XII. RÉSZ
1.
A Pszikló!
Kétszázezer világ központja.
Annak a birodalomnak a közepe, amely tizenhat univerzumot igázott és rombolt le háromszázkétezer év alatt.
A Pszikló. Ez okozta az ember pusztulását is.
Történt-e valami a birodalommal?
Mi történt a Psziklóval? És ha még létezik, mi a terve?
Veszélyt jelent rájuk vagy sem?
Egy éven keresztül csak töprengtek. Gondolataik mögött tüskeként gyötörte őket a rettegés.
Most nekivágtak, hogy kiderítsék.
Sápadt fény világította meg a medencét. Az emelvény tompán fénylett. Egyetlen hajtómű sem hallatszott az ég felől. Ragyogtak a csillagok.
Angus és Jonnie egymásra néztek. Most megtudják.
- Először - mondta Jonnie - megvizsgáljuk a bányavidékeket és látni fogjuk, mely teleportáló berendezések aktívak. Elképzelhető, hogy van valami jelzőkészülékük, amely riasztja őket. Óvatosak leszünk, nem megyünk túl közel semmihez.
A koordinátakönyvben találtak egy teleportálót a Looziton, a pszikló bányavilágban, ahol, őslakosok híján, csak pszikló bányászok éltek. Nagy bolygó volt, távol a Psziklótól.
A vezetékek felzúgtak.
A forgóház visszajött.
Alig rúgott vissza.
Jonnie berakta a korongot a légvetítőbe, amely még mindig ott állt, ahová a technikusok állították.
Megnyomta a gombot.
Egy pillanatig mindketten azt hitték, biztosan hiba csúszott a számításba, és egy bányát vettek fel. Negyven mérföld nagy távolságnak számít, még egy ekkora bolygón is. Jonnie újra beállította a helyszínt.
Egy lyuk volt az!
De nem bánya. Egy teleportáló pózna állt ki ferdén a földből.
Csak ezt a lyukat látták a bolygó felszínén. Még a központi kupolák sem látszottak.
Jonnie azon töprengett, hogy vajon más központalaprajzot használnak-e a psziklók a különböző bolygókon. Lehet, hogy ez az emelvény a Loozite-on mérföldekre van mindentől? A psziklók számára azonban szentírás volt a szabványos alaprajz. Általában a bolygó igazgatásával kapcsolatos épületek a teleportáló berendezés mellett kapnak helyet. Ott tartják a könyveket, ott vannak a főbb műhelyek és a legfelsőbb szintű vezetők.
Ez csak egy lyuk. Elég nagy volt, de akkor is csak egy lyuk volt.
Egy másik kilövőállást választottak: a Mercogrant az ötödik univerzumban. A Földnél ötször nagyobb, de kisebb sűrűségű bolygónak tüntették fel a koordinátakönyvben.
Kilőtték és visszahívták a forgókosarat.
Amikor Jonnie bekapcsolta a vetítőt, rögtön látták, hogy ez valami más. Kiszélesítették a vetítő képét, hogy jobban lássák.
A Mercogrant jobbára hegyek borították, a hegyekről lavinák zúdultak alá, melyek majdnem mindent elsöpörtek.
Jonnie közelítette a képet. Ott volt! Alul jobbra! Egy kupola kifordított burája. Úgy feküdt ott, mint egy törött leveses tányér. Egy teleportáló póznát is láttak, közelében elszenesedett vezetékek hevertek. Ezen kívül semmi.
Semmilyen biztos következtetést nem tudtak levonni, azon kívül, hogy a központi épületek és a teleportáló berendezések minden bizonnyal üzemképtelenek.
Véletlenszerűen kiválasztottak egy harmadik bolygót, a Brellotont. Lakott bolygó volt, tudták meg egy másik kézikönyvből, őslakossággal, akik már hatvanezer éve éltek pszikló “kormányzóság” alatt.
Kiszámították a teleportációs területtől negyven mérföldre lévő egyik pont koordinátáit, és kilőtték a forgóházat.
Az eredmény váratlanul érte őket. A légi felvétel egy várost mutatott. A teleportációs emelvényt jól láthatóan egy magasított platóra telepítették, a város központjába.
Az egykor hatalmas épületek porrá zúzódtak. Szétszóródtak, olyan mintát alkotva, mely a plató felől sugárzott szét minden irányba. Az egykor kétezer láb magas épületek egy olyan városban, ahol bizonyára milliók élhettek, dominóként omlottak össze.
A teleportáló maradványai összerogytak. Az emelvény helyén lyuk tátongott. A póznák mind kifelé dőltek.
A központi kupolák a plató széle alatt hevertek, a robbanás felemelte és szanaszét szórta őket, így láthatóvá vált az ismerős, föld alatti alaprajz.
A központra ráközelítve láthatták az egy év alatt a résekből kinőtt füvet.
Életnek nyomát sem látták.
Jonnie leült és gondolkodott. Megkérte Angust, keressen elő néhány képet, melyet a légvédelem készített a Purgatórium-folyónál. Az amerikai, központi bányavidék képeit kereste.
Angus előkereste őket, Jonnie pedig megnézte: ismerős volt neki az emelvény helyén tátongó lyuk, az állva maradt, kifelé hajló póznák és a szétrobbant város, ötven vagy még több mérfölddel arrébb.
- Tudom, mi történt - mondta Jonnie. - Egész éjszaka nézhetnénk a psziklóbolygókat és mindig ugyanazt a választ kapnánk. Add ide azt a számítógépet. Megnézzük a Psziklót tavaly a 92. napon!
Fény. Körülbelül 5 869 713 600 000 mérföldet tesz meg évente. A Psziklóról elindult fény még úton volt az űrben. Elébe vágnak, és egy távcsillagra szerelt 6 000 000 000 000-szoros nagyítású képfelvevővel megnézik a Psziklót abban a pillanatban, mikor támadni próbálták. Akármi is történt.
Alig több, mint egy évvel ezelőtt történt.
- A mérési tartomány beirányzásához válassz sziderikus szöget. Kerüld el a közeli égitesteket, hogy a forgóházat ne befolyásolja a gravitáció és két-három percig ott maradjon. Nem, legyünk bátrak és hagyjuk ott tizenöt percig, hátha nem mozdul el, aztán visszahívjuk.
Eltartott egy ideig, míg beállították. Utána kellett igazítani a nagyítást, behangolni a hőérzékelőket és más testek iránt érzéketlenné tenni. Kiszámítani a másodperceket.
Kilőtték a forgóházat.
A vezetékek hosszú ideig zúgtak, majd visszahívták a szerkezetet.
Megérkezett!
Kissé ferdén állt az emelvényen. Jonnie sietve megfogta volna, de Angus elkapta a kezét. A fém annyira hideg volt, hogy hozzáfagyott volna az ember bőre! Várniuk kellett, amíg felmelegszik, mert ha hidegen nyitják fel, a lemez elgörbül a hirtelen hőmérsékletváltozástól.
Olyan volt, mint amikor a szomjas embert vizes tömlővel ingerlik.
Végül kivetítették. Ragyogó képet kaptak! Azt hitték, talán zavaros lesz, a hőhullámok miatt. De a több mint egy évig tartó utazás után a fény kristálytiszta és hibátlan maradt.
A pszikló Birodalmi Főváros tárult eléjük. Körpályás csillekocsik, a sziklákról szállítószalagszerűen lefutó utcák. A bányászat eszméjét még a várostervezésben is megőrizték.
Az óriási és nyüzsgő Pszikló! Az univerzumok hatalmi központja. Annak a nagy és kegyetlen karomnak az agya, amely minden bolygóról és népről lekaparta a csontokat. Maga a háromszázkétezer éves monstrum volt az, szadista és ocsmány hatalmában elmerülve!
Sem Jonnie, sem Angus nem látott még soha ekkora élő várost. Százmillió lakos? Egymilliárd? Nem a bolygóé, csak az alacsony síkságon fekvő városé. Nézd meg a csilléket. Körspirálok mentén futó sínek. A bányacsillékhez hasonlóak, de tele emberekkel. Csőcselék az utcán. Csőcselék! Nem. Csak psziklók. Láttál már valaha ennyi lényt egy rakáson? Mintha bandák lennének.
Megrettentek.
A saját városaikhoz hasonlították, sőt a lerombolt városokhoz. Felmérhetetlen volt a különbség.
Micsoda önteltség kell hozzá, hogy bármi ehhez hasonlót megtámadjanak.
Elragadtatva és lenyűgözve álltak ott, s meg sem nézték a Pszikló teleportációs emelvényét. Lemaradtak az elejéről, ezért vissza kellett menniük a felvételben.
Beállították a vetítőlencsét és -pozíciót, hogy a Pszikló teleportációs emelvénye a kép közepén, felnagyítva látszódjon.
És aztán elkezdődött az az eseménysor, ami azután történt, hogy Jonnie és Szélsebes keresztülvágtattak a földi emelvényen.
Először a psziklómunkások rohantak le az emelvényről, hogy beérkezhessen a félévenkénti szállítmány a Földről. Teherszállítók sorakoztak fel a koporsók és a személyzet fogadására.
Az első villanással megérkeztek azok a psziklók, akikkel Jonnie végzett.
Egy puffanás hallatszott.
A pszikló munkások meghátráltak.
Működésbe lépett az egyik védőernyő! Az emelvény felett azonnal összezárult egy burok, hogy visszatartsa a kis erejű robbanást. Nem lehetett légpáncél. Az ernyő néha megvillant és szikrázott. Átjárható, de stabil maradt.
Mielőtt még bármi más történt volna, teherszállítók indultak meg az emelvény felé, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megakadályozzák a kisebb robbanást. Egy teljes perc telt el.
Aztán felrobbant az első, halált hozó koporsó! Egy nagyméretű “bolygógyilkos” nukleáris bomba volt, nagy erejű aknák közé ágyazva.
A védőernyő ellenállt.
A pokol belül maradt. A sistergő, kegyetlen robbanás meg sem mozdította az ernyőt.
Aztán jött az újabb megrázkódtatás, amikor felrobbant a koporsóba zárt második “bolygógyilkos”.
Az ernyő ellenállt! Úristen, micsoda technika kell egy ilyen ernyő megépítéséhez. Mekkora erő szükséges, hogy ellen tudjon állni ezeknek a robbanásoknak.
Újabb robbanás a burkon belül. A harmadik bolygógyilkos, és az összes régi, kegyetlen atombomba.
Az ernyő ellenállt.
A psziklók messziről a helyszín felé rohantak. Az emelvényhez közel állókat földre döntötte az ernyőn áthatoló lökéshullám.
A negyedik rejtett bomba is felrobbant. Az ernyő még mindig ellenállt.
Az áthatoló lökéshullámok hátralökték a teherszállítót. A közeli épületekből kitörött az üveg.
A talaj úgy rázkódott, mintha gigantikus földrengés ázná.
Az egyik közelben álló épület hirtelen összeroppant, mintha alulról beszippantották volna. A többi épület is ugyanerre a sorsra jutott.
Felrobbant az ötödik bomba!
Lassan, először csak fokozatosan az egész terület tajtékzó és forrongó atommáglyává változott.
Nem, annál sokkal rosszabbá! Olvadt, lobogó tűz tört fel a terület különböző pontjain.
Gyorsan kiszélesítették a látószöget.
A Pszikló teljes Birodalmi Fővárosa süllyedni kezdett a megolvadt tűzóceánba.
A körbefutó csilléket, a tömegeket, az épületeket, de még a feltornyosuló sziklákat is elborította a folyékony, sárgászöld lángfolyam.
Kapkodva szélesítették a látószöget.
És látták, ahogy a teljes Pszikló bolygó egyetlen radioaktív nappá válik!
A felvétel véget ért.
Összeroskadva ültek.
- Úristen - mondta Angus.
Jonnie kissé rosszul érezte magát. Akár psziklókról volt szó, akár nem, az egy évvel ezelőtti tervezgetésük és kockázatvállalásuk végeredményét nézték végig éppen. Jonnie-t hatalmába kerítette a bűntudat. Nehezére esett ilyen hatalmas pusztításért felelősséget vállalni.
Azt hitte, a bombák majd elsöprik a vállalati központot és esetleg a Birodalmi Fővárost. De ők egy új napot hoztak létre.
- Mi történt? - kérdezte Angus.
Jonnie a lábát nézte. - Tíz biztosítószeget húztam ki a koporsókból. Nem akartunk időzítőt rakni beléjük, nehogy a Földön robbanjanak fel. Tudtuk a bombákról, hogy szennyezettek. Radioaktív sugárzás szivárgott belőlük. Régi bombák voltak, akárcsak a burkolatuk. Sugárvédelmi ruhában kezeltük őket.
Kezével mintha leejtett volna valamit. - Harc közben a gyújtóbetéteket az emelvényre ejtettem. El is feledkeztem róluk. Egy kicsit bizonyára sugároztak, és amikor a Pszikló emelvényére értek, kis erejű robbanást okoztak. Ezek okozták tavaly is azt a kis visszacsapódást.
- Működésbe hozták a védőernyőt a Psziklón, amiről a Chamcók beszéltek. A védőernyő elég erős és megbízható volt, hogy visszatartsa a robbanásokat.
- Char egyik könyvében olvastam, hogy a Pszikló kérgét át-meg átjárják az elhagyott bányaaknák és alagutak. Tökéletes szita. Félmagfúrásnak hívják az eljárást. A robbanások lehatoltak a mélybe. Egyre mélyebbre és mélyebbre. A Pszikló olvadt magja felé törtek.
- Az ötödik robbanás behatolt a magba. A következő öt ott ment végbe.
- Azt hiszem, egy nukleáris fegyver láncreakciót indít meg. A bolygókéreg szétrobbantása után a fúzió folytatódott. Valószínűleg ebben a pillanatban is tart, és akár több millió évig is eltarthat még.
- A Pszikló többé már nem bolygó. Lángoló nap lett belőle!
Angus bólintott. - És az összes teleportáló berendezés az egész pszikló birodalomban, menetrend szerint, mit sem tudva minderről, ebbe a sugárzó napba teleportált, szétrobbantva önmagát!
Jonnie bólintott, kissé elcsigázva. - Pont úgy, ahogy Denverben történt egy évvel később. - Megborzongott. - Terl a pusztulásba lőtte bele magát. Szegény Terl.
Több se kellett, hogy Angus kijöjjön a sodrából. - Szegény Terl! Azok után a szemétségek után, amit a démon művelt? Jonnie, néha csodálkozom rajtad. Mindig megőrzöd a hidegvéredet, aztán egyszer csak ilyeneket mondasz, hogy “szegény Terl!”
- Szörnyű lehet így meghalni - mondta Jonnie.
Angus kiegyenesedett. - Na! - mondta, mintha csak egy tóból bukkant volna ki lemerülés után. - A Psziklónak vége! A birodalomnak vége! Emiatt nem kell tovább aggódnunk! Csakhogy megszabadultunk tőle!
2.
Érzelmi reakciói ellenére Jonnie valódi vadász volt. Élete a hegyek között kezdődött, fiatalabb korában többnyire egyedül járta azokat a csapásokat, ahol pumák, grizzlimedvék és farkasok leselkedtek rá. Volt, hogy a háta mögött érezte az alattomos ragadozót, amely csak egy rossz mozdulatra várt.
Az elmúlt tizenöt másodpercben ugyanezt érezte. Veszély!
Hátraperdült.
A mögötte álló kis szürke ember így szólt: - Hát nem tudta?
Jonnie lecsúsztatta a kezét a pisztolymarkolatról.
A kis szürke ember úgy tett, mintha nem vette volna észre. - Most még több minden van, amit nem értek. Igén, attól félek, a Psziklónak vége. Ezt persze tudtuk. Abban nem voltunk biztosak, hogy hogyan történt.
Angus így szólt: - Maradtak még psziklók? Bárhol? A kis szürke ember megrázta a fejét.
A másik kis szürke ember, aki teleportálással érkezett, az árnyékban leskelődött. Most előjött. - Ellenőriztük, és újra csak ellenőriztük. A szondák szerint a Psziklónak csak néhány héttel azután lett vége, hogy ez történt. Mindenütt ott voltak a hajóink…
Az első kis szürke ember rápillantott. Talán figyelmeztette?
A másik kis szürke ember finoman témát váltott. - Valamennyi teleportáló berendezés bányaközpontok vagy kormányzósági paloták mellett állt: ez vállalati szokás volt. A bolygókon az összes vezető beosztású személy vagy magas rangú tiszt az emelvények közelében lakott, valójában merő lustaságból, hogy ne kelljen messzire sétálniuk, és hamarabb megkapják a napiparancsot. És a légzőgáz nagy részét is ugyanabban a körzetben tárolták.
- Természetesen nem tudtuk az összes univerzumot megvizsgálni, de a psziklókat ismerve bizonyosak vagyunk benne, hogy egyetlen teleportáló berendezés, igazgatósági központ vagy vezető sem maradt. Mi a magunk részéről több mint öt hónappal ezelőtt feladtuk. A légzőgáz hat hónap múlva fogyott volna ki. És ez hat hónappal már lejárt.
Jonnie figyelmesen nézte őket. Ezek az emberek valamit eltitkoltak. És valamit akartak. Veszélyt jelentettek. Mélyen, a lelke mélyén tudta ezt. A modoruk könnyed volt. Nagyon kellemesen és udvariasan viselkedtek, de az őszinteségük csak póz volt.
- Hogyan győződhet meg róla - mondta Jonnie - hogy néhány psziklómérnök nem épített egy teleportáló berendezést valahol?
- Óh - mondta a második kis szürke ember - mert egyenesen hozzánk lőtte volna magát, ha nem a Psziklóra kerül. A hozzánk legközelebbi emelvény is darabokra robbant. Magával vitte a fél várost. Borzalmas. Puszta véletlenségből a családommal hajóztam odakinn aznap, mérföldekkel távolabb. A saját irodáink azonban tizenöt szinttel a föld alá kerültek.
Vajon az eredeti kis szürke ember figyelmeztető jelet adott neki? Mindenesetre felfigyelt valamire.
Angus így szólt: - Egyetlen bolygót se látok felsorolva, amelynek ugyanolyan légköre lenne, mint a Psziklónak. Van másik bolygó, amelynek hasonló a légköre?
A két kis szürke ember átgondolta a választ. Aztán, amelyik később érkezett, így felelt: - Fobia. Nem hiszem, hogy rajta lenne a listán. - Azok ketten nevettek valamin.
Az eredetileg jött így szólt: - Bocsássanak meg nekünk. Ez tréfa volt. A Pszikló legféltettebben őrzött titkai nyitott könyvnek számítottak a mi munkánkban. Az, hogy a “Fobiá”-t kihagyták a felsorolásból, nagyon jellemző a psziklókra. Ez az a bolygó, ahová Hak királyt száműzték, úgy kétszázhatvanegyezer évvel ezelőtt. A Psziklón és a Fobián kívül nincs is több bolygó abban a rendszerben: olyan messze van a Psziklótól, hogy nem is látni az anyabolygóról segédeszköz nélkül. Annyira hideg, hogy a légköre cseppfolyósodott és tavakban gyűlt össze a felszínen. Építettek rajta egy kis kupolát és oda száműzték Hakot és összeesküvő társait, aztán annyira megrémültek, hogy megszökik, hogy bérgyilkosokat küldtek utánuk, akik mindenkit megöltek. Ez jellemező a psziklókra. A tankönyvekből kivágták az egészet. Hadd nézzük meg a csillagtáblázatait! - Kézbe vette őket, nézte egy darabig, aztán felnevetett és megmutatta á társának. - Nincs itt! Kihagytak egy bolygót, mégpedig a saját rendszerükből!
Jonnie pillantására reagálva a második így folytatta: - Nem. egyetlen pszikló sincs ott, és nem is történik ott semmi. Semmi más nincs, mint légzőgáz alkotta jég, az is rendkívül csekély mennyiségben. Pár héttel ezelőtt a szondák teljesen kihaltnak mutatták. Nem, most már teljesen biztos lehet benne, hogy a psziklóknak végük van. Néhány pásztán, amiket itt átnéztem, láttam, hogy egynéhány még életben van, de ilyet ők sem tudnak építeni. - Megütögette a vezérlőpult sárkányának oldalát. - A psziklók a megmondhatói, hogy miért, de megölnék magukat! - Megrázta a fejét. - Néhányuk életben maradt. Mérnökök, távoli bányavidékeken. És ne gondolja, hogy nem próbálták meggyőzni őket! Most mindannyian halottak.
Mintha az elsőnek érkezett megpróbálta volna leállítani a másikat. De az új kis szürke némileg jobban volt öltözve, s látszólag a másik felett állt.
- Azt hiszem - mondta, aki elsőnek jött -, tényleg össze kell hívni egy hivatalos konferenciát. Lenne néhány napirendi pont.
Aha, gondolta Jonnie. Most kiderül. - Nem vagyok a kormány tagja - keresett kibúvót.
Az újonnan érkezett azt felelte: - Tisztában vagyunk vele. De élvezi a bizalmukat. Arra gondoltunk, hogy ha lehet, ön és mi ketten tárgyalhatnánk, esetleg segíthetne megszervezni egy konferenciát, amelyen részt venne a kormánya.
- Tárgyalhatnánk egy komoly tárgyalásról - mondta a másik.
Jonnie-nak támadt egy ötlete. Emlékezett rá, hogy az első kis szürke ember korábban gyógyteát ivott. - Fél órán belül vacsorázom. Ha meg tudják enni az ételünket, szívesen venném, ha velem tartanának.
- Mi bármit megeszünk - mondta a újabbik kis szürke. - Bármit, ami van. Nagyon szívesen.
- Fél órán belül - mondta Jonnie. - És elindult, hogy szóljon Chong-wonnak, mégiscsak lesznek vacsoravendégek.
Most talán megtudja, miféle veszélyt jelent ez a kettő. Nem képzelődött. Ezek ketten veszélyesek voltak!
3.
A kis szürke emberek tényleg tudtak enni.
Jonnie-t meglepte, milyen szépen feldíszítette a vezér a tartalék lakosztály nagytermét. Színes papírlampionok, bennük bányászlámpákkal, lógtak körben; két festmény díszítette a falat. Az egyiken egy tigris közeledett a hóban, a másikon egy madár szárnyalt a fák felett. A felszolgáláshoz, asztalkákat állítottak fel: a középen álló asztalt, amelynél ültek, még terítővel is letakarták.
Mr. Csung ragaszkodott hozzá, hogy Jonnie aranybrokát zubbonyt húzzon, miután Jonnie visszautasította, hogy zöld selyemköntöst vegyen magára, amiben, legalábbis Csung szerint, Jonnie nagyon jól festett.
Szolid, ám kissé vinnyogó zene szólt valahonnét. Csak a zenét, a Chong-won által behordott edények zörgését és a kis szürke emberek állkapcsainak csattogását lehetett hallani.
Jonnie megpróbálta Angust is meghívni, de ő azt mondta, szemmel kell tartania a holdkamerát. Stormalongot is győzködte, de a pilóta hullafáradt volt. El-elszundított az irányítóteremben. Chong-won vezért és Mr. Csungot is hívta, hogy étkezzenek velük, de elutasítatták, mert ők a felszolgálást végezték. Így végül csak Jonnie és a két kis szürke ember ült le az étkezőasztalhoz. Jonnie sajnálta, mert az asztal roskadozott a felhalmozott ételektől. Ez ideig Jonnie-nak nem volt kivel beszélgetnie. A kis szürke emberek csak ettek. És ettek, és ettek!
A vacsora előételekkel kezdődött: tojástekercs, nyárson sült bélszín és papírba csomagolt csirke; hegynyi mennyiséget szolgálták fel az ételekből, de a kis szürke emberek mindent befaltak. Ezután különféle tésztákat hoztak: palacsintákat, jat ga meint, mun je tésztát, war won tont, marhás lo meint, jee fu tésztát, és gorn lo won tont, több teknővel. A kis szürke emberek mindet felfalták. Hatalmas tálnyi csirkéket hordtak ki: mandulás csirkét, kesudiós csirkét, gombás csirkét és licsis csirkét. A kis szürke emberek ezeket is magukba tömték. Aztán jöttek a marhahúsos étkek: mongóliai marha, hirtelen sült tojásgyümölcs marhával, paradicsomos marhahús és chilipaprikás marhaszelet. Mindet bekebelezték! Irdatlan mennyiségű pekingi kacsa, háromféleképpen elkészítve, tűnt el bennük. Most éppen a tojásételeket gyűrték le: jércetojást fu jung módra, ínyenc virágtojást és gombás tojást fu jung módra.
Jonnie azon töprengett, vajon honnan szerezte Chong-won vezér a hozzávalókat, amíg eszébe nem jutott, hogy bővelkedtek a vadakban, rengeteg szárnyas élt a tavon, és a kínaiak olyan területen kertészkedtek, ahonnan a gát páncélkábele tartotta távol a vadállatokat.
Ő maga nem evett sokat. Mr. Csung becsmérlő hangon közölte vele, hogy a felszolgált ételek nagy része a dél-kínai konyhából származik. A valódi konyhaművészet északon fejlődött ki a Csing-dinasztía idején, amikor az ő családja gondoskodott mindenről. A pekingi kacsa és a mongóliai marhasült volt a legfigyelemreméltóbb, mondta szolgálatkészen Jonnie. Nagyon finom ételek. Természetesen nem olyan jó, mint az ő Ellen nénijének az őzpörköltje, de egészen ehető. A nővér üzent, hogy nem ihat rizsbort a szulfa miatt, de Jonniet amúgy sem nagyon érdekelte az ital.
Ezek a kis szürke emberek az egész díszvacsorát felfalták, melyet harminc emberre terveztek! Hová süllyesztettek el ennyi ételt?
Jonnie kihasználta az időt, hogy megfigyelje őket. A bőrük szürke és kissé durva. A szemük kifejezéstelen szürkéskék, talán a tengerhez hasonlít. Súlyos szemhéjak csukódnak rájuk. A fejük kerek és kopasz. Az orruk hegyesen felkunkorodik. A fülük egy kissé furcsa, inkább kopoltyúra emlékeztet, mint fülre. Négy ujjuk és egy hüvelykujjuk van, s a körmük rendkívül hegyes. Hasonlítottak az emberekre. A fő különbség a szájukban volt: két sor fogazattal rendelkeztek. A második sor pontosan az első mögött helyezkedett el.
Miközben figyelte, milyen falánkan és mennyit esznek, Jonnie megpróbálta kitalálni, honnan származhatnak ezek a lények. Emlékeztették valamire. Aztán eszébe jutott egy hal, melyet egy, a Viktória bányavidéken keresztülutazó pilóta mutatott nekik. A pilótának az Indiai-óceán felett elfogyott az üzemanyaga, s egy mentőtutajjal katapultált. Miközben arra várt, hogy felszedjék, megtámadták ezek a halak. Miután kimentették, az egyik halat ágyúval lelőtte, s képfelvevőn rögzítette. Elég nagy hal volt. Minek is hívta? Jonnie törte a fejét. Kikeresték egy emberkönyvben. Hát persze, cápa! Ez volt a neve! Igen. Ezeknek a kis szürke embereknek hasonló bőrük és hasonló foguk volt. Lehet, hogy cápákból fejlődtek ki, s később értelmesekké váltak.
Végül elérkeztek a teához. Nem mintha a kis szürke emberek nem tudtak volna többet enni. Chong-won vezér fogyott ki az ételből! Felszolgálták a teát. Az első kis szürke ember, hangjában árnyalatnyi aggódással, megkérdezte, hogy gyógyteát szolgálnak-e fel nekik. Biztosították, hogy egyszerű zöld tea volt, amitől látszólag megnyugodott.
Hátradőltek és Jonnie-ra mosolyogtak. Azt mondták, ez volt a legjobb vacsora, amit ettek, talán egész életükben. Chong-won kisurrant, hogy ezt elújságolja a szakácsnak.
Miközben őt nézték, Jonnie azt gondolta magában, most, hogy minden szóba jöhető étellel végeztek, őt akarják majd felfalni! De nem, a gondolat elpárolgott. Valóban nagyon kedvesek voltak. Most talán kiderítheti, mire is készülnek, mit akarnak valójában.
- Tudja - mondta az eredeti kis szürke ember -, ami ezeket az ellenséges erőket illeti, tulajdonképpen az önök védelmével volt baj. Olcsó szemét. De erről a psziklók tehetnek. Sohasem áldoztak pénzt a jó védelemre. A személyzet is olcsó volt. Inkább vásároltak fél tucat új nőstényt vagy egy-két tonna kerbangót, mint rendes hadifelszerelést.
Úgy nézett Jonnie-ra. mintha valami megsemmisítőt szándékozna a tudomására hozni. - Tudja, mennyibe kerülnek azok a légvédelmi ágyúk, melyeket használnak? Kevesebb, mint ötezer kreditbe. Olcsó szemét! Még kétszázezer láb magasra sem tudnak fellőni. Alagsori kiárusításon, ócskapiacon vett fegyverek. Valószínűleg hadifeleslegből vásárolták őket, használtan. Valamelyik vezető új áron könyvelte el őket, a különbséget meg zsebre vágta.
- Mennyibe kerülne egy megfelelő légvédelmi ágyú? - folytatta Jonnie.
Az újabb kis szürke ember gondolkodott egy pillanatig. Aztán elővett egy kis szürke könyvet a mellényzsebéből és kinyitotta. Úgy tűnt, a lap megnagyobbodik. Végigpásztázta egy kis olvasóüveggel. - Aha, itt van egy. “Föld/űr kombinációs visszaverésen alapuló, multiszámítógépes indítású védelmi ágyú: maximális hatótávolság 599 mérföld, 15 000 lövés percenként, egyidejű célkövetés: 130 hajó vagy 2300 bomba, rombolópotenciál A-13 (képes áthatolni egy csatahajó páncélzatán), kedvezmények levonása nélküli ára C 123 475 plusz szállítás és üzembe helyezés.” Ha ilyen ütegeik lettek volna, az egyesítette erők nem tudták volna megközelíteni a célpontjaikat, vagy olyan magasan maradtak volna, ahonnan nem tudnak légköri gépeket indítani.
Az eredeti kis szürke ember egyetértett vele. - Igen, ez volt a fő baj. A psziklók egyszerre voltak könnyelműek és zsugoriak. Nem hiszem, hogy egyáltalán védték ezt a bolygót.
Jonnie egyetértett vele. Úgy érezte, most, hogy beszélgetnek, meg fog tudni valamit ezekről a lényekről. Tartsd őket szóval! - Nos, csak próbaképpen - mondta Jonnie -, önök szerint mennyibe kerülne ennek a bolygónak a megfelelő védelme?
Belenyúlt valamibe!
A két kis szürke ember összedugta a fejét. Az eredeti mindenféle kacatot húzott ki a zsebéből, megnézte őket, s úgy tűnt, néha rátalált valamire. Az újonnan érkezett hatalmas gyűrűt viselt a bal keze egyik ujján. Jonnie először azt hitte, csak babrálgatja, de mégsem; csavargatta s apró mozdulatokkal rángatta, mire a gyűrűről egy hosszú és vékony, szinte láthatatlan cérna tekeredett le.
Rendkívül feszültek voltak. Mormolásuk összemosódott. - …harminc űrszonda… állandó vivőhullám szonda riasztósugarak… tizenöt űrfelderítő, automata tüzelés minden azonosított gépre, amely nem jelentkezik be… földi erő felszerelése azonosító fényjeladóval… 2000 légköri fényjeladó… 256 Mark 50-es harci gép… 400 lebegő gyalogsági harcjármű… 7000 gyalogsági úttorlasz… száz városi kábelvédő, behúzható kapuval… ötven hő/szín kereső távfelderítő… ötven automata célromboló felszíni távfelderítő…
Befejezték. Az újabbik letépte a cérnát a gyűrűről, megütögette a végét, ami hirtelen kipattant, s a cérna hosszú, szalagszerű papírlappá bomlott ki. Egy mozdulattal az eredeti kis szürke ember elé lökte. Az felkapta, végigpásztázta rajta a számokat, s megnézte a végét.
- Pótalkatrészekkel és szállítással együtt - mondta - 500 962 878 431 kreditre jön ki, két részletben, plusz körülbelül 285 000 006 kredit katonai és ellátószemélyzeti fizetés, szállás és felszerelés, évente.
A asztalon keresztül Jonnie-hoz lökte a hosszú szalagot és összegezte: - Tessék. Hatékony és gazdaságos planetáris védelmi rendszer. Valamennyi csöcsminőségű termék. Száz évig is jó. Erre van önöknek szükségük! És még mindig az önöké lehet!
Ez a 500 962 878 431 kredit több volt annál, mint amennyi pénz a Földön összesen volt. Rádöbbent, mennyire kifosztották a Földet. Eljött az ideje, hogy még többet megtudjon e kettőről. - Igazán nagyra értékelem az információjukat. Ha meg nem sértem önöket, mivel foglalkoznak? Fegyverügynökök?
Mintha bombát dobott volna rájuk, annyira döbbenten néztek! Aztán egymásra pillantottak és mindketten felnevettek.
- Ó, sajnálom - mondta az eredeti kis szürke ember. - Rettentően udvariatlanok vagyunk. Tudja, eléggé jól ismernek bennünket a saját területünkön. És olyan sokat tudunk önről, valójában olyan jól ismerjük önt, hogy egyszerűen fel sem tűnt, hogy soha nem mutatkoztunk be.
- Én Őexcellenciája Dries Gloton vagyok. Rendkívül örvendek a találkozásnak, Sir Lord Jonnie Tyler.
Jonnie kezet fogott vele. Száraz kéz volt, eléggé durva.
- Ő pedig - mondta Őexcellenciája - Lord Voraz. Lord Voraz, Sir Lord Jonnie Tyler.
Jonnie az ő száraz, durva kezét is megrázta és így szólt: - Valójában csak Jonnie Tyler, Lordságod. Nincsenek címeim.
- Ebben kételkedünk - mondta Lord Voraz.
Őexcellenciája így szólt: - Lord Voraz a Galaktikus Bank központi igazgatója, vezérigazgatója és legfőbb ura.
Jonnie pislogott, és meghajolt.
Lord Voraz így szólt: - Dries szereti magát a legfőbb beszedőnek hívni, de ez csak amolyan banki tréfa. Ő tulajdonképpen a Galaktikus Bank területi igazgatója ebben a szektorban. Egyszer-kétszer észrevehette, hogy véletlenül az ő dolgába ütöttem az orromat. A területi igazgatónak teljhatalma van a saját szektorában és kissé féltékeny a kiváltságaira. - Nevetett, a fiatalabbat ugratva. - Az önök bolygója beleesik a szektorába és mindenféle ügylet rajta múlik. Neki kell nyereséget felmutatnia a területén. Én pedig pusztán azért vagyok itt, mert a küldöttek itt találkoztak. Nagyon zavaros…
Dries Gloton élesen közbevágott. - Lordságától nem várható el, hogy a szektor üzletének minden csínját-bínját ismerje. Nagyon eredményes azonban az univerzumokkal való kapcsolattartásban.
Lord Voraz ismét nevetett. - Kedves barátom, tényleg sajnálom, hogy aggasztottuk. De hát kerestünk…
Dries ismét félbeszakította: - Azért vagyunk itt, hogy segítsünk, Sir Lord Jonnie. Apropó, nem akarna számlát nyitni? Névre szólót? - A zsebeiben turkált a szükséges iratokért. - Adunk egy nagyon alacsony számlaszámot és biztosítjuk a teljes titoktartást.
Jonnie hirtelen rádöbben, hogy nincs is pénze. Nemcsak a zsebében nem volt pénz, hanem soha, semennyi pénze sem volt. Még az aranypénzen is túladott. Azt hitte, pilótafizetést fog kapni, mint Chrissie, de soha semmit sem látott belőle. Gyorsan elhessegette magától Chrissie-vel kapcsolatos nyugtalan gondolatait. Jobban teszi, ha erre a beszélgetésre koncentrál. Egy vasa sem volt.
- Sajnálom - mondta. - Talán később.
A másik kettő egymásra nézett. Dries azt mondta: - Emlékezzen csak arra, hogy nem vagyunk az ellenségei.
- Azt hiszem, önöket senki sem tartja ellenségnek - mondta Jonnie tovább puhatolódzva. - Ha nem beszélt volna Snowllal, a flotta még mindig itt lenne felettünk.
- Na igen! - mondta Dries Golton. - A Galaktikus Bank számos szolgáltatást nyújt az ügyfeleinek. Amit látott, az csak közjegyzői szolgáltatás volt. Rádiós közjegyzői kódra volt szükségük, hogy hitelesítsék és igazolják a konferencia parancsának érvényességét. A bankban megbíznak.
- A küldöttek összehívása is a bank szolgáltatása? - kérdezte Jonnie.
- Nos, az nem - kezdte Lord Voraz.
- Nevezheti annak, ha úgy tetszik - mondta Dries. - Mert néha egy ilyen konferencia megszervezése valóban szolgáltatásnak minősül. A Galaktikus Bank jól felfogott érdeke, hogy a civilizált bolygók elegánsan kössenek üzletet egymással.
Jonnie egyáltalán nem volt elégedett, de jó képet vágott hozzá. - Ezek a küldöttek azonban tényleg engedelmeskedni látszanak önnek. “Excellenciád”-nak szólítják, lord Vorazt pedig “Őméltóságá”-nak. Mit tesznek, ha nem engedelmeskednek önöknek? Szóval, ha nem jönnek el a konferenciára vagy nem teszik azt, amit önök kérnek.
Lord Voraz megütközött a felvetésen. Mielőtt Dries Gloton megállíthatta, azt mondta: - Ez elképzelhetetlen! Hiszen akkor a bank felmondaná a kölcsöneiket és beszüntetné a hiteleik folyósítását. Gazdaságaik megroppannának. Csődbe jutnának. Az egész bolygójukat el lehet adni alóluk. Ó, jó párszor végiggondolnák, mielőtt…
Driesnak végül sikerült felhívni magára a figyelmet, s leállítania a másikat. - Nos, én tudom - mondta halkan -, hogy Méltóságod ellenérzést táplál ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, de hadd emlékeztessek rá, hogy ez az én szektorom és az erre a bolygóra tartozó ügyekkel én foglalkozom. Bocsásson meg. Azt hiszem, Sir Lord Jonnie nem igazán tud túl sokat a Galaktikus Bankról. Régóta nem adtuk már ki a tájékoztató füzetünket. Szeretne többet megtudni erről, Sir Lord Jonnie?
Hát persze hogy szeretne. Éber lett, mikor azt hallotta, hogy “az egész bolygójukat el lehet adni alóluk”.
4.
Chong-won töltött még egy kis teát.
- Nem szabad azt képzelnie rólunk, hogy erőszakosak vagyunk - mondta Dries, nagyot kortyolva a teából.
Csak hatalmasak és veszedelmesek, gondolta Jonnie.
- A fajunkat “szelahi”-nak hívják - folytatta Dries.
A Gredides Rendszer mindössze három lakható bolygója az őshazánk. A bolygók főleg vízből állnak. Átlagosan kilenc rész vízfelszín jut a mindössze két rész szárazföldre. És kizárólag banktevékenységgel foglalkozunk.
Mosolygott és ivott még egy kis teát. - Ideális bankárok vagyunk. Bármit megeszünk, bármit megiszunk, szinte bármilyen légkörben tudunk lélegezni, és szinte bármilyen gravitációban megélünk. Törzsi szokásaink szerint a feltétlen becsületességet és a kötelességtudatot tiszteljük.
Jonnie azt gondolta, ez valószínűleg igaz, de azt is gondolta, hogy nem mondanak el mindent, amit tudnak, s különösen azt nem, hogy mi áll a szándékukban. A “becsületesség”-be lehet, hogy nem tartozik bele a teljes igazság, de talán van néhány nyomravezető jel, amiből kiderül, mi folyik itt. Udvariasan mosolygott és figyelmesen hallgatott.
- Körülbelül ötmilliárd lakos van mindegyik bolygón - folytatta Dries. - Eléggé igyekvő a népesség. Habár a legtöbben a bankszakmában dolgoznak, természetesen vannak mérnökeink és szakembereink is, és persze rengeteg matematikusunk. Közel ötszázezer évvel ezelőtt fejlesztettük ki az űrrepülést. Nagyjából ez a helyes adat. Őméltóságod szerint is?
Lord Voraz még mindig rosszkedvű volt amiatt, hogy egyes bolygók megszegik kötelezettségeiket. De felöltötte bevált, hivatásos bankárarcát. - Négyszázkilencvenhétezer-négyszázharminckét év a sziderikus naptár szerint, százháromezer ebben az univerzumban - mondta.
- Köszönöm - mondta Dries, miután újra bevonta Őméltóságát a társalgásba. - És háromszázkétezer évvel ezelőtt…
- Háromszázkétezer-három - szólt Lord Voraz.
- Köszönöm… Összefutottunk a psziklókkal! Azért ne rémüljön meg. Nem hódítottak meg bennünket. Még csak nem is háborúztunk. Azokban az időkben a psziklók nem voltak olyan gonoszak, mint amilyenné mintegy százezer évvel később váltak. Annak idején még nem öltek ez ölés kedvéért, de biztos vagyok benne, hogy nem kell önnek a psziklókat bemutatnom.
- Persze hogy nem! - mondta Jonnie. Ez az egész valami rossz hír felé haladt. Érezte ezt, hiába is mosolyogtak.
- Pontosan! - mondta Dries. - Hol tartottam? Mindegy. Nem érdekeltük őket, mert nem rendelkeztünk semmilyen jelentős mennyiségű fémmel. Mivel a bolygókat főleg víz borította, a bányászat jelentős problémákat vetett volna fel.
- Nekünk fémekre volt szükségünk, a psziklóknak bizonyos számítógépes technológia kellett tőlünk, így váltunk partnerekké. A psziklók számára ez vadonatúj volt. Sok mindent meg kellett tanulniuk a pénzügyekről és effélékről. Ezért megtanítottuk őket.
- Belülről eléggé rosszul álltak. Úgy szaporodtak, mint… az a hal ezen a bolygón, tudja… mint a heringek! Mindig is rettegtek valódi pszikló gyarmatot alapítani, mert féltek, hogy a kolóniák fellázadnak az anyabolygó ellen. Csőcselék és munkanélküliség jellemezte a Psziklót. Súlyos, súlyos válság. Valóságos gazdasági felfordulás.
- Ezért segítettünk nekik kiépíteni a fémpiacokat. A teleportációs felszereléseikkel ez rendkívül könnyen ment. Sikeressé váltak és még több bányászati eljárást dolgoztak ki, mi pedig gondoskodtunk róla, hogy gazdaságilag stabilak maradjanak.
- Aztán, pszikló szempontból, váratlanul szörnyű dolog történt. Megrettentek tőle. Ez körülbelül kétszázezer éve történt.
- Kétszázkilencezer-négyszázhatvankettő - helyesbített Lord Voraz.
- Nem világos, mi történt akkor - mondta Dries. - Rendszerint nem férünk hozzá a katonai aktákhoz, és soha, egyszer sem fértünk hozzá ezekhez. De azt hiszem, a boxnardok megpróbálták a teleportációt katonai célokra felhasználni. A psziklók azonban előbb érték el a boxnardok bolygóit, és mind a hetet, s valamennyi boxnardot elpusztították. Ez évekig tartott a psziklóknak.
- Három évig és tizenhat napig - mondta Lord Voraz.
- Még azokat a népeket és fajokat is lemészárolták, amelyek érintkeztek vagy szövetkeztek a boxnardokkal: soha többé nem hallottunk róluk.
- A háború - mondta Dries -, úgy látszott, megváltoztatta a psziklókat is. Közel fél évszázadig minden kapcsolatukat megszüntették a többi világgal. A gazdaságunkat az ő érdekeik kötötték gúzsba. Valami belső leszámolásba is keveredhettek, mert a legközelebbi feljegyzésünk azt mutatta, hogy a saját népességük hat tizenegyed részét elvesztették.
- Egy újabb évszázadig tartott, amíg a psziklók ismét munkához fogtak. Mintha kicserélték volna őket.
Aha, gondolta Jonnie. Most már tudom, mikor kezdték beültetni azokat a kapszulákat a pszikló csecsemők fejébe! És azt is, miért. Hogy megvédjék a teleportációs technikájukat és matematikájukat.
- Az összes könyveiket elégették - mondta Dries. - Mindenfajta szépművészetüket elveszítették. A szótáraikból megállapíthatja, hogy az idők során kiteljesedett nyelvük elcsökevényesedett. Elhagytak olyan szavakat, mint “könyörület” vagy “sajnálat”, és úgy tűnt, még a “józan ész” kifejezést ejtették.
- Most már “pszikló”-nak nevezzük őket, ez az elnevezés csak akkortól kezdve honosodott meg. Előzőleg aszerint nevezték magukat, hogy éppen melyik király került a Birodalmi Trónra.
- Szóval, hogy ne untassam önt, mert látom, sok mindent tud erről, az elkövetkező évszázadok sok rosszat hoztak mindenkinek, különösen a psziklóknak. Az a kép alakult ki róluk, hogy ők a legkegyetlenebb, legszadistább elnyomók, mellyel az univerzumok valaha is találkoztak.
- Volt egy súlyos, belső problémájuk. A népességük robbanásszerűen nőtt. Gazdasági káoszban éltek. Tizenegyből kilencen munkanélküliek voltak. Az uralkodóház forradalomtól rettegett. Azt hiszem, négy herceget gyilkoltak meg merénylet során…
- Hetet - mondta Lord Voraz. - És két királynőt.
- Köszönöm - folytatta Dries. - Végleg elkeseredve a Gredides-rendszerbe jöttek és a szelahiknak könyörögtek, hogy segítsenek rajtuk. Pénzt akartak, hogy katonákat toborozzanak és fegyvert vásároljanak. De parlamentünk, a Tiszteletreméltó Testület tizenhat univerzum valamennyi fajával együtt nem akart foglalkozni velük, s a helyzet már-már nyílt háborúvá fajult. De a Tiszteletreméltó Testületből valakinek…
- Lord Finister - mondta Lord Vorza.
- Köszönöm. Szóval neki volt annyi esze, hogy hozzánk irányítsa őket. Meglehetősen nagy bank voltunk akkoriban. A soros elnök…
- Lord Loonger - mondta lord Voraz.
- Köszönöm. Tárgyalóasztalhoz ültette őket és eljutottak az aláírásig! A bank vállalta, hogy kezeli a többi fajjal fennálló összes gazdasági kapcsolatukat, az összes pszikló pénzátutalást, az összes békekonferenciát. Cserébe minden szelahi sérthetetlenséget élvezett, a szelahi bolygók és a Gredides-rendszer abszolút érinthetetlenné váltak, és a psziklók vállalták, hogy teleportációs berendezésekkel látják el a bankot, univerzumszerte. Aláírták, megkapták a pénzüket, viszonyaik rendeződtek.
Lord Voraz közbeszólt. - Csak kétszer kísérelték meg megszegni a megállapodásokat, de azonnal zuhanórepülésbe kezdett a gazdaságuk, és sietve azonnal visszakoztak.
- Hát- mondta Dries Gloton - ez a Galaktikus Bank teljes háttere. Mi “Galaktikus”-nak hívjuk, tudja, habár “Össz-Galaktikus” kellene hogy legyen, mivel tizenhat univerzumra terjed ki. De a “Galaktikus” név miatt az ügyfeleknek az a képzete támad, hogy ez az ő galaxisuk bankja. Ez fontos szempont, nem gondolja?
Jonnie azt gondolta, hogy hatalmasabb erővel van dolga, mint amilyenek a psziklók voltak. Azzal a galaktikus szervezettel, amely szörnyetegeknek parancsolhatott, akik engedelmeskedtek neki. Nagyon megrémült. Valami nagyon bűzlött.
- Akkor elképzelhető - mondta Jonnie -, hogy az itteni kormánnyal akarnak teleportációs szolgáltatásról tárgyalni.
Dries és Lord Voraz egymásra néztek, majd újra Jonnie-ra.
- Nem a kormánnyal - mondta Lord Voraz. - Kétlem, hogy lenne ilyen. A teleportáció merőben külön téma, s egyáltalán nem veszünk részt a tárgyalásáról szóló tárgyalás megszervezésében. Tudja, ott van az űrutazás. Lassú és időigényes, de létezik.
Jonnie érezte, hogy nem mondanak el neki mindent, de nem erőltette. Nyilvánvalóan nem itt rejlik a veszély, hanem bizonyosan másutt! Érezte. Fesztelenül ült és így folytatta: - Esetleg a konferenciadíjak kifizetéséről van szó. Lehet, hogy sokkal több, mint amire számítottunk.
- Az istenért, dehogy! - csipkelődött Dries. Dolgozni kezdett a gyűrűjén. Cikáztak az ujjai, leszaladt egy cérna, ami hosszú szalaggá ugrott szét, és megnézte. - Elhanyagolható. A díjak küldöttenként változnak, mivel a kormányaik különböző hatalmi pozíciókban vannak, és ráadásul másképpen fizetnek nekik. Ez körülbelül 85 000 kreditet tesz ki, ami persze lehet több is, ha késve fizetnek. De nem sokkal. A bankköltség állandó: mindössze 25 000 kredit. Természetesen itt van még a jachtom ügye…
- A bank - mondta Lord Voraz - fizeti az űrjacht kiadásait, ha banki célból használják. Azt hiszem, méltányos lenne, Dries, ha az összes hónapot felszámolnánk, mialatt…
Dries élesen félbeszakította. - A jachtot csak a Balor Batafor bolygójától számítjuk fel. Ott van a Galaktikus Bank illetékes területi irodája - tette hozzá Jonnie kedvéért. - Hawvin bolygó. Nem olyan rossz népek, tényleg. Tulajdonképpen becsületesek. Szóval legyen 60 000 kredit. A végösszeg szeg csak kb. 170 000 kredit.
Pont ennyijük van, gondolta Jonnie.
De Dries habozott. - Nem vagyunk egészen biztosak benne, hogy pont ekkora számlát kapnak. Hogy úgy mondjam, a konferencia kimenetelétől függ.
Itt valahol, mondta Jonnie magában. Most már rajta érezte az ujját.
5.
Jonnie-ra emelték súlyos pillantásukat. Ezúttal nagyon komolyak voltak.
Őexcellenciája Dries Gloton előrehajolt. - Jogcím kérdése az egész. A bank sohasem kezdeményezne semmit homályos jogcím alapján.
- Sohasem! - mondta Lord Voraz.
- A bank egész hírneve, valójában a szelahi faj hírneve - mondta Dries - az abszolút becsületességen és kifogástalan törvényességen alapul.
- Mindig törvényesen - mondta Lord Voraz. - Tönkremennénk, ha bármikor törvénytelenséget követnénk el. Mi sohasem hajlítgatjuk a szabályokat. Ezért bízik meg bennünk több trillió ember.
Jonnie nem volt e között a több trillió között. Valami hideg, kemény és szörnyű volt a levegőben. - Talán jobb lenne, ha bővebben kifejtenék - mondta Jonnie. - Ha én szerveznék konferenciát önöknek, tudnom kellene, miről fog szólni.
Dries hátradőlt. - Nos igen. Ez igaz. Hol is kezdjem? Nos, e bolygó felfedezése jó kiindulási alap.
- A tizenhatodik univerzum - folytatta - volt az utolsó, amelyet felfedeztek, talán kevesebb mint húszezer évvel ezelőtt. Sohasem térképezték fel teljesen. A pszikló birodalmi kormány szondákat küldött. ide további felmérés végett, de nagyon sokáig semmit sem találtak.
Ez a bolygó egy “peremcsillagrendszer” része, messze kint a galaxis szélén. Tálán fel se figyeltek volna rá, ha nem küldte volna szét a saját szondáit. A szondát egy birodalmi szonda elfogta, megtudták a pontos helyet, s a többi már történelem.
- A pszikló birodalmi kormánynak volt vitathatatlan jogcíme a felfedezésre. Ez a rendszer akkor került be először a könyvekbe.
- A kormány eladta a bolygót a Csillagközi Bányatársaságnak, amely, készpénz híján, a Galaktikus Banktól vett fel kölcsönt a vételárra. Mindez teljesen rutineljárás volt. A Csillagközi Bányatársaság számtalanszor tett már így.
- Az ilyen kölcsönöket úgy biztosítjuk, hogy a bolygó tulajdonjogát letétbe helyezzük a Galaktikus Banknál. A kamatláb általában kettő tizenegyed. Vagy, nem-pszikló számrendszerben, durván tizennyolc százalék évente. A lejárati idő kétezerötszáz év volt.
- A Társaság régebben könnyedén visszafizette az ilyen kölcsönöket. Okosabbak voltak annál, hogy az ellenkezőjét tegyék. Valójában ez volt az egyetlen bolygó, melyét akkoriban vásároltak; az összes többit visszafizették már. Az ilyen tranzakció neve “jelzálogkölcsön”. Tudott idáig követni?
Tudta. Kezdte kitalálni, mi következik.
- Volt egy második jelzálogkölcsön is - mondta Őexcellenciája. - Az a Társaság katonai hódításainak fedezésére szolgált. De ez kisebbrendű ügy volt, és a magasabb kamatláb miatt mindössze öt év alatt visszafizették.
Jonnie rájött. A Galaktikus Bank finanszírozta a Föld invázióját. Finanszírozta a gáztámadást.
Megérezhették a Jonnie fejében átfutó gondolatokat.
Lord Voraz így folytatta: - Ez csak üzlet. A bank a saját tevékenységével törődik, az ügyfelek a sajátjukkal. Ez nem jelenti azt, hogy a bank bármikor is ellenséges lett volna önökkel szemben. Mi tulajdonképpen most sem vagyunk ellenségesek. Ez puszta rutin. Normális banki ügymenet.
- Nos, tehát - mondta Dries könnyedén, anélkül hogy az előjogait hangsúlyozná - az alap-jelzálogkölcsön lejárati idejéből ezernégyszáz év van még hátra.
Jonnie nagyon óvatosan, nagyon elővigyázatosan emésztetté meg, amit hallott. - De gondolom, egy háború, vagy ilyesmi, eltörli ezt a jelzálogkölcsönt.
- Dehogyis, barátom. Nem! - mondta Dries. - Egy egyszerű katonai hatalomátvétel nem változtatja meg a bolygó alapvető adósságszerkezetét. A kormányváltozás nem szünteti meg az adósságot. Dehogyis, ha így lenne, a kormányok megszerveznék, hogy mindennap más kerüljön hatalomra és így megszabadulnának az összes pénzügyi kötelezettségeiktől. - Nevetett. - Nem, nem. A kormányváltozás vagy katonai hatalomátvétel nem változtat az ország adósságain. Az új tulajdonosoknak fizetniük kell.
- Az eredeti hódítás alkalmával - mondta Jonnie -, amikor a Társaság elfoglalta a Földet, nem fizették vissza az adósságot.
- Belső adósságaik is voltak - mondta Dries. - A belső adósságoknak semmi közük a nemzetközi adósságokhoz. Nem, a bolygót szabályosán felfedezték, a Csillagközi Bányatársaság szabályosan megvásárolta a pszikló birodalmi kormánytól. A jelzálogkölcsön-papírokat szabályosan hitelesítették. Minden teljesen törvényesen folyt. - Teljesen - mondta Lord Voraz.
- Az adósság nem érdekes - mondta Dries. - Csak az számít: ki fizeti.
- Azért hívta össze a konferenciát, hogy megtudja, ki fizeti az adósságot?
- Nem pontosan ezért, de közel jár az igazsághoz. Tudja - mondta Dries -, mindaddig, amíg harc fenyegetett és amíg nem lehetett igazán megállapítani, kikből áll majd a bolygó felelős kormánya, nem tudtam benyújtani ezt a papírt.
Egy hivatalosforma iratot tartott a kezében. Nem nyújtotta át. Jonnie kinyúlt érte, de Dries így szólt: - Nem, ön nem tagja a kormánynak, hogy az ön szavait idézzem.
- Mi történik, ha benyújtja?
- Nos, akkor összehívunk egy ülést, hogy rendezzük a fizetés lehetőségét és feltételeit, és ha nem tudunk megállapodni, érvényesítjük a zálogjogot.
- És azután mi történik? - kérdezte Jonnie.
- Nos, a bolygót meghirdetjük nyilvános árverésen és eladjuk a legmagasabb árat kínáló vevőnek.
Jonnie kezdte megérteni e két emberrel kapcsolatos érzéseit.
- És mi történik a bolygó lakosaival?
- Nos, ez természetesen a vevőtől függ. A jogcímet semmiképpen sem lehet összemosni. Nagyjából azt tehet velük, amit akar. Ez teljességgel kívül áll a bank hatáskörén.
- És mit szoktak csinálni ezek a vevők? - kérdezte Jonnie.
- Ó, ez attól függ. Közönséges esetben készpénzzel vagy hitelből fizetnek a bolygóért, az ilyen vevők általában rendelkeznek hitelkerettel vagy egyéb kezesi jótállással, és vállalják a jelzálogkölcsön hátralékát. Gyakran csak beköltöznek, ha viszont a helyiek tiltakoznak, rövid lejáratú kölcsönt vesznek fel a banktól és rövid úton, katonailag elnyomják a lakosságot. Néha eladják őket rabszolgának, hogy fizetni tudják a részleteket. Az ilyen vevők általában a saját népüket akarják beköltöztetni.
Jonnie csak ült és nézte őket. - Nem hiszem, hogy egy vevő ilyen könnyen megkaphatná ezt a bolygót.
- Ó! - mondta lekicsinylően Dries. - A bolygónak nincsen említésre méltó védelme. Nagyon kevés az embere. Modern fegyverekkel néhány nap alatt el lehet intézni. Az egyesített erők, amely itt járt, csak légyzümmögés volt. Ezeknek a harcolóknak az igazi flottái még harcba sem léptek. De legyen nyugodt. Semmi oka a félelemre. Ez csak üzlet. Jelzálogkölcsön és a kötelezettségek teljesítése. Banki ügy.
- Tehát most arra várnak, hogy kiderüljön, nyerünk-e, hogy aztán benyújthassák azt a papírt - mondta Jonnie.
- Ó, én azt hiszem, önök győzni fognak - mondta Dries. - Ezért beszélgetünk önnel ma este. Azt akarjuk, hogy szervezzen meg egy találkozót a kormányával, mihelyt biztos, hogy valóban győznek. Aztán benyújtjuk ezt a papírt és megbeszélhetjük a részleteket. Ez minden.
- Ha azt akarja, hogy találkozót szervezzek önöknek - mondta Jonnie -, jobb lenne, ha megmutatná nekem azt a papírt, hogy tudjam, miről beszélek.
- Nem önnek nyújtom be - mondta Dries -, de azért átnézheti.
Jonnie elvette.
Oldalakon keresztül sorakoztak a jogi részletek, a felfedezést, a kölcsönt, a teljesített fizetéseket illetően. Aztán egy hatalmas önálló lap volt hozzácsatolva. Jonnie mindegyik lapot feltartotta, hogy több fény essen rá (és hogy a gombkamera látószögébe emelje). Az utolsót tartotta a magasba. Ez állt rajta:
KÖTELEZETTSÉGMULASZTÁSI FELJEGYZÉS
Kapja: ……. (a bolygó tulajdonosai és megszállói a teljesítés ideje alatt) Dátum: ……. Önt ezennel meghívjuk A GALAKTIKUS BANK kijelölt tisztviselőjével történő találkozóra, melynek pontjai a következők: (a) Sürgető pénzügyi kötelezettség feloldásának haladéktalan megtárgyalása, mivel a megállapodás (évek és napok száma) …….-vel lejárt, mindenféle fizetés-hosszabbítási vagy -feloldási megállapodás nélkül. (b) Ha ezeket a megállapodásokat A GALAKTIKUS BANK nem találja kielégítőnek, fent nevezett lemond a jogcímről, tulajdonjogról és használatról, hogy elkerülje a további büntetéseket. A FENTI DÁTUMTÓL SZÁMÍTOTT EGY HÉTEN BELÜL. A nevezett kölcsön és jelzálogkölcsön feloldatlan összege NEGYVENTRILLIÓ-KILENCSZÁZHATVANMILLIÁRD-KETTŐSZÁZTIZEN HÉTMILLIÓ-HATSZÁZÖTEZER-KETTŐSZÁZTIZENHAT GALAKTIKUS KREDIT (C40 960 217 605 216). A kifizetett összeg és az eredeti kölcsön kamata. HATVANTRILLIÓ GALAKTIKUS KREDIT (C60 000 000 000 000), mely GALAKTIKUS BANKI ÁTUTALÁSSAL került kifizetésre a nevezett CSILLAGKÖZI BÁNYATÁRSASÁG számára, A PSZIKLÓ BIRODALMI KORMÁNY számlájára, a nevezett bolygó vételáraként. “Föld, Naprendszer. Tizenhatodik Univerzum.”
Aláírás és pecsét DRIES GLOTON
Területi Igazgató
GALAKTIKUS BANK
Bafor, BataFor Rendszer
4. Szektor Központja
Tizenhatodik Univerzum
Jonnie így szólt: - És mi lenne a “feltétele” annak, hogy az összeg feloldottá váljon?
- Ó - mondta könnyedén Dries Gloton -, öttrillió kifizetése azonnal és mondjuk egy megállapodás havi ötszázmilliárdról. Tudja, jogilag a teljes kölcsön visszafizetése esedékessé válik, ha a részletek elmaradnak. Tényleg nagyon könnyű a bankkal üzletet kötni, de ilyen esetben azonnal követelhetnénk a teljes összeget! Tudja, mi valóban a barátai vagyunk. Mi mindig büszkélkedünk, és nemcsak az abszolút becsületességünkkel és tisztességünkkel, hanem az ügyfélkapcsolatainkkal.
Öttrillió! gondolta Jonnie. Ötszázmilliárd havonta! Csak kétmilliárd-kétszázmilliójuk volt. Nem rendelkeztek iparral és bevétellel. A földből kibányászható semmilyen nyersanyag sem fedezheti az adott időszakban szükséges összeget.
Dries átlátott viszonylag jól leplezett megrökönyödésén. - Egy teljes hetük lenne! Ez rendkívül kedvező.
- Mihelyt a konferencia dönt Schleim sorsáról - mondta Jonnie. - És a többi harcolóhoz fűződő viszonyáról…
- Nos, a bolygónak vitathatatlan a jogállása! - mondta diadalmasan Dries. - És ön megszervezheti számunkra a találkozót. Mi benyújthatjuk ezt a papírt, és az egész dolog rendeződik!
- A győztes kormánynak - mondta Lord Voraz - napok állnak rendelkezésére, hogy megvitassa a feltételeket és azt, hogyan teremtse elő a pénzt.
- Nem kaphatnánk meg kölcsönbe a bolygónkat? - kérdezte Jonnie.
- Nem, kedves barátom. Már valaki megkapta.
- És ugyan ki tudná megvenni ezt a bolygót? - kérdezte Jonnie.
- Nos, bármelyik harcoló boldog lenne, ha az övé lehetne. Önöktől eltérően nekik van iparuk, hitelük és fedezetük.
- Tehát miután megnyerjük ezt a háborút, ha megnyerjük egyáltalán, teljességgel elveszíthetjük a bolygónkat. Akár a tolnepek is megszerezhetik- mondta Jonnie.
- Nos - mondta Dries egy kifejező kézmozdulat kíséretében -, a bank csak a dolgát végzi. Az üzlet az üzlet.
6.
Stormalongot, aki összekuporodva feküdt az irányítóteremben, álmából verték fel. A kimerültségtől tántorogva, miután napokon át irányította a harcot, riadtan pillantott Jonnie-ra.
- Ébredj fel! - mondta sürgetően Jonnie. Igyekezett némi életet verni Tinnybe is, a buddhista kommunikátorba.
- Mi van már? - tápászkodott fel Stormalong. - Újra támadásba lendültek?
- Rosszabb! - mondta Jonnie. - Ezek a kis szürke emberek!… Tinny, kérlek, ébredj fel! - A nő szinte ájult volt a fáradtságtól. A napokig tartó harci kommunikáció közepette szemernyit sem aludt.
Jonnie kitessékelte a vendégeket. Teljesen körbejárta az éjszakába burkolózott medencét. MacAdam! Tudta, MacAdamet kell előkerítenie a Luxemburgban székelő Földi Banktól, méghozzá gyorsan. Nem szervez találkozót a kormánnyal. Inkább olyasvalakivel, aki ért a bankügyletekhez!
Tinny lassan magához tért. - MacAdam! - mondta Jonnie. - Kerítse elő MacAdamet rádión!
- Mi van? - kérdezte Stormalong. Jonnie hűvös és nyugodt szokott lenni. Most nem ilyen volt. - Mit csináljak?
Jonnie két korongot lökött eléjük. Az összejövetel volt rajtuk. - Készíts ezekből másolatot nekem. A vacsoráról is.
Stormalong egy kukkot sem értett az egészből, de azért odament a korongmásolóhoz és lefuttatta őket.
Tinny Luxemburgot próbálta felébreszteni, álmosan küldözgetve a pali nyelvű hívókódokat.
- Ha Luxemburgot hívod - mondta Stomalong -, már mindenki elment onnan. - Aztán rájött, hogy Jonnie nem tartott valami nagy eligazítást.
- Oroszországba - mondta Stormalong. - A szingapúriak odaértek, de nem tudják megközelíteni a helyet. Az egész ég.
Jonnie nem értette. Ég egy föld alatti bázis?
- Te voltál ott - mondta Stormalong. - Nem tudom, mi, de volt ott valami anyag, valami gyúlékony fekete izé a főbejáratok előtt. Te tudod, mi az?
Szén! Az oroszok szenet halmoztak fel télre. - Szén - mondta Jonnie. - Éghető fekete kőzet.
- Hát akárki is építette ezt a bázist, e mellé az izébánya mellé építette, vagy rá, vagy alá. A harc közben biztosan lángra kapott. A szingapúri csapat nem tudja megközelíteni a bázist. Nagyon kevesen voltak és nem vittek magukkal bányaszivattyúkat. Ha vittek is volna, sehol sem találnak vizet az oltáshoz. Segítségért kiabáltak. El kell oltaniuk a tüzet, hogy meg tudják közelíteni a bázist. Luxemburg volt az egyetlen védelmi terület, melyet nem ért csapás, és volt néhány épen maradt tartályhajójuk. Körülbelül két órával ezelőtt feltöltötték a tartályokat és Oroszországba repültek. Nincsen további értesülésünk az orosz bázis sorsáról, Luxemburgban pedig senki sem maradt.
- A Földi Banknak biztosan van rádiója! - mondta Jonnie.
- Igen - mondta kételkedve Stormalong -, de az éjszakának ebben az órájában nem hiszem, hogy ülne mellette valaki. Ők nem vesznek részt a védelmi hálózatban. Akkor indulnom kell - mondta Jonnie. - Milyen gépeket hagytak…
- Hé! - mondta Stormalong. - Sir Robert közvetlen parancsba adta, hogy itt kell maradnod!
- De MacAdam nem tud iderepülni, ha nincsenek pilótái. Egyetlen pilóta sem maradt Luxemburgban?
- Egy sem.
Jonnie elkeseredett. - Mi lenne, ha Edinburghből elkülönítenénk egy pilótát és …
- Lehetetlen - mondta Stormalong. - Égbekiáltó a zűrzavar. A teljes alagúthálózat összeomlott. Nem lehet tudni, hogy életben maradtak-e azok, akik a menhelyeken voltak. Légtömlőkkel és más felszereléssel juttatnak be levegőt a járatokba, és vájárokat hoznak Cornwallból. Szükségük van a meglévő pilótákra mint gépkezelőkre. Nem hiszem, hogy bármelyiküket meg tudnám győzni…
- Van itt géped?
- Persze hogy van. Öt gépem van. De te nem mész sehová!
A nő elfordult a mikrofontól. - Néma. Senki sem válaszol a luxemburgi bányavidékről vagy a bankból. Végül is ott hajnali kettő van.
- Megyek - mondta Jonnie.
- Nem mész! - kiáltotta Stormalong.
- Akkor te mész! - kiáltotta Jonnie.
Stormalong hunyorgott. Végül is mintegy két órát sikerült szundítania. - Akkor viszont egyedül kell kezelned mindent - mondta. - Egyszerre kell lenned a levegőben és annál a mikrofonnál, ha véletlenül fel kell szállnod.
- Magammal viszem Tinnyt, és a gépről kezelem a hálózatot - mondta Jonnie -, ha mégis fel kellene mennem harcolni. De a harc most nem ott zajlik! Hanem itt lenn, ezzel a két kis szürke emberrel! Ébren tudsz maradni Luxemburgig?
Stormalong vállat vont, aztán bólintott.
- Rendben van - mondta Jonnie. - Magaddal viszed a másolatokat, amiket a vacsoráról készítettél és megkeresed MacAdamet. Rohand le. Mondd meg neki, én üzenem, hogy életbevágóan fontos átnéznie a felvételeket, ott mindjárt. Meg kell találnia a módját, hogy hogyan kezeljük az adósságot. Mondd meg neki.
- Adásságot? - kérdezte Stormalong.
- Igen, adósságot. Ha nem fizetjük ki, vagy nem intézzük el valahogy másképpen, ezt az egész háborút elveszítjük! Még akkor is, ha győzünk!