Szeleburdi család
Ez a vidám regény elárulja írójáról, hogy mennyire ismeri a gyerekeket, hogy mennyire szereti a természetet, az állatokat, a növényeket, s hogy tele van vidám tettrekészséggel, ötlettel, humorral. Népszerű meseregényein kívül – Az elvarázsolt egérkisasszony, Mi újság a Futrinka utcában?, Mazsola és Megint Mazsola – számtalan mesét, bábjelenetet, hangjátékot írt. A rádióhallgatóknak a Szeleburdi család tagjait sem kell bemutatni, de akár ismeri az olvasó őket, akár most ismerkedik meg velük, biztos, hogy szívébe zárja ezt a vidám, melegszívű családot, amely kissé zsúfolt lakásába örömmel fogad be minden új jövevényt, legyen az aranyhörcsög, cincér vagy lopótök. Ebből a nagy „vendégszeretetből” persze számtalan vidám bonyodalom származik. A család többnyire derűs, de mindenképpen eseménydús hétköznapjairól a tizenkét éves Laci számol be naplójában.
"Megbeszéltük a Radóval , hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta" - így kezdi naplóját a tizenkétéves Laci, becsületesen bevallva, hogy a "derülünk" szót Radótól gyűjtötte, akinek nyelvész a papája, s ezért igen gazdag a szókincse. Laci hűségesen beszámol a kis lakásban élő háromgyerekes Faragó család eseménydús hétköznapjairól - s valljuk be - cselekvő részt is vállal abban, hogy ezek a hétköznapok minél mozgalmasabbak legyenek. Az olvasó - akinek szerencsére nem kel öregkoráig várnia, hogy Laci naplóján jót derüljön - biztosan szívébe zárja ezt a vidám, szeleburdi családot, amely kissé zsúfolt lakásába örömmel fogad be minden új jövevényt, legyen az aranyhörcsög, cincér vagy lopótök.