Philip K. Dickkisebb írásai

Philip K. Dick – A kettes változat


Az orosz katona fegyverét szorongatva, idegesen haladt fölfelé a hegyoldalban.
Körbekémlelt, megnyalta kiszáradt ajkát. Keszty s kezét id nként felemelte, és a  kabátja gallérját leszorítva megtörölgette verítékes nyakát.
Eric odafordult Leone tizedeshez:
- Kell, vagy meghagyod nekem? - Igazított a beállításon, az orosz arca szinte  betöltötte a képet, a hajszálkereszt szárai felszabdalták kemény, komor vonásait.
Leone gondolkodott. Az orosz közel van, gyorsan mozog, majdhogynem fut.
- Ne l j még! Várj egy kicsit… - Teste megfeszült. - Nem hiszem, hogy szükség  lesz ránk.
Az orosz meggyorsította lépteit, nyomában csak úgy repült a hamu és törmelék.
Elérte a hegy tetejét, megállt és zihálva körülnézett. Az ég alig látszott, majdnem  teljesen eltakarta a szürke törmelékfelh . Csupasz facsonkok meredeztek itt-ott, a föld  puszta volt és kopár, csak törmelékdarabok borították. Néhol egy-egy ház romjai
árválkodtak, mint sárguló koponyák. Az orosz nyugtalan volt. Érezte, hogy valami  nem stimmel. Lefelé indult a hegyr l. Már csak néhány lépésre volt a bunkert l. Eric  kezdett ideges lenni. A pisztolyát markolászta, Leone-ra sandított.
- Ne aggódj - mondta Leone. - Nem jut be. Majd tesznek róla.
- Biztos vagy benne? Nagyon messzire jutott.
- Ott vannak, egészen a bunker közelében. Iván rossz lóra tett. Készülj!
Az orosz siet sre fogta lépteit, lecsusszant a hegyoldalon. Csizmája belesüllyedt a  szürke hamuba, puskáját óvón feltartotta. Egy pillanatra megállt, és a szeméhez emelte  látcsövét.
- Egyenesen ránk néz - mondta Eric.
Az orosz továbbindult. Látták a szemét: két kék drágak . A szája résnyire nyitva.
Kiütközött rajta a borosta. Az egyik csontos arcfélen tapaszkocka, a szélénél kékes  elszínez déssel. Kabátja szakadt és sáros, egyik keszty je hiányzik. Ahogy futott, lógó  derékszíja föl-le csapkodott.
Leone megfogta Eric karját.
- Ott jön egy!
Valami kicsi, fémes test közeledett csillogva az er tlen napfényben. Egy fémgömb.
Szinte repülve eredt az orosz katona nyomába. Apró volt, a kicsinyek közül való.
A karmai kieresztve: két éles fémnyúlvány, ami gyors forgásában csak elmosódott  fehér foltnak látszott. Az orosz meghallotta. Azonnal megpördült és tüzelt. A gömb  szilánkokra szakadt, de máris megjelent egy másik, és az els helyébe lépett. Az orosz
újra l tt. Egy harmadik gömb kattogva és zümmögve a katona lábára, onnan pedig a  vállára ugrott. A forgó pengék belemélyedtek az orosz nyakába.
Eric ellazult.
- Hát ennyi. A frászt kapom ezekt l a nyavalyásoktól. Néha azt hiszem, jobb lenne,  ha nem lennének.
- Ha mi nem találjuk fel ket, megteszik mások… - Leone reszketegen cigarettára

gyújtott. - Vajon miért jött az orosz végig egyedül? Senki sem fedezte.
Scott hadnagy mászott fel az alagútból a bunkerbe.
- Mi történt? Valami megjelent a képerny n.
- Egy Iván.
- Csak egy?
Eric körbepásztázott. Scott figyelmesen nézte a látványt. Rengeteg fémgömb  nyüzsgött az élettelen testen. Kattogó, zümmög glóbuszok vagdosták apró darabokra  az oroszt, hogy el tudják szállítani.
- Mennyi Karmos! - mormolta Scott. - Úgy odagy ltek, mint a legyek… - Undorral  tolta el a néz két. - Mint a döglegyek. Kíváncsi vagyok, mit keresett ott kint a fickó.
Tudják, hogy itt minden tele van Karmosokkal!
Egy nagyobb robot csatlakozott most a kis gömbökhöz. Kiálló szem ,  legömbölyített henger alakú szerkezet volt, irányította a munkát. Nem sok maradt az  ellenséges katonából, azt a keveset pedig a robotcsapat épp lefelé cipelte a hegyr l.
- Uram - mondta Leone -, ha lehetséges, én kimegyek és megnézem.
- Miért?
- Talán volt nála valami.
Scott fontolóra vette a dolgot, aztán vállat vont.
- Rendben. De legyen óvatos!
- Viszem a pántot… - Leone a csuklójára pattintotta a fémszalagot. - Házon kívül  leszek. - Felkapta a puskáját, és óvatosan fellépett a bunker szájához, betontömbök és  elhajlott acélelemek között. A hegyen hideg volt. Átvágott a tet n, a katona hamuban  hever maradványai felé. Körülötte feltámadt a szél, szürke pernyét vágott az arcába.
Hunyorogva ment tovább. Amikor a test közelébe ért, a Karmosok hátrébb vonultak,  némelyik teljes mozdulatlanságba dermedt. Leone megérintette csuklóján a pántot. Mit  meg nem adott volna ezért bármelyik Iván! A karperec kemény sugárzást bocsátott ki,  ami semlegesítette és egy id re kivonta a forgalomból a Karmosokat. Még a kiálló  szem nagy robot is tiszteletteljesen hátrahúzódott, amikor az amerikai megközelítette.
Lehajolt a maradványokhoz. A keszty s kéz szorosan ökölbe szorult. Valami volt  benne. Leone szétfeszítette az ujjakat. Leplombált alumínium dobozka, még fényes.
Zsebre tette, úgy indult vissza a bunkerbe. Mögötte a Karmosok újra életre keltek, és  visszatértek tevékenységükhöz. Tovább haladtak rakományukkal a vastag porban.
Leone hallotta, ahogy mentükben nekiüt dnek a talajnak. Kirázta a hideg.
Scott figyelmesen nézte, ahogy el húzza a zsebéb l az apró szelencét.
- Ez volt nála?
- Igen. A kezében. - Leone lecsavarta a tetejét. - Nézze, uram!
Scott elvette és a tenyerébe szórta a tartalmát. Egy kis darab gondosan
összehajtogatott selyempapír. Leült a fényhez, és széthajtogatta.
- Mi van benne, uram? - kérdezte Eric. Tisztek jöttek fel az alagúton. Hendricks
rnagy bukkant fel.
- rnagy - mondta neki Scott -, ezt nézze!
Hendricks elolvasta a cédulát.
- Most jött?

- Igen. Egyedül volt.
- Hol van? - kérdezte Hendricks élesen.
- A Karmosok elkapták.
- Tessék - morogta Hendricks, és átadta a papírt társainak. - Azt hiszem, ez az,  amire vártunk. Nem siették el.
- Szóval fegyvernyugvást akarnak - mondta Scott. - Belemegyünk?
- Ezt nem mi döntjük el… - Hendricks leült. - Hol a kommunikációs tiszt?
Kapcsolja nekem a Holdbázist!
Leone elmélázva nézte, ahogy a kommunikációs tiszt óvatosan kiereszti a küls  antennát és körülpásztáz, nincs-e figyel orosz hajó a bunker fölötti légtérben.
- Nagyon különös, hogy ilyen hirtelen bukkantak fel, uram - mondta Hendricksnek
Scott. - Már majdnem egy éve használjuk a Karmosokat, és az Ivánok most hirtelen  tárgyalni akarnak.
- Talán néhány Karmos lejutott a bunkereikbe.
- Az egyik nagy, az a kocsányos fajta, bement a múlt héten az egyik bunkerükbe -
mondta Eric. - Egy szakaszra valót elintézett, miel tt magukhoz tértek volna a  meglepetésb l.
- Honnan tudja?
- Egy haverom mondta. Amikor visszajött, ööö… maradványokat hozott.
- A Holdbázis, uram! - jelentette a kommunikációs tiszt. A képerny n a Hold  távközlési ügyeletesének arca jelent meg. Makulátlan uniformisa élesen elütött a  bunkerben tartózkodókétól. És frissen volt borotválva.
- Holdbázis…
- L-Whistle el retolt parancsnokság. Föld. Adja kérem Thompson tábornokot!
A monitor elhomályosult, majd Thompson tábornok kemény vonásai rajzolódtak ki  rajta.
- Mi történt, rnagy?
- Karmosaink elfogtak egy magányos orosz futárt, üzenettel. Nem tudjuk, hogy  reagáljunk-e rá: voltak már ilyen trükkjeik ezel tt.
- Mi az üzenet?
- Az oroszok azt akarják, hogy küldjünk át hozzájuk egy tisztet, diplomáciai  szinten, tárgyalni. Nem beszélnek a tárgyalások pontos természetér l. Azt mondják,  hogy… - pillantott a papírba Hendricks -…igen sürg s ügyek arra késztetik ket, hogy  tárgyalásokat kezdeményezzenek az ENSZ er k egy képvisel jével… - A képerny  elé tartotta a papírt, hogy a tábornok is átnézhesse. Thompson sebesen mozgó  szemekkel olvasott.
- Mit tegyünk? - kérdezte végül Hendricks.
- Kiküldünk egy embert.
- Ön szerint nem csapda?
- Nincs kizárva, de az el retolt parancsnokságuk helyének megjelölése megfelel a  valóságnak. Mindenesetre megér egy próbálkozást.
- Akkor kiküldök egy tisztet. Amint visszatér, be fogok számolni az eredményr l.
- Helyes, rnagy. - Thompson ezzel megszakította az összeköttetést. A képerny

elsötétedett, az antenna lassan visszahúzódott. Hendricks elgondolkozva hajtotta össze  a cédulát.
- Én kimegyek - mondta Leone.
- Tárgyalóképes embert akarnak - dörzsölgette az állat Hendricks. - Méghogy  diplomáciai szint! Már hónapok óta nem voltam kinn; talán jót tenne egy kis leveg .
- Nem gondolja, hogy túl kockázatos?
Hendricks fölemelte a messzelátót, és belenézett. Az orosz maradványai már  elt ntek. Csak egy Karmost látott. Éppen visszatért búvóhelyére, beásta magát a  kormos porba, mint egy rák. Mint egy undorító fémrák…
- Csak ez zavar - dörzsölte a csuklóját Hendricks. - Tudom, hogy amíg ez rajtam  van, biztonságban vagyok, mégis tartok t lük. Utálom ezeket a rohadékokat! Bár sose  találtuk volna fel ket! Van bennük valami… rendellenes. Nyughatatlan kis…
- Ha mi nem találjuk ki, megteszik Ivánék. Hendricks eltolta maga el l a néz két.
- Egyel re úgy t nik, megnyeri nekünk a háborút. Ez viszont jó.
- Úgy mondja, mintha éppúgy félne t lük, mint az oroszok. Hendricks a karórájára  pillantott.
- Azt hiszem, jobb lesz elindulnom, ha még sötétedés el tt oda akarok érni.
Mély lélegzetet vett, és kilépett a göröngyös, szürke földre. Rágyújtott egy  cigarettára és körülnézett. A táj teljesen halott volt. Semmi sem mozdult. Amerre  ellátott, mérföldekre mindenütt végtelen por és törmelék, házak romjai. Néhány
ágavesztett, leveletlen, puszta fatörzs. Feje fölött pedig a nap és a föld között  szüntelenül örvényl , szürke felh k. Hendricks rnagy elindult. Jobbra valami  motozott, valami fényes és gömböly . Egy támadó Karmos. Talán patkányt látott meg,  mert az is volt b ven - mellesleg.
Az amerikai felért a hegy tetejére, és fölemelte messzelátóját. Az orosz vonalak  néhány mérföldre el tte húzódtak. Van ott egy el retolt parancsnokságuk, onnan jött a  futár.
Egy kígyózó karú, zömök robot ment el mellette érdekl d en hadonászva, aztán  elt nt egy törmelékhalom alatt. Hendricks nézte. Ilyen típust eddig még nem látott.
Egyre több olyan változat t nt fel, amit nem ismert, egyre újabb nagyságú és  felszereltség gépezetek érkeztek a földalatti üzemekb l. Hendricks elnyomta a  cigarettáját, és sietve tovább indult. Érdekes kérdés ez, a mesterséges létformák  bevetése a hadviselésben. Hogy kezd dött? A szükség hozta. A Szovjetunió jelent s  sikereket ért el kezdetben, mint a háborúk kirobbantói általában. Észak-Amerika nagy  részét egyszer en letörölték a térképr l. Természetesen az ellencsapás sem váratott  magára soká. Az égbolt már a háború kirobbanása el tt tele volt cirkáló  korongbombázókkal, éveken át. A korongok Washington megtámadása után néhány
órával mind Oroszországra zúdultak. Persze ez Washingtonon már nem segített.
A Nyugati Blokk kormányai az els évben a Holdbázisra költöztek. Mást nemigen  tehettek. Európának befellegzett: fekete gyom verte föl hamu- és csonthalmait. Észak-
Amerika nagy része hasznavehetetlenné vált: sem élni, sem termelni nem lehetett rajta.
Néhány millióan Kanadába vagy Dél-Amerikába menekültek, de a második évben már  megjelentek az orosz ejt erny sök, el ször csak néhányan, aztán tömegesen. Az els