felhőgomoly,
duzzad, szakad, torlik, terjeng, foszol.
S most remekel a szellem-elmeél!
Míg leng a légben, mindahány zenél.
Az éteri hangzatokból kellemes
bizsergés árad, s minden zene lesz.
Az oszloptörzs, a triglüph odafent
s velük a templom minden köve zeng.
Leszáll a köd; áttetsző fátylai
közül szép ifjú lép ütemre ki.
Nem folytatom, nem kell őt megneveznem,
hisz a bájos Páris nem ismeretlen!

Páris előlép

HÖLGY
E viruló ifjúság elragad!

MÁSODIK HÖLGY
Mint friss barack, csupa hamv és zamat!

HARMADIK HÖLGY
Nézd édesen telt ajka finom ívét!

NEGYEDIK HÖLGY
Ily serlegből szürcsölgetnél te is még.

ÖTÖDIK HÖLGY
Egész csinos, ha nem is épp finom.

HATODIK HÖLGY
Lehetne kissé kecsesebb bizony.

LOVAG
Közönséges pásztor, nyomát se látni,
hogy udvarképes volna, sőt királyfi.

MÁSIK LOVAG
Ha félpucéran szép is termete,
páncélban, nem tudom, hogy festene!

HÖLGY
Mily hajlékony bájjal foglal helyet!

LOVAG
Ölébe ülne szívesen kegyed?

MÁSIK HÖLGY
Két karját mennyi keccsel nyújtja ki!

KAMARÁS
Bugris! Az illem ezt nem engedi!

HÖLGY
Egy nemesúr hibát miben ne lelne?

KAMARÁS
Nyújtózik, mintha a császár itt se lenne!

HÖLGY
Csak játszik! Maga van, hát fesztelen.

KAMARÁS
Még ha játék is, ildomos legyen.

HÖLGY
A szép fiú szelíd álomba ernyedt.

KAMARÁS
Horkolni fog; ez hat természetesnek.

FIATAL HÖLGY
(elragadtatással)
A tömjén füstjével mily idegen
illat leng át frissítőn szívemben?

IDŐSEBB HÖLGY
Igen! Lelkemig hat e drága pára,
s ő árasztja!

LEGIDŐSEBB HÖLGY
A serdülés virága
ambróziává nemesül a zsenge
testben, és szétterjed körötte lengve.

Heléna előlép

MEFISZTÓ
Ő volna hát! Ez nem hoz bajt reám;
ámbár csinos, ízlésem mást kiván.

CSILLAGJÓS
Véget ér ezzel az én szerepem,
beismerem ezt becsületesen.
A Legszebb jön, s bár lenne láng a nyelvem...! -
Megdalolták a Szépséget sok ezren. -
Őt látni bűvös elragadtatás,
aki bírta, boldog, mint senki más.

FAUST
Van még szemem? Vagy a szépség dicső
forrását lelkem legmélyén csodálom?
Rémes utam boldog jutalma Ő.
Mily puszta s feltáratlan volt világom!
S mivé vált szent küldetésemmel e
világ! Vonzóbb, szilárdabb lehet-e?
Hagyjon el az élet lehellete,
ha tőled elfordulva másra vágynék! -
A bájos tünemény, kit elbüvölten
bámultam a varázstükörben,
e szépség mellett csalfa árnyék! -
Téged foglak, kitől erőt nyerek,
ki szítod szenvedélyemet,
vággyal, imádva, őrjöngőn szeretni.

MEFISZTÓ
(a súgólyukból)
Tartsd hát magad, szerepedből ne ess ki!

IDŐSEBB HÖLGY
Magas, arányos, de kis feje van.

FIATALABB HÖLGY
Nézzétek lábát! Mily idomtalan!

DIPLOMATA
Párját csak hercegnők között lelem;
tetőtől-talpig szép, kétségtelen.

UDVARONC
Kerülgeti a szendergő fiút.

HÖLGY
A tiszta ifjúság mellett be rút!

KÖLTŐ
Szépsége fénye hull az ifjura.

HÖLGY
Mint egy festmény! Endümión s Luna!

KÖLTŐ
Lám! Az istennő az alvó fölé dől
s megittasul ajka leheletétől.
Most csattan el a csók! - Irigylem őt!

DUENNA
Mily esztelen! Ennyi néző előtt!

FAUST
Roppant kegy a kamasz számára!

MEFISZTÓ
Csitt!
Tegye a kísértet, ha jólesik.

UDVARONC
Ébred; a nő elsurran könnyedén.

HÖLGY
Most hátranéz! Ezt jól sejtettem én.

UDVARONC
A fiú bámul: tán csoda esett?

HÖLGY
Persze a nő korántse meglepett.

UDVARONC
Tartózkodóan lép hozzá oda.

HÖLGY
Az ifjúban új tanítványra lelt ő;
ilyenkor minden férfi ostoba,
ez is azt hiszi, hogy ő lesz az első.

LOVAG
Ne szidja, hisz finom felségesen! -

HÖLGY
A ringyó! Aljassága végtelen!

APRÓD
Én a fiút szörnyen irigyelem!

UDVARONC
Kit nem fogna meg az efféle csapda?

HÖLGY
E drágaságot sok kéz simogatta,
ütött-kopott aranyzománca is.

MÁSIK HÖLGY
Tízéves kora óta ily hamis.

LOVAG
A javát választjuk, ha alkalom van;
magam kedvem lelném e drága romban.

TUDÓS
Tisztán látom, de meg kell vallanom:
kétséges még, hogy ő-e az vajon?
Túlzásra csábít az, ami jelen van,
több az írott szövegben a bizalmam.
Ott olvasom, hogy szépségét csodálva
behódolt Trója minden ősz szakálla;
s épp ez jellemzi az én helyzetem:
öreg vagyok, s mégis tetszik nekem.

CSILLAGJÓS
Hol a kamasz? Egy hős öleli át
a nőt, aligha védheti magát.
Felkapja, mint pihét, acélerő.
El is ragadja?

FAUST
Őrült vakmerő!
Állj! Hallod? Ennyit mégsem engedek meg!

MEFISZTÓ
Hisz a szellemmókát magad szerezted!

CSILLAGJÓS
Várj! Megmondja címét is a cselekmény,
Heléna elrablása megy ez estén.

FAUST
Miféle rablás! Hát hiába állok
e helyen! A kulcs nem enyém-e hát!
Az vezetett e révbe a magányok
hullámain és rémségein át.
Itt a valóság! Lábam itt vetem meg,
hol szellemem szellemektől se retteg,
és nagy kettős birodalmat teremthet.
Mily messzi volt ő, s ha megmentem én,
még közelébb lesz, s két jogon enyém!
Anyák, ó, engedjétek, esdve kérlek!
Ki megismerte, nélküle nem élhet.

CSILLAGJÓS
Ó, Faustus! Faustus! Mit csinálsz! - Vadul
ragadja meg, s a kép foszlik, fakul.
Kulcsával ráront az ifjúra már,
s megérinti! - Végünk! Ez a halál!

Robbanás. Faust elterül a földön.
A szellemek ködbe vesznek

MEFISZTÓ
(aki Faustot a vállára veszi)
Kellett ez? Végül rajtaveszt a sátán
maga is, ha bolondot visz a hátán.

Sötétség, zűrzavar