Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.Felülmúlhatatlanul romantikus Monte Cristo grófjának története: az angyalian tiszta Edmond Dantest rosszakarói If várának börtönébe juttatják, ott élőhalottként teng hosszú évekig, ám egy rabtárs nagylelkűsége kiszabadítja, sőt gazdaggá teszi, ő pedig ördögi bosszút áll a gonoszokon.A legendás mű 1844-46-ban látott napvilágot folytatásokban. Szerzője elsöprő sikert aratott vele – ezért is nevezte el Monte Cristónak a bevételből 1846-ban Párizs mellett építtetett kastélyát. Az angolparkban minivizesárokkal körülvett neogótikus melléképületet pedig, ahová dolgozni vonult vissza, If váraként emlegette. „J'aime qui m'aime” (Szeretem azt, aki szeret engem), vésette az írópéldaképek portréival díszített épület bejárata fölé. A párizsi művésztársadalom irigységgel vegyes csodálattal élvezte vendégszeretetét. Ő maga paradicsomnak mondta a Monte Cristo-kastélyt, nagy vetélytársa, Balzac őrületnek, melynél kellemesebbet azonban kívánni sem lehet.A nevezetes kastély 1994 óta az író emlékmúzeuma, a Monte Cristo grófjá-nak diadalútja mindmáig töretlen.

A szertelen fantáziájú idősebb Dumas a maga nemzedékének legnépszerűbb regényírója volt, kedvenc regénye, a Monte Cristo grófja minden utána következő ifjú nemzedék egyik legkedvesebb olvasmánya lett, a sápadt, elegáns, titokzatos, olykor könyörtelen, olykor jóságos, igazságosztó és majdnem-mindenható, szép és erős Monte Cristo grófja pedig a regényhősök regényhőse. Mintha Dumas maga is izgalommal és szenvedéllyel töltené be lapról lapra romantikára, izgalomra, kalandra vágyó olvasói kedvét, mindig váratlan fordulatokon át a megnyugtató végkifejletig kísérve hőseit - mikor mindenki elnyeri, ami megilleti, s a végzet varázslatos hordozójának, Monte Cristo grófjának is megtörik ereje az emberi hatalom határain.