Az arisztotelészi Metafizika a filozófiának klasszikus könyve, melybõl minden idõben számtalan okulást és ébresztést vettek az olvasók, de nagyon csalódik, aki azzal a szándékkal veszi kezébe, hogy benne valami rendszeres metafizikai kézikönyvet talál, mely ennek a tudománynak minden problémájára kielégítõ feleletet fog neki nyújtani. Hiszen e mû már a nevét is egy véletlennek köszönheti, noha írójának kétségtelenül megvolt a maga metafizikai rendszere a létezõ mibenlétére nézve. Csakhogy, ami a Metafizika címû munkájában olvasható, az mégsem egy metafizikai rendszer teljes kifejtése, hanem a többé-kevésbé összefüggõ metafizikai problémák hosszabb vagy rövidebb dialektikai fejtegetése.

„A költészetről magáról és annak műfajairól kívánunk beszélni: arról, hogy melyik milyen hatással rendelkezik, s miképpen kell alakítani a tárgyul szolgáló elbeszéléseket, hogy művészileg értékes legyen a költemény, továbbá hogy hány részből és milyenekből álljon, s ugyanígy minden egyébről is, ami csak vizsgálódásunk körébe tartozik – kezdve természetszerűleg az alapelemeken. Az eposzírás, a tragédiaköltészet, a komédia, a dithüramboszköltészet s a fuvola- és lantjáték nagy része egészben véve mind utánzás. Három tekintetben különböznek egymástól: más eszközökkel, mást és máshogyan – tehát nem ugyanazon a módon – utánoznak.”