106. Ami elmúlt (Things Past)

"Ha tudtam volna, mibe keveredem, soha nem jövök magukkal."

méltatlankodik a runabout pilótafülkéjébe lépő Garak "De hát a maga ötlete volt részt venni ezen a konferencián, Garak." jegyzi meg Dax a másodpilóta üléséből. "Azt hittem, a bajoriak értékelni fogják a filozófiai megközelítést." "Egy ellentétes nézőpontot! Maga megpróbálta jogosnak beállítani a bolygójuk megszállását." mondja Dax, "És ezért még hálát is várna?" "Én úgy értettem, hogy ez a konferencia a megszállás idejének szenvedélymentes, és történelmi perspektívából történő vizsgálatát célozza meg. ... Maguk meg erre minden igyekezetükkel azon voltak, hogy elutasítsák minden mondanivalómat."

pillant Garak vádlón Siskora. "Szerintem meg a bajoriak leginkább azon fáradoztak, hogy udvariasan bánjanak magával, Garak." mutat rá Sisko.

"Ami azt illeti, a kapott névtábla, amin az állt: 'Elim Garak, egykori cardassiai elnyomó', nem valami udvarias." morogja Garak. "Miért, azt jobban szerette volna, hogy 'egykori besúgó'?" kérdezi Dax csípősen.

"Leginkább kevesebb formaságot, és több vitát szerettem volna. ... Most már tudom, hogy a bajoriakat nem érdekli az igazság megismerése, épp ellenkezőleg: a dicsőséges ellenállásról szóló mítoszokat és legendákat istenítik csak." "Odo nem volt az ellenállási mozgalom tagja, mégis elég nagy figyelmet tanúsítottak iránta." jegyzi meg Dax, mire Garak az egyik oldalsó ülésben hallgató felügyelőhöz megy, akit eddig észre sem lehetett venni: "Mintha egész rajongótábora lett volna Bajoron. A végén már vártam, mikor kezd autogramokat osztogatni..." "Ne hagyja magát felhúzni, Odo. Hiszen semmi vád nem érhette a tette miatt." mondja Dax.

"Semmi okom, hogy büszke legyek rájuk. Csak igyekeztem rendet teremteni egy kaotikus helyzetben, ez minden." "Ne legyen ilyen szerény, felügyelő." szól Sisko, "Fenntartani a rendet a megszállás alatt, ez bárki számára nehéz feladat lett volna. És magának nem csak hogy ez sikerült, de ráadásul még elnyerte mindkét oldal bizalmát is." "Ahogy az ülés vezetője fogalmazott: bár a cardassiaiak szolgálatában ált, de a vezérelve az igazságosság volt." mondja Dax. "És legenda született."

teszi hozzá Sisko. A legenda főszereplője azonban nem tűnik valami boldognak annak hallatán, hogy így beszélnek róla.

"Uram, Sisko kapitány siklója belépett az állomás területére."

jelenti egy bajori tiszt a vezérlőben a parancsnoki iroda felé tartó Worfnak. "Nagyszerű. Irányítsák az egyes leszállóplatformra." "Igenis, uram. ... Parancsnok, valami nincs rendben. Nem válaszolnak, és a burkolat szokatlan EM-jeleket sugároz. ... A hajó automata vezérléssel repül." Életjelek?" kérdezi a központi konzolhoz lépő Worf. "Négy...

Nagyon gyengék." "Kapcsolja ki az automata vezérlést, és hozza a hajót transzportertávolságba. ... Dr. Bashirt kérem az ötös transzporterállomásra, orvosi vészhelyzet!"

A runabout pilótafülkéjében Worf, Bashir, és egy biztonsági tiszt materializálódnak. "Ellenőrizze a hátsó részt." szól oda Worf a biztonságinak, miközben ős és Bashir az ülésekben mozdulatlanul heverő

tiszttársaikhoz lépnek. "Élnek, de a nagyagy-kérgükben hatalmas idegi aktivitás észlelhető." állapítja meg Bashir. "Ez mire utal?" kérdezi Worf. "Még nem tudom." "Fel tudja ébreszteni őket?" "Ebben sem vagyok még biztos."

Sisko arra eszmél, hogy valami forgalmas, lármás helyen hever, hátát egy fémtartálynak vetve, valamivel odébb pedig a többiek éledeznek lassan. Egyenruháiknak nyoma sincs, mindannyian egyszerű, kissé viseltes öltözékben vannak, mint a körülöttük dolguk után siető

bajoriak. A környék nincs túl jól megvilágítva, és úgy néz ki, mintha valami építmény belsejében volnának, mely egyes részleteiben meglehetősen ismerősnek hat. Végül, ahogy Sisko jobban körülnéz, rájön, hogy a Deep Space Nine-on vannak. Azonban inkább helyesebb volna a Terok Nor elnevezést használni, tekintve, hogy míg azon a helyen, ahol később a sétafedélzet lesz, bajoriak nyüzsögnek, fönt a galérián cardassiai őrök cirkálnak, készenlétben tartott fegyverrel. Sisko már épp felállni készül, amiben váratlan segítséget is kap: egy határozott tekintetű bajori férfi lép mellé, és 'segíti fel' nem túl barátságosan a földről. "Mutasson több méltóságot! ... Nézzék meg magukat, nem csoda, hogy a cardassiaiak állatoknak tartanak minket!" A jelek szerint valami különös dolog történik, a férfi ugyanis semmi jelét nem adja annak, hogy észrevette volna Garak cardassiai származását, pedig közvetlen közelről van alkalma megszemlélni, mikor felrázza őt, és Daxot is, majd végül Odohoz megy: "Felállni... Felállni! ... Ha már mindenáron szundítani akarnak egyet, legalább ne a sétafedélzeten tegyék, mára nem hiányzik még egy tisztogatás!" A férfi ezzel otthagyja őket, a csoport pedig összegyűlik Sisko körül. "Mi történt?" kérdezi Dax. "Ne itt..." csóválja a fejét Sisko, miközben Garakkal együtt felsegíti Odot, aki a jelek szerint nincs túl jó bőrben. "Egyetértek."

néz körül Garak, ezzel mindannyian útnak indulnak a sétafedélzeten, Sisko és a cardassiai Odot támogatja.

"Az idegi aktivitásuk magas, ami arra utal, hogy a tudatuk ép, és funkcionál..." mondja Bashir az egyik asszisztensének a gyengélkedőben, ahol Sisko, Dax, Odo és Garak egy-egy, fejükkel egymás felé fordított vizsgálóasztalon fekszenek, fejük körül egy-egy idegi szenzorrendszerrel, "De külső ingerre semmiféle reakciót nem mutatnak."

Ekkor Worf érkezik a helyiségbe, mire Bashir felé fordul: "Mi a helyzet a siklóval?" "Arra utaló nyomokat találtunk, hogy a siklót egy kettes kategóriájú plazmavihar sugárzása érte." "Számítógép, a Sisko, Dax, Odo és Garak nevű betegek jelenlegi idegi mintázatai visszavezethetők bármilyen formában egy kettes kategóriájú plazmaviharral történt találkozásra?" kérdezi Bashir. "Nincs felismerhető okozati összefüggés a neurális értékek, és a megjelölt plazmavihar között." "Szóval semmi..." lép oda Bashir töprengve a diagnosztikai konzolhoz, "Számítógép, mennyi orvosi adat áll rendelkezésre űrbeli plazmajelenségekkel kapcsolatban?" "Ötezer-huszonegy." "Akkor nyilvánvalónak tűnik, hogy egy szokványos jelenség mégis szokatlan hatással volt rájuk." "Hát, a hajót még vizsgálják, hamarosan újabb adatokat is kaphatunk." mondja Worf. "Remek. Addig nekem bőven lesz mit átolvasnom." mondja Bashir, ezzel az irodája felé veszi az irányt.

Siskoék behúzódnak egy zugba a sétafedélzeten, ahol nincsenek annyira szem előtt, ekkorra Odo is rendbe jön. "Ez a Terok Nor... A DS9 a megszállás idején." mondja Sisko. "Valami időutazás?" kérdezi Dax.

"Nem, annál több, hiszen a ruházatunk is megváltozott." mutat rá Garak.

"Nem lehet, hogy egy holosuite-ban vagyunk?" veti fel Odo, mire Sisko fennhangon így szól: "Számítógép, programot befejezni!" Mikor erre semmi sem történik, a kapitány a többiekre pillant: "Tételezzük fel, hogy ez nemleges válasz..." "Benjamin, senki sem törődik velünk." mutat rá Dax. "Pedig kellene. Földiek, trillek, és alakváltók ekkoriban nem sétálgattak csak így az állomáson." bólint Sisko. "Akkor nekem is fel kellene keltenem a figyelmet, elvégre most egy bajori szekcióban vagyunk, és a cardassiaiakat itt nem fogadták örömmel." jegyzi meg Garak. "Nem hiszem, hogy cardassiainak látják magát. Sőt, valószínűleg egyikünket sem annak látják, akik vagyunk." véli Sisko. "A rajtunk levő

ruha bajori, bajoriként is kezelnek minket..." mondja Garak. "Talán bajorinak is látszunk. ... Valami elmélet, Öregember?" pillant Sisko Daxra. "Talán valami kereszt-dimenziós átvitel. A tudatunk elmozdult térben és időben, és négy bajori testében állapodott meg a Terok Nor-on." "De akkor miért látjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, és nem bajorinak?" kérdezi Garak, joggal. Dax ezen eltöpreng, majd tanácstalanul rázza meg a fejét: "Erre már nekem sem jut eszembe semmi." "A legutolsó, amire emlékszem, hogy a siklóban vagyunk."

emlékszik vissza Sisko. "A kijelzők valami plazma-anomáliát jeleztek..." ráncolja a homlokát Dax, "Aztán jött az a zaj..." "Nem."

szól Garak, "Nem is zaj volt, inkább erős vibráció." "Hmm... Én is hallottam." bólogat Sisko, "Odo?" "Én nem emlékszem." mondja a felügyelő szokatlanul idegesen, "De bármi történt is, gyorsan el kell tűnnünk erről a helyről, el az állomásról!" "Akkor javaslom, forduljunk a hatóságokhoz, és tisztázzuk a helyzetünket." mondja Garak.

"Garak...!" mered rá Odo bosszúsan. "A birtokában vagyok bizonyos...

Biztonsági kódoknak, melyek bizonyíthatják, hogy valójában cardassiai vagyok annak ellenére, hogy másnak látszom. ... Mondhatnám azt is, hogy magukat bajorinak kiadó titkos ügynökök vagyunk..." "Kapitány! A Terok Nor-i hatóságok nem annak a módját fogják keresni, hogy segítsenek, hanem okot arra, hogy kihallgassanak. És nekem elhihetni, jobb, ha nem akarják, hogy cardassiaiak hallgassák ki magukat!" mondja Odo. "Hajlok a felügyelő álláspontja felé, ráadásul ha megtudják, hogy a jövőből..."

tűnődik Sisko, de Dax a szavába vág: "Gul Dukat van itt, a felső

szinten!" Sisko felnéz, és mikor észreveszi az odafent egy másik cardassiaival beszélgető Dukatot, kiadja az utasítást: "Menjünk tovább." A csoport útnak indul, Odo kissé lemarad a többiektől, és idegesen sandít fel Dukatékra. "Azt ott... Hozzák fel kihallgatásra."

mutat le Dukat egy bajorira, majd útnak indul, mire Odo egy kicsit megkönnyebbül. Mikor azonban megfordul, hogy tovább induljon, egy feltűnően sápadt bajoriba ütközik. Nem is csoda, hogy az illető annyira egészségtelen kinézetű, ugyanis rég halott lehet már, legalábbis a mellkasa közepén tátongó lőtt seb láttán ezt a következtetést lehet levonni. A bajori azonban ennek ellenére az ütközés után odébb lép, és merően bámul a rémült Odora. "Odo...?" szól rá Sisko, mire a felügyelő

odafordul, majd vissza az iménti alak felé, az azonban ekkorra eltűnt, mintha nem is létezett volna. Odo végül odabotorkál a többiekhez. "Kit látott?" kérdezi Sisko. "Nem tudom." mondja Odo zavartan. "Pedig kellene, az az alak az elődje volt." mondja Garak. "Az elődöm...? ...

Igen, aki Dukattal beszélt..." jön rá Odo, miről beszél a cardassiai, "A neve Thrax. Előttem ő volt felelős a sétafedélzet biztonságáért."

"Ami azt jelenti, hogy legalább... Kilenc évet jutottunk vissza."

állapítja meg Dax. Ekkor két cardassiai katona áll meg mellettük, és az egyikük Daxra mutat: "Maga... Velünk jön!" "Miért, mit csinált?!"

kérdezi Sisko, miközben a másik katona már karon is ragadta Jadziát.

"Még semmit." "Talán valami félreértésről lehet csak szó, ha bátorkodhatom megjegyezni... Tudnának olyan dolgot is találni, amiből sokkal több hasznuk van, mint egy egyszerű bajori nő

letartóztatásából." lép Garak a katona elé. "Latinumot?" kérdezi az.

"Három stráfot." bólint Garak. "Hol van?" "Szerintem előbb el kellene engedniük a barátunkat." A katona felpillant az emeletre, ahol Dukat és Thrax egy időre megálltak, és épp lefelé figyelnek, majd behúz egyet Garaknak, aki egy kupac mindenfélén köt ki egy jó lépéssel odébb. A katona felrángatja a földről, és így szól: "Csábító az ajánlat... Talán majd legközelebb. De most őt választották." "Boldogulni fogok."

nyugtatja meg Dax Siskot, mielőtt a katonák elvezetnék. Garak fájdalmas arccal tapogatja meg vérző orrát, miközben Sisko és Odo aggodalmasan néznek Jadzia után.

Az ágyak között járkáló Worf egyszer csak meglepetten torpan meg Garak mellett. Nézi egy darabig, majd felemeli a hangját: "Doktor...!"

Bashir egy pillanat alatt ott terem, és kissé meglepetten figyeli a Garak orrából csordogáló vékony vércsíkot.

Bashir valamivel később a kezelő diagnosztikai paneljét vallatja, míg Worf meg nem áll mellette. "Abban a pillanatban, mikor Garak több hajszálere elpattant, a delta-hullámok különösen magas aktivitási szintet mutattak. ... De a vérzés lehetett valamilyen pszicho-szomatikus reakció hatása is." "Tehát csak hitte, hogy megsérült." bólogat Worf a cardassiai felé fordulva. "Hát... Bizonyos körülmények között sokan képesek a vérnyomásuk, vagy testhőmérsékletük megváltoztatására, sőt, akár daganat kifejlesztésére is, úgy, hogy mindennek csak pszichikai okai vannak." "Okozhat ez súlyos sérüléseket is?" kérdezi Worf. "Azt nem hiszem, hogy mondjuk el tudná törni a saját csontját, de leállíthatja a szívverését, vagy szétrobbanthat egy eret az agyában..." "És mi ennek az oka?" "Bár nem szeretem ismételni magam, de... Nem tudom." csóválja a fejét Bashir, mire Worf nagyot sóhajt.

"A fickó azt mondta, kiválasztották... De hogy értette ezt?!" fordul Sisko Garak és Odo felé, miközben néhány cardassiai katona bezárja a bajori szekcióba vezető rácsos kapukat a közelükben. "Véletlenszerű

kihallgatás, kényszermunka... Bármi lehet." mondja Odo. "Tudni akarom, hová vitték!" szól Sisko. "De mielőtt megpróbálnánk segíteni Dax parancsnokon, előbb ki kellene derítenünk, kik vagyunk itt egyáltalán."

véli Garak. "Kérhetünk egy személyazonosítást az egyik termináltól."

veti fel Sisko, mire Odo megrázza a fejét: "A számítógépes hozzáféréseket szigorúan korlátozták." "És mi volna, ha egy cardassiai kéziterminállal próbálkoznánk?" kérdezi Garak, majd maga után intve két társát, útnak indul. Nem megy messzire, csak egy rosszul belátható beszögellésbe, ahol előhúz egy cardassiai kéziterminált, a Csillagflotta elektronikus jegyzetfüzeteinek megfelelőjét: "Ezt bátorkodtam kölcsönvenni attól a barátunktól, aki át akarta formálni az orromat..." "Úgy látom, kénytelen leszek a zsebtolvajlást is feljegyezni a személyes anyagába." állapítja meg Odo. "Ez csak amolyan hobbi..." von vállat Garak, miközben munkához lát a terminálon. "Az is elég érdekes, hogy egy egyszerű szabónak véletlenül épp a birtokában van egy magas besorolású biztonsági azonosító..." jegyzi meg Odo, a terminál kiírásait figyelve. "Ugye? És ha nem fájna ennyire az orrom, most elmesélnék egy érdekes történetet arról, hogyan jutottam hozzá.

... Ah, igen... Kapitány, ön egy bajori elektromérnök, harmincnyolc éves, nem volt büntetve, a családja a Rakanta tartományban él. A neve Ishan Chei." Odo erre felkapja a fejét, miközben Garak vidáman veszi szemügyre az újabb adatokat: "Szerencsém van! Én művész vagyok...

Ötvenöt éves vagyok, háromszor tartóztattak le rendzavarás miatt, és javíthatatlannak minősítettek. Én is Rakantából származom, a nevem Jilur Quitar." "És a felügyelő?" kérdezi Sisko, mire Garak Odo felé fordítja a terminál letapogatóját, de Odo őt megelőzve így szól: "Könyvkereskedő vagyok. Negyvenhat éves, van egy feleségem és két fiam a Rakanta tartományban, a nevem pedig Timor Landi." "Így van."

állapítja meg Garak meglepetten. "Honnan tudta?" kérdezi Sisko, "Odo...?" Ekkor a rács túloldaláról ismerős hang szólal meg: "Gratulálok, uraim, ma este dolgozhatnak!" A hang gazdája Quark, aki nem sokban különbözik attól, ahogy kilenc év múlva fog kinézni.

"Méghozzá az állomás legjobb helyén... Az én báromban!" folytatja a ferengi, "Tizenkét óra munka, kétszer öt perc szünet, egy stráf latinum fejenként. ... Na indulás." A trió meglepetten bámul egymásra, Quark pedig így szól: "Na mi az, csak nem süketek mindhárman? Munkát ajánlottam... Mire várnak még?" "Ööö... Semmire. Mutassa az utat."

nyögi ki végül Sisko. "Nyissa ki." int oda Quark a kapunál levő

cardassiai őrnek, aki kinyitja azt Siskoék előtt. "Szóval, először kijönnek azon az ajtón, amit ez a kedves úriember kinyit maguknak...

Nagyon jó. Akár hajtóműmérnök is lehetne magukból. ... Most pedig átsétálunk a sétafedélzeten a bárhoz. Kézen fogjam magukat, vagy egyedül is menni fog?" kérdezi Quark gúnyosan. "Menni fog." nyugtatja meg Sisko. "Ezt örömmel hallom." mondja Quark, ezzel útnak indul. Garak a nyomába szegődik, Sisko és Odo viszont kicsit lemaradnak, és a felügyelő halkan így szól: "Vajon mennyit ártana az az idővonalnak, ha Quarkot érné egy titokzatos... Baleset?" "Fogalmam sincs. De talán várjunk még ezzel, míg kialakulnak a dolgok." feleli Sisko, ezzel Garak és Quark után sietnek.

Daxot eközben egy őr az állomásparancsnoki, illetve ekkor még helytartói irodába kíséri, ahol az ismerős asztal mögött Dukat ül.

"Neve?" pillant fel a cardassiai. Dax ezen töpreng egy pillanatig, majd lehajtott fejjel kimondja az elsőként eszébe jutó cardassiai női nevet: "Leeta..." "Nézzen rám, ha magához beszélek, Leeta." mondja Dukat, majd mikor Dax felnéz, int neki, hogy forduljon körbe. Jadzia kissé idegesen engedelmeskedik, Dukat pedig, miután megszemlélte, odabólint az őrnek: "Ez jó lesz." A katona erre szó nélkül távozik, Dukat pedig így szól: "Kanarht." Dax körülnéz, és észrevéve a közelben álló asztalkát, odalép hozzá, és az azon levő három palack egyikére mutat kérdőn. "Ühüm."

bólint Dukat, "Két személynek." Dax az üvegek mellett álló poharak közül kettőbe önt egy kevés italt, majd odaviszi őket Dukatnak. "Ivott már valaha kanarht?" kérdezi Dukat, átvéve az egyik poharat. "Akkor most itt a nagy lehetőség." Dax szájához emelné a saját poharát, és kissé meglepetten pillant remegő kezére, végül gyorsan két kézre fogja a fekete üvegpoharat. "Maga fél?" kérdezi Dukat, elvéve a poharat Jadziától, "Bármilyen szóbeszédet hallott is rólam... Tisztességes ember vagyok, Leeta. Legyen nyugodt, nincs miért tartania tőlem. Nem azért hozattam ide, hogy bármilyen módon ártsak magának." "Akkor miért vagyok itt?" Dukat erre feláll a székéből, és az ablak felé fordulva így szól: "Talán meg fogja lepni, amit most hall, de... Az én beosztásomban nagyon magányos az ember. El vagyok szigetelve attól a néptől, aminek a védelmével megbíztak. Szükségem volna valakire...

Akivel beszélgethetek. Rövidebben: egy barátra." "És... Engem akar barátjának?" "Különös, igaz? Egy egyszerű bajori nőt választok, hogy...

Rábízzam a legbensőségesebb gondolataimat. De ha majd jobban megismer, Leeta... Meg fogja állapítani, hogy igencsak... Bonyolult személyiség vagyok." "Maga egész más, mint ahogy képzeltem." "Az új tapasztalatainak kezdetére..." adja vissza a poharat Dukat Daxnak, majd koccintanak.

A bár bezárása után Quark a napi bevételt számolgatja, a személyzet pedig a hely takarításával van elfoglalva. Garak épp két tálcával tér vissza a bárpulthoz, ahol Sisko ügyködik, és a tálcákat lecsapva így szól: "Nem is tudtam, hogy ilyen rendetlen megszállók voltunk! Nekem valamivel tisztábbnak emlékszem a megszállás idejére ennél..." "Ha valaki más takarít az ember helyett, ő maga sosem látja a mocskot."

jegyzi meg Sisko. "A bajoriak sokkal megfelelőbbek voltak erre a munkára, mint mi vagyunk. Az alantas munkák elvégzése a vérükben van."

"Ezt legközelebb feltétlenül meg fogom majd említeni Kira őrnagynak."

jegyzi meg Sisko csípősen, mire Garak így szól: "Természetesen minden szabály alól vannak kivételek." Ekkor Odo is befut egy másik halom tálcával a kezében, ám mikor a pulthoz érve futólag kipillant a sétafedélzetre, annyira remegni kezd a keze, hogy majdnem elszór mindent, ami nála van. Odakint ugyanis három bajorit pillant meg elsietni. Egyikükkel valamivel korábban találkozott már, a másik kettőt pedig nemrég láthatta a Garak által ellopott kéziterminál kicsiny kijelzőjén. Azokról a bajoriakról van szó ugyanis, akiknek szerepét rájuk osztotta az ismeretlen esemény, és akik mindhárman eléggé halottnak tűnnek, mikor vádló pillantással meredve Odora, elsietnek a bár előtt. Odonak végül sikerül biztonságban eljuttatni a tálcákat a pultra. "Minden rendben?" kérdezi Sisko aggodalmasan. "Rosszul vagyok ettől a szagtól..." fintorog Odo. "Honnan tudta, hogy a neve Timor Landi ebben a... Nem is tudom, miben?" "Ismertem a másik két nevet a megszállás idején rám bízott biztonsági adatokból. Timor, Ishan és Jilur három bajori volt, akiket azzal vádoltak meg, hogy merényletet követtek el Gul Dukat ellen." "A fél ellenállási mozgalom megpróbálta megölni..." jegyzi meg Sisko. "Csakhogy ők hárman ártatlanok voltak. De ezt akkor senki sem tudta, Dukat pedig... Példát akart mutatni, ezért kivitette őket a sétafedélzetre, és... Nyilvánosan kivégezte mindhármukat." "És ha mi vagyunk azok az emberek..." mondja Garak.

"Akkor gyorsan el kell tűnnünk innen, mielőtt Dukat példát mutat velünk." bólogat Sisko.

Valamivel később a Thrax nevű cardassiai siet be a bárba, és a tulajhoz megy: "Quark, úgy hallottam, ma reggel felkereste magát egy talaviai teherhajó-kapitány, valami Levara, ha jól emlékszem." "Ahm...

Sok vendégünk volt ma, jó napot zártunk." "Meglep, hogy ez ennyire nem izgatja. Levara kapitány közismert csempész." "Mit nem mond... Az a kedves ember? Hát, hiába... Az ember sosem tudhatja, valójában kivel áll szemben." "Úgy hírlik, az Obszidián Rend figyeli már őt néhány hónapja." "Az Obszidián Rend?" kapja fel a fejét Quark. "Arról is hallani, hogy az összes bűntársát is felkutatják, begyűjtik, és kihallgatják." "Hát... Maga is tudja, milyenek a pletykák." von vállat Quark. "Igen. A legtöbbjük igaz." mondja erre Thrax baljóslatúan, "Szóval, ha a Rend felkérne, hogy állítsak össze egy listát a bűntársairól itt az állomáson, akkor..." "Tíz perce volt itt." mondja gyorsan Quark, "Rapsche-kristályokat akart rám sózni, de nem érdekelt a dolog. Ugyan mit kezdenék vele? A cardassiaiakat nem érdekli, a bajoriak meg nem tudnák megfizetni. Úgyhogy útjára küldtem. Rendben?"

"És ez volt minden?" "Ez volt minden." "Remélem is." mondja erre Thrax, megnézve magának Quarkot, "Mert ha kiderítem, hogy tiltott kristályokkal kereskedik, magam fogom kiadni." A cardassiai ezzel elvonul, Quark pedig így szól utána: "Én is örültem a beszélgetésnek..." "Úgy látom, nem maga volt az első, aki Quark tyúkszemére lépett." állapítja meg Sisko Odora pillantva. Garak, aki eközben pohártörölgetésnek álcázva a műveletet, megint a kéziterminált vallatja, így szól: "Itt valami nincs rendben. Thrax valami Levara kapitányt emlegetett..." "Talán ez a név mond valamit magának?" kérdezi Sisko. "Levara nem csak holmi csempész volt, hanem egy romulan ügynök, aki hét éve kezdett tevékenykedni ebben a szektorban, de akkor Thrax már nem volt a Terok Nor-on. Maga volt itt helyette, Odo..." pillant Garak a felügyelőre, aki erre felkapja a fejét, "Különös ellentmondás.

De a többi esemény stimmel, ez itt hét éve történt, és Thrax nem lehet itt. Magának kellene a biztonsági főnöknek lennie." "Ennek az egésznek semmi értelme, Garak." csóválja a fejét Odo, "Inkább azt találjuk ki végre, hogyan menekülhetünk el innen! Ez a legfontosabb dolgunk!"

"Ezzel egyetértek." bólint Sisko. "Tőlem sem fognak tiltakozást hallani..." mondja Garak, "De hogyan csináljuk?" "A bajori ellenállókhoz kellene fordulnunk. Ők talán ki tudnak menekíteni az állomásról, ha szerencsénk van, a Föderáció felé. Kirától tudom, hogy volt egy egyezményes jelzés, amivel találkozót lehetett kérni a Terok Nor-on tartózkodó ellenállóktól. Amint itt végeztünk, visszamegyünk a bajori szekcióba, és én jelzek nekik." mondja Sisko, mire Odo és Garak beleegyezően rábólint.

A bajori szekcióba visszatérve Sisko és két társa látszólag céltalanul őgyelegnek egy darabig. A kapitány megáll egy árus pultja mellett, megszemlél egy hengeres faragványt, majd megfordítva visszateszi a pultra, ezzel tovább indulnak. Útjuk egy közeli étkezdéhez vezet, ahol mindhárman egy-egy tányér ételt, és evőeszközt vesznek magukhoz, és letelepszenek egy kis asztalhoz. "A bajoriaknak sose volt stílusérzékük..." morogja Garak, miközben enni kezdenek, "Megfordítani egy vázát ahhoz, hogy találkozót kérjünk...?" "Egyszerű, és hatékony." véli Odo. "És éveken át működött a cardassiaiak orra előtt." teszi hozzá Sisko, vidáman Garakra sandítva. "Az enyém előtt ugyan nem, kapitány... Inkább az övé előtt..." pillant Garak a szekció bejárata felé, ahol éppen Dukat és Dax lépnek be. "Legalább Dax jól van." mondja Sisko megkönnyebbülten. "Nézzék csak... A Terok Nor parancsnoka... Egy nagyképű, felfuvalkodott Gul túl sok önbizalommal, és túl kevés képességgel..." sziszegi Garak dühösen. "Lehet, hogy így van. De azért nem teljesen ostoba." mondja Sisko, mikor felpillantva meglátja, hogy Dukat és Dax mozgását fent a galérián négy fegyveres cardassiai követi folyamatosan. Odo erre csak felmordul, és folytatná az evést, ám kezeit friss vér borítja, mire a felügyelő megint remegni kezd, és a kezéből kifordul a kanál. "Rosszul van...?" kérdezi Sisko.

"Nem, csak... Kicsúszott a kezemből." Pár pillanattal később egy nem túl régi ismerős telepszik le negyedikként az asztalukhoz: az a bajori, aki ideérkezésük után elzavarta őket a sétafedélzetről. "Találkozni akartak..." mondja, miközben leteszi tányérját maga elé, "Ne nézzenek rám, egyenek tovább." "Nem gondoltam, hogy jön valaki, mikor Dukat itt van." mondja Sisko két kanál étel között. "Mindenki érdeklődve figyeli kedvenc diktátorunkat, ahogy a legújabb barátnőjével sétál. ... Utálom a levest, és nem fogom maguk miatt kikanalazni az egész tányérral.

Úgyhogy fogják rövidre, mit akarnak?" "Elhagyni az állomást." mondja Sisko a kérésnek eleget téve. "Miért?" "Fontos ez?" kérdezi Garak.

"Igen, nagyon is fontos, mi nem valami utazási iroda vagyunk. ... Ha kábítószer, nők, vagy csempészés miatt menekülnek, nem tudunk segíteni.

De ha valamelyik kanalasfejű..." "Kanalasfejű?!" csattan fel Garak, de Sisko gyorsan csendre inti: "Garak...!" "Köszönöm." pillant a bajori bosszús arccal Siskora, majd folytatja: "Miatt, akkor más a helyzet."

"Nem azok vagyunk, akiknek látszunk." "Remélem is, mert kezd fogyni a türelmem." "Egyszerűen csak mondjuk azt, hogy a Föderációval állunk kapcsolatban." "Hadd találgassak... Csillagflotta-ügynökök, akik a bajori őslakosok közé beépülve dolgoznak, és véletlenül épp..." A férfi azonban nem folytathatja, mert valamivel odébb hangos robbanás hallatszik, és a térséget egy pillanatra erős sárga fény árasztja el, majd a bajoriak fejvesztett rohangálásba kezdenek, és sziréna szólal meg. A közelben bekövetkező robbanásnak Dukat volt a célja, aki most mozdulatlanul hever a földön, Jadzia pedig valamivel távolabb tőle.

"Dax...!" indul Sisko sietve arrafelé, hiába próbálja Odo visszatartani: "Kapitány, ne!" A bajori összekötő egy pillanat alatt felszívódik, Sisko pedig letérdelve Dax mellé, vizsgálni kezdi.

"Kapitány, el kell tűnnünk innen! Róla gondoskodni fognak, de mi..."

mondja Odo, de többre nincs lehetősége, mert egy pillanattal később fél tucat cardassiai katona fogja körül őket. Rövid ideig úgy tűnik, Garak, aki kicsit távolabb maradt, megússza, de végül őt is elkapják.

"Az ember legalább annyit elvárhatna, hogy külön börtönblokkba kerüljünk, ne pedig a hétköznapi bűnözők közé." morogja a meglehetősen zsúfolt börtön egyik cellájában járkáló Garak, "Elvégre minket azzal vádolnak, hogy megpróbáltuk megölni az állomás parancsnokát...

Mutathatnának egy kicsit több tiszteletet." "Talán majd tisztelegnek nekünk a kivégzésünk előtt." jegyzi meg erre a hátsó falat támasztó Sisko. Hamarosan Thrax, és egy őr érkeznek a börtönbe. "Nyugalom.

Csendet! Csendet kérek...!" csitítja Thrax a cellákból kiáltozó foglyokat, akik hamarosan el is csendesednek. Thrax megáll az egyik cella előtt, kézitermináljára pillant, majd így szól: "Kara Pollus, Renn Tusk, és Marat Kobar... A büntetésük öt év kényszermunka. A büntetést alátámasztó tárgyalás tizenhét órakor kezdődik. ... Benton Vek, a büntetését kifizették, egy órán belül távozhat. ... Lobo, Horas, Romura, Palan és Grahan, magukat kihallgatásra átadjuk a cardassiai hatóságoknak a Bajoron." Thrax ezután Siskoék cellájához megy: "Timor, Ishan, és Jilur... Két napja a Rakanta tartományból jöttek az állomásra. Tegnap gyógyszerésznél voltak, az éjszakát a sétafedélzeten töltötték. Másnapra a ferengi felvette magukat takarítónak, miután kifizette magukat, visszamentek a bajori szekcióba, és merényletet követtek el Gul Dukat ellen egy plazmatartály-gránáttal." "Mindannyian egy asztalnál ülve vacsoráztunk, mikor a robbanás történt." mondja Sisko, "Tanúk is vannak rá." "Senki sem jelentkezett." mondja Thrax.

"Miért kockáztatnák az életüket a tanúk önként három idegen miatt?

Valahol odakint vannak, és a maga dolga, hogy megkeresse őket." jegyzi meg Odo. "A letapogatásuk során trinitrogén-klorid-nyomokat találtunk a kezeiken, és a ruhájukon... Ez a plazmagránátok egyik alkotóeleme."

"Valamint tisztítószer-összetevő is, amit pedig Quark bárjában használtunk." mondja Odo. "Vagy kihasználták a lehetőséget, hogy Quark bárjában dolgoztak, arra, hogy megszerezzék az anyagot. ...

Mindannyiuknak vannak kapcsolataik a bajori földalatti mozgalommal, öt barátjukat szimpatizánsnak vélik." gondolja, hogy ötven évnyi megszállás után van még valaki Bajoron, akinek nincs semmi köze az ellenállókhoz?!" kérdezi Odo dühösen. A többi cellában levő foglyok eközben megint zajongani kezdtek, és Thrax, mielőtt válaszolna, odakiált nekik: "Csendet! ... Lehet, hogy így van. De magukat látták, mikor a robbanás után a színhelyre siettek, a többiek viszont mind menekültek." "Egy barátunkon akartunk segíteni, aki megsérült a robbanásban." mondja Sisko. "A cardassiai őrök jelentésében az áll, hogy magát Gul Dukat fölé hajolva találták, amint épp megpróbálta megfojtani." "Ez hazugság!" csattan fel Garak. "Személyesen hallgassa ki a katonákat, ne vegye készpénznek a kapott jelentéseket!" mondja Odo dühösen. "Nem hallgatom ki a cardassiai hadsereg tagjait." jelenti ki Thrax. "Akkor végezzen el egy ballisztikai elemzést a repeszek pályáján, meg fogja állapítani, hogy onnan, ahol mi voltunk, nem dobhattuk oda a gránátot, ahol az felrobbant!" A többi fogoly megint zajongani kezd, mire Thrax immár dühösen kiált hátra: "Csendet! Most már csend legyen! ... Épp elég bizonyíték van az elítélésükre." "De mind csak közvetett! Járjon már utána a dolognak, folytasson le egy valódi vizsgálatot!" mondja Odo szinte már könyörögve. "A nyomozás már véget ért, az ügyet holnap egy különleges bizottság tárgyalja. A tárgyalás előtt megtudják majd az ítéletet." mondja Thrax, ezzel a kijárat felé indul. "Ne, várjon! Hallgasson meg...! Beszélni akarok magával, csak egy pillanatra..." kiabál utána Odo, de hiába.

"Köszönöm, ennyi elég lesz." mondja Dukat a parancsnoki irodában a bal lábán utókezelést végző cardassiai ápolónőt, aki erre felszerelését összeszedve csendben távozik. Dax, aki az asztalnál ülve falatozik, Dukat felé fordul: "Hogy van?" "Jobban, mint a legutóbbi alkalom után."

"A legutóbbi után?" kérdezi Jadzia meglepetten. "Ez már a negyedik gyilkossági kísérlet, amit túléltem." "Talán ideje volna új állás után néznie." jegyzi meg Dax, mire Dukat nevetgélni kezd: "Lehet, hogy tényleg ezt kellene tennem. ... Örömmel látom, hogy visszatért az étvágya." "Nem nagyon van lehetőségem ilyesmit enni." "Tervezem már egy ideje, hogy megnövelem a bajoriak fejadagjait... De az ellenállás szinte lehetetlenné teszi, hogy a legcsekélyebb barátságos gesztust is tegyem a népük irányában." "Maga tényleg segíteni akar a népemnek, igaz?" "Igen, persze. A bajoriak, hmm... Mintha bizonyos értelemben a gyermekeim volnának, és mint minden apa, természetesen én is a legjobbat szeretném nekik." "És még most is így érez, annak ellenére, hogy néhány... Gyermeke megpróbálta megölni?" kérdezi Dax, miközben Dukat kivesz egy kis hússzínű kockát a tányérjából. "A gyerekeik viselkedéséért a szülőket terheli a felelősség." bólint Dukat, majd bekapja az elorzott falatkát, "Nem pedig a gyereket. ... Az én gyengém az, hogy túl nagylelkű vagyok... Túl engedékeny." Dukat elgondolkodva lép az iroda nagy ablaka elé, és bámul ki a csillagokra, "Túl nagy a szívem, és..." A cardassiai elmélkedésének egy, a nyakszirtjére mért csapás vet véget, és miközben Dukat összerogy, Dax átlépve fölötte az asztalba épített terminállal kezd foglalkozni, miközben folytatja a befejezetlenül maradt mondatot: "...Az egója is."

"Igen, tudom, nem úgy nézek ki, mint egy cardassiai." mondja a cella erőtérkapuja lőtt járkáló Garak, "Sebészi úton tettek egy bajorihoz hasonlatossá. De mi van akkor, ha a genetikai vizsgálat nem mutat cardassiai DNS-t a sejtszerkezetemben? ... Erre az esetre azt javaslom..." "Meséljen nekünk Thraxról." fordul Sisko Odo felé. A felügyelő pár pillanatig zavartan bámul rá, végül így szól: "Mit akar tudni?" "Főleg a személyisége érdekelne, valahogy... Szokatlannak tűnik. Hiányzik belőle az a jellegzetes kegyetlenség, amit az ember egy cardassiai biztonsági főnöktől elvárna. Miért más hát Thrax?" "Nem...

Nem tudom, már nem volt az állomáson, mikor én megérkeztem." "Ami egy másik érdekes kérdéshez vezet vissza..." lép közelebb Sisko Odohoz, "Miért van most itt? Garak azt mondta, ebben az időben már maga volt a biztonsági főnök." "Ezzel arra akar utalni, hogy én ismerem a válaszokat, csak visszatartom az információt?" "Csak annyit mondok, hogy talán többet tud annál, mint aminek tudatában van. ... Hiszen maga itt élt a Terok Nor-on, sőt, most magának kellene Thrax helyében lennie. Gondoljon csak bele. Kell valami kapcsolatnak lennie maga, és az itt történő események között!" jelenti ki Sisko. "Nem is tudom..."

csóválja a fejét Odo. A cella hátsó fala felől ekkor különös sercegés, majd fémes, pattogó hangok hallatszanak, mire mindhárman meglepetten húzódnak el a közeléből. A fémfal pár pillanattal később több helyen felizzik, és széthasadozik, majd a lassan hűlő peremű nyíláson át Dax kukucskál be vidáman: "Hiányoztam...?"

A csapat hamarosan már a lakógyűrű egyik folyosóján siet végig.

"Dukat magánhajója a hármas platformon van." mondja az élen haladó Dax.

"És az állomás védelmi rendszere?" kérdezi Sisko. "Fejtetőre állítottam a számítógépüket, nem hiszem, hogy..." "Állj!" hallatszik egy kiáltás a hátuk mögül, mire Dax, megpördül, és a nála levő fézerrel lelövi a cardassiai katonát. Az azonban nem egyedül jött, a csapat előtt Thrax, és egy másik cardassiai bukkan fel, és az egyiküknek még van ideje lelőni Daxot, mielőtt Sisko és Odo rájuk rontanak. Huzakodnak egy darabig, és Odonak eléggé meggyűlik a baja az ellenfelével. Garak eközben felvette Dax elejtett fézerét, és most igyekszik lelőni Odo ellenfelét, ami nem tűnik valami egyszerű feladatnak, tekintve, hogy azok közelharcban állnak egymással. Végül azonban mégis sikerül neki, mire Odo kissé döbbenten pillant rá. Sisko és Thrax még javában püfölik egymást, ám a cardassiai biztonsági főnök alakja hirtelen változni kezd, és a következő pillanatban már egy természetes állapotába visszatért alakváltó tűnik el a folyosó legközelebbi szellőzőjáratában, a döbbenten bámuló Odo és Sisko szeme láttára. "Egy alakváltó...?!"

kérdezi Garak értetlenül, mikor Sisko és Odo visszamennek hozzá, hogy talpra segítsék a kábult Jadziát. "Majd később..." mondja Sisko a fejét csóválva.

"Itt van..." mondja Dax, mikor végre megérkeznek egy zsiliphez, majd fájdalmas nyögéssel szorítja kezét szétlőtt bal vállára. A csapat besiet a zsilipbe, és Sisko bezárja a belső kaput, majd hirtelen megtorpan, és értetlenül néz körül. Egy pillanattal később a többiek is megállnak, és zavartan bámulnak az előttük levő fémfalra. "Épp most tudtuk meg." szólal meg mögöttük egy hang, mire megfordulnak, így egy, a börtöncella erőtérkapuján kívül álló cardassiai katonát pillanatnak meg, aki a kézitermináljára pillantva folytatja: "A kivégzésük tizenkilenc órakor lesz, vagyis két óra múlva."

"Találnunk kell innen valami más kiutat!" mondja a cellában idegesen járkáló Odo. "Már megpróbáltuk, de úgy látszik, a szökés nem jött össze." mondja erre a hátsó fal tövében ülő Dax. "Hogy lehet Thrax alakváltó? Ekkoriban az Alapítók még nem tudtak a wormhole létezéséről..." tűnődik Sisko. "Nem tudom." mondja Odo. "És ha figyelmen kívül hagyjuk az újonnan felbukkant alakváltót... Hogy kerültünk vissza ebbe a cellába?" kérdezi Garak. "Nem tudom!" csattan fel Odo. "Még találgatni se akar?" kérdezi Dax. "Miből gondolja, hogy tudom a választ?" "Nagyon különösen viselkedik azóta, hogy magunkhoz tértünk a sétafedélzeten. Folyton ideges, lehangolt, és dühös." mondja Sisko. "És tudta a nevét azoknak, akik állítólag itt vagyunk." teszi hozzá Garak. "Ismer minden részletet, mintha maga is itt lett volna."

folytatja Sisko. "De nem lehetett itt, mert ez még a maga ideje előtt történt." szól Garak. "Márpedig minden jel magára utal, és én tudni akarom, miért." mondja Sisko. "Beszélni akart velem...?" szólal meg ekkor a cella ajtajában megálló Thrax. "Igen! Sürgős." fordul arra Odo, mire a cardassiai kikapcsolja az erőteret, és kiengedi, majd elhagyják a börtönrészleget.

"Csupa fül vagyok, de nincs sok időm." mondja Thrax Odonak a biztonsági főnöki irodában. "Épp nagy hibát készül elkövetni." mondja Odo. "Mivel maguk természetesen ártatlanok, mindannyian..." "Így van, és be is tudom bizonyítani! Hasonlítsa ezt az esetet a bajoron bekövetkezett bombamerényletekkel, és négy hasonló esetet fog találni a Mozela tartományban, amiket mi nem követhettünk el." "Ez nem bizonyít semmit. És a cardassiai jog szerint a bizonyítékok a vádlottakat terhelik, és jelen esetben elegendőek ahhoz, hogy a vizsgálat lezáruljon." "A maga feladata az igazság kiderítése! Nem pedig, hogy ítéleteket hozzon!" "Az igazság... Igazságot akar? Hát, az igazság az, hogy senki se vádolta volna meg magukat, senki még csak itt sem lenne, ha a bajoriak nem szálltak volna harcba a cardassiaiakkal! Ennek semmi értelme! .. A megszállás már ötven éve tart, és valószínűleg eltart még vagy újabb ötvenig!" "Ebben én nem volnék olyan biztos!" mondja Odo dühösen. "Miért nem képesek ezt elfogadni?! Ha a bajori nép elfogadná a sorsát, erre az egészre nem kerülne sor." "Mi Gul Dukat életének hatásáról beszélünk, nem pedig az ellenállási mozgalom szociálpolitikai következményeiről!" "Ami egy és ugyanaz a probléma! ... Ha a maguk népe terrorizmussal, erőszakkal válaszol, akkor a rend ellen küzd! A stabilitás, és a jogszerűség ellen, és ezt mindenképpen meg kell állítani!" "Sokkal több van az életben a jogszerűségnél..." "Én arra a megállapításra jutottam, hogy ezzel az érvvel csak a bűnösök élnek."

mondja Thrax, mire Odo kétségbeesetten járkálni kezd, majd így szól: "Nem akartam ezt mondani magának, nem tudom, milyen következménye lesz... De mi nem vagyunk terroristák, még csak bajoriak sem! Egy temporális elcsúszás hozott ide minket, nem tartozunk ebbe az időbe! A jövőből jöttünk!" "Tudom." "Tudja...? És akkor mit fog tenni?" "Amit tennem kell. Nem többet, és nem kevesebbet. ... A kérdés az, maga mit fog tenni... Odo."

Odo összerezzen, mikor hirtelen a sétafedélzet felső részén találja magát, ahol az ablakokon túl gyöngyházszín fehérség ragyog, Sisko, Dax, és Garak pedig valamivel odébb, egy kivégzőosztag előtt állnak. "Nekem most már nincs hatalmam a dolgok fölött, számukra már túl késő." lép közelebb Thrax Odohoz. "Én miért nem vagyok mellettük?" "Mert csak három terrorista volt, Odo. Ezt maga is tudja." "Ez az következmény annak, ha valaki fegyvert ragad azok ellen, akik védelmezik, és a javát akarják." mondja Dukat Odo másik oldalán. "Ők nem tartoznak ide, nem tettek semmit!" mondja Odo kétségbeesetten. "Ez már megtörtént, Odo."

mondja Thrax. "De nem ezekkel az emberekkel, nem ez az, ami történt!"

"Kezdjék meg a kivégzést." szól Thrax, mire egy katona Sisko elé lép, és a mellének szegezi a nála levő fézerkarabélyt. "Ne! ... Nem hagyom, hogy még egyszer megtörténjen, ezúttal nem így lesz!" kiáltja Odo, és a katonára rontva kiüti a kezéből a fegyvert, majd Thrax felé fordul: Nem végeztetheti ki őket, mert ők nem tartoznak ide! De én igen..."

Odo, Dax, Sisko, és Garak a következő pillanatban valamivel odébb találják magukat a galérián, a szokásos öltözéküket viselve. Pár pillanatig zavartan bámészkodnak, majd mikor egy jellegzetes hang üti meg a fülüket, megfordulnak. Egy függőhíddal odébb egy csoport cardassiai, köztük Dukat, és Odo áll két térdelő bajori mellett. Az elsőt már kivégezték, a katona továbblép a másodikhoz, mellbe lövi, és a harmadik is sorra kerül egy pillanattal később. A Siskoék mellett álló Odo minden alkalommal összerezzen, a másiknak viszont a szeme sem rebben. Azonban mikor a harmadik bajori is meghalt, lassan felemeli a fejét, és összenéz hasonmásával. Pár pillanattal később a cardassiaiak semmivé foszlanak, majd a mellettük álló Odo is eltűnik, csak a három holttest marad a függőhídon. "Felügyelő...?" pillant Sisko Odora.

"Pontosan ez történt hét évvel ezelőtt." "Tehát egész idő alatt maga volt az." állapítja meg Sisko. "Igen. Én voltam a sétafedélzet biztonsági főnöke. ... Én voltam az, aki olyan bűnnel vádolta meg azokat az embereket, amit azok nem követtek el, és én adtam át őket Dukatnak. Három nappal a kivégzésük után újabb merénylet történt, ami pontosan megegyezett a korábbival, és amibe Dukat majdnem belehalt. ...

Timor, Ishan és Jilur ártatlanok voltak. Minden jel erre utalt. Az őket letartóztató katonák jelentéseinek ellentmondásossága, az egyforma merényletek... Minden ott volt, kezdettől fogva. De én túlbuzgó voltam, annyira fenn akartam tartani a rendet és a törvényt... Kívülállónak hittem magam, egy alakváltónak, akit csak az igazság érdekel. Soha eszembe sem jutott, hogy tévedhetek, pedig tévedtem, és nem akartam, hogy bárki valaha is megtudja az igazságot. ... De hét éve... Hagytam, hogy három ártatlan ember meghaljon." Dax, Sisko és Garak lassan elhalványulnak, Odo pedig ott marad a néma állomáson, a szomszédos függőhídon heverő testekkel.

"Felügyelő..." mondja Bashir, mikor Odo kinyitja a szemét a gyengélkedő egyik ágyán, és lassan felül, majd a többiek is követik, "Bármin mentek s keresztül, nagyon kimerítette önöket."

"Amennyire meg tudom ítélni, négyen a Nagy Kötelék egyfajta változatát élték át..." mondja a biztonsági főnöki iroda asztalának szélén ülő Bashir Odonak. "A Köteléknek...? Az meg hogy lehetséges?

Hiszen most már én is szilárd vagyok..." "De nem annyira szilárd, mint amennyire gondoltuk. Elvégeztem egy neurokémiai analízist az agyán, és olyan morfogén enzimek maradékát találtam, ami csak az alakváltóknál fordul elő." adja oda Bashir a nála levő jegyzetfüzetet Odonak, aki olvasni kezdi: "A siklót ért plazmavihar hatása aktiválta ezeket az enzimeket, és telepatikus reakciót idézett elő..." "A tudata másik alakváltókat keresett, hogy Kötelékbe léphessen velük, de csak Daxet, Siskot, és Garakot találta." "És közvetlenül a baleset előtt épp az a kivégzés járt a fejemben... A Kapcsolatban pedig még egyszer át kellett érnem, hogy elismerjem, mit tettem." "Ami azt illeti, ez nagyon érdekes tárgyalás lehetett... Már ha szabad így fogalmaznom..." Az iroda ajtaja kinyílik, és Kira lép be szótlanul, mire Odo őt bámulva egyenesedik fel az asztal mögül. "Ha volna még bármiféle kérdése... Tudja, hol talál."

mondja Bashir, sejtve, hogy azok ketten valószínűleg nem is igen hallják, majd csendben felszívódik. Odo és Kira sokáig nézik egymást, végül az őrnagy nagyot sóhajtva így szól: "Mikor először olvastam el a jelentést, nem is tudtam, mit gondoljak. ... Hát jó, Nerys, mondtam magamnak, hagyd egy kicsit békén az ügyet. De ez két napja volt. ...

Odo, még mindig nem tudom, mit gondoljak." "Bűnös vagyok. Mit mondhatnék még?" kérdezi Odo halkan. "Talán nagyon is sokat... Talán semmit. Hittem magában. Sokan voltak ezzel így. ... Maga valami különleges volt, az az ember, aki nem húzott senkihez, aki maga jelentette az igazságot. És most..." "Most én is csak... Egy tökéletlen szilárd vagyok." "Rendben..." bólint Kira, "A Próféták látják lelkem, én sem vagyok tökéletes. ... Azt hiszem, senki, aki túlélte a megszállást, nem lehetett csakis jó, és nemes. De tudnom kell, hogy ez volt az egyetlen alkalom, mikor ártatlanokat küldött a halálba..."

"Most már... Nem vagyok biztos benne. Csak remélhetem." mondja Odo lehajtott fejjel, majd súlyos csend száll az irodára, és a mozdulatlanul egymással szemben álló Odora és Kirára.