hogy tudjuk  bizonyítani? Ha valamennyien bolondok  vagyunk, honnan tudjuk?

   -  Több mint  százan vagyunk  - mondta Domgraf-Schwach.  - Valamennyien
észleltük a támadásokat. Ez nem elegend bizonyíték?

   - Egy-egy mítoszt elfogadhat  és vallhat egy egész társadalom is, aztán  továbbadja a  következ nemzedéknek. Istenek.  tündérek, boszorkányok, hogy  hiszünk valamiben, attól az még nem létezik. A Terrán évszázadokon át abban  hittek, hogy a Föld lapos.

   - Ha  minden méterrúd száztíz centiméteresre  n ne - kérdezte Fisher -,  ugyan ki  venné észre?  Az egyiknek száz  centiméteresnek kellene maradnia,  változatlannak. állandónak.  Mi valamennyien  pontatlan méterrudak vagyunk,  csupa  száztíz  centis  méterrúd.  Szükségünk lenne  az  összehasonlításhoz  valakire, aki nem paranoiás.  

   - Lehet, hogy ez is része a stratégiájuknak - mondta Silberman. - Talán  fölfeszítették  az  irányítókabint,   és  odatették  ezeket  a  szalagokat.

   -  Ezt  éppúgy  próbára   tehetjük,  mint  bármilyen  más  hiedelmet  -  magyarázta   Portbane.   -   Mi   a   tudományos   teszt   jellegzetessége?

   -  Hogy meg  lehet  ismételni -  vágta rá  Fisher.  - Nézd,  nem tudunk  kitörni a körb l.  Önmagunkat akarjuk mérni. Nem kérheted meg a méterrudat,  akár  száz, akár  száztíz centi  hosszú, hogy  mérje meg  önmagát. Egyetlen  m szer sem méri önmaga pontosságát.

   - Tévedés  - mondta nyugodtan  Portbane. - Én össze  tudok állítani egy
érvényes, objektív tesztet.

   - Ilyen teszt nincs! - kiáltotta izgatottan Tate.

   - De mennyire, hogy van. És egy héten belül meglesz.



   - Gáz! - kiáltotta  a katona. Mindenütt felb gtek a szirénák. Asszonyok
és gyerekek kutattak a gázálarcuk után. Nagy kaliber ágyú gördült el föld  alatti  terméb l  és foglalta  el  l állását. A  mocsár szélén  úttisztítók  takarították   a   sarat.   Keres lámpák   villogtak   a   s r   sötétben.

   Portbane lecsapta  az acéltartály  tetejét, és intett  a munkásoknak. A  tartályt  gyorsan elgörgették  a sár  és a megperzselt  növények közeléb l.

   - Jól van - mondta Portbane. - Vigyétek le!

   Akkor  lépett be  a föld  alatti terembe,  amikor a tartályt  a helyére
állították.

   - Ebben  a tartályban ciánhidrogénes  g znek kell lennie -  mondta. - A  mintát a támadás színhelyén vettük.

   Portbane  íntett a  munkásoknak, mire  azok kezdték kirakni  a teszthez  szükséges felszerelést.

   - Két  minta lesz,  kétféle kipárolgás lecsapódása,  mindkett n világos  jelzéssel:  A és  B. Az  egyik a  támadás helyszínén  megtöltött tartályból  származik. A másik ebb l a teremb l.

   -  Ha  mindkett re  negatív   választ  adunk  -  kérdezte  aggodalmasan
Silberman -, az nem teszi érvénytelenné a tesztet?

   - Akkor  további mintákat  veszünk, Néhány hónap múlva,  ha mindig csak  negatív   eredményre   jutunk,  a   támadás-hipotézist   el  lehet   vetni.

   - De  mindkett t pozitívnak  is találhatjuk -  mondta nyugtalanul Tate.

   - Akkor máris halottak  vagyunk. Ha mindkét mintát pozitívnak találjuk,  akkor szerintem beigazolódott a paranoia-hipotézis.

   Domgraf-Schwach     kelletlenül     bólintott.    Aztán     hozzátette:

   -  De  baj  van  a kontrollal.  Ha  feltesszük,  hogy  nem lehet  olyan  kontrollmintát   venni,   amiben   ne   lenne   egy   kis   ciánhidrogén...

   - Ravasz kérdés - ismerte el O'Keefe. - Induljunk ki az egyetlen ismert  tényez b l,  saját  létezésünkb l.  Abban  már  igazán nem  kételkedhetünk.

   - Íme  az összes lehet ség  - mondta Portbane, -  Ha mindkett pozitív,  akkor bolondok  vagyunk. Ha  mindkett negatív, akkor vagy  vaklárma volt a  támadás, vagy egyáltalán nincsenek  támadók. Egy pozitív és egy negatív azt  jelentené, hogy valóságos támadókkal állunk szemben, és teljesen normálisak
és  racionálisak  vagyunk.  -  Végigpillantott  a  tábor  vezet in.  -   De  valamennyiünknek azonos  véleményen kell lennünk azt  illet en, hogy melyik  minta melyik.

   - Reakciónkat titokban rögzítik? - kérdezte Tate.

   - Kamera  rögzíti lyukkártyára. Gép  értékeli. Mindegyikünk külön-külön  dönt a mintákról.

   Kis szünet után Fisher szólalt meg:

   - Én megpróbálom. - El relépett, a színmér fölé hajolt, és elmélyülten  tanulmányozta  a két  mintát. Egy  ideig hol  ezt, hol azt  vizsgálta, majd  határozottan megragadta a ceruzát.  

   - Biztos  vagy benne? - kérdezte  Domgraf-Schwach. - Igazán tudod, hogy  melyik a negatív minta?

   -  Tudom  -  Fisher   följegyezte  az  eredményét  a  lyukkártyára,  és  odébblépett.

   - Én  jövök - mondta Tate,  és türelmetlenül el retolakodott. - Legyünk  már  túl  rajta.  Az   emberek  egymás  után  vizsgálták  meg  a  mintákat,  rögzítették   eredményeiket,  aztán   félreálltak,  és   rossz  el érzettel  várakoztak.

   -  Jól van  - mondta  végül Portbane.  - Én  vagyok az utolsó.  - Rövid  pillantást vetett a mintákra, följegyezte az eredményét, aztán félretolta a  berendezést.  -  Kérem  az   eredményeket!  -  mondta  a  képerny t  kezel  munkásnak.

   Egy  pillanat  múlva  már  föl  is villantak  az  eredmények,  mindenki  láthatta ket.

        Fisher                A
        Tate                  A
        O'Keefe               B
        Horstokowski          B
        Silberman             B
        Daniels               B
        Portbane              A
        Domgraf-Schwach       B
        Lanoir                A

   - A  fene egye  meg! - mondta  halkan Silberman. -  Hát ilyen egyszer .
Paranoiások vagyunk.

   - Idióta! - ordított Horstokowskira Tate. - Az A volt az, nem a B! Hogy  a pokolba tudtad elvéteni?

   -  A  napnál  is  világosabb, hogy  a  B  volt  az!  - felelte  dühösen
Domgraf-Schwach. - Az A teljesen színtelen volt!

   O'Keefe el refurakodott.

   -   Melyik   volt  az,   Portbane?   Melyik  volt   a  pozitív   minta?

   - Nem tudom -  ismerte be Portbane. - Hogy is tudhatná bármelyikünk is?

Domgraf-Schwach  íróasztalán megcsörrent  a cseng ,  így hát  bekapcsolta a  videót. Egy katona arca jelent meg a képerny n.

   - A támadásnak vége, uram. Elkergettük ket.

   Domgraf-Schwach ironikusan mosolygott.

   - Elfogtátok valamelyiket?

   -  Nem,  uram.  Visszamenekültek   a  mocsárba.  De  azért  eltaláltunk  néhányat,  azt  hiszem.  Holnap  kimegyünk, és  megpróbáljuk  felkutatni  a  hullákat.

   - Gondolja, hogy megtalálják ket?

   -  Hát,  a mocsár  rendszerint  elnyeli valamennyit.  De talán  most...

   -  Jól van!  -  vágott közbe  Domgraf-Schwach. -  Ha  ezúttal kivételes  helyzet    adódna,    értesítsenek.    -    Kikapcsolta    a    készüléket.

   - És most? - kérdezte h vösen Daniels.

   - Semmi  értelme folytatni a munkát  a hajón - mondta  O'Keefe. - Minek  vesztegessük   az  id nket   arra,   hogy  az   üres  mocsarat   bombázzuk?

   - Én  meg azt  javaslom, hogy dolgozzunk  tovább a hajón  - ellenkezett
Tate. - Miért? - kérdezte O'Keefe.

   -  Mert   akkor  elmehetnénk  a  Fomalhautra,   és  jelentkezhetnénk  a  kórházban. Silberman hitetlenkedve nézett rá.

   - Hogy föladjuk magunkat?  Miért ne maradnánk itt? Nem ártunk senkinek.

   -  Nem, most  még  nem. De  én a  jöv re gondolok,  arra, hogy  mi lesz  századok múlva.  

   - Halottak leszünk.

   - Akik most itt  vannak ebben a teremben, már biztosan azok lesznek, de  mi lesz az utódainkkal?

   -  Igaza  van -  csatlakozott  Tate-hez  Lanoir, -  Az utódaink  id vel  elárasztják  az  egész  Naprendszert.  El bb-utóbb  a  hajóink  bejárják  a
Galaktikát.  - Mosolyogni  próbált, de  arcizmai nem engedelmeskedtek.  - A  szalagokról kiderült, hogy milyen hajthatatlanok a paranoiások, Fanatikusan  ragaszkodnak  a  fixa  ideáikhoz,  Ha az  utódaink  a  földi körzetek  felé  terjeszkednek, még  gy zhetünk is, mert egyoldalúbb  a beállítottságunk. Mi  sohasem térünk le az utunkról.

   - Fanatikusok - suttogta Daniels.

   -  Ezt  az információt  el  kell  titkolnunk a  többiek  el l -  mondta
O'Keefe.

   - Teljes mértékben -  helyeselt Fisher. - Azt kell hinniük, hogy a hajó  hidrogénbomba-támadáshoz   kell.   Másként   pokoli   helyzetbe   kerülünk.

   Némán megindultak a zárt ajtó felé.

   -  Várjatok!  -  mondta  gyorsan Domgraf-Schwach.  -  A  két munkás.  -
Megindult visszafelé, miközben néhányan kimentek a folyosóra, míg a többiek  visszaindultak a székükhöz.

   Ekkor történt.

   El ször Silberman l tt. Fisher fölsikoltott, miközben fél teste kavargó  radioaktív  részecskékké változott.  Silberman  fél térdre  ereszkedett, és  fölfelé  tüzelt,  Tate-re.  Tate  hátraugrott,  és  el kapta  B-pisztolyát.
Daniels kilépett Lanoir pisztolyának hatóköréb l. A sugár nem is t találta  el, hanem az els széksort.

   Lanoir nyugodtan lopakodott a fal mellett, a kavargó hamufelh k között.
Egy alak hajolt el re; Lanoir fölemelte a pisztolyát, és tüzelt. Az alak az  oldalára esett,  és visszal tt. Lanoir megingott  és összeroskadt, mint egy