HARMADIK FEJEZET: Irány a Földnyelve

 

IFIURAK SZENT BARTLEBY ISKOLÁJA

Artemis Fowl születésének pillanatától fogva Butler a fiú szolgálatában állt. Védence életének első éjszakáját a hű testőr az Irgalmas Nővérek szülészete előtt őrködve töltötte, majd több mint tíz éven keresztül volt az ifjú örökös tanítója, vezetője és pártfogója. A páros egész mostanáig el sem vált egymástól egy hétnél hosszabb időre. Mindennek hidegen kellett volna hagynia Butiért, ezt ő is jól tudta. Egy testőr nem kötődhet érzelmileg a védett személyhez: az ilyesmi befolyásolná ítélőképességét. De a lelke mélyén Butler képtelen volt másként gondolni az ifjú Fowlra, mint fogadott fiára vagy öccsére.

A Bentley Arnage Red Label halk morajjal állt meg a kollégium sétányán. Ha valaki, hát az eurázsiai lakáj alaposan megizmosodott az utóbbi negyedévben. Míg Artemis a kollégiumban, Butler leginkább a konditeremben múlatta idejét. Az igazat megvallva a testőrt untatta a vasgyúrás, de a kollégium vezetősége kategorikusan elutasította, hogy berakjanak számára egy pótágyat Artemis szobájába. Mikor aztán a kertész felfedezte Butler rejtekhelyét a tizenhetedik századi díszpark szélén, a testőrt végleg kitiltották az intézet területéről.

Mikor Artemis átcsusszant a kollégium kapuján, még mindig dr. Po megjegyzései jártak a fejében.

– Van valami gond, uram? – kérdezte Butler látva munkaadója savanyú ábrázatát.

Artemis behuppant a Bentley bordó bőrborítású belsejébe, s levett egy szénsavmentes ásványvizet a pultról.

– Aligha. Csak a szokásos, mindent elárasztó pszicho-hanta.

Butler nem emelte meg a hangját:

– Akarja, hogy elbeszélgessek az illetővel?

– Ne törődj most vele! Mi hír a Fowl Csillagáról?

– Jött egy e-mail a birtokra ma reggel. MPEG.

Artemis elkomorodott. Az MPEG mozgóképformátumot nem tudja lejátszani maroktelefonján.

Butler hordozható számítógépet húzott elő a kesztyűtartóból.

– Gondoltam, hogy mielőbb látni akarja majd, úgyhogy áttöltöttem erre.

Átnyújtotta a masinát a válla fölött. Artemis bekapcsolta, s felhajtotta a színes lapképernyőt. Eleinte azt hitte, lemerült az akkumulátor, csak később vette észre, hogy hómezőt lát. Fehér a fehéren, csak néhol egy mélyedés vagy dombocska elmosódott körvonala.

Artemis érezte, ahogy a szorongás szétáramlik zsigereiben. Különös, mennyire vészjóslóak lehetnek ilyen ártatlannak tűnő képek.

Ahogy a kamera lassan emelkedni kezd, homályló alkonyi égbolt válik láthatóvá. Majd egy hajlott fekete test a távolban. Léptek ritmikus roppanása hallatszik a beépített hangszórókból, ahogy a film készítője halad előre a hóban. A test egyre inkább kivehetővé válik. Egy férfi az, ott ül egy széken – de nem is, hozzá van kötözve. Artemis poharában csörömpölni kezdtek a jégkockák, reszketett a keze.

A férfin jófajta ruha – rongyokban. Arcát forradások barázdálják, mint villámok a viharos láthatárt, s az egyik lába mintha hiányozna. Nem lehetett teljesen tisztán látni. Artemis légzése egyenetlenné vált, mint egy elcsigázott maratom futóé.

Kartontábla lóg spárgára kötve a férfi nyakából. Vastag fekete cirill betűkkel felfirkálva ez áll rajta: Zdrávsztvuj, szün. A kamera néhány másodpercig ráközelít a feliratra, majd elsötétül a kép.

– Ennyi az egész?

– Csak a férfi meg a tábla – bólintott Butler. – Ennyi.

– Zdrávsztvuj, szün – motyogta Artemis hibátlan kiejtéssel. Apja eltűnése óta tanulta a nyelvet.

– Szükséges lefordítanom? – kérdezte Butler, aki szintén beszélt oroszul. A nyolcvanas évek végén egy kémhálózat tagjaként ténykedett a Szovjetunióban öt évig, akkor szedett föl magára egy keveset. Az akcentusa ennek ellenére nem volt olyan kifinomult, mint ifjú munkaadójáé.

– Nem. Tudom, mit jelent – felelte Artemis. – Zdrávsztvuj, szün: szervusz, fiam.

Butler ráállt a Bentleyvel az autópályára. Percekig nem beszélt egyikük sem, végül Butler nem állta meg, hogy meg ne kérdezze:

– Gondolja, hogy ő az, Artemis? Lehet, hogy az az ember az ön apja?

Artemis visszaállt az MPEG-fájlban, s kimerevítette a képet, mikor az a titokzatos férfi arcát mutatta. Megérintette a képernyőt; szivárványos torzulás jelezte ujja nyomát.

– Azt hiszem, Butler. De túlságosan gyönge a képminőség. Nem lehetek biztos benne.

Butler megértette a fiatal védencében dúló érzelmeit. Maga is elveszített valakit a Fowl Csillaga fedélzetén. Nagybátyja, az Udvarmester volt beosztva Artemis apja mellé a végzetes útra. Sajnos az Udvarmester tetemét a csirszkiji hullaházban megtalálták.

Artemis összeszedte magát.

– Ezt a nyomot követnem kell, Butler.

– Nyilván tudja, mi következik most.

– Persze. Követelik majd a váltságdíjat. Ez csak a csali, hogy fölkeltsék a figyelmemet. Be kell váltanom valamennyit a Nép aranyából. Lépj rögvest kapcsolatba Zürichben Larsszal!

Butler gyorsított, és a belső sávra váltott.

– Artemis úrfi, van némi tapasztalatom az efféle ügyekben.

Artemis nem szakította félbe. Butler pályafutása finoman szólva bővelkedett fordulatokban, mielőtt jelenlegi védence megszületett volna.

– Az emberrablók hagyományosan szeretnek minden tanúval leszámolni. Ha ez megtörtént, rendszerint megpróbálnak leszámolni egymással is, hogy ne kelljen osztozkodniuk a váltságdíjon.

– Vagyis szerinted?

– Vagyis szerintem a váltságdíj megfizetése semmi esetre sem szavatolhatja apja biztonságát. Ha ugyan az a férfi valóban az ön édesapja. Nagyon is lehetséges, hogy az emberrablók elveszik a pénzt, s aztán megölnek mindnyájunkat.

Artemis tanulmányozta a képet a monitoron.

– Természetesen igazad van. Kénytelen leszek kiagyalni valami tervet.

Butler nyelt egyet. Még emlékezett a legutóbbi tervre. Arra, amely csaknem véget vetett mindkettejük életének, s a bolygót kis híján fajközi háborúba sodorta. Butler nem az a fajta ember volt, aki könnyen megijed, de a hideg futkározott a hátán, ha meglátta azt a bizonyos szikrát Artemis Fowl szemében.

 

ÍRORSZÁG, E-1-ES KÜRTŐÁLLOMÁS: TARA

Pinduri Berkenye százados úgy döntött, aznap két műszakot végigdolgozik, s egyenesen a felszín felé vette az iriniyt. Benyomott még gyorsan egy tápértékszeletet, Ivott egy energiakoktélt, s már fel is pattant az első siklóra, amely a Tara állomás felé tartott.

A Tara egyik tisztje mindent megtett, hogy megnehezítse Berkenye küldetését. A biztonsági szolgálat vezetőjét felbosszantotta, hogy Pinduri százados nem csupán felfüggesztett minden kürtőforgalmat az E-1-ben, de ráadásul lefoglalt egy teljes siklót a visszaúthoz.

– Miért nem ellenőrzi újra a rendszerét? – kérdezte Berkenye fogcsikorgatva. – Egész biztos megjött már a jóváhagyás a Központi Rendészettől!

A goromba gnóm babrált egy keveset kézi számítógépén.

– Nem gyütt meg, hölgyem, nem gyütt semmi se.

– Ide hallgasson, uram…

– Hurka törzszászlós.

– Hurka törzszászlós! Fontos és titkos küldetésben vagyok itt. Nemzeti érdek. Alapvető fontosságú, hogy a következő néhány órára az érkezési csarnokot tartsa teljesen üresen.

Hurka előadta „mindjár' elájulok" című nagyjelenetét.

– Néhány órára?! Megőrült maga, leányzó? Három siklót várok egyenest Atlantiszból. Mifrancot mondanák nekik? Aztat, hogy valami simléderes TÜN-vircsaft miatt a egész út lefújva? Nyakamon a főidény, nem zárhatok le csak úgy mindent! Hogy is csinálhatnák mán ilyet? Képp-telenség!

– Nagyszerű – vont vállat Berkenye. – Hát akkor csak hagyja, hogy az összes turista azt a két embert bámulja, akiket le fogok hozni ide. Szép kis kavarodás lesz, arra mérget vehet.

– Két embert? – döbbent meg a biztonsági főnök. – A állomásra? Magácskának elment a esze?

Berkenye türelme és ideje fogytán volt.

– Látja ezt? – kérdezte, és a sisakján lévő rangjelzésre bökött. – TÜN-tiszt vagyok. Százados. És egy botcsinálta zsernyákocska nem fog meggátolni abban, hogy teljesítsem a rám osztott feladatokat!

Hurka kihúzta magát legjobb tudása szerint, ami kereken hetven centinek felelt meg tetőtől talpig mérve, szélcsendben.

– Na ja, hallottam ám én magáról. Maga az a őrült százados fehérszemély! Nagy ribilliót csapott maga itten tavaly! Azért a kis variálgatásért még évekig fizethetem az adóaranyakat.

– Kérdezze hát meg a központot, maga bürokrata barom!

– Sértegessen csak, ha jólesik, nagysád! De nekünk itten megvannak a magunk szabályai, és én nem tehetek az ellen semmit. Pláne nem egy magafajta puskás fruska miatt, aki aztat se tudja, hogy mi az illem.

– Jól van, akkor hívja föl szépen a Központi Rendészetet!

Hurka szippantott egy makacsat.

– A magmakitörések éppeg fölerősödtek mostan. Nehéz vonalat kapni. Talán majd megpróbálom, ha visszagyüttem az őrjáratról. Addig csak foglaljék helyet a váróba!

Berkenye keze a darázspálca felé kalandozott. – Ugye tudja, hogy most mit csinál? – érdeklődött.

– Micsodát? – brekegte a gnóm.

– Akadályoz egy TÜN-hadműveletet.

– Hogy akadályoznák mán én…

– És ez esetben hatalmamban áll minden szükségesnek ítélt eszközzel felszámolni a nevezett akadályt.

– Na ne fenyegetőddzék mán a kisasszony!

Berkenye előhúzta, és szakavatottan megpörgette ujjai közt darázspálcáját. – Eszemben sincs fenyegetőzni. Csupán tájékoztatom a rendőrségi szabályzatot illetően. Amennyiben továbbra is akadályoz, felszámolom az akadályt, jelen esetben magát, s aztán végrehajtom a következő feladatot, amit parancsba kaptam.

Hurka elbizonytalanodott.

– Nem merné megtenni.

– Tudja, én vagyok az az őrült százados fehérszemély! – emlékeztette vigyorogva Berkenye.

A gnóm fontolóra vette a dolgot. Nem valószínű, hogy ez a tiszt megdarazsazza, másfelől viszont sosem lehessen tudni az efféle elflányoknál.

– Rendben – mondta végül, s kinyomtatott egy lapot a számítógéppel. – Huszonnégy órás vízum. De ha nem gyün vissza idejébe, őrizetbe veszem, és akkor aztán majd én fenyegetődzök magával.

Berkenye elmarta a lapot.

– Akárhogy is, el ne felejtse kiüríteni az érkezési csarnokot, mire visszajövök!

 

ÍRORSZÁG, A SZENT BARTLEBYBŐL

ÚTBAN A FOWL-BIRTOKRA

Artemis ötletekkel bombázta Butlert. Gyakran használta ezt a technikát, ha ki akart sütni valamilyen tervet. Egyébiránt keresve sem találhatott volna az álcázott hadműveletek terén nagyobb szakértőt testőrénél. – Nem tudunk elindulni az MPEG nyomán?

– Nem, Artemis. Megpróbáltam. Az e-mailben küldtek egy lebontóvírust is. Még a nyomát is eltüntette a levélnek, épp csak hogy lemezre tudtam menteni a filmet.

– S mi van magával az MPEG-gel? A csillagok állása nem utal a földrajzi helyzetre?

Butler mosolyra húzta száját. Az ifjú Artemis úrfi kezd katona módjára gondolkozni.

– Nincs szerencsénk azzal sem. Küldtem belőle mintát egy barátomnak a NASA-nál. Be se rakta a számítógépébe. Túl kevés a részlet.

Artemis egy percre elcsöndesedett.

– Milyen hamar érhetünk Oroszországba?

Butler ujjaival dobolt a volánon.

– Az attól függ.

– Mitől?

– Attól, hogy legálisan vagy illegálisan utazunk.

– És melyik a gyorsabb?

Butler elnevette magát. Pedig ez nem volt éppen szokása neki.

– Az illegális általában gyorsabb. De bármelyik módon megyünk is, igen hosszú az út. Repülőn semmi esetre sem utazhatunk. A maffia emberei ott vannak minden reptéren.

– Biztos, hogy a maffia keze van a dologban?

Butler a visszapillantón keresztül a fiúra nézett.

– Tartok tőle. Minden emberrablás a maffián keresztül bonyolódik. Még ha egy közönséges bűnöző rabolta volna is el az ön apját, át kéne engednie őt a maffiának, amint az tudomást szerez a dologról.

– Én is így gondoltam valahogy – bólintott Artemis. – Tehát hajóval kell mennünk, ami legalább egy hetet jelent. Nagyon nem ártana olyan úton odakeveredni, amire a maffia nem számít. Mi újság a személyazonosságunkkal?

– Nem probléma. Gondoltam, legyünk bennszülöttek, úgy kevesebb gyanút keltünk. Az útlevelek a vízumokkal nálam vannak.

– Kiváló! Mik a fedőneveink?

– Mondjuk Sztyepán Baskir és Konsztantyin bácsi? – javasolta a testőr.

– Remek. A sakkzseni és kísérője. – Többször használták már ezeket a fedőneveket korábbi keresőakciók során. Az egyik alkalommal egy ellenőrzőpontnál a tiszt, maga is sakknagymester, eleinte kétkedett történetük valódiságában, de csak addig, míg Artemis hat lépésben be nem mattolta. A kombináció azóta Baskir-manőver néven vált ismertté.

– Mikor indulhatunk? – kérdezte Artemis.

– Csaknem azonnal. Fowl asszony és Juliet a héten Nizzában vannak. Eszerint nyolc napunk van. Az iskolánál kimenthetné magát egy e-maillel.

– Nem tartom kizártnak, hogy a Szent Bartleby boldog lesz, hogy kis időre megszabadulhat tőlem.

– A Fowl-birtokról egyenesen a reptérre mehetünk. A gép már fel van szerelve. Legalább Skandináviáig el tudunk jutni vele, onnan pedig megpróbálhatunk keríteni egy hajót. Csak magamhoz kell még vennem néhány holmit a birtokon.

Artemis nagyon is el tudta képzelni, miféle holmikat szeretne magához venni lakája. Éles holmikat és durranós holmikat.

– Helyes. Minél előbb, annál jobb. Meg kell találnunk ezeket a fickókat, mielőtt megsejtenék, hogy keressük őket. Útközben majd figyeljük, jön-e újabb levél.

Butler letért az autópályáról a Fowl-birtok felé.

– Ugye tudja, Artemis – tekintett hátra a tükrön át –, hogy az orosz maffiával készülünk ujjat húzni? Annak idején volt velük dolgom. Ezek nem tárgyalnak. Ha ezeket a gengsztereket felpiszkáljuk, könnyen lehet, hogy vér fog folyni. Valószínűleg a miénk.

Artemis szórakozottan bólogatott, s a tükörképét nézte az ablakban. Tervre volt szüksége. Egy pompás és merész tervre. Olyanra, amilyet még nem látott a világ. Artemis ez ügyben egy cseppet sem volt borúlátó. Az esze még sohasem hagyta cserben.

 

TARA SIKLÓKIKÖTŐ

A tündérek siklókikötője Taránál lenyűgöző komplexum. A tízezer köbméternyi állomás egy burjánzó növényzettel fedett bucka alatt rejtőzik a McGraney-farm kellős közepén.

McGraneyék évszázadok óta tiszteletben tartják a tündérerőd határait, s mindeme hosszú időn keresztül különösen nagy szerencsének örvendhettek. Minden betegségük ahogy jön, ugyanúgy el is múlik másnapra, rejtélyesen. Hihetetlen gyakorisággal bukkannak elő földjükből felbecsülhetetlen értékű műkincsek, s a kergemarhakór is makacsul elkerüli csordáikat.

Hogy vízumgondjai megoldódtak, Berkenye a biztonsági ajtóhoz ment, s kicsusszant a holografikus álcán. Sikerült megszereznie egy Koboi DuplaDeklit az útra. A szerkezetet műholdvezérelt napelemek hajtották, szárnykialakítása pedig forradalmian új volt. A két pár szárny, azaz dekli közül az egyik pár vitorlázásra szolgált, a másik, kisebb pár pedig a kormányzást tette lehetővé. Berkenye teljesen rá volt indulva a DuplaDeklire, de mindeddig nem próbálhatta ki, mert még alig néhány hagyta csak el a Koboi-labort. Kisgebe nem sietett engedélyezni forgalomba kerülésüket, mivel nem ő tervezte őket. Szakmai irigység. Berkenye csak a kentaur távollétét kihasználva tudott megcsapni egyet a tárolófogasról.

Tizenöt méterrel a föld felett siklott, s hagyta, hogy a szűretlen felszíni levegő átjárja tüdejét. Szennyezettség ide vagy oda, még mindig édesebb volt, mint ami az alagutak mélyén kering. Percekig csak ízlelgette az újfajta élményt, aztán minden figyelmét az akcióra irányította: hogyan kéne elrabolni Artemis Fowlt.

Otthonról, a Fowl-udvarházból biztosan nem. Jogilag rázós lenne engedély nélkül belépnie egy emberi építménybe. Bár formailag akár még meghívásnak is tekinthető, hogy Fowl tavaly elrabolta, mégse vállalta volna túl sok ügyvéd erre alapozva Berkenye védelmét. Akárhogy is, az a ház valóságos erődítmény; egy egész TÜNdeszant-egység őrzi fájdalmas emlékei közt, hogy mennyire az. Miért járna ő kicsit is jobban náluk?

Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy ha valóban Artemis üzletelget a M'ua Táwval, akkor kifejezetten számíthat az ő látogatására is. Berkenyének nem volt nagy kedve belesétálni egy csapdába. Egyszer már raboskodott a Fowl-házban, s cellája még minden bizonnyal fogadásra készen áll.

Berkenye beüzemelte a számítógépes navigációs egységet, s megjelenítette a Fowl-birtokot sisakmonitorán. A ház háromdimenziós váza halványbíbor fényt árasztott. Az épületet a TÜN kiemelt veszélyzónaként tartotta nyilván. Berkenye felsóhajtott. Most mindjárt bejátszanak neki egy előre rögzített figyelmeztetést, mintha lenne Deli-tiszt a világon, aki ne hallott volna Artemis Fowlról.

Zuzmó Lili tizedes arca jelent meg a képernyőn. Naná, hogy Lilit szemelték ki erre a feladatra: a TÜN kis cukipofáját. A szexizmus él és virágzik a Központi Rendészeten. Amúgy az a szóbeszéd járja, hogy Zuzmó csakis azért fekszik egyre jobban a TÜN-nél, mert a tünde-király leszármazottja.

„Ön a Fowl-házat választotta – mondta a felvételen Zuzmó, megrebbentve igéző szempilláit. – Ez az épület kiemelt veszélyzóna. Illetéktelen behatolás szigorúan tilos. Ne próbálja meg átrepülni sem! Artemis Fowl állandó veszélyt jelent a Népre nézve."

Zuzmó mellett Fowl képe jelent meg a képernyőn. Ábrázatának zord vonásait digitálisan felnagyították.

„Butler néven ismert cinkostársát minden körülmények között el kell kerülni. Rendszerint fel van fegyverezve, és mindig veszélyes."

Butler masszív feje jelent meg az előbbi kettő mellett. Felfegyverzett és veszélyes – a videofelvétel jellemzése meglehetősen semmitmondó volt. Butler az első és egyetlen ember a történelemben, aki kiállt egy troll ellen és győzött.

Berkenye elküldte a koordinátákat a repülésvezérlőnek, s hagyta, hogy a szárnyak manőverezzenek helyette. Felgyorsult alatta a táj. Utolsó itt járta óta egy sárlény nevezetű élősdi faj nagyarányú térnyerésére utalt számos jel odalenn. Alig akadt egy holdnyi földterület, amit ne túrtak volna szét, s ne építettek volna rá több tucat lakóházat, vagy akár egymérföldnyi folyószakasz, amit gyáraik ne okádtak volna tele mocsokkal.

A nap végül a látóhatár mögé bukott, és Berkenye felcsapta a filtereket plexijén. Az idő most neki dolgozik. Egy egész éjszakája van rá, hogy kieszeljen valamit. Megállapította, hogy hiányoznak füléből Kisgebe gunyoros megjegyzései. Bármilyen idegesítők voltak is a kentaur észrevételei, legtöbbször helytállónak bizonyultak, és nem egyszer mentették már meg az irháját. Berkenye megpróbált rádiókapcsolatot létesíteni, de a kitörések még mindig olyan erősek voltak, hogy akadályozták a vételt. Csak az alapzaj surrogása hallatszott.

A Fowl-udvarház tűnt fel a távolban: tökéletesen uralta a környező tájat. Berkenye letapogatta az épületet termoszkennerével, de csak ízeltlábú és kisméretű rágcsáló létformákat talált. Pókok és egerek. Senki sincs itthon. Ez éppen megfelel. Leszállt egy különösen hátborzongató külsejű, faragott vízköpő fejére, és várakozó álláspontra helyezkedett.

 

ÍRORSZÁG, DUBLIN, FOWL-BIRTOK

Az eredeti Fowl-kastélyt, melyet Lord Hugh Fowl építtetett a tizenötödik században, minden oldalról lapály vette körül. A taktika eredetileg a normannoké volt: „Ne hagyd, hogy az ellenség észrevétlenül a közeledbe férkőzzön!" A kastélyt a századok során alaposan átalakították, míg végül udvarházzá nőtte ki magát, de a biztonságnak mindig nagy figyelmet szenteltek. A birtokot egy méter vastag fal vette körül, belül pedig a legkorszerűbb biztonsági rendszerrel volt ellátva.

Butler legördült az útról, kinyitotta a távirányítású kaput, s hátranézett munkaadója töprengő arcába. Néha arra gondolt, hogy sok kapcsolata, informátora és alkalmazottja ellenére Artemis Fowl a legeslegmagányosabb fiú, akit valaha látott.

– Vihetnénk magunkkal néhány tündérfegyvert is – jegyezte meg.

Butler ugyanis a tavalyi ostrom alatt teljes fegyverzetétől megszabadította a TÜNdeszant egyes számú kommandós különítményét.

– Remek ötlet! – helyeselt Artemis. – Csak vedd ki belőlük a nukleáris elemeket, és rakd be őket egy zsákba pár régi játékkal és könyvvel együtt! Ha lefoglalják, azt mondjuk, játék pisztolyok.

– Igen, uram. Jó gondolat.

A Bentley Red Label alatt ropogott a kavicsos kocsibejáró, a talajba épített biztonsági fények kigyúltak. A házban jó pár helyen égett a villany – véletlenszerű időzítés kapcsolgatta őket ki s be.

Butler kioldotta biztonsági övét, s ruganyos mozdulattal kiszállt a Bentleyből.

– Szüksége van valamire, Artemis?

– Hozz pár üveg kaviárt a konyhából! – bólintott Artemis. – El se hinnéd, miféle mocsokkal etetnek minket a Bartlebyben, szemeszterenként tízezerért.

Butler újra elmosolyodott. Egy kamasz kaviárt rendel. Ezt soha nem fogja megszokni.

A nemrég átépített bejárat felé félúton a testőr ajkáról lehervadt a mosoly. Borzongás futott át testén. Ismerte jól ezt az érzést – erre szokta az anyja azt mondani, hogy az ember épp a sírja fölött sétál. A hatodik érzék. Zsigeri ösztön. Valami veszély lappang valahol. Láthatatlanul, s mégis itt, egészen közel.

 

Berkenye már mérföldnyi távolságból kiszúrta a reflektorok fényét. Az Optix erről a leshelyről mit sem ért. Hiába tűnt fel kisvártatva a jármű szélvédője is a láthatáron, ekkor sem látott többet a sötétített üveg mögött, mint elmosódott árnyakat. Egy dolgot tudott csak biztosan Fowl autóját szemlélve: hogy a pulzusa felgyorsul.

A Bentley tovakanyargott a fasoron, ki-kivillanva a fűzek és vadgesztenyék közül. Berkenye ösztönösen behúzta fejét, noha árnyvédje tökéletesen megvédte az illetéktelen emberi pillantásoktól. De soha nem lehetünk elég óvatosak Artemis Fowl testőrével! Artemis tavaly kibelezett egy tündérsisakot, és összebuherált belőle egy szemüveget, melynek segítségével Butler leleplezett és hatástalanított egy teljes létszámú TÜNdeszant-elit-kommandót. Nehezen hihető ugyan, hogy a lakáj most is viseli az okulárét, de – amint Sás Grimbusz és katonái egy életre megtanulták – nem kifizetődő dolog alábecsülni sem Artemist, sem a lakáját.

Berkenye kicsivel az ajánlott „pörkölt" fokozat fölé állította Neutrínója lövéserősségét. Előfordulhat ugyan, hogy Butler néhány agysejtje enyhén odakap, de ebből most Berkenye nem csinált lelkiismereti kérdést.

Az autó rágördült a kocsibejáróra, és végigropogott a kavicsos úton. Butler kiszállt. Berkenye érezte, hogy hátsó fogai összepréselődnek. Annak idején megmentette Butler életét, gyógyerejével beforrasztva a troll ütötte halálos sebeket. Nem volt biztos benne, hogy újra megtenné.

Pinduri Berkenye TÜNdefi-százados visszafojtotta lélegzetét, és lassú ereszkedésre állította DuplaDeklijét. Hangtalanul suhant emeletről emeletre lefelé, fegyverét Butler mellkasának szegezve. Ez aztán az a célpont, amit még egy felszínvakságtól gyötört törpe sem vétene el!

A humanoid nem láthatja őt. Az képtelenség. Most mégis megtorpant valamiért. Megáll, a levegőt szaglássza. Olyan ez a sárlény, mint egy kutya. Nem, nem is kutya, farkas. Egy farkas, hatalmas kézifegyverrel.

Berkenye sisakkamerájával a fegyverre fókuszált, és küldött róla egy képet számítógépes adatbázisába. Pár pillanat múlva a fegyver nagy felbontású, háromdimenziós képe jelent meg a plexi sarkában.

„Sig Sauer – mondták a Kisgebe hangját tároló bájtok. – Kilenc milliméteres. Tizenhárom golyó táranként. Nagyméretű lövedékek. Ha ebből egy eltalál, lerobbantja a fejedet. Ez olyasmi, amit még a varázserő sem hozhat rendbe. Ettől eltekintve kutya bajod, ha az előírásnak megfelelően rajtad van a felszíni mikroszálas kezeslábas, amit nemrégiben szabadalmaztattam. Ugyanakkor felderítős muki vagy, tehát nem túl valószínű, hogy eszedbe jutott fölvenni.

Berkenye elkomorodott. Kisgebe annál idegesítőbb, mennél inkább igaza van: a százados beugrott az első útjába eső üres siklóba, és fel sem merült benne, hogy átöltözzön felszíni kezeslábasba.

Berkenye szeme most egy szintbe került Butlerével, lába viszont még mindig egyméteres magasságban lebegett. Kioldotta plexije zárótömítését, s a pneumatika szisszenésére összerezzent.

Butler is felfigyelt az illanó gáz neszére. Sig Sauerét azon nyomban a hangforrásra irányította.

– Tündér – szólalt meg. – Tudom, hogy ott vagy. Le az árnyvéddel vagy lövök!

Ez nem épp az a lépéselőny volt, amire Berkenye gondolt. Sisakja tárva-nyitva, a testőr ujja meg ott nyiszorog pisztolya érzékeny ravaszán. A százados vett egy mély levegőt, és kilépett az árnyvédett állapotból.

– Hello, Butler! – mondta nyugodtan.

Butler felhúzta a Sig Sauer kakasát.

– Hello, százados! Szép lassan ereszkedjünk lefelé, és csak semmi trükkös…

– Tedd el a fegyvert. – szólt Berkenye hipnotikus delejjel átitatott hangon.

Butler ellenszegült, a pisztolycső szabálytalan remegésbe kezdett.

– Tedd csak le, Butler! Ne akard, hogy megsüssem az agyad!

Egy ér kezdett lüktetni Butler szemhéjában.

Különös, gondolta Berkenye, ilyet még sose láttam.

– Ne küzdj ellenem, sárlény! Add fel!

Butler szóra nyitotta a száját. Figyelmeztetni akarta Artemist. A százados még erősebben koncentrált, a varázserő csak úgy zubogott az emberfej körül.

– Azt mondtam, tedd le!

Egy csepp verejték futott le a testőr arcán.

– TEDD LE!

És Butler letette: lassan, fokozatosan, küszködve a mozdulattal, de letette.

Berkenye elmosolyodott. – Jól van, sárlény. És most vissza az autóhoz, mintha mi se történt volna!

A lakáj lábai engedelmeskedtek, fütyülve a hozzájuk tartozó agy parancsaira.

Berkenye bedurrantotta árnyvédjét. Hát ezt most élvezni fogja!

 

Artemis egy e-mailt szerkesztett laptopján:

 

Tisztelt Guiney Igazgató Úr!

 

Az Ön nevelési tanácsadójának tapintatlan faggatózása miatt kénytelen vagyok az én kicsi Ariimat kivenni az iskolából, és beíratni egy valódi szakemberek által vezetett terápiás ülésekből álló kezelésre a svájci Mont Gaspard Klinikára. Jogi lépéseket is fontolgatok. Ne próbáljon kapcsolatba lépni velem, mert ezzel csak tovább ingerel, s ha ingerült vagyok, rendszerint az ügyvédeimet szoktam tárcsázni.

Üdvözlettel,

Angeline Fowl

 

Artemis elküldte az üzenetet, s engedélyezett magának egy nála luxusszámba menő, keskeny kis vigyort. Nem lenne semmi látni Guiney igazgató képét, amint ezt az elektronikus levelet olvassa. Sajnos a diri irodájában elhelyezett gombkamera jele csak mérföldes hatósugáron belül fogható.

Butler kinyitotta a kocsiajtót, s kisvártatva becsusszant a sofőrülésbe.

Artemis visszarakta telefonját a tokjába.

– Pinduri százados, ha nem tévedek. Mi lenne, ha abbahagyná a rezonálást, és visszaszivárogna közénk a látható tartományba? – Berkenye fokról fokra láthatóvá vált. Csillogó fegyver volt a kezében. Na, vajon kire célzott?

– Berkenye, biztos, hogy szükség van erre?

– No jó, lássuk csak! – hördült fel a százados. – Túsz-szedés, testi sértés, zsarolás, gyilkosságra való összeesküvés. Erre tehát enyhén szólva szükség van!

– De kérem, Pinduri százados – mosolygott Artemis – fiatal voltam még és önző. Akár hiszi, akár nem, ma már nekem is akadnak kételyeim azzal a bizonyos ügylettel kapcsolatban.

– De ahhoz nem elég erősek a kételyeid, hogy visszaadd az aranyat, ugye?

– Hát nem – ismerte be Artemis. – Annyira azért nem.

– Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

Artemis torony alakot formázott ujjaiból.

– Több jel is erre utalt. Először: Butler elmulasztotta a kocsi alatti bombakereső rutinellenőrzést. Másodszor: visszatért anélkül, hogy elhozta volna, amiket kértem tőle. Harmadszor: az ajtó több másodpercig nyitva állt, Ilyen hibát pedig egyetlen jó biztonsági ember sem kövemé el. És negyedszer: észleltem egy halvány csillámlást, ahogy maga a járműbe szállt. Pofonegyszerű.

– A kis szemfüles sárfi! – fanyalgott Berkenye.

– Igyekszem. Nos, Pinduri százados, ha lenne oly kedves, és elmondaná, mi járatban van…

– Mintha nem tudnád.

Artemis egy pillanatra elgondolkozott.

– Érdekes. Fogadni mernék, hogy történt valami. Nyilván olyasmi, amiért engem tartanak felelősnek. – Felvonta az egyik szemöldökét félig. Nagyfokú érzelemnyilvánítás Artemis Fowl részéről. – Bizonyos emberek kereskedelmet folytatnak a Néppel.

– Lenyűgöző – mondta Berkenye. – Vagyis az volna, ha nem tudnánk mindketten, hogy te állsz az ügy mögött. És ha mi nem is tudjuk kiszedni belőled az igazságot, a számítógéped fájljai majd mindent elárulnak, ebben biztos vagyok.

Artemis lezárta a laptop fedelét.

– Százados! Tisztában vagyok vele, hogy nem szenvedhetjük egymást, de nekem most nincs erre időm. Égetően fontos volna, hogy adjon pár napot a dolgaim elrendezéséhez.

– Szó sincs róla, Fowl. Van egy-két tündér a föld mélyén, akik biztosat szeretnének tudni.

Artemis megvonta a vállát.

– Felteszem, nem igazán számíthatok nagy együttérzésre azok után, amit tettem.

– Ez igaz. Valóban nem.

– Hát akkor – sóhajtott Artemis. – Azt hiszem, nincs más választásom.

– Így van, Fowl – mosolyodott el a tündelány. – Csakugyan nincsen.

– Indulhatunk? – Artemis hangja szelíd volt, de közben agyában szikrát hánytak az ötletek. Lehet, hogy nem is volna rossz dolog együttműködni a tündérekkel. Végül is rendelkeznek bizonyos adottságokkal.

– Miért ne? – Berkenye Butlerhez fordult: – Hajts délnek! Maradj a hátsó utakon!

– A Tara, ugyebár? – érdeklődött Artemis. – Gyakorta eltűnődöm, hol is lehet pontosan az E-1 bejárata.

– Tűnődhetsz még ezután is eleget, sárfi – dünnyögte Berkenye. – Most viszont aludj! Agyamra megy már a sok okoskodásod.