ÖTVENKETTEDIK RÉSZ
Turn Lordomnak, a Királyi Törvényszék és Börtön főbírájának, Kormányzati főváros, Voltár bolygó, Voltár Államszövetség.
Őlordságod, Uram!
Én, Soltan Gris az Általános Szolgálat tizenegyes fokozatú tisztje, a Voltár Államszövetség (az istenek éltessék Őcsászári felségét, Gőgös Clinget) Szervezet Információs Apparátusának néhai másodigazgatója, bátorkodom figyelmébe ajánlani a FÖLDI KÜLDETÉS-t tárgyaló vallomásom hetedik részét.
Most érkeztem el ahhoz a ponthoz, hogy részleteznem kell legszörnyűségesebb bűncselekményeimet, amiket a FÖLDI KÜLDETÉS során elkövettem.
Nem feltételezem hogy hivatalos büntetés jár egy nemlétező személy, mint amilyen Krak grófnő, meggyilkolásának megszervezéséért, vagy azért, mert földlakók tömegének halálát néztem végig bosszúm végzetes napján. Ezzel ellentétben, noha nem néztem utána a Királyi Törvénykönyvben, biztos vagyok benne, hogy kíméletlen büntetés jár egy királyi tiszt, mint amilyen Jettero Heller, meggyilkolásának elősegítéséért.
A legfontosabbnak azt tartom, hogy beszámoljak az eseményekről, hogy Ön is megbizonyosodhasson afelől, hogy a döntése, miszerint fogva tart nagyszerű börtönében, teljességgel megalapozott és indokolt.
Aljas cselt eszeltek ki ellenem, s így többnejű házasságra léptem Adora Pinchcsel valamint „feleségével” Candyvel. Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy bárkit erőszakos tettekre sarkalljon. Újdonsült feleségem ráadásul megtudta az egyik álnevemet – amit Törökországban használtam, ahol Szultán bejként ismertek – és így házasodott össze velem. Aztán arra kényszerített, hogy más leszbikus párokkal háljak, hogy kizökkentsem őket pszichiátriai módszerekkel eltorzított szexuális szokásaikból. Csupán azt nem értettem, hogy ez az egész rettenet miért éppen velem történik. Hellerrel kellett volna történnie, nem velem!
J. Walter Madison, az elvetemült public relations-szakember a PR-tankönyvekben szereplő összes trükköt bevetette annak érdekében, hogy a címlapra kerüljön „Süvölvény kölyök” Wister (Heller) története, aki poligám módon házasodott össze Maizie Spreaddel, Toots Switchcsel és Dolores Pubíano de Cópulával. Madison egy hamis dublőrt szerepeltetett mindenfelé Heller/Wister helyett hogy híreket kreáljon, és még sajtófotósokat is beszervezett, akiknek lencsevégre kellett kapniuk Maizie-t és nagyra nőtt hasát, mint Heller erkölcstelen szexuális viselkedésének végső bizonyítékát.
De miért rajtam csattant az ostor?
Én voltam az, aki azzal bízta meg a Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi irodát, hogy hamis vádakkal pereljék be Hellert, és intézzék el hogy tartóztassák le, és zárják őket a Bellevue Kórházba – erre mi történt? Engem húzott csőbe Adóra Pinch mikor feleségül kellett vennem őt és Candyt, így aztán nekem kellett rettegnem attól hogy kiderül a poligámiám! Ez tisztességtelen!
Miért velem történt mindez?
Okos, józan tudományos nyilatkozatokból, melyeket okos, józan, tudományos szaktekintélyek (különösen azok, melyek orvosi diplomával rendelkeznek) tesznek, világosan kiderül a számomra hogy nem létezhet semmiféle kapcsolat aközött ami velem történik és aközött amit Hellerrel teszek. Persze hogy nem létezhet. Nevetséges gondolat.
Nem, a rossz dolgokat, melyek velem estek meg, a sorsnak köszönhetem. Vagy Hellernek. Egyértelmű hogy egyiket sem én okoztam! Mindenki tudja hogy az embereket nem másból, mint sárból gyúrták. Az összes földi iskolában ezt tanítják, te pedig vagy elfogadod, vagy kidobnak az évfolyamról.
Így aztán mindenki megtanulja hogy az ember nem más mint ostoba kémiai vegyületek összessége. Nem tud előidézni semmit és nem is oka semminek. Az embernek nincs öntudata, nincs erkölcsi érzéke, nincs értéke és nincs fontossága, hacsak a hatóságok számára nem fontos valami miatt.
De mi történne ha valakinek az a gondolata támadna, hogy ő maga felelős a saját helyzetéért.
Mi történne ha valaki elhinné (akár csak egy pillanatra is) hogy ő nem csak kémiai vegyületek halmaza?
A következő lépés az lenne, hogy az emberek tettekre szánnák el magukat! Soha többé nem kérnék ki a pszichiáterek véleményét. Azt képzelnék hogy képesek megalkotni a saját gondolataikat! A hatóságok elvesztenék kormányzati támogatásukat és dolgozniuk kellene, mint mindenki másnak. Az emberek soha többé nem olvasnák Madison napilapjait.
Mindannyian rájönnének hogy egy hatalmas átverés áldozatai voltak.
Isteneim, ez veszedelmes!
Elmebetegnek kell nyilvánítani őket! Meg kell bélyegezni őket! Össze kell roppantani őket! Meg kell ölni őket! Meg kell ölni mindannyiukat! MEGÖLNI! MEGÖLNI!! MEGÖLNI!!!
Hú a mindenit.
Már jobban érzem magam.
Hol is tartottam?
Ó, igen már emlékszem. Éppen arról meséltem milyen ostoba is vagyok, mivel nagyon jól tudom a pszichiáter elöljáróktól, hogy egy nagy halom vegyület vagyok, így nem lehetek felelős semmi rosszért ami velem történik.
Azonkívül Adora Pinch bej volt az, aki odahozta nekem a leszbikusokat, hogy térítsem vissza őket szexuális teljesítményemmel.
Egy valakire sokkal jobban emlékszem, mint bárki másra – Teenie Whopperre, a tizenöt éves, rágógumin kérődző ördögre, neo-punk-rock lemezeire és a kábszereire. Aki állandóan fényképeket akart készíteni. Állandóan kábszereket tömött belém, egyiket a másik után. „Itt van Inky, szippantsál ebből egy kicsit,” mondta. Mit tehettem volna?
Rávett, hogy adjak neki ötezer dollárt, hogy órákat vehessen valami Hong Kong-i kurvától. Bármennyit hajlandó voltam fizetni neki, hogy eltűnjön az életemből.
Egyébként az a cél vezérelt hogy elpusztítsam Krakot és Hellert, hogy a Rockecenter-féle kábítószerek zavartalanul eljussanak a Voltárra, hogy Lombar Hisst átvehesse a birodalom irányítását és az utolsó szálig lemészárolhassa a csőcseléket. Ez logikus, igaz?
Nekem csak azt kellett kitalálnom, hogy hogyan vigyem végbe mindezt.
Hála az audio-optikai poloskáknak, melyeket Heller és Krak koponyájába implantáltattam, minden eljutott hozzám amit láttak és hallottak. Nem volt könnyű végignéznem, ahogy Krak a Squeeza kártyámmal megvásárolta a Golden Sunset jachtot. Kihajózott valahová az Atlanti-óceánra, majd otthagyta Hellert mint valami foglyot Bitts kapitány és legénysége társaságában.
És hogy mit csinált Krak? Vajon valami ártatlan dolgot művelt? Talán új trükkökre tanította Kaliko nevű macskáját? Nem! Jól láttam a képernyőmön, hogy e három ártatlan lány, Maizie Spread, Toots Switch és Dolores Pubiano de Cópula nyomába ered. Színpadi jártasságát kihasználva Krak álruhát öltött és kiderítette a három lány címét, majd elindult hogy megölje őket! Ó micsoda egy ördögfajzat. Ezek a szegény lányok pedig nem csináltak mást, csak hazudtak a bíróságnak majd a sajtónak, akik aztán oly módon tálalták a történetet, hogy azt a hírekre éhes közvélemény elhiggye. Mi rossz van ebben?
Mikor láttam, hogy Krak a nők nyomába ered, azonnal értesítettem a Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi irodát, hogy az a gyűrött férfi a gyűrött kabátjában kézbesítse a megfelelő iratokat, és a nő végre rács mögé kerüljön. Ambo riadóztatta a fegyveres Sasszem Szolgálatot, s azzal bízta meg őket, hogy amint megpillantják Krakot, akinek ötvenezer dolláros vérdíjat tűztek a fejére, azonnal lőjék le.
Azt gondoltam, most már lazíthatok, mivel volt még egy adu ász a kezemben: Dr. Phetus P. Crobe.
Crobe sejtsebészként képes volt bármilyen, addig csak képzeletben létező szörnyszülött létrehozására, ember és állat keresztezésére. Odahaza a Voltáron különösen csorgott a nyála, ha szóba került Heller sejtstruktúrájának esetleges manipulálása.
Crobe miután megérkezett a Földre, egy másik tudomány elsajátításával kezdett foglalkozni: nagy becsben tartották a Bellevue-ben, ahol a legjelesebb pszichiátriai elméletekkel gazdagodott a tudása. Mivel ő is rendelkezett optikai és audio poloskákkal, képes voltam figyelemmel kísérni a fejlődését, ami nagyszerű példája annak a hiteles gondolatnak, hogy az ember tulajdonképpen sárból vétetett.
Krak volt az, aki miatt komolyan aggódtam. Közelebb húztam magamhoz a képernyőjét hogy megpróbáljak rájönni, merre járhat.
Nem volt más dolgom, mint megtudni Krak tartózkodási helyét. Ha sikerül rájönnöm, akkor befellegzett neki.
1. fejezet
Aggodalmasan figyeltem Krak képernyőjét, de az nem sok mindenről árulkodott. Rejtélyes módon éppen egy hálófülkét és egy halom ruhát nézegetett. El nem tudtam képezni, hogy kerülhetett ebbe a szűk szobácskába! Egy perccel ezelőtt még egy sikátorban járt, a következő percben pedig már odabent volt a szobában. Fura! Idegtépő.
Nem láttam, hogy csinált volna valamit.
Crobe képernyője felé fordultam. Igen, Crobe éppen akkor lépett be az előadóterembe hogy megtartsa az előadását.
Népes társaság gyűlt össze nagyszámú Rockecenter-alkalmazottal és biztonsági emberekkel. Igen! Maga Rockecenter is ott volt! Az egyik páholyban üldögélt, melyet különböző nemzetek lobogói borítottak.
A ceremóniamester így szólt – És most Rockecenter-alkalmazott hölgyek és urak, bemutatom önöknek napjaink ragyogó képességű tudósát, aki szédítő magasságba juttatta a pszichiátria tudományát, bemutatom önöknek a nemesek legnemesebbikét, a pszichiáterek pszichiáterét Dr. Phetus P. Crobe-ot.
Rockecenter tapsolni kezdett.
Crobe azonnal munkához látott. Most is mint mindig, komoly szakember benyomását keltette. Jelt adott, mire egy hordágyat gurítottak fel a katedrára. Egy nő feküdt a hordágyon leszíjazva. Hatalmas kerek hasa volt. Rémülten bámult a hallgatóság felé, megpróbálva kiszabadítani leszíjazott végtagjait, hogy elmenekülhessen.
– Elraboltak! – sikította. – Engedjenek el! A férjem egy szajhával akar élni. Odaadott…
Crobe durván rátenyerelt a nő szájára. Rámordult az asszisztensére. – Be kell tömnöm neki szája. Zavarja tudományos előadás!
Szabadon maradt kezével ismét jelt adott. Egy gépet gurítottak a katedrára. Az asszisztensek azonnal elektródákat erősítettek a nő fejére. Crobe megmarkolta a gép fogantyúját, majd miközben elkapta a kezét a nő szájáról, lenyomta a fogantyút. Felirat jelent meg a képernyőjén:
ÖRÖM
Elektromos szikrák és ívek sisteregtek a levegőben. A nő teste megfeszült. Csikorgás és ropogás hallatszott, ahogy összeszorította a fogait. Aztán már csak mozdulatlanul feküdt. Crobe az előző állásba tolta a fogantyút, intett a kezével, mire az asszisztensei levették a gép elektródáit a nőről és elviharzottak vele.
Crobe kuncogni kezdett. A képernyőjén a következő szó jelent meg:
VIDÁMSÁG
– És most – mondta –, hogy kigyógyítottuk miénk paciens az ellenkezés nevű elmebetegségből, kezdhetünk. Ezt a lányt az elmeorvosi szakértő küldte Bellevue-be. Mikor megvizsgálok – s ekkor a hangja rémült és felháborodott hangsúlyt kapott –, úgy találok, hogy TEHER-ÁLLAPOTOS!
Undorral teli káromkodás hallatszott a zászlókkal díszített Rockecenter páholyból.
Crobe biccentett a páholy felé majd folytatta. – A terhesség az elmebetegségből származó legszörnyűbb bűncselekmény, mely a női evolúcióból származik, amit a fekete özvegy génelmélet írja le!
– Halljuk, halljuk! – kiáltott Rockecenter a páholyból.
– Én nem merem állítani, hogy ez a legcsodálatosabb elmélet megállja a helyét a pszichiátria minden területében. Ez lenni doktor Kutzbrain tanult kollégám szakterülete. DE ez szolgáltat nekem bizonyíték. A magzat az evolúciós fejlődésének kritikus stádiumában AZ ELMÉLET HELYESSÉGÉT IGAZOLJA!
Hatalmas kést húzott elő, majd egy erőteljes mozdulattal végighúzta a nő hasán.
A bőr és a hús kettévált!
Vér tört elő a hasítékból!
Crobe hatalmas kampókat fogott, melyekkel kitágította a nyílást és félrehúzta a beleket.
Hatalmas csipeszt fogott a kezébe és benyúlt vele a nő hasába.
EGY TARANTULAPÓKOT HÚZOTT ELŐ A HASÜREGBŐL!
Egy hatalmas szőrös pók kapálózott a csipesz végén!
Kirántotta magát a csipeszből majd a legalább nyolc hüvelyk átmérőjű pók keresztülszaladt a katedrán!
A hallgatóság felsikított.
Crobe előhúzott egy házi készítésű lézersugárpisztolyt, melyet minden bizonnyal ő maga fabrikált Célba vette az óriáspókot és tüzelt. A pók, mint valami pattogó szőrös labda, felbukott.
Crobe odalépett az állathoz és csipeszekkel felemelte. Jó magasra tartotta. – Látják? Dr. Kutzbrainnek lenni igaza! Az egyik nőben fejlődik ki a másik!
Az egyik asszisztens így suttogott – Ez a nő meghalt.
– Rászolgált! – üvöltötte Crobe. – Egy hímneművel közösült! – Aztán így üvöltött a hallgatóság felé – A pszichiátriai születésszabályozás a legéletbevágóbb program, amit az emberiség valaha kitalált! TÁMOGASSÁK!
Rockecenter talpra ugrott és hisztérikusan tapsolni kezdett. Hogy-hogynem, senki nem csatlakozott hozzá a zsúfolásig megtelt előadóteremben.
A biztonsági főnök jelt adott.
Körben a hatalmas előadóteremben a biztonsági emberek az alkalmazottakra emelték automata fegyvereiket.
– TAPSOLNI! – üvöltötte a biztonsági főnök.
Az alkalmazottak azonnal tapsviharban törtek ki.
Crobe meghajolt. Büszkén leballagott a katedráról hogy visszamenjen a Bellevue-be, ahová reményem szerint, és ha az istenek is úgy akarják, hamarosan elküldhetem Krak grófnőt! Ha megéri.
Lehet hogy nem jut Crobe kezére, de akkor egy másik pszichiáter fogja megkaparintani, aki ugyanolyan hatékony munkát fog végezni rajta.
Ó, micsoda élvezet lesz látni a hulláját ugyanúgy szétmarcangolva, ahogy ez a nő végezte a katedrán!
(Bíííp) meg! [2]
2. fejezet
Krak grófnő képernyője továbbra is rejtély maradt. Vajon mire készül? Hirtelen egy hatalmas kivilágított valami elé érkezett.
Aha! Egy diszkó! Harlot Haven, világította a neonfelirat.
Bement!
Hangos neo-punk-rock vágta mellbe, ahogy kinyitotta az ajtót hogy befurakodjon a tömegbe.
Rávetettem magam a telefonra. Ambo válaszolt.
– A prédája épp most lépett be a Harlot Haven nevű diszkóba – üvöltöttem.
– Azt gondoltam hogy a lányok lakására fog menni.
– Hát persze hogy oda megy. Csak most beugrott egy diszkóba. Küldje ide gyorsan a hivatalsegédjét! És tartsák megfigyelés alatt a lakást!
– Azonnal! – mondta Ambo.
Letettem.
Krak grófnő keresztülfurakodott a vadul rángatózó tömegen egészen egy asztalig, ahol egy pincér éppen papírpénzt gyömöszölt a zsebébe. Az asztal közel volt a falhoz, és egy kissé a táncolók fölé emelkedett. Kiváló helyszín volt ahhoz, hogy csapdába ejtsenek valakit.
Krak leült. Tekintete a terem túloldalát pásztázta. Mind a három lány ott ücsörgött! Nem mentek haza! A grófnő a diszkóig követte őket!
A szegény ártatlan teremtések koktélokat vedeltek és vihogtak. Toots Switch ismét behúzott egyet Maizie nagy kerek hasába, mire Dolores visító nevetésben tört ki.
A táncolók körbe-körbe forogtak. Színes fények pásztázták őket. A neo-punk-rock banda tagjai, hatalmas tolldísszel kopaszra borotvált fejükön, hangszereikkel ugrabugráltak a színpadon, fülsüketítő lármát csapva.
Három fiatal férfi lépett a lányok asztalához. Nyilvánvalóan nem ismerték a lányokat, mivel gyors bemutatkozás következett. Az egyik fiatal férfi fehér, a másik latin, a harmadik fekete bőrű volt. Mindhárman neo-punk-rock divat szerűit öltöztek – tolldíszt viseltek és flítteres ágyékkötőt. Bármit is mondtak a lányoknak, az beleveszett a lármába. A lányok hellyel kínálták őket, majd itatni kezdték a srácokat a saját poharaikból. A fehér fickó felhúzta Dolores blúzát és benyúlt alá. Dolores sikítva felnevetett.
– Ringyók – motyogta Krak grófnő és megvető módon belekortyolt a 7Up-ba, amit nem sokkal azelőtt rendelt.
Hirtelen két srác lépett Krak grófnő, asztala felé. – Jössz táncolni? – kérdezte az egyik felemelve neo-punk-rock ágyékkötőjét.
A két fickó a következő pillanatban versenyt sikítozott egymással, majd mind a ketten elmenekültek. Nem értettem mi történhetett. A grófnő még csak le sem vette az ajkáról a 7Up-pal teli poharat. Még csak meg sem rezdült. Minden bizonnyal sípcsonton rúgta a két fickót az asztal alatt. Azok ott hárman a terem túlsó végén tánchoz készülődtek. Új nóta kezdődött, vad, szexuális töltetű dobütésekkel, miközben színes fények kavalkádja lüktetett a zene ritmusára. A három lány, köztük Maizie hatalmas hasával befurakodott a táncolók közé, majd tülekedni és dörgölőzni kezdtek a partnereikkel. Az énekes is belekezdett:
Sikáld, sikáld fényesítsd
dörzsöld újra meg újra
ha nem jó velem édesem
lógasd inkább kútba!
Százhuszonnégy szajha
ugrándozik nevetve
Vedd elő a botodat
és tanítsd őket móresre!
Sikáld, sikáld, fényesítsd
dörzsöld újra meg újra.
– Undorító – motyogta Krak grófnő. A megjegyzés azonban nyilvánvalóan a két neo-punk-rock fickónak szólt, akik Toots Switch partneréül szegődtek, és akik ágyékkötőjüket emelgették, miközben a lány sikongatott a boldogságtól.
Krak grófnő mozgolódásra lett figyelmes, ami az ajtó körül támadt. A gyűrött fickó a gyűrött kabátjában, fején gyűrött kalappal éppen átpréselte gyűrött arcát az ajtóban várakozó tömegen. Sikerült bejutnia a terembe. Kihasználta a két szám közti nyugalmat, és igyekezett mindenkit végignézni a rendelkezésre álló idő alatt.
Krak grófnő tekintete visszatért a bejárathoz. Grafferty felügyelő jelent meg az ajtóban két járőr társaságában, mintha a hivatalsegéd kísérői lennének. Aha! Akcióba léptem! A Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi iroda mozgásba lendült!
Ahogy a rendőrök megjelentek a teremben, a tömeg nyugtalankodni kezdett.
A hivatalsegéd keresztül-kasul átkutatta a termet. Mindenkit jó alaposan megnézett magának. Felbődült a következő zeneszám, a küldöncöt pedig taszigálni kezdték.
A fickó felrohant az emelvényre, az asztalok közé.
Belebámult Krak grófnő arcába.
Aztán TOVÁBBROHANT ÉS MÁSOK KÉPÉBE BÁMULT BELE!
Elámultam.
Hogy nem ismerte fel? Aha, mégis felismerte. Visszatért és most ismét Krak grófnőt méregette, mivel megláttam a fickót Krak látómezejének szélén.
Krak grófnő az ajkához emelte a tenyerét. Mi lehet a kezében? Grafferty felügyelőre szegezte a tekintetét, aki az ajtó mellett állt. Aztán a tenyerébe lesett. Egy kicsiny cső. Megnyomott rajta egy aprócska gombot. Aztán a cső egyik végét a szájába vette, a csövet Grafferty felé irányította és belefújt.
Döbbenet jelent meg Grafferty arcán. Hirtelen a zenét is túlkiabálva elordította magát – JEGESMEDVÉK! EMBEREK! TARTÓZTASSÁK LE EZEKET A JEGESMEDVÉKET!
Az emberei berontottak a terembe, majd gumibotjaikat lóbálva és nagyokat sózva azokra, akik az útjukba kerültek, üvöltözni kezdtek – Le vannak tartóztatva!
Grafferty folyamatosan ordított – JEGESMEDVÉK!
A diszkó vendégei a kijáratok felé iramodtak.
A banda egy emberként vetődött a színpad mögé. Menekülésüket a felboruló hangszerek csörömpölése kísérte.
Az emelvényen is rohangálni kezdtek a vendégek. A gyűrött fickó bepréselte magát a tülekedő tömegbe.
Krak grófnő felállt, kiitta a 7Up-ját és fogta a retiküljét. Ekkor vettem csak észre, hogy a karja, s valószínűleg az egész teste is sötétbarna!
Óvatosan lépkedett. A gyűrött fickó már a padlóra került. Tudtam, hogy meg fogja tenni!
Rendkívüli pontossággal rátaposott a fickó arcának kellős közepére. Aztán csavarintott egyet a lábával!
A felfordulás lassan lecsillapodott.
Az egyik zsaru így kiáltott – Egyetlen jegesmedvét sem találtunk, felügyelő.
– JEGESMEDVÉK! – üvöltötte Grafferty. – Tartóztassák le őket valahogy!
Az egyik zsaru Krak grófnő mellé keveredett. Szinte már mindenki elszelelt. – Jöjjön velem! – mondta a rendőr a gumibotjával hadonászva.
– Én nem vagyok jegesmedve – felelte Krak grófnő.
– Ja, bocsásson meg – szólt zavarodottan a rendőr.
Krak ellépett Grafferty mellett, aki még mindig az ajtóban állva üvöltözött. Krak grófnő kihúzott valamit a rendőrfelügyelő nyakából, de oly gyorsan tette mindezt, hogy a mozdulat elmosódott a képernyőmön. Ekkor jöttem rá, hogy mit művel ez a (bíííp). Egy Voltár Szeme és Füle-féle tüskét használt, amit ha beleszúrnak valakibe, az olyasmit lát és hall, ami azt sugallja neki, hogy megőrült. Csakhogy Grafferty soha nem gondolta volna magáról, hogy megbolondult, ehelyett saját interpretációjával egészítette ki az általa látott látványt.
Hirtelen elfeketedett a grófnő képernyője. Fogalmam sem volt mi történhetett. Egy hang – Bang-Bangé! Tompán hallatszott, mintha a taxi válaszfalán szűrődött volna keresztül. – Jézusom, Miss Joy. Azt hiszem valaki csőbe húzott minket. Megvannak a képek?
– Azt hiszem sokkal jobbakat is tudunk szerezni – felelte Krak grófnő. – Öt fiatal férfival távoztak. Gyerünk a lakáshoz. Kevés az időnk.
Motorbőgés. Aha, valamilyen járművel utazik.
– Bang-Bang – szólt Krak – összezavarodtam. Hogy hívják a primitívek ezt az időtöltést?
– Neo-punk-rock – felelte Bang-Bang – nagyon felkapták mostanában.
– Hmmm – hümmögött Krak grófnő, csakúgy magában. – De miért állva csinálják?
Hátradőltem. Én már megtettem a magamét. A nő egyenesen a felállított csapda felé rohant, szembe a rászegeződő puskacsővel!
3. fejezet
Krak képernyőjén már jó ideje csak feketeség látszott. Csupán a városi forgalom zaja, valamint autójuk motorjának zümmögése hallatszott. Bárcsak tudtam volna milyen járművel közlekednek: nagyon különösnek tűnt, hogy nincsenek rajta ablakok. Ébernek kell lennem, gondoltam. Előbb vagy utóbb a nő rá fog nézni az autójukra egy világosabb helyen, és lehet, hogy még a rendszámtáblára is vet egy pillantást. A rendszámok életbevágóan fontosak bármilyen rendőrségi akció esetén, hiszen csak akkor lehet igazán zaklatni a polgárokat, ha a járműveiket rendszámmal látják el. Ez a morfondírozás azonban csak arra szolgált, hogy elüssem vele az időt. Ti jó istenek, Bronx nagyon messze van Manhattantől autóval.
Aztán a jármű lassított. Alacsony sebességgel haladt egy darabig, majd ismét felgyorsult. Bang-Bang hangja hallatszott: – Miss Joy. Azt hiszem valaki ismét csőbe húzott minket. Négy biztonsági embert számoltam meg, miközben bementünk abba a bérházba. Géppisztolyuk volt. Már vártak minket. Azt hiszem jobban teszem, ha visszaviszem a hotelba.
Csend. Aztán – Bang-Bang, van itt a közelben rendőrőrs?
– Megnézem. De a Jesszusát, asszonyom – már megbocsásson – ha rendőröket hoz a nyakunkra, azok egy-két szóból elkapnak minket. A rendőrök soha nem fognak nekimenni ezeknek a biztonsági embereknek. Ezek KEMÉNYEKNEK látszanak!
– Menjünk a rendőrőrsre.
– Ez nekem nem tetszik, Miss Joy. És azt sem tudom hogy merre van. Egy büszke ember, mint amilyen én is vagyok, ritkán süllyed odáig, hogy alvilági rendőrökkel komázzon.
Fény gyúlt. Krak egy szűk fülkében ült. Keskeny fekhely volt előtte egy halom ruhával, valamint egy kicsiny ajtó, ami valószínűleg a sofőrüléshez vezetett. Mi lehet ez a jármű? Krak most éppen egy telefonkönyvet lapozott fel a rendőrség fejezetnél.
– 435 Grassy Meadows Lane – mondta. – Menjünk oda.
– Mi van ott?
– A Metropolitan Szervezett Bűnözés Elleni Osztag, bronxi alosztály.
– Szervezett bűnözés? – kérdezte Bang-Bang.
– Azzal van dolgunk – felelte a grófnő. – Gyerünk!
A motyogó Bang-Bang áthajtott néhány kereszteződésen, majd ismét megálltak. – Rendben, Miss Joy. De ne felejtse el amit mondok. Rendőrökkel cimborálni még annál is alávalóbb, mint összeszűrni a levet a hadsereggel.
– Gyere ide hátra.
Az ajtó kinyílt, majd az apró termetű Bang-Bang kimászott a kormánykerék mögül. Lekuporodott és a grófnőt figyelte. Krak grófnő kicsiny csomagot tartott a kezében. Ez állt rajta:
Voltár Szeme és Füle
Követés kényszerítő: helyezze az A egységet a végrehajtó személyre, a B egységet pedig helyezze az alanyra vagy az alanyba. A B egység kényszeríteni fogja az alanyt hogy kövesse a végrehajtó személyt, ha nem teszi, elviselhetetlenül fogja érezni magát. Ezen eszköz használatával zavarba ejtő helyzetekbe lehet kényszeríteni az alanyokat, és be lehet szerezni a szükséges bizonyítékot a váláshoz vagy a kivégzéshez.
A grófnő aktiválta az A egységet, majd rátűzte Bang-Bangra. Olyan volt mint egy kitűző – mint valami klubtagsági jelvény. Aztán Krak átadta neki a B egységet is.
Bang-Bang a szerkezetre meredt. Leginkább egy kis darab sötét ragasztószalagra hasonlított.
– És most, Bang-Bang – mondta Krak grófnő – bemész ide, körülnézel, keresel egy rendőrnőt, ezt ráragasztod, és visszajössz ide. A nyomodban lesz.
– Azt már nem – felelte Bang-Bang. – Ezt akkor csináltuk, mikor gyerekek voltunk, és mindig elkaptak minket. Én nem dobálok meg egyetlen zsarut sem csak azért hogy megkergessen.
Krak grófnő türelmes szavakkal elmagyarázott néhány részletet.
Nem vártam meg hogy befejezze. Új lehetőség adódott!
Felkaptam a telefont. Fellapoztam a telefonkönyvet. Felhívtam a szervezett bűnözés elleni osztag bronxi alegységét.
Az ügyeletes őrmester válaszolt.
Sürgetően így szóltam – Egy földönkívüli ördögfajzat áll a maguk rendőrőrse előtt! Éppen most küld be egy démont, hogy az elragadja és megerőszakolja az egyik rendőrnőt az őrsről!
– Sok sikert hozzá – felelte az ügyeletes őrmester. – Mással szórakozzon! – Ezzel letette.
Ez nem sikerült. Ott ültem tehetetlenül. Na mindegy, azok a biztonsági emberek ott a bérháznál tudják a dolgukat.
Bang-Bang elhúzott egy jókora oldalajtót. Az utca túloldalán álló rendőrőrs megjelent a képernyőmön. Bang-Bang kilépett a kocsiból és kissé ideges léptekkel átment az utcán, fel a lépcsőn, majd eltűnt az épületben. A grófnő figyelt. Bang-Bang nem jött. Teljesen világos volt, mit forgat a fejében a grófnő. A bigámiát, a házasságtörést és más hasonló bűncselekményeket halállal büntetik az Államszövetségben. Az az egyetlen módja a válásnak, hogy a válni szándékozó ilyen bűncselekménybe keveri a házastársát, akit aztán kivégez az állam. Most Krak el fogja rabolni a rendőrosztag egyik tagját, megerőszakoltatja Bang-Banggal, fotókat készít az aktusról, melyekkel aztán megzsarolja a rendőrnőt, hogy az tartóztassa le a három szegény szerencsétlen lányt! Mi ezt így csinálnánk az Apparátusnál. A grófnő nagyon jól tudta hogy milyen módszereket használ az Apparátus: ő maga is az Apparátus áldozata volt.
Bang-Bang előkerült. Óvatos léptekkel ballagott le a rendőrőrs bejáratához vezető lépcsőn. Kivágódott az ajtó a háta mögött. Egy magas rendőrnő futtában húzta magára sötétkék rendőrkabátját.
Bang-Bang átsétált az utcán a kocsijuk felé. A magas rendőrnő megigazította a sapkáját és követte Bang-Bangot.
Bang-Bang megállt a nyitott ajtó mellett és a körmeit vizsgálgatta. A rendőrnő átvágott az utcán egyenesen Bang-Bang felé. Atlétikus termetű, barna hajú nő volt, aki zord arcvonásai ellenére nem volt csúnya.
Bang-Bang beugrott az ajtón és besurrant Krak mögé. A grófnő ott bujkált a sötétben.
Szerettem volna figyelmeztetni a rendőrnőt, „Ne, ne! Ne szálljon be abba a kocsiba. Szégyen vagy halál leselkedik magára odabent.” Csakhogy mérföldekre voltam a jelenet helyszínétől, így csak nézhettem a lassan kibontakozó tragédiát.
A nő belépett a szélesre tárt oldalajtón.
Sziszegés hallatszott.
Gáz! A grófnő gázkapszulát használt! Ó, mintha az Apparátus dolgozna! (Bíííp) meg, miért nem akadályoztam meg, hogy ellopja azt a Zanco-féle készletet! A jármű ajtaja becsukódott.
Mozgolódás támadt a kocsi sötét belsejében. Bang-Bang visszamászott a vezetőfülkébe. Egy pillanatra világosság támadt a kocsi hátsó terében, mikor Bang-Bang kinyitotta a vezetőfülkéhez vezető ajtót.
A jármű elindult.
Katt. Krak felkapcsolta a kocsi belső világítását. Ott feküdt a rendőrnő ájultan. A grófnő fürge mozdulatokkal lehámozta az áldozatról az egyenruháját. A nőt a hálóhelyre fektette. Spárgával összekötötte a lábát és a kezét.
Már vártam hogy mikor áll meg a kocsi, hogy Bang-Bang megerőszakolja a nőt.
A grófnő most levetette a saját ruháját.
Milyen szörnyűségnek leszek a szemtanúja, rémüldöztem. Milyen perverzíónak? A grófnő talán leszbikus? Ezt sosem feltételeztem. Nincsenek leszbikusok az Államszövetségben. Ha bármi ilyesmire fény derül, az érintetteket azonnal kivégzik. Ott feküdt a rendőrnő anyaszült meztelenül. A voltári törvényeket felhasználva talán most ráhúzhatom a vizes lepedőt a grófnőre, gondoltam. De a földi törvények is használhatók, mivel a rendőrnő a New York-i rendőrség szervezett bűnözés elleni osztagának a tagja, és nem fog késlekedni a válaszlépéssel mikor tudatára ébred hogy megerőszakolták.
De valami nem volt rendjén. A grófnő hozzá sem ért a nőhöz.
Krak egyszerűen csak felhúzta a nő ruháit. Még egy takarót is ráterített a rendőrnőre.
Micsoda pocsékolás, gondoltam. Ha Krak helyében lettem volna, megerőszakoltam volna az áldozatot pont úgy, ahogy a tankönyvek leírják. Lehet hogy nem értem egészen tisztán Krak grófnő indítékait és normáit, tűnődtem. (Bíííp) meg, képtelen vagyok kiismerni, mérgelődtem.
Krak most a saját arcával művelt valamit. Lekapcsolta az autó belső világítását. A jármű megállt.
– Itt vagyunk – szólt Bang-Bang.
Mi az istenek szerelmére készülhet Krak grófnő? A rendőrnő csak öt-tíz percig lesz öntudatlan állapotban. Kraknak lassan nem marad ideje arra, hogy megerőszakolja és elkészítse a fényképeket.
Krak grófnő meg csak egyszerűen kinyitotta az ajtót.
Ó, ez a Manco ördög próbára teszi a türelmemet.
4. fejezet
Mikor Krak grófnő kilépett a járműből nem tette meg nekem azt a szívességet hogy hátrapillantson. Egy repedezett járdán ballagott, roskatag fák alatt, törött üvegű kandeláberek gyatra fényében. Egy táskát cipelt.
Elérte a következő utcasarkot.
A bérház!
Két biztonsági őr strázsált a kapu előtt. Géppisztolyuk vagy puskájuk volt. Éberen kémlelték az utcát.
Krak grófnő egyenesen eléjük lépett. A fickók gyanakodva méregették.
Krak egy igazolványtokot lengetett meg az orruk előtt. – Maude Trick nyomozó – mondta nem a saját hangján. – Metropolitan rendőri egység. Az a három (bíííp) és a kanjaik megérkeztek már?
– Ja – felelte az egyik nagy darab biztonsági ember.
– Némi bonyodalom támadt a diszkóban. Az egyikük nem fizette ki a marihuánáját, és meglépett. Ki kell vizsgálnom az ügyet.
– Az lehet – mondta a keménykötésű biztonsági ember –, de előtte le kell ellenőriznem magát. Támadás fenyegeti az épületet, nekünk pedig tűzparancsunk van. Maradjon itt.
A fickó bement a házba.
Hirtelen összeállt előttem a nő terve! Felkaptam a telefont és tárcsáztam. A következő válasz érkezett. – Dingaling, Chase and Ambo. Ha be akar perelni valakit amiért elcsúszott az illető járdáján, vagy más nagy horderejű dolog miatt, a sípszó után mondja el a részleteket és adja meg a címét.
Üzenetrögzítő! Már bezártak!
Hogy tudnám felhívni ezt a két biztonsági embert?
Ismertem a címet. Ha tudod a címet, megtudhatod a telefonszámot. Kapkodva tárcsáztam a tudakozót. Szövetségi nyomozónak adtam ki magam és a telefonszám után érdeklődtem. A szememet eközben a képernyőn tartottam.
A biztonsági ember visszajött. – Ja – mondta Krak grófnőnek – a főnöke azt mondta, hogy maga dolgozik az ügyön. De azt hiszem jobb lesz ha én is fölmegyek magával. Ennek az öt fickónak már eléggé elborult az agya.
– Milyen támadás fenyegeti az épületet? – kérdezte Krak grófnő az iménti zaklatott hangon.
– Egy virágárusnak öltözött ördögfajzat réz cipősarokkal – felelte a biztonsági őr. Ahogy észrevesszük, tüzelni fogunk. De mindenki mást is szemmel tartunk aki gyanús. A cégünk a hatékonyságáról híres.
– El is hiszem – mondta Krak grófnő. – Én biztos nem kockáztatnám meg hogy megzavarjam magukat. Felugrok pár percre. Ezek a marihuánaszívók soha nem válaszolnak világosan.
– Az egyszer biztos – felelte a biztonsági őr. – Ha furcsa zajokat hallanék odafentről, azonnal ott vagyok.
Krak belépett az épületbe. Beszállt a liftbe. Felment majd kilépett a folyosóra.
Még egy biztonsági őr!
Az őr az ajtó előtt ácsorgott. – Nem mehet be – mondta.
Krak meglengette az igazolványt – A társai odalent a kapuban már leellenőriztek. Menjen be aztán kérdezze meg ha nem hiszi.
– Minden a feje tetején van odabent – mondta a fickó. Szexorgia. De rendben, megkérdezem. – Felemelte a fegyverét és kinyitotta az ajtót.
Hangzavar tört elő a szobából. Neo-punk-rock! Szenvedélyes kiáltozások!
A biztonsági őr belépett. Krak követte. Egy folyosóra jutottak. A nyitott ajtón keresztül be lehetett látni a nappaliba.
A tudakozó eközben megadta a telefonszámot. Kapkodva tárcsáztam. Ha még azelőtt megcsörrenne a telefon mielőtt az őr felhívja a társát, akkor győzelmet aratok, Krak grófnő pedig elbukik!
Az őr keresztülbotorkált a nappalin. Vigyáznia kellett hova lép.
A padlót elborították a vonagló, egymásba gabalyodott testek. Kiáltások és nyögések vegyültek az üvöltő neo-punk-rockkal. Az őr zavarodottan lépkedett a vonagló testek között. A telefon némán, érintetlenül állt az asztalon. Ujjaim a számokat keresték.
Krak grófnő a zsebébe lesett majd előhúzott valamit. Eközben nem láthattam hogy mit csinál a biztonsági őr.
Tárcsáztam a telefonszámot!
Krak grófnő a szobaajtó felé nyúlt. Bedobott valamit a nappaliba, ő maga azonban a folyosón maradt, majd rázárta az ajtót a bent lévőkre.
Hallottam ahogy odabent csörög a telefon!
Még időben. Az őr még nem hívta fel a társát. Az őr felvette a telefont. A telefonkagylóban is meghallottam a kiáltásokkal és nyögésekkel kevert neo-punk-rockot. -Sasszem Security – mondta az őr a telefonba.
– Szövetségi nyomozó vagyok. Az istenek szerelmére az a rendőrnő…
VONK!
Tisztán hallatszott a telefonban.
Kék fénycsík jelent meg a szoba és a folyosó közti ajtó hasadékában.
KÉKVILLANÁS!
– Halló! – sikítottam a telefonba.
Csupán a neo-punk-rock zene válaszolt.
– ÁÁÁÁÁÁÁÁUUUUUUUUUU!
5. fejezet
Krak grófnő kinyitotta a nappali ajtaját.
A lemezjátszó tűje már kifutott a barázdákból s a lemez közepét karcolta.
Összeszámolta a padlón fekvő elernyedt testeket, s közben undorral fintorgott.
A biztonsági őr a telefonasztalkára rogyva feküdt. Lelógó kezéből kiesett a telefonkészülék. Félelem suhant át rajtam. Krak grófnő még odakint a folyosón hallotta a telefoncsörgést!
A készülékhez lépett. Felemelte a kagylót a padlóról és a füléhez tartotta!
– Ki az? – kérdezte.
Teljesen ledermedtem!
Közvetlen kapcsolatban álltam Krak grófnővel.
Hozzám beszélt!
Ó, Istenek, a vérnyomásom a mennyezetig szökött.
Egy hajszál választott el attól, hogy leleplezzen ez a veszedelmes grófnő!
– Ki az? – ismételte. – Hallom hogy lélegzik.
Jézusom! Gyorsan visszafojtottam a lélegzetemet!
Lehet hogy a szívverésemet is hallja?
Lehet hogy le tudja nyomozni a hívást! Hiszen rendőrnőnek adja ki magát. Talán még le is tartóztathat szervezett bűnözés miatt!
Higgyék el, halálosan rettegtem. A képernyőn is jól láttam hogy velem beszélt!
Abban a pillanatban belém hasított a félelem. Mi lesz hogyha elszólom magam.
Nagyszerű ötletem támadt! Le fogom tenni a telefont.
Csakhogy nem tudtam parancsolni az izmaimnak.
Keserves koncentrálással, ami az életösztönömből fakadt, munkára fogtam az izmaimat.
Rátettem a telefonkagylót a készülékre, majd emberfeletti erőfeszítéssel lefejtettem róla az ujjaimat.
Leroskadtam és üveges tekintettel bámultam a képernyőt. Majdnem elkapott.
Vajon mit tenne, ha rájönne, hogy New Yorkban vagyok! Mit csinálna ha megtudná hogy én koslatok utána?
MEGÖLNE!
A kezem reszketni kezdett. A sárga ember hullája, akit Krak a szemem láttára gyilkolt meg a Voltáron, ott hevert a szobában, azon a helyen, ahol addig a képernyő állt. Kifejezéstelen tekintettel bámult rám. Így szólt… Nem, Torpedó volt az. Az ő hangját hallottam…
– Várjon egy percet Gris – mondtam. – Ez az időpont nem a legalkalmasabb arra hogy megőrüljön.
– Ki az? – kérdeztem.
– Gris vagyok a Voltár Szervezett Információs Apparátusából, a 451-es részleg, a Blito P3 részlegigazgatója. Hogy mennek a dolgok?
– Rettenetesen, – feleltem. – Hogy van Lombar Hisst mostanában?
– Ó, nagyszerűen – feleltem. – Jól sikerült a vadászat a Blike-hegységben?
– Tűrhetően. Most hogy Hellerré változtam…
– POFA BE! – sikítottam.
Ennek nem sok hasznát vettem. Egy másik hang szólalt meg a szobában!
– Mi az isten haragját ordítozik Inkswitch? – Adora volt az. – Nem volna szabad erőszakos tévéműsorokat néznie ha így sikoltozik tőlük.
Rendszerint utáltam ha piszkáltak, most azonban örültem neki. Hazaértek.
Adora becsukta az ajtót.
Nagyon kevés józanság maradt körülöttem, amit segítségül hívhattam.
A képernyőre pillantottam.
Krak grófnő a lakásban kutatott, a szekrényajtókat nyitogatta – leveleket keresett? Papírokat? Boldog voltam, mivel semmi olyat nem fog találni, gondoltam, aminek közvetlen hasznát veheti a három nővel szemben. Minden bizonnyal semmi olyasmit nem fog találni amit találni szeretne.
Észrevettem valami rettenetes dolgot. Kesztyűk! Egy pár Zanco-féle MŰTÉTI KESZTYŰT húzott a kezére. Magasabbra húzta a kesztyű szárát, miközben az összefonódott testek felé közelített. Fel akarja darabolni őket? A szegény szerencsétlen áldozatok eközben ájultan hevertek a padlón, az ördögfajzat Krak könyörtelen tekintete előtt! Visszatartottam a lélegzetemet. Krak megszólalt.
– Jóságos istenek – motyogta – ezek a primitívek biztosan szex közben gabalyodtak így össze. – Úgy tűnt, fogalma sincs róla, hogyan válassza szét őket. Aztán mégis nekilátott. Megmarkolta a dél-amerikai fickó bokáját, kirángatta az emberhalomból és nekitámasztotta a falnak. A fekete bőrű fickót a csuklójánál fogva vonszolta el a falig. Szépen egymás mellé ültette őket.
Toots Switch lába között megtalálta Dolores fejét majd őket is beültette a sorba.
– Fúj – mondta az utolsó, szőnyegen heverő nő, Maizie Spread láttán. – Ti primitívek, még fürdeni sem szoktatok! – Maizie-t is a falhoz vonszolta majd odaültette a többiek mellé. Ezután a három, falnak támasztott nőt méregette. – Ó, milyen igazságtalan voltam Jetteróval! Egy ujjal sem nyúlna ilyen dögökhöz.
Szék után nyúlt. Valami hevert a széken. Már majdnem félrehajította, aztán mégis inkább megnézte közelebbről.
Furcsa alakú párna volt szíjakkal. Krak tekintete a fal mellett kókadozó Maizie Spread-re esett.
– Te becstelen ringyó! Még csak nem is vagy terhes.
És tényleg, Maizie Spread hasa lapos volt mint a deszka!
– Nos, hamarosan megtudjuk – mondta Krak grófnő – hogy kinek is köszönhetjük ezt az egészet.
Benyúlt a táskába, amit magával hozott. Valamit előhúzott.
A HIPNOSISAK!
Ó Istenek, most aztán befellegzett nekem.
Mit tudnak ezek a lányok?
Ha legalább gyanítottam volna mindezt, akkor két mérföldnyire megközelítem a lakást, ahonnan a koponyámba ültetett megszakító-kapcsoló működésképtelenné teszi a hipnosisakot. Csakhogy már túl késő volt elindulni Bronxból, sok-sok mérföldes távolságról. Ráadásul biztos voltam benne hogy sokkal idegesebb vagyok annál, minthogy ilyen közel merjek menni a veszedelmes Krak grófnőhöz!
Bekapcsolta a sisakot. A sor elején ülő első fiatalemberhez lépett, majd közömbösen ráhúzta a sisakot kókadozó fejére. Elképedtem. Nem tudtam, hogy a hipnosisak kékvillanás okozta ájulás esetén is használható. Az öntudatlan állapot nyilvánvalóan nem akadály. Aztán csatlakoztatta a mikrofont. – Nem fogsz emlékezni arra, hogy találkoztál egy rendőrnővel ezen az estén. Mindent elfelejtesz, ami a látogatásommal kapcsolatos. Csak akkor ébredsz fel, mikor háromszor csettintek az ujjammal.
Leemelte a fickó fejéről a hipnosisakot majd rárakta a fekete bőrű fiatalemberre. Elismételte az imént mondottakat. Addig meg sem állt, míg nem végzett mind az ötükkel. Mikor Doloresre került a sor, egy széket húzott a kókadozó mexikói lány elé. Valami csorgott kifelé a szerencsétlen teremtés szájából. – Fúj – mondta a grófnő, majd egy Zanco-féle műtéti kendővel letörölte a lány arcát. Krak ezután az összehajtogatott törlőkendőt a lány meztelen hasára dobta megvetően. – Még azt sem tudják, hogy hova kell dugni. De lássuk csak mennyire tájékozott más dolgokkal kapcsolatban.
Gondosan ráillesztette a sisakot a fekete hajú lány fejére.
– Aludj, aludj, aludj szépen – mondta a grófnő a mikrofonba. – Most el fogod mondani nekem az igazságot, a teljes igazságot és csakis az igazságot, az istenek úgy segéljenek.
– Hol hallottad először a Wister nevet?
A lány fojtott hangon válaszolt, tompa egyhangúsággal. – A sajtóban. A tévében láttam mint versenyzőt.
– Találkoztál valaha Wisterrel?
– Nem.
– Ki készített fel erre a pereskedésre és a hazugságokra?
– A Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi iroda bérelt fel. Felkerestek otthon, és azt mondták, hogy lenne egy munka a számomra, meg kellene hamisítani néhány papírt, és hogy gazdag leszek ha azt teszem amit mondanak.
– Mi volt a munkád?
– Csak egy kis kurva voltam.
– Ki fizetett?
– A Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi iroda.
– Ismersz még valakit, aki részt vett a hamisításban és a csalásban? Mástól is kaptál pénzt vagy utasításokat?
– Nem.
– Most pontosan azt fogod tenni amit mondok. Holnap reggel az lesz az első dolgod hogy elmész a Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi irodába, és azt mondod nekik, hogy be kell vallanod a bíróság előtt hogy ez az egész csak egy csalás, és hogy hamisan esküdtél, nekik pedig vissza kell vonniuk a vádakat, melyekkel perbe fogták Wistert. Megfenyegeted őket, hogy amennyiben nem engedelmeskednek, panaszt teszel az Ügyvédi Kamaránál és elmész akár az Atyaúristenig is. Megértetted?
– Igen.
– Elfelejted hogy valaha is itt jártam, és arra sem fogsz emlékezni hogy ezek az én utasításaim. Azt fogod gondolni hogy ez az egész a te ötleted volt.
– Egész addig alszol, míg hármat nem csettintek az ujjammal.
Sietősen odakuporodott Toots Switchhez, majd Maizie Spreadhez, majd velük is megismételte az iménti párbeszédet. Csak az utolsó, Maizie Spreaddel folytatott párbeszéd végződött másképpen. Krak grófnő még hozzátette – Fogod ezt az átkozott párnát, megmutatod, és azt mondod hogy nem is vagy terhes és csak hazudtál.
Ahogy Krak befejezte a Maizie-nek szánt mondandóját, a szeme sarkából látta hogy a biztonsági őr mocorogni kezd. A fickó a fegyvere után nyúlkált.
A grófnő most az őr fejére rakta a sisakot. – Aludj, aludj, aludj szépen. Mikor felébredsz, úgy fogod érezni hogy tenned kell valamit az orgia ügyében. Ha megkérdeznek a társaid odalent, azt mondod nekik, hogy a rendőrnő aki idejött, valami kifizetetlen marihuánáról faggatta az egyik fickót, de nem emlékszel rá hogy melyiket. Arra sem fogsz emlékezni, hogy hogyan néztem ki. Nem emlékszel majd a telefonhívásra sem. Egész addig alszol, míg hármat nem csettintek az ujjammal. Lekapcsolta a hipnosisakot és eltette a táskába.
Körülnézett. Felkapta a törlőkendőt, amit Doloresre dobott.
Kinyitotta a bejárati ajtót és kilesett a folyosóra. Ezután lehúzta a műtőskesztyűt a kezéről, majd a törlőkendővel együtt egy hamutartóba dobta és meggyújtotta. A kendő és a kesztyű elfüstölt.
Három hangosat csettintett az ujjával.
A grófnő undorodva összerezzent, ahogy meghallotta a három lány kiáltozását, ami belevegyült az öt férfi szenvedélyes hörgésébe. Testek csapódtak egymáshoz. A jelenet folytatódott.
A biztonsági őr felállt és a szőnyegen vonagló emberhalomra nézett.
– Mozgás! – parancsolt rá a mexikói srácra. – Tennem kell valamit ez ügyben! – aztán nekilátott kioldani a nadrágszíját.
– Sose fogom megérteni ezeket a primitíveket – mondta Krak grófnő. – Képesek a legegyszerűbb utasítást is félreérteni!
Kilépett a lakásból és becsukta az ajtót maga mögött.
Elérte a főbejáratot. – Na, járt itt a virágárus rézsarkú cipőben? – kérdezte.
– Ez idáig szerencsénk volt – felelte az őr. – Rendben mentek a dolgok odafent?
– Nagyszerűen – felelte Krak grófnő. – Sikerült kiszednem belőle a pénzt.
Krak végigment a gyatrán kivilágított, repedezett járdán. Egy sötét, árnyékos területhez ért. (Bíííp) meg, semmi sem láttam a kocsiból.
Oldalajtó hangja. Nem gyújtottak lámpát. Aztán az ajtó becsukódott.
Öltözködés zaja. Bizonyára vetkőzik, gondoltam. Aztán további ruhasuhogás. Most öltözik? Az egész nagyon gyorsan történt.
Egy kattanás. Világosság támadt.
A zsaru nem is volt megkötözve!
Ott hevert a szűk fekhelyen. Még csak nyomát sem láttam kötélnek vagy szíjnak.
Békés mosoly ült a rendőrnő arcán. Felnézett, de még csak észre sem vette Krak grófnőt.
A motor felbőgött, majd a jármű mozgásba lendült.
A rendőrnő a ruhája után nyúlt és öltözködni kezdett.
Mire a rendőrnő teljesen felöltözött, a kocsi ismét megállt.
A nő a kilincs után nyúlt, majd kinyitotta és elhúzta a kocsi oldalajtaját. Az utca túloldalán ott virított a Metropolitan Rendőrség bronxi kapitányságának kivilágított homlokzata.
A nő egy dalocskát dúdolt magában, miközben kikászálódott a kocsiból és elindult az irodája felé.
Krak becsukta az ajtót. A jármű elindult.
A grófnő lenézett. Egy Voltár Szeme és Füle-féle boríték hevert a kocsi padlóján. A B egység nevű holmi ott hevert benne.
– Bang-Bang – szólt a grófnő – nem vitted magaddal a fekete tapaszt?
– Hát nem – hallatszott Bang-Bang válasza a vezetőülés felől. – Nem igazán bízok ezekben a játékszerekben.
– És az a rendőrnő mégis követett téged?
– Igen.
– Mi a csudát mondtál neki?
Bang-Bang tompa hangon válaszolt. – Semmi különöset.
– Bang-Bang, te készülsz valamire.
– Én, Miss Joy?
6. fejezet
Mikor az álnok optimizmus azt gondoltatja veled, hogy a dolgok már nem fordulhatnak rosszabbra, jobban teszed ha felkészülsz a még rosszabbra.
A következő reggelen sokáig aludtam, így próbálva felépülni az adrenalintúltengés okozta sokkból, amit a Krak grófnővel való közvetlen telefonbeszélgetés okozott.
Azt terveztem, hogy visszanézem a szalagokra rögzített korábbi eseményeket. De mikor úgy egy óra körül felkeltem, vérfagyasztó felfedezést tettem. Teljesen kifogytam a felvételi szalagokból. Hacsak nem tapadok folyamatosan a képernyőhöz, életbevágó fontosságú információkról fogok lemaradni, amik nélkül képtelenség lesz csapdába csalni ezt a vértől csöpögő kezű bűnözőt.
De ha csak ez lett volna az egyetlen dolog, amit a délután és az este a számomra tartogat, nem panaszkodtam volna. Ez a rémes nap azonban további szörnyűségekkel lepett meg.
Krak grófnő egy elegáns és drága hotelban töltötte az éjszakát. Sehogyan sem sikerült megpillantanom a hotel nevét, mivel semmire nem volt ráírva vagy ráhímezve amit a grófnő a kezébe vett.
Éppen befejezte a vacsoráját a szobájában. A fehér abrosz, az ezüst tálak s rajta az ínycsiklandozó ételek kevéssé kötötték le a figyelmét. Egy vastag törvénykönyv feküdt kinyitva az asztalon. Krak grófnő egyszerre olvasta a könyv két oldalát.
Kopogás hallatszott az ajtó felől, majd Krak grófnő hívó szavára Bang-Bang lépett be rajta, kalapját a kezében tartva. – A hátsó kapuhoz álltam a szekérrel – mondta. – Mennünk kell, ha nem akarunk elkésni, Miss Joy.
Kapkodva összecsomagolt, majd a könyvvel és egy táskával a kezében Krak grófnő távozott a szobából.
Most jövök én, gondoltam.
A hátsó lépcsőn keresztül kijutott egy sikátorba. Néhány lépésre tőle ott parkolt egy FEHÉR FURGON!
Bang-Bang már kinyitotta az oldalajtót. A nő belépett a kocsiba. A furgon elhajtott.
Aha! Egy fehér furgon! Egy ablak nélküli áruszállító, amit úgy alakítottak át, hogy aludni lehessen benne!
Ha meg tudnám figyelni hogy merre haladnak, nyomra vezethetném Dingalingot, Chase-t és Ambót, akik átadhatnák neki a bírói végzést, és akkor Krak grófnő egy-két szóból a Bellevue-ben találná magát, és ott vége lenne neki! Egy olyan cég, mint a Dingaling, sosem adja fel! A pokolba a többi ügyféllel, most a hajszára kell összpontosítaniuk!
Hívtam a közlekedésrendészetet. Azt mondtam nekik hogy szövetségi nyomozó vagyok és hogy mindent tudni akarok egy fehér furgonról.
– Típusa? – kérdezte az ügyintéző.
Nem tudtam.
– Rendszáma?
Azt sem tudtam.
– Nos, (bíííp) szövetségi nyomozó úr, több tízezer fehér furgon lehet New Yorkban. Legközelebb tudjon meg néhány részletet róla. – Ezzel letette.
De nem ijedtem meg. Továbbra is figyelemmel tartottam Krakot. Közben nem ártana beszélnem a Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi irodával, gondoltam. Tárcsáztam.
– A bíróságon vannak – felelte egy női hang az irodából.
– Valamilyen módon érje el őket! – mondtam.
– Nagyon sajnálom Mac. Én nem itt dolgozom. Ügyfél vagyok. Bepereltem egy milliomost, aki három évvel ezelőtt rosszul gombolta be a ruhámat, miután Coney Islandnél, két mérföldről észrevette, hogy meztelen (bíííp) úszok a tengerben. Szaftos ügy. Nincs kedve szemtanúnak lenni? Lehet hogy még órákig kell várnom. Lezavarunk egy-két menetet aztán közben megbeszéljük a részleteket.
Letettem.
Bíróság!
Ez csakis a legfelsőbb bíróság lehet, Hammer Twist bíró tárgyalása!
Azonnal hívtam a tudakozót és megtudtam a számot. Egy telefonközpontos vette fel, aki átkapcsolt a bíróság telefonközpontjába, ahonnan ismét egy másik telefonközpontba irányították a hívásomat és így tovább hosszú időn keresztül. Kibogozhatatlanul összegubancolódtak a telefonvonalak. Egy fél órás próbálkozás után valamelyik hivatalnok azt mondta, hogy szerinte Twist bíró éppen tárgyalást vezet.
Istenek, hát tényleg nem lehet zöld ágra vergődni ebben a jogi rendszerben? Még telefonon keresztül sem?
Aha! Még nem fogytam ki a lehetőségekből. Felhívtam a Sasszem Biztonsági Szolgálatot.
– Jól rászedték magukat tegnap este – mondtam a főnöknek.
– Hogyan? – kérdezte egy dohányzástól rekedt hang.
– Az az ördögfajzat egyenesen odament, és ráerőltette az akaratát azokra a szerencsétlen lányokra, akikre maguk vigyáztak. A Dingaling-ügyfelekről beszélek.
– Ó, azok – mondta. – Az embereim azt mondták hogy rendkívül kielégítően telt az este a lakásban.
– Ezt nem is vonom kétségbe – mondtam. – Csakhogy az a fenevad még mindig szabadon kószál.
– Így van – felelte. – Éppen ezért tíz rongyot kapunk ha nyakon csípjük. Bármi információ ami elvezetne minket hozzá, hogy aztán beutalhassuk a Bellevue-be, igen bőkezűvé tenne minket önnel kapcsolatban.
– Keresni fogom magukat – feleltem.
Visszafordultam a képernyő felé.
Majdnem hanyatt estem. Egy bírósági tárgyalótermet láttam. Krak az érdeklődők között tolongott! Hogy pontosan hol lehetett, azt nem tudtam kivenni, mivel csak fejeket láttam a képernyőn, valamint a bírót az emelvényen. Hammer Twist bíró!
Ismét felkaptam a telefont. Bent van a tárgyalóteremben Twist bíróval! Most, ebben a pillanatban! KAPJÁK EL!
Lecsaptam a telefonkagylót.
Aha! Rajta vannak a dolgon! Tízezer dollár jutalom magáért beszél!
A tárgyalóteremben zajló események felkeltették az érdeklődésemet.
Dolores, Toots és Maizie a bírói pulpitus előtti asztalnál ültek. Dingaling, Chase és Ambo mind a hárman a bíró előtt álltak.
– De hát ez teljességgel szabálytalan – mondta Hammer Twist bíró. – Úgy értik hogy ejtik a vádat? Ezzel megzavarják az egész jogi rendszert! Ezzel veszélyeztetik azok megélhetését akik a joggal foglalkoznak, és attól függ a kenyerük, hogy minél TÖBB ügy kerüljön bíróság elé! Ez TELJESEN szabálytalan! – Tekintetéből ítélve komolyan gondolta amit mondott, majd fenyegetően hozzátette – Emiatt kizárják magukat az ügyvédi kamarából! Ezt az ügyfelektől is hallanom kell, hogy képes legyek elhinni! Titkár, eskesse fel Toots Switch Wistert.
A lányt feltaszigálták a dobogóra és feleskették. Azt mondta – Igen, valóban azt szeretném hogy ejtsék a Wister elleni vádakat. Soha nem házasodtunk össze. Valójában az történt, hogy egy vonaton utaztam, ő pedig ellopta a ruhámat és a szalmakalapomat hogy álruhát öltsön. Egész idő alatt, míg vetkőztetett, ott zokogtam és könyörögtem neki hogy (bíííp) meg, de ő nem tette. Úgyhogy új keresetet szeretnék benyújtani. Azzal vádolom hogy érintetlenül hagyott.
A bíró boldogan koppantott a kalapácsával. – Egy másik vád. Így már jobb. Üljön vissza a helyére, Miss Switch. Szólítom Miss Maizie Spread Wistert.
A titkár feleskette a lányt, majd Maizie is felállt a dobogóra. Így szólt – Minden bizonyíték, amivel Wisterrel való kapcsolatomat igyekeztem alátámasztani, alaptalan. Visszalépek az eddigi vádaktól. – A magasba tartotta a párnát. – Ez volt a ruhám alatt, hogy terhesnek látszódjak, de valójában nem vagyok terhes, ahogy azt önök is láthatják. – Ezzel felemelte a szoknyáját és közszemlére tette lapos hasát és egyéb bájait.
– Nekem úgy tűnik, hogy itt nincs miről tárgyalni – szólt Twist bíró.
– Csakhogy – folytatta Maizie – Mivel NEM nyúlt hozzám és én NEM vagyok terhes, új keresetet nyújtok be ellene. Kétmilliárd dollárra perelem Kansas összes nője és felesége nevében, akiket NEM (bíííp) meg és nem ejtett teherbe ez a Wister. Ez merénylet a nők természetes jogai ellen, mivel hátrányos helyzetbe hozta őket. Azt állítjuk, hogy minden idők legvisszataszítóbb bűncselekményének lettünk áldozatai. Megtorló intézkedéseket és jogorvoslatot követelünk.
– Na, még a végén lesz belőle valami – szólt a bíró. – Menjen a helyére. Most szólítom Dolores Pubiano de Cópula Wistert.
A titkár őt is feleskette. A mexikói szépség helyet foglalt az emelvényen, keresztbe tette a lábát és felhúzta a szoknyáját. A bíróra mosolygott. Iskolás angolsággal így szólt – Annak ellenére, hogy egy szegény lelencgyerek vagyok egy aprócska mexikói faluból, a határon túlról, mégis visszavonom a Wister elleni vádakat. Soha nem házasodtunk össze. Azonban amikor Mexikóban járt, betért a birtokunkra. Gyermek voltam akkortájt, úgy tizenkét éves lehettem. Ott álltam a forró sivatagban a perzselő napon, fekete hajjal, tejfehér bőrrel és elragadtatva bámultam ahogy lovával elvágtat az útonállók előtt. A lova felbukott és pont a lábam előtt lehelte ki a lelkét.
– Így szóltam „Caballero, kinek olyan a haja mint a napfény és olyan a szeme mint az égbolt, kérlek fogadd el ajándékba és vidd magaddal a szamaramat, hogy tovább tudj repülni a szabadság felé, nehogy üldözőid beérjenek és lemészároljanak.” – A lány kicsit várt és közben Dingalingra nézett. A fickó sürgetően a papírra bökött, amit a lány a kezében tartott.
Dolores belenézett a jegyzetbe. – Ó, igen – mondta, s ismét a bíróra pillantott. Most jön a legjobb rész. Noha az útonállók puskáikból golyózáport zúdítottak Wisterre, ő leugrott a lováról, miközben ezüst sarkantyúja csillogott a napfényben. – Ismét a jegyzetébe lesett, majd felnézett. – Így szólt, „Ah, én büszke szépségem, végre az enyém vagy.” Ekkor megragadott és bevonszolt egy kaktusz árnyékába, felhúzta a szoknyámat és jól (bíííp). Ezután elvitte a szamaramat és elügetett vele. Én felugrottam az ő lovára hogy üldözőbe vegyem, de már nem tudtam utolérni.
Twist bíró szeme felcsillant. Megnyalta a szája szélét. – Folytassa – mondta.
A lány Dingalingra nézett, aki ismét a jegyzetre bökött sürgetően. A lány tovább olvasott. – Ebből következően beperelem Wistert. Azzal vádolom, hogy ellopta a szamaramat. De nem ez az elsőrendű vád. Beperelem nemi erőszakért. Csupán tizenkét éves voltam akkoriban. Ez már nagyon régen történt, de mivel akkor kiskorú voltam, a bűncselekmény nem évül el. Ebből következően bűnvádi eljárást kezdeményezek Wister ellen KISKORÚ MEGERŐSZAKOLÁSA miatt!
– Nagyszerű – szólt Twist bíró és koppantott a kalapácsával. – Tudtam, hogy azért lesz valami ebből az ügyből.
Egy férfi lépett fel a pulpitusra mellényes öltönyben, és kezdett sugdolózni izgatottan. A bíró ismét koppantott a kalapácsával. – Az ügyész úr emlékeztetett rá, hogy szeretné adatokkal is kiegészíteni a vádiratot. Úgyhogy kérem a három alperes/felperest, hogy álljanak a dobogóra.
Dingaling, Chase és Ambo nyilvánvalóan már a tárgyalás megkezdése előtt egyeztettek a bíróval és jó előre mindent megbeszéltek. Odatuszkolták a három lányt.
A bíró így szólt – Hamis tanúzással és rágalmazással vádolom mindhármójukat. Bűnösnek érzik magukat?
– Igen – kiáltotta kórusban Dingaling, Chase és Ambo ügyfeleik helyett.
– Bűnösnek találtattak az említett vádakban – mondta a bíró. Koppantott a kalapácsával. – Ezennel tíz perc börtönbüntetésre ítélem mindhármójukat, mindegyik vádpont alapján, mely büntetést most kell letölteniük. – A bíró az ügyészre nézett, aki bólintott, majd ismét koppantott a kalapácsával.
– És most – folytatta Hammer Twist bíró, a bíróság természetesen elfogadja ezeket az új, polgári pereket és bízik benne, hogy kényelmesen meg fogja tudni tárgyalni őket. Ez a vád azonban némi nehézséggel jár. A kiskorú megerőszakolása Mexikóban történt. Át fogom kérni az ügy aktáit erre a bíróságra. Legalább öt nap kell hozzá, hogy az akták ideérjenek, így a bíróság csak azután adhatja ki a letartóztatási parancsot. Ez kielégítő az önök számára, Dingaling?
– Teljes mértékben – felelte Dingaling.
– És az ügyészség számára?
– Teljességgel elfogadható – felelete az ügyész. – Emlékeztetném a bíró urat, hogy holnapután hivatalosak vagyunk a Miami Golf Classic versenyre. Az azt követő napon haza kell érnünk, mert részt veszünk egy meghívásos szörfversenyen.
– Igen, valóban – mondta a bíró. Következő mondatait a bíróság felé intézte. – Kiskorú megerőszakolása rendkívül súlyos bűncselekménynek számít, ami akár életfogytiglan tartó börtönbüntetést is eredményezhet. A nemrégiben elfogadott törvény azonban azt is előírja, hogy az elkövetőt sterilizálni kell. Ezt semmiképpen sem volna szabad kihagynunk, mivel egy felnőtt férfi könnyedén belehalhat a sterilizálásba. A bíróságnak nem szabad azt a látszatot keltenie, mintha nem tenne eleget a kötelességének, így aztán öt napon belül vádat emelünk Wister ellen kiskorú megerőszakolása miatt. Azt hiszem nyugodtan eltekinthetünk mindenféle esküdtszéki formalitástól, mivel már kora reggel nyilvánvalóvá vált előttem, hogy ez egy egyszerűen megtárgyalható ügy. Az ülést berekesztem. – Lesújtott a kalapácsával, majd felállt. Mindenki követte a példáját. A bíró méltóságteljes mozdulattal intett a munkatársai felé.
Krak grófnő elvegyülve a hallgatóság között, és visszafojtott dühvel motyogott magával. – Ő, a ribancok! A ringyók! Alaposan kiszínezték a mondókájukat.
Tíz perccel később a fehér furgonban elmesélte Bang-Bangnak, mi történt a bíróságon. – Valaki felkészítette őket! – vonta le a végkövetkeztetést. – Van valaki a dolog mögött!
– Lehet hogy az a lófogú bolond, aki Jet szerepében tetszeleg – szólt hátra Bang-Bang a válla fölött, az utasteret elválasztó ajtón keresztül, miközben a furgonjuk éppen lepattant egy teherautóról. – Lehet hogy az ő keze van a dologban.
Krak grófnő így szólt – Bang-Bang, azt hiszem igazad van. De hogy fogjuk megtalálni a fickót?
– Egy kis lábmunkával – felelte Bang-Bang. – Lehet hogy nem vagyok túl magas, de a lelket is ki tudom rugdosni az emberekből. Ezt bízza rám. Ki fogjuk szabadítani Jetet ebből a jogi kalamajkából!
7. fejezet
Máris hívtam a Sasszem Biztonsági Szolgálatot. – Elmentek – mondtam. – Hogy lehet hogy elszalasztották őket?
– Nem voltunk felkészülve rá – felelte a dohányzástól rekedt hang. – Ha az ember bűnözőket keres, legkevésbé sem a bíróságon fogja megtalálni őket, hacsak nem a bírókra gondolunk. Meglehetősen nehéz volt megtalálni a tárgyalótermet. Aztán mire az embereim rájöttek hogy melyik tárgyalóteremben lehet az emberünk, az ülést már berekesztették. De nem számít. Dingaling, Chase és Ambo arra gyanakszanak, hogy valaki beleköpött a levesükbe. Ma reggel mondták, hogy még sohasem fordult elő, hogy egy ügyfelük hirtelen visszakozott volna, úgyhogy alaposan meg kellett dolgozniuk a három lány agyát, hogy valahogy mozgásban tartsák a pereket. Ez az új fordulat, a kiskorú megerőszakolása, mindenkit állásfoglalásra fog sarkalni. A fejpénzt is felemelték, most már ötven rongyot adnak ha bedugjuk a nőt a Bellevue-be.
– Ez nagyszerű – mondtam, miközben némileg visszatért az életkedvem.
– Ja. Ide hallgasson. Nekem úgy tűnik, hogy maguk szövetségiek elég sokat tudnak erről az ügyről. Nincsen véletlenül egy fényképük a célszemélyről.
Ohó! Volt egy képem Krakkról! Az útlevélképének egy másolata! – Azonnal eljuttatom önökhöz – mondtam.
Letettem. Hívtam Rahtot a rádió adó-vevőn, és utasítottam hogy jöjjön, vegye át a képet és kézbesítse.
– Azt hiszem, most végre elkaptuk az a (bíííp) királyi tisztet – mondtam. – Megerőszakolt egy kiskorút.
– Ez biztos? – kérdezte Raht a bajszát tekergetve.
– Megkérdőjelezi egy bíróság ítéletét? – kérdeztem hitetlenkedve.
– Egy földi bíróságét? – kérdezte Raht. – Igen.
– Kiskorú megerőszakolása RENDKÍVÜL komoly bűncselekmény – mondtam. – Büntetésből sterilizálják a férfiakat, a páciens pedig könnyen belehalhat a műtétbe. Ha életben marad, akkor élete végéig börtönbe zárják. Jól ellátják a baját a (bíííp).
– De miért? – kérdezte Raht.
– Maga (bíííp) bolond! – rivalltam rá. – Ő a Nagy Tanács parancsát hajtja végre. Nem az Apparátushoz tartozik. A flottához! Ő is megöletne engem, ha az én helyemben lenne! Jobb ha odafigyel, Raht. Egyetlen elhibázott lépés, és én fogom elporlasztani magát!
– Most akkor megerőszakolta azt a kiskorút, vagy nem? – kérdezte Raht. – Nem olyannak tűnik, mint aki ilyesmire vetemedne. Az elmúlt időszak alatt, miközben megfigyeltem, normális fickónak ismertem meg. Nem az ő hibája volt, hogy laposra vertek minket a Kecses Pálmákban. Magának kellett volna alaposabban megterveznie az akciót.
– Azok ott kurvák voltak a Kecses Pálmákban! – dühöngtem azzal az idiótával.
– Kurvák, kurvák – mondta Raht. – A fickó a flottánál szolgál. Mire számított? Mondok én magának valamit, egy kiskorú sem volt azok között a nők között! Az ütések, amiket kaptunk, ezt bizonyítják. Na meg a törések!
– Szó szerint csorog a nyála a kiskorúak után! – üvöltöttem. – És most maga (bíííp), vigye el ezt a fényképet a Sasszem Szolgálathoz.
Raht kezébe vette a képet. Ránézett. – Ohó – mondta. – Ez a barátnője. Egyszer már láttam. A kép nem adja vissza élethűen. Ő a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam. Egyetlen nő sincs a Modon bolygón, aki megközelítené a szépségét. Az egyetlen nő, aki méltó vetélytársa lehetne, az Hightee Heller. Szegény Terb őrizgetett néhány újságkivágást Hightee-ről. Miután meghalt, átnéztem Terb holmiját, és akkor találtam rá ezekre a képekre. Ennek a lánynak is ugyanolyan a szeme. Nagyon hasonlít a Manco arisztokratáira. Azok közül kerülnek ki a leghíresebb szépségek…
– Az istenek (bíííp) meg magát, Raht! – üvöltöttem rá. – Fogja már be a pofáját. Vigye el ezt a fényképet a Sasszem Biztonsági Szolgálathoz.
Raht a táskájába tette a képet, majd az ajtóból még visszaszólt –, soha nem fog meggyőzni arról, hogy egy királyi tiszt, akinek ilyen gyönyörű a barátnője, valaha is megkörnyékez egy kiskorút, pláne azért hogy megerőszakolja!
Gyorsan kisurrant a szobából, még mielőtt az elhajított szék összetört az ajtón. Micsoda egy bugris! Még szerencse hogy apparátusi vasszigorral bántam vele. Hogy mer kételkedni abban hogy Heller megerőszakolt egy kiskorút, dühöngtem. Én azt mondtam hogy így történt, és ez legyen elég neki.
Teljesen kiborultam.
Belerúgtam Heller képernyőjébe. Kár, hogy nincs rajta egy nyomógombrelé, gondoltam, amely képes lenne közvetíteni a rúgást. Erről megfeledkezett a gyártó. Meg kellett volna bütykölnöm Hellert, mint ahogy Lombar megbütykölte az Antimancókat. Még mindig rajtam volt az irányítócsillag, habár az Antimancók már messze jártak.
A képernyő a rúgásnak köszönhetően felém fordult. Heller épp a szalonban ült, és Bitts kapitánnyal, a sportfelelőssel és egy tengerésszel pókerezett.
– Nem tudtam hogy öt ász van egy pakliban – mondta Heller. – Nálam volt három, magánál pedig kettő.
– Ez különleges pakli – felelte Bitts kapitány. – De ahogy láthatja, nálam van az összes treff, úgyhogy én viszem ezt a tétet. A flöss üti a fullhouse-t. – Ezzel bekaszálta a nyereményt.
– Nagyon kedves magától, hogy hitelben tanít kártyázni – mondta Heller. – Mennyivel tartozom már magának?
– Pontosan tízezer-harminchárommal – felelte Bitts kapitány.
– Azt hiszem futnunk kéne egyet a fedélzeten – mondta Heller a sportfelelősnek. – Ameddig még van cipőm amiben futhatok. – Heller felállt és a sportfelelős is felállt vele. – Ma este, ha már nem leszek ennyire összezavarodva, játsszunk még egy partit.
Elfordultam a képernyőtől. Boldogan hallottam hogy össze van zavarodva az a szoknyapecér. Akkor mennyire össze lesz zavarodva, mikor elkapom.
Hó, milyen gyönyörű látvány lesz, ahogy ott áll a bíróság előtt, amely kiskorú megerőszakolásával vádolja!
Lármát hallottam a folyosó felől. Meglepődtem. A lányok hazaértek a munkából. Már ilyen késő van?
Beléptek a szobába, ledobálták a holmijukat, s közben eszeveszett tempóban fecsegtek. Kimondottan bosszúsnak látszottak.
A pszichiáterekről beszéltek, úgy általában, hölgyekhez nem illő trágár szavakat használva. Sikerült végre kivennem a szavaikból, hogy az abortusz elleni demonstráción fáradtak el. Aztán a pszichiátriai születésszabályozásról kezdtek beszélni, mire a trágár szavak száma megduplázódott.
– Körömszakadtáig kell harcolnunk – mondta Adora bej született Pinch. – Ugyanilyen keményen kell megterveznünk a kampányt.
Ahogy Adora felém fordította vizenyős tekintetét, kifejezetten tompának akartam látszani, ahogy ott állok a szobám ajtajában, fürdőköpenyben. A tekintete rosszat sugallt. A székre mutatott. – Leülni, férj – parancsolta.
Leültem.
– Semmire sem megyünk a finomkodással – mondta. – Már mindent elterveztünk. A jövő héten nekilátunk átnevelni a homokosokat.
– A férfiakat? – kérdeztem.
– Azokat – felelte mesterkélten. – Ha nem végezzük el a munka másik felét, nem jutunk sehova. Ezeket a (bíííp) fajtalankodásra és szodómiára tanították a pszichiáterek. Az egész bagázs nem más mint soviniszta (bíííp) gyülekezete! Na, itt lép be maga a képbe.
– Álljunk meg! – mondtam. – Semmi dolgom a homokosokkal! Felkeveredik tőlük a gyomrom. Szó szerint beteg leszek, hacsak rájuk gondolok.
– Ugyan, menj már. Csak annyi a dolga, hogy ezt az egészet összevegyítjük az antileszbikus kampánnyal: hagyja, hogy a homokosok körülállják magukat és figyeljenek, hogy lássák hogy mennyire jó.
– Szó sem lehet róla! – kiáltottam. – Mi van ha kedvet kapnak hozzám, elkapnak és jól (bíííp). Nem, Pinch bej asszonyság. Válaszom, NEM! És ez végleges. Engem hagyjon ki ebből. És ezzel lezártnak tekintem az ügyet. Felesleges további minden szó. Kerítsen egy fegyvert. Lőjön le. Jelentsen fel bigámiáért. De ha a homokosokról van szó, én inkább pokolra megyek.
Résnyire húzott szemmel, halálos tekintettel méregetett. Soha nem tűrte, ha valaki ellentmondott neki. – Gondoltam hogy ide fogunk kilyukadni. Már korábban is hallottam így beszélni. Úgyhogy tettem néhány óvintézkedést. Mutatok valamit ami érdekelni fogja. – Csettintett az ujjával: – A nagy borítékot, Candy.
Candy átadta. Adora, miközben kinyitotta a borítékot így szólt. – Ezek épp most érkeztek egy privát laborból. – A magasba tartotta őket.
Tízszer tizenkét hüvelykes színes fényképek voltak.
– Ezeket – folytatta Adóra – a fényképeket Teenie készítette, mikor maga Mike-kal, valamint Mildreddel volt. Gyönyörűek a színek. Igazán élethűek, igaz? A bőrnek is olyan természetes a színe!
– Mire kellenek ezek? – kérdeztem gyanakodva. – Homokosokról beszéltünk, ezek viszont egyértelműen nők! Ezt bárki láthatja ezen a képen, és az is jól látszik hogy mit csinálunk. Mit bizonyít ez?
– Nem sokat. Csak azt hogy maga egy kéjenc. – Aztán boldog, örömteli kifejezés jelent meg az arcán, ami persze csak álnokság volt. – De nézze meg ezeket!
ÉN ÉS TEENIE!
Az első képen éppen lábra állít, de ahogy a köntöse hullámzik a levegőben, az azt sugallja, mintha éppen rátámadnék.
– Nézze meg, a kettes képet – ragyogott Adora.
A képen éppen megpróbáltam lerázni magamról a lány kezét. De az is úgy nézett ki, mintha én szorongatnám őt.
– Állj! – kiáltottam. – Ezek a képek megtévesztőek!
– Ó, igen? – lelkendezett Adora. – Nos, akkor vizsgálja meg a hármas számú képet.
A rémült tekintetű Teenie mintha egy szexuális támadás ellen védekezne. Valójában én próbáltam lerázni magamról őt!
– Tetszenek, mi? – kérdezte Adora, döbbent ábrázatomat bámulva. – Azt hiszem imádni fogja a négyes számú képet. Olyan valósághű.
A képre bámultam. Elcsukló hangon így szóltam – De hát ő maga ereszkedett négykézlábra. Nem én nyomtam le a padlóra! Azon igyekeztem hogy valahogy felállítsam!
– Ez nagyon szaftos pornó – vigyorgott Candy, a vállam fölött a képekre lesve.
– Ó, de még nem értünk a végére – szólt Adora. – Nézze meg az ötöst!
A képen az ágyra döntött Teenie látszott! Félelem látszott az arcán. Pedig egyáltalán nem félt.
– Hé! – kiáltottam. – Csak fegyelmezni próbáltam!
– A kép nem erről árulkodik! – mosolygott Adora ördögien. – De nézze csak meg a hatos számú képet!
Mintha lenyomtam volna a lányt az ágyra. A copfjánál fogva próbáltam leszorítani. – Próbálja megmagyarázni valakinek – folytatta Adóra – hogy ez nem szodómia.
– Várjon! – kiáltottam. – A fényképezőgép hazudik.
– A fényképezőgépek sohasem hazudnak – felelte Adora. – A világ hisz a fényképeknek.
– Patkányok! – mondtam. – Maguk mindannyian látták. Nagyon jól tudják, hogy semmi ilyesmi nem történt! Nem csináltam mást csak próbáltam fegyelmezni!
Adora a maga halálos módján elmosolyodott. – Nos, egyértelműen látszik ezeken a képeken, hogy mit csinált, kishaver. Bárki, aki megnézi ezeket a képeket, hiteles bizonyítéknak fogja tekinteni őket. Ezért használ az FBI rendszeresen fényképeket. A közvélemény és a bíróságok hisznek és mindig is hittek abban, hogy a fényképezőgépek és a kamerák elárulják az igazságot. Úgyhogy nézze meg ezeket újra – majd meglegyezett a szétterített képekkel. – Ez itt egyértelmű bizonyíték a bíróság és az FBI számára a szexuális erőszakra, a fajtalankodásra, a szodómiára, valamint általában véve EGY KISKORÚ MEGERŐSZAKOLÁSÁRA!
A döbbenet úgy vert fejbe, mint a légnyomás. Úgy ájultam el mint a gyertyaláng, amit elfújnak.
Adora életet pofozott belém. Mintha valahonnan messziről hallottam volna a szavait, melyek még mindig záporoztak rám. – A negatívok biztos helyen vannak. Az új törvény szerint magát sterilizálják és valószínűleg belehal a műtétbe, de ha mégsem, akkor jó sok évre sittre vágják, ahol mindennap meg fogják erőszakolni a bűnözők ahogy ez lenni szokott a szövetségi börtönökben. Esély sincs arra, hogy ne lehessen magára bizonyítani a kiskorú megerőszakolása vádját.
Az agyam zakatolt. Ennek Hellerrel kellett volna megtörténnie. NEM velem! Hogy volt képes a sors erre az égbekiáltó igazságtalanságra?
A szoba végre megszűnt forogni körülöttem. Újonnan támadt félelem markolt a torkomba. Így dadogtam – Még nem… még nem jelentett fel, igaz?
– Még nem. De mivel van némi elképzelésem arról, hogy hogyan működik a maga mogyorónyi agya, tettem néhány óvintézkedést. Próbálja kiegyenesíteni a tekintetét és olvassa el ezt. – Odadugott valamit az orrom elé. Hivatalos irat volt:
LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGI VÉGZÉS
Mivel az elsősorban érintett személy, TEENIE WHOPPER bírósági gyámság alatt áll, és mivel a másodsorban érintett személynek, SZULTÁN BEJnek, más néven INKSWTTCHnek, vagy használjon bármilyen ál-vagy valódi nevet, alapos oka van arra, hogy a fent nevezett, elsősorban érintett személy HALÁLÁT kívánja, így a bíróság ezennel kibocsát egy bírói végzést, melyben az elsősorban érintett személy MEGGYILKOLÁSÁVAL vádolja fent nevezett másodsorban érintett személyt.
Mostantól fogva ha fent nevezett TEENIE WHOPPER a bíróság rendelkezése ellenére nem kerül elő, vagy ha fent nevezett SZULTÁN BEJ, más néven INKSWITCH, vagy használjon bármilyen ál, vagy valódi nevet, nem tudja őt elfogadható időn belül élve és épen előállítani, akkor a bíróság automatikusan vádat emel a másodsorban érintett személy, vagyis SZULTÁN BEJ ellen az elsősorban érintett személy, vagyis TEENIE WHOPPER meggyilkolása miatt, és bűnösnek fogja őt találni fent nevezett ELSŐSORBAN ÉRINTETT SZEMÉLY MEGGYILKOLÁSÁBAN.
HAMMER TWIST
BÍRÓ
LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG
Ott ültem remegve, s képtelen voltam levenni a szemem a rettenetes irományról. A legkézenfekvőbb megoldás, amit az apparátusi tankönyvek javasoltak volna, hasznavehetetlenné vált!
TÚL KÉSŐ VOLT MÁR MEGÖLNI TEENIE-T! Az utolsó lehetőséget is elszalasztottam.
– Ne felejtse el – mondta Adóra – hogy az iratot a maga kezébe adtam, úgyhogy hivatalosan is kézbesítésre került, ami be fog kerülni a bírósági jegyzőkönyvbe. Ez végérvényesen megszünteti a maga választási lehetőségét az üggyel kapcsolatban. EGYÜTT FOG működni velünk a homokosok de-homoszexualizálásában. A jövő héten kezdjük a programot. Vagy részt vesz benne, vagy pedig bevágják egy szövetségi börtönbe, ahol mindennap meg fogják erőszakolni a férfirabok. Úgyhogy hét nap múlva kezdjük, és nem szeretnék olyasmit hallani hogy „ha” meg „de”.
– És most zuhanyozzon le és készüljön a ma esti lányokra. Úgy tűnik megizzasztottam. Jellegzetes szag terjeng maga körül.
Ez a jellegzetes szag a rémület savas, fanyar bűze volt.
Abban a pillanatban világossá vált előttem, nem számít hogy hogyan, de menekülnöm kell. És már csak egy hetem maradt rá. MIT fogok csinálni ez alatt az egy hét alatt?
MAXIMÁLIS ERŐFESZÍTÉSRE lesz szükségem!