27

A RAJNA VÖLGYE, NÉMETORSZÁG

05.15

Sabre elnézte a folyópart menti dombokat. Tűlevelű fák borították a partszakaszt, melyet időnként ritkásabb bozótos és szőlőtőkék váltottak fel. Kétszáz éve még a magaslatokon olyan erődítmények álltak, mint Rheinstein, Sooneck és Pfalz. Elhaladt a Loreleynak azon alattomos szakasza mellett, ahol valaha rengeteg hajó süllyedt el léket kapva a sziklákon és zuhatagokon. A túlparton megpillantotta Burg Katz magas, kerek őrtornyát, távolabb pedig Stolzenfelst: a kétszáz éves homokszínű mészkő épphogy kivehető volt a távolban. Pár perccel később feltűnt utazásának utolsó állomása.

Marksburg eltéveszthetetlen körvonalai.

Két órája hagyta el Rothenburgot, ahol észak felé indult az országúton. Folyamatosan tartotta a 150 kilométeres sebességet, csak Frankfurt külvárosában volt kénytelen lassítani a délutáni forgalom miatt. Onnan két út ágazott el északra, Köln felé: az A60-as, és a kétsávos N9-es a Rajna mentén. Úgy döntött, az út felét a folyó mentén teszi meg, a többit viszont az országúton. Amikor végre kikeveredett az ősi völgyből, követte az A60-as kék jelzését.

Rákanyarodott a feljáróra, és nekiiramodott az autósztrádán. Felpörgette a kölcsönzött BMW motorját, élvezte a száguldást a vadregényes útszakaszon. Hegyek, erdők, szántóföldek kavalkádja vonult el mellette.

A visszapillantó tükörbe nézett.

Az ezüst Mercedes rendületlenül követte.

Három kocsival mögötte, kellő távolságban a Mercedes könnyen észrevétlen maradhatott volna, ha nem számított volna már rá. Nem kellett csalódnia, azóta követik, hogy elindult Rothenburgból. Az is izgalmas kérdés, vajon megtalálták-e már Baumeisterhausban a holttestet. Végül is azzal, hogy végzett Jonah-val, megspórolta az izraelieknek a fáradságot. Az árulásért nagy árat kell fizetni a Közel-Keleten, de a zsidók már lecsúsztak róla, hogy előállítsák a tettest, amit bizonyára nagyon sajnálnak.

A németeknek profi autópályáik vannak, gondolta Sabre. Három széles sáv, kevés kanyar, lejárat szórványosan. Tökéletes terep a gyorsulásra és az elrejtőzésre. Egy tábla mutatta, hogy Köln már csak 82 kilométerre van. Tudta, merre jár, Koblenz déli részén, a Rajnától tizenöt kilométerre keletre, nem messze a Mosel folyótól.

Sávot váltott.

Hátrébb, a Mercedes mögött, észrevett négy másik járművet.

Na, végre.

Immár kilenc éve hajszolja az Alexandriai Könyvtárat a Kék Szék megbízásából. Az öregúr rögeszmésen ragaszkodik hozzá; meg kell találnia, bármit is őrizzen a könyvtár. Sabre sokáig nevetségesnek tartotta ezt a felhajtást. De ahogy egyre többet megtudott, kezdte kapiskálni, hogy a cél nem feltétlenül elérhetetlen, bár első látásra nyilvánvalóan annak tűnik. Egyre inkább ő maga is elkezdett hinni benne, hogy talán tényleg megéri a fáradságot. Valami miatt az izraeliek is véresen komolyan veszik, ahogy Alfred Hermann is minden erejével a kutatásra összpontosít. Sabre sok mindent megtudott. Eljött az idő, hogy végre kezdjen is valamit az információkkal.

Hogy a saját hasznára fordítsa.

Hónapok óta sejti, hogy eljött az ő ideje. Bízott benne, hogy Cotton Malone volt olyan leleményes, és kicsúszott az izraeliek kezéből Londonban, akik szokásukhoz híven azonnal működésbe léptek. Malone mindenesetre profi, ezt a saját szemével látta. Még mindig profi, hiába szerelt le már jó ideje. Nem kell őt félteni.

A négy szedán közül az első hirtelen váltva sávot bevágott az ezüst Mercedes elé.

Két másik benyomult a Mercedes mellé a bal sávba.

A negyedik a Mercedes lökhárítójára tapadt.

Fölszáguldottak a viaduktra.

A völgyhíd legalább nyolcszáz méter hosszú volt, a Mosel folyó keleti irányban folydogált bő százméternyire alattuk. A híd közepén, pontosan Sabre utasítása szerint, az elülső kocsi lassított, az ezüst Mercedes pedig kénytelen volt fékezni.

Ugyanebben a pillanatban a két szomszédos kocsi az oldalához préselődött, a mögöttük lévő pedig a lökhárítónak ment neki.

A lökések jobbra kényszerítették a Mercedest, egészen rá a korlátra.

A kocsi ott légi járművé változott.

Sabre végigpörgette maga előtt, mi fog történni.

A forgatónyomaték a fölfelé ható gyorsulástól az ülésbe nyomja az utasokat, akik ugyan a biztonsági övükhöz kapnak, hogy kikapcsolják, de ez eleve meddő próbálkozás. Egyébként nem mennének vele semmire. A százhúsz méteres zuhanás pár másodpercig tart majd, és a kocsi futóműve akkorát fog zökkenni a folyó felszínén, mintha betonra érkezne. Nincs menekvés. A kocsiba beáramló jéghideg víz azonnal az iszapos fenékre löki a járművet, ahol végül az áramlat kelet felé sodorja a még sebesebb Rajna folyóba.

Így is történt.

A négy kocsi továbbhajtott, a hátsó jármű vezetője intett felé. Sabre visszaintegetett. Drágán meg kellett őket fizetni, pedig milyen rövid időn belül végeztek a dolgukkal! De ez akkor is megérte azt a sok eurót.

Tartotta a sebességet észak felé, Köln irányába.

Bele fog telni pár napba, mire az izraeliek rájönnek, mi is történt valójában. A számukra is problémás eset szépen elvérzett Rothenburgban, az ügynökcsapatuk meg szőrén-szálán eltűnt. Sabre eltűnődött, vajon azonosították-e már. Feltehetően nem, hiszen akkor nem vesződnének fotók készítésével. Továbbra is ő a rejtélyes kalandor.

Izraelben már áll a bál. És hamarosan Ausztriában is.

Nem is rossz.

Itt az idő, hogy a káoszból rend szülessen végre.