46

LISSZABON

15.30

Malone ámulattal szemlélte a Santa Maria de Belém kolostort. Pammel és Jimmy McCollummal Londonból Lisszabonba repültek, majd a reptérről taxi vitte őket a tengerparti városrészhez.

Lisszabon hepehupás, hegyekkel körülvett tájra épült a Tejo folyó torkolatánál, a várost hatalmas sugárutak szelik át, és tele van kellemes, árnyas kis terekkel. A világ egyik legnagyobb függőhídja íveli át a hatalmas folyót, mely egy toronymagas Krisztus-szoborhoz vezet; a szobor kitárt karjaival mintha átölelné a várost a keleti parton. Malone többször járt már itt, és mindig San Francisco jut eszébe az épített környezet és a földrengések miatt, amelyek időnként itt is megremegtetik a várost.

Minden országnak van mivel büszkélkednie. Egyiptomnak ott vannak a piramisai. Olaszországban a Szent Péter-székesegyház, Angliában a Westminster-apátság. Franciaországban pedig Versailles. A repülőtérről jövet a taxis szavaiból egyértelműen kiderült, hogy Portugália nemzeti büszkesége az apátság, mely most ott állt méltóságteljesen Malone előtt. A fehér mészkőhomlokzat hosszabbra nyúlt, mint egy focipálya. Francia gótika, mór és bizánci stílus ötvözete nyilvánult meg a cirádás díszítésben, életet lehelve a toronymagas falakba.

Nyüzsgött a nép, kamerákkal fölszerelkezve áramlott ki-be a tömeg az apátság épületébe. A lenyűgöző déli homlokzat mögött elnyúló forgalmas sugárúttal és vonatsínekkel szemben turistabuszok várakoztak, mögöttük a láthatáron pedig hajók horgonyoztak a kikötőben. A látogatók egy tábláról tájékozódhattak arról, hogy az apátság az 1500-as évek elején épült, és hogy I. Emánuel király ajánlotta fel Szűz Máriának a templomot. Régen tengerészek menhelye volt, Henry herceg, a tengerész avatta fel. Kolumbusz, Vasco da Gama és Magellán mindannyian itt imádkoztak, mielőtt útra keltek. A masszív épület évszázadokon át menhelyként, öregek otthonaként és árvaházként funkcionált. Ma a világörökség része, korábbi dicsőségéhez méltóan állították helyre.

– A templom és az apátság Szent Jeromos oltalmába van ajánlva. – Malone az idegenvezetőt hallgatta, aki olaszul magyarázott a turistáknak. – Ennek több szempontból is szimbolikus jelentősége van: Jeromos és ez az apátság új kiindulási pontot jelentettek a kereszténység számára, innen indultak útjukra a hajók, hogy fölfedezzék az Újvilágot, és elvigyék Krisztus tanításait. Másrészt Jeromos fordította le a Bibliát latinra, így még többen elmélyülhettek a Szentírás tanulmányozásában. – Malone látta, hogy McCollum is érti, mit beszél az idegenvezető.

– Tud olaszul? – kérdezte Malone.

– Úgy-ahogy.

– Számos képességgel megáldotta a Jóisten!

– Csak a szükségessel.

– Halljam a következő lépést! – fogott vissza Malone a gúnyolódásból.

McCollum papírfecnit húzott elő, a szöveg újabb részletét, tele rejtélyes frázisokkal.

Ez maga a misztérium, de látogass el a Tejo melletti Betlehemben a védőszentünk oltalmába ajánlott kápolnába. Utad árnyékból induljon, és a fényben érjen véget, ahol egy távolodó csillag megtalál egy rózsát, átszúr egy fakeresztet, és az ezüstöt arannyá változtatja. Találd meg a helyet, amely cím nem vonatkozik helyre, és ahol egy másik helyet találsz. Majd ahogyan a festő Poussin pásztorait, zavarba jőve a talánytól, téged is eláraszt az ihlet fénye.

Malone odanyújtotta Pamnek a papírt.

– Nézzünk körül odabent!

Csatlakoztak a bejárat felé áramló turistákhoz. A táblán az állt, hogy a templomba ingyenes a belépés, de az épület többi részébe jegyet kell váltani.

A templom belsejében, az úgynevezett alacsonyabb kórusrészben a boltozatos mennyezet halványan derengett, misztikus félhomályt kölcsönözve a helynek. A bal oldalon Vasco da Gama síremléke állt. Egyszerű, mégis ünnepélyes, tele tengerészeti szimbólumokkal. Egy másik, Luís de Camóes költő sírja a jobb oldalon állt a keresztkút mellett. A csupasz falak mindkét falmélyedésben puritánságot és lelki nagyságot sugalltak, a turisták azonnal odaáramlottak. Vakuk villantak. Idegenvezetők darálták a sírokban nyugvó híres emberek jelentőségét.

Malone-nak a templom középhajó részébe érve feltűnt, hogy az alacsony kórusrész félhomályát fényes pompa váltja fel. Hat karcsú oszlop nyúlt az ég felé, faragott virágok pazar ornamentikája díszítette őket. A késő délutáni napfény keresztülhatolt egy sor színes üvegablakon, fénysugarak és árnyak kergették egymást a mészkőfalakon, melyek megszürkültek az évszázadok alatt. A boltíves tető bordaköteghez hasonlított, az oszlopok ágymennyezet-támasztékokhoz, a boltozat hálózata pedig egy hajó vitorlázatához. Malone szinte érezte a hajdan Lisszabont uraló szaracénok jelenlétét, és csodálattal szemlélte a látomásos bizánci stílust. Ezernyi kidolgozott minta gyűrűzött körülötte ismétlődések nélkül.

Lenyűgöző.

Aztán Malone arra gondolt, hogy a legcsodálatosabb az egészben mégiscsak az, hogy ezekben a hajdani kőművesekben volt annyi kurázsi, hogy fölépítsenek egy ilyen masszív monstrumot Lisszabon reszketeg talajára.

Egykoron szerzetesek ültek a templomi fapadokon, amelyeket ma már csak az egymást taposó kíváncsi turisták vesznek igénybe. A nyüzsgő tömeget időnként a hangszórókból áradó higgadt hang utasította rendre, számos nyelven intve csöndre a hallgatóságot. A dorgáló hang egy paptól származott, az oltárnál állt a mikrofonnal, a kereszt alakú belső rész középpontjában. Nem úgy tűnt, mintha bárki is figyelembe vette volna intelmét, az idegenvezetők szenvtelenül folytatták fizetett előadásukat.

– Csodálatos templom – szólalt meg Pam.

Malone egyetértett.

– A kinti táblán az áll, hogy ötkor bezár. A többi helyiséghez jegyet kell váltani.

– Elmegyek és megveszem a jegyeket – mondta McCollum. – De a vezérfonal nem ide, a templomhoz vezet?

– Talán, de ha biztosra akarunk menni, nézzünk körül máshol is.

McCollum keresztülvágott az embertömegen az oszlopcsarnok irányába.

– Mi a véleményed? – kérdezte Pam, a papírlapot szorongatva.

– A pasasról vagy a keresésről?

– Mindkettő problémás.

Malone elmosolyodott, Pamnek igaza van.

– Egy-két dolog kezd összeállni. Utad árnyékból induljon, és a fényben érjen véget. Nézd a bejáratot! Itt hátul olyan, akár egy alagsor, majd egy világos oromzatban folytatódik.

A pap ismét csöndre intette a tömeget, de senki nem foglalkozott vele.

– Kemény meló – állapította meg Pam.

– Mint amikor egy gyereknek kell felügyelnie, amikor a tanár otthagyja az osztályt.

– Na, jól van, zsenikém. És azzal mi van, hogy ahol egy távolodó csillag megtalál egy rózsát, átszúr egy fakeresztet, és az ezüstöt arannyá változtatja. Találd meg a helyet, amely cím nem vonatkozik helyre, és ahol egy másik helyet találsz?

Ahogy Malone eltűnődött a szöveg jelentésén, az elülső szentélyre lett figyelmes, mely egy négyszögletes alaprajzon helyezkedett el. A homorú fal háttérként szolgált a magas oltárhoz, mindez egy félgömb alakú dongaboltozattal és kőkazettás mennyezettel volt megkoronázva. Ión és korinthoszi oszlopok helyezkedtek el szimmetrikusan a szentély három oldala körül, boltozatos kőüregeket kereteztek, melyekben gondosan kimunkált királyi síremlékek nyugodtak. Öt festmény díszítette a boltozatot a fenséges barokk szentély körül, mely ott állt középen, fennkölten a magas oltár fölött.

Malone kitért a bámészkodó turisták elől, és az oltár távolabbi részéhez ment, ahol bársonykötelek védték a szentélyt a belépéstől. A falon egy táblán az állt, hogy a színezüst szentélyt egy Joáo de Sousa nevű aranyműves készítette 1674 és 1678 között. Még a gazdagon díszített sírbolttól tizenöt méterre is látszott, mennyire finoman lett megmunkálva.

A férfi megfordult, hogy újra szemügyre vegye az oszlopokon és padokon túl az alacsony kórusrészt, ahol beléptek.

És akkor vette észre. A felső kórusrésznél egy vastag kőkorlát mögött, tizenöt méternyire a templompadló fölött, magasan a legtávolabbi falban egy hatalmas szem meredt rá. A kör alakú ablak több mint három méter átmérőjű volt, ablakbordák és áttört gótikus csipkézetek sugároztak ki a középpontjából. Tetőbordázatok kanyarogtak, és csavaralakban visszatértek önmagukba, az egész mintha árnyéktalan ragyogásban oldódott volna fel. Úgy világított, akár egy színpadi lámpa, fénye elborította a belső teret.

A középkori templomok elengedhetetlen tartozéka, nevét különös alakjáról kapta.

Rózsaablak.

Egyenesen nyugatra néz. Estefelé úgy lángolhat, akár a nap.

De más is volt ott.

A felső kórusrész mellvédjének a közepénél állt egy hatalmas kereszt. Ahogy Malone előrébb lépett, feltűnt neki, hogy a kereszt tökéletesen beleillik az ablak körébe, és a briliáns sugarak a középhajó felé özönlenek.

Ahol egy távolodó csillag megtalál egy rózsát, átszúr egy fakeresztet, és az ezüstöt arannyá változtatja.

Megtalálták a helyet.