1.

A következő két nap rettenetesebb volt Jonnie számára, mint a ketrecben és a távbombázó gyomrában eltöltött idő együttvéve!

Stormalong egyszerűen felrepült és eltűnt.

Nem válaszolt a rádión még akkor sem, amikor Jonnie tisztán bemondta a nevét.

A luxemburgi bankfiók nyitva volt és válaszolt, de csak egy lány volt ott, aki egyetlen olyan nyelvet sem ismert, melyet Karibában beszéltek volna. Franciául? Annak ellenére, hogy Jonnie a bankvezető nevét kántálta, amire a lány megpróbált válaszolni, nem tudtak szót érteni.

Jonnie nem hagyhatta el ezt a helyet.

A küldöttek ki-be járkáltak a konferenciateremből. Egyfolytában a tárgyalást készítették elő. Nem nagyon figyeltek Jonnie-ra.

Jonnie az irányítóteremben aludt és csak akkor jött elő, amikor Chong-won vezér felváltotta néhány percre, hátha valami sürgős üzenet érkezik.

Az igazat megvallva nem volt sok üzenet, mellyel Jonnie-nak foglalkoznia kellett volna. Még ha jöttek is volna sürgős üzenetek, semmit sem tudott volna kezdeni velük, mivel nem voltak bevethető pilótái, csapatai vagy védelmi erői. Tulajdonképpen ő volt az egyetlen, aki a bolygót védte. Tinny, a nő, rengeteget segített, de az ébren tölthető órák száma még egy buddhista apácánál is véges.

Angus a teleportáló berendezéssel foglalkozott. A forgókosarat a Tolnep egyik hegyén hagyta, hogy az Asart hold sorsát kifürkéssze. - Azt akartam tudni, hogy vannak-e földrengések a Tolnepen - mondta Jonnie-nak. - Ha egy rendszeren belül megváltoztatod a tömegviszonyokat, számíthatsz rá, hogy a gravitációs erők is megváltoznak. Olvastam valahol, hogy ha a saját holdunk kilökődne az űrbe, az földrengéseket okozna idelenn. A Tolnep azonban még nem rázta meg a forgókosarunkat.

Néhány órával később Jonnie motorzúgást hallott a medencéből, mire ingerülten kiment, hogy megnézze, mi történik. Angus egy kotrógépet nyaggatott. Éppen a csatahajó egyik hatalmas darabját tolta keresztül a kábel alatti bejáraton; ez volt az a darab, amelyik a partra zuhant. Chong-won vezér szemrehányóan viselkedett vele, mert a gép felmarta a járdát, neki pedig nem volt embere, aki kijavítsa a sérüléseket.

Angus olyasmiről beszélt, hogy meg akart győződni, aktíve még a végső bomba.

- Jobban tennéd, ha nem hoznál ide vissza semmit abból a térből - mondta Jonnie és visszament, hogy feleljen egy rádióhívásra.

Másnap reggel Angus együtt reggelizett Jonnie-val.

- Elküldtem azt az ócskavasat, jóval az Asarton túlra - mondta. - Azt hittem, keresztül fog esni a gázon…

- Milyen gázon? - kérdezte Jonnie.

- Ó, az Asartból, úgy tűnik, csak egy gázfelhő maradt - mondta Angus. - Egy nagy gázfelhő. Egy darabig feketéllett. aztán szétoszlott. Keresztül lehet látni rajta. Teljesen nyilvánvaló most már, hogy a psziklók miért nem használták ezt a bombát. Bányásznép lévén fémre volt szükségük, nem gázra!

- Szóval mi történt az ócskavassal? - kérdezte Jonnie.

- Azt hittem, keresztül fog esni a gázon és a Tolnepre zuhan. Minden jól ment, de csak a gázfelhő közepéig jutott el és ott maradt. Akarsz látni róla egy képet?

- Ne lőj ki semmit abba a felhőbe és ne is hozz ide onnan semmit! - mondta Jonnie.

- Dehogyis - ígérte meg Angus. - De én azt hittem, hogy miután ez a végső bomba mindent gázzá alakít, a bolygó megsemmisül. Nincs több feladata. A fémrészecskenyom szerint most csupa alacsonyrendű gáz alkotja. Hidrogén.

- Akkor az abszolút bomba alacsonyrendű maghasadást idéz elő - mondta Jonnie. - A nehezebb fématomok hasadását aktiválja. Nem vagyok szakértő, de úgy tűnik, ezt magyaráztad el.

- Mindegy - mondta Angus -, csak azt akarom mondani, hogy a hold tömege nem változott meg, ha a gravitációs hatást nézzük. Abban a hidegben a keletkezett gázok úgyszólván cseppfolyóssá váltak. A hold egyfajta-buborék lett, melynek sokkal nagyobb az átmérője. Azt hiszem, keresztül lehet repülni rajta.

- Remek - mondta Jonnie. - Inkább ne.

Angus megette a tésztáját. - Szerettem volna tudni, hogy a hold elpusztítása nem borította-e fel a koordinátatáblázatainkat. Egy tömegváltozás minden koordinátát tönkretett volna.

- Aha - mondta Jonnie. - Ez tényleg fontos. Okosan kitaláltad.

Angus is így gondolta.

Nem minden volt ilyen biztató. Nem mintha újabb rossz hírek érkeztek volna. Egyszerűen nem érkezett hír semmiről és senkiről. Sem Chrissie-ről és a Skóciában lévő emberekről, sem az oroszországi bázison lévő emberek sorsáról.

Odakint bukkantak rá a Fearghus klán főnökére, félholtan, s a gyors vérátömlesztés után sietve az aberdeeni, régi föld alatti kórházba szállították. Nem sok remény volt az életben maradására.

Lyukakat fúrtak a törmeléken keresztül, ami eltorlaszolta az alagutakat. Reménykedtek, hogy sikerült a légtömlőket lejuttatni a menhelyekre. A szóbeszéd szerint hangokat hallottak. Nem voltak bányarádiók a menhelyeken, aztán meg, a szivattyúk zaja miatt, a légtömlőkön keresztül sem igazán lehetett lekiabálni.

A városból füstfelhő lett, ahogy Sziklavárból is.

Rettentő erőfeszítések közepette igyekeztek megnyitni a mentőalagutakat.

Az orosz bázis helyzete nem sokat javult. Eloltották a felszíni széntüzeket, de a föld alatt tovább égett a bánya, és nem tudták, hogy a tűz eléri-e a bázis alsó szintjeit. A hatalmas ajtók olyannyira megvetemedtek, hogy még lángfáklyával sem tudták kinyitni őket, és most egy vadonatúj bejáratot vágtak a tömör sziklába, hogy megkerüljék a kapukat. Olyan talajon dolgoztak, amely mélyen alattuk, még mindig égett. A szellőzőaknák túl tekervényesek voltak, és túlságosan eltorlaszolták őket a páncéllal és szűrőkkel ahhoz, hogy hasznukat vehessék.

A karibai feszültséget csak fokozta, hogy az eredeti kis szürke ember. Dries Gloton eltűnt. Az egyetlen szolgálatban lévő légvédelmi tüzér elmondása szerint a férfi hajnalban előjött, újfajta jelzőfényeket és rádióirányjelt rendelt el, és hess, kirepült az égbe. Még csak követni sem tudták, hová ment. Odakinn két piros villogott, a rádióadó azt közölte minden hajóval, hogy maradjanak távol a konferencia-övezettől.

Mikor megkérdezték, Lord Voraz a vállát vonogatta és azt mondta, valószínűleg a területi igazgató feladatai közé tartozó ügy szólította el, valószínűleg banki ügylet, és tovább tömte magába a rágcsálnivalókat, amit a szakács hordott elé, folyamatosan. Nem segített semmit.

Jonnie akkor döbbent meg igazán, mikor Rogodeter Snowl kapitány váratlanul megérkezett.

A konferencia idézte meg tanúként, amit sem Jonnie-val, sem a légvédelmi tüzérrel nem közöltek.

Jonnie a légvédelmi ágyú dördüléséből szerzett tudomást a vendég érkezéséről.

Lord Dom úgy rontott be az irányítóba, mint valami cseppfolyós medúza, üvöltve és hörögve, hogy azonnal szüntessék be a tüzelést!

Jonnie leállította a tüzért. Szerencsére a gép még nagyon messze volt, s Angus sem használta a teleportálót. Rogodeter Snowl, miután elmulasztott leszállási engedélyt kérni, kis híján lelövette magát.

- Tanúként hívták ide! - kiabálta Lord Dom. - Nem tudják. hogy tárgyalás folyik?

Tárgyalás vagy sem, Jonnie termittöltényeket tömött egy Smith and Wessonba, a fülét bedugaszolta és kiment, hogy személyesen kormányozza le a csatahajóról indított gépet egy kézirádióval és meggyőződjön róla, hogy a tolnep nem veszi észre védtelenségüket.

Elnyomta magában az égető vágyat, hogy azonnal lelője Rogodetert, így csak annyit tett, hogy elkobozta a látószűrőjét, ellenőrizve, hogy nincs nála tartalék, majd személyesen bekísérte a konferenciaterembe. Otthagyta a tolnepet, de meghagyta a résztvevőknek, hogy ha befejezték, azonnal hívják fel az irányítótermet, hogy kikísérje, mert Rogodeternek teljesen vaknak kell maradnia mindaddig, amíg Karibán tartózkodik.

Mintegy öt óra múlva csakugyan hívták. Elment Rogodeterért és visszakalauzolta a gépéhez. De mielőtt még visszaadta volna neki a szűrőlemezt, megkérte Chong-won vezért, hogy kenje össze a gép pilótafülkéjének a tetejét fekete tintával. Akár szóvá teszi ezt Rogodeter, akár nem, Jonnie nem fogja hallani, mivel be lesz dugva a füle.

Jonnie visszaadta Rogodeternek a látószűrőket, mire a tolnep csak annyit mondott neki, amit Jonnie a szájáról olvasott le: “Te!”

Jonnie azt felelte: - Én. Személyes búcsúképpen csak annyit: ha legközelebb meglátom ennek a bolygónak a felszínén, egyáltalán nem fog örülni a találkozásnak. Na, takarodjon innen a pokolba! - És rácsapta a pilótafülke tetejét.

Miután a gép elment, Jonnie kivette a füldugókat és meghallotta, ahogy az egyetlen légvédelmi tüzér keservesen könyörög neki, hogy engedélyt kapjon a hajó “véletlen” lelövésére. Jonnie együtt érzett vele. Ő maga is ezt kívánta.

Stormalong meg sem nyikkant. Luxemburgból semmi életjel nem érkezett.

Semmi hír Chrisse-ről. Semmi hír a falujabeliekről. Semmi hír a barátairól.

Rettenetes két nap volt.

Rájött, a tétlenség sokkal, de sokkal súlyosabb teher, mint az a forgószélszerű lét, melyhez hozzászokott. Már-már úrrá lett rajta a rettegés, ha az emberekre és a bolygóra gondolt, amelynek megmentéséért oly régóta harcolt.

Az sem vidította fel, hogy aznap este nyolckor Lord Voraz megállította és évi ötvenezer kredites állást ajánlott neki. Azt mondta neki, menjen el a Gredides Rendszerbe és készítsen teleportációs vezérlőpultokat a bank számára, élete hátralévő részében. Jonnie gyorsan otthagyta a kis szürkét, nehogy valami durvasággal válaszoljon az ajánlatra.

Rettenetes két nap!

2.

Másnap a dolgok kezdtek megváltozni.

Jonnie az irányítóban töltötte az éjszakát. Az asztalon feküdt kiterülve, mikor Lord Dom bejött, hogy felébressze.

- Két óra múlva - mondta Lord Dom - a tárgyalás eredményei felolvastatnak és megszavaztatnak.

- Nem vagyok a kormány tagja - mondta Jonnie.

- Tudjuk - mondta Lord Dom. - Azonban ön személyében érdekelt és jelen kell lennie. A jóvátételt is kihirdetik. Úgyhogy legyen ott!

Ó, a jóvátétel. Hirtelen feltámadt a remény. Elegendő lesz-e vajon, hogy fedezze a tartozást a Galaktikus Bank felé? Vagy legalább arra, hogy kifizessék az első részleteket.

Tinny olyan mélyen aludt, amilyen mélyen egy székben lehet. Kicsi volt a rádióforgalom, ezért Jonnie megkérte Chong-wont, hogy álljon be helyette, ő pedig elment felöltözni.

Mr. Csung egy kis kerek, fekete selyemből készült, ellenző nélküli sapkát viselt, kék gombbal a tetején. Egyfolytában vigyorgott, mivel visszaszerezte a rangját. Meghajolt, s egy kiskocsin begurította a fürdőt. Jonnie körül sürgött-forgott, hogy felöltöztesse és megetesse.

Aztán Mr. Csung felkapott egy selyemzsinóron lógó kis dobozt, a nyakába akasztotta és belesuttogott; Jonnie megdöbbenve hallotta, hogy a doboz angolul szólal meg monoton, elektronikus hangon.

Jonnie felhúzott szemöldökére reagálva Mr. Csung a doboz segítségével elmagyarázta, hogy ajándékba kapta a kis szürke embertől, Dries Glotontól, mielőtt az elutazott. Ajándék a bankszámlanyitáshoz! Mr. Csung lánya nagyméretű, kézzel készített rizspapír ívekre tigriseket és madarakat festett, s darabonként ötven kreditért eladogatta a küldötteknek; a lordok azt mondták, “primitívek” és gyűjteménybe kívánkoznak. A veje molekuláris szórópisztollyal sárkányképeket festett kerek fémlapokra és darabját száz kreditért adta el a lordoknak. Mr. Csung jó apaként ügyelt a pénzügyekre, noha megvetette a kereskedőket.

Mr. Csung elmagyarázta, hogy Őexcellenciája megtalálta az “udvari kínai mandarin” nyelvet a hajója könyvtárában és elkészítette róla a szükséges mikromásolatot. Látja ezt a kis kapcsolót? Felnyomva mandarinról angolra, középen mandarinról psziklóra, a lenti állásban pedig angolról psziklóra fordít. Hát nem vicces, mikor az angol hangokat kínaivá változtatja?

De ez még nem minden: olvasni is lehet vele. Látja ezt a kis fényt a végén? Mandarin írásjegyek fölött végighúzva angolul vagy psziklul felolvassa őket. És a psziklót és az angolt is felolvassa mandarin nyelven. Így most már nem lehet átverni vagy tévesztésre bírni hibásan elmondott beszédekkel.

A test melege működtette, így nem kellett hozzá elem. Természetesen meg fogja tanulni a nyelveket, mivel nem akarja, hogy ilyen monoton legyen a hangja. De azért rendes volt Dries Glotontól, hogy nekiadta ezt a készüléket!

Jonnie örült, hogy Mr. Csung most már koordinátor nélkül tud beszélgetni vele, de közben az volt az érzése, hogy a Galaktikus Bank egyre közelebb férkőzik hozzájuk.

Mr. Csung rögtön munkára is fogta a készüléket. - Úgy értesültem, hogy bemegy meghallgatni az ítéletet, és hogy abban valahogy maga is szerepelni fog. Mivel nem tudja, vajon bűnösnek fogják-e találni vagy sem, csak üljön tisztelettudóan és hallgasson, és ha kérdeznek öntől valamit, egyszerűen csak hajoljon meg, de ne válaszoljon. Csak meghajol. Így tud új tárgyalást kicsikarni belőlük.

Jó tanács volt, de Jonnie idegeit ez nem nagyon csillapította le.

Chong-won vezér közölte vele, a rádió továbbra is néma. Nem, semmi hír Stormalongról, sem Edinburghről, sem Oroszországról.

A lordok valamennyien összegyűltek. Átrendezték a termet. Egy magas íróasztalt raktak az emelvényre, amelynél Lord Fowljopan ült. Maguk a lordok egyenes sorokban, vele szemben foglaltak helyet. A terem oldala mentén széksor húzódott. Schleim egy csillén feküdt, teljesen betekerve egy felvonólánccal. Csak az arca látszott. Az íróasztal és a közönség közé állították.

Lord Dom jelezte, hogy Jonnie-nak az egyik oldalsó székre kell ülnie, ahol Lord Voraz is ült. Jonnie számára nyilvánvaló volt, hogy nem vonják be a döntéshozatalba. A lordok még pillantásra sem méltatták. De legalább nem Schleim mellett ült!

- Már mindent megvitattak - suttogta Lord Voraz Jonnie-nak. Most szavazniuk kell minden egyes megállapításról. Valójában ez inkább szerződés, mint tárgyalás. Meglep, hogy a Föld küldötte nincsen itt. De nélküle is folytathatják egészen az aláírásig.

Lord Fowljopan intett Lord Browlnak, hogy nyissa meg az ülést, amit meg is tett.

- Megállapodtunk és elköteleztük magunkat a szerződés formáját illetően - kezdte Fowljopan - a “kalóz” szó újrameghatározása tárgyában. Fel kívánom azonban hívni a figyelmüket arra, hogy az újrameghatározás nem lehet befolyással a jelenlegi döntésekre, mivel a meghatározás a tárgyalás alapját képező incidens után került elfogadásra. Így van, uraim?

Jelezték, hogy egyetértenek.

- Tehát - mondta Fowljopan - ezt a tárgyalást létező megállapításokra és záradékaikra alapozzuk. Rogodeter Snowl kapitány tanúvallomást tett, amelyet megfelelően jegyzőkönyvbe vettünk. Parancsot kapott a konferenciaterület sérthetetlenségének figyelmen kívül hagyására az akkor küldöttként jelen lévő tolnep Schleimtől. Úgy vélem, a konferencia elfogadja a nevezett Snowl tanúvallomását és bizonyítékait, kiváltképpen annak a ténynek a figyelembevételével, hogy saját belátása szerint köteles volt megvédelmezni a tolnep küldöttet. Mindez felmenti Snowlt. Megszavazzák?

A lordok megszavazták.

- A konferencia tehát - folytatta Fowljopan - megállapítottnak tekinti, hogy a nevezett tolnep küldött, név szerint Lord Schleim, szándékosan cselekedett és rosszhiszeműen parancsolta meg a Tolnep katonai erőinek, hogy támadják meg a konferencia területét. Önök is így találják?

Egyhangúlag megszavazták. A láncokba tekert Schleim sziszegett és köpködött.

- Továbbá tanúsítjuk és megállapítjuk - folytatta Fowljopan -, hogy a nevezett tolnep küldött ténylegesen megkísérelte megbénítani, lelőni és egyéb módon megsebesíteni a többi küldöttet, akik törvényes és hagyományos kötelességüket végezték; a záradékok túl számosak ahhoz, hogy felolvassam őket. Egyetértenek?

Határozottan egyetértettek, Schleim pedig újra sziszegett és köpködött.

- Tehát - mondta Fowljopan a törvényesen összeült konferencia, a bolygók közötti jelen szerződések hatályánál fogva, elrendeli, hogy a tolnep nemzet száz éven keresztül törvényen kívüli legyen! Megszavazzák?

Haragos elszántsággal megszavazták.

- A Tolnep bolygóval és nemzettel kötött valamennyi szerződés ezennel semmis. Megszavazzák?

Megszavazták.

- A Tolnep bolygó és népe valamennyi nagykövetségét, követségét és konzulátusát bezárjuk, diplomatáikat kiutasítjuk. Az elkövetkező száz évben a kisebb jelentőségű diplomáciai ügyeket a hawvin nagykövetségek, követségek és konzulátusok veszik át, a szokásos térítés fejében. Egyetértenek?

Egyetértettek.

- Mivel nevezett Schleim személyes biztonságára a konferencia ígéretet tett, és mivel garantálta nevezett Schleim sértetlen visszatérését a bolygójára, a konferencia úgy döntött, hogy nevezett Schleimet meztelenül és megláncolva tegyék közszemlére a Tolnep bolygó Creeth nevű városának nyilvános rabszolgapiacán, e konferencia által kinyilvánított kegyvesztettségének kifejezéseként. Így kívánják?

Így kívánták. Schleim sziszegett és köpködött. Jonnie kíváncsi volt, mikor kerül sor a “jóvátételre”. Nagyon halvány reménysugár volt.

Fowljopan folytatta. - Mivel a Tolnep rendelkezett az egyesített erők legtöbb hadihajójával, és mivel Schleim, a konferenciának tett korábbi tanúvallomása szerint, tolnep tiszt volt az egyesített erők rangidős parancsnoka, a konferencia megállapítja, hogy azon nem tolnep nemzetek, melyek részt vettek az egyesített erők kötelékében, nemzeti szinten felmentést kapnak. De mivel erőik jelenléte folyamatosan veszélyezteti a konferencia feletti légteret, ez a felmentés a következő feltételektől függ: a) biztosítják, hogy a tolnep flotta kivétel nélkül szabadon engedi valamennyi foglyát, épen és sértetlenül, a Föld katonai parancsnoka által kijelölendő helyen; b) ők maguk szabadon engedik minden foglyukat, épen és sértetlenül, ugyanazon vagy hasonló helyen; c) ezután, ha kell, katonai kényszerítő eszköz igénybevételével, visszakísérik a tolnep flottát a Tolnepre; d) a tolnep flottát a Tolnep felszínére irányítják, hogy a tolnep flotta ezután már ne legyen képes újra felszállni; és e) ezt követően visszatérnek a saját bolygóikra. Az ezen záradéka által utasított erők a bolbodok, a hawvinok, a hocknerek, a jambikók és a drawkinok, és bármilyen általuk megbízott erő és bármilyen bolygó bármilyen erői vagy nemzetei, melyek e rendszeren kívüliek. Így határoznak?

Némi tanakodás támadt, hogy az ezen erőket képviselő küldöttek szavazzanak-e vagy tartózkodjanak.

- Azt hiszem - suttogta Voraz -, ő is kijelölhetné, hogy hol adják át a foglyokat.

- Igen - suttogta vissza Jonnie -, de arról nem esett szó, hogy mi legyen azokkal a foglyokkal, akik esetleg nálunk vannak.

- Ez nem békeszerződés - suttogta Lord Voraz. - Ez a konferencia ellen elkövetett bűnöket tárgyalja. Én… ööö… beiktattam egy utalást a földi foglyokról. Tudja, ők bolygóvagyonnak számítanak. A fenti flottáról származó foglyaikat csak akkor említenék, ha ez békeszerződés lenne. És kétlem, hogy visszavennék őket, a lehetséges szennyezettség miatt. Mindenki tart egy esetleges biológiai hadviseléstől. Önök fedezve vannak mivel a záradékában szerepel, hogy “épen” és “sértetlenül”.

Vagyon, gondolta Jonnie. Csak a tulajdon és az értéke érdekel, amit vissza akarsz szerezni. De nem szólt. Örült, hogy minden földi foglyot visszakapnak.

Végül eldöntötték, hogy jobb lesz, ha a többi harcoló küldött is szavaz, mivel jobban mutat majd a jegyzőkönyvben. A konferencia ezután egyhangúlag szavazott.

- A konferenciajog - mondta aztán Fowljopan - megköveteli, hogy említést tegyünk az akkor még küldött, Lord Schleim személye elleni erőszakról.

Lord Voraz megérintette Jonnie térdét. - Ez önről szól.

- Egy Jonnie Goodboy Tyler néven nevezett személyt láttak, amint egy botot vagy jogart nevezett Lord Schleim felé dobott, s eltalálta őt. A konferencia óhaja, hogy a nevezett Tylert felmentse a vád alól. Megszavazzák?

Megszavazták, mire Schleim most valóban kiköpött.

- Most jön a java - suttogta Lord Voraz.

- A 103. záradékkal - mondta Fowljopan - összhangban, amely a konferenciákon résztvevők életével és biztonságával foglalkozik, s mivel nevezett Tyler nevezett Schleim szándékait előre kiderítette és őt lefegyverezte, s ezzel támadását meghiúsította, a Jonnie Goodboy Tyler néven nevezettet ezennel a Karmazsin Vállszalag Rend tagjává fogadjuk. Ez a konferencia óhaja?

Felcsattant a taps, zsongott a terem.

Lord Voraz így suttogott: - A satovári Beaz császárnő nyolcvanháromezer-kétszázhatvannyolc évvel ezelőtt alapította ezt a rendet, amikor egy kísérő megmentette a szeretője életét egy konferencián. Valaki merényletet akart elkövetni, a kísérő megakadályozta, de közben könnyebben felsértette a kés. Ez a “Karmazsin Vállszalag” eredete. - Egy könyvecskét kotort elő a zsebéből, amely kitágult és kikeresett valamit. - Feljogosítja a “Lord” megszólításra és évi kétezer kredites járadékot jelent. Mi kezeljük a pénzalapot. Fel kell jegyeznem.

Páran még mindig tapsoltak. Lord Browl intett Jonnie-nak, hogy álljon fel és hajoljon meg. Jonnie kedvetlenül arra gondolt, hogy a szalagot legszívesebben Szélsebesre tenné. Nem akarta a kitüntetésüket. Leült. Tényleg sokáig tartott, amíg a jóvátételre sort kerítettek. Na, most következik!

Fowljopan egy hosszú papírtekercset bontott ki, melyen számok sorakoztak. - Ugyancsak megállapítást nyert, hogy a küldöttek és bolygóik méltóságát megsértette a nevezett Schleim az ellenük intézett illetlen támadásával vagy támadáskíséretével. Ezennel egytrillió galaktikus kredit pénzbírság és jóvátétel kiszabását rendeli el a konferencia, amely a Tolnep bolygót terheli.

Fowljopan a papírjait zörgette. - Azok a küldöttek, akiknek hajói az incidens idején a légtérben tartózkodtak, nem részesülnek ebből a kártérítésből a szándékos együttműködés gyanúja miatt. Az összeg, amint az már előzőleg megtárgyalásra került, a küldöttek között az általuk képviselt népesség arányában kerül felosztásra. - Elhadart egy csomó számot. - Egyetért a konferencia?

Kijavítottak néhány számítást.

- A Föld - suttogta Jonnie Lord Voraznak - szinte semmit sem kap!

- Néhány küldöttnek több száz milliárdos népesség áll a háta mögött - suttogta vissza Lord Voraz. - A satováriak majdnem harminckilenctrilliós népességgel rendelkeznek a hétszáz bolygójukon. Maguk mennyien vannak? Harmincháromezren?

A küldöttek elfogadták a helyesbített adatokat. Jonnie visszatartotta a lélegzetét. Szóba kerülnek egyáltalán a földet ért károk?

- Mindenfajta pénzügyi megállapodás a Galaktikus Bank gyakorlatával összhangban történik - mondta Fowljopan. Senkinek nem kérte a beleegyezését. Lord Voraz egyszerűen bólintott.

- Megállapításaink összefoglalása - mondta Fowljopan. - Egybeesik-e a konferencia óhajával, hogy az elhangzottakat végleges, megszavazott formában tekercsen rögzítsék aláírás és tanúsítás céljából?

Jonnie sietve azt suttogta Lord Voraznak: - Várjon. Azt állították, hogy sok várost felgyújtottak. Háborús károk keletkeztek.

- Megpróbáltam belevenni; megnövelte volna a tulajdon értékét - suttogta vissza Lord Voraz. - Tudja, ez nem békekonferencia. Tárgyalás és szerződés a konferencia ellen elkövetett bűntettekről.

A Föld nem kap jóvátételt? Jonnie úgy érezte, fel kell ugrania és tiltakoznia kell. Ha Sir Robert vagy MacAdam itt lenne…

- Egytrillió kredit pénzbírság - suttogta Lord Voraz -, az meredek. Az egész tolnep gazdaság bele fog rokkanni. Ha meg is ítéltek volna valami kártérítést a Földnek a városokért, a Tolnep sohasem tudná kifizetni ezután az óriási pénzbírság után. Örüljön neki. Megszabadult az összes ellenséges erőtől.

És a vitathatatlan jogcím megkérdőjelezésétől is elestünk, gondolta keserűen Jonnie. A bank most kedve szerint érvényesítheti a jelzálogjogát, hiszen nincs pénz a fedezetre.

De Fowljopan Jonnie-ra nézett. Az önök küldötte nem volt jelen! Ez teljességgel szabálytalan. De nem változtatja meg vagy teszi semmisé az elhangzott megállapításokat. Viszont ha nincs itt, hogy aláírja őket, nem lesznek érvényesek. A háborújuk azonnal folytatódni fog. Úgyhogy jobban tenné, ha értesítené a kormányát, hogy gyorsan hozzák ide. Ezek a dokumentumok holnap délutánra készen állnak az aláírásra. Gondoskodik róla, hogy itt legyen?

- Én nem képviselem… - kezdte Jonnie.

- Ön erős befolyással rendelkezik, a dolgok menetét illetően - mondta Fowljopan. - Használja ki! Szeretnénk ezt befejezni és hazamenni.

- Jobb lenne, ha hallgatna rá - súgta Lord Voraz.

Jonnie felnézett és meglátta az ajtóban álló Dries Glotont. Visszajött!

Ahogy Jonnie kisétált, Dries megkérdezte lord Voraztól - Idejön a Föld képviselője?

Voraz Jonnie-ra mutatott.

- Idehozza? - kérdezte Dries Gloton Jonnie-tól.

Jonnie azt mondta, megpróbálja. Dries és lord Voraz egymásra néztek és elvigyorodtak.

Túlságosan elcsüggesztette, hogy a Föld semmi jóvátételt nem kap, ezért nem sok ügyet vetett rájuk.

3.

Jonnie ott állt a konferenciaterem ajtaja előtt, s az őrület kerülgette.

Háború! Akármelyik lordnak odabenn, vagy a kormányának, csak ki kell ejtenie ezt a szót, és flottáik nekilódulnak, hogy beverjék valakinek a koponyáját!

És miután beverték, csak elvonultak, trallala, anélkül, hogy megfordulna a fejükben, mit is tettek valójában az emberek otthonával és életével. Esetleg valamikor még vissza is jönnek, hogy még egyszer szétüssenek!

Jonnie körbesétált a medence melletti töltésen. Dél körül járt az idő, sütött a nap. A bányaszellőztető berendezések kellemes fuvallatot teremtettek, ahogy a levegőt cserélték.

Rongyos kisgyerekek játszottak a lövészárkokban. Tekintetükkel követték őt. A kutyák csaholtak és morogtak, majd felismerve, hogy barátról van szó, a farkukat csóválták. Az idősebb gyerekek, miután megetették a kisebbeket, keresztbe tett lábbal ültek, s maguk is ettek: vigyorogtak és bólintottak, ahogy elhaladt előttük,

Jonnie arra gondolt, miért ne legyen ezeknek a gyerekeknek is esélyük? Miért ne lehetne boldog és biztonságos jövőjük nekik is?

Háború! Miféle jogon gyilkoltak és őrjöngtek hideg, személytelen nemzetek, zúzták szét, semmisítették meg és belezték ki elesettebb társaikat?

Hívják “nemzetpolitikának”, “állami szükségszerűségnek”, vagy aminek akarják, akkor is csak beteges, őrült tett a végeredmény.

Pszikló! Miféle jogon sújtott le a Pszikló erre a bolygóra? Nem tudták volna megvenni, amire szükségük volt? Nem jöhettek volna ide, hogy azt mondják: “Fémre van szükségünk. Adunk cserébe ezt vagy azt, vagy technikát. Nem, vonzóbb volt a számukra, hogy gyilkoljanak és lopjanak, mint egy tolvaj.

Arra a pillanatra gondolt, mikor először szabadultak fel az elnyomó zsarnokság alól. Az emberek igyekeztek élni, s megtalálni az életük értelmét, boldogok voltak, és kedvvel dolgoztak. Aztán jöttek a látogatók. És velük a bank.

Lehet, hogy szükség van erre a szervezetre, de ez senkit sem jogosított fel arra, hogy olyan kormányt hozzon létre, amely egy embertelen, lélektelen bestia!

Brown Limperre s az őrültségeire gondolt, melyeket “az állam” nevében követett el. Brown Limper azonban szinte értelmesnek hatott ezekhez a lordokhoz képest.

Jonnie a gyerekeket nézte. Eltökélte magát. Akármi történt, nem lesz többé háború. Sehol.

Annyira belemerült a gondolataiba, hogy Chong-won vezér kénytelen volt a karjánál fogva megrázni, hogy felfigyeljen rá.

A vezér Jonnie előtt ugrált és integetett, hogy siessen, végül bevonszolta az irányítóterembe.

Tinny arca sugárzott! Pali csacsogás szűrődött ki a fejhallgatójából. Mondott valamit a mikrofonba és Jonnie-hoz fordult.

- A skót tiszt van a vonalban, aki a mentést vezeti Oroszországban! - mondta Tinny. - Észrevették, hogy valami zöld füst jön ki az egyik ventilátorból. Valaki bent eltávolította a páncélt a kürtőkről. Bányafelvonó eszközökkel ebben a percben húzzák ki az embereket!

Percről percre futottak be a jelentések. Aztán Tinny Jonnie-hoz fordult. - Ivan őrnagy van a vonalban! Ez önnek szól! Azt mondja: “Mondja meg Jonnie marsallnak, hogy a bátor vörös hadsereg még mindig szolgálatra kész!”

Jonnie válaszolni akart, de nehezére esett a beszéd. Tinny így szólt: - Újabb üzenet Jonnie-nak. A hangját akarja hallani! -Jonnie-ra nyomta a fejbeszélőt.

Biztonság ide vagy oda, a hang így szólt: - Jonnie? Itt Tom Smiley Townsen beszél!

Jonnie nem jutott szóhoz.

- Jonnie, a falubeliek jól vannak. Mindenki jól van. Jonnie, Jonnie, ott vagy?

- Hála istennek - vett erőt magán Jonnie. - Mondd meg nekik a nevemben, Tom. Valamennyiüknek. Hála istennek!

Leroskadt egy székbe és sírva fakadt. Csak most fogta fel, hogy mennyire aggódott értük. Eddig vasakarattal nyomta el magában az aggódást, hogy dolgozni tudjon.

A bejelentkezések egyre gyakoribbakká váltak. Tudni akarták, mihez kezdjenek. Mikor Jonnie-ra került a sor, boldogan újságolta el az ellenség távozásáról és a feltételekről szóló híreket, mire kiáltozás és éljenzés hallatszott az ottani kommunikátor hangja mögül.

Öt sebesült pilótájuk volt, rengeteg égési sérültjük. Skóciából kértek segítséget. Megtudta, hogy felállították a régi, aberdeeni föld alatti kórházat, és odarepítették a súlyos sérülteket, valamint kikönyörögték, hogy egy nővér visszarepüljön Aberdeenből Taskentbe a kisebb égési sebek és sérülések ellátására.

Annyira lefoglalták ezek a hírek, hogy teljesen megfeledkezett Sir Robertről. Dries Gloton szólt Chong-wonnak, hogy emlékeztesse rá.

Jonnie egy kissé kerülte a dolgot. Még nem jártak sikerrel a Sziklavárnál és tudta, hogy nehéz ügy lesz Sir Robertet elkönyörögni onnan. Azon is töprengett, hogy nem tudná-e vajon rávenni Lord Fowljopant, hogy egy nappal elhalasszák az aláírást. Sir Robert megátalkodott egy ember.

Mindenesetre üzent Sir Robertnek, s megszervezte azt is, hogy az összes foglyot a Balmoral-várnál tegyék ki, Aberdeentől körülbelül ötvenmérföldnyire nyugatra, ahol könnyedén rájuk találhatnak a közelben lévő három kopár hegycsúcs, a folyó és a várrom miatt. Aberdeentől ötven mérföldnyire húzódott egy elég jó állapotban fennmaradt országút, de Thor azt mondta, nincs rá szükség, bármennyit fel tud venni egy tengerészgyalogsági harci gépre és azonnal elszállítja őket az aberdeeni kórházba, ha szükséges. Jonnie ellátta néhány óvszabállyal, aztán kiment, előkerítette a hawvin küldöttet, aki a kapcsolatot jelentette a Föld körül keringő flottával, és adott neki egy nyomtérképet, hogy juttassa el a hawvin parancsnoknak. Azt mondták, aznap délután el tudják intézni, nem kell megvárniuk a végső aláírást. Senki sem tudta, hány fogoly volt náluk, de úgy tűnt, több géppel kell majd lehozni őket.

Mindezek után egyre inkább az a benyomása támadt, hogy a dolgok rendkívül rosszul állnak Edinburghben és még kevésbé állt szándékában Sir Robertet hívni.

Dries Gloton még egyszer megsürgette Chong-wonon keresztül. Te jó ég, ezek a kis szürke emberek alig várják, hogy Sir Robert végre itt legyen!

Végül sikerült rábeszélnie a skóciai kommunikátorokat, hogy kerítsék elő Sir Robertet. Mikor végre a rádió elé ültették, minden balsejtelme beigazolódott.

- Gyere le ide! - káromkodott vissza a kommunikátorokon keresztül Sir Robert. Amennyire képesek voltak lefordítani és továbbítani, alaposan lehordta Jonnie-t.

Jonnie talán nem tudta, hogy kétezeregyszáz ember rekedt a különféle régi menhelyeken a Szikla alatt? Vajon élnek-e még? Hogy a nehéz bombák minden létező bejáratot romba döntöttek? Voltak ugyan légtömlők itt-ott a földbe fúrva, de ki tudott azokon keresztül beszélni? A Szikla kőfala szétporladt és összerepedezett, ezért valahányszor belekezdtek egy vágatba, a föld megcsuszamlott.

Igen, ott volt Dwight! Igen, Dwight hozott alagútzsalukat Cornwallból és éppen a beverésen dolgoztak. Azt hiszi talán Jonnie, hogy ácsorognak és nézik az eget?

Rendben van, hogy Jonnie azokkal a gigerli lordokkal üldögél és teázgat. Folytassa csak a teázgatást, de hagyja, hogy ők ezt csinálják…

Jonnie-nak fél órájába tellett, amíg elmagyarázta Sir Robertnek, hogy az aláírása nélkül a “látogatók” ügye nem fog véget érni.

Végül elképesztő istenkáromlások közepette, amit a kommunikátorok szerencsére nem tudtak pali nyelvre fordítani, Sir Robert azt mondta, kikunyerál egy pilótát és odarepül.

Jonnie kimerülten hátradőlt a székben. Nem szerette, ha Sir Roberttel kell veszekednie. Teljesen megértette az ő álláspontját. Ellen néni valamelyik beomlott menhelyen volt. És Chrissie! Érezte, hogy neki is ott kellene ásnia, akár a két puszta kezével, ha szükséges.

A kis szürke ember nagyon elégedettnek tűnt, amikor Chong-won elmondta neki, hogy Sir Robert úton van.

4.

Hangját jócskán megelőzve, észak felől egy gép közeledett Kariba felé. Csillagként fénylett az éjszakai égbolton, majd hirtelen megérkezett.

A légvédelmi tüzér beszólt az utasítóba: a gép baráti, leszállási engedélyt kért.

Jonnie nézte, hogyan ereszkedik le a gép. Az ajtó kinyílt, s valaki kiugrott. Az arc fehéren homálylott az éjszakában. Jonnie figyelmesebben szemügyre vette: kötés, egy teljesen bekötött arcú valaki volt az.

Egy ujj Jonnie szakállára mutatott. - Hát ő az!

Dunneldeen volt!

Boldogan csapkodták egymás hátát. Aztán Dunneldeen hátratolta Jonnie-t a fénybe, hogy jobban megnézhesse. - Hát ez az! Valaki félig lenyírta a szakálladat! Az enyém meg félig leégett! Jegyeztess elő a borbélyodnál!

- Lelőtték a géped? - kérdezte némi aggodalommal Jonnie az arcát borító pólyakötést nézve.

- Hé, legény, ne sértegess! - felelte Dunneldeen. - Melyik bolbod, drawkin vagy hockner tudná lelőni az ászok ászát? Nem, Jonnie fiam, a tűzoltásban szereztem. Az égés nem túl súlyos, de ismered Dr. Allent. Addig nem boldog, amíg be nem pólyál, mint egy ma született csecsemőt.

- Milyen a helyzet odafenn? - kérdezte Jonnie.

- Rossz. Eloltottuk a tüzet, de ez az egyetlen dolog, ami sikerült. Dwight és Thor az alagutak megnyitásán fáradoznak, de a kőzet beomlik. Reménykedünk, mást nem tehetünk. Mondd, visszajött ide az a kis szürke ember? Az az ő hajója ott?

- Edinburghben járt?

Ó, hát persze. Körbejárt mindenhol és mindenkitől kérdezősködött. Csak útban volt. Aztán úgy tűnt, megtalálta, amit keresett, és elviharzott Aberdeenbe. Majdnem lelövette magát! A királyt kereste, vagyis a Fearghus-klán fejét.

- Hogy van a Főnök? - kérdezte Jonnie.

- Vérzékenységben szenved. Tudod, nem áll el a vérzése, ha megsérül. Mindig mondom neki, hogy maradjon ki a háborúkból, káros az egészségre! Szóval, rátaláltunk odakint és azonnal az aberdeeni kórházba szállítottuk, ahol vérátömlesztést kapott. Ez a kis szürke ember megpróbált bejutni hozzá, az inasok persze kihajították. Eztán Dr. Allent környékezte meg. Úgy tűnik, ez a fickó - a hajó felé mutatott, melynek tetején fények villogtak - mindenhol könyveket és könyvtárakat gyűjt. Piktografálja őket. Aztán rávette Dr. Allent, hogy mondja el neki, mi a Főnök baja. Ezután megnéztek egy csomó régi emberkönyvet, és Dr. Allen talált egy K-vitamin nevű vegyületet, amelytől a vér kicsapódik. Szintetizáltak egy keveset és képzeld el… a vérzés elállt! A Főnök állapota javul. Mi ez a kis szürke ember, valami orvos?

- Nem - mondta Jonnie. - A Galaktikus Bank területi igazgatója. Később még mesélek. Azért járt nálatok, hogy meggyőződjön róla, a bolygónak van kormánya!

- Mindegy, azért ez szép dolog volt tőle - mondta Dunneldeen.

Jonnie örült a Főnöknek, de kezdte úgy érezni, hogy most már valóban körbeveszik a bankárok. Nem mondta el Dunneldeennek, hogy a jelzálogjog érvényesítésére készülődnek. - Stormalongról tudsz valamit?

Dunneldeen megrázta a fejét. - Sir Robert viszont itt van. Holtfáradt.

Sir Robert inkább volt holt, mint fáradt. Ahol a bőrét nem borította korom, ott kilátszottak égési sebei, az arca szürke volt, keze összeszabdalva, ruhái széthasadozva. Sir Robert most pontosan annak látszott, mint aki valójában volt: egy öregember, aki napokon keresztül, megállás nélkül szenvedte a poklot.

Megpróbálták felemelni és kezénél-lábánál fogva elcipelni, de a vén hadvezér nehéznek bizonyult. Szereztek egy kiskocsit és begurították rajta a kórházba.

Jonnie felkeltette a nővért, aki megvizsgálta Sir Robertet. A kezét kivéve nem sérült meg. Beadott neki egy adag B-komplexet, de meg se moccant a tűdöfésre.

Mr. Csung és a családja hirtelen felkeltek s nekiláttak rendbe szedni a dolgokat. Nem sokra rá megfürdették Sir Robertet, lenyírták a szakálla és a haja égett részeit, hogy kevésbé tűnjön viharvertnek. Gyorsan ágyba dugták. Egyszer sem nyitotta ki a szemét!

Jonnie visszament a kórházba, ahol Dunneldeent hagyta, aki elaludt a széken ülve, miközben a nővér kicserélte a kötést a fején. Az égések nem torzították el az arcát, a szakállát azonban megtépázták. Jonnie megkérte a nővért, hogy ne tegyen még fel friss kötést, aztán szólt Mr. Csung lányának, aki hozta az ollóit és a fésűit, s rendbe szedte a skótot: olyanra vágta a szakállát, mint Jonnie-é.

Jonnie reménykedett, hogy Dunneldeen fel tudja váltani az irányítóban, amíg ő Stormalongot hívja. Dunneldeen azonban képtelen volt bármit is csinálni. Azonnal elaludt. Jonnie őt is átadta a Csung családnak, akik megfürdették és ágyba dugták.

Pokoli lehetett Edinburghben!

Jonnie rádión Oroszországot hívta. Több ezer ember rekedt azon a régi bázison. Valaki csak életben maradt közülük! Kétszázötven kínai volt Észak-Kínából. Ott voltak a szibériaiak és serpák. Aztán Tinny fogott néhány üzenetet: a szerzetesek és a buddhista könyvtár, a kínaiak könyvei, és a többi, ehhez hasonló holmi biztonságban volt. Ki kellett rohannia, hogy elújságolja Chong-wonnak és Mr. Csungnak. Taskentben és Edinburghben is későre járhatott, s Jonnie-ban kezdtek összekeveredni az emberek és a helyszínek.

A legégetőbb kérdés az volt: hol van Stormalong? Hol van MacAdam? Az egyetlen valaki, aki Luxemburgból válaszolt nekik, az a lány volt, aki valami olyasmit mondott, hogy “Zsö nő kompran pá”. Ez biztosan nem Stormalongot jelentette, s nem is a skót bankárt. Lehet, hogy minden segítség nélkül kell megoldania ezt a jelzálog-érvényesítési dolgot?

5.

A szerződés aláírására, mondták Jonnie-nak, aznap délután kerül sor.

Lord Dom és Dries Gloton keresték meg Jonnie-t. Dries rendkívül elégedettnek látszott. - Úgy hallom - mondta -, hogy a Föld képviselője tegnap este megérkezett. Feltétlenül legyen ott az aláírásnál.

Jonnie az órájára pillantott. Még csak délelőtt volt. Bement abba a szobába, ahová a vén hadvezért és Dunneldeent szállásolták.

Dunneldeen már fel is öltözött. Bekötözött arcához képest egész jókedvűnek látszott. Sir Robert éppen csak a szemét nyitogatta, ezért Jonnie, Dunneldeennel együtt, visszament az irányítóterembe.

- Azt akarom, hogy átvedd ezt a helyet - mondta Jonnie. - Itt maradok az aláírásig, de rögtön utána eltűnök innen, hogy felkutassam Stormalongot. - Tartott egy kis eligazítást Dunneldeennek, aztán visszament Sir Roberthez.

A vén skót olyan mogorva volt, akár egy medve. Az ágy szélén ült, alig valami takarta el csontos testét. A Chong-won vezér által behozott ételt ette.

- Szerződés-aláírás! - dörmögte két falat közt. - Időpazarlás. Soha egyetlen szerződést sem tartanak be. Ez itt egy gyönyörű bolygó és ezek meg akarják szerezni, ennyi az egész! Edinburghben volna a helyem, hogy segítsek kiásni azokat a nyomorultakat. Ó, igazad volt, MacTyler, Cornwallba kellett volna költöztetni az embereket!

Jonnie megvárta, amíg befejezi az evést, aztán mialatt teázott, kiment és behozott egy légvetítőt. Sir Robert egész idő alatt azon dünnyögött és szitkozódott, hogy nem lehet Skóciában. Jonnie ennek ellenére részletesen elmagyarázta neki a történteket, és elmondta, mit tudnának tenni. Amikor befejezte, hátralépett.

- Nem vagyok diplomata! - mondta Sir Robert. - Bebizonyítottam! Ügyvéd sem vagyok, meg bankár sem! Alig van esélyünk a sikerre, de megteszem, amit mondasz.

Jonnie csak ezt akarta hallani.

A délután közepe táján elmentek a konferenciaterembe. Sir Robert katonai egyenruhát húzott. Jonnie a sisakját és a fekete zubbonyát öltötte magára. Nem nagyon figyeltek rájuk.

A küldöttek megfogalmazták a szerződést, amelynek megszavazását Jonnie végighallgatta. Felvezették egy nagy tekercsre, s oly módon terítették ki az asztalra, hogy a küldöttek odasétálhassanak az asztalhoz, aláírhassák s lepecsételhessék az okmányt. A bank ezután hitelesítette az aláírást és az ábrát vagy a lenyomatot, a küldött pedig visszaülhetett a helyére.

Egy parádéhoz hasonlított. Az asztalnál egyedül Lord Fowljopan és Dries Gloton ültek.

Sir Robert az időpocsékolásról füstölgött, de halkan, úgy, hogy csak Jonnie hallja. Egymás után írták alá. Majdnem egy óráig tartott.

A Föld volt az utolsó aláíró. Sir Robert odament, ráírta a nevét, gyufát vett elő, némi viaszt olvasztott, aztán a viaszba belevágta hatalmas pecsétgyűrűjét. Dries a pecsét köré firkantotta a bank jelét, és feltartotta az okmányt.

- Ezennel tanúsítom - mondta Dries - hogy a Galaktikus Bank hitelesítette a Kariba Szerződés, Föld, érvényességét. A szerződés végleges. Javaslom, hogy a másolatokat azonnal küldjük el valamennyi érintett hajóra. - Kiteregette a szerződést, elővett egy kis képleolvasót a mellényzsebéből és végighúzta a tekercsen.

Jonnie megkérte Dunneldeent, aki az irányítóban volt, hogy készítsen másolatokat saját maguknak, az összes küldöttnek és a banknak, s ezeket a másolatokat küldjék is el az érintetteknek.

A hawvinok lordja felállt. - Üzenetet kaptam, hogy valamennyi foglyot kitették a megjelölt helyen. A Föld képviselői igazolták az átvételt.

Dries Jonnie-ra nézett. Délelőtt üzenet érkezett Thortól. Hét pilóta volt, három orosz katona, két serpa és egy skót. Összesen tizenhárom. Az állapotuk kielégítő. De mivel egyik betolakodó hajón sem volt olyan étel, amit a földiek meg tudtak volna enni, éheztek és minden bizonnyal meg is haltak volna a hónapokig tartó űrutazás alatt. Azonnal Aberdeenbe szállították az embereket, ahol vénán keresztül táplálták őket és ellátták kisebb sérüléseiket is. Thor vitába keveredett a leszállásért felelős hawvin tiszttel, mivel az egyik pilóta emlékezett rá, hogy a tolnepek is ejtettek fogságba pilótát. Miután elküldte az első csoportot, Thor ottmaradt, s megvárta, míg a tolnepek is előadják a náluk lévő pilótát, egy németet. Két órát vett igénybe, amíg lehozatták. Megesküdtek, hogy nincs több. Thor elhitte nekik.

- A tisztünk igazolja, hogy visszakaptuk a foglyainkat - mondta Jonnie.

A küldöttek, akiknek keringett hajója odafenn, kiadták utasításaikat a parancsnokoknak.

Várakozás, támadt. Aztán Dunneldeen jött be jelenteni, hogy oroszországi szemtanúk szerint a teljes, Föld körül keringő flottilla lángba borult, a tolnep hajók köré csoportosult és eltávozott. A hajók akkorára tágultak, hogy betöltötték az eget, aztán eltűntek. A rádiókapcsolat megszakadt.

Az egész csoport kitódult, Angus pedig a köpködő, meztelen és összeláncolt Schleimet kilőtte a Creeth-i rabszolgapiacra.[1] A küldöttek ezután visszamentek a konferenciaterembe.

Sir Robert azt hitte, ezzel vége. Az első sorban ült és zsörtölődött.

Dries Gloton mosolygott. Sir Roberthez sétált és egy vastag papírt húzott elő a zsebéből.

- A tisztelt lordok - szólt Dries az összegyűltekhez - tanúsítják azt a tényt, hogy nincs többé vita a Föld tulajdonjoga felett. A bolygó kormánya érintetlen. A király javulófélben van. A Föld itteni képviselője törvényes felhatalmazással rendelkezik, hogy a kormány nevében járjon el.

- A bolygó jogcíme vitathatatlan! - mondta győztes hangon. - Föld küldötte! Ezennel átnyújtom önnek a fizetési kötelezettségmulasztási felszólítást! Amennyiben a megbeszélés után, de legkésőbb egy héten belül, a jelzálogkölcsön elintézetlen vagy kifizetetlen marad, az a jelzálogjog érvényesítését vonja maga után a bolygóra, annak valamennyi vagyontárgyára és népeire.

A papírt Sir Robert ölébe ejtette. - Tekintse úgy, hogy törvényesen és megfelelő eljárással átvette!

Sir Robert ült és a papírra meredt.

Dries Gloton cápaszerű vigyorral Jonnie-ra mosolygott. - Nagyon köszönöm, hogy idehozta a megbízottat, hogy törvényesen adhassam át neki a papírt. Azon kívül, hogy területi igazgató vagyok, saját beszedési osztályom feladatait is ellátom.

A székéhez ment és felkapott egy lábnyi magas füzetcsomagot. Visszatért az emelvényre és az összegyűlt küldöttekhez szólt.

- Nagyrabecsült lordjaim - mondta Dries -, e konferencia elsőrendű feladatával, a Föld jogcímének tisztázásával, végeztünk. Tudom azonban, hogy mindannyiukat teljhatalommal ruházták fel, hogy államuk számára területeket vegyenek birtokba. A háborún kívül azonban vannak más eszközök is.

A lordok a vállukat vonogatták. A háború biztos módszer, mondta az egyik. Az emberek lelki egészsége a háborún múlik, mondta egy másik. Hogyan demonstrálná egy állam a hatalmát háború nélkül? kérdezte Browl. A Galaktikus Bank nehezen élné túl, ha nem adna háborús kölcsönöket, szellemeskedett Dom. Az uralkodók csak akkor válnak híressé, ha háborúznak, nevetett egy másik. Valamennyien derűsek voltak.

Jonnie irtózva hallgatta szavaikat. Megdöbbent a kormányok személytelen kegyetlenségén.

- Folytassa csak Excellenciád - kuncogott Fowljopan. - Mindannyian tudjuk, mit fog mondani.

Dries mosolygott és hozzáfogott a füzetek kiosztásához. - Íme, néhány brosúra, melyet aközben készítettem, mialatt az egyértelmű jogcímre vártam. Adatokat találnak benne többek között a tömegről, felszíni területről, időjárásról, tengerek számáról, hegymagasságokról, és találnak néhány festői képet is. Valóban, rendkívül szép bolygó. Néhány milliárd lakost egészen biztosan el tud tartani, feltéve, hogy képesek belélegezni a levegőt. Azonban önök közül nagyon sokak rendelkeznek levegő légkörű gyarmatokkal, melyek már most is túlzsúfoltak.

Befejezte a brosúrák kiosztását. A lordok a színes képeket kezdték tanulmányozni. - Önök rendelkeznek kezessel és hitelkerettel, és sokan készpénzzel is. Minimális létszámú zsoldoshadsereg kellene az elfoglalásához, mivel, mint tudják, a védelem meglehetősen elavult és minimális gyalogság tudna csak ellenállni támadás esetén. A jogcím átruházása az összes embert és vagyontárgyat magában foglalná.

- Ezért, ha megfontolnák még a dolgot, árverésre bocsátjuk a bolygót, amivel a bank érvényesíti jelzálogjogát és visszaszerzi tulajdonát a következő hét napon, hacsak nem születik megfelelő megegyezés az adósságok visszafizetéséről, ami igen valószínűtlen, mivel híján vannak bármilyen alkalmas készpénznek, kezesnek vagy hitelkeretnek. Köszönöm, lordjaim.

A lordok egymással csevegtek és a brosúrát nézegették. Mintha vakáción lettek volna. Nyilvánvaló volt, hogy még azok is itt maradnak, akik távoli univerzumokból érkeztek.

Jonnie azt mondta Dries Glotonnak: - Tehát csak a pénzről volt szó!

Dries elmosolyodott. - A leghalványabb ellenséges érzülettel sem vagyunk önök iránt. A bank az bank és az üzlet az üzlet. Az embernek állnia kell a kötelezettségeit. Ezt minden gyerek tudja.

A bankár Sir Roberthez fordult. - Szervezze meg a tárgyalásokat, amilyen hamar csak tudja, rendben? Aztán túlesünk rajta és kész.

Sir Robert és Jonnie kisétáltak a teremből.

6.

Nagy volt a nyüzsgés a medencében. Chong-won vezér kínai törzse nagyrészt kicserélődött azokra az észak-kínaiakra, akiket Jonnie küldött Oroszországból Edinburghbe.

A visszaérkező emberek mocskosak voltak és égettek. Néhányan annyira kimerültek, hogy még a repülőút nyugalma sem enyhített fáradtságukon. Örömmel futottak gyerekeikhez, felkapták, átölelték őket, s kérdéseikkel elárasztották a nagyobbakat. A kutyák megfeszítették pórázaikat és vidáman ugattak. Örömteli találkozás volt.

Jonnie örült, hogy sikerült lecserélni a mentőalakulatokat. Megállás nélkül dolgoztak és hamarosan már képtelenek lettek volna folytatni a munkát. Az ájulás határáig dolgoztak. Elnézve az apákat, ahogy vidáman fecsegtek gyermekeikkel, elnézve az anyákat, akik aggódva kérdezősködtek az etetésről és az alvásról, Jonnie a gőgös és pökhendi lordokra gondolt, és kormányaik lélektelenségére. Mit törődnek vele, mi történik ezekkel az emberekkel, és másokkal? Igen, az ilyen kormányok otthon talán eleget tesznek az igazságosság és a szociális ellátás igényeinek, de határaikon kívül megmaradnak hideg és kemény erőknek, melyek életeket és embereket törnek szét és dúlnak fel, lelkifurdalás nélkül.

Chong-won vezér szervezte az embereket. Azt mondta Jonnie-nak, miközben elrohant mellette, hogy mindenkit a régi bányavidék kupoláihoz visz, melyeket kitakarítottak: voltak szobák a föld alatt és működött a páncélkábel is.

Nos hát! Jonnie megszabadult az aláírási konferenciától. Dunneldeen átvehette a munkát.

Az irányítóban megkérdezte Dunneldeentől: - Hozott valami hírt ez a törzs Edinburghből?

Dunneldeen a fejét rázta.

Jonnie felmarkolt egy maszkot és pilótazubbonyt. - Akkor elmentem megkeresni Stormalongot!

Nem jutott messzebb a medence kijáratánál. Egyenesen Stormalongba ütközött.

- Hol voltál? - kiabálta Jonnie - Egyfolytában hívtalak!

Stormalong egy bunkerbe lökte, ahol nem hallgathatták ki őket. - Napok óta harcolok! Le se hunytam a szemem! - Ránézett. A szeme beesett volt és karikás: fehér sála összepiszkolódott, a zubbonyát verejték- és olajfoltok tarkították. Még lövés is érte a vállát.

- Megsebesültél - mondta Jonnie.

- Nem, nem, semmiség. Az egyik drawkin tiszt nem akarta megadni magát. Üldözőbe kellett vennem egy tengerészgyalogsági harci géppel. Képzeld csak el, fut felfelé egy hegyoldalon, Ben Lomond és én megpróbáljuk elkábítani, nem megölni, hanem csak elkábítani, és tudod mivel? Egy fedélzeti ágyúval! Aztán mikor földet értem és kiszálltam, rám lőtt, mivel csak színlelte, hogy elkábult, így el kellett kábítanom egy pisztollyal. Ó, legény, meleg helyzet volt!

- De mit csináltál? - kérdezte Jonnie, nem értve a történteket.

- Foglyokat kaptam el! Szökött gyalogosok és pilóták szóródtak szét a szingapúri bányavidéken, ki sebesülten, ki nem. Nem foglalkoztak azzal, hogy összeszedjék a sebesültjeiket. Dunneldeen legalább harminc ellenséges gépet lőtt le Edinburgh környékén és a katapultáló pilóták szétszóródtak a nyugati részen és a Felföldön. Én mondom neked, időbe telik összeszedni őket. Azt hiszik, megkínozzák, lespriccelik vírussal vagy megölik őket. És nem adják meg magukat könnyedén!

- Egyedül csináltad?

- Fél tucat bankőrrel. Franciák, Jonnie. Nem katonák. Valami páncéltermet őrizhettek, meg értéktárgyakat szállíthattak…

- Stormalong, az összes helyen volt rádió! Biztos bekapcsoltad a saját készülékedet is! Biztosan szóltak, hogy kereslek! - Jonnie még mindig nem értette az egészet.

- MacAdam az oka, Jonnie. Nem engedte, hogy válaszoljak. És akárkivel találkoztunk, MacAdam meghagyta neki, hogy nem szabad jelentenie, hogy látott bennünket. Mondtam neki, hogy aggódni fogsz. Azt felelte, nem, nem. Sajnálom, Jonnie.

Jonnie, nagy türelemmel, így szólt: - Kezdd az elején. Kézbesítetted a kis szürke emberekkel folytatott beszélgetés felvételét?

Stormalong egy lőszeres ládára rogyott. Meggyőződött róla, hogy senki sem látja és hallja őket. - Hajnal körül értem oda és egyenesen MacAdam hálószobájába mentem. Amikor meghallotta, hogy te küldtél, az egészet a vetítőbe vitte. Aztán hívta a németet, összeszedett hat bankőrt és egy kosárnyi Galaktikus-bankjegyet, és meghagyta az irodájában ülő lánynak, hogy semmilyen információt ne adjon ki, majd gépre szálltunk. Egyszerűen elrabolt!

Minden csatateret végigjártunk tisztek után kutatva. Volt egy listája a nemzetiségekről és mindegyikből akart néhányat. Jonnie, azok a francia őrök semmit sem segítenek! Végig nekem kellett harcolnom és repülnöm. Egy keveset azért tudtam pihenni. Valahányszor felszedtünk néhány tisztet… tudtad, hogy ő és a német kiválóan beszélnek psziklóul? Meglepődtem, hogy ilyen keményen tanultak… kifaggatták őket. Ilyenkor mindig tudtam néhány órát szundítani. Aztán beraktuk a foglyokat a fedélzetre, összekötözve… a bankőrök ott ültek fegyverrel… és aztán tovább, egy másik helyszínre.

- Mit kérdezett tőlük?

- Ó, nem tudom. Nem kínozta őket. Néha adott nekik egy marék Galaktikus-bankjegyet. Beszéltek.

Jonnie a bunkerbejáraton át a gépre nézett. Látta a bankőröket. Szürke egyenruhát viseltek. De nem foglyokat lökdöstek, hanem dobozokat pakoltak ki a gépből, néhány kínai pedig csillékre rakta, és sietve a medencébe vitte a rakományt. - Nem látok foglyokat - mondta Jonnie.

- Nos igen, visszaérkeztünk Luxemburgba, felvettünk néhány ládát, kerített még egypár bankőrt, ezúttal németeket, és elrepültünk a Viktória-bányavidékre. Ott egész jól kipihentem magam, mert rengeteg ideig beszélgetett azokkal a foglyokkal, akik velünk voltak. Aztán kiraktuk a foglyokat, eljöttünk és itt vagyunk. Ez történt.

Messze van ez attól, hogy kerek egész legyen, gondolta Jonnie. Meghagyta Stormalongnak, hogy egyen valamit és pihenjen ki magát, majd elindult megkeresni a bankárt.

Az alacsony és köpcös MacAdam fekete szakállát már ősz szálak tarkították. Mutogatott és noszogatta az embereket. Mikor meglátta Jonnie-t, hirtelen megállt és megszorongatta a kezét. Aztán megfordult és odahívott egy másik embert.

- Nem hiszem, hogy találkozott már von Roth báróval - mondta MacAdam -, a Földi Bank másik tagjával.

A német hatalmas termetű volt, olyan magas, mint Jonnie, de testesebb. Vörös arca nyers volt, de szívélyes. - Ach, örvendek! - bődült el, s azonnal lelkesen átölelte Jonnie-t.

MacAdam eltűnt a medencében, a német pedig felkapott egy nehéz dobozt és utána iramodott.

Jonnie tudta a németről, hogy tejtermékekkel és más élelmiszerekkel kereskedett, és ebből gazdagodott meg, de azt is tudta, hogy olyan család leszármazottja, amely állítólag évszázadokig kézben tartotta az európai banküzletet, még a pszikló invázió előtt. Kemény, de tehetséges ember benyomását keltette.

A tengerészgyalogsági harci gép utolsó csomagját gurították a bejárat felé. Jonnie nem tudta kitalálni, mire készülnek.

Odabent egy csapat kínai és néhány bankőr. Chong-won irányítása alatt hatalmas vízhatlan ponyvákat aggatott a pagodaeresz köré, hogy teljesen elrejtsék az indítóemelvényt. Néhány másik kínai kábeleket feszített ki, melyekre ponyvákat erősítettek, hogy befedjék a járdát a bunkertől a vezérlőpultig. Teljességgel eltakarták az emelvényt, hogy elfedjék a munkálatokat.

MacAdam Angusszal beszélgetett. Jonnie-ra mosolyogtak, mikor odament hozzájuk, de MacAdam sietősen így szólt: - Később, később.

Az összes csomag eltűnt a fedett bunkerekben. A kínai gyerekeknek és a kutyáknak nyomuk sem volt. Néhány kínai a medencét takarította. Néhány küldött kisétált és figyelte, mi történik a ponyvákkal, s aztán, némileg unatkozva s brosúrákat lapozgatva, odébbálltak.

Dunneldeen az irányítóteremben tevékenykedett. Elmondta Jonnie-nak, rábeszélte Stormalongot, hogy ő is olyanra vágassa a szakállát, mint “Sir Francis Drake”. - Nem, semmi újság Edinburghból, kivéve, hogy a most ott dolgozó észak-kínaiak jól vannak. Tudta Jonnie, hogy ők sokkal magasabbak? Ó, igen, és Ker, valamint két bankőr fegyverekkel vigyáznak az ötven új fogolyra a Viktória-bányavidéken.

Jonnie felpillantott az égboltra. Ha a legrosszabb után még rosszabb jön, lépnie kell, még akkor is, ha ez a végzetet jelenti.

A szobájába ment, hogy kevésbé feltűnő ruhát húzzon. Néhány rövid napjuk volt. Az idő annál gyorsabban múlott, minél nagyobb szükség volt rá.

A végső összecsapás, az utolsó csata túlságosan közel volt hozzájuk.

7.

Elérkezett a bankkal való találkozó sorsdöntő pillanata.

Öt nap telt el.

Jonnie egyedül üldögélt a kis tárgyalóteremben. Arra várt, hogy a többiek megérkezzenek.

Szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy ez a csata keményebb lesz, mint amit valaha is vívott.

Jonnie képtelen volt egy helyben ülni, míg MacAdam és von Roth báró elkészültek.

Rengeteget dolgoztak. Öt napon és éjszakán keresztül visszhangzott a teleportáció zaja a medencében. Különféle dolgok érkeztek és indultak, de minden mozgást elrejtettek a ponyvák.

Nem is beszéltek, nehogy meghallják őket. Csak annyi hallatszott, hogy “Motorok ki!”, ..Nem jön gép!”, “Vigyázz!” és “Tűz!” Valahányszor bárki, különösen ha a küldöttek vagy a kis szürke emberek megközelítették a ponyvákat vagy a bunkerhez vezető lefüggönyözött folyosót, a szigorú bankőrök határozott mozdulattal feltartóztatták őket. Jonnie csak annyit hallott MacAdamtől, hogy “Később. Később!” Még Angus sem beszélt semmiről.

Úgy becsülte, ez néhány napig biztosan el fog tartani. Mr. Csung elmondta Jonnie-nak, a pénzügyi és banki tárgyalások rendkívül kényes dolgok. Hozzátett még valamit, ami megragadt Jonnie fejében: “A pénz és az arany a legnagyobb hatalom az emberi lélek felett.”

A MacAdam megérkezése utáni napon a hajnal Jonnie-t már a levegőben találta. Hallott egy egyetemről, amely egy Salisbury nevű régi város romjaitól nem messze, Karibától körülbelül százhetvenöt mérföldre, délkeletre volt található. Megpróbálta rávenni Sir Robertet, hogy tartson vele, de a vén skót a rádión csüngött, és tette, amit Edinburghért tehetett. Jonnie az öreg helyett néhány kínai katonát vitt magával, hogy elijesszék az oroszlánokat és elefántokat, ha azok netán túl közel merészkednének.

Az egyetem romokban állt, de a könyvtár felismerhető maradt, mivel a teteje és falai még álltak. Miután sátrat vert a romok között, Jonnie összeragadt katalóguscédulákat bontott szét, és sikerült is megtalálnia, amit keresett. Gazdag könyvtárnak számíthatott egykoron. Sok volt a közgazdasággal foglalkozó kötet, valószínűleg azért, mert a viszonylag új nemzet kemény küzdelmet folytathatott a gazdasági fellendülésért. Angol nyelvű könyvek voltak, s jól bemutatták a közgazdaságtan és bankgazdálkodás történetét.

Mr. Csungnak teljesen igaza volt! Ez egy nagyon kifinomult területe lehetett az ősi, földi életnek. És ha valaki tévedett, mint egy Keynes nevű dilis, akire mindenki dühös volt, akkor valóban minden a feje tetejére állt. Jonnie azt találta a könyvekben, hogy az állam az emberekért van. Gyanította korábban, hogy ennek így kell lennie. Minden egyén dolgozott és dolgokat állított elő, amit más dolgokra cserélt. Mindezt könnyebb pénzzel lebonyolítani, de a pénzzel manipulálni is lehet. A kinkók nagyszerű és türelmes tanárok voltak, és Jonnie tudta, hogyan kell tanulni. Az esze olyan gyorsan szívta magába a dolgokat, mint a szivacs.

Az öt nap közül négyet a könyvek között töltött, az orra telement porral, miközben a kínai őrök el-elriasztották a fekete mamba kígyókat és az afrikai bölényeket.

A tárgyalóteremben ülve, amíg a többiekre várakozott. elégedettséggel töltötte el, hogy, noha nem volt szakértő, legalább már kapisgál valamit abból, mire is megy ki a játék.

Sir Robert jött be, zsörtölődve és ingerülten. A Jonnie-val szemközti ülést foglalta el. Habár a kis szürke emberek jelezték, hogy a tárgyalás Sir Robert és köztük zajlik, Skócia Hadvezére tudta, hogy harci bárddal és fejszével itt nem jut semmire, és azt is tudta, hogy most minden a szakértőkön múlik. Edinburgh miatt aggódott. Élelmiszert és vizet juttattak le a különböző menhelyekre a vékony tömlőkön keresztül, de a kőzet még mindig beomlott az alagútásás során. Most már napok óta használták a hatalmas alagútzsalukat. Az egyetlen reménye az volt, hogy ezúttal nem történt omlás.

Dries Gloton és Lord Voraz jött be. A terem közepén egy négyszemélyes asztalt állítottak fel, melynek az egyik oldalán foglaltak helyet. Elegáns szürke ruhát viseltek. Papírokat és aktatáskákat cipeltek magukkal. Pontosan úgy néztek ki, mint az éhes cápák.

Sem Jonnie, sem Sir Robert nem nyugtázta megérkezésüket.

- Nem túl kedélyesek ma reggel - mondta Lord Voraz.

- Mi kardforgatók vagyunk - mondta Sir Robert. - Nem sok dolgunk van a templombéli pénzváltó kufárokkal.

Meghallva Sir Robert ideges dialektusát, mindkét kis szürke ember a tolmácsgépét kezdte kapcsolgatni.

- Amikor beléptem ide - mondta Dries Gloton -, vagy félszáz fehér zubbonyos, vörös nadrágos katonát vettem észre szanaszét a lövészárkokban.

- Díszőrség - mondta Sir Robert.

- Válogatott fegyvereik vannak - mondta Dries. - Az egyik óriás termetű fickót inkább nézném útonállónak, mint a díszőrség parancsnokának.

- Nem szeretném, ha Ivan őrnagy hallaná, amit mond - mondta Sir Robert.

- Tisztában van azzal - kérdezte Dries Gloton -, hogyha megölnék a küldötteket és bennünket, a nemzetük törvényen kívülivé válna? Mindenki tudja, hol vagyunk. Egy tucat flotta repülne ide, hogy porig rombolják magukat.

- Inkább harcolunk a flották ellen, mint hogy papírfecnikkel aprítsanak miszlikbe - mondta, az aktáik felé mutogatva, Sir Robert. - Az oroszok nem veszélyesek, ha igazat mondanak nekik és jól viselkednek velük. Tudjuk, hogy ez a ravaszkodás és agyafúrtság csatája. De ez akkor is csak egy véres csata!

Lord Voraz Jonnie-hoz fordult. - Miért kezelnek bennünket ilyen ellenséges módon, Sir Lord Jonnie? Biztosítom önt, hogy a legbarátibb érzéseket tápláljuk ön iránt. Rendkívül csodáljuk önt. Higgyen nekünk. - Őszintének tűnt és alighanem az is volt.

- De a bank az bank - mondta Jonnie. - És az üzlet az üzlet. Nem igaz?

- Természetesen! - mondta Lord Voraz. - Néha azonban a személyes tisztelet is közrejátszik. Ebben az esetben ez feltétlenül így áll. Az utóbbi néhány napban jó párszor igyekeztem megtalálni önt. Sajnálatos, hogy nem tudtunk beszélgetni ez előtt a találkozó előtt. Mi tulajdonképpen az ön személyes jó barátai vagyunk.

- Ezt hogy érti? - kérdezte Jonnie hűvösen.

Egy medve vagy egy elefánt is visszahőkölt volna Jonnie kérdésére, de nem így Lord Voraz. - Tisztában van vele, hogy ha eladnak egy bolygót, vele együtt az összes embert és technikát is eladják? Ön és a közvetlen munkatársai, valamint az önök által kifejlesztett dolgok mentesülnek ez alól.

- Milyen nagylelkű - válaszolta Jonnie hideg gúnnyal.

- Mivel nem volt lehetőségünk beszélgetni és a többiek, úgy tűnik, késnek - mondta Lord Voraz -, most mondok el önnek valamit. Kidolgoztunk egy ajánlatot. Létrehozunk egy műszaki osztályt a Galaktikus Banknál, amelynek ön lesz a vezetője. Felépítünk egy szép gyárat Snautchban, tudja, ez a rendszer fővárosa, mindennel ellátjuk, amire csak szüksége van és élete végéig szóló szerződést kötünk önnel. Ha túl alacsonynak tűnik az összeg amit már ajánlottam, tárgyalhatunk róla. Nem szenvedne pénzhiányban.

- És a pénz az minden? - kérdezte metsző gúnnyal Jonnie.

Mindkét bankár megdöbbent Jonnie kérdésén. - Igen, az! - kiáltotta Lord Voraz. - Mindennek van ára! Bármit meg lehet venni.

- Olyasmit is, mint tisztesség és hűség? - kérdezte Jonnie.

- Fiatalember - mondta ridegen lord Voraz -, ön rendkívül tehetséges és biztos vagyok benne, hogy sok más kitűnő tulajdonsága is van, de néhány alapvető dolog kimaradt a neveltetéséből!

- Én nem beszélnék így vele - figyelmeztette Sir Robert.

- Sajnálom - mondta Lord Voraz. - Bocsásson meg. Miközben azon fáradoztam, hogy segítsek, elragadtattam magam.

- Így már jobb - dörmögte Sir Robert és elengedte a csatabárdját.

- Tudja - kezdte lord Voraz -, az egyik vállalat egy tudóst szándékozik alkalmazni. Amit kifejleszt, az a vállalaté. Egy tudósra nézve katasztrofális, ha egyedül próbálja meg kézben tartani a fejlesztéseit és intézni az ügyeit. Ebben az összes vállalat és az összes bank és természetesen az összes kormány egyetért. Egy tudósnak az a dolga, hogy csendben felvegye a fizetését, átadja a szabadalmait a vállalatnak és folytassa a munkát. Ez így szerveződött meg. Nos, ha bármit másképpen próbálna meg elvégezni, az egész életét bíróságok előtt töltené.

- Tehát a varga által készített cipő az övé - mondta Jonnie -, de a tudós fejlesztése a vállalaté vagy az államé. Értem. Sima ügy.

Lord Voraz elsiklott a gúnyos hang felett. Vagy talán nem vette észre.

- Nagyon örülök, hogy érti. A pénz minden, másrészről minden dolog, és maga a tehetség is eladó. Ez a banküzlet szíve-lelke, az üzlet sarokköve. Alapelv.

- Azt hittem, a profitcsinálás az - mondta Jonnie.

- Ó, az is, az is - mondta Lord Voraz. - Mindaddig, amíg tisztességes profit. De higgye el nekem, a szíve-lelke…

- Örülök, hogy megtudhattam - mondta Jonnie -, hogy a banknak és az üzletnek szíve és lelke is van. Ez idáig nem sikerült ezt észrevennem.

- Ó, barátom - mondta lord Voraz. - Ön gúnyolódik.

- Ami tisztességes embereket tönkretesz, annak nincsen szíve és lelke - mondta Jonnie. - Ez vonatkozik a bankokra, az üzletre és a kormányokra. Ezek a szempontok csak akkor létezhetnek, ha az emberekért vannak. Ha a közönséges halandó igényeit és szükségleteit szolgálják!

Lord Voraz fürkészően nézett rá. Egy pillanatig gondolkodott. Volt abban valami, amit Sir Lord Jonnie mondott… Feladta. Bankár volt.

- Ön valóban - folytatta Lord Voraz - különleges fiatalember. Talán ha elég idős lesz ahhoz, hogy megértse a világ folyását…

Sir Robert csak MacAdam és von Roth báró megérkezésének köszönhetően tudta türtőztetni indulatát.

- Ki a különleges fiatalember? - kérdezte von Roth báró. - Jonnie? Hát ő tényleg az. Hál’ istennek! Látom, maguk ketten korán érkeztek - bökött Driesra és Lord Vorazra, - Sohasem láttam még senkit, aki ilyen buzgón próbálná behajtani a kintlevőségét! Kezdhetjük?

1.

Andrew MacAdam és von Roth báró a papírkötegeket és az aktatáskáikat maguk mellé téve a földre, röviden kezet fogtak Dries Glotonnal és lord Vorazzal, majd leültek.

Jonnie a szemét meresztette. MacAdam és a báró is szürke öltönyt viseltek! Drága gyapjúszövetből készült, a szövetszálak szinte ragyogtak, de azért mégiscsak szürke öltöny volt mindkettő!

Egy darabig mind a négyen csak ültek az asztal mellett és egymást nézték. Jonnie-nak néhány szürke farkas jutott az eszébe, melyeket egykor látott, ólálkodó, vigyázó szemű, hegyes fogú vadállatok, amelyek egymást méregették, mielőtt acsarkodva, karmolva egymásnak estek az életre-halálra menő küzdelemben.

És ez a küzdelem életre-halálra ment, mert ha MacAdam és a báró veszítenek, az a bolygó népének és mindannak a végét jelentené, ami kedves volt számukra. A leghalványabb elképzelése sem volt arról, hogy hol járt MacAdam és a báró. Bizonytalan érzéssel hallotta, ahogy MacAdam elsüti a csata első lövését.

- Biztosak benne, uraim - kérdezte MacAdam -, hogy nem tudnának még egy kis időt adni? Mondjuk egy hónapot?

Driesnak kivillant kettős fogsora, ahogy ajkát hátrahúzta.

- Lehetetlen! Az utolsó pillanatig vártunk. Nem lehet tovább hosszabbítani.

- Nagyon rossz idők járnak - mondta a báró. - Mindenhol gazdasági visszaesés van.

- Tudjuk - mondta Lord Voraz. - Ezt nem hozhatják fel mentségként. Ha képtelenek kifizetni jogos tartozásaikat és rendezni a kötelezettségeiket, akkor ezt már napokkal előbb is közölhették volna, hogy megkíméljenek minket a várakozástól. El nem tudom képzelni, mivel foglalkoztak ez idáig.

- A hajók legénységeinek itt maradt tagjait kérdezgettem - mondta MacAdam. - Elég nehéz volt tisztet találni minden támadó fajból.

- Ők pedig elmondták, hogy gazdasági visszaesés van - szólt Dries. - Akár alá is írhatnák ezt a bolygóátruházási nyilatkozatot és máris túlesnénk rajta. - Sir Robert elé lökött egy űrlapot, akinek esélye sem volt rá, hogy elkapja.

MacAdam visszalökte az űrlapot az asztalra és hagyta, hogy a földre essen. - Megtudtam, hogy ezek a legénységi tagok nem akarnak hazamenni. Tulajdonképpen erőszakkal toborozták őket a szolgálatra. Néhányan úgy érzik, hogy hazatérésük után forradalmakban és polgárháborúkban kellene részt venniük, és nem akartak saját népükre tüzet nyitni. Néhányan úgy gondolják, ha hazamennének, elbocsátanák őket és a munkanélküliek bandáihoz kellene verődniük, akik éheznek és olykor zavargást keltenek számos főváros utcáin.

- Ez nem újdonság - mondta Lord Voraz. Az elmúlt egy évben mindenütt nyugtalanság volt. Azért terveznek az itteni küldöttek külföldi hódító háborúkat, hogy elvonják az emberek figyelmét minderről. Megkérdezhetett volna engem. Elmondtam volna.

- Ez semmin sem változtat - mondta Dries. - Azt tanácsolom önöknek, hogy engedelmesen adják meg magukat. Mert az itt jelen lévő küldöttek semmit sem szeretnének jobban, mint megvenni ezt a bolygót és katonai expedícióval kicsavarni az önök kezéből. Az a flotta, amely odafent volt, csak játék ahhoz képest, amit magukra küldenének. Tehát ha csak…

A báró szinte átdöfte a tekintetével. Így szólt: - Miután az összes helyben hozzáférhető adatot összegyűjtöttük, személyesen akartunk meggyőződni erről.

Jonnie felélénkült. Aha, hát ez volt az a sok indítás. Ezek ketten minden helyet végigjártak! Észrevette, hogy az állkapcsukon a légzőmaszkok halvány nyomot hagytak. Vajon mást is csináltak az utazgatáson kívül?

- Gazdasági káosz van! - mondta a báró. - Amikor a Csillagközi Bányatársaság beszüntette a fémszállítást, a hiány felhajtotta az árakat. A gyárak bezártak. Az emberek állástalanok lettek és lázonganak. A kormányok, hogy eltereljék a figyelmüket, népszerűtlen háborúkat terveznek. A fegyverkészítéshez szükséges fémért még a polgárok járműveit is lefoglalják, a háziasszonyok lábasait is elveszik.

Dries vállat vont. - Ez nem újdonság és teljesen eltér a rendezetlen mérleg tárgyától. Aláírja-e a Föld küldötte ezt vagy folyamodjunk… - Hagyta, hogy a fenyegetés fennakadjon.

A levegő egy pillanatra tele lett feszültséggel.

A báró sápadtszürke tekintete Dries Glotonba fúródott. - Nagy bajba keveredett Excellenciád.

A területi igazgató vállat vont. - A bank belső szempontjai nem érintik az önök fizetési kötelezettségét.

Von Roth báró Sir Roberthez fordult. - Őexcellenciája kötelezettséget vállalt saját bankfiókja felé a Batafor-rendszerben található Torthut és Tun pszikló bolygók magas rangú vezetőinek nyújtott néhány rendkívül esztelen személyi kölcsönnel és néhány, még nagyobb személyi kölcsönnel kapcsolatban, melyeket négy, közeli csillagrendszerben található tizenhat pszikló tulajdonú bolygó pszikló kormányzójának nyújtott. Ezeket a kölcsönöket a Psziklón álló ingatlanokkal fedezték.

- Honnan tudta meg? - csattant fel Dries. - Ez bizalmas banki információ!

- Egy rosszkedvű alkalmazottjuktól, akit lapátra tettek - felelte a báró. - A Psziklón lévő ingatlanok füstté váltak, az adósok pedig halottak. Esztelen banki kockázat. A psziklók híresek voltak a rosszhiszeműségükről.

- A betétesek nyomást tudnának gyakorolni a bankra - mondta Voraz, területi igazgatóját védve -, de ez nem változtat az önök kölcsön…

- Valóban, nyomást tudnának gyakorolni - mondta a báró. - A Galaktikus Bank alapvető profitjövedelme a pszikló bolygók pénzátutalásaiból származott. Nem kölcsönökből, hanem a bank által a pénzkezelésre felszámított magas százalékokból. És most, hogy ezeknek a bolygókormányzósági átutalásoknak befellegzett, el kell bocsátaniuk a személyzetet és be kell csukniuk. A területi bankfiók a Baloron, ahol az ön irodája is található, szinte mindenkit kirúgott.

- Sir Robert, hát ezért - folytatta a báró - gyakorolnak nyomást önre. Dries kitalálta, hogy az egyetlen út a csőd elkerülésére az, ha visszaszerzik a Földet. Ez az egyetlen bolygó az összes univerzumban, amely miatt az Csillagközi Bányatársaságnak tartozása volt. Azt hitte, ha el tudja árverezni ezt a bolygót, akár némi készpénzért is, megmenekülhet a teljes fizetésképtelenségtől.

- Attól, hogy más háza roskadozik - mondta Dries -, még nem áll meg a sajátjuk! Jobban teszik, ha átíratják vagy magukra dől! - A múlt évi zavar feltálalása ingerültté tette. - Fizessenek és fizessenek most! Felkapta az űrlapot és megrázta Sir Robert orra előtt. Úgy ropogott, mint egy géppuska.

MacAdam átnyúlt és Dries karját szelíden visszanyomta az asztalra. - Erre később visszatérünk.

A kis szürke ember remegett. Nem emlékezett rá, hogy valaha ennyire kihozták volna a sodrából. Rettenetes év volt. Mire készülnek ezek az alakok? Ha nincs pénzük, az időt húzzák? Hátradőlt. Nem érdekes. A végén ugyanaz lesz. Hiába beszélnek mellé.

- Most pedig nézzük meg a fő bankot a Gredidesben - mondta a báró. - Odamentünk, pontosan az Első Univerzumba. Snautchot, a fővárost szétrombolta a teleportáló visszacsapódása, akárcsak a másik két szelahi bolygó fővárosát. A banképületek felső szintjei súlyosan megrongálódtak.

- Újjá lehet építeni - mondta Lord Voraz.

- A robbanások lelökték a hatalmas Galaktikus Banktáblákat, amelyeket mindegyik fővárosban bárhonnan látni lehetett, és még most is ott lógnak megtépázva.

- A táblákat újra fel lehet akasztani - mondta közömbösen Lord Voraz.

- De egy teljes évig - a báró úgy hatolt előre, mint egy bányafúrógép - nem tették meg! Mindhárom szelahi bolygó sorsa a banktól függött. Ezek a bankok millió és millió ember életét befolyásolták. Amikor elvesztették a teleportációt, már képtelenek voltak elérni a többi tizenöt univerzumot, űrutazás ide vagy oda. Több millió szelahi vesztegel a fiókbankokban szerte az univerzumokban, amely bankok ugyanúgy le vannak égve, mint Excellenciádé, akiket nem tudnak hazahozni. A családok és a rokonok már nem hiszik, hogy valaha is viszontlátják apáikat, bátyjaikat vagy fiaikat. A bankjaik kapuja előtt csőcselékek lázonganak. Nagyon hangosak és vért akarnak!

Lord Voraz vállat vont. - Erős bankőreink vannak.

- És miből fizet nekik? - kérdezte a báró. - Az önök banki jövedelme nem kölcsönökből származott, hanem a pszikló pénzátutalásokból. Abban a pillanatban, hogy a Pszikló és a Csillagközi Bányatársaság felrobbant, nem áramlott több pénz. Kezdtek pénztelenné válni, hozzáláttak az alkalmazottak elbocsátásához. - Driestól tudja, hogy számos fiókbankjukat be kellett zárni.

- Gazdasági nehézségeink voltak korábban is - mondta Lord Voraz.

A báró közelebb hajolt hozzá. - De nem olyan súlyosak, mint ez a mostani, Lord Voraz. A psziklókat mindenhol szívből gyűlölték. Amikor az önök Lord Loongerje, akinek a képe a bankjegyüket díszíti, néhány százezer évvel ezelőtt megegyezett a psziklókkal, hogy az összes pénzügyeiket kezelik, visszautasította, hogy egyetlen pszikló is a bank igazgatótanácsába kerüljön.

- Rosszat tett volna a bank hírnevének - mondta Lord Voraz. - Érthető lépés. Az emberek azt állították volna, hogy ez pszikló bank.

- Á, igen - mondta a báró. - Viszont a psziklók, éppen ezért, ragaszkodtak hozzá, hogy akkortól kezdve a Pszikló páncéltermeiben tárolják a bank tartalékait. Melyek megsemmisültek!

Lord Voraznak egy pillanatra lecsukódott a szemhéja. Kezét végighúzta az arcán. Aztán magához tért. - Így igaz. Ez még mindig nem változtat azon a tényen, hogy önök adósok.

- Dehogynem! - mondta a báró. - Önök fizetésképtelenek. És ha nem találnak gyorsan vagyont, ami kisegítse önöket, csődbe fognak jutni!

- Rendben van! - mondta Lord Voraz. - De mindez csak azt támasztja alá, hogy vissza kell szereznünk ezt a bolygót!

- Ez a bolygó nem menti meg magukat - mondta MacAdam.

- Miért nem kaparintanak meg néhány régi pszikló bányabolygót vagy kormányzóságot? - kérdezte a báró. - Vagy kétszázezer van belőlük szanaszét.

- Ó, na végre - mondta Lord Voraz. Egy dolog lerontani a hitelünket és rájönni a problémáinkra, de teljesen más dolog olyasmit sugallni, hogy a bank olyan kalózfoglalásban vegyen részt, amire nincs jogcíme.

- Hát nem értik? - mondta döbbenten Dries. - Azokat a bolygókat szabályosan kifizették. Egyszerűen nem vehetünk részt rablásban!

- A bolygók jogcíme vitatható lenne! - mondta Lord Voraz. - A bank háborúkat zúdítana magára. A bank nem katonai szervezet! Akárki, aki azokra a bolygókra tenné a lábát, bíróságon végezné. Nincs rá jogcím! Meg kell mondanom, nagyot keveset tudnak a nemzetek együttélését szabályozó intergalaktikus jogról!

- Ó - mondta MacAdam -, azt hiszem, valamit azért mi is tudunk. Olvasta ön valaha a Csillagközi Bányatársaság eredeti, pszikló nyelvű Birodalmi Királyi Alapítólevelét?

- Kimerítő részletességgel! - felelte Lord Voraz. - Nem lehet olyan vállalattal üzletet kötni, amely nem nyújtja be az alapító okiratát. Háromszázkétezer-kilencszázhatvanegy évvel ezelőtt alapította a pszikló Dith király. Nos, a Csillagközi Bányák minden központi épületében ki van, illetve volt, függesztve a falra egy példánya. Törvény írta elő, olvastam…

A báró az asztalra dobott egy példányt. - Olvassa el az apró betűs részt. - Megfordította a lapot, hogy Voraz el tudja olvasni, habár Voraz nem fárasztotta vele magát, mivel szinte kívülről tudta.

- Nézze ezt a paragrafust - mondta a báró. - 109.: “Az igazgató vagy igazgatók távollétében a nevezett Csillagközi Bányatársaság tulajdonában lévő bolygó vezetője jogosult döntést hozni és döntései kötelező érvényűek.”

Lord Voraz vállat vont. - Természetesen. Akkoriban csak egyetlen másik bolygójuk volt, amelyiknek a vezetője a királyi herceg volt. Az igazgatókat annak idején nem lehetett üzlettel zargatni. Nem értem…

- De ez egy érvényes paragrafus - mondta a báró.

- Helyes, helyes - mondta Lord Voraz. - De önök csak az időt…

- Most nézze a következő paragrafust - mondta a báró. - 110.: “Ha a vállalat szükséghelyzetbe kerül és/vagy veszély fenyegeti, és különösen katasztrófa idején, a bolygó vezetője áruba bocsáthatja a bolygó vagyonát.” Vegye észre, hogy nincs további szűkítés vagy minősítés.

- Miért kellene hogy legyen? - kérdezte Lord Voraz. - Ugyanaz a királyi herceg volt. Különben nem vállalt volna munkát az otthonától távol. Attól félt, hogy elvágják a kommunikációt vagy palotaforradalom történik. Ott is hagyhatták volna egy marék vállalati váltóval. Sco herceg volt az.

- De azzal egyetért - kérdezte a báró -, hogy ezek érvényes paragrafusok?

- Mikor tudom végre visszaszerezni ezt a bolygót? - kérdezte kimerülten Dries. - Abban az alapítólevélben semmi se engedélyezi, hogy kibújjanak negyventrillió kredit megfizetése alól!

Lord Voraz kijavította: - Negyventrillió-kilencszázhatvan-milliárd-kettőszáztizenhétmillió-hatszázötezer-kettőszáztizenhat galaktikus kredit.

- Tehát semmi pontatlanság sincs ebben a királyi alapítólevélben - makacskodott a báró.

- Természetesen semmi! - mondta Lord Voraz.

Von Roth báró és Andrew MacAdam egymásra néztek és összenevettek, a másik kettő elképedésére.

MacAdam lenyúlt a széke melletti papírok közé és előhúzott egy vaskos köteg dokumentumot. - Teljesen szabályosan aláírták és tanúsították tizenegy hónappal a Pszikló bolygó elpusztítása után. - Ledobta az iratköteget, ami akkorát puffant, mint egy ágyúlövés.

Számtalan domború pecsét, hatalmas hivatalos vörös szalagok, skarlát- és aranyszínű korongok virítottak rajta. A Terl-féle szerződés volt az!

A Csillagközi Bányatársaság teljes egészét, az összes felszerelését, állóeszközeit, bolygóit és számláit adták el benne.

MacAdam egy másik dokumentumot is a tetejére pottyantott. - Íme, a vállalat utolsó bolygóigazgatójának tanúsítása arról, hogy ez egy valódi és érvényes szerződés és ő maga is érvényesítette az adásvételt. Alig néhány napja írta alá.

Egy másik papírt is a halomra hajított. - És íme, a nyugta, amin az áll: “Kiegyenlítve”.

Dries és Voraz tátott szájjal bámultak. Még sohasem döbbentek meg ennyire eddigi életük során. Másodpercek teltek el némán.

Aztán egyenként kézbe vették az iratokat, és hosszú percekig bámulták őket. Hézagokat kerestek a szerződés szövegében.

Végül Lord Voraz így szólt megilletődve: - Rendben, érvényes. Azt is látom, hogy e bolygó törvényes kormánya átruházta a vagyont a Földi Bankra, bizonyos kölcsönök miatt. Egészen szabályos. Bármelyik bíróság előtt megállja a helyét.

De Dries megrázta a fejét. - Ahhoz, hogy törvényes legyen és hogy hasznát vegyék a visszaszerzés elkerülése végett, jegyzékbe kellene vétetni és beiktatni a Törvényesség Csarnokában a Snautchon!

- Ó, de hiszen ez már megtörtént - mondta mézesmázosan a báró. - És előhúzta a zsebéből a Törvényesség Csarnoka nyomtatványát és az asztalra dobta. - Szabályosan jegyzékbe vették éppen három nappal ezelőtt! Tulajdonképpen ez volt az első dolgom, miután a csőcselékkel végeztem!

Dries túljutott a megrökönyödésen. - Lehet, hogy ez bolygókat és felszerelést juttat önöknek. Talán még biztosítékot is ad, amire pénzt kölcsönözhetnek. A banknak azonban időbe telik, amíg a kölcsönt folyósítja. És kifizetetlen kölcsönre nem adnánk újabb hitelt. A dokumentum egyszerűen azt bizonyítja, hogy most már valóban önöké a tartozás. Azonnal készpénzt kell követelnem…

- Erre később visszatérünk - mondta a báró. - Lord Voraz, ön szerint mennyit ér a Galaktikus Bank? Tudja, követelések és tartozások a legfrissebb mérleg szerint!

Voraz dühbe gurult. - Semmiféle kötelezettségünk sincs arra nézve, hogy bemutassuk a mérlegünket! Különösen nem, amikor éppen az adósságot hajtjuk be az adóstól!

- Van önnél példány a két héttel ezelőtti mérlegről - mondta a báró.

Voraz szinte fulladozott. - Felforgatta talán a kosaramat?

- Ach, gott. dehogy - mondta a báró. - Semmi okom rá. Hallottam, hogy van önnél egy példány. Mindenesetre itt egy aktuális példány a könyvelőirodájuktól. - Előhúzta a roppant méretű, sűrűn szedett, nyomtatott példányt az irathalomból és az asztalra dobta. - Beleszámítva az összes birtokolt épületet, ingatlant és a behajtandó számlákat, és levonva a tartozásszámlákat, befizetendő adókat és mindent, úgy tűnik, durván egyezertrillió kredit.

- Nem volt joguk, hogy ezt kiadják - mondta Voraz. - De elismerem, hogy így van. Durván egyezertrillió.

- Feltéve, hogy eltekintünk attól a ténytől, hogy önök nemsokára csődbe jutnak - mondta MacAdam.

- A bank kiegyenlítené a tartozást! - csattant fel Dries.

- Ha el tudnának jutni a többi univerzumban lévő fiókokhoz, ami nem lehetséges - mondta MacAdam.

A báró széles mozdulattal legyintett. - De mi nagyvonalú kedvünkben vagyunk, nem igaz. Andrew? - Jonnie-ra mosolygott. - Nem igaz?

Jonnie a jelenetre szegezte a tekintetét. Mintha bikaviadalt nézne.

- Két barátunk - mondta MacAdam, a kis szürke emberekre mutatva - nem tűnik valami nagyvonalúnak.

- De mi bőkezűek leszünk - mondta a báró. - Voraz, önnek iszonyúan kell valaki, aki kihúzza a csávából. Önnek konkrét vagyonra van szüksége. Enélkül lehúzhatja a redőnyt. Így van?

Voraz hosszan rámeredt. Aztán leeresztette a fejét. - Igaz.

MacAdam így folytatta: - Hát mi hajlandóak vagyunk önt kisegíteni. Így van, Jonnie?

Jonnie megvonta a vállát. Folytassák csak. A harc még nem ért véget.

Voraz MacAdamről nagyon óvatosan a báróra emelte a tekintetét.

A báró így szólt: - Tehát a Földi Bank felajánlja, hogy megvásárolja a Galaktikus Bank kétharmad részét.

- Micsoda? - kiáltott fel Voraz. - Önök ellenőriznék az egész Galaktikus Bank hatalmas birodalmát? - Egy pillanatig elgondolkodott rajta. - És miből?

A báró mosolygott. - Kétharmad ezertrillió kredit értékű bolygókkal fogjuk megvásárolni. - Még egy lapot vett elő a mellette lévő halomból. - További felértékeléstől függően, egy bolygó minimálisan hatvantrillió kreditet ér.

Voraz így szólt: - Őszintén szólva a legtöbb jóval többet ér.

A báró tovább folytatta: - Lennének tehát vagyontárgyai. A pénze mögött lennének tartalékok, melyek most nem léteznek. A psziklók sosem engedték, hogy bolygóik legyenek, hát most lehetnének. Odaadjuk tizenegy bolygónkat, melyek értéke egyenként hatvantrillió kredit, a Galaktikus Bank kétharmados tulajdonjogáért, beleértve annak összes vagyonát, adósságát, mindenét.

Lord Voraz tétovázott. Nem mondott igent.

MacAdam könnyedén hátradőlt. - És mi a 199 989 bolygót és minden vállalati vagyont társaságként fogjuk kezelni, a Galaktikus Bank együttműködésével. Ezzel visszakapják a pénzátutalásból származó profitot. Bérbe adhatják a bányászati jogokat. Így biztosan megmenekül a bankjuk!

- Várjon - mondta Lord Voraz. - Azt hitték, el fogja utasítani az ajánlatot. - Őszinte leszek önökhöz. Önök a listájukat az Intergalaktikus Koordinátaindító Táblázatból vették. Ez nem tartalmazza a tartalék bányabolygókat. A kormányzat az összes bolygót, amit csak lehetett, igyekezett a Társaságra ruházni, hogy kivéreztesse a vállalatot. Létezett egy birodalmi rendelet, mely szerint a Csillagközi Bányatársaságnak öt bolygót kellett birtokolnia minden egyes aktívan bányászott bolygó után. Van egy lista további egymillió bolygóról, a Törvényesség Csarnokában jegyzékbe véve, koordinátáikkal együtt, melyeket nem aknázott ki a Társaság. Tartok tőle, hogy Dries sosem adta oda önöknek a bolygóról szóló tényleges szerződést. Önök végig egyes számban beszélnek róla. Benne van a rendszer további kilenc bolygója és az összes hold, amelyeket csak érintőlegesen említettek meg, mert értéktelennek ítélték őket. Szerepelnek még napok, ködök és csillaghalmazok. Nyilvánvalóan iszonyú sok olyan társasági vagyon van, amiről önök nem tudnak. Ránk bízzák, hogy ezt kinyomozzuk és ezt is a bank által kezelt alapba helyezzük?

MacAdam elmosolyodott. - Megfelelőnek tűnik a számodra, báró? Találsz benne kivetnivalót, Jonnie?

Jonnie gondolkodott rajta. Volt itt valami más, ami felett nyilvánvalóan elsiklottak, de semmi rosszat nem látott a Földi Bank lépéseiben.

MacAdam lord Voraz felé nyújtotta a kezét, és így szólt: - Egyetértünk.

Voraz hatásosan érvelt. A kéz felé nyúlt, majd visszahúzta a sajátját. - Az ilyen megállapodást a Galaktikus Bank igazgatótanácsának kell jóváhagynia.

A báró nevetett. - Jó. Tartsunk egyet. A tizenhat univerzum közül bármelyikben meg lehet tartani az alapító okiratuk szerint.

- Á, várjon csak - mondta Lord Voraz. - Tizenkét másik tagja is van a testületnek: gazdag, befolyásos szelahik, akik…

- Halálra vannak rémülve - fejezte be a báró helyette. - A bank helyzete és a lázongások miatt azt hitték, az összes személyes vagyonukat és gazdagságukat elveszítik, ha a bank megbukik. Tudták, hogy ez óriási ajánlat!

Voraz ásított. - De nem tarthatnak igazgatótanácsi ülést a hátam mögött!

- Ó, nem is tartottak - mondta a báró. - Meghatalmazásukat adták, amelyek feljogosítanak, hogy szavazzak helyettük. Lenyúlt és egy újabb köteg dokumentumot dobott az asztalra. - Itt vannak.

Lord Voraz a papírokra meredt. Felismerte a személyi pecséteket. Még a Törvényesség Csarnokában is beiktatták őket.

- Így mint elnök - mondta a báró - megkérem önt, méltóztassék azonnal összehívni a Galaktikus Bank igazgatósági ülését és dönteni a Földi Bank szándéka felől, mely szerint megvásárolná a Galaktikus Bank kétharmadát…

A határozatot le kell gépelni - mondta Voraz. - Ezennel összehívom az ülést. Itt vannak a pecsétjeim is. De…

- Íme, a határozat - mondta a báró. - Legépelve. Borzasztóan örülök, hogy összehívta az ülést, mivel megkímél bennünket attól a fáradságtól. hogy vissza kelljen menni a Snautchra, és megkíméli önmagát a teleportálástól.

Voraz váratlanul elnevette magát. - Ilyen két rámenős pasast! Ezt a saját titkárnőm gépelte le! Ez az ő kézjegye!

- Így van, így van - mondta a báró. - Elbűvölő lány. Igyekezett megmenteni a maga és a saját állását! Csak írja alá, mint az igazgatótanács elnöke és vezérigazgató…

- Várjon - mondta Voraz, hirtelen józanul és aggodalmasan. - Ez mind nagyon szép. De van három dolog, ami tönkreteheti ezt az egész szerződést és bennünket is…

Dries közbevágott: - Az első, hogy hogyan kapom meg a pénzem: fizessék ki azonnal a jelzálogkölcsönt, készpénzben!

- Ó, hát erről fúj a szél - mondta MacAdam. Felmarkolt egy lepedőnyi papírt, amely méterekre kibomlott. - Ez a Csillagközi Bányatársaság egyenlegének kivonata. Az áll rajta, hogy tavaly, a kilencvenkettedik napon bizonyos társasági pénzek kerültek átutalásra. A bankhoz kerültek, hogy továbbítsák őket, de a bank már képtelen volt átutalni. Fémek ellenértéke, fizetések… itt mind fel van sorolva. Ez még mindig az önök bankjánál van. Társasági pénz. Amikor a Snautchon voltunk, nyitottunk egy számlát a Földi Bank részére. Nézzük csak, a kétezer bolygóról származó beérkezett és továbbítatlan pénzek végösszege az utolsó hónapban 209 438 971 438 643 kredit. Ez a mi pénzünk. Vonja le belőle a jelzálogkölcsönt és még mindig nagyjából százhatvannyolc trillió pluszban vagyunk.

MacAdam a papírhalom között kotorászott. - Itt van a jóváhagyási nyilatkozat és itt van a nyugta, amit alá kell írnia, Dries.

A kis szürke ember csak ült és nem jutott szóhoz. Igyekezett felfogni, hogy fizetőképes. Nem számított többre, mint hogy tíztrilliót kihozzon egy kényszereladásból. Felült és tollat ragadott, hogy aláírja a szerződést.

Lord Voraz megfogta a kezét. - Ez mind nagyon jó - mondta aggódó hangon. - De van még két dolog, amit meg kell beszélnünk. - Jonnie felé fordult. - Meg tud nekünk bocsátani, amiért megpróbáltuk önt bérsegédként alkalmazni, Sir Lord Jonnie? Csak hát nem tudunk teleportációs emelvények és vezérlőpultok nélkül működni. Bennünket elvágtak a külvilágtól. Azelőtt minden banki átutalást a pszikló berendezéseken keresztül intéztünk, a saját banki dobozainkkal. Súlyos pénzeket fizettünk, de egy távirat kézbesítése űrhajóval ötvenezer kreditbe is belekerülhet és évekig tart! Segíteni fog ebben nekünk?

- Ez mind Jonnie-é - mondta MacAdam. - A bankunknak ebben semmi tulajdonrésze sincs. Jonnie, folyósíthatunk neked alacsony kamatozású kölcsönt és segítünk létrehozni egy gyártó üzemet. Egy külön vállalatot, ami a te tulajdonod. Mit szólsz hozzá?

2.

Jonnie felállt. Annyira a pénzügyekre összpontosított, hogy meg kellett erőltetnie magát, hogy műszaki kérdésekről gondolkodjon.

Veszélyes lenne a Földre nézve, ha ezek a pultok szétszóródnának mind a tizenhat univerzumban. Több ezer, de lehet, hogy több százezer berendezés kerülne, nem csak barátságos és jó szándékú kezekbe.

Sok mindent lehet csinálni egy vezérlőpulttal. Embereket lehet szállítani, csomagokat küldeni, készterméket szállítani, élelmiszert küldeni. De bombákat is lehet továbbítani, amit jól bizonyított a Pszikló pusztulása. Hasonlóképpen végezhették volna a tolnepek is.

Nem sokat gondolkodott a problémán. Más ügyek motoszkáltak a fejében. Igen, akár egyetlen nem földi pult is, nem beszélve félmillióról, veszélyes lehet erre a bolygóra.

- Egy pillanatot kérek - mondta.

Mr. Csung is, kihasználva a szünetet, némi teát s egy tálca rágcsálnivalót hozott a terembe. Közeledett az ebédidő. Bölcsen arra gondolt, talán az ebéd gondolkodási időt jelentene Jonnie-nak.

A psziklók pszikló kezelőket alkalmaztak. Az emelvény és a berendezés szempontjából ez nem sokat jelentett.

De ugyanezeket a biztonsági előírásokat lehetne alkalmazni a vezérlőpult esetében is. Talán még egy kicsit továbbfejlesztve.

Ha egy kamerát tenne a kosár páncélozott elejébe, amely minden rakományt felvenne…

Aha! Fémelemző detektorok. Ha magába az emelvénybe építenék be, minden oldalról elemezni tudnák a rakományt, alulról és felülről, és ha rákapcsolnák egy áramkörre, amelyhez senki sem tudna hozzáférni, és ha ebben az áramkörben lenne egy fémnyomkereső… Igen. Ha a rakományban bármilyen tiltott fémnyomot találna, mondjuk urániumot vagy ezt a nehézfémet, ami a végső bombában volt, az áramkör megszakadna és a vezérlőpult nem indítana…

Kissé nehezére esett a gondolkodás, miközben az összes arc őt bámulta, várakozóan. Szükségtelen volt közölni vele, a bank sorsa függ a választól. És egy szó sem esett arról, hogy ezzel akár meg is hiúsíthatja az üzletet.

Ha összeállna Allennel és MacKendrickkel, kidolgozhatnának egy kórokozót… azt mondták, a pultnak van aurája. Mindegy, kórokozó vírusokat és baktériumtörzseket építenének bele, és ha az emelvényen bármit találna, bekattanna a relé és a pult nem indítana.

Képes lenne úgy összeszerelni, hogy ha bármilyen veszélyes tárgyat az emelvényre tennének, és betáplálnák a Föld koordinátáit, a vezérlőpult felrobbanna.

Aztán ha egy táblát helyeznének el minden pulton, jól láthatóan, hogy “Ha e vezérlőpulttal bármilyen csempészárut kísérelnek meg kilőni, a berendezés működésképtelenné válik…” Semmi felsorolás, különben valaki még megpróbálja-álcázni a nyomot. És ha hozzátennék még, hogy “Ha a vezérlőpultot a Föld elleni háborús cselekmény céljára kísérlik meg felhasználni, a berendezés felrobban…” Esetleg, ha kitennék, hogy a vezérlőpult felismeri a hátsó szándékokat…

Igen, képes lenne manipulálhatatlan vezérlőpultot építeni.

És ha a pult végleges összeszerelését ismeretlen helyen olyasvalakik végeznék, akiket senki sem ismer…

Meg tudná oldani, hogy a szerelési területek rendkívül szigorú védelmet kapjanak. Csakis egy nagyon megbízható, megvesztegethetetlen csoport végezhetné a végleges összeszerelést… Alapítana egy iskolát a földön kívüli gépkezelőknek, akik csak azt tudnák. hogyan kell üzemeltetni…

- Azt hiszem, menni fog - mondta nekik.

Mindannyian jókedvre derültek. Mr. Csung elvitte a tálcát.

- A berendezések azonban - mondta Jonnie - egy kissé drágák lesznek.

Nem érdekes.

- És nem fogom eladni őket. Csak bérbe adom. Ötévenként a vezérlőpultokat újakra kell cserélni. - Ezzel a Föld, amely valódi bevétel híján volt, fennmaradhatna, és lehetségessé válna a feladott rakományok ellenőrzése. - Egy földön kívüli céget be kellene vonni az alkatrész- és burkolatgyártásba. Különben túl sokáig tartana egy-egy pult megépítése.

- Tehát tud biztosítani vezérlőpultokat? - kérdezte lord Voraz.

- Azt válaszolta, igen - mondta a báró. - Ha Jonnie azt mondja, megcsinál valamit, jól figyeljen! Megcsinálja!

- Rendben - mondta Lord Voraz. - Ezzel elérkeztünk valamennyi közül a legkomolyabb akadályhoz. - A nagy konferenciaterem irányába mutatott. - Azokhoz a küldöttekhez!

Voraz nagyon komoran nézett. - Önök már majdnem részesei az intergalaktikus bankszférának, és nyakig el fognak merülni benne, ahogy ez a határozat aláírásra kerül. Jobb, ha tudják, ravaszság kell ezekhez!

- Észrevehették - folytatta -, az országaik lázonganak. Gazdaságaik megtépázva. Ennek ellenére elüldögélnek előítéleteik kellős közepében, és kitartanak legpimaszabb véleményeik mellett.

- Ebben a pillanatban jó okom van rá, hogy azt gondoljam, háborúra számítanak, hogy megmentsék a gazdaságukat és az államukat. Azt hiszik, hogy a háború hatalma és a háborús hisztéria elvonja majd a polgárok figyelmét a problémákról, és biztosítja saját pozíciójukat. Ez az egyetlen szabály, amit ismernek.

- Ez a bank a hatalmas, ám gyűlölt psziklók árnyékában élt. Ők már nincsenek. Az önök bolygói, de még a Gredides is, jelentéktelen rendszerek. Nem rendelkeznek katonai erővel. Őszintén szólva, ezek a lordok nem lesznek tekintettel önökre.

- Lord Schleimmel meghozta nekünk a vihar előszelét. Ő azt feltételezte, hogy a banknak már nincs akkora hatalma, mint egykor volt. Azt gondolta, erőszakot tehet egy konferencián. Belebukott. De ez a fajta gondolkodás fel sem merülhetett volna alig tizenhárom hónappal ezelőtt. Ezek közül a gőgös lordok közül előbb-utóbb másoknak is eszébe fog jutni ugyanez.

A papírokra mutatott. - Önöknek itt több mint egymillió-kétszázezer lakható, hasznosítható világ áll rendelkezésére. Kitűnő csalétek nagyon nagy halak számára.

- Mivel ezek a lordok hajlanak a háborúra annak érdekében, hogy megmentsék saját hatalmukat, ürügyet fognak keresni, hogy ne kelljen tekintetbe venniük a Társaságot, a Földet vagy a bankot. Le fogják rohanni ezeket a bolygókat. Veszekedni fognak rajtuk. A józanságot és a rendet azonnal sutba dobják. Minél erősebben szorítja őket odahaza a gazdasági káosz, annál inkább keresik az alkalmat törvénytelen tetteikhez.

Jonnie hallgatta Vorazt. Már korábban azon tűnődött, mikor veszik elő ezt a kérdést. Ez volt a kulcsprobléma. Ha nem találnak ki valamit, az összes ajtó, melyet félig kinyitottak már, az arcuk előtt fog bevágódni.

- Amióta itt tartózkodom - mondta Lord Voraz -, ezek közül az elegáns arisztokraták közül nem egy hívott félre, és próbálta megtudakolni nemzete esélyeit egy hadikölcsönre. Természetesen mi ritkán adunk hadikölcsönöket. Mindössze kötvényeket bocsátunk ki számukra és hagyjuk, hogy egymásnak adogassák el. A hadikölcsönökben nincs igazán pénz. Az ilyen ingatag gazdaságok mellett kevés az esély, hogy visszafizetik. A háború nem annyira népszerű a harcolók között, mint a lordok között, akik gerjesztik és nyerni próbálnak rajta! Forradalmak törhetnek ki és a forradalmárok közismerten forrófejűek.

- Így mielőtt belevágnak ebbe a kockázatos ügybe, jobb, ha megértik e kockázat természetét.

Jonnie felállt. Ezek a kis szürke emberek még semmit sem írtak alá. Attól tartott, ez csak köntörfalazás. Felkapta a sisakját és az ezüstpálcáját.

- Sir Robert és én már megtárgyaltuk ezt. Végiggondoltuk. Kockázatos. De azt gondolom, nincs más választásunk. Felruháznak önök valamennyien ideiglenesen azzal a joggal, hogy a következő néhány órában én határozzam meg a banki irányelveket? Ha sikerülni fog, önök sem lesznek vesztesek. Ha nem járok sikerrel, önök semmit sem fognak elveszíteni.

- Ön határozza meg a banki irányelveket? - tátotta el a száját Voraz.

- Hadd csinálja! - mondta a báró.

- De elkötelezhet bennünket olyan…

- Jobb, ha igent mond, Lord Voraz - mondta MacAdam. - Jonnie Tylert hallja beszélni.

Lord Voraz kábultan, MacAdamről a báróra nézett. - Még nem írtam alá…

- Én sem - mondta Dries.

A báró átnyúlt az asztal felett és megbiccentette Voraz fejét. - Igent mondott, Jonnie. Indulj.

- De lehet, hogy veszélyes dolgokat művel - hadarta lord Voraz. - Nagyon sajátságos egy fiatalember.

De Jonnie már elindult, az ádáz tekintetű Sir Roberttel az oldalán.

3.

Az emelvény körüli területet megszabadították a ponyváktól. Egy orosz lovas katona állt mindegyik lövészgödörben. A déli nap szinte szikrázott fehér zubbonyukon és csillogó fegyverükön. Néhány küldött sétált a pagoda ereszei alatt, az árnyékban.

Jonnie magához intette a vendéglátót és megparancsolta neki, hogy tereljék be a lordokat a konferenciaterembe.

Stormalong, meghallva a mozgolódást, kezében egy távirattal kipenderült az irányítóteremből, hogy az álldogáló Jonnie-hoz és Sir Roberthez rohanjon. Ivan őrnagy vastag karja és bekötözött keze megállította.

- Hagyd őket békén - nyögte ki Ivan őrnagy az angol szavakat. Parancsot kapott. Állt és figyelte, ahogy a küldöttek belépnek a konferenciaterembe. Tudta, hogy Jonnie egy pillanat múlva követi őket, és azt is tudta, hogy mire készül. Ettől kissé ideges lett, mivel Jonnie-nak nem lesz közvetlen védelme odabent. Már sokszor észrevette, hogy sok lord, finom ruhája és fennhéjázó modora ellenére, titokban fegyvert tart magánál. Ha Jonnie, előre kitervelten, megdöbbenti őket, esetleg erőszakkal válaszolnak. Mintha krokodiloktól hemzsegő folyóban úszna! Ivan őrnagy elhatározta magát: ha Jonnie-nak bántódása esik, egyetlen finom lord vagy banki ember sem hagyja el élve a Földet. De ez semmiféle közvetlen segítséget nem jelent Jonnie számára. Akár a legrosszabb is bekövetkezhet.

Angus a légvetítő mellett térdelt, az utolsó beállításokat végezve. Végignézett a medencén, látta, mi történik és iparkodni kezdett. Egy pillanat múlva szükségük lesz rá.

Stormalong hasztalanul lobogtatta a táviratot a kezében, és még mindig Ivan fogságában nézte, ahogy az utolsó lord is belibben a terembe. Aztán Jonnie és Sir Robert is eltűntek az ajtóban.

A konferenciateremben a házigazda a székeket rendezgette, és segített helyet találni a lordoknak.

A két kis szürke ember, MacAdam és von Roth báró is beléptek, majd a fal mellett foglaltak helyet.

Sir Robert Jonnie mellé ült le, az emelvénnyel egy vonalban. Sir Robert bozontos, ősz szemöldöke alól ádáz pillantásokat lövellt a lordok felé. Valahogy térdre kell kényszeríteni ezeket a hatalmas lordokat. Nem igazán akart közéjük rontani. Csak abban reménykedett, hogy a végkimenetel nem lesz katasztrofális.

Katonazene harsant fel.

A házigazda felállt. - Lordjaim, a konferencia utolsó ülését a Föld küldötte hívta össze. Bejelentem Sir Robertet!

Rosszul kezdődött.

A lordok között zsongás támadt. Gyanakodva néztek Voraz felé. Hát nem árverés lesz? Mit keres itt a Föld küldötte?

Sir Robert, katonai egyenruhájában, az emelvény közepére állt. A bányareflektor fénye rávetődött.

- Lordjaim - szólt súlyos, zengő hangon -, az árverés mellett valami mást is meg kellene beszélnünk!

- Úgy érti - kérdezte Fowljopan -, hogy a semmire vártunk egész idáig?

- Élelmiszer- és légkörtartalékaink kimerülőfélben vannak - kiáltotta Lord Dom. - Már régen el kellett volna indulnunk! Mindez csak időpocsékolás volt?

Kellemetlenkedni kezdtek. Voraz semmit sem tett, csak ült, kifejezéstelenül. Lesújtó véleménnyel volt erről az egész akcióról.

- Lordjaim - mondta Sir Robert olyan hangosan, hogy még egy csatamezőn is meghallották volna -, nemrégen még valami jutalomról beszélgettek!

Azonnal elcsendesültek. A jutalom megragadta a figyelmüket.

- Két - mondta Sir Robert - egyenként százmillió kreditre rúgó pénzdíj került felajánlásra, melyek bizonyos kutatásokat ösztönöztek!

- Azt - kiáltotta - hogy megtalálják az egyet! A lordok rendkívül feszültté váltak.

- Ott van az egy! - és előrelendülő karjával Jonnie-ra mutatott!

A bányareflektor fénye Jonnie-ra vetült, amitől a gombjai és a sisakja izzani kezdtek.

Drámai jelenet volt. A lordok szinte egyszerre vettek levegőt.

Jonnie nem egészen így tervezte a jelenetet. Sir Robert hagyta, hogy érzelmei kiütközzenek rajta. Mindazonáltal rendkívül hatásos volt.

Sir Robert emelt, drámai hangon folytatta. - Néhány skót segítségével, ő vetett véget tizenhat univerzum leghatalmasabb birodalmának!

- Ez az ember - kiáltotta Sir Robert - végzett azzal a birodalommal, amely valamennyiüket összeroppantotta és megfélemlítette! Van önök között, akinek ötezer bolygója van! Ő egy több mint egymillió bolygóval rendelkező birodalomnak vetett véget!

A küldöttek néma csendben ültek. Féltek attól, ami még következhet. Le voltak nyűgözve.

- Akarják látni, hogy hogyan végzett, örökre, a pszikló birodalommal?

Nem várta meg a választ. Négy orosz és van őrnagy rontottak be egy csillével, melyen a légvetítő állt. Beállították, aztán a falhoz húzódtak és figyeltek.

Sir Robert megnyomta a távirányítót. A bányareflektor kialudt, a vetítő bekapcsolt.

A Birodalmi Főváros képe jelent meg az emelvény felett, még mielőtt elsöpörte volna a támadás. A hatalmas, nyüzsgő Pszikló megdöbbentő részletességgel rajzolódott ki a szemük előtt.

Eddig kevés küldöttnek adódott lehetősége arra, hogy lássa ezt a képet. Fél életüket odaadták volna azért, hogy közelebbről is megismerhessék ezt a világot. A pszikló pecsétekről felismerték a palota kupoláit. A látvány élmény volt a számukra.

Kezdetét vette a pusztulás.

Visszafojtották a lélegzetüket.

Szemük előtt még sosem játszódott le ilyen kiterjedt, feltartóztathatatlan katasztrófa.

A Pszikló, melyet elborított a pokol, tágra nyílt szemük láttára változott perzselő, lángoló nappá.

A kép eltűnt. A bányareflektor még nem gyulladt ki. Sir Robert hangja a sötétből ostorozta őket.

- Gondoljanak a Pszikló zsarnokságára! Gondoljanak arra, hogy a psziklók hogyan változtatták meg nemzetek életét! Gondoljanak az elnyomásra! És most fogják fel, hogy ez elmúlt, nincs többé, mindörökké vége!

- Ezzel az emberrel szemben - a bányareflektor fénye Jonnie-ra vetült - óriási tartozásuk van, amiért megszabadította önöket egy szörnyetegtől!

A küldöttek nem szoktak hozzá a félelemhez. Zavarban voltak.

Sir Robert folytatta. Elfeledkezett Jonnie utasításairól. Túlságosan erősnek érezte magát, és gyűlölte ezeket a könyörtelen lordokat, akik alighanem végeztek Skóciával. - Látták, mit tud tenni egy olyan bolygóval, mint a Pszikló! Most pedig megmutatom önöknek, mire képes még! - Sir Robert kikapcsolta a bányareflektort. Megnyomta a távirányítót.

A tolnep holdról készült teljes sorozat jelent meg a fejük felett. Láttak már részleteket belőle, de még nem látták a hold végzetét, mivel ez a felvétel a Schleimmel vívott harc után készült.

Látták, ahogy a hold porladni és gyűrődni kezd. Az óriási hajó, amely megpróbált elmenekülni, a szemük láttára semmisült meg újra. Ezután a tolnep hegytetőről készült képek következtek.

Jonnie sem látta még ezeket. A hold mintha gázzá változott volna. Aztán a gáz cseppfolyóssá vált a rendkívül hideg világűrben.

A hold maradékába zuhanó roncsot is most látta először. Mielőtt a roncs elmerült volna a cseppfolyós holdban, egy lángnyelv tört elő, amely körbevette a roncsot, ami egy szempillantás alatt felizzott, s a roncs csak ezután tűnt el a cseppfolyós holdban, valószínűleg meg sem állva a hold, szintén folyékony magjáig.

A hold most már egy labda volt, amely nemcsak gázból állt, hanem megszámlálhatatlan kvintillió megavoltnyi elektromosságból. Az atomok szétbomlása irdatlan feszültséget gerjesztett, de mivel nem volt oxigén és másik pólus, ami áramlást okozzon, a világűr rendkívüli hidegétől a keletkelő elektromosság megdermedt. Jonnie rájött, hogy a pszikló üzemanyag is ezen az elven működött: Ez a hold bármilyen hajót elpusztítana, amely megközelítené: az óriási elektromos töltés végezne vele. Ó, ott jön egy meteor! Villám csapott ki a holdból, megolvasztva az űrkőzetet.

A küldöttek láttak egy bolygót forró nappá változni.

S láttak egy holdat elenyészni, hogy aztán hideg, félelmetes, pusztító-masszává dermedjen.

Sir Robert hangja lökéshullámként hatolt beléjük. - Kénye-kedve szerint megteheti ezt az önök anyabolygójával!

Kábítólövéssel sem érhetett volna el dermesztőbb hatást.

- És - kiabálta Sir Robert - semmit sem tehetnek, hogy megállítsák!

Jonnie nem akarta, hogy Sir Robert ilyen hangot üssön meg, de az öreg végre kiélhette a bosszúját.

A bányareflektor fénycsóvája Jonnie-t vette célba.

Sir Robert rájuk kiáltott: Huszonnyolc indítóállást fog elhelyezni huszonnyolc különböző helyen. Egyik sem lesz ezen a bolygón. Beállítja az önök bolygójának koordinátáit. Mind a huszonnyolc tüzelni fog, ha önök közül bárki ellenséges tevékenységbe kezd!

Jonnie nem így akarta. A huszonnyolc állás, igen, de nem…

- Elég egy meggondolatlan lépés - üvöltött rájuk Sir Robert - és valamennyiük bolygója pontosan olyanná válik, mint ez a hold!

Megbénultak a rettegéstől.

- Önök - kiáltotta Sir Robert - valamennyien aláírnak egy, szerződést, egy szerződést, amely megtiltja, hogy velünk és egymással háborúzzanak. Ha nem írják alá, a bolygóik, valamennyi, épp úgy fog szétmállani, mint ez a hold, önökkel és népükkel együtt! - Újra Jonnie-ra mutatott. - Képes megtenni és meg is teszi! Tehát lássanak hozzá és írják alá a szerződést most!

Téboly!

A küldöttek felugráltak és dühödten sikoltoztak.

Ivan őrnagy és a lovas katonák arcizmai megfeszültek.

Fülsiketítő lárma támadt.

Sir Robert győzedelmes tekintettel nézett le rájuk.

Jonnie az emelvény közepére sétált. A reflektor követte. Kezét felemelte, hogy lecsillapítsa őket. A lárma némileg enyhült.

Browl kiáltása valamennyiük véleményét kifejezte.

- Ez HADÜZENET!

Jonnie csak állt. Jelenléte fokozatosan csendet teremtett.

- Ez nem hadüzenet - mondta. - Ez békeüzenet! Tudom, hogy a gazdaságaik háborúra rendezkedtek be. Tudom, hogy a felesleges népességtől való megszabadulás legjobb módjának azt tartják, ha háborúba lépnek. A háborúkban valamelyik harcoló fél veszíteni szokott. Mindegyik fél úgy gondolja, biztosan nem ő lesz a vesztes. Csakhogy mindenkinek épp akkora esélye van a bukásra, mint a másiknak. Tehát a béke kinyilvánításával csak önöket védjük meg egymástól!

Fowljopan hirtelen felkiáltott: - Ha hazatérünk, hatalmas ármádiákat küldhetünk önök ellen! Még ha valamennyiünket lemészárolnak is, azok a flották akkor is idejönnek és elpusztítják önöket!

Sir Robert hirtelen Jonnie előtt termett. - A flottáik nem tudják megmenteni a saját bolygóikat. Az emelvények ellen nincs védelmük. Egyedül ez az ember tudja majd, hogy hol lesznek. És ha harminc nap telik el anélkül, hogy átállítaná őket, vagy ha bármi történne velük, azok az emelvények automatikusan tüzelnének. Ha bármi történik vele vagy a Földdel, minden egyes itt jelenlévő küldött anyabolygója elpusztul.

- Hasonmásai is vannak. Pontosan úgy néznek ki, mint ő; nem lehet különbséget tenni közöttük. Ha azt hinnék, hogy őt gyilkolják meg, valószínűleg csak az egyik hasonmásával végeznének. És ha bármelyik hasonmásnak csak a haja szála is meggörbül, ezek a kilövőállások tüzelnek. Valamennyi!

- Önökön múlik, hogy megvédjék a Földet és megvédjék őt. Az önök, az uralkodóik és a népük élete függ ettől.

- Ami pedig az idejövő és bennünket elpusztító flottáikat illeti, hát megtehetik. De akkor már önöknek sem lenne hova hazamenni, nem lenne bázis, nem lennének emberek vagy uralkodók, akikhez visszatérhetnének. Gondolkodjanak el erről!

- Ön a küldötteket fenyegeti! - kiáltotta Browl.

- Ő a küldötteket védi! - csattant fel Sir Robert. - Ahogy elképzelem a teljes kapacitásra kapcsolt háborús iparukat, ebben a teremben több olyan küldött is ül, aki, ha a dolgok így folynak tovább, nemsokára egy leigázott kormányt és népet fog képviselni!

- Tartsák szem előtt force majeure elvét. Vagyis, hogy egy váratlan és kiszámíthatatlan esemény következik be hirtelen az univerzumokban. Felsőbbrendű erő!

- Most az ember, és az, amire képes, lesz a force majeure. Megváltoztatja a dolgok menetét. Meghatározza a jövő képét.

- Én katonaember vagyok. Önök diplomaták! Önöknek, ettől a pillanattól fogva hatalmukban áll, hogy befolyást gyakoroljanak erre a force majeure-re. Ha nem élnek ezen hatalmukkal, önök nem diplomaták, hanem bolondok, méghozzá öngyilkos bolondok!

- Hogyan tudjuk ezt szabályozni? - kérdezte egy alacsony lord hátulról.

Jonnie gyengéden félrekísérte Sir Robertet. Az ősz vezér ugyan saját elképzelései szerint irányította a dolgokat, de ettől függetlenül kitűnően szerepelt. Figyeltek.

- Mielőtt az állások indítanának - mondta Jonnie -, küldöttgyűlést hívnánk össze. Bármilyen igazságtalanságot, bármilyen tévedést meg lehetne vitatni.

Némi érdeklődést vett észre rajtuk.

- Az indítóállások a mostanihoz hasonló konferenciákhoz kötődve működnének - mondta.

Látta, hogy a hallottakon törik a fejüket. Látta, hogy néhányuknak megfordult a fejében, hogy ezzel a helyzettel új hatalomra tehetnének szert a kormányukban. Nem tudtak kibújni a bőrükből. Nem Jonnie-n gondolkodtak, hanem önmagukon. Az ujjaikat vagy a karmaikat vizsgálgatták. Ide-oda ingatták a fejüket. De tudta, még nincsenek a markában.

- Ez még így is szörnyű fenyegetés - mondta az egyik.

- Nem oldja meg a gazdasági nehézségeinket - mondta egy másik. - Ellenkezőleg, káoszt teremt.

Jonnie rájuk nézett. Kezdett ráébredni, hogy mivel is van dolga valójában. A lordok és népeik időtlen idők óta a kegyetlen és szadista psziklók árnyékában éltek. Politikai értelemben lehettek ugyan szabadok, de a pszikló filozófia rájuk is rányomta a bélyegét. Minden idegen lény állat. Kapzsiság, nyereségvágy és megvesztegethetőség jellemez minden egyént. A tisztesség vagy más erények nem léteznek. Ezek a psziklók védjegyei!

Az őrültek építik így fel a világukat. A psziklók ilyenre szabták az életet, hogy azt mondhassák: látod? Ilyen az élet.

Hogyan tudná megközelíteni ezeket a hatalmas lordokat?

- Az iparunkat - kiáltott egy másik - átállítottuk a háborúra. Egy intergalaktikus béke tönkretenne bennünket, mindannyiunkat!

Igen, gondolta Jonnie. A psziklók azt akarták, hogy mindenki, akivel üzleteltek, egymással háborúzzon. Ki törődött vele, mit csináltak ezek a “szabad bolygók”, amíg fémet vásároltak? A psziklók bármikor összeroppanthatták őket. A psziklók azt akarták, hogy állatok módjára harcoljanak, s állatoknak is hitték őket!

Jonnie így szólt: - Vannak más módjai is a gazdaság rendbetételének. Minden hadiipari ágazatukat átállíthatják “fogyasztói termékek” gyártására. Hogy az emberek számára termeljenek. Az embereknek munkát adnak. Egymásnak gyártanak termékeket. Egymás népei jelentik a legjobb piacot egymás termékei számára.

- A közeljövőben keresztül-kasul szállítanak majd termékeket a különböző világok között. A psziklók kiügyeskedték, hogy mindent ők kapjanak meg először. E puszta tény révén elfojtották a kereskedelmet. Mi úgy szervezzük meg, hogy gyorsan és olcsón tudják majd az árucserét lebonyolítani, egyik rendszerből a másikba. Pusztán ennek eredményeképpen fel fog élénkülni a gazdaság.

Népeik, akik éheznek és lázonganak, kereső foglalkozáshoz juthatnak a békét szolgáló iparágakban. Gyarapodhatnak. Jobb lakáshoz és bútorhoz, jobb ruhához és jobb ételhez juthatnak ezáltal.

- Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy kikiáltsák a haladás és bőség korszakát!

A szavak valódi jelentését nem igazán fogták fel. Meghallgatták, s ez volt minden.

- Ez nem oldja meg a most is zajló lázadásokat! - mondta Dom.

Jonnie ránézett. Most jön a fejesugrás, amire Voraz nem számít. - Biztos vagyok benne, hogy a Galaktikus Bank örömmel adna bőséges kölcsönöket olyan kormányoknak, melyek a pénzből élelmiszert vásárolnak népük számára, és boldogan átlendítenék ezeket a kormányokat a béke korszakába. Ez, és a háború végleges befejezéséről szóló hírek lecsillapítanák a lázongásokat és megszilárdítanák a kormányok helyzetét.

Browl Vorazra nézett. - Megtenné?

MacAdam az egyik oldalról, míg a báró a másikról böködte Vorazt, hogy mondjon igent.

Jonnie folytatta a beszédet. - És biztos vagyok benne, hogy a bank biztosítaná az összes szükséges kölcsönt, hogy iparukat átállíthassák fogyasztói termelésre. Sőt egészen biztos vagyok benne, hogy a bank szerepet vállalna a magánszektornak nyújtott kölcsönök folyósításában is: kisvállalkozásoknak és magánszemélyeknek is, hogy azok meg tudják vásárolni az új eszközöket.

Voraz tudomást sem vett a böködésről. Jonnie-ra nézett. Ez a fiatalember “kereskedelmi banktevékenység”-ről beszélt, amit rendszerint koszos kis utcai bódékban űznek. Fél hitel ide, negyed hitel oda.

Jonnie folytatta. - Rengeteg új bolygó fog piacra kerülni. Lehetőségük lesz pénzt kölcsönözni, hogy megvegyék őket, s bőséges források állnak majd rendelkezésükre, hogy betelepítsék őket a “felesleges népesség”-gel. Nem így van, Lord Voraz?

A Galaktikus Bank vezetője úgy érezte, összecsapnak a feje felett a hullámok. Nem igazán egyezett bele, hogy ez a fiatalember határozza meg a banki irányelveket. Álljon fel és leplezze le?

A Galaktikus Bank, miközben azt hitte, hogy a népekkel üzletel, a psziklóktól függött.

Voraz dühödten gondolkodott. A Gredides bankárjai értettek az ilyesmihez. Saját, hatalmas népességére gondolt, melynek nagy része mindig munkanélküli volt. Hirtelen felrémlettek előtte a Galaktikus Bank kis irodái, ahogy megjelenik a városokban, minden földrészen, minden bolygón, szelahi alkalmazottakkal… önálló bankok! Pénzt kölcsönöznének kisvállalkozásoknak és minden betérőnek, még az alkalmazottaknak is. Nem ezt tették egykor? Lord Loonger előtt? Igen… idézte fel… Rengeteg szelahit tudna alkalmazni!

És ez a bolygóbenépesítés. Pénzt adni, hogy megvegyék… Hirtelen jutott el a tudatáig, hogy valamit kezdenie kell egymillió-kétszázezer bolygóval! Nem ülhetnek ölbe tett kézzel. És a termelésbe történő bevonásuk lépést tartana a pénzkínálattal, hogy megakadályozzák az inflációt. Ez a fiatalember ezeket a kihasználatlan vagyontárgyakat igyekszik munkára fogni.

De, de, de! tiltakozott maga ellen, ez az elképzelés, hogy pénzt adjunk kölcsönt a kormányoknak, hogy élelmiszert vehessenek, és csak odaadják az embereknek… Ez maga a szociális bank! Nem volt ismeretlen előtte. De ez az átállási időszak túl hosszú lenne. Ezek a kormányok fülig eladósodnának.

Lord Voraz hirtelen rettegve pillantott Jonnie-ra. Tudja-e valójában, mi történik ezekkel a gőgös lordokkal és kormányaikkal, ha mindenhez hozzájárulnak?

Igen! Látta a szemében. Tudta!

- Válaszoljon, Voraz! - mondta Browl. - Igaz-e, hogy megtenné ezeket a dolgokat, és hogy ilyen nagyságrendben?

Voraz felállt. - Lordjaim, úgy esett, hogy a Galaktikus Bank ezerszer vagy még annál is többször nagyobb vagyon birtokába jutott, mint amekkorával valaha is rendelkezett. Szükséges lesz, hogy ezt a vagyont munkára fogjuk. Önök mindannyian jó hitelkockázati minősítéssel rendelkeznek. A válasz: igen. Megfelelő dokumentumokkal, formaságok és kötelezettségvállalás betartása mellett a Galaktikus Bank kész a felsorolt kölcsönöket folyósítani.

- Nos tehát, lordjaim - folytatta Jonnie - meg tudnánk-e tárgyalni az intergalaktikus békét?

Haboztak. Egyesek tekintetében ellenkezés csillogott. Mr. Csung idézete villant át az agyán: “A pénz és az arany a legnagyobb hatalom az emberi lélek felett”. Ezek ugyan nem emberek, de a dolog rájuk nézve is igaz. A psziklómaterializmus évezredes uralma alatt átvették a psziklók gondolkodásmódját. Úgy kellene bánni velük, mint a psziklókkal. Személyes kapzsiságukra kellene hatni.

Ellenkezett saját erkölcsével, hogy azt tegye, amire készült, de túl sok élet, túl sok civilizáció forgott kockán ahhoz, hogy meghátráljon.

Jonnie az emelvény elejére lépett. Letérdelt, hogy a feje egy vonalba kerüljön a küldöttekkel. - Kapcsold ki azt a reflektort! - szólt hátra. Kialudt. - Kapcsoljatok ki minden felvevőt! - ordította a gombkameráknak.

- Kikapcsolva - hallatszott egy vékony hang.

Jonnie a hallgatóságra nézett. - Kapcsoljanak ki minden felvevőt, ami önöknél van. - Aztán a két kis szürke ember felé fordult: - Tilos bármilyen, bankfelvétel! Tanúsítaniuk kell!

A kis szürke emberek csavarintottak egyet a hajtókájuk gombján. - Tanúsítjuk, hogy kikapcsoltuk.

Mindenki Jonnie-ra figyelt. Szinte megbabonázta őket.

Jonnie a lordok felé fordította a fejét. Úgy szólalt meg, mintha összeesküvésről szervezne, ezért mindenkinek előre kellett hajolnia, hogy hallja, amit mond. - Nem gondolták, hogy kihagyom ebből önöket, ugye?

Még jobban figyeltek.

- Mit gyártanak a legnagyobb vállalataik? - suttogta Jonnie.

- Hadifelszerelést - súgták vissza.

És mit gondolnak, mi fog történni ezen cégek érdekeltségeivel, részvényeivel és kötvényeivel?

A lordok csodálkoztak, hogy Jonnie ezt nem tudja. - Tönkremennek!

- Pontosan - mondta Jonnie, még mindig suttogva. - Hadd mondjam el önöknek, hogy miről van szó valójában. Ha hazamennek, és hangosan elmesélik ezt, az összes háborút betiltó szerződést, a hadifelszerelést gyártó cégek részvényeinek, kötvényeinek értéke a nullával lesz egyenlő. Ha nem említik meg az ezen cégek fogyasztói termelésre történő átalakításáról szóló terveket vagy a bank a kölcsönök folyósítására tett ígéretét, önök és barátaik fillérekért felvásárolhatják ezeket a tönkrement hadiipari cégeket. Közben önök hősökké válnának saját hazájukban, mivel a nép pénzt kapna élelmiszerre, és a lázongások abbamaradnának. Aztán, ha már teljesen önöké az irányítás, a bank folyósítani kezdené az átalakítási kölcsönöket. A cégeik fellendülnének. A pusztán jómódúakból milliomosok lennének, a milliomosokból milliárdosok.

Egy pillanatig még guggolva maradt. Aztán így fejezte be: - El kell felejteniük, hogy ilyesmiről beszéltem.

Felállt.

Várt. Tévedett vajon? Nem lehet. Az észjárásukat megszabta a pszikló elnyomás.

Suttogni kezdtek egymás között. Aztán kuncogás hallatszott az egyik kéz mögül. Összedugták a fejüket.

Elsuttogott megjegyzések szálltak Jonnie felé. “Új szeretőt tarthatnék.” “A feleségem mindig utálta azt a régi kastélyt.” “Nem kell eladnom a jachtomat.”

Aztán hirtelen Fowljopan pattant fel. - Lord Jonnie, elfelejtettük, amit mondott. Semmire sem emlékszünk belőle.

Fowljopan mintha megnőtt volna. - Építse fel az emelvényeit! Megírjuk a legszigorúbb, karombiztos, kőkemény, legelszántabb háborúellenes szerződést, amelyről valaha hallott!

Hátrafordult. - Kapcsolják fel a lámpákat! Kapcsolják be a felvevőket!

A hallgatóság egy emberként állt fel. Kiabálni kezdtek.

- Éljen Lord Jonnie! Éljen Lord Jonnie!

A tapsvihar majd’ a földre döntötte a résztvevőket!

Ivan őrnagyból szélviharként tört elő a megkönnyebbülés sóhaja. Levette az ujját a ravaszról. A lovas katonákkal sietősen kordont alakíttatott ki, hogy kihozzák Jonnie-t a teremből, és bekísérjék az egyik tárgyalóba. A lordok Jonnie hátát püfölték. Kis híján fellökték. Téboly! Nem tudta, mit mondott Jonnie, vagy hogy hogyan érte el a fordulatot; csak arra összpontosított, hogy Jonnie-t kihozza a teremből, mielőtt, puszta szeretetből, agyonütik. Jonnie-t ismerve, nem lepte meg a fordulat. Ilyen volt az élet Jonnie Goadboy Tyler mellett!

4.

Az oroszok biztonságban elvezették őket a kis tárgyalóba, ahol ismét helyet foglaltak.

Dries Gloton szinte dorombolt, amikor átnézte az átutalási csekk szövegét és az aláírásokat. A szerződés a bankra bízta a néhai társasági vagyon pénzforgalmának kezelését. Nem ez volt a legnagyobb összeg, amelyről valaha is hallott, de a legnagyobb volt, melyet az ő egyik fiókja fog kezelni. És ez nem csak egy csekk volt. Azt jelentette, hogy fizetőképes, kinyithatnak a kis szektorirodák és az alkalmazottak újra dolgozhatnak. Tulajdonképpen egyáltalán nem kell ellenőriznie. Tudta, hogy jó. De jólesett elolvasnia.

Egy lendületes vonással kiállította a nyugtát. Szakértő mozdulattal aláírta. Aztán felkapta a jelzálogkölcsön-papírokat és jó nagy betűkkel átlósan ráfirkálta: “KIEGYENLÍTVE!”

Te jó ég, megérte ennyit aggódni hónapokon keresztül.

A csekket egy biztonságos helyre, a zsebébe csúsztatta, aztán a nyugtát és a papírokat önfeledt lendülettel visszadobta MacAdamnek. - Az üzletet lezártuk. Örömömre szolgált önnel üzletet kötni.

De amint elengedte MacAdam kezét, Dries látta, hogy Lord Voraz még mindig ott ül, üveges tekintettel bámulva az asztalt. Driesen átsuhant az aggodalom. - Méltóságod! Valami baj van?

Voraz Dries felé fordult. Voraz, tudomást sem véve Jonnie-ról, így szólt: - Nem értette meg, hogy mit tett?

Dries visszakérdezett: - Spekulatív hitelek? A lordok megpróbálnak majd pénzt kölcsönözni, hogy megszerezzék az olcsó részvényeket, miután a gyárak tönkremennek. De ennek nincs sok jelentősége. Ezek jó hitelek lesznek.

- Nem, nem - mondta Voraz. - Amit ezekkel a lordokkal és a kormányaikkal tett. Nem, ezt maga nem érti. Hadd magyarázzam el. Azzal, hogy széles körű foglalkoztatást teremt és lehetővé teszi minden kis nyomorult számára, hogy pénzt kölcsönözzön, független munkásosztályt hoz létre. Az elkövetkező években már nem kell sapkával a kézben, az utcán ácsorogniuk. Anyagilag függetlenné válnak. Az állam függ majd tőlük mint piactól és nem lesz képes mellőzni őket. És a banküzlet sem tudja többé már mellőzni a munkásosztályt.

- Ebben semmi rosszat nem látok - mondta Dries. - A kormányok annyi pénzzel fognak tartozni nekünk, hogy úgy is azt kell tenniük, amit a bank mond nekik.

- Éppen ez az - mondta Voraz. - És a bank egyre többet mondja majd nekik, hogy figyeljenek oda a munkásosztályra, mert ők jelentik a bank fő érdekeltségét! Ezeknek a lordoknak és a meglévő kormányaiknak egyre kevesebb hatalmuk lesz. Tulajdonképpen meg fognak szűnni, mint osztály.

- Aha - mondta Dries, visszaemlékezve az iskolai évekre. - Szociális banki tevékenység.

Jonnie kényelmesen hátradőlt a székében. Kissé elgyötört volt. Azt kívánta, bárcsak befejeznék. - Szociáldemokráciának hívják - mondta. - Mindaddig működik, amíg van tér a terjeszkedéshez és a fejlődéshez. Ez a mi számunkra bőséggel rendelkezésre áll, néhány ezer év múlva pedig kigondolhatnak valami mást.

Voraz most MacAdamre és a báróra nézett. - Tudják, mit tett az imént? Ezalatt a rövid idő alatt, abban a teremben odabent, több embert szabadított fel, mint ahány a történelem összes forradalma során felszabadult!

- Tudom, hatalmat adott a mi kezünkbe is, hogy ellenőrzés alatt tartsuk ezeket a lordokat - mondta MacAdam. - Elkészítjük a banki határozatot, hogy befejezhessük a konferenciát?

Voraz felkapott egy meghatalmazást. - Ebben egy második határozatról van szó.

A báró felélénkült. - Ez lord Loongerről szól.

- Igen - mondta Voraz. - Mióta is halott? Kétszáz…

- Ide hallgasson - mondta a báró. - A psziklók a leggyűlöltebb lények, akik valaha is léteztek az univerzumban. Néhány százezer évvel ezelőtt az ön Lord Loongere és a bankja megmentette őket. Ma ez nem számít valami népszerű tettnek.

- Valóban nem - mondta Voraz.

A báró így folytatta: - A pénz meghatározása: “eszme, amely mögött a bizalom áll”. Szemernyit sem használ az ön pénzének. hogy Lord Loonger képmása díszíti!

Jonnie mocorogni kezdett, balsejtelem csapta meg, eszébe jutott, mi történt a földi pénzzel. Beszélni akart, de Sir Robert lapátkeze a szájára zárult és elnémította.

Dries egy perce már Jonnie-t figyelte. Anélkül, hogy levette volna róla a szemét, így szólt: - Méltóságodban is felmerült már, hogy ez a fiatalember bizonyos szempontból olyan, mint egy szelahi?

Hangjában nyoma sem volt humornak.

Jonnie, Sir Robert nagy keze fölül mereven bámulta őket. Soha nem ellenkezne Sir Roberttel. Tekintete azonban a többiekbe fúródott.

- A szeme - mondta Dries. - Szürke. Egy másik szín is keveredett bele, igen, kicsit olyan, mint a tenger. De nézze meg ezeket a szemeket. Szürkék!

- Értem, mire gondol - mondta Voraz. - Tényleg hasonlít egy szelahira.

- Van néhány felvételem róla - mondta Dries. - Sokféle szögből. Megkérhetjük Rensfint, azt a festőt, hogy ezek alapján készítsen egy idealizált portrét. Színes sisakkal. Van egy különleges tinta, amelytől a gombok villognak. És a sisakot megcsinálhatjuk színesben, három dimenzióban. De mit írjunk a szalagra? Jonnie Goodboy Tyler, a psziklók legyőzője?

- Nem, nem - mondta Voraz.

- Aki elhozta a szabadságot? - kérdezte a báró.

- Nem, nem - felelte Voraz. - Ez a “szabadság” szó ellenszenvet keltene a lordokban. Ezt tényleg szépen és véglegesen kell megcsinálnunk, tudják, hiszen az összes pénzt újranyomtatjuk és az összes régi kibocsátást bevonjuk. Az alján hozzá kell tennünk, hogy “A Földi Bank és a Csillagközi Bányák vagyona által fedezve” vagy valami hasonló. Középen megnagyobbíthatnánk a képet. De a szöveg… - arrébb bicegett.

MacAdam felvidult. - Azt kell odaírnunk, ami tett. A festőnek a felrobbanó Pszikló képét kell háttérbe festenie. A szalagra pedig odaírhatnánk, hogy “Jonnie Goodbot Tyler”, és közvetlenül alá, hogy “aki minden fajnak elhozta a boldogságot”.

- Épp ez az! - mondta Voraz. - Nem korlátozódik csak a Pszikló elpusztítására. Mert valójában nem pusztán ennyit tett. Az emberek hamar rá fognak jönni. Rendkívül népszerű lesz mind a tizenhat univerzumban!

Lord Voraz előrecsúszott a székén, és magához húzta a határozatot. Papírra vetette a bankjegy szövegét. Aztán felrántotta a kézelőjét, lendületesen megemelte a tollat és aláírta a határozatokat.

Befejezték. A kis szürkeemberek felálltak. Arcukról sugárzott az elégedettség. Sir Robert magára hagyta a morózus Jonnie-t, majd mindenki kezet fogott a másikkal.

- Azt hiszem - mondta Voraz MacAdamnek és a bárónak -, hogy nagyszerűen tudunk együtt dolgozni! Kedvemre való ez a banküzlet!

Nevettek. A kis szürke emberek összeszedték a papírjaikat és távoztak.

- Huhú, juhééé! - mondta MacAdam fülig érő vigyorral. - Szabadok vagyunk, szárnyalhatunk, mint a madár! - Jonnie-ra nézett. - Köszönet érte, nem kis részben neked, legény!

5.

MacAdam és von Roth báró összeszedték a papírjaikat és megcsodálták az aláírásokat. Menni készültek.

Jonnie így szólt: - Hogyan vettétek rá azokat az igazgatókat, ott a Snautchon, hogy meghallgassanak benneteket?

A báróból nevetés szakadt ki. - A kulcs a bankszámlanyitásunk módja volt. Mivel a psziklók kisajátították az arany bányászatát, de ennek ellenére sem tudtak elegendőt bányászni, az arany unciánkénti ára a Gredidesen félmillió kreditre emelkedett. A számlánkat arannyal nyitottuk meg. A te aranyaddal, Jonnie. Közel egytonnányi arannyal. Rudakat öntöttünk belőle, nem is olyan régen. Kis híján beleszakadtunk, amíg elcipeltük a bankig. Száz éve nem láttak ennyi aranyat!

Jonnie nevetett. - Így még Terl aranya is kapóra jött.

- Ti küzdöttetek meg érte - mondta MacAdam -, így ez az arany téged és a fiúkat illeti! Hazahozzuk, ha akarod. De ebben a percben páncélüveg mögött van kiállítva a Galaktikus Bank megmaradt főcsarnokában, Snautchban! Történelmi arany, Jonnie!

- Még valami - mondta Jonnie. - Mivel vettétek rá Kert, hogy aláírja a papírokat?

- Ker? - kérdezte a báró. - Nos, egyrészt a barátod, Jonnie. Azt mondtuk neki, ezzel rajtad fog segíteni. Stormalong azonban, aznap éjjel, látta a Psziklóról készült képeidet, és elmondta Kernek, hogy az a bolygó már nincs többé. Sosem láttál még senkit így megkönnyebbülni! Mindig úgy érezte, hogy vadásznak rá. Így mint az utolsó, hivatalos bolygóigazgató, még a kinevezési papírjait is előkereste, hogy csatolhassa az okirathoz. Valójában örült, hogy megszabadulhat tőle. Szokványos munkaszerződést ígértünk neki, a holttest hazaszállításáról szóló passzus nélkül. Hagytuk, hadd tegye el azt a néhány százezer kreditet, amit elődje zsákmányából halászott ki, és élete végéig garantáltuk számára a légzőgázt. Remélem, az utóbbit teljesíteni tudjuk.

Jonnie a Fobia holdra gondolt. Igen, többtonnányit lehetne palackokba tölteni a teleportációs berendezés segítségével. - Semmi vész. Nyugi.

Jonnie nézte, ahogy összecsomagolnak, majd így szólt: -Ti ketten ragyogó munkát végeztetek! Rendkívülit.

Rávigyorogtak. - Téged akartunk utánozni!

- De - mondta Jonnie - hogyan tudtátok úgy megfogalmazni a Társaság adásvételi szerződését, hogy Terl is aláírja?

MacAdam nevetett. - Amikor Brown Limper Staffor megpróbálta a szerződéssel fedezni az új pénz kibocsátását, láttuk, hogy a szerződés nem törvényes. Terl még a saját aláírását is megpróbálta hamisítani! - Nála volt az eredeti, nevetséges zagyvaság egyik másolata. - Így a báró és én gondolkodóba estünk. Már majdnem tizenegy hónapja volt, hogy elküldted azokat a bombákat a, Psziklóra és nem érkezett ellentámadás. Ha a Pszikló elpusztul, mondta akkor Ker, nem sok esély van arra, hogy elegendő légzőgáz marad a többi bányabolygón. Mindannyian halottak lesznek.

- Tehát - mondta a báró - a bankárok szerencséjére bíztuk magunkat és úgy fogalmaztuk meg az új szerződést, hogy mindenképpen érvényes legyen.

- És volt még egy ok - mondta MacAdam. - Tudtuk, milyen vagy. Ha elszántad magad, hogy elpusztítod a Psziklót, biztosak voltunk benne, hogy valóban meg is teszed. És igazunk lett!

- Nem tévedhetsz nagyot, ha Jonnie-ra teszed a zsetonjaidat - mondta a báró. - Hóna alá csapott egy köteg dokumentumot és felkapott egy jókora aktatáskát. - Végül is mehetünk!

- Ó, nem, még nem! - mondta Sir Robert. A hangja olyannyira határozott és szigorú volt, hogy megálltak, s megütközve ránéztek.

- Azt hiszem - mondta Sir Robert -, gyalázatos módon kihasználjátok ezt a szegény fiút!

- Nem értem! - mondta MacAdam megdöbbenve.

- Felhasználtátok a képét a földi pénzen, s az energiáját és az ötleteit is a saját céljaitok előmozdítására akarjátok kisajátítani. Tiétek tizenhat univerzum nagy része. Azt tervezitek, hogy a galaktikus pénzre is rányomtatjátok a képmását. Ő pedig itt áll, szegényen, mint a templom egere. Nos, még a pilótafizetését sem veszi fel! Tudom, hogy pénzt akartok kölcsönadni neki egy gyárra. De hát miért? Hogy adósságba keveredjen. Szégyelljétek magatokat! - Komolyan gondolta.

Akkor sem lehetett volna nagyobb hatással MacAdamre és a báróra, ha pofon üti őket.

Jonnie megpróbálta lecsillapítani Sir Robertet, mikor megsejtette, miről beszél az öreg skót, Jonnie nem gondolta, hogy pénzre lenne szüksége: ha éhes, bármikor elmehet vadászni. De Sir Robert csak mondta a magáét.

A báró MacAdamre nézett, MacAdam pedig a báróra. Látszott rajtuk, hogy zavarban vannak.

Sir Robert továbbra is őket bámulta. Nagyon kényelmetlenül érezték magukat. Végül Sir Robert így szólt: - Legalább azért adnátok neki némi fizetséget, hogy a képmását használjátok!

MacAdam arcán hirtelen világosság gyúlt. Az asztalra dobta az összekötözött dokumentumokat és hozzálátott a kis híján szétrepedő aktatáska kiforgatásához. Megtalálta, amit keresett, majd, kezében a papírral, leült eléjük egy székre.

- Ó, Jonnie, Jonnie, kérlek, bocsáss meg nekünk. Érthető, hogy nem tudod. - Néhány iratot bontogatott.

- Mivel sohasem említetted - mondta a báró -, azt hittük, nem akarod, hogy kitudódjon.

MacAdam a bank alapító okiratának tájékoztató hirdetményét tartottá a magasba. - A Földi Bankot az eredeti, harminctagú Főnökök Tanácsa alapította. Ez az a tájékoztató, melyet az alapításkor bocsátottak ki. - Kinyitotta a kezében tartott második dokumentumot. - Ez viszont a valódi alapítólevél, amelyet elfogadtak. A valódi okirat az egyetlen, amely törvény szerint érvényes és a báró meg én sokat töprengtünk, miért különbözik a hirdetménytől. Emlékszel rá, ki sündörgött az eredeti Tanács mellett, mint valami titkár?

Az okiratról kiadott tájékoztató csak MacAdamet és von Roth bárót említette. A báró és MacAdam egymásra néztek és kórusban felelték: - Brown Limper Staffor!

- Ő tudja, miért - mondta MacAdam -, de nem pontosan másolta le az alapító okiratot, így az alapítás pontatlanul került a nyilvánosság elé. Ostoba módon azt hittük, te nem akartad, hogy nyilvánosságra kerüljön.

Kinyitotta az eredeti okiratot, és a tetején, von Roth báró és Andrew McAdam neve fölött ott állt a név, világosan és egyértelműen: Jonnie Goodboy Tyler!

- Egyszer sem vetted észre, hogy mindig ki akarjuk kérni a véleményedet a nagy üzletekről? - esedezett a báró bűnbánóan.

- Annyi fontosabb dolgot csináltál, hogy mi kénytelenek voltunk továbbmenni - mondta MacAdam. - Sir Robert! Ez a fiú a Földi Bank harmadának tulajdonosa. Az alapítástól fogva!

A báró így szólt Sir Roberthez: - Jonnie most kettőkilenced részben vagy másképpen kifejezve körülbelül huszonkét százalékban tulajdonosa a Galaktikus Banknak és harmadrészben a Csillagközi Bányatársaságnak. - MacAdamhez fordult. - Lehet, hogy ennél is többet kellene adni.

MacAdam Sir Robertre nézett. - Azt gondoltad, hogy ezt a szegény fiút magára hagyjuk? Még annak a tonnányi aranynak is résztulajdonosa. És mindent egybevetve, csak számítógéppel tudnád kiszámolni a pénzét. Kvintilliókra rúg! Ő a leggazdagabb szegény fiú, akit ez a tizenhat univerzum valaha is látott, beleértve a néhai Pszikló Császárt!

Sir Robert elengedte Jonnie-t és hirtelen nevetésben tört ki. Jonnie vállára ütött. - Lódulj, te álarcos templom egere! - A többiekre nézett. - Hé, uraim, ami sok, az sok. Ennyi éppen elég! Mondjátok csak - tette hozzá -, nem akartok tán venni neki fél tucat finom lordot inasnak?

- Már megvette őket - mondta MacAdam. - A legutolsó csizmarojtjukig!

Jonnie-n kívül mindenki nevetni kezdett. Elkerekedett a szeme. Kvintilliók? Valószínűtlenül nagy szám volt. Talán vehetne egy olyan fonott bőrgyeplőt Szélsebesnek. Vagy vehetne új bútorokat, ha Chrissie elvesztette a régieket.

Chrissie gondolatára összerezzent. Eddig elnyomta magában az aggódást, hogy képes legyen folytatni a munkáját.

MacAdam és a báró újra összeszedték a holmijukat és a fejüket rázva kisétáltak, miközben azt mormolták: - Brown Limper! Mindig csak bajt csinált!

Ingerült hang vágott bele a szoba csendjébe, mire Sir Robert felnézett. Stormalong állt, két orosz mögött, a terem bejáratában, akik egykedvűen zárták el előle az utat. - Sir Robert! Kérem, jöjjön ki ide! Van egy táviratom, amely már órák és órák óta vár önre!

Sir Robert kilépett az oroszok mellett, majd eltűnt.

Jonnie ült, kissé elgyötörten, és megpróbálta a felgyorsult események hatását összegezni magában, igyekezett eldönteni, mitévő legyen. Elszánta magát. Semmi sem tartotta itt. Kimegy. szerez egy gépet és Skóciába megy segíteni. Felkapta a sisakját a padlóról. A két orosz az ajtóban félreállt, hogy kiengedje.

Sir Robertbe ütközött. A vén skót ott állt, kezében égy távirattal. Egyszerre sírt és nevetett.

Sir Robert Jonnie kezébe nyomta a táviratot. - Te jó ég! Micsoda zűrzavar. De Jonnie, az az öreg szikla mindannyiukat megvédte!

Edinburgh! Ma hajnalban az utolsó alagúton is keresztüljutottak. Lesoványodott, megsérült, de életben maradt embereket hoztak ki a beomlott menhelyekről! Mind a kétezeregyszázat.

Jonnie szinte elkábult a megkönnyebbüléstől. A rádiótáviratban nem említettek konkrét neveket. Kitámolygott a medencébe és az irányító felé indult.

Egy porlepte alak közelgett a medencén keresztül. Azt a buraforma sisakot viselte, melyet nagy sebességű repüléshez használnak. Thor volt az!

Thor örömmel intette magához Jonnie-t. Azt kiabálta: - Nézd, kit hoztunk neked, Jonnie!

Valaki Jonnie felé rohant. Hevesen átkarolta, és közben a nevét kiabálta.

Chrissie volt az! Az arca beesett volt és sápadt, fekete szeméből csak úgy patakzott a könny.

- Óh, Jonnie, Jonnie! - mondta. - Soha nem hagylak el még egyszer! Soha! Szoríts magadhoz, Jonnie!

Jonnie szorosan átölelte, Csak állt és majdnem összeroppantotta a lány bordáit. Sokáig szorította még. Képtelen volt szólni.