A KORÁBBAN TÖRTÉNTEK ÖSSZEFOGLALÁSA

A Ködszerzet: A Végső Birodalom I-II. című kötetekben megismerkedhettünk a Végső Birodalommal, amelyben egy Uralkodónak nevezett halhatatlan császár uralkodott. Ezer évvel korábban az Uralkodó magához ragadta a hatalmat a Megdicsőülés Kútjánál, és állítólag legyőzte a Mélységként ismert erőt vagy teremtményt.

Az Uralkodó meghódította az ismert világot és létrehozta a Végső Birodalmat. Ezer évig uralkodott. Ez idő alatt kiirtotta a területen addig létezett korábbi királyságok, kultúrák, vallások és nyelvek maradványait is. A helyükbe saját rendszerét állította. Bizonyos embereket a „szká” névvel illetett, ami jelentésében megegyezik a „rabszolga”, illetve „földműves” szóval. Egy másik réteg alkotta a nemességet; ezek közé azok leszármazottai tartoztak, akik annak idején segítették és támogatták őt hódításai során. Azt mondják, az Uralkodó ruházta fel őket az allomancia erejével, hogy legyőzhetetlen orgyilkosokat és harcosokat hozzon létre – akik gondolkozni is tudnak, szemben a vadállatias kolosszokkal –, majd felhasználta erejüket birodalma megszerzésében és megerősítésében.

Az Uralkodó tiltotta a szkák és nemesek közti frigyet. Ezeréves uralma alatt a szkák többször is felkeltek, de egy lázadásuk sem járt sikerrel.

Végül Kelsier, egy félig szká, félig nemesi származású ködszerzet elhatározta, hogy megdönti az Uralkodót. A Végső Birodalom egykoron leghíresebb tolvajvezérét jól ismerték merész ötletei miatt. Vakmerő tervei végül fogságba sodorták, és az Uralkodó haláltáborába küldték, a Hathsin Bugyraiba, egyben az atium titkos lelőhelyére.

Az a legenda járta, hogy a Bugyrokból soha senki nem tért vissza élve – de Kelsiernek sikerült. Abban az időben tett szert rendkívüli erőre ködszerzetként, és kiszabadította magát, amivel elnyerte a Hathsin Túlélője címet. Ekkor szembefordult korábbi önző életével és elhatározta, hogy megvalósítja élete legmerészebb álmát: megdönti a Végső Birodalmat.

Célja elérése érdekében tolvajokból, főként félvér mívesekből bandát toborzott. Ebben az időszakban találkozott a szintén félvér ködszerzettel, egy Vin nevű fiatal lánnyal. A tizenéves lány nem volt tisztában képességeivel, ezért Kelsier bevette a bandába, és a mesterévé nevezte ki magát. Elméletileg azért, hogy legyen kire átruháznia az örökségét.

Kelsier csapata apránként megszervezett egy szká lázadókból álló földalatti sereget. Közben a bandatagok aggódni kezdtek, hogy vezérük esetleg hasonlatossá válik az Uralkodóhoz, ugyanis a férfi gondoskodott róla, hogy legenda váljék belőle a szká lakosok körében, és szinte vallási figuraként kezdték tisztelni. Időközben Vin – aki a bátyja mellett nevelkedett az utcán – életében először érzett bizalmat mások iránt. Ezzel egy időben elkezdett hinni Kelsierben és célja helyességében.

A tervezgetés hosszú folyamata során Vin beépült a nemesség körébe. Felvette Valette Renoux, a vidékről származó fiatal nemeshölgy szerepét, és még bálokra és társas összejövetelekre is eljárt, hogy híreket szerezzen. Az első bálon találkozott Elend Venture-rel, a fiatal, idealista nemessel. A férfi bebizonyította a lánynak, hogy nem minden nemes szolgál rá a rossz hírnévre. A két fiatal végül Kelsier minden tiltása és próbálkozása ellenére beleszeretett egymásba.

A banda talált egy naplót, amit nyilvánvalóan az Uralkodó írt a Megdicsőülés előtti napokban. A könyv sorai egészen újszerű képet festettek az Uralkodóvá vált zsarnokról: szomorkás, elfáradt ember tűnt elő, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédje a népét a Mélységtől, annak ellenére, hogy nem igazán tudta, mivel áll szemben.

Végül kiderült, hogy Kelsier terve nem csupán a hadsereg bevetésére korlátozódott a birodalom megdöntése érdekében. Részben azért fektetett rengeteg energiát abba, hogy csapatokat állítson fel, mert ez jó kifogás volt arra, hogy pletykákat terjesszenek róla. Ugyanakkor a bandatagokat is kiképezte az irányítás és a meggyőzés művészetére. Terve valódi nagysága akkor derült ki, amikor látványos módon feláldozta magát, mártírrá válva a szkák előtt, akiket ezzel a tettével végleg sikerült meggyőzni, hogy lázadjanak fel és döntsék meg az Uralkodó hatalmát.

Az egyik bandatagról – aki „Renoux nagyúr”, Valette nagybátyja szerepét játszotta – kiderült, hogy valójában OreSeur, egy kandra. OreSeur belebújt Kelsier bőrébe, majd a lakosok közé vegyülve elhitette a néppel, hogy Kelsier feltámadt, így lelkesítette a szkákat. Ezután a szerződés alapján Vint szolgálta, és feladata szerint vigyáznia kellett a lányra a férfi halála után.

Valójában végül Vin ölte meg az Uralkodót. Rájött, hogy a zsarnok sem isteni erővel, sem a halhatatlanság képességével nem rendelkezett. Egyszerűen csak módot talált rá, hogy meghosszabbítsa az életét és megsokszorozza az erejét azáltal, hogy egyszerre alkalmazta az allomanciát és a ferukímiát. Nem ő volt a naplóban emlegetett hős sem, hanem a hősnek gondolt férfi szolgája, egy rendkívüli képességekkel rendelkező ferukimista. Sokkal erősebb allomantának számított Vinnél. Miközben a zsarnokkal harcolt, a lány valahogyan erőt merített a ködből, és fémek helyett azt égette a szervezetében. Azóta sem tudja, hogyan vagy miért történt, de ennek segítségével, és miután fény derült a zsarnok igazi természetére, képes volt legyőzni és megölni az Uralkodót.

A Végső Birodalomban a káosz vette át a hatalmat. Luthadel, a főváros irányítása Elend Venture-höz került, aki Kelsier bandatagjait bízta meg a kormányzással.

A Ködszerzet: A Megdicsőülés Kútja I-II. című kötetek az új királyságról mesélnek, amely már egy éve működött Elend vezetése alatt. Az ifjú egy újfajta, Nagygyűlésnek nevezett parlamentet állított fel, és valódi hatalommal ruházta fel a tagjait. Ám királyként bármennyire is volt a vezetés elméletének szakértője, gyakorlati tapasztalatokban hiányt szenvedett. Uralkodása bizonytalanná vált, és a Nagygyűlés különböző tagjai úgy döntöttek, hogy megszerzik tőle a hatalmat.

Az Uralkodó atiumkészletéről terjengő mendemondák – és a legfőbb zsákmány, a főváros csábítása – végül számos nagyvadat vonzottak a Belső Uradalomba. Mind közül a legádázabbnak Straff Venture, Elend saját apja bizonyult. Straff jókora sereggel vonult fel Luthadel falai elé, titokban magával víve ködszerzet fiát, Zane-t. A város szerencséjére Szellő meggyőzte egy másik támadó, Ashweather Cett seregét, hogy szintén vegyék ostrom alá a várost. A zsarnokokat meglepte a semmiből felbukkanó másik sereg és rájöttek, hogy nem rohanhatják le a várost, mert kiszolgáltatottá válnának egymás erőivel szemben. Így amikor ostromgyűrűt vontak a falak köré, jobban tartottak egymástól, mint a város védőitől.

Nagyjából ezzel egy időben egy Tindwyl nevű őrző bukkant fel Luthadelben. Sazed hívására érkezett, aki a segítségét kérte: meg kellett ugyanis tanítania Elendet királyi módon viselkedni. A nő sokat fáradozott, mire megértette a fiatal uralkodóval, miként vegyítse idealizmusát egyfajta realista szemléletmóddal. Elend meggyőzte a tolvajbandát, hogy játsszák ki Straffet és Cettet egymás ellen, hátha akkor végül egymásnak mennek. Azt remélte, hogy ha a két hódító hadserege meggyengül az egymás elleni küzdelemben, a saját csapatai – amelyek méretben meg sem közelítették a másik kettőét – le tudják győzni az ellenük indulókat. Nekilátott tárgyalásokat szervezni Straff-fel és Cett-tel, és megpróbálta irányítani őket. Ám eközben a Nagygyűlés egy érdekcsoportja elhatározta, hogy elmozdítják a helyéről a fiatal királyt egy olyan törvény alapján, amelyet ő maga írt.

Elend nem volt hajlandó erőszakos úton visszaszerezni a trónját, akármennyire is naivan idealista lépésnek tartották ezt a többiek, Tindwyllel az élen. Ehelyett politikai játszmára szánta el magát: meg akarta győzni a Nagygyűlést, hogy állítsák vissza hatalmába.

Ezenközben Vin saját gondokkal küzdött. Felfedezett egy titokzatos „ködszellemet”, aki éjszakánként gyakorta szemmel tartotta. Bizonyítékot talált rá, hogy a napló írója – Alendi – is látott egy hasonló jelenést, mielőtt elérkezett volna a Megdicsőülés Kútjához. Ezenkívül a lány mindig különös, tompa kalapálást hallott, akárhányszor bronzot égetett.

Elend iránt táplált érzelmei és a kapcsolatuk alakulása is nagy zűrzavart szított a lelkében. Tudta, hogy szereti a férfit, ám kételkedett abban, hogy egymásnak lettek teremtve. Aggódott saját kegyetlensége miatt, nem érezte magát alkalmasnak arra, hogy kellőképpen diplomatikus felesége legyen a királynak. A képet tovább árnyalta Zane megjelenése, akiről kiderült, hogy közös apjuk révén Elend féltestvére, és aki éjszakai küzdelmeik során igyekezett elcsábítani a másik ködszerzetet, illetve éket verni a lány és az ifjú király közé. Vin leginkább egy OreSeur nevű kandrával osztotta meg lelki gyötrődéseit, aki Elend utasításai szerint egy lépést sem tehetett nélküle, a gazdája nélkül. Végül a kandra és a lány barátokká váltak, bár először nem kedvelték egymást.

Vándorlását félbeszakítva Sazed ekkortájt tért vissza Luthadel városába, és aggasztó híreket hozott. Legelsőként a nappal is megjelenő ködről beszélt. Másodsorban arról, hogy a furcsa jelenség valamilyen módon emberek megbetegedését és halálát okozta. Harmadszor arról, hogy hatalmas kolossz sereg menetelt a főváros felé, Jastes Lekal vezetésével. A terrisi őrző hozzálátott a kutatáshoz, és a délvidéki utazásai során Marshsal közösen talált különös írások lefordításához. A szövegekről később kiderült, hogy Kwaan utolsó gondolatait közlik, a tudósét, aki ezer évvel korábban kapcsolatba került Alendivel, Rashekkel és a terrisi próféciákkal. Sazed Tindwyllel is felújította a kapcsolatát, aki neheztelt őrzőtársára a férfi lázadó természete miatt, ám mégis mély érzelmekkel fordult felé.

Elendnek nem sikerült jobb belátásra bírnia a Nagygyűlést, és a testület Ferson Penrodot választotta királynak. Az események különös játéka folytán azonban Elend a trónfosztás hatására végre rádöbbent, mit jelent királynak és vezetőnek lenni. Összeszőtte igazságfilozófiáját Tindwyl tanításainak magvával, és a hatékony vezetővé válás útjára lépett: még úgy is, hogy ezúttal nem ő ült a trónon. A város gondjai eközben megsokszorozódtak, amikor Jastes Lekal kolossz hadai a kapuk elé érkeztek. Hamar kiderült, hogy a támadó hadvezér csak alig-alig uralja vérszomjas szörnyetegeit.

Végül Zane azt tanácsolta Vinnek, hogy támadják meg Cett Luthadelben felállított főhadiszállását. (Ugyanis a főúr belépett a városba, hogy megpróbálja megkaparintani a trónt.) A két ködszerzet hatalmas pusztítást végzett a vár összes emeletén, majd a legfelső toronyszobába érve Vin hirtelen szembesült az elkövetett borzalmakkal, minekutána elmenekült és életben hagyta Cettet. Ám nem futhatott messzire, mert a félőrült Zane követte, és a fejében zúgó hangok késztetésére rárontott gyilkostársára. Küzdelmük során a jelen lévő OreSeur felfedte valódi kilétét: kiderült, hogy kutyabőrében nem OreSeur lakozik, hanem igazából egy másik, TenSoon nevezetű kandra, aki megölte OreSeurt és átvette a helyét. A dulakodásból – hiába volt ellenfelének atiumja – Vin került ki győztesen, majd Elendhez szaladt. Amint feldúltsága alábbhagyott, megkérte Sazedet, hogy adja össze a trónfosztott királlyal.

Az orgyilkosok támadását túlélő Cett elhagyta Luthadelt, és visszahívta csapatait az ostromból. Elend azonban nem tudta meggyőzni Jastest ugyanerről. A falakon kívül Straff rádöbbent, hogy ha egyszerűen hátrább húzódik, a kolosszok minden bizonnyal lerohanják és földig rombolják a várost, miután ő maga visszatérhet és a csatában kimerült kék bőrű lényeket is megzabolázva uralma alá hajthatja a várost.

A bandatagok is rájöttek, hogy ez az ostrom legvalószínűbb végkimenetele. A terrisi rávette őket, hogy hazudják azt az ifjú párnak, a város biztonságban van, és bátran elindulhatnak északra, a Megdicsőülés Kútjának keresésére. A csel bevált: Vin és Elend, Kobolddal egyetemben, titokban elhagyták a várost. A kolossz had pedig valóban megtámadta a várost. A városvédők derekasan küzdöttek; Sazed például egyes-egyedül tartotta az egyik városkaput a félelmetes túlerővel szemben. Dorong, Dockson és Tindwyl elestek a harcokban. Mielőtt a kolosszok mindent elpusztítottak volna, Vin visszatért a városba, mert Kobold kikotyogta, hogy a barátai a saját érdekében becsapták.

Kihasználva a kolosszok gyenge pontját, amelyet a kandra TenSoon/OreSeur árult el neki, a ködszerzet ugyanúgy irányítása alá vonta a kék bőrű lényeket, ahogyan azt egykor az Uralkodó tette. Arra használta a szörnyeket, hogy megtámadja velük Straff visszatérő seregét, és az utolsó pillanatban Cett is mellé állt. Miután a Straff által támasztott veszély elhárult, Vin térdhajtásra kényszerítette Penrodot, Cettet és Straff helyettesét, akiknek fel kellett esküdniük Elendre, a császárra.

A város megmenekült. Ám Vin továbbra is hallotta a fejében a különös dörgéseket. Elhitette magával, hogy nem az ezer évvel korábbi Alendi, hanem ő maga a Korok Hőse. Nem sokkal később arra is rájött, hogy a Megdicsőülés Kútja egyáltalán nem az északi hegyek között, hanem Luthadel alatt keresendő. Elenddel utánanéztek a dolognak, és Felfedezték, hogy a Kredik Shaw alatt élelmiszerrel megrakott, nagy kiterjedésű, titkos katakomba rejtőzik. A Föld alatti üreg mögött egy másik, füsttel telített terem húzódott, a mögött pedig egy erőtől izzó tó: a Megdicsőülés Kútja.

Sazed képtelen volt feldolgozni kedvese, Tindwyl halálhírét. Belevetette magát tanulmányaiba, és rettentően megijedt, amikor Felfedezte, hogy valami nagyon hibádzik a jóslatokkal. Vin és Elend után sietett, nehogy magukhoz vegyék az erőt, de Marsh az útját állta. Miközben a két férfi harcolt, Vin átadta magát az erőnek, mert azt hitte, ezt kell tennie. Bár a ködszellem halálos sebet ejtett Elenden, a lány nem arra használta a Kútból kapott erőt, hogy meggyógyítsa vele szerelmét. Ehelyett elengedte a megszerzett hatalmat, hiszen a prófécia szerint így kellett tennie, hogy megállítsa a köd világpusztító tevékenységét.

Ám rosszul döntött. A Megdicsőülés Kútjába bebörtönzött sötét erő ugyanis megváltoztatta a jóslatokat, hogy rávegye Vint, eressze szabadon. Az ismeretlen erő kirobbant börtönéből, és maga mögött hagyta a ködszerzetet: Vinnek egyedül kellett szembenéznie tettével. A ködszellem azonban maradt, és segített megmenteni Elend életét: a férfit is ködszerzetté változtatta.

A kötet utolsó jelenetében Vin és Elend Luthadel falain állnak: megmentették a várost, de rászabadítottak a világra egy borzalmas, sötét hatalmat. A terrisi, akit teljesen összetört kedvese halála, kezdi úgy gondolni, hite hiábavaló. Koboldon erőt vesz a bűntudat, hogy hagyta nagybátyját, Dorongot meghalni az ostromban, és mind Szellő, mind Ham érzelmi sérülésekkel távozik a kolosszokkal folytatott, reménytelennek látszó küzdelemből. Mindennek tetejébe a köd valóban megváltozott, igazolva Sazed észrevételét: immár a belé merészkedő embereket elpusztítja.

Elend viszont eltökélt, hogy megerősíti az új birodalmat, és hogy megtalálja a módját a Vin által szabadon eresztett erő leküzdésének. Amikor a lány végül megkérdezi, mihez kezdenek most, csak egyet mondhat neki: győzedelmeskedni fognak – mindegy, milyen áron.

Egy év telt el a fenti események óta.