37

07.40

Henrik Thorvaldsen utált repülni, s ennek következtében egyik vállalata sem birtokolt repülőgépeket. Hogy mégis túlélje, mindig első osztályon utazik, és kora reggel indul, így próbálva enyhíteni fóbiáját. Gary Malone viszont szemmel láthatóan élvezte a kalandot, fölfalta a teljes reggelit, amit a stewardess elé tett, és Henrik reggelijét sem kímélte.

– Hamarosan leszállunk – szólalt meg az öreg.

– Ez király! Ahelyett, hogy otthon unatkoznék az iskolában, itt pörgök Ausztriában!

Garyvel az elmúlt két évben barátkoztak össze. Amikor a fiú a nyári szünetet Malone-nál töltötte, többször megfordultak Christiangadéban. Apa és fia imádott vitorlázni a birtok kikötőjében lévő tizenhárom méteres hajóval. Thorvaldsen még régen az Öresundon hajózott Norvégiába és Svédországba, de mostanság alig használta. A dán nemes egyetlen fia, Cai imádta a vizet. Szörnyen hiányzott neki a gyerek. Két éve már, hogy meghalt. Lelőtték Mexico Cityben, sosem derült ki, hogy miért. Malone akkor ott teljesített szolgálatot, és minden tőle telhetőt megtett a nyomozás során, így ismerkedtek meg egymással. Henrik képtelen volt felejteni. Azt is csak véletlenül tudta meg, hogy a gyerek meghalt. Az ilyen adósságok sosem maradnak kifizetetlenül. Mindenesetre élvezte Gary társaságát, egy kis apai öröm így neki is jutott, amelyet amúgy az élet kegyetlenül megtagadott tőle.

– Örülök, hogy velem tartasz – mondta. – Nem szívesen hagytalak volna egyedül a birtokon.

– Sosem jártam Ausztriában.

– Csodálatos hely. Sűrű erdők. Alpesi havasok. Gyönyörű tavak.

Tegnap egész nap figyelte a gyereket, de úgy tűnt, Gary jól viseli a megpróbáltatásokat, pedig mégiscsak végignézte, ahogy az apja végez két emberrel. Amikor a szülei útnak indultak Angliába, Gary szó nélkül elfogadta a helyzetet, hogy az anyjának vissza kell mennie dolgozni, az apja pedig ki akarja nyomozni, Gary miért jutott bajba. Christiangade nem volt idegen a számára, szívesen maradt. De tegnap, a Stephanie-val folytatott telefonbeszélgetés Thorvaldsent döntéshelyzet elé állította.

– Ez a találkozó, ahová megyünk, valami komoly? – kérdezte Gary.

– Meglehet. Meg kell jelennem jó pár ülésen, de ígérem, nem fogsz unatkozni, amíg én oda vagyok.

– És apa? Tudja, hogy mi is útra keltünk? Anyának nem mondtam.

Pam Malone pár órája fölhívta Garyt, de csak rövid ideig tudtak beszélni, a nő megszakította a hívást, mielőtt Thorvaldsen válthatott volna vele pár szót.

– Biztos vagyok benne, hogy egyikőjük vissza fog hívni, és Jesper majd tudatja velük, hol vagyunk.

Kockázatot vállalt azzal, hogy magával hozta Garyt, de biztos volt benne, hogy ez volt a helyes döntés. Ha Alfred Hermann áll a gyerekrablás mögött, és ebben Thorvaldsen egy percig sem kételkedett, akkor Garyt magával vinni a gyűlésre valójában a legkézenfekvőbb megoldás. A világ minden tájáról érkeznek befolyásos férfiak és nők, és feltehetően a biztonsági őreiket sem hagyják otthon, és a nélkülözhetetlen személyzetet sem. Megdöbbentette a gyerekrablás. Nem sokat árultak el neki Dominick Sabre-ral kapcsolatban, de annyit ő is tudott, hogy az amcsi profi, és egyáltalán nem tűnt olyan elborultnak, hogy ilyen hanyag segítséget fogadjon fel, mint az a három holland, akik elfuserálták Gary megszöktetését. Valami itt nem stimmel. Malone nagyon jó a szakmájában, ez vitathatatlan, de a dolgok valahogy rejtelmes pontossággal kezdenek kibomlani. Mintha egyenesen azzal a céllal rendezték volna a színjátékot, hogy Malone működésbe lépjen! Márpedig akkor Gary tényleg nincs többé veszélyben.

– Ne feledd, miben maradtunk! – fordult Garyhez.

– Nehogy eljárjon a szád! Hallgatni arany.

– Vágom.

A férfi elmosolyodott.

– Remek.

Most már csak abban bízott, hogy helyesen ítélte meg Alfred Hermannt.