ballon,   amib l   kieresztették   a   leveg t.  Silberman   továbbsietett.

   Domgraf-Schwach vadul  kereste íróasztalán a katapult  gombját. Az ujja  már hozzáért,  de mikor  lenyomta a gombot, Portbane  pisztolyának a sugara  leszakította  a feje  tetejét.  Az élettelen  test egy  pillanatra megállt,  aztán  az  íróasztal alatt  elhelyezett  bonyolult szerkezet  „biztonságba”  helyezte.

   - Erre! - kiáltotta túl a B-pisztolyok sziszegését Portbane. - Gyerünk,
Tate !  Egyszerre több sugár fordult felé. A  terem fele darabokra esett és  mennydörögve  omlott össze,  csak törmelék  és lángoló  szilánkok maradtak.
Portbane és  Tate eljutott  az egyik vészkijárathoz.  Mögöttük igyekeztek a  többiek, és vadul tüzeltek.

   Horstokowski meglelte a kijáratot, és kisurrant a szétl tt ajtón. Mikor  a folyosón  el tte futó két alakot  megpillantotta, rögtön tüzelt. Az egyik
összeesett,  de a  másik  megragadta Horstokowskit,  és együtt  sántikáltak  tovább. Daniels  volt a jobb löv . Mikor Tate  és Portbane a felszínre ért,
Daniels egyik lövése lekaszálta a magasabbikat.

   Portbane még egy darabig futott, aztán arccal el re nekizuhant az egyik  m anyag   háznak,    mely   tömör-feketén   meredt    az   éjszakai   égre.

   -  Merre mehettek?  - kérdezte  rekedten Silberman, mihelyt  kilépett a  szabadba.  A  jobb  karját leszakította  Lanoir  lövése.  A csonk  keményre  pörköl dött.

   -  Az egyiket  elkaptam  - Daniels  és O'Keefe  óvatosan  közeledett az
élettelen alakhoz. - Ez Portbane. Már csak Tate van hátra. Négyükb l hármat  elkaptunk. Nem is rossz, ilyen rövid id alatt.

   -  Tate nagyon  ravasz  - lihegte  Silberman. -  Azt  hiszem, sejtette.

   Körülkémlelt  a sötétben.  Katonák  igyekeztek visszafelé  a gáztámadás  helyszínér l.  A  keres lámpák a  lövöldözés  helyszíne  felé fordultak.  A  távolban  fölbúgtak   a  szirénák.  -  Merre   ment?  -  kérdezte  Daniels.

   - A mocsár felé.

   O'Keefe óvatosan  elindult a keskeny utcán.  A többiek lassan követték.


   - Te jöttél rá el ször - mondta Silbermannak Horstokowski. - Én el ször

hittem  a  tesztben.  Aztán rájöttem,  hogy  átvertek  minket, azok  négyen  egyetértésben f zték ki a dolgot.

   - Nem feltételeztem mind  a négyükr l - ismerte be Silberman. - Tudtam,  hogy legalább egy földi kém van közöttünk. De Lanoir...

   -  Én mindig  tudtam,  hogy Lanoir  földi ügynök  volt -  jelentette ki  kereken O'Keefe.  - A teszt  eredményén nem lep dtem meg.  Azzal árulták el  magukat, hogy meghamisították az eredményeiket.

   Silberman intett egy csapat katonának.

   - Kapják  el és hozzák ide Tate-et! Valahol  itt van a tábor környékén.

   A katonák  meglepetten suttogtak,  és elsiettek. Mindenütt  éles hangon  szóltak  a vészharangok.  Emberek rohangáltak  ide-oda. Akár  egy megzavart  hangyaboly, az egész tábor pezsgett az izgalomtól.

   - Más  szóval - mondta Daniels -,   k négyen valójában ugyanazt látták,  amit mi.   k is  látták, hogy a B  a pozitív minta, de  A-t írtak helyette.

   - Tudták, hogy mi B-t fogunk írni - mondta O'Keefe -, hiszen a B volt a  támadás helyszínér l  származó, pozitív minta. Csupán  annyi volt a dolguk,  hogy  az  ellenkez jét  írják  le.  Az eredmény  igazolni  látszott  Lanoir  paranoia-elméletét, amiért Portbane az  egész tesztet kitalálta. Már régóta  készültek   erre   -   csupán   része  volt   általános   tevékenységüknek.

   - El ször is Lanoir találta meg a szalagokat! - kiáltott föl Daniels. -
Fisher meg rejtették el ket a hajó roncsai között. Portbane pedig rávett  minket, hogy fogadjuk el a tesztjét.

   -  Mit akartak  ezzel elérni?  - kérdezte  hirtelen Silberman.  - Miért  akartak    meggy zni    minket    arról,    hogy    paranoiásak    vagyunk?

   -  Hát nem  világos? -  kérdezett vissza  O'Keefe. - Azt  akarták, hogy  föladjuk   magunkat.   A   földi   majomemberek   természetesen   szeretnék  kipusztítani azt  a fajt, amely majd a helyükbe  lép. Mi, persze, nem adjuk  meg magunkat.  Azok négyen okosak  voltak - kis híján  engem is meggy ztek.
Amikor  kialakult  az öt-négyes  eredmény,  egy  pillanatnyi kétség  támadt  bennem. De aztán rájöttem, miféle ravasz stratégiát dolgoztak ki.

   Horstokowski megvizsgálta B-pisztolyát.

   - Szeretném a kezembe  kaparintani Tate-et, és kiszedni bel le az egész  históriát,  a  teljes beszámolót  az  átkozott  terveikr l, hogy  meglegyen  fehéren, feketén.

   - Még mindig nem hiszed? - kérdezte Daniels.

   -    Dehogynem.    Csak    szeretném    hallani,    amikor    beismeri.

   -  Kétlem, hogy  valaha is  viszontlátjuk Tate-et  - mondta  O'Keefe. -
Mostanára már biztosan elérte  a földiek vonalait. Már bizonyára ott ül egy  nagy,   bolygóközi   katonai   hajóban,   és   meséli   a   történetét   az  aranypaszományos  földi  tiszteknek.  És  míg  mi  itt  ácsorgunk,   k  már  fölvonultatják a nehéztüzérséget meg a rohamcsapatokat.

   - Lássunk  munkához! - mondta  élesen Daniels. - Meg  fogjuk javítani a  hajót,  és  megrakjuk  H-bombákkal.   Aztán  ha  elpusztítottuk  az  itteni  bázisaikat, otthon támadjuk meg ket. Néhány roham a Naprendszer ellen majd  megtanítja ket, hogy jobb lesz minket békén hagyni.

   Horstokowski elvigyorodott.

   - Nagy küzdelem lesz,  egy egész Galaktikával állunk szemben egymagunk.
De azt  hiszem, elbánunk velük.  Közülünk egy is többet  ér, mint egymillió  földi majomember.

Tate  reszketve feküdt  a  növények sötét  szövedékében. Éjszakai  növények  nyirkos tövei zizegtek körülötte. Mérges éjjeli rovarok mászkáltak a mocsár  b zös felszínén.

   Az egész  testét sár  borította. A ruhája  rongyokban. Valahol útközben  elvesztette  a B-pisztolyát.  A  jobb válla  fájt, alig  tudta  mozdítani a  karját. Valószín leg csontja tört.

De túlságosan  kábult volt,  hogysem tör djön vele. Arccal  lefelé feküdt a  ragacsos sárban, és becsukta a szemét.

   Nem volt semmi esélye.  Senki sem maradt életben a mocsárban. Er tlenül  lesöpört  a nyakáról  egy bogarat.  A bogár  megvonaglott a  kezében, aztán  lassan kimúlt, Élettelen lábai még hosszan kalimpáltak.

   Egy csíp s csiga nyálkás  teste kezdett mászni Tate mozdulatlan testén.
Ahogy  a csiga ragacsos  szorítása egyre  er sebb lett, Tate  meghallotta a  távolban az életre kelt tábor els hangjait. Egy ideig hallgatta, és semmit

sem  jelentett  neki.  Aztán  megértette  -  és  nyomorultan,  tehetetlenül  megborzongott.

   A  Föld  elleni  nagy   offenzíva  els  szakasza  már  teljes  iramban  megkezd dött.

                                   GÁLVÖLGYI JUDIT FORDÍTÁSA




Philip K. Dick - Harcjáték



A magas férfi belépett a szobájába - a Földi Import-szabványügyi Hivatal egyik    irodájába -. és felnyalábolta az aznap reggeli jelentéseket a drótkosárból. majd    lezökkent az íróasztalához. s nekikészül dött, hogy lehallgassa ket. El tte még    szemére biggyesztette az íriszlencséit és rágyújtott egy cigarettára.
- Jó reggelt - hallatszott az els recseg s, repedtfazék-, hangú üzenet,    miközben Wiseman az öntapadós címkét simogatta a hüvelykujjával. A nyitott    ablakon át szórakozottan kibámult a parkolóra. - Mi a csoda van magukkal odalent?  
Elküldtük azt a... - némi szünet állt be, ahogy a beszél , egy New York-i  
áruházlánc kereskedelmi igazgatója a feljegyzéseit böngészte - ...azt a rengeteg    ganymedesi játékot. Tisztában vannak vele, hogy az szi beszerzési terv szerint    nekünk még id ben jóvá kell hagyatnunk az átvételüket, hogy karácsonyra már    raktáron legyenek? - zsörtöl dött az igazgató. - A harcjáték az idén is men    cikk lesz. Nagy tételben szándékozunk vásárolni.
Wiseman az ujjával rábökött a beszél nevét és beosztását feltüntet sorra.
- Joe Hauck voltam - sercegte a rögzített üzenet. - Az Appeley's    gyermekáruházból.
- Uh - fújt egyet Wiseman. Félretette a lemezt és el vett egy üresei, hogy    választ küldjön. - Tényleg, mi a szösz van már azokkal a ganymedesi játékokkal?  
- dünnyögte maga elé.
Rémlett, jó ideje vacakolnak már velük a tesztlaborban. Legalább két hete.
Manapság természetesen minden ganymedesi termékre külön figyelmet fordítottak; a  
Jupiter holdjai ugyanis az elmúlt évben a szokásosnál is mohóbb nyereségvágynak    adták tanújelét, s - a hírszerzés szerint - nyílt támadásba lendültek abban a    konkurenciaharcban, aminek legf bb érintettjei a bels három bolygó. Mind ez    ideig azonban semmi konkrétum nem merült föl. Az exportcikkeik min sége    kielégít maradt, s nem pattant ki semmiféle botrány: sem alattomos trükk, sem    lenyalható toxikus festék, sem baktériumkapszula.
Azért mégis...

Az ilyen invenciózus elmék, mint a ganymedesiek, akármibe fogtak, minden téren    komoly kreativitásról tettek tanúbizonyságot. Habár a felforgató tevékenységhez    is csak ugyanaz szükségeltetik, mint bármely más vállalkozáshoz: képzel er , jó    orr és fürge ész.
Wiseman felkelt az asztala mell l s megindult a felé a különálló épület felé,    ahol a tesztlaboratórium m ködött.


A félig szétszerelt árucikkekkel körbebástyázott Pinario felkapta a fejét, s    meglátta, amint f nöke, Leon Wiseman éppen behúzza maga mögött a labor bels    ajtaját.
- Örülök, hogy lekukkantottál hozzánk - mondta Pinario, s persze füllentett,    hiszen tudta, hogy legalább ötnapos lemaradásban van, és ez a látogatás nagy    valószín séggel nem sok jót jelent számára. - Nem ártana, ha belebújnál egy    véd ruhába, minek kockáztatni - korholta nyájasan a f nökét, de Wiseman    arckifejezése morózus maradt.
- Amiatt a hatdolláros várrohamozós piff puff marhaság miatt jöttem - közölte  
Wiseman a legváltozatosabb méret , még kibontatlan dobozok közt lavírozva,    melyek a bennük rejl termékekkel együtt csak arra vártak, hogy ellen rizzék,    aztán piacra dobják ket.
- Ó, azok a ganymedesi játék katonák! - lélegzett fel Pinario. Ez ügyben tiszta    volt a lelkiismerete; a labor összes ellen re ismerte és betartotta azokat a    különleges rendelkezéseket, amiket a cheyenne kormány hozott a kiskorú városi    lakosság védelmében, a kultúrszennyez dés veszélyeit kiküszöbölend - a    bürokrácia jellegzetesen homályos értelm ukáza volt ez is. Szükség esetén, no  
és törvény adta jogánál fogva Pinario mindig hivatkozhatott - és hivatkozott is  
- erre az utasításra. - Egyel re még folyik a tesztelése - ballagott oda  
Wisemanhez -, a különös veszélyre való tekintettel. ugyebár.
- Hadd lássam - szólt Wiseman. - Gondolod, van valami alapja ennek a nagy  
óvatosságuk, nem inkább paranoiás irtózás már mindenféle ,.idegen befolyástól"?
- A félelem indokolt - bólintott Pinario -, különösen, hogy gyerekek kezébe    kerülnek ezek a cikkek.
Néhány kézjelre a fal egyik eleme félrecsúszott, s beléptek egy oldalsó    helyiségbe.
A szoba közepén meghökkent látvány tárult Wiseman szeme elé. Egy küls re  
ötévesforma gyermeknek látszó, életnagyságú m anyag bábu üldögélt - rendesen    felöltöztetve a földön, játékoktól körülvéve. A bábu épp abban a pillanatban    megszólalt: - Ezt unom már. Csinálj valami mást. Hallgatott egy darabig, aztán  
újra elismételte: - Ezt unom már. Csinálj valami mást.
A játékok pedig, melyek szóbeli utasításoknak engedelmeskedtek, abbahagyták    addigi foglalatosságaikat és másba kezdtek.
- Bérköltség megtakarításnak nem rossz - magyarázta Pinario. - Ez a bóvlibébi    egy teljes repertoárt képes volna el adni. Nem lenne rossz vétel. Ha ezt a sok