51

LISSZABON

19.40

Malone felriadt. Egy érdes kőfalnak dőlve elszundított.

– Elmúlt fél nyolc – súgta Pam.

– Mennyit aludtam?

– Egy órát.

Malone nem látta a nő arcát, teljes sötétség borította őket, majd lassan fölidézte, mit keresnek itt.

– Minden oké odafönt? – kérdezte halkan McCollumtól.

– Nyugi van.

Pont öt előtt jöttek el a templomból, és mentek föl a felső kórusrészbe, ahol egy másik bejárat vezetett a kolostorba. A látogatok lassanként távoztak, kihasználták a késő délutáni napfényt, hogy még pár fotót készítsenek, megörökítve a pazar, mór stílusú díszítést. A felső karzat nem kínált biztonságos búvóhelyet, de a földszinten, a templom északi fala mentén találtak tizenegy ajtót, és egy feliratról kiderült, hogy az apró helyiségek valaha gyóntatóhelyiségként funkcionáltak.

Tíz fülkéhez zárva voltak az ajtók, de McCollumnak sikerült kinyitnia a tizenegyediket annak a résnek köszönhetően, amely a záróretesz alá volt befúrva. Nyilván rossz volt a zár, és a lyuk azért kellett, hogy egyáltalán használni tudják. McCollum kést húzott elő a zsebéből, óvatosan elcsúsztatta vele a reteszt, majd újra bezárta, miután beléptek. Malone furcsállta, hogy a férfi föl van fegyverezve. Ki van zárva, hogy a repülőn is nála lett volna a kés, de McCollum beadott egy kézitáskát a londoni reptéren, amelyet most egy csomagmegőrzőbe tett a lisszaboni repülőtéren. Malone a Haddad lakásából elhozott bőrtáskát szintén csomagmegőrzőbe helyezte. A tény, hogy McCollum nem említette a kést, csak növelte Malone bizalmatlanságát.

A fülke belsejében egy rejtett vasrács nyílt egy másik sötét kamrába, innen egy ajtó vezetett a templomba, ahol a vezeklő nyer bebocsátást. A megbánás szertartásához kellett a válaszfal.

Malone-t katolikusnak nevelték, úgyhogy nem volt idegen számára a konstrukció. Sosem tudta megérteni, miért nem láthatja a papot, aki feloldozza őt a bűnök alól. Amikor rákérdezett, az apáca, aki tanította, egyszerűen csak annyit felelt, hogy az elkülönítés szükséges. Idejekorán megtanulta, hogy a katolikus egyház abban nagy, hogy mit kell tenni, de nem különösebben szereti megindokolni, hogy miért. Mindez részben meg is magyarázza, hogy Malone miért fordított annak idején hátat a vallásnak.

Pam TAG órájának foszforeszkáló számlapján látta, hogy mindjárt 20 óra. Nincs még késő, de már három órája bezárt a templom.

– Mozgás odakintről? – kérdezte halkan McCollumot.

– Semmi.

– Fogjunk hozzá – suttogta a sötétben Malone. – Fölösleges tovább várni.

McCollum kése becsusszant a résbe, karcolva a fémet.

A gyóntatófülke ajtaja nyikorogva kinyílt.

Talpra szökkentek, de le kellett kuporodniuk az alacsony mennyezet alatt.

McCollum belendítette az ajtót, és kiléptek az alacsonyabb karzatra. Az este hűs levegője kellemesen hatott a kamrányi helyiségben töltött három óra után. A nyitott kolostorral szemben a felsőbb és alsóbb karzatokon fehéren izzó berendezési tárgyak villództak, a kidolgozott gótikus csipkézet most inkább árnyaknak tűnt, mint dekorációnak. Malone belépett a boltív alá, és felpillantott az éjszakai égre. Az árnyas kolostor búskomorsága még nyomasztóbbnak hatott a csillagtalan éjszakában.

A lépcső felé vette az irányt, mely a felső karzathoz vezetett. Bízott benne, hogy a templomajtót, mely a középhajóból a kórusrészbe vezetett, nem zárták be.

Szerencsére nyitva volt.

A középhajónál síri csönd honolt.

A kinti homlokzatot bevilágító lámpafények hátulról beragyogták a színes üvegablakokat is. Az alsó kórusrészben csak némi pislákoló fény törte meg a sűrű sötétséget.

– Mennyire más a hangulata éjjel! – ámuldozott Pam.

Malone a karzathoz ment, és a bársonyköteleket átugorva a magas oltárnál fölment a lépcsőn, és megállt a szentély előtt.

Megfordult és a felsőbb karzat szemközti falát figyelte.

A rózsaablak halványszürkén irizálva tekintett vissza rá, már nem világította be élénken a napfény.

McCollum mintha előre látta volna, mire lesz szükségük, egy gyertyával és egy gyufával jelent meg Malone mellett.

– Adománytartó, közel a keresztelőmedencéhez. Már korábban feltűnt.

Malone megragadta a gyertyát, McCollum pedig meggyújtotta a kanócot. A halvány fényforrást a szentélyhez közelítve az ajtajába vésett képet kezdte tanulmányozni.

Mária ölében a gyermekkel ül, József mögöttük áll oltalmazón, mindhármuk feje körül glória ragyog. Három szakállas férfi rója le tiszteletét, egy a gyermek előtt térdel. Három másik férfi – az egyik furcsamód valami katonai sisakhoz hasonlót visel – mereven bámul. A jelenet fölött a felhők szétnyílnak, és egy ötágú csillag fénye omlik le rájuk.

– Krisztus születése – szólalt meg Pam a hátuk mögött.

– Úgy néz ki. A háromkirályok követték a csillagot, hogy dicsőítsék az újszülött királyt.

Malone fölidézte az útkeresés szövegét, mit kéne találniuk itt, ahol az ezüst arannyá változik. Találd meg a helyet, amely cím vonatkozik helyre, és ahol egy másik helyet találsz.

Jól föladták a leckét!

– Tűnjünk el innen! De előbb kellene erről egy kép. Egyikünknél sincs fényképezőgép, de van valakinek valami jó ötlete?

– Miután megvettem a jegyeket, körülnéztem az emeleten – mondta McCollum. – Van ott egy ajándékbolt. Tele van könyvekkel és képeslapokkal, csak találunk erről is képet.

– Jó ötlet – mondta Malone. – Vezessen oda!

Sabre fölment a felső szintre. Elégedett volt eddigi sikereivel. Amikor Alfred Hermann megbízta a könyvtár keresésével, a terv szinte azonnal formát öltött elméjében, és az izraeli csoport eliminálása Németországban végleg szabad utat engedett számára.

Hermann sosem hagyta volna jóvá, hogy közvetlenül provokálja a zsidókat, és képtelenség lett volna megmagyaráznia, miért volt szükség azokra a gyilkosságokra, amelyek csupán arra kellettek, hogy a másik serpenyő felé húzzon a mérleg az utolsó pár napon.

Ha egyáltalán lehetséges.

Sikerülnie kell.

Egyedül sosem lett volna képes megfejteni a hős küldetését, és ha Malone-on kívül bárki mást vont volna be a játékba, csak a lelepleződés esélyét növeli. El kellett hitetni Malone-nal, hogy egy csónakban eveznek, ez volt az egyetlen járható út.

Rizikós, de úgy néz ki, bevált, a rejtvény félig meg van fejtve.

Fölment a lépcsőn a felső karzatra, majd balra fordult, az üvegajtók irányába. Ekkor megint rezegni kezdett a telefonja a nadrágzsebében, nyilván Alfred Hermann keresi. Vívódott, visszahívja-e az öreget, hogy aggodalomra semmi ok, de meggondolta magát. Túl sokat kérdezne, ő pedig csak kevés válasszal tudna szolgálni. Régóta tanulmányozza a Rend működését, elsősorban Alfred Hermann személyét, és kiismerte már a gyönge pontjaikat.

A rendtagok elsősorban üzletemberek.

Mielőtt az izraelieket, a szaúdiakat vagy az amerikaiakat megszorongatná, először az Aranygyapjú-rend lesz kénytelene egyezkedni vele.

Ami igencsak sokba fog kerülni nekik.

Malone követte Pamet és McCollumot a boltozatos felső karzatra és megcsodálta a kivitelezést. Az idegenvezetőtől tudta, hogy a Jeromos-rend 1500-ban kapta meg a monostor tulajdonjogát, és ez a különc csoport kizárólag az imádságnak, az elmélkedésnek és az újító gondolatoknak szentelte magát. Nem volt határozott lelkipásztori küldetésük, pusztán arra törekedtek, hogy példamutató keresztény életet éljenek, és töretlenül imádják az Istent. Elsősorban persze magára Jeromosra kell gondolni, akiről Malone a Bainbridge-kúriában megszerzett könyvben olvasott.

Megálltak a finoman kidolgozott boltív vonalát tökéletesen követő üvegajtó előtt. E mögött volt az ajándékbolt.

– Reméljük, nincs riasztó – mondta McCollum. – Végül is mit lopnának el? Szuveníreket?

Az ajtók vastag üveglemezekből készültek, fekete fém sarokvasakkal és krómkilincsekkel díszítve.

– Kifelé nyílnak, nem tudjuk berúgni, az üveg pedig több mint egy centi vastag – állapította meg Malone.

– Talán nézzétek meg, zárva van-e – javasolta Pam.

Malone megragadta a kilincset, az ajtó kinyílt.

– Most már értem, hogy az ügyfeleid miért adnak a véleményedre.

– Minek tartanák bezárva? Ez a hely egy erődítmény, McCollumnak igaza van, semmi olyan értéket nem tárolnak idebent, amelyet érdemes volna ellopni. Az ajtók önmagukban többet érnek, mint a benti portéka.

Malone elmosolyodott exneje következtetésén, úgy látszik, kezd visszatérni a szokásos nyers modorához, ami nem is olyan nagy baj, ha közben így vág az esze.

Beléptek a boltba. A sötét, dohos helyiség a gyóntatóra emlékeztette Malone-t. Az ajtót kitámasztotta, ahogy nap közben szokták, amikor a turisták özönlenek be és ki rajta.

Malone gyorsan fölmérte a terepet. A bolt körülbelül hat méter széles, az egyik falnál egy magas üvegszekrény, a másik két fal mentén végig könyvespolcok, a negyediknél pedig a pult és a pénztárgép. Középen is állt egy könyvekkel megpakolt asztal.

– Fényre lenne szükség – szólt Malone.

McCollum odament egy másik üvegajtóhoz, mely egy ósdi lépcsőre nyílt. Három villanykapcsoló állt ki a falból.

– Bent vagyunk a kolostorban – mondta Malone. – A fény nem fog kiszűrődni, de azért legyünk óvatosak.

McCollum felkapcsolta az egyiket, mire négy apró halogénlámpa gyulladt fel, megvilágítva az üvegvitrint. Bőven elég.

– Pompás – mondta Malone. – Álljunk neki!

A középen lévő asztalon egy kupac kemény kötésű kötet hevert portugálul és angolul, mindegyik a Jerónimos Abbey of Santa Maria címet viselte. Fényes papírlapok, sok szöveg, rengeteg fotó. Két vékonyabb könyv is volt közéjük csúsztatva, tele képekkel. Malone átnyálazta az első rakást, Pam a másikat. McCollum a többi polcot nézte át. Malone az egyik könyvben talált egy mellékletet a karzatról és egy színes képet a szentély ezüstajtajáról.

A fény felé fordította a közelképet.

– Ez az.

Átfutotta a szentélyről szóló leírást, hátha talál valami hasznos információt. Fából készült, és a burkolata ezüst, a karzaton való elhelyezése megkívánta, hogy az alsó sorból eltávolítsák a középső festményt, amely aztán eltűnt. Ennek az elveszett festménynek a képe lett a szentély ajtajába vésve, hogy kiegészítse a festmények ikonográfiai körét, melyek témája Jézus születése. Az ajtón Gáspár látható, az egyik király, aki tiszteletét teszi az újszülött gyermeknél. A könyvben az áll, hogy a születés jelképezi a világ meghódolását az Istenség előtt, a háromkirályok az akkori világ szimbólumai: Európáé, Ázsiáé és Afrikáé.

Ezután Malone érdekes részre bukkant:

Különös jelenség tűnik fel az év egy bizonyos szakaszában, amikor a napsugarak behatolnak a templomba. Negyven napon át a tavaszi napéjegyenlőség előtt és harminc nappal az őszi napéjegyenlőség után a Nap arany sugarai nyugat felől érkezve olyan szögben sütnek be a késő délutáni óráktól napnyugtáig, hogy a fénysáv a kórusrészen keresztül 450 lépés hosszan szeli át a templomot a szentély felé, és annak ezüstjét aranyfényben tündökölteti. Belém egykori egyházközségi papja, egy buzgó történész állapította meg a következőt: „Mintha a Nap így kérné meg teremtőjét, hogy nagyszabású kötelességétől hadd maradjon távol éjjel pár órára, megígérvén, hogy visszatér, és hajnalban újra világítani fog.”

– Tudnak fogalmazni ezek az Őrzők – állapította meg Malone, miután végzett a felolvasással.

– Időzíteni meg pláne – felelte Pam. – Két hét van az őszi napéjegyenlőségig.

Malone kitépte a képet a könyvből, és eltűnődött a továbbiakon. Találd meg a helyet, amely cím nem vonatkozik helyre, és ahol egy másik helyet találsz. Ez már bonyolultabb.

– Fogadok, Cotton, hogy kezd összeállni a kép.

Malone örömmel látta, hogy Pam is kapiskálja.

– Ahol egy távolodó csillag megtalál egy rózsát, átszúr egy fakeresztet, és az ezüstöt arannyá változtatja. Találd meg a helyet. – Pam a fotóra mutatott a könyvben. – A szentély ajtaja. Betlehem. Krisztus születése. Ez Belém. Emlékezz, mire bukkantunk ma reggel Londonban! Portugálul a Betlehem. Hogy is fogalmazott Haddad? A nagy utazások gyakran kezdődnek megvilágosodással.

Ekkor hatalmas robaj hallatszott a távolból, leginkább üvegcsörömpölésre emlékeztetett.

– A kolostorból jött! – kiáltotta McCollum.

Malone azonnal lekapcsolta a halogénizzókat. A helyiségre sötétség borult, és eltartott egy ideig, amíg a szemük hozzászokott a sötéthez.

Újabb dörej.

Malone a nyitott ajtóhoz lopódzott, próbálta betájolni a hang irányát. Az alsó szintről jött.

A félhomályban mozgást látott, három alak tűnt fel a másik üvegajtó mögött.

Fegyveresek.

Az alsó szinten szétváltak.