103. A bosszú eszköze (The Assignment)

"Hát tudja, Morn, nincs is jobb annál, mint egy kiadós reggeli egy bárban..." mondja Quark a bár jelenlegi egyetlen vendége, a bárpultnál ülő Morn mellett megállva, aki épp befejezte a reggelijét, "És különben is, hol kap az ember ilyen korán reggel nyers csigát?" Quark ezzel belekóstol Morn reggelijébe, majd elégedetten hümmögve siet tovább a pult mögé. Pár pillanat múlva Rom érkezik, kinek láttán Quark szó nélkül a replikátorhoz megy, majd asztalkendőt terít a pulthoz letelepedő Rom elé, amire egy teli tányért, és kanalat tesz le. Rom egy darabig bámulja a tányért, majd megkérdi: "Ez meg mi?" "Hogyhogy mi az?

Bogárpüré." "De hát nem is kértem..." "Perszem, hogy nem kérted. Sosem kéred. De minden nap ezt eszed munka után." "Na jó. De ma reggel nem ezt fogom enni." teszi félre Rom a tányért, "Inkább szeretnék... Két tojást három szelet sonkán, és pirított kukoricakenyeret." "Az meg már miféle reggeli, hm?" "Az, amit O'Brien főnök kedvel." Quark bosszankodva csóválja meg a fejét, majd miközben a replikátorhoz megy, tovább morgolódik: "Ez lesz abból, ha földiekkel dolgozik az ember, mindenféle undorító szokást szed össze tőlük. Sonka...

Kukoricakenyér... Legközelebb mi lesz? Tán narancslé és kávé?!" "Nem is rossz ötlet." jelenti ki Rom. "Nem értelek téged." mondja Quark, ismét a fejét csóválva, "Itt hagyod ezt a könnyű kis munkát nálam azért, hogy az állomás hulladékfeldolgozójában dolgozhass..." "Nagyon fontos a jól működő hulladékfeldolgozó rendszer, képzeld csak el, mi volna nélküle." "Perszem, hogy fontos, de nem veszed észre, hogy nem éppen a karriered csúcsa felé tartasz? O'Brien éjszakai műszakba osztott be, te pedig mindent megcsinálsz, amit a többiek nem akarnak." "Szeretem a munkámat." "Szóval örömmel állsz egész éjszaka térdig a szemétben, hogy megjavíts egy áramlásszabályzót? ... Mikor ehelyett itt is lehetnéd, és bámulhatnád a félmeztelen dabo-lányokat." Rom pár pillanatig elgondolkodva pillant az asztalok között őgyelgő lányokra, majd határozottan fordul vissza Quark felé: "Jó munkám van, büszke vagyok rá, és tudom, hogy egy napon O'Brien főnök értékelni fogja a munkámat, és egy magasabb, felelősségteljesebb beosztásba helyez. És tudod miért?

Mert ez így működik a gépházban is." "Nagyon sajnálom, hogy egyáltalán szóltam." morogja Quark gúnyosan, ezzel otthagyja Romot, az elé letett reggelivel.

"Hmm... Hát, ezek nem néznek ki valami jól." állapítja meg Bashir, szemügyre véve az O'Brien család szálláshelyén kókadozó növényeket.

"Csak azt nem tudom, miért." mondja O'Brien, "Pontosan betartottam Keiko utasításait." "Mikor tegnap erre jártam porszáraz volt a földjük." jegyzi meg erre Bashir, "Úgyhogy megöntöztem őket, de a jelek szerint nem eléggé." "Meglocsolta?!" mered rá O'Brien, "Ezek ydriai hibridek! A túl sok víz tönkreteszi a gyökereiket!" "Ahm..." A nappaliba vezető egyik ajtó ekkor kinyílik, és Molly lép ki rajta, majd szemügyre véve a gyengélkedő növényeket, így szól Mileshoz: "Anyu haragudni fog rád." O'Brien erre kényszeredetten elmosolyodik, majd visszafordul a növények felé: "Hát, ezt nem hiszem el. Keiko öt napra megy el, mi meg kinyírjuk a virágait..." "Ah, meg fogja érteni, hiszen csak... Növények." von vállat Bashir. "Nem csak növények! Ezek a Bonsai-fácskái! Gondozta, metszette őket hónapokon át... Éveken át."

"Most aztán pácban vagy." jelenti ki Molly, mire O'Brien vidáman guggol le hozzá: "Figyelj csak, Molly... Szerintem menjünk ki mind a ketten a zsiliphez, üdvözölni a mamit, és miután megöleltük, és megpusziltuk egymást, majd te elmondod, mi történt velük." Mollyt azonban nem lehet rávenni a piszkos munka elvégzésére. "Nem, nem fogom." mondja a kislány, ezzel visszavonul a szobájába, O'Brien pedig elképedve fordul az ártatlan arccal üldögélő Bashirra. "Ne nézzen így rám..." mondja a doktor. "De hát ez a maga lelkén szárad." "A mi lelkünkön." pontosít Bashir, "De azt hiszem, kicsit túlzásba viszi. Keiko meg fog bocsátani magának, hiszen ma van a születésnapja is, vagy nem?" "Igen, ráadásul egy olyan, amit inkább kihagynák..." "De hát a Bajoron volt, biztos hiányzott neki. Vegyen neki valami ajándékot. Mit szeret...?" "A telluriai menta-gombát. ... De akkor is velem kellene jönnie." "Nincs rám ott semmi szüksége. Épp elég gyakran láttam, hogy milyen jó le tudja szerelni a feleségét. Mondja meg neki, hogy sajnálja, és hogy elismeri a felelősségét, és már meg is oldódott a dolog. ... Ezen kívül... Nekem most már mennem kell a műtőbe, meg kell műtenem valakit." indul Bashir a kijárat felé. "Kit?" bámul utána O'Brien.

"Majdcsak találok valakit..." mondja Bashir vigyorogva, ezzel faképnél hagyja az elképedt O'Brient.

"Julian volt..." mondja Miles Keikonak az egyik felső dokkoló-kar zsilipjében, miközben odakint épp bezáródik a wormhole, "Segíteni akart, és egy kicsit túlzásba vitte. Nem az ő hibája, tudod, milyen...

Néha maga se tudja, mit csinál." Keiko eközben egy kis csomagból eszeget valamit, és mintha nem is nagyon figyelne Miles szavaira.

"Sajnálom, drágám. Majd veszünk újakat..." "Hagyd már, Miles, csak növények..." "Igen, így van." bólint Miles megkönnyebbülten. "A lényeg az, hogy a gyerek jól van." "Ez az. Vagyis, minden rendben? Semmi baj?"

"Helyes. És Kirával mi van, visszajött már?" "Nem, még mindig Shakaarral utazgatnak a Dahkur tartományban. Nem akartad felkeresni őket?" "Nem volt rá időm." "És, hogy tetszettek a Tűzbarlangok?"

"Nagyon szépek. És most ideje, hogy közöljek veled pár újdonságot. ...

Én nem Keiko vagyok." mondja a nő különös, mármár ijesztő

arckifejezéssel. O'Brien először csak zavartan mosolyog: "Nem...? Akkor ki vagy?" "Most figyelj nagyon jól, Miles..." karol bele Keiko a főmérnökbe, majd útnak indulnak, "Birtokba vettem a feleséged testét, és addig marad a túszom, míg végre nem hajtottál mindent, amire utasítalak. Ellenkezés, és kérdések nélkül." "Tényleg mindent?" kérdezi Miles, azt gondolva, hogy Keiko csak játszik vele, de mikor közelebb hajolna hozzá, hogy megcsókolja, a nő szemében hideg tűz villan: "Ha nem teszed pontosan azt, amit mondok, megölöm a feleséged!" "Jól vagy?!" mered rá O'Brien, majd Keiko homlokára téve a kezét, ellenőrzi a testhőmérsékletét, "Talán Bajoron megint kitört az odeliai agyláz...

Menjünk el Julianhoz, hogy..." "Látom már, hogy bemutatót kell tartanom arra vonatkozóan, hogy komolyan gondolom..." mondja Keiko, majd teste a következő pillanatban görcsösen megfeszül, majd a nő rángatózva összeroskad, végül mozdulatlanná válik. "Keiko... Keiko!" szólongatja O'Brien, majd felesége pulzusát ellenőrizve riadtan bámul maga elé: "Jaj, ne..." A főmérnök megérintené kommunikátorát, de Keiko ebben a pillanatban megelevenedik, és megragadja a kezét: "Nem, Miles, nem szólsz senkinek, különben végleg megállítom a szívét!" "Ha tényleg átvetted az uralmat a feleségem teste fölött, engedd, hogy beszéljek vele!" "Hallja, amit mondani akarsz." mondja Keiko, miközben szórakozottan letörli az orrából szivárogni kezdő vért. "Ennyi nem elég! Beszélni akarok vele, azt akarom, hogy válaszoljon nekem!" "Nem vagy tárgyalási helyzetben, Miles. ... Fura, milyen sérülékeny is a ti anyagi testetek. Elég egyetlen elpattant ér az agyban, és a szeretet és szenvedély emlékei örökre eltűntek..." mondja Keiko, miközben feláll, majd a csomagra pillantva hozzáeszi: "Ennyi édességet egyedül nem tudok megenni, Miles." "Én nem vagyok éhes..." mondja erre O'Brien komoran, majd az útnak induló nő után siet, "Miért nem mondod meg egyszerűen, mit kell tennem, hogy minél előbb túl legyünk ezen az ügyön?"

"Egyetértek." "De egy dolgot le kell szögeznem: nem teszek semmi olyasmit, ami veszélybe sodorja az állomást, vagy az itt élő

embereket!" "Ne aggódj, Miles. Csak annyit kérek, hogy alakítsd át az állomás szenzor- és kommunikációs rendszerének egyes részeit." mondja Keiko, miközben belépnek a karból lefelé vezető liftbe. "Minek?" "Az nem a te dolgod." "Türelemmel kell lenned. A kommunikációs és szenzoros csomópontok szét vannak szórva szerte az állomáson." mondja O'Brien, miközben a lift elindul velük lefelé. "Nagyon jól ismered a feleséged, Miles. De ő még jobban ismer téged. ... Tudom, hogy időt próbálsz majd szakítani rá, hogy felkereshesd a barátaidat. Juliant, Daxet, Sisko kapitányt... És azt is tudom, mindannyian örömmel segíteni próbálnak majd. Közben pedig persze te azt teszed, amit én mondok, de csak addig, míg valaki közületek csapdába nem ejt egy sztázismezővel, vagy valami effélével, ami épp az eszetekbe jut. ... És tudod, lehet, hogy még össze is jön a dolog. Lehet, hogy fel tudtok tartani. De egyet megígérek: ha bármi ilyet teszel, Keiko meghal. Csak egy töredékmásodpercre van szükségem ahhoz, hogy agyvérzést idézzek elő

nála... És már vége is." mondja Keiko vidám mosollyal, "Ah, tudom, nem könnyű hozzászokni a helyzethez, de tényleg nincs sok időnk..." "Mit kell tennem?" kérdezi végül O'Brien.

"Meddig fog tartani?" kérdezi Keiko az egy jegyzetfüzetet tanulmányozó Milest a szalláshelyükön. "Hogy a polaritás-változásokat is elfedhessem a biztonsági ellenőrzés elől, hozzá kell férnem egy ötös osztályú optronikus integrátorhoz." "Te vagy a mérnök..." O'Brien erre Keikora sandít, majd visszafordul a jegyzetfüzet felé. "Na mi az, Miles? Mit akarsz kérdezni? Mindig megemeled egy kicsit valamelyik szemöldököd, mikor kérdezni szeretnél... Az ilyesmit csak egy feleség veszi észre." "Miért Keiko? ... Miért őt foglaltad el, és miért nem engem? Hiszen nekem kell megcsinálni a munkát, úgy sokkal hatékonyabb volna." Ekkor csengetnek, mire O'Brien előbb az ajtóra, majd Keikora pillant. Az végül feláll, és az ajtó felé indul: "Jöjjön csak be."

Bashir lép be a kinyíló ajtón, a kezében egy növénnyel: "Remélem, nem zavarok..." "De igen. Dolgunk van." mondja O'Brien. "Miles, ne legyén már ilyen udvariatlan." pillant rá Keiko rosszallóan, majd átveszi a Bashir által hozott növényt, "Ah, bajori hegyeslevelű bazsalikom...

Milyen kedves." Mikor Keiko elfordul a doktortól, az odasúgja O'Briennek: "Megbocsátott már...?" O'Brien bólint, mire Bashir hangosan folytatja: "Ez a legkevesebb amit tehetek azután, hogy..." "Ah, ugyan, hagyja, Julian. Minden meg van bocsátva. ... Gondolom, ön is jön a bulira ma este." "Persze. De így már nem lesz meglepetés..." jegyzi meg a doktor, mire Keiko bosszúsan O'Brienre pillant: "Ez nem igaz... Egy ünnepi vacsorát szerveztem a tiszteletedre, de meglepetést szerettem volna..." "Nem baj, úgysem szeretem a meglepetéseket." mondja O'Brien meglehetősen visszafogottan. "Na, akkor én mennék is... Otthagytam egy beteget a műtőasztalon." Keiko ennek hallatán elmosolyodik, majd a kijárat felé induló Bashir után szól: "Még egyszer köszönöm, igazán kedves volt..." "Nincs mit." mondja Bashir. "Buli? Ma este?!" mered O'Brien Keikora, miután az ajtó becsukódott a doktor mögött.

"Születésnapod van." "Azonnal lemondhatod, nem akarom!" "És ezzel ránk terelnéd a gyanút? Jobb, ha minden a tervek szerint zajlik. Ráadásul Keiko nagyon sokat fáradozott, hogy mindent megszervezzen. ... Úgyhogy te most szépen visszamész dolgozni, gondolom, nem akarod lekésni az eligazítást, nekem pedig még rengeteg főznivalóm van." mondja Keiko az étkező felé indulva. O'Brien egy darabig bámul utána, majd nagy sóhajjal indul a kijárat felé.

Rom izgatottan siet végig egy folyosón, majd nagy levegőt véve megáll egy ajtónál, és kinyitja azt. Az ajtó mögött a tanácsterem válik láthatóvá, ahol egy bajori egyenruhás nő, és három Csillagflotta-egyenruhás férfi üldögélnek, mindannyian technikusok.

"Rom karbantartó-ellenőrző altechnikus szolgálatra jelentkezik." mondja Rom, vigyázzba vágva magát. "Remek, akkor maga áll be Duarte helyett."

mondja az egyik Csillagflotta-egyenruhás, aki az asztalfőn ül, nyilván ő a rangidős tiszt. "A délutáni műszakban leszek?" kérdezi Rom hitetlenkedve, miközben elindul az asztal fel. "Csak pár napra."

"Duarte-vel mi van?" kérdezi a bajori egyenruhás nő. "Olyan beteg, mint egy barlangi egér..." Rom leül a nő melletti szélre, és körülnéz: "Ez az a hely, ahol Duarte szokott ülni? ... Mondják csak, mit isznak?"

"Raktah'jinot." válaszolja a vezető technikus, a mindannyiuk előtt álló bögrékre pillantva. "Ez remek. Szóval a délutáni szolgálatban ezt isszák..." "Azt iszik, amihez kedve van." "Hozok magamnak egy raktah'jinot..." mondja Rom, ezzel letámadja a tanácsterem replikátorát, "Az éjszakai műszakban minden másképp van. Nem iszunk raktah'jinot... Tulajdonképpen semmit sem iszunk." A többiek kissé zavartan kezdenek a ferengi felé tekintgetni, végül a csoportvezető

mogorván megjegyzi: "Érdekes." Pár pillanat múlva életre kel a tanácsterem nagy monitora, és O'Brien jelenik meg rajta: "Műsorváltozás van, emberek. El kell végeznem egy ötös szintű beállítást az optronikus integrátoron." Rom, aki közben visszatért az asztalhoz, feltartja a kezét. "Mi az, Rom?" húzza el a száját O'Brien. "Nem csinálhatnám én, uram? Szeretek fáziseltéréseket kiegyenlíteni..." "Köszönöm, de majd én megoldom. Azt szeretném, ha maguk most az új tehetetlenségi rendszerre összpontosítanának. Mára legyenek meg mind a hatvankét kicsatolóval.

... Watley, maga és Tekora a dokkoló-gyűrűbe mennek, Aaron és Norey a rakodórámpákhoz, Rom, magáé a három felső kar. ... Kérdés?" a technikusok összenéznek, de senki nem szól. "Helyes. Mivel ma egyedül dolgozom, elég elfoglalt leszek, úgyhogy nem szeretném, ha valami aprósággal zavarnának, világos?" "Igen, uram." bólint Watley, a csoportvezető, mire O'Brien bontja a kapcsolatot.

O'Brien hamarosan már az állomás számos szervizjáratának egyikében kúszik, majd egy szintközi átjáró után nem sokkal megállva, aktiválja kommunikátorát: "Számítógép, bemérni Keiko O'Brient." "Keiko O'Brien a kabinjában tartózkodik." "Számítógép, teljes személyazonosítási letapogatást kérek Keiko O'Brienről. Kérek minden ellentmondást a rendelkezésre álló orvosi adatokhoz képest." "Letapogatás kész.

Ellentmondás nem észlelhető, az azonosság megállapított." "Mennyi ideig tartana, míg egy hármas osztályú sztázismező öntudatlan állapotba hozná Keiko O'Brient?" "Az össze tudatos reflex kettő egész egytized másodperc alatt leállna." "Túl sok." morogja O'Brien, majd hangosan így szól: "Kérem ugyanezt az időt altatógáz esetén." "Egy egész négytized másodperc." "Egy kábításra állított fézer?" "Nulla egész kilenctized másodperc." "A francba...! Istenem, segíts meg." fohászkodik O'Brien, ezzel leemeli a járat falának egyik paneljét, és munkához lát a mögötte levő berendezésen.

O'Brien nem látszik túl boldognak, mikor belépve a kabinjába, egy csomó embert talál ott. "Végre megjött, főnök." siet oda hozzá Jake, "Már azt hittem, lemarad a saját bulijáról." "Még volt egy kis dolgom.

Látta... Keikot?" "A hálószobában van, segít Mollynak felvenni a cipőjét. Kitört egy kis divatkrízis..." mondja a poharakkal teli tálcával körbejáró Bashir, "De mint mindig, a felesége mindent kézben tart. Szerencsés alak maga, Miles." O'Brien továbbindul a büféasztal felé, ahol Sisko szakértő szemmel vizsgálgatja a feltálalt fogásokat, majd így szól: "Keiko ezúttal tényleg túlszárnyalta magát. Tapasztalt szakácsként mondom, ezek itt nagyon időigényes ételek." "Boldog szülinapot, apu." szólal meg ekkor Molly hangja a hálószoba ajtaja felől, ahogy a kislány, nyomában a tortát hozó Keikoval, kilép a nappaliba. A vendégsereg ezúttal a ritkábban szokásban levő

születésnapi dalt kezdi énekelni, miközben O'Brien felveszi Mollyt.

"Boldog születésnapot, drágám." mondja Keiko, megállva a tortával O'Brien előtt. "Fújni, kívánni." veregeti meg Jake Miles vállát, a tortán látható gyertyára pillantva. O'Brien engedelmeskedik, közben reménykedve pillant Keikora, akinek arckifejezése elárulja, sejti, mit kívánhatott O'Brien. "Moly mindenáron a piros cipőjét akarta felvenni..." mondja Keiko, miután elhelyezte a tortát az asztalon, "Hát nem aranyos benne?" "De, nagyon." "Az étel az asztalon, úgyhogy te csak szórakozz a barátaiddal, én meg körbejárok az itallal." Keiko ezzel egy tálcát magához véve útnak is indul, O'Brien pedig a nyomába szegődik: "Beszélni akarok veled..." "De ne most, Miles. Vendégeink vannak." Az ajtó ekkor kinyílik, és Dax siet be, egy üveg itallal a kezében: "Bocsássanak meg a késésért." "Dax..." fordul arrafelé Keiko vidáman, "Már attól tartottam, el sem jön." "Nem hagyhatok ki egy olyan bulit, ahogy ingyen lehet inni." jelenti ki Dax vidáman, ezzel az ajándékot O'Brien kezébe nyomva, visszafelé indul Keikoval az asztal irányába.

"Mi van magával, főnök, olyan szórakozottnak tűnik." lép Sisko Miles mellé, "Minden rendben?" "Ehm, tudja... Elfelejtettem megmondani valamit Keikonak. Megbocsát egy pillanatra?" "Persze." "Köszönöm."

O'Brien ezzel Keiko felé indul, aki ekkor épp Odoval és Jake-el beszélget. "És, látott pagh-wraithokat?" kérdezi épp Jake.

"Pagh-wraith?" ráncolja a homlokát Keiko. "A Tűzbarlangokban. Odo mesélte, hogy ott valami szörnyűséges természetfölötti lények laknak."

"Nehogy azt mondja, hisz a szellemekben..." mondja erre Keiko vidáman.

"Hát, lehet, hogy tényleg meséltem azokról a bajori hiedelmekről, melyek mindenféle, barlangokban lakó lényekről szólnak, de... Azt nem mondtam, hogy hiszek is bennük." jelenti ki Odo, miközben O'Brien türelmetlenül járkál a közelben. "Hát, az egyetlen dolog, amit ott láttam, az néhány gomba volt, amik botanikai szempontból rendkívül érdekesek voltak..." "Hát... Ha legközelebb megint ellátogat oda, talán önnel tarthatnék." mondja Jake, "Én szeretnék találkozni egy pagh-wraith-al." "Az ember sosem tudhatja, talán tényleg összefut egyel." bólint Keiko mosolyogva. O'Brien végül nem bírja tovább, és odalépve hozzá odasúgja neki: "Megtettem, amit kértél." "Ez remek, Miles, a buli után majd beszélünk." O'Brien erre bosszús arccal hagyja ott Keikot, miközben Molly hangja hallatszik: "Most már kaphatok sütit?" "Persze, kicsim..." guggol le hozzá Keiko. O'Brien zavartan bámulja őket, egészen addig, míg hangos csattanással össze nem roppantja a kezében tartott poharat. A beszélgetés az éles hang hallatán elnémul, Keiko pedig ijedten lép O'Brienhez: "Miles...

Megsérültél?" "Nem, semmi baj." "Hadd nézzem..." megy közelebb Bashir is, mire a főmérnök felcsattan: "Mondtam, hogy semmi bajom! ...

Sajnálom..." O'Brien ezzel a zavartan nézelődő vendégek közt átvágva a hálószobába vezető ajtó felé indul: "Bocsássanak meg... Elnézést."

Keiko pár pillanat múlva Miles után siet.

"Szedd össze magad!" mondja neki odabent, miközben egy bőrregenerátorral ellátja O'Brien összeszabdalt tenyerét. "Mindent megtettem, amit követeltél. Most már add vissza a feleségemet." "Nagyon bátran viselkedtél, Miles, de az optronikus integrátor átállítása csak teszt volt. Biztos akartam lenni abban, hogy megbízhatom benned. Holnap kezdődik az igazi munka. ... De most már vissza kellene mennünk a vendégeinkhez. Nem akarjuk, hogy valaki gyanút fogjon, igaz?" kérdezi Keiko jelentőségteljesen, majd O'Brien kezének rendbe hozatalát befejezve kilép a nappaliba.

O'Brien valamikor késő éjjel, esetleg másnap hajnalban a nappaliban járkál, majd végül halkan így szól: "Számítógép, kérek egy összefoglalást az összes, pagh-wraithokkal foglalkozó bajori legendától." "Hatezer-négyszázhetvenkét bejegyzés található ebben a témakörben. Kérem, pontosítson." O'Brien kétségbeesetten sóhajt fel, ám mielőtt megfogalmazhatná a következő kérdést, Keiko hangja szólal meg a hálószoba felől: "Miles...?"

O'Brien arra ébred, hogy az ágyban mellette fekvő Keiko bal kezére könyökölve őt figyeli. A főmérnök először elmosolyodik, majd villámgyorsan pattan ki az ágyból, otthagyva 'megszállott' feleségét.

"A létezési formátok egy további gyengesége a testi közelség iránti vágy... Ez főleg a fiatalabbaknál különösen zavaró." jelenti ki Keiko, szintén felkelve. "El kell készítenem Mollyt az iskolába." mondja O'Brien, kisietve a hálószobából. "Azt én is meg tudom csinálni, a munkanapod épp elég fárasztó lesz." "Molly ma éjszaka Davieséknél alszik, és addig ott is marad, míg ennek az egésznek vége!" jelenti ki O'Brien. "Tényleg szükségesnek tartod ezt? Egy ilyen kicsi lánynak szüksége van az anyjára, nélküle el van veszve." "Távol fogd tartani magad tőle!" "Miles, soha nem tennék olyat, ami ártana a lányodnak. ...

Hacsak nem kényszerítesz rá. ... Itt vannak az utasításaid." mondja Keiko, átadva egy jegyzetfüzetet O'Briennek, "Kövesd őket nagyon pontosan."

A lakógyűrű egyik folyosóján végigsiető O'Brien aktiválja kommunikátorát: "Számítógép, bemérni Sisko kapitányt." "Sisko kapitány a biztonsági irodában tartózkodik." érkezik a válasz, mire O'Brien ha lehet, még sietősebbre fogja lépteit.

Hamarosan már a sétafedélzeten jár, ahol Sisko és Odo épp kilépnek az irodából. O'Brien elindul feléjük, ám pár lépés után Keiko hangja állítja meg: "Miles..." O'Brien megfordul, és a feleségét pillantja meg a galéria egyik függőhídján állni. Keiko előrehajol, és átfordulva a korláton a jó négy méterrel lejjebb levő sétányra zuhan.

"És senkit nem látott a közelében, mikor lezuhant?" kérdezi Odo O'Brient a gyengélkedőben, egész pontosan a főorvosi irodában. "Senkit, de épp akkor mentem át a híd alatt, és jobbára háttal voltam neki."

"Miért volt a sétafedélzeten?" kérdezi Sisko, megállva O'Brien mögött.

"Hogyan?" "Nem az ötös szinten levő optronikus rendszereken kellene dolgoznia?" kérdezi Odo. "Ööö... Épp ebédelni mentem az étterembe."

"Keiko rendbe fog jönni." mondja ekkor a belépő Bashir, "Szerencsésen esett, a becsapódás nagyobb része elnyelődött. Akár megbénulhatott, vagy meg is halhatott volna egy ekkora eséstől." "Ébren van?" kérdezi O'Brien. "Igen, de még az eset hatása alatt áll. Eltört az egyik combcsontja, és hajszálrepedések vannak az agykoponyája jobb felén."

"Beszélhetek vele?" "Hmm... Talán pár óra múlva, egyelőre még pihennie kell." "Julian... Haladéktalanul látnom kell." könyörög O'Brien.

"Doktor..." pillant Sisko Bashirra. "Na jó. De csak pár percre. És semmi izgalom." adja be a derekát Bashir, mire O'Brien sietve indul a kezelő felé.

Odabent megfogja a lehunyt szemmel fekvő Keiko kezét, mire az felpillant rá: "Mindent el akartál mondani nekik rólam." "Honnan tudod?" "Mindent tudok, amit a feleséged, és ő ismer téged. Mondtam neked, hogy bíznunk kellene egymásban. Te nem tartottad be ezt, és most látod a büntetést." "Vissza akarom kapni a feleségem, hallod? Azt akarom..." "Akkor ne próbálj meg félrevezetni többé! Mit gondolsz, mennyit bír ki még ez a test? ... Úgyhogy... Semmi újabb próbálkozás.

Megegyeztünk?" O'Brien zavartan hajtja le a fejét, de Keiko tovább erőltetni: "Halljam!" "Megegyeztünk." mondja végül Miles halkan.

"Helyes. Akkor ne ácsorogj itt, hanem irány dolgozni." "Harminchat óra alatt kész vagyok." "Pontosan harmincat kapsz, egy perccel sem többet."

"Annyi idő alatt nem tudok végezni!" "Nagyon találékony ember vagy..."

mosolyog Keiko O'Brienre, "Biztos, hogy meg fogod találni a módját...

Keiko kedvéért." "Te átkozott...!" Ekkor Bashir lép a kezelőbe, mire O'Brien gyorsan elhallgat. "Most már pihennie kell, főnök." mondja a doktor. "Mondd meg Mollynak, hogy anyu jól van, és hamarosan újra otthon lesz, úgyhogy ne féljen, jó?" mondja Keiko, mire O'Brien szó nélkül távozna, de a nő visszatartja: "Miles... Csókolj meg." O'Brien zavartan az odébb álldogáló Bashirra pillant, majd vonakodva odahajol Keikohoz, és gyorsan megcsókolja. "Bízom benned." mondja még Keiko, mielőtt a főmérnök távozna. A kijárat előtt Bashir még megállítja, és odasúgja neki: "Hamarosan rendbe jön, megígérem."

"Számítógép, a maradék idő?" kérdezi O'Brien, megérkezve a szervizalagút-hálózat egyik kereszteződésébe. "Nyolc óra huszonkét perc három másodperc." hallatszik a számítógép válasza, miközben O'Brien szemügyre veszi a kis kamrában levő ellenőrző terminált. "Főnök...?"

dugja ki a fejét Rom az egyik folyosóból, mire O'Brien ijedten rezzen össze. "Bocsánat. Nem akartam megijeszteni." szabadkozik Rom. "Rom, maga meg mit keres itt?!" "Újabb feladatért jöttem. ... Végeztem a tehetetlenségi kicsatolók ellenőrzésével mindhárom felső karban."

"Máris?" kérdezi O'Brien hitetlenkedve, mire Rom egy adatmodult ad oda neki. A főmérnök csatlakoztatja a terminál egyik szabad foglalatába, és szemügyre veszi a megjelenő adatokat. "És... Hogy sikerült ilyen gyorsan?" "Én csak a dolgomat végeztem." feleli Rom, miközben kibújik a járatból, "És nem töltöttem az időt felesleges beszélgetéssel, mint a többiek szokták. ... A ferengik nagyon jól tudnak összpontosítani, főleg, ha senki sem zavarja őket azzal, hogy beszél hozzájuk."

"Értem..." "És ez engem nem is zavar, megszoktam már, hogy nem vesznek tudomást rólam." mondja Rom, miközben O'Brien elgondolkodva bámulja.

"Valami baj van, főnök? Tudok lassabban is dolgozni, ha azt szeretné..." "Rom..." szánja el magát végül O'Brien, "Szükségem van a segítségére, de tartania kell a száját. Számíthatok magára?" "Ehm... Ez valami beugratós kérdés?" "Komolyan gondoltam!" "Számíthat rám, főnök."

"Elvégzünk néhány átalakítást az állomás bizonyos rendszerein. De erről egy szót sem szólhat senkinek, és ez Daxre, Odora, Sisko kapitányra, és Worfra is vonatkozik!" "Ők nem tudnak róla?" "Dehogynem, legalábbis néhány dolgot. De úgy kell tennünk, mintha nem tudnák. Ez egy szigorúan titkos Csillagflotta-művelet." "Egy szót sem szólok, számíthat rám, főnök. ... A szám le van pecsételve, tőlem ugyan egy szót se tudnak meg, még a nevemet se!" "Rom... A nevét mindenki tudja az állomáson."

"Tényleg..." gondolkodik el a dolgon a ferengi, "De senkinek sem fogom mondani, hogy jól tudja. ... Szóval, hol kezdjük?"

Rom és O'Brien az elkövetkező órákban megszállottan dolgoznak az állomás különböző helyein, a pagh-wraith által adott titokzatos utasításoknak megfelelően.

"Számítógép, a maradék idő?" kérdezi O'Brien, mikor besiet az egyik raktárba. "Hat óra huszonnégy perc huszonhat másodperc." O'Brien ennek hallatán gyorsan leguggol egy szerviznyíláshoz, és munkához lát.

"Főnök..." szólal meg Dax hangja a vezérlőben a számítógépmag aknájában dolgozó O'Brien fölött, mire a főmérnök meglepetten pillant fel: "Parancsnok... Mit keres itt ilyenkor?" "Szeretném, ha megnézne valamit. ... Nem tudtam aludni, ezért úgy döntöttem, csinálok valamit, végül letapogattam a wormhole-t radiometrikus anomáliák után." "Hajnali háromkor?" kérdezi O'Brien meglepetten, kikapaszkodva az aknából.

"Mindig is megnyugtatónak találtam az anomáliákat... Ez az én mániám.

... Szóval, szélessávú szűrőrendszert alkalmaztam, és mikor ellenőriztem az elsődleges beállítást..." magyarázza Dax, miközben a tudományos konzolhoz vezeti O'Brient, "Ezt találtam." "Ah, kisebb eltéréseket fedezett fel..." állapítja meg a főmérnök. "Igen. Először azt hittem, kiégett egy mátrix-inverter, de aztán lefutattam egy harmadik szintű ellenőrzést, és nézze csak..." ép át Dax egy másik konzolhoz, "Jobb lesz, ha felébresztjük a kapitányt. Szabotőr van az állomáson."

"Na szóval, mi ez az egész...?" lép Sisko a tanácsterem nagy monitorához Odoval, Daxal, és O'Briennel a nyomában. "Számítógép, kérem a teljes ellenőrzés eredményét." szól Dax, majd O'Brienre pillant: "Főnök...?" "Jelen pillanatban ezt még aligha lehetne szabotázsnak nevezni... Nincsenek mérhető károk, csak csekély eltérések a névleges értékektől, és mindeddig ezek az eltérések nem jelentenek semmiféle veszélyt az állomásra nézve." "Mindeddig." mutat rá Sisko, miközben a többiekkel együtt az asztal felé indul, "De lehet, hogy ez csak egy nagyon nagy, és veszélyes jéghegy csúcsa. Kideríthetjük valahogyan, ki tette ezt, és hogyan?" "Olyasvalaki volt, aki ismeri az állomás rendszereit." jelenti ki Odo. "Talán valaki, aki már a cardassiaiak alatt is itt szolgált." mondja Dax. "Éppen most futtatok egy biztonsági ellenőrzést az utóbbi idő összes látogatóján, de egyelőre még nem találtam semmit." mondja Odo a nála levő jegyzetfüzetre figyelve, miközben O'Brien egy kicsit félrehúzódva áll az egyik ablak mellett.

"Olyasvalaki is lehet, aki már hosszabb ideje az állomáson van, és van hozzáférése minden rendszerhez." folytatja Dax, "Talán valaki a karbantartó csoportból." "Főnök...?" kérdezi Sisko. "Igen...?" lép közelebb O'Brien. "Az a kérdés... Lehet valaki az ön emberei közül?"

O'Brien nagy levegőt vesz, hogy válaszoljon, de ekkor egy férfihang szólal meg az interkomból: "O'Brien főnök, a lánya keresi." "Na menjen gyorsan." int Sisko, majd az egyik szék támlájára könyökölve töprengeni kezd. O'Brien átmegy a tanácsterem másik végébe, az ottani fali terminálhoz, és fogadja a hívást. A képernyőn Molly, és a haját fésülgető Keiko jelennek meg. "Molly, kicsim, mi a helyzet?" "Szia apu... Anyu azt mondta, beszélhetek veled." "Remélem, nem valami fontos dologban zavartunk meg." jegyzi meg Keiko. "Semmi baj, Molly. Örülök, hogy látlak. ... Mit csinálsz odahaza?" "Hiányzott neki a mami, hát nem aranyos?" kérdezi Keiko. "Jaj, mami, ez fáj!" kiált fel Moly, mikor a hajkefe elakad a hajában. "Sajnálom, kicsim." mondja Keiko. "Jól vagy, Molly?" kérdezi O'Brien aggodalmasan. "Remekül van, Miles. Csak azt akarta tudni, meddig leszel még szolgálatban, én pedig azt feleltem, hogy még két óra huszonkét perc tizenhárom másodpercig dolgoznod kell."

"Az sok, apu?" kérdezi Molly. "Nem. Hamarosan otthon leszek." ígéri O'Brien. "Helyes, már mindketten nagyon várunk." mondja Keiko, O'Brien pedig pár másodperc múlva bontja a kapcsolatot, majd tanácstalanul indul vissza Siskoék felé. "Minden rendben?" kérdezi a kapitány. "Igen, bocsánat a közjátékért." "Mintha azt mondta volna, tudja, ki lehet a szabotőr." mondja Sisko. "Igen, azt hiszem, tudom ki az."

A lebontott falpanelek elé hasalva dolgozó Rom mozdulatlanná dermed, mikor egy kéz nehezedik a vállára. Lassan megfordul, majd így szól: "Üdv, felügyelő... Üdv, főnök." "Mondja csak, mit csinál itt, Rom?"

kérdezi Odo. "Én... Erről nem beszélhetek." jelenti ki a ferengi.

"Dehogynem, és fog is." szól Odo, felállítva Romot a földről. O'Brien szemlesütve figyeli, ahogy egy biztonsági tiszt elvezeti Romot, Odo pedig a főmérnökre pillant: "Velünk tart, főnök?" "Inkább kiderítem, mit csinált itt." feleli O'Brien, mire Odo útnak indul, a főmérnök pedig a szerszámokat összeszedő technikushoz lép: "Hagyja, majd én elintézem." A technikus távozik, O'Brien pedig, miután magára maradt, ott folytatja, ahol Rom abbahagyta.

Odo karba tett kézzel, bosszús arccal járkál fel-alá az egyik börtöncella priccsén makacsul hallgató Rom előtt. "Hah!" mordul fel végül dühösen, majd odabiccent a kint ügyelő őrnek, aki kiereszti a cellából. "Mondott valamit?" kérdezi a valamivel odébb várakozó Sisko a mellette megálló Odot. "Nem sokat. Az első negyven percem arra ment rá, hogy egyáltalán a nevét hajlandó legyen megmondani." "Egyedül dolgozott?" "Nem tudom. Nem tudtam kiszedni belőle. Most O'Brien főnököt követeli, azt mondja, rajta kívül mással nem akar beszélni."

"Akkor hívja ide a főnököt, tudni akarom, mi folyik itt." "Biztonsági felügyelet O'Brien főnöknek." aktiválja Odo a kommunikátorát.

"Hallgatom, felügyelő." "Jöjjön azonnal az irodámba, főnök."

"Épp azt igyekszem kideríteni, mint csinált Rom a rendszerekkel."

üzeni O'Brien a felnyitott falszakasz mellől. "Várnia kell, a kapitánytól kaptam a parancsot, hogy azonnal hívjam ide." "Máris ott vagyok. ... Számítógép, a maradék idő?" "Harminchat perc tíz másodperc." "Számítógép, bemérni Rom karbantartó technikust." "Rom karbantartó technikus a fogda négyes cellájában tartózkodik."

"Biztonságirendszer-felülbírálás, a négyes cella összes megfigyelő-kameráját zavarni. Jogosultság: O'Brien hét egy kettő." "A kért biztonsági csatornák zavarva." "Megkezdeni a gravitikus szenzorok átállítását a három-hét-kilences hozzáférési panelről a előzetesen rögzített adatok szerint. Tíz perc múlva itt vagyok." O'Brien ezzel a felszerelését összeszedve elsiet.

Valamivel később belép Odo irodájába, majd onnan tovább a börtönbe.

"Megjött a főnök, Rom. Szóval, mit akar neki mondani?" kérdezi Odo.

"Egyedül." áll fel Rom, "Csak akkor beszélek, ha egyedül vagyunk." Odo erre előbb O'Brient, majd Romot méri végig, végül távozik. "Mi a helyzet, Rom?" lép közelebb O'Brien az erőtérhez, mire a ferengi rápisszeg, "Ne aggódjon, kikapcsoltam Odo fülelő-szerkezetét." "Nem mondtam semmit, ahogy kérte." mondja Rom. "Maga remek ember. De miért kellett idejönnöm? Mondtam, hogy szoros határidővel dolgozunk." "Sisko kapitány nagyon dühösnek tűnt, nem tudtam, hogy tényleg csak tetteti-e..." "Rom...!" "Ne aggódjon, kitartok, amíg maga mást nem mond. De van valami, amit tudnom kell." "Kérdezzen." "Miért fókuszálunk egy kronotonsugarat a wormhole-ra?" "Mi?!" lép O'Brien még közelebb az erőtérhez. "A deflektorrendszer új frekvenciája azt eredményezi, hogy az állomás egy hatalmas kronotonsugárzóvá alakul, ami pont a wormhole-ra céloz. Ezért akartam csak tudni... Hogy miért próbáljuk megölni a wormhole-lényeket?" "Maga meg miről beszél?" ráncolja a homlokát O'Brien döbbenten, "Egy kronotonsugár teljesen ártalmatlan."

"Számunkra igen, de a temporális hatása egy wormhole-lényt azonnal megölne." "Hát persze... Hogy erre én miért nem jöttem rá?! Annyira ideges voltam, hogy nem láttam a fától az erdőt!" "Ki az az ő?" kérdezi Rom. "Most nincs időm elmagyarázni. ... A kérdés most az, miért akarná bárki is megölni a wormhole-lényeket?" "Mindenkinek vannak ellenségeik, még a Prófétáknak is." "Ez igaz. ... Azok nem csak wormhole-lények, hanem ők... A Próféták. A bajori mitológia részei, pont úgy, mint a Tűzbarlangban élő pagh-wraithok. Szóval... Mi közük van azoknak a wormhole-lényekhez?" "Kosst Amojan." mondja Rom. "Tessék?" mered rá O'Brien. "Ez egy bajori legenda neve, a 'kosst' szó létige, az 'amojan'

pedig azt jelenti, száműzött." O'Brien továbbra is értetlenül bámulja a ferengit, mire az vállat von: "Leeta tanított meg néhány bajori legendára, órákon át tud mesélni. Én meg... Jó hallgatóság vagyok..."

"Ebben biztos vagyok, de most jobb, ha mesélni is megtanul. Folytassa!"

"Hát, szóval Leeta úgy mesélte, hogy a pagh-wraithok korábban szintén a wormhole-ban éltek, ők is az Égi Templom része voltak." "Próféták?"

"Hamis próféták. Kiűzték őket a Templomból, a barlangokba, ahol kristályokba zárva tüzes börtönben vannak. Megtiltották nekik, hogy valaha is visszatérjenek, különben az igaz Próféták haragjával találják szembe magukat." "És ha ezek a hamis próféták vissza akarnának térni az Égi Templomba..." mondja O'Brien. "Nem látnák ott őket szívesen."

bólint Rom. "Hacsak... Előtte meg nem ölnek minden wormhole-lényt. Rom, egyelőre itt kell hagynom a börtönben." "Sisko kapitány és Odo... Ugye semmit sem tudnak erről?" "Nem. Nem tudják, és a maga segítségére van szükségem, hogy egy darabig még ne is tudják meg." "Szóval itt kell maradnom, és tovább játszani az idiótát?" "Sajnos így kell lennie.

Úgyhogy bármit kérdez is Odo..." "Quark testvére vagyok, ismerem ezt a szerepet." nyugtatja meg Rom, mire O'Brien elsiet. "Hát igen..." emeli égnek a tekintetét Rom.

"Számítógép..." aktiválja kommunikátorát O'Brien a sétafedélzeten, "Mennyi idő maradt?" "Tizenkét perc huszonkét másodperc."

O'Brien végül visszatér a Rom által szétszedett panelekhez, és sietősen folytatja a munkát, de pár pillanat múlva torokköszörülés hangzik fel. O'Brien megfordulva Odot pillantja meg pár lépéssel odébb.

"Bocsásson meg, ha zavarom, főnök, de pár dolog nem hagy nyugodni. Rom nem lehet egyedül felelős ezért a szabotázsért. Túl sok változtatás történt ahhoz, hogy mindet egy ember követhesse el." mondja a felügyelő, miközben O'Brien tovább dolgozik. "Meglehet. De jelenleg van itt egy kis gondom ezzel a kaszkád-tápvonallal..." "Ellenőriztem a javítási naplókat, azt reméltem, találok valakit, aki azoknak a helyeknek a közelében dolgozott, ahol a módosításokat végrehajtották.

De nem találtam semmit." "Tegnap volt egy leállásunk az adatmátrixban, sajnos ezek az adatok is elvesztek." "Hmm... Elég sok rendszerhiba volt az utóbbi időben, nem igaz, főnök?" "Annyi mindent javítottam, mostanában, hogy észre sem vettem..." "Tényleg? Ott van például a börtöncellák megfigyelőrendszere. Biztonsági leállásra adott engedélyt, mégis, mi baj volt velük?" "A száloptikás kapcsolat szinkronizálatlan volt, az izo-lineáris..." "Most már elég. Nem tüntette el valami jól a nyomait. Miért?" "Nem volt rá időm. És most is ez a helyzet..." mondja O'Brien, majd egy gyors mozdulattal leüti a gyanútlan felügyelőt: "Sajnálom, Odo." A főmérnök odébb megy pár lépést, miután a földre eresztette az öntudatlan Odot, és aktiválja kommunikátorát: "O'Brien főnök hívja Keiko O'Brient." "Itt Keiko." "Kész vagyok. De gyorsan kell cselekednünk, mert hamarosan minden tele lesz biztonságiakkal. A C

siklóplatformon találkozunk, azonnal!" "Honnan tudod, hogy szükségem lesz egy siklóra?" "Mert már tudom, mi a terved. De ne aggódj, engem nem érdekel az Égi Templom, vagy pár testtelen lény, én a feleségemet akarom visszakapni! ... Az utolsó feladatom, hogy elvigyelek a wormhole-hoz, úgyhogy ne vesztegessük tovább az időt." mondja O'Brien, miközben útnak indul a folyosókon, "Egyetértünk?" "Ott találkozunk."

"Így van, parancsnok. Szeretném letesztelni az impulzushajtómű új mágneses fojtószelepeit." üzeni O'Brien a belső gyűrű egyik siklópadján éppen felemelkedett runaboutból. "Rendben, főnök, megkapja a kifutási engedélyt. De mielőtt elindul, kérdeznék valamit." hallatszik Dax hangja, mire O'Brien és Keiko aggodalmasan kapják fel a fejüket. "Mit?"

kérdezi Miles. "Hogy tetszett a születésnapi bulija?" "Ah, hát tudja...

Tele volt meglepetésekkel." "Remek! Ezt szeretem hallani."

"Itt álljunk meg." szól Keiko pár perccel azután, hogy a hajó útnak indult. O'Brien megállítja a runaboutot, majd így szól: "Számítógép, az O'Brien hét-három-egy jelzésű átalakításokat életbe léptetni, és kapcsolatot az állomással." "Kapcsolat létrehozva."

Az állomás pajzsemitterei körül kékes kisülések kezdődnek, amelyek hamarosan kinyújtóznak a külső gyűrű, és a dokkoló-karok felé.

"Itt meg mi folyik...?" áll fel Dax a vezérlőben, mikor vészjelzés szólal meg. Egy pillanattal később Sisko is kilép az irodájából, és kérdőn pillant Jadziára.

"A wormhole közepébe célozz!" mondja Keiko izgatottan.

"Célkoordináták beállítva." bólint O'Brien. "Most pedig forduljunk a Templom irányába. Halottak lesznek mind, mielőtt egyáltalán láthatnák, mi jön!" A wormhole hamarosan megnyílik a közeledő hajó előtt, mire Keiko lelkesen így szól: "Ó, ha tudnád, hány évszázadon át vártam erre!" "Akkor indulás!" "Miles, sokat kell tanulnod még a türelemről.

... Most csináld." "Főnök, mi folyik odakint?" szólal meg Sisko hangja a kommunikációs rendszerből, "Megparancsolom, hogy térjen vissza az állomásra. Azonnal!" "Kapcsold be!" szól Keiko, mire O'Brien jobb mutatóujja lecsap egy szenzorra.

Az állomás körül cikázó energianyalábok útnak indulnak a wormhole felé, de végül az előtte lebegő runaboutot találják telibe.

A pilótafülke megtelik a kékes kisülésekkel, amelyek Keiko körül fókuszálódnak, a Nő fájdalmasan felsikolt, majd pár pillanat múlva ernyedten omlik a padlóra, és a kisülések is elcsendesednek. O'Brien azonnal a feleségéhez siet, és letérdel mellé. "Keiko... Keiko?"

"Miles..." mondja Keiko, lassan kinyitva szemeit, majd boldogan öleli át férjét.

A siklóplatform zsilipjéből kilépő O'Brieneket egész kis fogadóbizottság várja Sisko, Odo, néhány biztonsági, és Bashir képében.

A főmérnök Keikot azonnal a doktor gondjaira bízza, majd a közelebb lépő Sisko felé fordul. "Főnök...? Tartozik nekünk egy magyarázattal."

mondja a kapitány, miközben Odo még mindig fájdalmas ábrázattal igazgatja állkapcsát.

"Olyan volt, mintha valami beköltözött volna a fejembe. Láttam, és hallottam, de mikor csinálni próbáltam valamit... Mintha visszatartottak volna." meséli Keiko Milesnak a szálláshelyük nappalijában. "Érezted a gondolatait?" "Érzéseket, néha pedig valami...

Hideg dühöt. Azt hiszem, nem akart életben hagyni egyikünket sem." "Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz." "De jót tesz, ha beszélek róla, és nem akarom elfelejteni soha... Milyen keményen harcoltál értem." mondja Keiko, ezzel magához öleli férjét.

A bárba bebicegő Rom eléggé elgyötörtnek tűnik, ahogy lerogy a pulthoz, pár széknyire Morntól Nagyot ásít, majd a pult mögött munkálkodó Quarkra pillant: "Szia, testvérem..." "Borzalmasan nézel ki." állapítja meg Quark, "Én mondom neked, Rom, az éjszakai műszak fog idő előtt a sírba vinni." "Nem dolgoztam." "Ezzel meg mit akarsz mondani?" "Már nem vagyok az éjszakai műszakban." "Na látod, mondtam én! O'Brien kirúgott..." "Nem, testvérem. A munkám elismeréseképp a főnök... Tegnap előléptetett... A délelőtti műszakba! Nagyon ígéretes jövő előtt állok!" "Akkor miért nézel ki ilyen vacakul?"

"Ünnepeltünk..." "Kivel?" "A munkatársaimmal. Azt hiszem, kedvelnek engem." "Ah, tényleg...?" morogja Quark. "Főleg Letanen... Egyfolytában kifogásokat keres, hogy beszélhessen velem." "Hát, Rom... Örülök, hogy ilyen jól megy a sorod." "Dehogy örülsz." jelenti ki Rom, "De akkor is köszönöm, testvérem." "Gondolom, akkor most jöhet a 'Főnök Kedvence', igaz?" "Nem, rájöttem, hogy a sonka nem nekem való." "Micsoda meglepetés." "Helyette inkább egy kis omlettet, virslit, és passionfruite-ot." "Hogy mit?!" "Ez a délelőtti szolgálatosok kedvenc reggelije." mondja Rom, mire Quark morgolódva fordul a replikátor felé.