Paulo Coelho napjainkban a világ egyik legnépszerűbb írója. Rio de Janeiróban született, ma is ott él. Az 1988-ban megjelent Az alkimista című regényével egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett. Azóta 11 millió példányt adtak el ebből a könyvből a világ 41 nyelvén. Többi regénye (A Piedra folyónál ültem és sírtam; A valkűrök; Az ötödik hegység; Veronika meg akar halni) is a bestseller listák élére került. Coelho számos irodalmi díj nyertese. Könyvei 120 országban jelentek meg, a világ 47 nyelvén, milliós példányszámban. Kisemberek sorsa, misztikum, érzelem, némi transzcendencia – ezek Coelho írásművészetének kulcsszavai. Coelho művei közül eddig a Veronika meg akar halni című regény jelent meg kiadónknál 2001-ben. Az alkimista Coelho fő művének számít. Santiagónak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkeresni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni az álmait. A filozofikus mese lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliókra, akik már eddig elolvasták Coelho alapművét.

A SÖTÉTSÉG ÉS A FÉNY HARCÁBAN AZ EMBERI LÉLEK A CSATATÉR
Viscos, a hegyvidéki kis falucska zárt közösségét főleg öreg emberek, földművesek és pásztorok leszármazottai alkotják. Egy szép napon furcsa idegen érkezik a faluba, akiben többen is magát az ördögöt vélik felfedezni. Az idegen gazdagságot ígér Prym kisasszonynak, a fiatal szállodai alkalmazottnak, ha rábeszéli a falu népét: öljenek meg maguk közül valakit.
Amerre az idegen megfordul, mindenfelé elveti a kétség, gyanakvás és megosztottság magvait - de közben azt jósolja: segítségével a falu ismét virágzásnak indulhat. Elképzelhető-e, hogy Chantal Prym, aki minden erejével igyekszik megváltoztatni az életét, bűntársául szegődjön az idegennek? A faluközösség végül enged-e a kísértésnek, és feláldoz-e valakit? Végül ki győzedelmeskedik a Rossz és a Jó küzdelmében? Ami bizonyos: amint az ember és az emberiség életében, úgy Viscos közösségében is elég egy nap vagy egy hét, hogy sorsdöntő, gyökeres változások menjenek végbe.

Paulo Coelho napjainkban a világ egyik legnépszerűbb írója. Rio de Janeiróban született, ma is ott él. 1970-ben világkörüli útra ment, Brazíliába visszatérve dalszövegírásba kezdett, amivel nevet szerzett magának. 1980-ban ismét jelentős külső hatás érte: megtette az észak-spanyolországi Santiago de Compostelába vezető zarándokutat, ami szellemi ébredést hozott életében. 1988-ban jelent meg Az alkimista című regénye, ami nemzetközi hírnevet szerzett neki. Coelho számos irodalmi díj nyertese. 1999-ben a Gazdasági Fórum davosi értekezletén megkapta a művészi tevékenységért járó Kristály díjat. 2002 óta a Brazil Irodalmi Akadémia tagja, részesült a Francia Nemzeti Becsületrend lovagi címében, 2001-ben elnyerte a német Bambi díjat.
Könyvei több mint 100 millió példányban, 63 nyelven és 150 országban jelentek már meg.

A szerző új regényében, mely szinte egy időben 33 nyelven jelenik meg, egy fiatal brazil lány életét meséli el. Mária egy gyerekkori csalódás után úgy érzi, soha életében nem fogja megtalálni az igaz szerelmet. Egy váratlan találkozás révén eljut álmai városába, Genfbe, ahol mesés gazdagságot és hírnevet remélve kezd táncosnőként dolgozni. Hamar ráeszmél, hogy a hírnevet nem adják ingyen, és nemsokára az utcán találja magát, ahol prostituáltként kell megélnie. Az igaz érzelmekről rég letett ugyan, de a szexualitás új és új utakra csábítja mindaddig, amíg egy fiatal festő fel nem lobbantja benne a szerelem tüzét. Választás elé kényszerül: vagy végleg feloldódik a testiségben, vagy megtalálja saját „belső fényét", és a szent szerelemben keresi meg a szex helyét.
Coelho újabb világsikerű művében a szerelem szentségéről és a benne rejlő szexualitásról ír, tabuk nélkül, szenvedéllyel, a tőle megszokott spirituális emelkedettséggel.

Életre szóló megbízatás: Jean Le Viste, a 15. századi nemesúr, a király bizalmas embere felkér egy becsvágyó művészt, tervezzen számára faliszőnyegeket, amelyek hírnevét dicsőítik. A tehetséges miniatűrfestő, Nicolas des Innocents épp csak magához tér a nagy megtiszteltetéstől, amikor megpillantja a nemesúr gyönyörű lányát, Claude-ot. E perctől fogva nincs más vágya, mint megkapni a szépséges hölgyet… A faliszőnyeg terve szinte forradalminak mondható: a hírneves brüsszeli takács, Georges de la Chapelle kapja a megbízatást, és ezzel élete gyökeresen megváltozik. Miközben szinte emberfeletti munkára kényszerül családjával együtt, megérinti a kísértés és csábítás világa…

A Fűhárfa egy árva fiú története, aki hóbortos öregkisasszony - rokonai, a bíró, a seriff, a tiszteletes, a pék: az amerikai kisvárosok tipikus figurái között éli át a csak gyerekkorban érzékelhető, álomszerűen fülleteg kisvárosi létet, amely gyújtópontjában egy, a fatetőről vívott harc áll... Ott, a fa tetején mondja a bíró: "aki nem álmodik, az éppen olyan, mint aki nem verejtékezik: a mérgező anyagok benn rekednek a szervezetében."
A másik történetben kevesebb a stílromantika. "Szívem, maga eltévesztette a házszámot, én nem vagyok lókórházi kedvesnővér" - így utasítja el a férfiakat Cily Hebrentch, a naiv és rafinált New York-i prostituált, aki "hebrentch"-ségében és jószívűségében amennyire amerikai, ugyanannyira a mi század eleji perditáink rokona is. A mi perditáink többnyire költők múzsái voltak - Miss Cily mellé pedig egy fiatal író szegődik, hogy végignézze tündöklését és bukását a New York-i alvilágban, ahol az álmok mindig "luxuskivitelben" jelennek meg.

Novellákkal robbant be a csodagyerekként az amerikai irodalomba, és mindössze huszonhárom éves volt, mikor első regénye, a magyarul is olvasható Más hangok, más szobák 1948-ban megjelent. Miért keltett már a kezdet kezdetén akkora – jogos – feltűnést? Nyilván a mesterségbeli tudás miatt is, amelyet bárki idősebb pályatárs megirigyelhetett volna. De meghökkentő sikerének titka elsősorban ott volt keresendő, hogy művészi renddé tisztult élményvilágában bámulatos bztonsággal ötvözte össze az amerikai irodalom egyik, Hawthorne-tól Melville-en és Mark Twainen át vezető hagyományát olyan elemekkel, olyan jegyekkel, melyek kizárólag csak rá voltak jellemzők: a világ konkrét valóságának a gyerek, illetve a gyereklelkű felnőtt álmaiban való átfogalmazást. Sötét és grotesz, bizonytalan körvanalú látomások töltik be az első írásokat: alaktalan félelmek, bukott, eltorzult vágyak keretei ezek az elbeszélések. A szinte zenei stílus, a burjánzó költői képek foglalatában szuggesztív erővel szólnak az írások a kekzdendő magányról. Később e lidércnyomásos atmoszféra jótékonyan oldódott fel a humor hatására, s vált derűsebbé, vonzóbbá. Kötetünk e kiváló író legszebb kisregényeit és elbeszélései tartalmazza.

1959. november 15-én a Kansas állambeli Holcomb városkában bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták a közmegbecsülésnek örvendő, feddhetetlen hírű farmert, Herbert Cluttert, feleségét és két gyermekét: a ház különböző helyiségeiben egyenként megkötözték, majd közvetlen közelről puskával fejbe lőtték őket. A gyilkosság indító oka ismeretlen volt, s a tettesek után szinte semmi nyom nem maradt.
Öt évvel, négy hónappal és huszonkilenc nappal később, 1965. április 14-én a két gyilkost, a harminchárom éves Richard Eugene Hickockot és a harminchat éves Perry Edward Smitht felakasztották a lansingi fegyházban. Ennek a hat embernek életével és halálával foglalkozik a nálunk is jól ismert amerikai író, Truman Capote alkotása, melynek műfaját ő maga így határozta meg: tényregény. Ezzel azt akarja az olvasók tudomására hozni, hogy könyvében minden egyes mozzanatnak szigorú valóságalapja van: minden egyes esemény úgy történt, minden egyes szó úgy hangzott el, ahogy az anyagot elrendező, a művész-riporter szerepét betöltő író e lapokon elénk tárja.

"Ekkor valami megütötte a térdét. Az események villámgyorsasággal követték egymást. Az emeleten felvillant egy fény, aztán becsapódott egy ajtó, s akkor az a valami, ami eltalálta, elment mellette, legurult a lépcsőfokon, s ő úgy érezte, mintha szétesnének a csontjai, bensőjében pedig pengve pattannának meg a létfontosságú szervek, ahogy egy kettétört órában pattan el a rugó. Az a valami, egy kis piros labda, ugrándozva gurult végig a földszinti padlón. Első gondolata Idebel volt. Szeretett volna olyan bátor lenni, mint ő. És szerette volna, ha van valakije, egy bátyja, egy nővére, akárkije. És meghalni is szerettet volna."

Korcsmáros Pált a Füles rejtvényújság bízta meg, hogy rajzoljon képregényt Alexandre Dumas A három testőr című regényébői amely 1959-ben heti folytatásokban jelent meg. Egy francia megjelenés reményében külföldre akarta juttatni az eredeti rajzokat de a magyar hatóság I960-ban az osztrák határon elkobozta.
A kézirat hollétéről közel fél évszázadon keresztül senki sem tudott, ám 2009-ben megtalálták az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, így lehetővé vált a ma már klasszikusnak számító képregény kiadása, most már könyv formájában is. Végre újra a kezébe veheti az olvasó Athos, Porthos, Aramis és DArtagnan gyönyörűen megrajzolt kalandjait, és újra felhangozhat az eskü: "Mindenki egyért, egy mindenkiért."

Dumas legismertebb regénye, A három testőr feledhetetlen olvasmány mindazoknak, akik szeretik a kalandos történeteket, a romantika világát. A regény cselekménye XIII. Lajos uralkodása alatt játszódik, abban a korban, amikor egymást érték a cselszövések, a politikai gyilkosságok, amikor nyom nélkül tűntek el udvaroncok, politikusok, katonák, gazdag polgárok, mert keresztezték a mindenható Richelieu bíboros útjait.
A regény főszereplői, a királyi testőrség három tagja és D'Artagnan lovag igazi jó barátok, akik tisztelik és szeretik királynéjukat, és esküvel fogadják, hogy tűzön-vízen keresztül szolgálják. Ez a négy bátor, talpraesett, ravasz ifjú szembe mer nézni a hatalmas Richelieu-vel, és bátran harcol a bíboros hírhedt kémnője, a Milady ellen. Richelieu fondorlatos módon meg akarja buktatni a királynét, és mindent elkövet, hogy ártalmatlanná tegye a királyné híveit. De a fiatalemberek nem ismerték azt a szót, hogy "lehetetlen", és mindenféle csellel-fortéllyal keresztülhúzzák a bíboros számításait. Életük gyakran forog kockán, de kitartásukat, bátorságukat és a királyné iránti törhetetlen hűségüket végül is siker koronázza.
Dumas teremtő képzelete, kifogyhatatlan mesélőkedve száz és száz kalandon keresztül repíti az olvasót, aki lankadatlan érdeklődéssel követi a három testőr és D'Artagnan lovag fordulatokkal teli, romantikus történetét.

Ifjabb Alexandre Dumas (1824-1895) szentimentális alkotása (1848) a kurtizánról, akinek a tiszta szerelem esélye is megadatott – bejárta a világot. Népszerűségét fölöttébb gyarapította Verdi ragyogó operazenéje (La Traviata), neves énekesek, illetve a filmváltozatokban színészegyéniségek kiemelkedő teljesítménye. A regény maga azok közé az irodalmi képződmények közé tartozik, amelyek érzelmi aureólába fogják és egyszerű, kongruens képlet szerint építik fel világukat. Mindennek és mindenkinek megvan a maga pontosan kijelölt, áttekinthető helye és szerepe, s az egyetlen nóvum, amit e művek felmutatnak az, hogy valami rosszról kiderül, alapjában véve jó. Szerb Antal felhívja a figyelmet, hogy a Kaméliás hölgy nyomán megindult demi-monde regénydivatra mintegy keserű ellenhatásként nyúl Flaubert magasabb értelmezési hálóval a közkedvelt érzelmes témához.

A regény a francia romantika utolérhetetlen népszerűségű írójának egyik legizgalmasabb műve. A filmszerűen pergő cselekményű, váratlan, szellemes fordulatokban gazdag történelmi kalandregény Franciaországban játszódik a XVIII. század elején, amikor a gyermek király helyett a kicsapongó életű, de tehetséges államférfi, Orléans-i Fülöp régens uralkodik. Ellene sző összeesküvést a békétlen bretagne-i nemesek csoportja, s köztük a bátor, daliás ifjú lovag, Gaston de Chanlay, akit hazafiúi érzelme és a családját ért régi sérelem megtorlása hajt, hogy végrehajtsa véres tettét, megölje a régenst. De alighogy útra kel Párizs felé, lépteit máris titkosrendőrök hada figyeli, s a tapasztalatlan összeesküvő, aki ráadásul olthatatlanul szerelmes a szépséges, erényes Héléne-be, a régens kolostorban neveltetett lányába, gyanútlanul besétál az agyafúrt, kegyetlen, de zseniális főtanácsadó, Dubois állította kelepcébe. És ekkor dől el, hogy mi nyom többet a latban: a szenvedélyes szerelem vagy az adott szó, a becsület...
A romantikus kalandregény utolérhetetlen mestere, Dumas ezúttal is három testőrre való izgalommal szolgál.

A szavojai herceg regénye hamisítatlan Dumas-alkotás.
A mű alapötlete visszanyúl a XVI. századba és a Bourbonok hadakozásai, Richelieu uralma után föllépteti a Valois-kat.
Egy talált gyermek kalandos történetének keretében sorra lépnek fel II. Henrik és gyenge kezű fiai, a nagyon befolyásos Guise hercegek, a kálvinizmus elleni küzdelmekben.
Franciaországban daliás ideje elevenedik meg, melynek végén találkozunk a különleges gascognei legényekkel, kik a Valois család utolsó igaz védelmezői...
Alexandre Dumas nálunk is igen széles olvasótábora bizonyára örömmel fogadja ezt az izgalmas és kalandos történetet.
Szerelem, árulás, hősök és kalandorok lebilincselő kalandjai minden bizonnyal nem okoznak csalódást ezúttal sem.

Ebben a regényben éri el tetőpontját a francia forradalom világtörténeti drámája, s ebben teljesül a végzet a régi Franciaországnak és évezredes királyságának összeomlásával. A regény első részében látjuk menthetetlenül közeledni végéhez az utolsó Bourbon királyt, aki még Isten kegyelméből származtatja hatalmát, és Mária Terézia boldogtalan leányát, Mária Antoinettet, - a másodikban pedig, mely befejező része a hatalmas regényciklusnak, férfias méltóságának utolsó fellángolásával a vérpadra lépni XVI. Lajos királyt.
A Charny grófné-ban azok az események következnek sorra, melyek közvetlenül előzik meg a párisi nép rémuralmát és XVI. Lajos katasztrófáját. A végzet minden ponton előkészítette már a feltartóztathatatlanul előretörtető eseményeket. A Bastille már porban hever, kő nem maradt belőle kövön. A párisi nép éhezik és halálra keresi a bűnösöket, nyomorúságának okozóit. A királyságot és a király személyét még erős bástyafal védi: a francia népnek félig még ép, bár kikezdett royalista érzelmei. De azok, kik a forradalom eseményeit igazgatják, kezdik már rombolni ezt a bástyafalat is.

Az első rész, a Luisa San Felice nagyívű körkép a Nápolyban uralkodó király zsarnokságáról, kegyetlenkedéseiről, a franciák segítette olasz forradalmárok harcáról, akik életük kockáztatásával szembeszállnak a önkénnyel. Megdöntik a királyságot, és távozásra kényszerítik Ferdinándot aljas híveivel együtt.
Az Emma Lyonná-ban tovább forog a történelem kereke: a háttérben a köztársaság kikiáltása, a bosszúra készülő király felkészülése, visszatérte pedig az első részből is ismert olasz hazafiak hiábavaló, küzdelmes önfeláldozásának és egy ifjú szerelmespár tovatűnő boldogságának, szívszorongató tragédiájának története.
Ebből a regényből is kiderül Dumas nem múló sikerének titka: neki sikerül termékeny képzeletével kalanddá formálni-kerekíteni a valóságosat, lélegzetelállító iramú, váratlan és regényes fordulatokban bővelkedő regényt formálni, és mesemondás közben egy nagy kort megidézni.

A három testőr és D'Artagnan meglett emberek immár: 1648-ban járunk; ez az az év, amelyben véget ér a harmincéves háború, amikor győzelemre jut Cromwell és az angol forradalom; ebben az évben tör ki Párizsban a Fronde-felkelés, és szerveződik meg a Barikádok napja. Vajon miféle újabb kalandot kínál hőseinknek a történelem kavargása? S vállalkoznak-e újabb kalandokra? Hogyan élnek, mi történt velük az elmúlt húsz év alatt?
Bizony, nagyon is másként élnek, mint A három testőr idején: Athos, a fia, a későbbi Bragelonne vicomte nevelésének szenteli életét, Aramis egyházi öltözékben keresi a titokzatos szerelmi és politikai kapcsolatokat, Porthos úri vígságban unatkozik hatalmas birtokán; csak D'Artagnan maradt meg testőrnek. De éppen az ő kalandvágya, fortélyos mesterkedése, furfangos észjárása indítja újabb kalandok elébe mindnégyüket: az egyetlen testőrt és három elválhatatlan jóbarátját.

A három testőr és D'Artagnan meglett emberek immár: 1648-ban járunk; ez az az év, amelyben véget ér a harmincéves háború, amikor győzelemre jut Cromwell és az angol forradalom; ebben az évben tör ki Párizsban a Fronde-felkelés, és szerveződik meg a Barikádok napja. Vajon miféle újabb kalandot kínál hőseinknek a történelem kavargása? S vállalkoznak-e újabb kalandokra? Hogyan élnek, mi történt velük az elmúlt húsz év alatt?
Bizony, nagyon is másként élnek, mint A három testőr idején: Athos, a fia, a későbbi Bragelonne vicomte nevelésének szenteli életét, Aramis egyházi öltözékben keresi a titokzatos szerelmi és politikai kapcsolatokat, Porthos úri vígságban unatkozik hatalmas birtokán; csak D'Artagnan maradt meg testőrnek. De éppen az ő kalandvágya, fortélyos mesterkedése, furfangos észjárása indítja újabb kalandok elébe mindnégyüket: az egyetlen testőrt és három elválhatatlan jóbarátját.

A három testőr és D'Artagnan meglett emberek immár: 1648-ban járunk; ez az az év, amelyben véget ér a harmincéves háború, amikor győzelemre jut Cromwell és az angol forradalom; ebben az évben tör ki Párizsban a Fronde-felkelés, és szerveződik meg a Barikádok napja. Vajon miféle újabb kalandot kínál hőseinknek a történelem kavargása? Vállalkoznak-e újabb kalandokra? Hogyan élnek, mi történt velük az elmúlt húsz év alatt? Bizony, nagyon is másként élnek, mint A három testőr idején: Athos, a fia, a későbbi Bragelonne vicomte nevelésének szenteli életét, Aramis egyházi öltözékben keresi a titokzatos szerelmi és politikai kapcsolatokat, Porthos úri vígságban unatkozik hatalmas birtokán; csak D'Artagnan maradt meg testőrnek. De éppen az ő kalandvágya, fortélyos mesterkedése, furfangos észjárása indítja újabb kalandok elébe mindnégyüket: az egyetlen testőrt és három elválaszthatatlan jóbarátját.

A három testőr és D'Artagnan meglett emberek immár: 1648-ban járunk; ez az az év, amelyben véget ér a harmincéves háború, amikor győzelemre jut Cromwell és az angol forradalom; ebben az évben tör ki Párizsban a Fronde-felkelés, és szerveződik meg a Barikádok napja. Vajon miféle újabb kalandot kínál hőseinknek a történelem kavargása? S vállalkoznak-e újabb kalandokra? Hogyan élnek, mi történt velük az elmúlt húsz év alatt?
Bizony, nagyon is másként élnek, mint A három testőr idején: Athos, a fia, a későbbi Bragelonne vicomte nevelésének szenteli életét, Aramis egyházi öltözékben keresi a titokzatos szerelmi és politikai kapcsolatokat, Porthos úri vígságban unatkozik hatalmas birtokán; csak D'Artagnan maradt meg testőrnek. De éppen az ő kalandvágya, fortélyos mesterkedése, furfangos észjárása indítja újabb kalandok elébe mindnégyüket: az egyetlen testőrt és három elválhatatlan jóbarátját.

A három testőr folytatása két évtizedet ugrik az időben, ám mindössze egy évvel a legendás főmű után látott napvilágot: ezzel a termékenységgel Dumas módfelett bosszantotta kritikusait, az olvasóközönség azonban mind a mai napig készséggel megbocsátja neki, hogy nem sajnálta a tintát. 1648-ban látjuk viszont hőseinket: a vitézi élettel egyedül d'Artagnan nem hagyott fel négyük közül. A többiek nevet is változtattak, Athos a fiát, a majdan szintén regénybe foglalt Bragelonne vicomte-ot cseperíti már. Sajátságos módon polgárháború hozza össze ismét a csapatot, annak ellenére, hogy a Fronde, a nemesi ellenzék felkelése az özvegy királyné és mindenható minisztere, Mazarin bíboros ellen, d'Artagnant és Athost Mazarin oldalán, Porthost és Aramist a lázadók között találja. A történet angol földre is átkanyarodik, véres polgárháború zajlik ott is, Cromwell dönti meg éppen I. Károly trónját. A négy jó barát egyszerre ismét elválaszthatatlan, a régi becsvággyal lát dologhoz, ám még a síron túlról is szorongatják őket: a Milady fia is bosszút akar állni rajtuk.

A három testőr és D'Artagnan meglett emberek immár: 1648-ban járunk; ez az az év, amelyben véget ér a harmincéves háború, amikor győzelemre jut Cromwell és az angol forradalom; ebben az évben tör ki Párizsban a Fronde-felkelés, és szerveződik meg a Barikádok napja. Vajon miféle újabb kalandot kínál hőseinknek a történelem kavargása? S vállalkoznak-e újabb kalandokra? Hogyan élnek, mi történt velük az elmúlt húsz év alatt?
Bizony, nagyon is másként élnek, mint A három testőr idején: Athos, a fia, a későbbi Bragelonne vicomte nevelésének szenteli életét, Aramis egyházi öltözékben keresi a titokzatos szerelmi és politikai kapcsolatokat, Porthos úri vígságban unatkozik hatalmas birtokán; csak D'Artagnan maradt meg testőrnek. De éppen az ő kalandvágya, fortélyos mesterkedése, furfangos észjárása indítja újabb kalandok elébe mindnégyüket: az egyetlen testőrt és három elválhatatlan jóbarátját.

1798-ban vagyunk, Nápolyban. Fülledt s forradalommal terhes a levegő. Összefognak a nápolyi hazafiak legjobbjai, hogy - életük kockáztatása árán is - szembeszálljanak az önkényuralommal.
A fenyegetett zsarnok ilyenkor akár magával az ördöggel is szövetkezik, hogy hatalmát megvédje: ezúttal haramiákkal, gyilkosokkal, és a hírhedt prostituáltból királyi kegyencnővé lett Lady Hamiltonnal.
Mi keresnivalója van ebben az izgatott kavargásban a bájos, üde Luisának? Gyermekkora óta alig tette ki lábát a pálmakertes ház paradicsomi védettségéből. Hogy kerül mégis a viharos események forgatagába, milyen erők, milyen szenvedélyek sodorják magukkal?
Megrendítő, tiszta, szép szerelem keretében tárja elénk Dumas e forrongó esztendők esményeit s bennük a szépséges Luisa San Felice végzetes sorsát.
A regény befejezetlennek látszik, de Dumas Emma Lyonna című művében írja tovább és fejezi be ennek az izgalmas korszaknak és hőseinek fordulatokban gazdag történetét.