Ötödik évad

99. A végítélet harsonái [2/2] (Apocalypse Rising)

"Hol lehetnek már...?!" morogja Worf a parancsnoki központ egyik konzolját vallatva, "Már órákkal ezelőtt vissza kellett volna érniük."

"Talán a megbeszélés a Csillagflotta vezérkarával tovább tartott mint tervezték." véli O'Brien, miközben átvág a helyiségen. "Akkor miért nem üzent valamit Sisko vagy Dax...?" kérdezi Kira. "Mert az egész környék nyüzsög a klingon hajóktól. Ha szubtéri adót használnának, azonnal bemérnék őket." válaszolja O'Brien. "Nem lett volna szabad hagynom, hogy siklóval menjenek." mondja Worf, "Ragaszkodnom kellett volna a Defiant bevetéséhez." "Azt is tette. De amíg háborúban állunk a klingonokkal, szükségünk van a Defiant-re az állomás védelméhez." mutat rá Kira. "Hogy őszinte legyek, nekem nem lenne nagy kedvem egy siklóval átrepülni egy klingon csapásmérő egységen." jegyzi meg O'Brien. "Egy egész klingon flotta kellene ahhoz, hogy komolyan veszélyeztesse az állomást." morogja Worf, "Javaslom, hogy a Defiant-el kezdjük meg a keresést." "Egyetértek." mondja gyorsan O'Brien, mire Kira bosszankodva pislog hol rá, hol Worfra, majd így szól: "Szép, hogy ennyire egy véleményen vannak. De amíg a kapitány távol van, enyém a felelősség, és én nem engedélyezem." "Az állomásért maga a felelős, de a Defiant parancsnoka én vagyok." jelenti ki Worf. "Mr. Worf, egyértelműek a parancsaink, és én addig tartom magam hozzájuk, míg Sisko kapitány újabbakat nem ad." "Egy pillanat. Az állomáshoz közeledő görbületi mintázatot észlelek." jelenti ekkor O'Brien, mire Worf és Kira egyszerre fordulnak egy-egy konzol felé. "A Rio Grande az." állapítja meg Worf. "Képernyőre!" rendelkezik Kira. Az ovális holokijelző életre kel, és láthatóvá válik rajta a súlyosan sérült runabout, amint az állomás felé araszol. "Úgy látom, összeakaszkodtak a klingonokkal."

mondja O'Brien, "Fegyverzet, pajzsok, kommunikáció súlyosan károsodott." "Életjelek?" kérdezi Kira, kétségbeesett arccal nézve a ronccsá lőtt hajót. "Kettő. Egy földi, egy trill." Worf és Kira ennek hallatán megkönnyebbülten sóhajtanak fel, majd a klingon az őrnagy felé fordul: "Engedélyt kérek üdvözölni a kapitányt." "Engedély megadva."

bólint Kira elmosolyodva, mire O'Brien is a lift felé indul Worffal együtt.

"Örülök, hogy egyben értek vissza." fogadja Kira a vezérlőbe érkező

Siskot és Daxot. "Mi is." bólint Sisko vidáman. "Hogy ment a megbeszélés a vezérkarral?" "Attól tartok, nem túl jó a helyzet. A klingonok mindennel támadnak, ami csak a kezük ügyébe kerül. A Csillagflotta egy kicsit meg tudta törni a lendületüket, de ez minden."

feleli Sisko, miközben mindhárman a parancsnoki iroda felé tartanak.

"Hihetetlen, hogy egy alakváltó ekkora felfordulást tud okozni."

csóválja a fejét Kira. "Akkor nem, ha történetesen ő játssza a Klingon Birodalom vezetőjét." jegyzi meg Dax. "De a Csillagflottának tennie kell valamit Gowron kancellár ellen!" mondja Kira. "Ne aggódjon, fog is." szól Dax különös felhanggal. "A Csillagflotta egy beszivárgó egységet küld a Klingon Birodalomba, amelynek minden eszközt felhasználva be kell bizonyítania, hogy Gowron egy alakváltó." mondja Sisko. "Nehéz feladat. Kit küldenek?" kérdezi Kira. "Engem." válaszolja Sisko, mire Kirának egy pillanatra elakad a lélegzete.

"Kapitány... Épp időben jött, most van a Boldog Óra." mondja Quark a bárjába belépő Siskonak. "Hát vannak még boldog órák?!" mered rá a kapitány. "Ah..." csóválja meg a fejét Quark, miközben folytatja útját a bárpult felé, "Nekem elhiheti, senki se különösebben boldog, aki manapság erre jár. De hát háború van, vagy mi. ... De azért eljönnek, ha tudják, hogy én mindent megteszek, hogy egy időre elfeledhessék a gondjaikat... Már jutányos áron, persze. Szóval... Mit tehetek önért?"

tér vissza a ferengi Sisko elé, miután letett néhány üres poharat a pult mögött. "Odot keresem." "Ah, kapitány... Mindannyiunknak megvan a saját kudarca, és ő az enyém. Mióta elvesztette az alakváltás képességét, még csak mosolyra sem tudtam fakasztani." "Quark, hol van?"

kérdezi Sisko nyomatékosan. "Annyit mondhatok, ő aztán egy elkedvetlenedett ex-alakváltó. ... Odafent támasztja az egyik asztalt."

int Quark a fejével a felső szint felé, "Csak kövesse a viharfelhőket..."

Sisko az emeleti részre érve szinte azonnal megpillantja az egyik asztal mellett egy pohár habos, sörnek tűnő italba bámuló Odot, és odasiet az asztalához. "Felügyelő..." "Figyeljen, kapitány..." inti csendre Odo, "Maga is hallja?" Sisko közelebb hajol a pohárhoz, majd vidáman megkérdi: "A buborékokra gondol?" "Aha. Kellemes, nem? Amíg alakváltó voltam, soha nem hallottam ilyet. ... Nem éreztem az ízeket, így az evés vagy ivás nem jelentett sokat a számomra. Fogalmam sem volt, milyen csábítást hordoznak magukban. Hm..." Odo a palackot felemelve az asztalról, utántölti a poharat, és elmélyülten figyeli a lassan fogyatkozó habot. "Nem kér maga is egy poharat?" "Szolgálatban vagyok." feleli Sisko. "Én viszont nem." mondja erre Odo keserű

mosollyal, majd nagyot húz a pohárból. "Én meg azt hittem, ön állandóan szolgálatban van." "Hmm... Tudja, eleinte az egész emésztési folyamatot undorítónak találtam. De most, hogy már egészen hozzászoktam, vigasztalónak találom az evést és az ivást. Azon kevés dolgok közé tartozik ami fölött maguk... Ami fölött mi humanoidok teljes mértékű

irányítással rendelkezünk." "Ebben téved. Mindkettő túlságosan nagy kísértést jelent a számunkra, nem gondolja?" Odo erre megingatja a fejét, ami éppen bólintásnak is vehető, majd így szól: "Mindenkinek találnia kell valamit, amivel agyonütheti az időt... A munkám valahogy már nem olyan kielégítő, mint korábban volt." "Ez ellen talán tudnék tenni valamit. A Csillagflotta Főparancsnokságtól azt a parancsot kaptuk, hogy leplezzük le Gowront, az alakváltót. Azt akarom, hogy maga is jöjjön velünk." Odo hosszan mered Siskora, majd lassan bólogatni kezd: "Ühüm... Talán jobb lenne, ha Hindan helyettest vinné magával. Én nem tudok semmi olyat, amit ő ne tudna." "Nekem nem Hindan kell, hanem maga." "Magának..." hajol közelebb Odo, "Olyasvalaki kell, aki át tud változni Gowron valamelyik kedvenc tárgyává. Én sajnos már nem vagyok erre képes." "Szükségem van magára, a biztonsági főnökömként! ...

Tizenhat órakor eligazítás a tisztikar számára. Elvárom a jelenlétét."

mondja Sisko, majd faképnél hagyja a hosszan utána bámuló Odot.

"A Csillagflotta titkosszolgálatának jelentése alapján Gowron kancellár áthelyeztette a klingon Hadsereg Főhadiszállását a Tai Gokhorra." mondja Sisko az állomás tanácstermében összegyűlt tisztikarnak. "Ez még nehezebbé teszi a feladatunkat. A Tai Gokhor egy aszteroidaövben van, mélyen a klingon területen. Valószínűleg az egész birodalom legjobban védett területe." mondja Worf. "Legalább harminc hadihajó állomásozik ott folyamatosan." veszi vissza a szót Sisko, "És a teljes aszteroidamezőt egy tachyonháló védi." "Tehát képtelenség akár egy álcázott hajóval is transzportertávolságba jutni." állapítja meg O'Brien, aki két ovális ablak közti enyhén kifelé dőlő falszakasznak támaszkodva álldogál kicsit távolabb az asztalnál ülő többiektől. "És ha még sikerülne is bejutnunk, Gowron közelébe kerülni még ennél is nehezebb lesz. A saját személyi testőrsége őrzi a nap minden percében, a delyan isl'etlh." mondja Worf "A Kard Testvérisége." fordítja Dax.

"Nem akarok pesszimistának tűnni, de ha még sikerülne is Gowron elé jutnunk, hogyan bizonyíthatnánk be, hogy alakváltó?" kérdezi Kira.

"Kétlem, hogy hagyná, hogy vérmintát vegyünk tőle." csóválja meg a fejét Odo. "A klingonok a vérvizsgálat megszállottjai." jegyzi meg Bashir, "Ha ilyen sokáig sikerült elkerülnie a lebukást, biztosan talált valami módot a teszt elkerülésére." "Van még egy lehetőség.

Megölhetnénk." mondja Worf. "Holtan visszatérnek folyékony állapotukba." bólogat O'Brien is. "Szép kis javaslat..." jegyzi meg Sisko vidáman, "De csak leleplezni akarjuk, nem megölni. Ezért... Adta a Csillagflotta..." Sisko ekkor a helyiség egyik fala mellett álló kisebb asztalkához lép, felvesz onnan valamit, majd négy öt-hat centiméter körüli gömb alakú szerkezetet tesz le a nagy asztalra, "Ezeket itt." Dax felveszi a hozzá legközelebb eső gömböt, megszemléli, majd hümmentve egyet átnyújtja a szerkezetet a mellette ülő Bashirnak.

"Nagyon lenyűgöző." forgatja a doktor a kezében a gömböt, "De mi ez?!"

"Módosított polaron-emitterek." válaszolja Dax, miközben feláll, és bekapcsolja a helyiség fali monitorát, amin a szerkezet animált röntgenrajza jelenik meg. "A Csillagflotta tudósai azt feltételezik, hogy ha egy alakváltót ér ez a sugár, destabilizálja a fiziológiáját."

mondja Sisko. "Más szavakkal..." nézeget egy gömböt Odo is, "Ha kitesszük Gowront ennek a sugárnak, és valóban alakváltó, képtelen lesz továbbra is fenntartani a humanoid alakját." "Ez az elmélet." bólint Sisko. "A nehézség csak az, hogy mind a négy emittert egyszerre kell aktiválni, hogy működjön a dolog." mondja Dax. "Ezzel a jeladóval."

emel fel egy kis tárgyat Sisko. "Utálom a prototípusokat." morogja O'Brien, aki időközben szintén megnézett magának egy gömböt, majd visszatér a két ablak közé. "A túl sok polaronsugárzás halált okozhat, ezért mindenkit csak egyszer tehetünk ki a sugár hatásának. Ha túl sokszor próbálkozunk, hamarosan mindenki meghal sugármérgezésben."

magyarázza Dax. "A részegységeket észrevétlenül kell eljuttatnunk a Tai Gokhorra. Miután beépítésre kerültek, tizenkétezer négyzetmétert tudnak besugározni." teszi még hozzá Sisko. "Tehát, csak hogy jól értem-e..."

kezd járkálni O'Brien, "A feladatunk átjutni az ellenséges flottán, kijátszani egy tachyonhálót, behatolni a klingon főhadiszállásra, elkerülni a Kard Testvériségét, elhelyezni ezeket a vackokat, és ha Gowron arra jár, bekapcsolni őket." "Ha ez sikerül..." morogja Worf, "Sok dalt fognak majd énekelni a dicsőségünkről." "Remélem, mi is hallhatjuk majd őket." jegyzi meg O'Brien. "Tehát az első problémánk: hogyan juttassuk el magukat Tai Gokhorra." pillant Kira Siskora.

"Legalább erre tudok egy lehetséges megoldással szolgálni." néz végig a többieken a kapitány.

A klingon Bird of Prey csak másodpercekkel a külső dokkoló-gyűrű

elérése előtt kapcsolja ki álcázópajzsát, majd hozzákapcsolódik a gyűrű

egyik dokkoló-öbléhez.

"Őrnagy, meg kell mondanom, egészen meg vagyok döbbenve." mondja A Kira mellett a külső dokkoló-gyűrű főfolyosóján lépkedő Dukat, aki hagyományos cardassiai öltözéke fölött egy klingon vállpántot is visel, "Előbb a lányomat felhasználva idecsal engem, aztán közli velem, hogy a Csillagflotta különleges kommandójáért kellene kockára tennem a hajómat a Klingon Birodalomban... Maga meg terhes... Remélem Shakaar miniszterelnök tudja, milyen szerencsés ember." Kira erre megtorpan, és Dukat felé fordul: "Nem Shakaar az apja." "Akkor kicsoda?" "O'Brien főnök." Dukatnak ettől leesik az álla, és kővé dermedve marad ott a folyosó közepén, miközben Kira belép mögötte a liftbe. A cardassiai végül összeszedi magát, és követi az őrnagyot. "Sétafedélzet." adja meg a célt Kira, miközben Dukat hitetlenkedve bámulja.

"Hát... Legalább valami haszna mégis van az állapotának." mondja Dukat, mikor kilépnek a sétafedélzetre, "Nem kell velünk jönnie erre az öngyilkos küldetésre. "Talán nem is olyan reménytelen a dolog, mint gondolja." mondja erre Kira. "Mégis hogy gondolhatja Sisko kapitány, hogy ő és három embere becsusszanhat a klingon hadsereg főhadiszállására?" csóválja a fejét Dukat, miközben megállnak egy ajtó előtt, "Azonnal felfedeznék őket." "Talán." mondja Kira, ezzel belép az ajtón, "De az is lehet, hogy mégsem." A helyiségben az ajtótól nem messze egy klingon áll a belépőknek háttal, majd Kira szavai hallatán lassan megfordul, és az O'Brienre fölöttébb hasonlító arcvonásokkal rendelkező klingon Dukatra vigyorog. Bashir valamivel odébb épp Odo álcáján végzi az utolsó simításokat, Sisko pedig, aki már szintén teljesen klingonnak néz ki, a cardassiai felé fordul: "Na mi van Dukat?

Nem látott még klingont közelről?" A cardassiai szája lassan vigyorra húzódik, végül Dukat nevetni kezd.

"Úgy látom, mind itt vagyunk." mondja Sisko, ahogy átvág a klingon hajó hídján, ahol rajtuk kívül csak egyetlen klingon sincs, a legénység cardassiaiakból áll. "A hajó kifutásra kész, uram." fordul el Worf az egyik konzoltól. "A rendelkezésére állunk, Gul Dukat." bólint oda Sisko a cardassiainak. "Kapitány, mindenek előtt szeretnék egy holografikus felvételt készíteni magukról. Tekintsék ezt a hajóm bérleti díjának."

"Majd a küldetés után." morogja O'Brien. "A küldetés után mind halottak lesznek." jegyzi meg Damar az egyik konzol mögül. "Damar..." pillant rá Dukat rosszallóan, "Nem kellene ezt az egyedülálló pillanatot ilyen borús kijelentésekkel elrontani. Még magának is fel kellene ismernie a vakmerőséget Sisko kapitány tervében..." "Én személy szerint inkább hajtanék végre orbitális bombázást Gowron parancsnoki központja ellen.

Egy sorozatnyi fotontorpedó nem csak róla gondoskodna, de a teljes klingon vezérkarról, és minden másról néhány száz kilométeres körben."

"Hm... Azt hiszem, kimenőt kellene kérnie Dukattól. Szerintem túl sokat repkedett már ide-oda az űrben." jegyzi meg Odo, mire Dukat felnevet.

"Ugyan miért?" kérdezi Damar, "Mert kész volnék kiontani egy kis klingon vért, hogy elintézzem ezt az ügyet?" "Értelmetlen volna tűz alá venni Tai Gokhort." jelenti ki O'Brien, "Lelőnék, mielőtt egyetlen torpedót is elindíthatna. Ráadásul egy tucatnyi sem biztos, hogy át tudná törni a parancsnoki központ erőterét." "Köszönjük a javaslatát, Mr. Damar. De tartjuk magunkat az eredeti tervhez." mondja Sisko, majd Dukatra pillant: "Hogy áll a klingon személyazonossági adatainkkal?"

"Ah, ne aggódjon, kapitány. Mire elérjük Tai Gokhort, lesz pár figyelemre méltó adatunk, amivel megtölthetjük a számítógépeiket." "A neveinknek szerepelnie kell a Batlh'etlh Rendjébe jelentkezők között."

mondja Worf. "A Batlh'etlh Rendje. Nem gondolják, hogy ez egy kicsit túlzás?" kérdezi Dukat. "Néhány nap múlva új tagokat vesznek fel, és Gowron kancellár díszhelyet kapott a szertartáson." mondja Sisko.

"Akkor úgy tűnik, az az este bővelkedni fog eseményekben..." jegyzi meg Dukat.

"Itt vannak a legénység vizsgálatának eredményei." mondja a parancsnoki irodába belépő Bashir, mire Kira felé fordul, és átveszi tőle a jegyzetfüzetet. "Ah... Valami érdekes?" "Villiks Parhn hadnagy megint várandós." "Ezt nem mondja komolyan..." mered Bashirra Kira döbbenten, "Ezúttal mennyien lesznek?" "Várjon csak... Legutóbb kettő

volt, előtte pedig négy... Bármennyi lehet nyolc és tizennyolc között..." csóválja a fejét Bashir tanácstalanul. "Akkor megint nagyobb kabinra lesz szükségük." bólogat Kira. "Azt mondta, holnapra az asztalán lesz a kérelme." "Phűű..." csóválja a fejét Kira, "Tizennyolc... Én meg csak remélem, hogy ezt az egyet túlélem."

"Nagyszerűen csinálja." nyugtatja meg Bashir. "Pedig egyáltalán nem érzem úgy magam." mondja Kira, pocakjára téve egyik kezét. "Soha nem láttam még ilyen élettelinek." jelenti ki Bashir. "Ah, tényleg?" "Igen.

Bár azt hiszem, az én véleményemre ön nem sokat ad, őrnagy."

"Dehogynem. ... És azt se felejtse el, hogy ez itt... A maga bűne." "Az enyém?!" "Maga hajtotta végre az átültetést Keikobol." "Miután maga beleegyezett." védekezik Bashir. "Miután maga telebeszélte a fejemet a dologgal." Miután maga belerepült a siklóval abba az aszteroidamezőbe."

"Miután maga ragaszkodott hozzá, hogy utánanézzünk annak a szokatlan bioletapogatási eredménynek." "De hát az Keiko volt!" méltatlankodik Bashir. "Igen, ez így van. De én jobb szeretem magát hibáztatni." "Csak tessék, ha ettől jobban érzi magát." von vállat Bashir, "A betegeimmel nem vitatkozom, a feletteseimmel nem különben." Kira erre elneveti magát, és Bashir arcára is visszaköltözik a mosoly. Az őrnagy leereszkedik egy székbe, és hálás pillantást vet a doktorra. "Gondolja, hogy végig tudják csinálni?" kérdezi Bashir témát váltva. "Igen. Meg fogják csinálni. A kérdés csak az... Maga vissza tudja-e adni az eredeti arcukat?" Bashir erre úgy tesz, mintha valami nagyon nehéz feladványon kellene elgondolkodnia.

Worf lassan sétál el a felsorakozott O'Brien, Sisko és Odo előtt, alaposan szemügyre véve őket, majd megáll a lehajtott fejjel álló Odoval szemben: "Veled fogom kezdeni." Odo kérdőn Siskora pillant, majd visszafordul Worf felé. "Várok." mondja a klingon. "Sajnálom, ezt nem értem..." mondja Odo. "Nem érdekelnek a kifogásaid. Harcos vagy, vagy csak egy aldariai sárbogár?" "Tényleg nem értem, mit jelentsen ez."

mondja Odo zavartan. "Ne fordítsd el a fejed! Sárbogárnak neveztelek!"

"Hallottam." "És mit válaszolsz erre?" "Hogy meg kéne vizsgáltatnia a szemeit." mondja Odo, mire O'Brien felnevet. Worf dühösen fordul felé, majd megcsóválja a fejét: "Nem fog összejönni. ... Nem elég csak úgy kinézni, mint egy klingon. Klingonként is kell viselkedni!" Worf Sisko elé lép, és így szól: "Talán mégis jobb volna, ha egyedül..." Sisko ekkor összekulcsolt kézzel szájon vágja Worfot, és dühösen így szól: "Azt akartad mondani talán, hogy valami bajod van a tervemmel?!"

"Nagyon meggyőző, kapitány. De... Valóban halálig tartó párbajra akart kihívni?" "Nem, épp ellenkezőleg." "Akkor legközelebb ne kézfejjel, hanem ököllel üssön meg." "Nah... Ez sokkal bonyolultabb, mint gondoltam." morogja O'Brien odébb lépve. "Alaposan meg kell gondolniuk, mielőtt így megsértenek egy klingont." mondja Worf. "Miért, mit csináltam?" kérdezi O'Brien. "Nézzen csak magára! Eltávolodott tőlem, és halkan beszél. Fél tőlem, vagy csak taszítja a jelenlétem?" Sisko O'Brien elé lép, és hevesen gesztikulálva így szól: "A klingon harcosok büszkén szólnak egymáshoz! Soha nem suttognak, és nem lépnek odébb."

"Bocsánat." mondja O'Brien Siskonak, mire az dühösen Worfra mutat.

"Ööö... Legközelebb menni fog." fordul O'Brien a klingon felé.

"Gyakoroljanak tovább..." rázza meg a fejét Worf lemondó sóhajjal. Odo erre csendben odébbáll, mire Sisko bosszúsan a többiekre mordulva a nyomába ered: "Felügyelő..." "Kapitány... Nekem semmi keresnivalóm ebben a küldetésben." mondja Odo, kerülve Sisko tekintetét, "Nem vagyok valami meggyőző klingonként." "Akkor jobban kell igyekeznie, hogy az legyen. Tetszik vagy sem, részt vesz ebben a küldetésben!" "Nagyon nem szívesen lennék én a kudarc okozója." "Emiatt ne fájjon a feje. ...

Odo, tudom hogy nehéz időket élt meg. És önként soha nem vált volna szilárddá. De ami történt, megtörtént. Bánkódhat fölötte ameddig csak akar, semmin sem fog változtatni vele. És ha most lerázza magáról a felelősséget... Attól egyáltalán nem fogja jobban érezni magát." "Nem, ezt... Nem is gondoltam." "Akkor azt javaslom, most menjen vissza, és tegye a kötelességét." mondja Sisko, mire Odo lassan felé fordul. A következő pillanatban riadó harsog fel.

"Mi folyik itt, Dukat?!" kérdezi a társai élén a hídra érkező Sisko.

"Egy másik Bird of Prey üdvözölt minket." feleli a cardassiai, a főmonitoron látható klingon hajóra pillantva. "Hogyan reagálnak?"

kérdezi Odo. "Szintén üdvözöljük őket. ... Nem kell aggódniuk, gyakran megesik az ilyesmi." "Képkapcsolatot kérnek." jelenti Damar. "És miért ne? ... Kár, hogy nem látják a holoképet, amit a kommunikációs rendszeren keresztül küldünk." pillant Dukat Siskora, "Hogy milyen büszke tartású klingon vagyok." "Uram, a holo-szűrő nem működik."

mondja Damar. "Mi?! Hogyhogy nem működik?!" "Hadd nézzem..." siet a konzolhoz O'Brien, és lekapva az egyik takarólemezt, az áramköröket kezdi tanulmányozni. "Uram, megismételték a kérést." jelenti Damar.

"Beolvadt egy optronikus relé." mutatja O'Brien Damarnak. "Talán Worfnak kellene beszélnie velük." javasolja Odo. "Lehet, hogy meg tudom győzni őket arról, hogy..." "Jobb ötletem van." vág a klingon szavába Dukat, majd átsiet egy másik konzolhoz, és lecsap egy szenzormezőre. A hajó fegyverzete életre kel, és a vele szemközt lebegő másik klingon hajót kétszer két diszruptorimpulzus tépi darabokra. Damar elégedetten vigyorog, Worf viszont dühösen fordul Dukat felé: "Miért nem hagyta, hogy beszéljek velük?!" "Tényleg szükséges volt ez, Dukat?" kérdezi Sisko is. "Vagy ez, vagy annak a reménye, hogy Mr. Worf jól tud hazudni. A helyzet az, hogy jobban bízom a fegyvereimben." válaszolja Dukat, "Húzzunk el innen, Damar. Annyi távolságot akarok magunk és a roncsok között tudni, amennyit csak lehet."

Egy Bird of Prey siklik lassan két hatalmas, egy bolygó körül keringő

klingon felségjelzést viselő űrállomás, és számos különböző osztályú hadihajó között.

"Remélem tudni fogom, hogy kell összerakni ezeket a vacakokat."

morogja O'Brien, miközben két darabra szedi az egyik polaronemittert.

"Ha ez vicc akart lenni, egyáltalán nem találom humorosnak." jegyzi meg Worf, miközben a saját két darabra szedett emitterét elrejti a ruhájában. "Ezekkel a fogakkal elég nehéz viccesnek lenni." húzza el a száját O'Brien. "Nos, kapitány..." sétál Dukat Sisko elé, "Mint mindig, most is élveztem a társaságát. De úgy tűnik, elérkezett a búcsú ideje.

Nem irigylem a feladatuk miatt." "Itt keringeni egész idő alatt szintén nem lesz épp a világ legkönnyebb dolga." jegyzi meg O'Brien. "Éppen ezért repülünk is el, amint lesugároztuk magukat." pillant rá Dukat.

"Elrepülnek?! Mennyi időre?" kérdezi Odo. "Nem látok semmi nyomós okot arra, hogy valaha is visszatérjünk." mondja Dukat. "Nem így szólt az egyezségünk." szól Sisko. "Tudom. De vajon mennyi ideig maradhatunk itt észrevétlenek a holo-szűrő nélkül? Gondoljon csak bele. Ha sikerrel járnak, és a háború véget ér, úgysem lesz már szükségük ránk itt. Ha pedig nem sikerül..." A félbemaradt mondat hallatán Sisko a többiekre pillant, majd Worf szólal meg: "Rajta vannak a neveink a jelentkezők listáján?" "Ha ilyen hanyag volnék, nem éltem volna ilyen sokáig, Mr.

Worf." morogja Dukat, majd Sisko felé fordul: "És most Jok'mohs, Koborh fia... Vár rád a sorsod."

Valahol egy épületben a bolygó felszínén, négy szállítósugár ragyog fel, négy klingon harcost hagyva maga mögött. Sisko körülnéz, majd klingonul ad parancsot az indulásra.

A négytagú csapat igyekszik feltűnés nélkül elvegyülni egy teremnyi klingon között, akik evéssel és ivással múlatják az időt. O'Brient egy félrészeg harcos baráti üdvözlésben részesíti: úgy lefejeli, hogy a főmérnök egy jó fél percig kóvályog utána. "Minden rendben?" kérdezi az O'Brien mellett haladó Odo, mikor Miles megtámaszkodik rajta. "Persze, semmi baj. Csak a harangozást kéne abbahagyniuk... Harangok..." feleli O'Brien, majd megbökdösi Odo mellkasát, és egész klingonosan felnevet.

Sisko és Worf valamivel előttük haladnak. "A harcosok terme..." néz körül a kapitány. "Érezni a történelmi vért a falak köveiben." mondja Worf, "Jöjjenek, nekünk is ünnepelnünk kell." "Most mi lesz?" fordul Odo Sisko felé. "Hogy mi lesz? Most... Ünneplünk!" veri vállon Sisko O'Brient és Odot, mire ez utóbbi kényszeredetten mosolyogni kezd.

"Na, van valami látnivaló?" kérdezi Bashir vidáman a sétafedélzet függőhídjainak egyik kereszteződésénél a törzshelyén álldogáló Jake-et.

"Az ember sok mindent megtudhat az emberekről, miközben figyeli őket a sétafedélzeten. Ha jól érzik magukat, hosszan időznek itt. Nézegetik a kirakatokat, beszélgetnek egymással. ... És vannak olyan napok, mint ez a mostani." "Mindenkinek nagyon sietős." bólint Bashir nagyot sóhajtva.

"Érzik a klingonok közelségét. A fenyegetést." "Ha így van, én egy kicsit lassítok a tempón." jelenti ki Bashir, "Nem szabad mutatni a félelmet, ez az alapelvem." "Központ hívja Bashirt." szólal meg ekkor Kira hangja az interkomból. "Hallgatom, őrnagy." "Jöjjön a gyengélkedőbe. Az Armstrong és a Drake beleszaladtak egy klingon csapdába, sok sebesültjük van. Perceken belül dokkolnak." "Azonnal ott vagyok." bontja a kapcsolatot Bashir, majd közelebb lép Jake-hez: "Az apjának nem esik baja, Jake." "Én is ezt remélem. De néha mégis arra vágyom, bár ne lenne ilyen jó abban, amit csinál. Akkor legalább néha mást bíznának meg az ilyen nehéz feladatokkal." "Azt teszi, amit tennie kell. Az egyenruhája erre kötelezi. És azt hiszem, ezen soha semmi nem fog változtatni." mondja Bashir, majd megveregetve a fiú vállát elindul a gyengélkedőbe.

"Én voltam az első, aki a hajójukra lépett..." mondja egy klingon, miközben Sisko telemeríti kupáját vérborral, "A batlh'etlh-em egyetlen suhintásával csaptam le a fejét. Tallari volt a disznó, és arra sem volt ideje, hogy a kezét a fegyvere felé mozdítsa. A csata következő

áldozata a kapitány volt, egy Laporin nevű benzeni. Ő valóban hősiesen küzdött. De végül elválasztottam a légzőcsöveit a fejétől, és aztán..."

Sisko ekkor közelebb lép a kisebb gyülekezet által körülvett klingonhoz, megtámadja, és gyorsan a padlóra küldi. "Hencegj, amennyit akarsz! De ne állj közém és a vérbor közé!" kiáltja Sisko, végignézve a társaságon, ami elégedett kiáltozásba kezd. O'Brien és Odo hamarosan csatlakoznak Siskohoz, és Worf is előkerül valahonnan. "Ismerte Laporin kapitányt?" kérdezi O'Brien. "Együtt jártunk az Akadémiára." válaszolja Sisko. "Meddig tart még, míg Gowron felbukkan?" kérdezi Odo türelmetlenül. "Még hosszú órákig. Holnap kora reggel előtt semmiképpen." feleli Worf, "Ez itt nem csak az első próbatétel, de egy nagy ünnepség is egyben, valamint beavatási szertartás a Batlh'etlh Rendjének tagjai közé. A szertartás azt követeli, hogy együnk, igyunk, ne aludjunk, és mégis tiszta fejjel álljunk Gowron elé, mikor végül megérkezik." "Na szép." morogja O'Brien, "És mikor építjük be az emittereket?" "Holnap reggel előtt semmiképp. Nem akarom megkockáztatni, hogy valaki megtalálja őket, mikor már a helyükön vannak." mondja Sisko. "Ha így van, akkor ihatunk tovább." jelenti ki Odo, és telemeríti kupáját vérborral, "Csak az a kár, hogy nincsenek benne buborékok..." O'Brien ennek hallatán hátba veri Odot, és hangosan felnevet.

A vérbor-tartók lassan kiürülnek, a klingonok zajongása is csillapodik valamelyest, de csak valamelyest. Sisko tengelyt akasztott egy termetes klingonnal, és most egymás erejét próbálgatják, Worf elégedett arccal figyeli a párharcot. O'Brien és Odo kupáikkal a kezükben egy csendesebb részen álldogálnak. "Tudja... Egész hozzá lehet szokni ehhez a vérborhoz." mondja O'Brien. "Igen. Tényleg nem olyan rossz..." ért egyet Odo, "Az ízétől eltekintve." "Örüljön, hogy még működik a méregtelenítő enzim, amit kaptunk." jegyzi meg O'Brien.

"Különben már olyan részegek volnának, hogy nem állnának meg a lábukon." mondja nekik Worf. Siskonak eközben sikerül legyőznie ellenfelét, akit néhány társa gyorsan elvonszol a környékről. A kapitány büszkén néz körül, majd hogy egyelőre nem akad új kihívója, a társai felé indul. Mikor odaér hozzájuk, elgyötört arccal kasszírozni kezdi jobb könyökét, és nagyot sóhajt. "Nem rossz..." mondja O'Brien elismerően. "Az Akadémián a birkózócsapat kapitánya voltam." magyarázza Sisko, mire O'Brien bólogatni kezd. "De huszonkét évvel ezelőtt..."

teszi hozzá a kapitány, majd fájdalmasan felszisszen, miközben tovább igazgatja a könyökét." A helyiség egyik bejáratánál ekkor mozgolódás támad, és néhány klingon lép be. "Kapitány..." szól Worf figyelmeztetően. Sisko a jövevények felé fordul, majd alaposabban szemügyre véve egyiküket, egy tekintélyt parancsoló tartású, sebhelyes arcú harcost, így szól: "Az ott Martok..." "Mi van, ha felismer minket?" kérdezi O'Brien aggodalmasan. "Akkor bizony hosszú utat tettünk meg hiába." mondja Odo. Martok eközben tovább sétál a teremben, végül elérkezik az egymás közelében álldogáló négyeshez, és alaposan végigméri őket. "Qapla!" köszönti először Sisko, majd sorban a többiek is. Martok néhány pillanatig még nézi őket, majd viszonozza az üdvözlést, végül tovább áll. "Ha Martok itt van, Gowron sem várat magára sokáig." mondja Worf. "Akkor kezdjük." néz Sisko a többiekre, ezzel szétszélednek a terem különböző pontjai irányába. Figyelmüket egy-egy szobor kelti fel, amelyek a terem sarkaiban állnak, és megfelelő helynek tűnnek az emitterek elhelyezésére. O'Brien már épp elővenné a szerkezet két félgömbjét, mikor egy kéz nehezedik a vállára: "Egy pillanatra..." A főmérnök megfordulva Martokkal találja magát szemközt, aki alaposan szemügyre veszi, majd megkérdi: "Nem ismerlek én téged...?" "Megtiszteltetés volna, ha úgy lenne." "Tudom, hogy találkoztunk már." bizonygatja Martok. "Poh'as vagyok a Kohnia házból."

"A nevedre nem emlékszem, de az arcod ismerősnek tűnik..." "Talán a harcmezőn találkoztunk. A hadosztályom Met'pahnál harcolt." "Met'pah...

Azon a tikkasztó napon nagy tettek zajlottak le." bólogat Martok. "Te pedig azóta egy legenda vagy." mondja O'Brien. "Met'pah... Igen, ott kellett, hogy lássalak." "Találkozhatnánk a szertartás után..." "Hogy megemlékezzünk az elesettekről..." bólogat Martok, "Furcsa dolog ez...

Miért tűnik olyan ismerősnek az arcod?" Martok végül megveregeti O'Brien vállát, majd rávigyorog, végül kíséretével a nyomában odébbáll.

O'Brien körülnézve a helyiségben láthatja, hogy társai feszülten figyelték az eseményeket, és most legalább akkora megkönnyebbüléssel sóhajtanak fel, mint ő maga. Ezután mind a négyen gyorsan összeállítják az emittereket, és nekilátnak elhelyezni azokat a szobrokon. Sisko, Worf és O'Brien sikerrel jár, Odot azonban megzavarják, egy részeg klingon veregeti hátba: "Héé... Hol van hát Gowron?" Az emitter kiesik Odo kezéből, és a földön gurulva meg sem áll egy klingon csizmájáig. Az lehajol érte, felemeli, majd kérdőn Odo felé fordul: "Ez meg mi?"

"Hagyj engem békén, vagy nem élsz addig, hogy láthasd Gowront!" mordul fel Odo, és gyomorszájon vágja a részeg klingont, aki jobbnak látja eltűnni a közelből. Odo ezután az emittert fogó klingon felé indul: "Az ott az enyém!" "Ez úgy néz ki, mint valami fura fegyver." mondja a klingon. Worf eközben már megindult feléjük, remélve, hogy még megmentheti a helyzetet. "Ko'dah, testvérem!" öleli magához Worf Odot egy pillanatra, "Megtaláltad hát!" Worf ezzel az emitterért nyúlna, de a gyanakvó klingon elhúzza a kezét: "Én találtam!" "Az egy tingamut."

mondja Worf. "Egy... Micsoda?" "Egy vulcani játékszer, kisgyerekeknek."

"Harci ereklye az Arganisi csatából." bólogat Odo. "Ha akarsz egyet, szerezz magadnak." morogja Worf, ezzel kikapja a klingon kezéből az emittert, és visszaadja Odonak, "Tessék. Add majd oda a fiadnak." "Úgy lesz, erről gondoskodom." A helyiség egyik bejárata felől ekkor üdvrivalgás, és dobok hangja hallatszik, néhány pillanat múlva pedig Gowron lép be a terembe. Gowron a helyiség közepén levő emelvényhez sétál, és megáll a közepén, Martok pedig hamarosan csatlakozik hozzá.

"Klingon harcosok, mindannyitokat üdvözöllek." szól Gowron, "Legalábbis azokat, akik még talpon vannak." folytatja a kancellár, egy kidőlt klingonra mutatva, akit gyorsan kivonszolnak a teremből. "Nagy nap ez a mai a Birodalom számára. Egy nap, mikor azokat ünnepeljük, akik különösképp hősiesek voltak, és ezért halhatatlanná válnak a dalok és történetek által! ... És ezért itt, ebben a szent teremben, a legdicsőbb hősök szemei előtt éri a legnagyobb megtiszteltetés a jelenlevőket, ami klingont csak érhet: felvételt nyer a Batlh'etlh Rendjébe!" Gowron belépője miatt Odonak mindeddig nem volt alkalma elhelyezni az emittert, és úgy tűnik, a késlekedés problémát jelenthet, ugyanis egy fiatal klingon kapaszkodik fel az Odo által kiszemelt szoborra, hogy onnan éltesse Gowront. A kancellár eközben szólítani kezdi a felvételt nyert harcosokat, és egy-egy jelvényt tűz fel öltözékük mellrészére: "Dicsőség neked és családodnak!" "Az az én helyem." mordul rá Odo a fiatal klingonra, "Gyere le onnan!" "Keress magadnak másikat!" vág vissza az pimaszul. "Szerintem nem lesz rá szükség." jelenti ki Odo, ezzel lerántja a klingont az emelvényről, majd aktiválja az emittert, és elhelyezi a szobron. A harcosok kiáltozása eközben felerősödik, Gowron ugyanis épp egy nőt szólít az emelvényre, aki büszkén lépdel végig a két oldalt tolongó klingon férfiak előtt. Odo odabólint Siskonak, aki előhúzza az emitterek vezérlőjét, és már majdnem bekapcsolja őket, mikor Gowron az ő klingon nevét mondja. A kapitány gyorsan visszasüllyeszti az aktivátort kesztyűje ujjába, és nagy levegőt véve az emelvény felé indul, Worf pedig, minden eshetőségre készen, diszruptora markolatára csúsztatja kezét. Gowron, mikor Sisko megáll előtte, hosszan méregeti a kapitányt, majd elvesz egy újabb jelvényt, és visszafordulva a kapitány felé, minden szót kihangsúlyozva mondja: "Dicsőség neked... És családodnak."

A kancellár ezzel feltűzi a jelvényt Sisko ruhájára, aki ezután lelép az emelvényről, menet közben elővéve az aktivátort. A következő

pillanatban azonban egy batlh'etlh markolata csapódik a hátába, és a földre löki. Mikor a kapitány megfordul, Martokot látja maga fölött: "Benjamin Sisko kapitány... Tudtam, hogy ismerem valahonnan ezt az arcot. Zárjátok le a termet!" A helyiség bejáratait vaskos ajtók zárják le, Martok pedig így folytatja: "Úgy tűnik, hívatlan vendégeink vannak."

Sisko és társai hamarosan már egy börtöncella vendégszeretetét élvezik, a rács túloldalán Martok bukkan fel néhány őr kíséretében.

"Kapitány, fogalma sincs, mennyire szerettem volna önt harcban megölni.

Most azonban a vakmerősége elvette tőlem ezt az örömet." "Sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom." tárja szét a karjait Sisko, mire Martok felmordul, majd az őrökre pillant: "Hagyjatok magunkra." "Azok először nem mozdulnak, így a tábornok rájuk rivall: "Nem hallottátok?!"

Az őrök erre végül csak kimasíroznak a helyiségből. Martok megvárja, míg az ajtó bezárul mögöttük, majd Siskohoz fordul: "Hát nem érti, hogy a semmiért áldozza az életét? Tényleg azt hitték, el tudják hitetni velünk, hogy Gowron kancellár a Dominion kémje?" "Gowron az, aki a bolondját járatja magával, és amíg ő a helyén van, a Birodalom nem több sakkfiguránál az Alapítók kezében." mondja Odo. "És hol a bizonyíték?!"

csattan fel Martok. "Bizonyítékot akar? Fogjon egy polaronemittert, és irányítsa Gowronra." mondja Worf. "Gowron megsemmisíttette az emittereket." "Persze, hogy ezt tette. Biztosítania kellett, hogy ne lehessen letesztelni." morogja O'Brien. "Kapitány, a küldetésük kudarcba fulladt, ezért halált érdemelnek!" "Nem örült volna jobban a sikerünknek?" kérdezi Sisko. "A Birodalom hű tisztje vagyok." jelenti ki Martok, mire Sisko közelebb lép a rácshoz: "Valójában úgy gondolja, igazunk van, nem igaz?! És tudja, hogy Gowron alakváltó!" "Ez árulás volna!" "Mióta árulás az, ha valaki a Birodalmat fenyegető erők ellen küzd?" kérdezi Worf, amin Martok elgondolkodik. "Mióta él már magában a gyanú?" kérdezi Sisko. "Hónapok óta. Nagyon régről ismerem már Gowront, és nem titok, hogy nem vagyunk mindig ugyanazon a véleményen a Birodalom vezetését illetően. Ő politikus! Kompromisszumokat akar kötni, tárgyalásokat folytatni. Múlt évben megakadályozta a Deep Space Nine megtámadását, a Föderáció elleni háborút, azután meggondolta magát. Utána már éppen ő volt, aki háborút akart." "Úgy gondolom, ez boldoggá tehette." jegyzi meg O'Brien. "Eleinte az is volt. De mikor a háború megkezdődött, elkezdte figyelmen kívül hagyni a tábornokai tanácsait, és a győzelem utáni vágy minden bölcsességet elfeledtetett vele. A veszteségeink egyre nagyobbak és nagyobbak lettek, de ő mégsem hallgatott senkire." "Senkire, az Alapítókon kívül." mondja Odo. "Csak egyetlen teljesen biztos mód van arra, hogy megállapítsuk, Gowron alakváltó-e, hogy kétségkívül meggyőződjünk igazi mivoltáról. ...

Gowronnak meg kell halnia." mondja Martok nagyot sóhajtva. "Amint beáll a halál, vissza fog térni természetes állapotába, és nem lesz több kétség." bólint Odo. "Ön kihívhatná tisztességes párbajra." mondja Worf. "Nem lesz tisztességes harc. Nem lesz hivatalos kihívás. ...

Kiengedem magukat, és segítek eljutni a Harcosok Termébe. És azután maguk megölik." mondja Martok, mire Sisko komoran bólint.

Az őrök egyike a cellablokk ajtaján hallatszó dörömbölésre kinyitja a vaskos ajtókat. Martok lép ki a folyosóra, és így szól az őrökhöz: "Elviszem a foglyokat egy újabb kihallgatásra." "Tábornok, szigorú parancsot kaptam magától Gowrontól. A foglyok nem hagyhatják el ezt a cellát." válaszolja az őr. "Értem." fordul el tőlik Martok, és előhúzza diszruptorát, "Márpedig a kancellár parancsát nem szeghetjük meg." A tábornok ezzel visszafordul, és lelövi az egyik őrt, a másikkal pedig az ajtón kirontó Sisko végez. "Kövessenek!" indul meg a folyosón Martok, a csapat pedig a nyomába ered.

Martok közeledtére a folyosón álló két őr kihúzza magát. A tábornok mögött Siskoék tűnnek fel, az őrök úgy látszik nem ismerik fel őket.

Martok, mikor a folyosó két oldalán álló őr közé ér, mindkét kezével d'k tagh-t ránt, és leszúrja a gyanútlan őröket, akik egy-egy elfúló kiáltást hallatva rogynak össze. Martok kinyitja a Harcosok Termébe vezető ajtót, majd a többiekre pillant: "A Birodalomért!" "Gyerünk!"

bólint Sisko, ezzel a csapat útnak indul. Martok ismét előveszi diszruptorát, jó ürügyet teremtve ezzel ahhoz, hogy kicsit lemaradjon, majd a fegyvert a mellének szegezve megállítja a menet végén haladó Odot: "Maga nem. Sosem lehet tudni, melyik oldalon áll..."

"Mit jelentsen ez...?!" mered Gowron az emelvényről a klingonok közt utat törő Siskora és két társára. "A halálodat!" mordul Worf, egy rövid kardot rántva elő, amivel a kancellárra ront. Gowron egy batlh'etlh-el védekezik, a többi klingon pedig különféle pengéket illetve diszruptort ragad. Mikor egyikük megpróbálja lelőni Worfot, Sisko megelőzi, és ő

lövi le a klingont. Egy másik harcos Gowron segítségére sietne, de az batlh'etlh-je markolatával sújtva le rá visszalöki a többiek közé: "Nem! ... Tegyétek le a fegyvereket! Ha ez az áruló harcolni akar, meg fogja kapni. Meg akarsz ölni engem, Worf? Megpróbálhatod..." Worf újra támadásba lendül, Gowron pedig a batlh'etlh-el védekezik.

"Mit csinálnak ezek? Sisko egyszerűen lelőhetné..." morogja Martok, az ajtóból figyelve a harcot, miközben Odot a diszruptorral tartja sakkban. "Nekem van egy jobb kérdésem is. Miért nem hagyja Gowron, hogy a testőrei végezzenek Worffal? ... Megmondom magának, miért: klingon becsület! Olyasvalami, amit magának is ismernie kellene. Az én népem azonban nem törődik a becsülettel... Hogy is mondta? 'Nem lesz tisztességes harc. Nem lesz hivatalos kihívás.' Ezek nem egy igazi klingon szavai. Egy kérdés, tábornok: tényleg Gowron semmisíttette meg a polaron-emittereket, vagy a maga műve volt?"

A Gowron és Worf közötti harc eléggé kiegyenlítettnek tűnik, egészen addig, míg Worf Gowron egyik támadásának megakasztása után a kardja keresztvasán kiképzett törőéllel ketté nem roppantja Gowron batlh'etlh-jét. Ezután elgáncsolja a kancellárt, és a végső csapásra emeli a kardot, de Odo kiáltására még időben visszafogja a fegyvert: "Worf, állj!" Odo ennél többet nem tud mondani, mert Martok minden igyekezetével azon van, hogy megállítsa. "Martok az alakváltó!" sikerül mégis kinyögnie, mikor a tábornok épp eltaszítja magától, amitől a földre zuhan. Martok egy pillanatra megdermed, majd Odo felé lendíti jobb karját, ami egy képlékeny csáppá alakulva Odo nyaka köré tekeredik. Sisko nyit tüzet elsőként, a találatoktól a Martok alakját viselő alakváltó visszahúzza csápját, és a falnak tántorodik. Egy pillanat múlva számos fegyver csatlakozik Siskoéhoz, és a többi klingon fegyveréből induló zöld tűzeső a falhoz szögezi az alakváltót. A lény a belé csapódó hatalmas mennyiségű energiától elveszti alakját, néhány pillanatig nagyjából humanoid alakban örvénylik még a fal előtt, majd fénylő tűzeső formájában szétrobban, darabjai füstcsíkot húzva szelik át a terem levegőjét. "Úgy látszik... Mégiscsak megtaláltuk azt az alakváltót." mondja Sisko elégedetten, mire Odo bizonytalan bólintással felel, Gowron pedig elhűlve mered a szétszóródott maradványokra.

"Az Alapítók tehát azt hitették el Odoval, hogy kém vagyok. Abban a reményben, hogy ezért elpusztítanak..." mondja Gowron, egy vérboros kupával járkálva Sisko és csapata körül, "Hogy ezzel egyengessék ennek a valaminek az útját, ami Martok alakját öltötte fel, a Birodalom trónja felé." "Így folytatódott volna a Föderáció és a klingonok közötti harc mindaddig, míg mindkét oldal teljesen meg nem semmisül."

mondja Sisko. "Az Alfa Kvadráns pedig nyitva állt volna a Dominion inváziójával szemben." néz rá Gowron. "Ez lehetett a tervük." ért egyet Odo. "Mi pedig szépen a kezére játszottunk." csóválja a fejét Sisko.

"De sajnos nem számoltak Odoval." veri vállon Gowron a hajdani alakváltót. "Nos... Köszönöm." mondja Odo bizonytalanul. "Ha tényleg csapást akarunk mérni az Alapítókra, be kell fejeznünk ezt a háborút."

mondja Sisko Gowronnak. "Attól tartok, ez nem lesz lehetséges." "Miért nem?" kérdezi Worf, "Maga mondta, hogy Martok látszólag ellenezte a Föderáció elleni támadást." "Így van, de ha a klingon vére nem volna olyan híg, tudná, hogy ha a harc megkezdődött, többé nincs visszaút.

Azt akarják, hogy legyen vége a háborúnak? Akkor a Föderációnak bele kell egyeznie, hogy Arkanist, és a többi elfoglalt bolygót annektálhassuk." "Erre nem számítanék." mondja Sisko ridegen, "De ha a támadások abbamaradnak, megkezdődhetnek a tárgyalások." "Ha, igen.

Beszéd..." mondja Gowron gúnyosan. "Igen. Tárgyalások... A Dominion ezt akarná a legkevésbé." jelenti ki Odo, mire Gowron elgondolkodva járkálni kezd. "Összehívom a Nagytanácsot. És ideiglenes fegyverszünetet fogok javasolni." "Ha Gowron vezet, a Tanács követni fogja." jelenti ki Sisko. "Meglehet. ... Gondoskodom róla, hogy biztonságban visszakísérjék magukat az űrállomásukra." "Fogadja köszönetünket." hajt fejet Sisko. "Nagy szolgálatot tettek a Birodalomnak. Ezért köszönetet mondok. ... Maga pedig, Worf... Meg kellett volna ölnie, mikor lehetősége nyílt rá. Mert másodikat nem fog kapni." mondja Gowron, ezzel elhagyja a Harcosok Termét.

"Na... Így azért jobb, nem igaz?" kérdezi Bashir vidáman, a helyreállított arcát masszírozó Siskotól a gyengélkedőben. "Nem is tudom. A redők nélkül még meglennék, de azok a tépőfogak...

Hiányzanak." feleli Sisko, miközben megállnak Odo mellett, aki még mindig a klingon álcát viseli. "Most maga jön, Odo." pillant rá a kapitány. "Épp itt volt az ideje. Ami engem illet, én nem fogom hiányolni a fogakat." "Ah, felügyelő... Olyan arcot csinálok magának, amilyet akar. Bajori, földi, trill..." mondja Bashir. "A régi arcom tökéletesen meg fog felelni, köszönöm." "Akkor hát... Munkára." int Sisko a műtő felé. "A vendég óhaja parancs." vigyorog Bashir, majd Odo nyomába szegődik.