Szívfacsaró történet...
Charlie Babbitt: vagány (vagy annak hiszi magát), nyüzsgő és keservesen büszke. Amikor apja meghal, azt reméli, nagy vagyont örökölt. De apja mást gondolt.
Raymond Babbitt: Charlie tizennyolc évvel idősebb bátyja, akiről Charlie semmit sem tudott: egy gyógyintézet ápoltja, saját elméjének foglya, gyermekkora árnyainak üldözöttje.
És hárommillió dollár örököse.
Amikor Charlie elrabolja Raymondot, és megpróbálja elrejteni, hogy megszerezze a pénzt, nem sejti, hogy mindkettejüket odüsszeiába hajszolja, keresztül-kasul Amerikán - a múltba vezető hosszú útra, vesztükbe, egyszersmind kölcsönös szeretetük váratlan újjászületéséhez.
A klasszikus történet középfokú tudással rendelkező nyelvtanulók számára átírt változata (1200 kulcsszó), a könyv végén szövegértési feladatokkal.

"Nem, nem vagyok Stiller"
Amióta behoztak ebbe a fogházba, amelyet majd le fogok írni még, naponta elmondom, megesküszöm rá, és whiskyt követelek,; másképp megtagadok minden további vallomást. mert whisky nélkül, ezt már kitapasztaltam, én nem én vagyok hanem hajlok rá, hogy engedjek minden lehetséges jó hatásnak és azt a szerepet játsszam, ami nekik annyira megfelelne, de hozzám semmi köze sincs. És mivel mostani képtelen helyzetemben (városkájuk egyik eltűnt polgárának tartanak!) kizárólag csak az a fontos, hogy rá ne szedhessenek és résen legyek minden baráti kísérletükkel szemben,amellyel idegen bőrbe bújtatnának, s akár gorombaság árán se hagyjam, hogy megvesztegessenek - mondom: mivel most kizárólag az a fontos, hogy ne legyek senki más , csakis az, aki, sajnos, a valóságban vagyok..."
"A bíróság ítélete, ahogy várható volt: azonos vagyok a hat éve, kilenc hónapja és huszonegy napja eltűnt Anatol Ludwig Stillerrel, aki zürichi polgár, szobrász, utolsó lakhelye Zürich, Steingartenstrasse II,. nős, felesége Julika Stiller-Tschudy, jelenleg párizsi lakos; és egy halom bírságot rónak ki rám, a szövetségi vámhivatalnok megpofozásáért, mindenféle állampolgári mulasztásokért, a kijelentkezési kötelezettség elmulasztásáért; továbbá: adósságaim vannak, adóhátralék, katonai adó, öregségi- és életbiztosítás, kártérítés egy szövetségi katonai puska megrongálásáért, pótlólag még a perköltségek egyharmada, összesen 9361,05 frank, fizetendő harminc napon belül, a jelen ítélet aláíratása után."
"Lemondok az utolsó szó jogáról...
Lemondok a fellebbezésről..."
Anatol Ludwig Stiller,a regény bonyolult hőse, századunk egyik jellegzetes típusa, az önmaga elől menekülő ember végre vállalja önmagát, s ennek minden nehéz következményét. A regény mondanivalóját a Kierkegaard-mottó summázza: "Lásd, azért oly nehéz önmagunkat választanunk, mert ebben a választásban a tökéletes elkülönülés azonos a legmélyebb folytonossággal, s mert az feltétlenül kizárja minden lehetőségét annak, hogy valami mássá váljunk vagy inkább másvalakivé költsük át magunkat."

SUMMARY:
Animal FarmBurmese DaysA Clergyman's DaughterComing Up for AirKeep the Aspidistra FlyingNineteen Eighty-FourDescribed by Anthony Burgess as 'the best-loved of all twentieth-century British writers', George Orwell still has as much power to move, amuse and provoke today.His best-known novels, Animal Farm, describing a revolution that goes horribly wrong, and Nineteen Eighty-Four, portraying a world where human freedom has been crushed, are two of the most famous, well-quoted and influential political satires ever written. The other novels in this volume also tell stories of people at odds with repressive institutions: the corrupt imperialism of Burmese Days, disaffection with materialistic society in Keep the Aspidistra Flying, the perils of modern suburban living in Coming Up for Air and surviving on the streets in A Clergyman's Daughter.All the novels brought together here display Orwell's humour, his understanding of human nature and his great compassion.

A Leláncolt Prométheusz egy három drámából álló, Aiszkhülosznál általában tartalmilag is összefüggő ún. trilógiának első darabja, mely, miint a legtöbb klasszikus görög dráma, a mitológiából meríti tárgyát. Uranoszt és Gaiát, az első istenpárt gyermekeik, a titánok, élükön Kronosszal, megfosztják uralmától; utóbb az Uranosz helyébe lépő Kronoszt hasonló sors éri, mert ellene is fellázad fia, Zeusz. A harcban a titánok Kronoszt támogatják, Zeusz mellé csak Prométheusz szegődik, de Zeusznak az ő segítségével is sikerül győzedelmeskednie, s így – Uranosz és Kronosz után harmadiknak – megszerzi az istenek feletti uralmat. Később Prométheusz mégis magára vonta Zeusz haragját és büntetését: „husáng szárába töltve” lelopta az égből és az embereknek adta a tüzet, megtanította őket a különféle mesterségekre, írásra, számolásra, az orvoslás és a jóslás tudományára, s ezért Zeusz a föld északi, ember nem lakta tájain egy sziklaszirthez bilincseltette. Itt kezdődik a Leláncolt Prométheusz cselekménye. Prométheusznak azonban van egy fegyvere Zeusz ellen: mint jövőbe látó isten, jól tudja, hogy Zeusz uralmát veszély fenyegeti, mert éppen Thetisz istennővel készül egybekelni, akinek egykor megszületendő fiáról az a Moirák rendelése, hogy apjánál sokkalta erősebb lesz. A Leláncolt Prométheusz-t követő két darab elveszett ugyan, de a ránk maradt töredékekből is kitetszik, hogy a titán és Zeusz harca megegyezéssel, kölcsönös engedményekkel végződött: Prométheusz kiszolgáltatta titkát, s ezzel megerősítette Zeusz uralmát, az „istenek atyja” pedig cserébe elküldte Prométheuszhoz megszabadítóját, Héraklészt, s felhagyva zsarnoki uralmával, abba is beleegyezett, hogy az emberek továbbra is megtarthassák és használhassák Prométheusz adományait. Ami Thetiszt illeti, róla lemondott, inkább hozzáadta a halandó Péleuszhoz: így gyermekük, Akhilleusz, bármilyen rettegett hős is lett, az ő trónját nem fenyegethette.

A fordító ajándéka tisztelete jeléül - szöveggel a borító sarkában, folyamatos lapszámozással, 154-tõl.

"...Ami ezelőtt a tied volt, az most a másé. Ami ezelőtt jó volt, az most rossz. Ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás, s ami ezelőtt lopás volt, az most törvény. S mindezt együtt úgy nevezik, hogy szociálizmus. Érted már?
- Nem én - vallotta be a gyerek.
Mózsi sóhajtott.
- Majd ha megnősz, okosabb leszel. De reméljük, hogy addigra már nyoma sem lesz annak a csillagnak."
"S tova északnyugat felé, ahol a nádasok az éggel összeértek, kicsi fehér felhők hajóztak szelíden Erdélyország felé. Mintha csak a mocsár mélyéből fölszálló hazavágyó sóhajok lettek volna."
(Részletek a Regényből)

Antológia mai angol elbeszélők írásaiból. A szerzők közül egy pár név : Samuel Becket, John Wain, Jean Rhys, Margaret Drable, Allan Sillitoe, Doris Lessing, Muriel Spark, Malcolm Lowry… Az angol novella konzervatív műfaj. Modellje mindmáig: a jól épített történet, a tökéletesen megragadott helyzet- és jellemrajz, a pontosan kidolgozott életkép. Samuel Becket kegyetlen képzelete egy halottat üldöz ki sírjából; Malcolm Lowry keserves látomása elevenen taszítja az embert a sírba, vagy a pokolra… A kötet huszonhárom elbeszélést tartalmaz. Az olvasó, ha belelapoz a gyűjteménybe, szeszélyes egymásutánban találja az ismert és kevésbé ismert neveket, a született briteket és a bevándorlókat, a fájdalom hangját és a kellemes hangulatokat – akárcsak az élő angol irodalomban.

Eraszt Fandorin - miután korábban leleplezett már egy nemzetközi összeesküvést, egy török kémet és egy kalandornőt, aki "az évszázad bűncselekményét" követte el Párizsban - 1882-ben Moszkvába érkezik. Azóta, hogy nem találkoztunk vele, Japánban szolgált követként (ahol, mint a történet során megtudjuk, sok mindent megtanult a keleti harcművészetekből), s most vele van hűséges japán szolgálja, Masza.
A város kormányzója mellé helyezik különösen titkos ügyek nyomozójának - de különösen titkos ügy egyelőre nem ígérkezik.
Fandorinnak azonban nem kell sokáig várnia. Moszkvában ugyanabban a szállodában száll meg, mint régi ismerőse a háborúból, Mihail Szoboljev tábornok, más néven "az orosz Akhilleusz", a hős, a nemzet kedvence; s Szoboljevet reggel holtan találják: éjszaka váratlanul szívrohamot kapott. Semmi sem utal gyilkosságra, és a rendőrség el sem kezdené a nyomozást, ha Fandorin nem figyelne fel azonnal néhány gyanús apróságra.
Az, hogy bűncselekmény történt, hamarosan a napnál is világosabb számára, de sokáig minden rejtélyesnek, kibogozhatatlannak látszik.
Egyáltalán: hogyan követték el a gyilkosságot, hiszen a boncolás során nem találtak mérget a holttestben?
És kik tették el láb alól Szoboljevet? A németek, hogy meggyengítsék az orosz hadsereget? A moszkvai alvilág egyik feje, hogy megkaparintsa a pénzét? Vagy netán a legmagasabb állami körök állnak a gyilkosság mögött? Egyre messzebbre vezetnek a szálak, de végül Fandorin ezúttal is mindent kiderít, s ezúttal is varázsos szépségű nők segítik - vagy épp hátráltatják - a nyomozását.

"Erasztománok" - így nevezik Borisz Akunyin megszállott olvasóit Oroszországban, s valóban van valami erotikus élvezet ezeknek a különös s ugyanakkor tüntetően régimódi bűnügyi regényeknek az olvasásában. Eraszt Fandorin, Akunyin könyveinek nyomozója a XIX. század második felében egymás után göngyölíti fel a különféle bűnügyeket - jelen esetben, a sorozat indító darabjában egy nemzetközi összeesküvést -, s közben az olvasó is kedvére nyomozhat. Egyrészt, mint minden derék klasszikus krimiben, igyekezhet a csavaros eszű nyomozót megelőzve megfejteni a rejtélyt s megtalálni a bűnöst, másrészt rábukkanhat a klasszikus orosz - és nem csak orosz - irodalom alakjaira, jeleneteire.
"Ha Akunyin nem lenne, ki kellene találni" - írta egy orosz újság, arra utalva, hogy a Fandorin-sorozatával ő teremtette meg az intellektuálisan és nyelvileg igényes orosz tömegirodalmat, miután a közönség jó része beleunt a silány maffiaregények sokaságába. Megjelent tehát egy olyan író, akit az oroszok nyugodtan Agatha Christie és Sir Arthur Conan Doyle mellé állíthatnak, s aki ugyanakkor hamisítatlanul orosz - műveiben Dosztojevszkij, Turgenyev, Leszkov, Bulgakov és más klasszikusok alakjait, történeteit, ízeit keveri össze egy kellemesen pikáns új eleggyé. Az Azazel elején Eraszt Fandorin a moszkvai rendőr-főkapitányság tejfölösszájú írnoka, akit egy furcsa öngyilkossági ügy nem hagy nyugodni - igaz, hogy holmi nihilisták naponta ölik meg magukat, de itt a részletek sehogy sem stimmelnek. A szálak először egy démoni szépségű nőhöz vezetnek, aki az ifjú egyetemistát ravaszul rávette az öngyilkosságra, majd pedig... nos, a többit már nem illik elárulni. Hagyjuk, hadd bogozza ki a rejtélyt az ifjú Eraszt Fandorin, aki ezenközben élete nagy szerelmét is megtalálja...

1877-ben, az orosz–török háborúban játszódik Borisz Akunyin világsikerű krimisorozatának második része, amelyben Eraszt Fandorin, a zseniális nyomozó ismét hallatlanul nehéz feladatot kap. Ki kell derítenie, ki lehet az a török kém, aki miatt az orosz hadsereg a katonai túlerő, a ragyogó, bátor tiszti kar és a remek haditervek ellenére egyre-másra kudarcot vall… Fandorin, aki még nem heverte ki menyasszonya elvesztésének fájdalmát (azt a sokkot, amely az Azazel utolsó lapjain érte őt és az olvasót), ismét találkozik egy rendkívüli nővel – aki az apja szerint "féleszű nihilista” –, s Varja aztán akarva-akaratlan segítője lesz a nyomozásban. Miközben az oroszok hol vad banditákkal küzdenek, hol véres csatákat vívnak a török hadsereggel, Varja szívéért is sokan versengenek: tisztek, haditudósítók… egyedül Fandorin tűnik közömbösnek iránta.Ki lesz a titokzatos török kém? Kibontakozik-e a szerelem Varja és Fandorin között? Vagy talán a hihetetlen kalandokat átélő Varjának is szomorú véget szán a sors (és a szerző)?Akunyin ezúttal is csupa izgalomból szőtte a regényét, s aztán lassacskán kiderül, hogy komolyabb kérdésekről is szó esik, mint egy kém leleplezése, egy bolondos lány szerelme – arról, hogy a XIX. század második felében milyen sors vár Oroszországra és a világra.

Híres versenyló volt valaha Gülszári, a ménes büszkesége. Most már öreg ő is, mint a gazdája, és utolsó erejét megfeszítve, kínlódva húzza a szekeret... S míg lova küszködik, meg-megáll, aztán már jártányi ereje sem marad, és várja a halálát, a gazdája, Tanabaj előtt lepereg az életük. Milyen büszke, szabad, erőtől és szépségesen vad ösztönöktől duzzadó jószág volt valaha Gülszári! Hogy szerette a ménest, hogy ficánkolt, hogy tette a szépet a kancáknak. De „az állat értelmetlen lény, állandóan tartani kell tőle, hogy bosszút forral”. Gülszárit elveszik gazdájától, az istálló rabságába kényszerítik, de ő újra és újra megszökik, még akkor is, amikor lábát megvasalják: szabadság, tér, száguldás és szeretet nélkül nem tud élni. Majd kiherélik, s végül kiölnek belőle mindent, hogy ne ismerjen mást, csak a nyerget és az utat. Mint ahogy gazdájából, Tanabajból is kiölik a hitet, amellyel a legnehezebb feladatokat is vállalta a kolhozban, miután végigharcolta a háborút: a ménes gondozását, aztán egy juhnyáj minden gondját-baját... És fel-felréved előtte a fiatal kora is, amikor még a kommunizmushoz vezető utolsó harc lázában élt, s nem riadt vissza attól sem, hogy a féltestvérét kuláknak bélyegezze. Kemény ember volt egykor Tanabaj, de most már megtört vénség, aki csak emlékezni tud...

"Az Onedin család" a három testvér: a kissé bumfordian és olykor ostobán törtető Robert, a szépséges és csábító Elisabeth és a jóképű, de többnyire megközelíthetetlennek tűnő kemény üzletember és rettenthetetlen tengerész, James története. A sikeres tv-sorozat alapjául szolgáló, a múlt században játszódó, fordulatokban és izgalmakban gazdag regények megannyi olyan titkot is elárulnak az Onedin családról, melyről a tv-sorozatból nem értesülhettünk.

Az Isteni színjáték (Divina Commedia), melyhez az utókor illesztette az isteni jelzőt, enciklopedikus jellegű remekmű. A száz énekből álló alkotásban Dante Vergilius társaságában végigjárja és megismeri a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot, s végül üdvözül örök szerelme, Beatrice révén. Útja során, akikkel találkozik – az utókor nagyjaitól kortársaiig –, azokról véleményt formál, ítélkezik, mégpedig a keresztény erkölcstan alapján! Az „emberélet útjának felén” eltévedt költő az utazások közben egyértelmű szigorúsággal ítélkezik. Ez Dante és a katolicizmus szemlélete. A mű monumentalitása egy szemlélet teljes kibontásán és megmutatásán túl a művészi megformálás erejében és szépségében rejlik.