110. Új életek (The Begotten)

Odo fölöttébb nyúzottnak tűnve vánszorog be a gyengélkedő ajtaján, majd a falnak támaszkodva megtapogatja a derekát, mielőtt tovább indulna. "Jó reggel, felügyelő. Ma mit tehetek önért?" kérdezi Bashir, feltűnően jókedvűen. "A hátam..." morogja Odo, óvatos léptekkel tartva a vizsgálóasztal felé. "Nos, lássuk..." vesz magához Bashir egy orvosi trikordert. "Nah... Ma reggel kezdődött, mikor felkeltem... Alvaniai porckorong-sorvadás, igaz?" "Tulajdonképpen..." "Ne is fojtassa, életem hátralevő részében fájni fog." "Odo, csak... Becsípődött egy ideg."

"Tényleg?" "A rossz testtartástól szokott lenni." "De pont nálam? Ez nevetséges! Senkii sem ül olyan egyenes derékkal, mint én." "És éppen ez a baj. Egyszerűen túlságosan merev." "Mindig is ilyen volt a testtartásom, doktor." "Gerince viszont nem volt mindig." jegyzi meg Bashir, "Most már nem alakváltó többé. És mivel ember, meg kell tanulnia ellazulni." "Ahm... Ezt már a múlt héten is mondta." morogja Odo, miközben Bashir betölt egy oltópisztolyt. "És?" kérdezi Bashir.

"És segített..." húzza el a száját, "Na meg persze a szilvalé." "Na látja..." bólogat Bashir, és beinjekciózza Odo derekát.

"Derékfájás...?" szólal meg ekkor az ajtóban vigyorgó Quark. "Magának ehhez semmi köze, Quark." mordul rá Odo. "A rossz testtartástól van..."

mondja a ferengi. "Eltűnne a környékről?" "Szüksége van egy jó lazító-nyújtó programra. Worf reggeli testedző csoportja pont megfelelő

volna." mondja Bashir. "Ugyan, felejtse el. A felügyelőnek egy holosuite-programra van szüksége." jelenti ki Quark, "Három kívánatos orioni rabszolganő, és..." "Quark...!" morogja a felügyelő. "Jól van na. Akkor csak szenvedjen." von vállat a ferengi. "Mit akar?" morogja Odo, mire Quark, aki egyik kezét a háta mögött rejtegeti, amióta csak megérkezett, közelebb lép: "Van egy yridiai, akivel üzletelni szoktam, és eladott nekem valamit, ami talán érdekli magát." "Hah! Ezt kötve hiszem." "Még csak azt sem tudja, mi az." "Azt viszont igen, hogy nem is akarom." "Ha így van, akkor meg tudná mondani, hogyan léphetek kapcsolatba az Alapítókkal? Ők biztosan kapnának az alkalmon." "Miről beszél maga? Ki vele!" Quark előhúzza jobb kezét a háta mögül, benne egy szögletes üveggel, amiben valami sűrű, áttetsző kék massza van. Odo kiveszi a kezéből az üveget, és nézegetni kezdi, miközben Quark így folytatja: "Ez egy változó. ... Legalábbis az volt, és mivel már halott, öt stráf latinumért a magáé." "Nem halott." "Akkor tíz stráf."

mondja gyorsan Quark. "Beteg..." mondja Odo. "Nyolc, és megegyeztünk."

"Aha..." bólint Odo, inkább csak magának, mire Quark gyorsan bepötyögi a nála levő kéziterminálba a tranzakciót, majd odanyomja Odo hüvelykujjához a szerkezetet. "Nagy örömömre szolgált, köszönöm."

mondja végül, ezzel otthagyja Odot. Bashir hamarosan visszatér, és szemügyre veszi az üveget. "Ha ez egy változó, biztonsági erőteret kellene felállítanunk..." "Nem lesz rá szükség." "De ha elszabadul, veszélyessé válhat..." "Nem fog bekövetkezni, doktor. Nem is tudná, hogyan csinálja... Még csak egy gyerek."

"Egy változó-gyerek?" nézegeti Sisko a gyengélkedőhöz tartozó laborban egy berendezés tetején álló üveghengerben levő kékeszöld masszát. "Néhány évszázada a népünk útnak indított száz alakváltót, hogy ismereteket szerezzenek más fajokról. Mikor engem megtaláltak, én is valahogy így néztem ki." mondja Odo. "Ilyen kicsi volt?" érdeklődik Sisko. "Ühüm. Mint egy embergyerek, ő is nőni fog majd, a tömege azzal arányosan gyarapszik, ahogy egyre jobban elsajátítja az alakváltás képességét." "Amennyire meg tudtam állapítani, hatalmas mennyiségű

therteron-sugárzást kapott." áll meg Siskoék mellett Bashir, "Az izotópokat egy elektroforézises diffúzorral kell eltávolítanom." "Akkor lásson hozzá." mondja Sisko, mire Bashir óvatosan magához veszi az üveghengert, és útnak indul vele. "Biztos benne, hogy nem jelent veszélyt ránk nézve, felügyelő?" kérdezi Sisko. "Mikor engem megtaláltak, nem tudtam, mi vagyok, nem emlékeztem, hogyan kerültem oda. Még azt sem tudtam, hogy képes vagyok más alakokat ölteni." "Ez alapján felmerül a kérdés: miért küldenek az alapítók ilyen védtelen lényeket a mindenségbe." "Hogy kiderítsék, azok, akikkel találkoznak, fenyegetést jelentenek-e. Talán van jobb módja egy faj megítélésének annál, hogy hogyan bánik a gyengékkel, és sérülékenyekkel?" "Igen, igaza lehet... Mikor lesz képes emberi alakot ölteni?" "Néhány hónap múlva. Miért?" "Hát... Sok dolog van még, amit nem tudunk a népéről.

Azt hiszem, az ilyen változók továbbra is hasznos adatokkal szolgálhatnának a Dominionról." "Ha ez a helyzet, engedélyt szeretnék kérni, hogy foglalkozhassak vele, és megtanítsam az alakváltásra." "Nem tudok senkit, aki megfelelőbb volna. Mondja, mi volna, ha... Nem jönne jól egy kis segítség? Talán kapcsolatba léphetne Dr. Morával."

"Morával? Miért?" "Ő teremtett kapcsolatot magával is, Odo, és nyilvánvalóan tudta, mit csinált." "Meglehet, de... Jobban szeretném egyedül végigcsinálni." "Az öné a feladat." bólint Sisko, ezzel a kijárat felé indul, de az ajtóból még visszaszól: "De azért nem rossz, ha van az ember mellett valaki, aki segít az örökös pelenkacseréknél."

"Majd gondolkodom róla." bólogat Odo.

"A tisztítás majdnem száz százalékos hatékonyságú volt." mondja Bashir a laborban egy asztalon álló hengerre pillantva, amiben az immár borostyánszínű alakváltó van, "Az izotóp-koncentráció gyakorlatilag jelentéktelen." "Hát, az biztos, hogy egészségesebb kinézete van..."

bólogat Odo. "Most már megyek, és megnézem Kira őrnagyot. Hallotta már, hogy megkezdődtek a fájások...?" "Ühüm..." bólint Odo szórakozottan.

"De azt hiszem... Önt most jobban leköti ez a gyermek itt. ... Nos, még mindig van egy kis instabilitás a morfogén struktúrájában, de remélem, szabályozható lesz a dolog. Úgy állítottam be a számítógépet, hogy figyelje a bio-mimetikus ingadozásokat, már csak a biztonság kedvéért."

"Köszönöm, doktor." "Sok szerencsét." mondja a doktor, és az időközben összepakolt felszerelését magához véve távozik. "Hmm...?" néz utána Odo, majd közelebb hajolva az üveghengerhez, így szól: "Hogy érzed magad?" A felügyelő zavartan körülsandít, majd vállat von, és folytatja: "Tudom, egy szót sem értesz abból, amit mondok, de ez most nem is számít. Tudom, hogy valahogyan... Észlelsz engem. Tudod, én is olyan voltam, mint te. ... Bizony. Hónapokon át voltam egy laborban, ahol egy tudós folyton bökdösött és lökdösött, de nem jött rá, hogy élőlény vagyok." Odo kinyúl a henger felé, de végül inkább visszahúzza a kezét. "Azt hitte, valami titokzatos anyag vagyok, aminek a rejtélyét mindenképp fel kell fednie. ... De beszélni... Sosem beszélt hozzám. Az ilyesmi nem érdekelte. ... Én pedig nem tudtam, mi vagyok, mit kellene tennem. Elveszettnek éreztem magam. Magányosnak. ... De veled ez nem eshet meg. ... Nem. Nem fogom elkövetni azokat a hibákat, amiket velem kapcsolatban elkövettek." Odo végül csak felveszi a hengert az asztalról, és óvatosan útnak indul vele: "Na gyere... Szeretnék mutatni neked valamit."

A jelek szerint a Kirával ideiglenesen kiegészült O'Brien családban bajori szertartás szerinti szülés van készülőben. Egy idősebb bajori nő

is jelen van, ő, O'Brien, és Keiko mindenféle hangkeltő eszközöket szólaltatnak meg ismétlődő időközönként, amikhez Bashir trikorderének hangja adja az aláfestést. Miles hirtelen nagyot tüsszent, úgy látszik, nincs hozzászokva a nehéz illatú bajori füstölőkhöz. "Sajnálom..."

mondja helyette Keiko, majd folytatódik az előadás. Bashir hamarosan összecsukja trikorderét, és fáradtan rogy le Miles mellé, aki előbb rásandít, majd odasúgja Keikonak: "Valami nincs rendben... Kira azt mondta, az egész legfeljebb egy óráig tart..." "A bajori nőknél nagyon fontos, hogy szülés előtt ellazuljanak." mondja Bashir. "Igaza van, és ezért pontosan tartanunk kell az ütemet." bólint Kira. "Addig úgyse fog megnyugodni, míg Shakaar meg nem jön." húzza el a száját O'Brien, "Már vagy hat órája értesítettem, és Bajorról akár fele ennyi idő alatt is ide lehet érni." "De hát mégiscsak ő Bajor miniszterelnöke, egy nagyon elfoglalt ember." mutat rá Keiko. "És én is az vagyok." szedi össze a felszerelését Bashir, "Ma még lesz három műtétem. ... Később majd visszajövök, és megnézem, mi a helyzet." Bashir ezzel távozik, Miles és Keiko pedig összenéznek. "I'Pora... Mozog a gyerek." mondja Kira. "Csak nyugalom. Ügyeljen a légzésre. Hamarosan megkezdődik." "Na... Itt vagyok végre..." lép be a helyiségbe Shakaar, és egyenesen Kirához siet, "Hogy vagy?" "Remekül." "Ah, annyira..." Shakaar zavartan O'Brienékre pillant, majd visszafordul Kira felé: "Most kiestél a ritmusból." "Nem számít, majd visszatalálok. Örülök, hogy itt vagy."

Miles erre nagyot kondít a nála levő kis gonggal, mire Shakaar odébb húzódik.

"Ez itt az étterem. Ide jönnek az emberek enni." mondja Odo az önkiszolgáló étterem egyik asztalánál ülve a kezében tartott hasas korsóban lakozó alakváltónak, majd leteszi a korsót az asztalra, "Nekik... Vagyis inkább nekünk időnként táplálékot kell magunkhoz vennünk. ... Ez az egész az én otthonom. Egy űrállomás, ahol a legkülönfélébb fajok élnek együtt. Majd miután megtanultál humanoid alakot ölteni, megtanítom neked őket. ... Te is lakhatsz itt, ha akarsz. Nagyon érdekes hely ez..." "Felügyelő..." szólal meg ekkor Worf hangja, mire Odo felnéz. "Minden rendben? Az italához beszélt..."

mondja a klingon. Odo bámul rá pár pillanatig, majd a korsót magához véve sértetten feláll, "Ez egy változó. Ha megbocsát, parancsnok..."

Odo ezzel távozik, Worf pedig szemöldökét összevonva sandít bele a kezében tartott pohárba.

"Ez jólesik, ugye?" kérdezi Odo az alakváltót, miközben kitölti az üveghengerből egy nagy átmérőjű, lapos edénybe, "Kellemes kinyújtózni a bezártság után, hm? ... Mondok én neked valamit... Nem is sejted még, milyen csodák várnak rád. Tudod, mi vagy te? Egy változó. Egy...

Alakváltó. ... Megvan benned a lehetőség, hogy bármi lehess! Tarkaliai sólyom, ami a levegőt szeli, vagy phyliai pithon, ami bonyolult járataiban él a föld alatt... Mindezen dolgok még előtted állnak! ...

Ahm... Én sosem voltam valami jó alakváltó. Ha most látnád az arcomat, megértenéd, mire gondolok. De azt hiszem, jó tanítód lehetek. És te jobb leszel, mint én valaha voltam. És ígérem, sosem fogok úgy bánni veled mint ahogy velem bántak. Soha." Ha Odo nem is, elképzelhető, hogy valaki más igen. A laborba ugyanis egy idős bajori férfi lép be: "Odo..." "Dr. Mora...?" fordul Odo a jövevény felé meglepetten, "Maga meg mit akar itt?" "Hallottam az alakváltóról. Segíteni jöttem."

"Érdekes." szemléli Mora a nagy, kerek edény közepén trónoló alakváltót, "Tudja, hogy ő sokkal nagyobb, mint maga volt? ... Úgy huszonöt centiméter, igaz?" "Ehm... Azt hiszem." morogja Odo. "Nem tudja pontosan?" "Mit számít a mérete?" "Nagyon is fontos szerepet játszat. Utalhat arra, hogy próbálkozott-e már valaha is alakváltással." "Azt hittem, maga most a Csillagflottának dolgozik, új alakváltó-felderítési módszereken." jegyzi meg Odo. "Ühüm. Szerencsére épp a szüleimet látogattam meg Bajoron, mikor hallottam a jó hírt a felfedezéséről. ... Egyébként hogy van, Odo. Aggódtam maga miatt."

"Aggódott?" "Hallottam, hogy a népe megfosztotta az alakváltás képességétől." "Köszönöm érdeklődését. De jól vagyok." "Tudtam, hogy ezt fogja mondani. Maga soha semmit nem hajlandó beismerni, pedig a dolgok legtöbbször az arcára vannak írva." Odo pár pillanatig zavartan bámulja Morát, majd odébb húzódik. "Na, akkor nekilátunk? Rengeteg dolgunk van." "Tulajdonképpen, doktor..." "A Csillagflotta tudja, hogy egy darabig itt maradok." "Egy darabig? Nem hiszem, hogy ez..." "Odo...

Biztosan hetekig fog tartani, míg sikerül reakciót kiváltanunk a változóból." mondja Mora, ezzel magához vesz egy szerkezetet, és az alakváltóra irányítja. "Ne csinálja!" szól rá Odo dühösen, majd kiveszi Mora kezéből a szerkezetet. "Érdekes. Még mindig nem tud uralkodni magán..." állapítja meg a doktor, "Csak a tömegét próbáltam felbecsülni." "Dr. Mora, én... Megértem, hogy segíteni akar. De szeretném ezt egyedül végigcsinálni." "Egyedül? Odo, de hát maga semmit sem tud arról, hogy kell rávenni egy változót az alakváltásra." "De szép lassan ki fogom találni. Úgy, ahogy maga is tette." jelenti ki Odo, ezzel átvág a laboron a helyiség másik felébe. Morát azonban nem lehet lerázni, követi a felügyelőt, majd szemügyre veszi az egyik falnál álló konzolt. "Egyébként... Túl meleg van itt. ... Biztosan emlékszik még, hogy a változók morfogén mátrixa tizenhét Celsius-fokon a leghatékonyabb." "Én bármilyen hőmérsékleten képes voltam alakot váltani." jelenti ki Odo. "Igen, ez így van. De miért ne könnyítenénk meg egy kicsit a változó dolgát? ... Hetekre volt szükségem ahhoz, hogy meghatározzam a megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat, sőt fényerősséget. Nem gondolja, hogy ezek olyan információk, amik fontosak lehetnek önnek is?" "Nos, esetleg... Megnézhetném az anyagait."

"Természetesen a rendelkezésére állnak. Csak tudja, sosem voltam az a megszállott feljegyzéskészítő, mindig inkább a soron következő kísérlet kötötte le a figyelmemet." "Hah. Nekem elhiheti, nem felejtettem el azokat a kísérleteket." "Ah... Hát erről van szó, most már értem... Még mindig neheztel rám azok miatt a dolgok miatt, amikkel rávettem az alakváltásra. Tudom, hogy nem volt kellemes magának a dolog, de beszéljünk komolyan, Odo, én tényleg reméltem, hogy mostanra túltette magát a dolgon. De csalódnom kellett." "Megvannak a saját elképzeléseim arról, hogyan fogom oktatni a változót." jelenti ki Odo. "Gondolom kevésbé lesz erőszakos." "Így van. ... Azt gondolja, hogy nem fog sikerülni." "Semmi ilyesmit nem mondtam. És tényleg érdekelne, mik a tervei." "Hát jó, akkor maradjon, és... Figyeljen." "Hmm... Ha ragaszkodik hozzá..." von vállat Mora, mire Odo homlokráncolva pillant rá.

Mikor Kira fájdalmasan felnyög, mindenki egy emberként ugrik oda hozzá. "Mi az?" kérdezi Keiko aggodalmasan. "Nem tudom. Mintha valami görcs volna..." "Tulajdonképpen nem lenne szabad fájdalmat éreznie."

mondja I'Pora, majd egy orvosi műszert fordít Kira hasa felé, végül így szól: "Nos... Úgy néz ki, ma nem fogja megszülni a gyereket." "Mi?!"

mered rá Kira. "Egyszerűen csak hosszúra fog nyúlni a vajúdás." "Ugyan miért...?" morogja Miles, Shakaarra sandítva. "Akárhogy is, nem lazult el eléggé. A szervezetének nem szabad ennyi endorfint termelnie, mert hamarosan már káros szintet fog elérni." "Akkor mikor fogja megszülni?"

kérdezi Shakaar. "Hát, eltarthat még pár napig... Esetleg pár hétig."

ingatja a fejét I'Pora. "Hetekig?! Jaj, ne... Ha nem szülöm meg hamarosan, megbolondulok." hanyatlik hátra Kira. "Ha akarja, hívhatjuk Dr. Bashirt, és..." mondja I'Pora. "Nem. A hagyományos bajori módon akarom megszülni ezt a gyereket." "Mi teljes mértékben melletted állunk, Nerys. ... Igaz, Miles?!" pillant Keiko a maga elé bambuló O'Brienre. "Hm...? Persze, mindenképp." bólogat a főmérnök szórakozottan. "Nem mész el, igaz?" fogja meg Kira Shakaar kezét.

"Átszerveztetem a határidőnaplómat. Ne aggódj." "Nerys, menjen vissza a kabinjába, és pihenjen. Később majd arra járok, és benézek." mondja I'Pora az őrnagynak, majd Shakaar felé fordul: "Maga meg... Legközelebb vagy jöjjön időben, vagy ne jöjjön egyáltalán!" O'Brien ennek hallatán elégedetten bólogat, de ő is megkapja a magáét. "Maga meg...

Gyakoroljon." mondja neki I'Pora, és ellépve mellette megüti a Miles kezében levő kis gongot.

"Ez itt... Egy gömb. Az alapvető természeti alakzatok egyike." mutat fel Odo egy kis üveggömböt az alakváltót tartalmazó kerek, lapos edény mellett, majd az edénybe teszi a golyót, és elgurítja, amitől az körbegurul az edény pereménél. "Érdekes, nem igaz...?" kérdezi a közelebb lépő Mora gúnyosan. "Elállja a fényt." mordul rá Odo, mire a doktor a fejét csóválva visszahúzódik. A felügyelő felveszi az alakváltót tartalmazó edényt, meg egy másikat, ami gömb alakú, és óvatosan áttölti bele a borostyánszín masszát: "Nem fog fájni... Csak nyugalom. Így ni... Nos, ez is egy gömb. Érzed a szimmetriáját? ... Az alakjának tisztaságát? ... És most próbáld meg te..." Odo visszaönti az alakváltót a lapos edénybe, az azonban csak elterül, mint korábban.

"Megértem, hogy jobban szeretsz alaktalan lenni. Nekem elhiheted, nagyon jól emlékszem, milyen megnyugtató érzés. De meg kel tanulnod más alakokat felvenni. A változók ezt csinálják, és hidd el nekem, megéri.

... Elárulok neked valamit. Emlékszem, ahogy Dr. Mora, aki itt van velünk, először vett rá valamelyik elektromos szerkentyűjével, hogy felvegyem egy kocka alakját. Megtettem, és miután kikapcsolta azt az ördögi szerkezetet, órákon át nagyon elégedett voltam azzal, hogy kocka lehetek. Egyszerűen érdekes volt, az a sok derékszög... Ah, de persze voltak egyéb terve is. Mielőtt egyáltalán rájöhettem volna, mi történik, berakott egy centrifugába. ... Hát... Ha most nincs kedved gömbbé változni... Mit szólnál egy kockához? ... Sőt, nem is... Erről mit gondolsz?" kérdezi Odo, magához véve egy gúla alakú edényt, "Ez egy gúla, a természet egyik legtitokzatosabb alakja..."

Odo az elkövetkező időszakban számos alakkal próbálkozik, ám az alakváltó nem tűnik túl kooperatívnak, bár egyszer rövid időre megtartja az alakját, mikor Odo kiborítja egy hengeres edényből.

"Mit csinál...?" kérdezi a laborba érkező Odo rosszallóan, mikor Morát egy trikorderrel a kezében az alakváltó hengere mellett találja.

"Csak a térfogatát mértem meg." méltatlankodik Mora, "Már egy hete itt van, és még csak tizenhét százalékot növekedett. Maga három nap után kétszer ekkora volt már." "Igen... Talán az serkentette a növekedésemet, mert minél előbb meg akartam végre szabadulni magától."

"Az azonban mindenképpen tény, hogy eddig semmi eredményt nem tudott elérni. Én ekkorra már rávettem magát legalább fél tucat egyszerűbb alak felvételére." "Én a bizalmát igyekszem elnyerni, nem pedig beidomítani." jelenti ki Odo. "Nagy kár, hogy maga már nem alakváltó.

Összeolvadhatna vele, és megtaníthatna neki mindent, amit tudnia kell."

Ez most úgy hangzott, mintha az egész az én hibám volna."

méltatlankodik Odo. "Meglehet, hogy így is van. Úgy értem, szorítkozzunk csak a tényekre. A maga alakváltó képessége korlátozott volt, talán ezért is tudta a népe humanoid formában rögzíteni." "Ez csak feltételezés!" "Végezzünk el néhány tesztet, hogy kideríthessük..." "Ah, látom, máris alig várja, hogy bedugjon valamelyik fura szerkezetébe!" "Én csak segíteni próbálok." "Tegyen le róla! Nincs kedvem még egyszer részt venni a maga kísérleteiben!"

"Minden, amit tettem, a maga érdekében történt!" "Hah!" "Jól van, elismerem, néhány teszt, amit elvégeztem magán, eredménytelennek bizonyult. "Hah! Úgy hirtelen a vákuum-kamra jut az eszembe. A sejtplazma-leválasztóról, és a fehérje-lebontóról már nem is beszélve!"

"Honnan tudhattam volna, míg ki nem próbálom? ... A Próféták akaratára, Odo, még abban sem lehettem biztos, hogy egyáltalán élőlény!" "Gyakran én sem voltam meggyőződve erről magával kapcsolatban!" vág vissza Odo dühösen. "Mikor végre rájöttem, hogy vannak érzései, a cardassiaiak hirtelen mindent meg akartak tudni magáról, Odo. Egyfolytában sürgettek, hogy mutassak felé eredményeket! Én pedig megtettem. ... Az én módszerem bevált, és az a tény, hogy maga most itt áll, Odo, bizonyítja ezt!" "Biztos, hogy szeretett szenvedni látni engem!"

"Milyen szánalmas! Tényleg ezt gondolja rólam? Ha én nem vagyok, maga még most is valami polcon állna egy edénybe, rajta a felirattal: 'ismeretlen minta'!" "És ha én nem lettem volna, maga egy senki lenne!

És tudósként a Csillagflotta még egy feljegyzést sem fogadna el magától!" "A szövege kezd lassan unalmassá válni, mégsem birok elszakadni magától, mert alig várom hogy lássam, legközelebb milyen ostobasággal próbálkozik majd meg. ... Ki tudja, a szerencsétlen talán egyszer majd annyira megelégeli a maga állandó szövegelését, hogy végül úgy dönt, mégis átalakul valamivé!" "Ah, maga meg alig várja, hogy a kezébe kaparinthassa, igaz? _Utána jegyeket árulna a sétafedélzeten: 'Megnyílt Dr. Mora horror-műsora, csak tessék, ehet befáradni!'" A következő pillanatban a perlekedők rájönnek, hogy nincsenek egyedül, ugyanis Sisko ki tudja mióta álldogál már a labor ajtajában.

"Kapitány..." mondja Odo meglepetten. "Mi a helyzet, uraim?" kérdezi Sisko. "Ehm... Nos, vannak előrelépések..." szól Odo. "Ezt örömmel hallom. Épp most beszéltem a Csillagflotta Főparancsnokságával. Amilyen gyorsan csak lehet, kapcsolatba akarnak lépni a változóval." "A jelenlegi előrehaladással... Az még nagyon messze van." jegyzi meg Mora. "Azért túl hosszú ne legyen... Különben a Csillagflotta még átveszi maguktól a projektet." mondja Sisko. "Uram..." lép közelebb Odo aggodalmasan. "Amíg haladnak, nincs okuk az izgalomra." nyugtatja meg a kapitány, majd mielőtt távozna, még hozzáteszi: "Ah, mielőtt elfelejtem, a Csillagflotta napi jelentést kér az előrehaladásukról."

"Rendben, uram. Értettem." bólint Odo. "Akkor munkára." szól Sisko, ezzel távozik. "Remélem, most már érti." jegyzi meg Mora, az alakváltót bámuló Odora pillantva, "Hogy milyen nyomás alatt voltam én is. ...

Elhoztam a régi felszerelésemet Bajorról. Azt hiszem, itt lesz az ideje kicsomagolni."

"Ha gondolja, kezdhetjük." mondja Mora az alakváltó hengerét a kezében tartó Odonak, mire az beleönti a változót egy nagyobb berendezés kerek tálcájába, majd így szól hozzá: "Ne félj... Át fogod vészelni." Odo ezzel Morára pillant, aki megrázza a fejét: "Nem, nem...

Én itt csak megfigyelő vagyok." Odo erre a berendezés kezelőpultjához lép, és kissé idegesen pötyögtetni kezd rajta, majd az alakváltóra pillant. "Odo... Hat millivoltnál kezd el egyáltalán reakciót mutatni."

"Biztosan van valami más módszer..." csóválja a fejét Odo. "Odo, egy kis erőltetés nélkül nem fog menni. Az alakváltó a jelenlegi formájában nagyon jól érzi magát, és magától nem is hajlandó változtatni ezen, továbbra is csak ott fog heverni. És soha sem tudja meg, milyen képességei vannak, hogy más alakokat is fel tud venni. Sosem ismeri meg a lehetőségeit. ... Odo, hat millivolt egyáltalán nem fájdalmas, és amint rájön, hogy középen nincs feszültség, már vége is lesz." Odo végül megnyomja az egyik gombot, mire az alakváltó lassan araszolni kezd a kör alakú tálca közepe felé, és végül egy kis kupaccá áll össze azon a területen, ahol nem érzi a feszültség kellemetlen hatását. "Ez az! Megtaláltad!" mondja Odo lelkesen. "Én is mosolyogtam, mikor aga csinálta ezt először." bólogat Mora, Odo mosolyát látva, "És fogalmam sem volt róla, hogy később utálni fog ezért. ... Nos, folytatjuk?"

"Miért ne?" bólint Odo.

Shakaar kissé zavartan torpan meg, mikor a közös Kira-O'Brien szálláshelyen Kira lakrészében Milest találja Kira mellett, ahogy a főmérnök épp Kira lábait masszírozza. "Hogy érzed magad?" lép közelebb végül, futólag megölelve Kirát. "Egész jól. A lábaim kicsit dagadtak."

"Kicsit? Egész idő alatt nem volt még ilyen rossz..." jegyzi meg O'Brien. "Ma este lesz egy nehézkedés nélküli performance. Nincs kedved megnézni?" kérdezi Shakaar. "Nem tudom. Talán." "Nem ácsoroghatsz ott órákat." jelenti ki O'Brien. "Magunkra hagyna minket egy pillanatra, főnök?" fordul felé Shakaar. "Mindjárt kész vagyok." mondja O'Brien.

"Majd én befejezem." nyugtatja meg Shakaar. "Azt hiszem, itt az idő."

szól Kira, de O'Brien és Shakaar inkább egymásra figyelnek. "Ne túl erősen." mondja O'Brien. "Tudom, mit csinálok." nyugtatja meg Shakaar.

"Itt az idő!" ismétli meg Kira, de még mindig nem figyelnek rá.

"Lentről fölfelé csinálja..." mondja O'Brien. "Itt az idő!!!" emeli fel a hangját Kira, mire a két férfi előbb ijedten rá, majd egymásra merednek, végül eszeveszett kapkodásba kezdenek, és egyszerre két irányban akarják lesegíteni Kirát az ágyról. Az dühösen szétlökdösi őket, és saját erőből kászálódik le az ágyról, O'Brien oldalán.

"Nos, én a helyedben megtartanám ezt a formát, különben... Egy kis büntetés jön." mondja Odo az alakváltónak, miközben leemel róla egy nagy átmérőjű hengert. A lény pár pillanatig őrzi az alakot, majd szétfolyik, minek láttán Mora és Odo lemondó sóhajjal pillantanak egymásra. Az alakváltó azonban mocorogni kezd, mire Odo így szól: "Egy pillanat..." A borostyánszín massza pár pillanattal később összehúzódik, és felveszi az iménti henger alakját. "Nekem háromszor kellett megpróbálnom, mire maga megértette ezt az alakot." mondja Mora vidáman. "Ami azt illeti, első két alkalommal szándékosan nem tartottam meg a formámat." mondja erre Odo. "Ezt nem mondja komolyan..." "Azt hiszem, nem akartam megadni magának azt az örömöt." "Egy napon talán...

Ha nagy szerencséje lesz, ez az alakváltó viszont megadja majd, mikor maga elé áll, ás azt mondja: nagyon köszönöm, rengeteget tett értem.

... Másrészt viszont, lehet, hogy úgy, mint maga tette... Egyszerűen otthagyja majd. Kijelenti, hogy a maga útját akarja járni, és hogy soha többé nem fog hallani róla semmit." mondja Mora keserűséggel a hangjában, "Megyek, hozok valamit enni..." Az alakváltó ekkor megint mozogni kezd, egy lassan felágaskodik, majd felső részével mintha hol Odora, hogy Morára 'nézne'. Odo közelebb hajol, mire az alakváltó felszínén megjelenik arcának elnagyolt másolata, majd a lény visszahúzódik hengeres alakba, Mora és Odo pedig boldogan veregetik egymás vállát, és bámulják a lényt.

A páros valamivel később lelkesen siet be Odo irodájába. "Egy pillanatig éreztem, hogy mondani akar nekünk valamit!" mondja Odo, majd összekapkodja az asztalon heverő jegyzetfüzeteket. "Ne most, Odo, ünnepelni akartunk..." mondja erre Mora. "Az utóbbi napokban... Eléggé lemaradtam a biztonsági ügyekkel." "Később is bepótolhatja! Talán nem örül annak, ami történt?" "Dehogynem." "Odo, holnap megismertetjük a változót néhány egyszerűbb élőlénnyel, hogy megpróbálhassa utánozni őket... Algákra, gombafélékre gondoltam, aztán pár nap múlva talán megpróbálkozhatunk valami gerinctelen állattal is." "Már alig várom, hogy végre kommunikálhassak vele." mondja Odo izgatottan, "Annyi mindent szeretnék mutatni, és mondani neki!" "Lehet, hogy erre hamarabb lesz lehetősége, mint gondolná, mert ez a változó gyorsabban fejlődik, mint maga tette egykor." Odo erre méltatlankodva mered Morára, mire az gyorsan így szól: "Ööö... Ez nem szemrehányás akart lenni, hanem dicséret. Odo, tévedtem. ... A módszere, hogy kommunikálni igyekszik az alakváltóval, jó. Úgy értem, látja, maga után nyújtózott, kíváncsi magára. ... Az első alkalom, mikor maga ilyet csinált, az volt, hogy csápot növesztett, amivel el akarta lökni a kezemet a vezérlőpulttól."

"Emlékszem." bólint Odo, "Azt akartam, hogy ne gyötörjön tovább..." "Ő

tiszteli magát. És ez sokat jelent. ... Én sosem tudtam elérni ugyanezt." "Ez nem igaz. Tiszteltem magát." "Félt tőlem." pontosít Mora. "Nem tudta, mi vagyok. Kísérletezett valamivel, ami úgy nézett ki, mint valami szerves anyagcsomó... És még ma is az volnék, ha nem erőltette volna." "El sem tudná képzelni, milyen sokat jelent... Ezt hallanom öntől. ... Bocsásson meg, tudom, hogy nem, érzi jól magát egy ilyen beszélgetés során, de azt hiszem ez is az én hibám. Ha nem piszkálom olyan kitartóan, talán nem lesz ilyen zárkózott természetű..." "Hah. ... Valahogy nem szabadulok attól a gondolattól, hogy bármit is csinálunk ezzel az alakváltóval, sokkal elfogadhatóbb személyisége lesz, mint nekem. ... De hát én már csak ilyen vagyok."

"Akkor... Most hagyom dolgozni." mondja Mora, ezzel kilép az ajtón.

"Dr. Mora..." szól utána Odo. "Hm?" Odo egy pillanatig zavartan méregeti a bajorit, majd a replikátorhoz fordul: Két pohár pezsgőt. ...

Ünneplünk!"

A különös zenekar megint összegyűlt ugyanabban a helyiségben, mint korábban. Mikor Kira felsóhajt, I'Pora közelebb lép hozzá, megérinti a hasát, majd így szól: "A gyerek megfordult... Megkezdődött... Ébredj fel, gyermek." Szeretettel várunk." mondja Keiko. "És üdvözlünk a világon." szól Shakaar. O'Brien eközben áttelepülne az ágy fejétől a lábához, de Shakaar feltartóztatja: "Miért nem marad ott?" "Mert onnan nem látok semmit." "És ez nagyon jól van így." jelenti ki Shakaar. "De hát az én gyerekem...!" I'Pora rájuk pisszeg, de a két férfi nem zavartatja magát. "Azt hiszem, Neryst zavarná a dolog." mondja Shakaar.

"Miről beszél, öt hónapja él velünk egy lakásban!" "Miles, hallgass már!" mondja Keiko. "Ezt meg hogy értsem?!" kérdezi Shakaar dühösen.

"Molly születésénél nem lehettem ott, a második gyerekemét nem fogom elmulasztani!" "Hé, én itt épp egy gyereket próbálok a világra hozni..." jegyzi meg Kira, mire a perlekedők elhallgatnak, és felé fordulnak, "Most már elég ebből a nevetséges vitából. Mindketten megőrültetek? ... Szóval, ha még egy hangot hallok az uraktól, mindketten repülnek!" "De hát ő..." mutat egymásra Shakaar és O'Brien, mire Kira így folytatja: "Jól van, akkor kifelé! Mindketten."

"Kira...?" "Nerys...?" "Azt mondtam, kifelé!" "Most viccel..." mondja O'Brien elképedten. "Ilyen helyzetben senki sem viccel!" jelenti ki Keiko dühösen, "Kifelé!" Shakaar és O'Brien szégyenkezve eloldalognak, majd odakint a folyosón folytatják. "Ezt jól megcsinálta." mordul O'Brien Shakaarra. "Tegyen meg egy szívességet: ha legközelebb gyereke lesz, a barátnőmet hagyja ki belőle, hm?!"

"Ez összesen... Háromszázhuszonnégy..." számolgat a bár emeleti részéről lefelé tartó Quark zárás után, majd bosszúsan folytatja, "Hát, úgy látszik, megint vizeznem kell az italt..." a ferengi pár lépéssel később mozdulatlanná dermed, mikor valami zajt hall, majd gyorsan körülnéz, végül meglepetten bámul a bárpult irányába: "Felügyelő...?!"

"Quark...!" üdvözli Odo. "Mit keres maga a pult mögött?" kérdezi Quark rosszat sejtve. "Na, mit gondol...?" kérdezi Odo, mindkét kezében egy-egy üveggel. "Zárva vagyunk." jegyzi meg Quark. "Üljön csak le."

"De jó hangulatban van." "Igen, így van." "Akkor ha jól sejtem, hamarosan letartóztat valami koholt váddal." "Egyáltalán nem. Ne aggódjon, csak egy italra hívom meg." Quark ezzel szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni, bizonytalan mozdulatokkal ül le az egyik bárszékre.

"Miért...?" "Dr. Mora elment aludni, de nekem... Nekem még van kedvem ünnepelni..." feleli Odo, miközben szorgalmasan töltögeti a poharakat.

"Biztosan készül valamire." vonja le a következtetést a ferengi.

"Egyszerűen csak boldog vagyok, Quark. Olyan nehéz ezt elfogadni?"

"Igen, és ezért nem is próbálom. Ha maga boldog, akkor a világgal valami nagyon nincs rendben. ... Megvan... Az a beteg alakváltó. Amiatt akar leszámolni velem..." "Ugyan már. Inkább köszönetet kellene mondanom." "Ha vissza akarja kapni a pénzt, csak szóljon..."

"Megváltoztatta az életem! ... Magára, Quark." mondja Odo, a ferengire emelve a poharát. Quark bámulja egy darabig, majd így szól: "Na jó...

Nem tudom, miről lehet szó, de már nem is érdekel. Beismerem, én voltam. De most már hagyja abba, mert nem bírom tovább." "Gondolt már arra, hogy gyerekei legyenek?" kérdezi Odo, mire Quark bambán bámul rá: "He...?!" "Nos, én még soha. Úgy tűnt, túl sok gondot okozna. De aztán... A sors egyszer csak az utamba sodort egyet, és most boldog vagyok...!" kuncog a felügyelő, aki a jelek szerint már túl van néhány poháron, "Különös. Az elmúlt hónapokban megbékéltem vele, hogy többé nem léphetek kapcsolatba a népemmel, hiszen kizártak maguk közül, emberré változtattak. ... Egy részem örökre elveszett. ... De az a kis folyékony semmiség a laborban, mindent megváltoztatott. Úgy érzem, mintha most megint átérezném, mit is jelent változónak lenni. És valahogyan... Már nem is olyan rossz érzés, hogy szilárd vagyok." Odo megont felkuncog, és Quark is követi példáját, majd odanyújtja neki félig kiürült poharát: "Töltsön még rá." "A számítógép hívja Odo biztonsági főnököt." szólal meg ekkor a számítógép kimért női hangja.

"Hallgatom." kapja fel a fejét a felügyelő. "A megfigyelt élőlény az előírt értékeket meghaladó bio-mimetikus ingadozásokat mutat." "Dr.

Mora azonnal menjen a laborba!" szól Odo, miközben útnak indul.

"Nyugtázva."

A doktor hamarabb odaér, mind Odo, mikor a felügyelő befut, Mora már a hengerében levő, egyre kékesebb színűvé váló lényt figyeli gondterhelt arccal. "Mi történt?" kérdezi Odo. "A morfogén mátrixa...

Destabilizálódik. ... Haldoklik."

Az alakváltót átszállítják a gyengélkedőre, ahol a hamarosan közli az első vizsgálatok eredményét: "Az életjelei gyengülnek. A sugárzás olyan módon károsíthatta a sejtplazmát, amit nem vettem észre." "Nem tehetünk valamit?" kérdezi Odo reménykedve. "Mi volna egy mátrix-indukcióval? Az talán stabilizálná a bio-mimetikus ingadozásokat." veti fel Mora.

"Megpróbáljuk." bólint Bashir, ezzel a hengert magához véve elsiet.

"Sikerülnie kel...!" indulna utána Odo, de Mora visszatartja: "Odo, kérem... Várjon idekint. Megtesszük, amit lehet."

"Olyan... Remekül érzem magam..." mondja Kira lassan, mire a mellette álló Keiko így szól: "Remekül csinálja, Nerys." "Nos... Jön már..."

mondja I'Pora. "Keiko... Megkérném egy szívességre."

Mikor az ajtó kinyílik, a folyosón ácsorgó Shakaar és O'Brien azonnal megindulnak arrafelé. "Kira azt mondja, most már bejöhetnek..." néz ki Keiko a folyosóra. "De aztán viselkedjenek az urak!" Shakaar és O'Brien erre udvariaskodni kezd, mindketten maguk elé akarják engedni a másikat. "Ha nem döntenek gyorsan, mindenről lemaradnak..." jegyzi meg Keiko, mire O'Brien és Shakaar egyszerre indulnak el, és majdnem beszorulnak az egyszemélyesre méretezett ajtónyílásba. "Így van jól, Nerys... Lazítson, hagyja megtörténni. ... Lélegezzen egyenletesen."

adja az instrukciókat I'Pora, és pár pillanat múlva felhangzik az újszülött sírása. "Nézd csak, Miles..." mondja Keiko, mikor I'Pora felemeli a csecsemőt. "Csodaszép..." szól O'Brien.

Mikor a háta mögött kinyílik a gyengélkedő ajtaja, Odo megfordul, és szinte azonnal Bashirral találja szemközt magát. "Nem tehettünk semmit.

Sajnálom, Odo." mondja a doktor halkan, "Már nem tart sokáig..." Odo besiet a helyiségbe, Mora pedig szótlanul nyújtja át neki az összezsugorodott, és már szinte tintakék alakváltót tartalmazó hengert.

Odo kitölti a tenyerébe a lényt, és így szól hozzá: "Ne halj még meg...

Annyi mindent szerettem volna megmutatni. Megtanítottalak volna, hogyan kell tarkaliai sólyommá változni... Emlékszel... Ah...!" Odo kissé ijedten hallgat el, mikor a kezében tartott kék massza lassan elszivárog, mintha beleolvadna a kezeibe. Odo döbbenten mutatja oda kiürült tenyerét Morának és Bashirnak. "Mi történt? Hová lett...?"

kérdezi Mora. "Valahogyan beépült Odo testébe..." állapítja meg Bashir egy trikorderrel. Odo ekkor felnyög, és hátratántorodik, majd döbbenten néz körül: "Ez lehetetlen!" "Micsoda?" kérdezi Mora. Odo azonban nem válaszol, lassan kisétál az ajtón, majd mikor kilépett a sétafedélzetre, lendületet vesz, mintha fel akarna ugrani. Teste ebben a pillanatban borostyánszínűvé válik, a bajor egyenruha a földre hullik, és egy tarkaliai sólyom tárja ki szárnyait egy jó méterre a padlótól, majd néhány erőteljes csapással a galéria szinte fölé emelkedik, és mozdulatlan szárnyakkal elvitorlázik a döbbent járókelők feje fölött. A sétafedélzet kerületének talán negyedén repül át, itt-ott a galéria korlátja, vagy a függőhidak alatt átbukva, majd leszáll az egyik ablak előtt, és néhány pillanat alatt újra a humanoid Odová alakul.

"Most... Épp megfelelő volna az alkalom, hogy szabadságra menj."

mondja Shakaar Kirának, a Bajorra induló hajó zsilipje előtt, "Gyere el hozzám Bajorra." "Talán majd néhány hét múlva. Most szeretnék itt lenni..." "A gyerek közelében, igaz?" kérdezi Shakaar, mire Kira bólint. Shakaar megfogja a kezét, majd így szól: "Formás kis fickó..."

"Igen, az." "A 4709-es sikló Bajor felé kifutásra kész." hallatszik a pilóta hangja az interkomból. "Menned kell." mondja Kira. "Azért egy kis időm még van..." néz rá Shakaar, ezzel egymás nyakába borulnak.

"Milyen érzés... Újra a réginek lenni?" kérdezi Mora Odotól, mikor megállnak ugyanazon zsilip előtt. "Ahm... Csak arra vágyom, bár ne így történt volna." "Sajnálom. ... De talán segít, ha... Egyfajta ajándékként tekint rá. Valaminek, amit a változó önnek akart adni." Odo nagyot sóhajt, mielőtt megszólal: "Azt hiszem... Megértettem végre, milyen sokat jelentettem önnek. És hogy min kellett keresztülmennie, mikor elmentem." "Meg kellett találnia a saját helyét a világban." "De magát is be kellett volna vonnom az életembe." "Még most sem késő."

mondja Mora mosolyogva, majd kezet ráznak, végül megölelik egymást.

"Vigyázzon magára, Odo." búcsúzik Mora, majd belép a zsilipkamrába, épp mikor Kira kifelé tart belőle. Kira, mintha valahogy nem is igen akarná másképp, megáll Odo előtt. "Ahm... Úgy tudtam, az O'Briennek ünnepséget rendeztek ma este." mondja Odo. "Shakaar és én ott voltunk egy darabig, de valahogy nem volt hangulatom ünnepelni." "Ah..." "Én... Csak azért vállaltam ezt az egészet, hogy segítsek az O'Brieneknek. Soha nem akartam gyereket. ... De most... Azt kívánom, bár ne kellett volna odaadnom nekik... Borzalmasan fáj..." "Azt hiszem, tudom, mit érez, Nerys." mondja Odo, mire Kira bólogatni kezd, majd megkérdi: "Sétálunk egyet...?" "Igen." feleli Odo, ezzel útnak indulnak a csendes folyosókon.