Tudunk-e valamit Claudilláról, Orestináról vagy Lollia Paulináról? Netán Olympias, Charito esetleg Marina Severa alakjáról? Ezek az asszonyok mind római császárnék voltak, akár a sokat említett Messalina, Agrippina vagy Poppaea. Sok esetben említésre sokkal inkább méltóbbak, mint az utókor által unos-untalan emlegetett személyek. Ez a könyv a Római császárok analógiájára bemutatja az összes császárfeleséget, Augustusétól kezdve Nagy Theodosiuséig, tehát a császárság, mint új államrendszer létrejöttétől egészen 395-ig, vagyis addig, amikor a birodalom véglegesen kettévált nyugati és keleti részre. De kik voltak ezek a nők, honnan jöttek, miként éltek? Ki volt Faustina, a kevésbé ismert Antoninus Pius felesége? Vagy Sabina, a híres Hadrianus asszonya? Netán Fausta, Nagy Konstantin felesége, aki szinte megbújik férje árnyékában? 70 asszonyról ír Aleksander Krawczuk, ókortörténész, feldolgozva mindazt, amit tudni, vagy okkal vélelmezni lehet a római császárnékról.

Ránki György 1973-ban született műve óta nem jelent meg tudományos igényű kötet a második világháborúról. A háború alatt keletkezett levéltári anyagok zömének titkosítása a 70-es, 80-as években járt le, a korábban írott munkák kevés kivétellel a felső szintű döntéseket alapvetően befolyásoló hírszerzési, kormányzati és katonai iratok ismerete nélkül készültek, ráadásul többnyire primer politikai célok érdekében hajlítgatták a tényeket (pl. A Nagy Honvédő Háború története).
John Keegan - aki 1960 és 1985 között hadtörténetet tanított a sandhursti katonai akadémián, majd a Daily Telegraph védelmi rovatát vezette - 1989-ben írta meg monográfiáját. Korunk egyik legjelentősebb hadtörténésze ő, aki a politika-, társadalom- és kultúrtörténészek nagy részénél többet tud a hadtörténeten kívüli történelemről is.
A szerző így vázolja fel művének szerkezetetét: "Munkám kezdetén eldöntöttem, hogy mondandómat négy tárgykörre osztom - narratívára, stratégiai elemzésre, csaták bemutatására és »a háború vezérmotívumaira« -, s e négy tárgykör segítségével viszem végig a hat fő rész történetét: az 1939-43 között a nyugati hadszíntéren zajlott háborúét; az 1941-43-as keleti háborúét; az 1941-43 között a Csendes-óceánon vívott háborúét; az 1943-45-ben a nyugati hadszíntéren vívott háborúét; 1az 1943-45 között a keleti hadszíntéren tombolt háborúét; és az 1943-45-ben a csendes-óceáni hadszíntéren dúlt háborúét. Minden részt stratégiai elemzést tartalmazó fejezet vezet be, amelyben arra a személyiségre koncentrálok, aki az adott időben leginkább kezében tartott a kezdeményezést - megjelenésük sorrendjében Hitler, Tódzsó, Churchill, Sztálin és Roosevelt -, majd következik az eseménytörténeti elbeszélés s mellette az odaillő háborús vezérmotívum és egy csata leírása. A részletesen elbeszélt hadi eseményeket úgy választottam ki, hogy mindegyik megvilágítson egyet a hadviselésnek a második világháborúra jellemző sajátos válfajaiból.

Száz évvel ezelőtt a tudósok azt mondták volna, hogy a lézer, a televízió és az atombomba kívül esik a fizikailag lehetséges dolgok világán. A lehetetlen fizikája című könyvében a tekintélyes fizikus, Michio Kaku megvizsgálja, milyen mértékig válhatnak a jövőben hétköznapi valósággá a tudományos-fantasztikus irodalomból ismert módszerek és eszközök, amelyeket ma még egyformán lehetetlennek tartunk. Kaku a sci-fi világából indul ki, hogy a teleportációtól a telekinézisig szemügyre vegye a fizika ma ismert törvényeinek az alapjait - és korlátait.

A szingularitás korában intelligenciánk egyre inkább nem biológiai alapokra kerül át, és billiószor hatékonyabb lesz, mint manapság. Új civilizáció hajnalán járunk, amely lehetővé teszi, hogy meghaladjuk biológiai korlátainkat és megsokszorozzuk kreativitásunkat. Ray Kurzweil, a Google fejlesztési igazgatója évtizedek óta a technológia jövőben játszott szerepének legnagyobb tisztelettel övezett és legprovokatívabb vizsgálója. Régóta hirdeti, hogy a számítógépek hamarosan elérik a legmagasabb emberi intelligencia szintjét, A szingularitás küszöbén című könyvében pedig szemlélteti a feltartóztathatatlan evolúciós folyamat következő lépését: az ember és a gép összeolvadását, ahol az agyunkba ágyazott tudás- és képességbázis az általunk létrehozott eszközök jóval nagyobb kapacitásával, sebességével és információmegosztó képességével ötvöződik.

Tíz éve várja ezt a könyvet a tárgykörben jártas olvasó.
Valami döbbenetesen újat alkotott Lovelock, vagy mégsem?
Talán nem is az újdonság ereje, hanem a kérdés maga az, ami szokatlan mértékben felkorbácsolja az érdeklődést.
Ősi, archaikus gondolatot, Gaia-földanya istennő életrehívását kísérli meg a szerző, egy – a tudományos világ számára bőségesen gyümölcsöző, egységes szemléletet nyújtó – munkahipotézis keretében.
Lehet ezt támadni, lehet hinni benne, lehet vallás, lehet filozófia vagy tudomány, valójában egyikként sem abszolút, de egyikből sem kirekeszthető, megtermékenyítő erejű gondolat.
Új szemléletet hozott vissza közénk a Föld és a földi élet, kozmikus küldetésünk megítélésében és számos más területen.
Tisztelettel adjuk a magyar olvasó kezébe a kötet második, átdolgozott, angol nyelvű kiadása alapján készült fordítást, mely egyben a GÖNCÖL ZSEBKÖNYVEK első kötete.
Kiszel Vilmos

A "Legyőzhetetlen" óriás járőrűrhajó egy kihunyó nap vörös ködében leszállásra készül a Regis III. bolygón. Társát, a Kondor űrhajót keresi... Amit talál, már csak egy tárva-nyitva álló roncs - és a személyzet mumifikálódott holtteste. Valamennyien, mintha eszüket vesztették volna haláluk előtt... Versenyfutás kezdődik az idővel! Rekonstruálni kell a nyomokból, mi történhetett... Valahol a bolygón rettenetes erő lapul... Valami eddig elképzelhetetlen, aminek ki kell deríteniük a természetét mielőtt az első érintkezés megtörténik közöttük - mert aztán már késő lesz... Mire a "Dolog" támadásba lendül iszonyú elképzelések körvonalazódnak az űrhajósokban. Elkezdődik a küzdelem a létért. Küzdelem a félelemmel, a váratlan felismerés iszonyú mélységeivel és magával a mindent túlélő Dologgal, amely még sosem szenvedett vereséget - hiszen itt áll velük szemben... s ki tudja hány civilizáció küldötteit temette már el a bolygó vörös homokjában. dermesztően logikus gondolatmenet, lenyűgöző tudományos felkészültség, növekvő feszültség, váratlan és izgalmas fordulatok...

PRC by Dworkyll

A hindu filozófiai irodalom legismertebb és legfontosabb alkotásait tartja kezében a Kedves Olvasó. Tegyük hozzá rögtön: mikor a hindu filozófiát említjük, nem a szó modern értelmében vett bölcseletet értjük alatta, hanem szellemi utat és belső megtapasztalást. Mert India bölcsességének a kezdetek óta ez volt a magja, és ez is marad mindaddig, amíg ez a bölcsesség fennmarad.

Livius nagy műve a nagyszerű római gesztusok gyűjteménye. Emberei mind olyan rómaiak, mint ahogy a rómaiakat elképzeljük, és hogy így képzeljük el, az nem kis mértékben Liviusnak köszönhető. Livius hagyományozta az utókorra a rómaiság sokatmondó helyzeteit: Brutust, a konzult, amint halálra ítéli fiait, és végignézi kivégzésüket; Horatius Coclest a hídfőnél; Menenius Agrippát, amint lecsillapítja meséjével a lázongó köznépet; Mucius Scaevolát, amint jobbját tűzbe tartja, Coriolanust és az eke mellől diktátornak hívott Cincinnatust; a római követet, aki háborút és békét hoz tógájában – akárhol ütjük fel, mindenütt olyan jelenetre találunk, amely fiatal nemzedékek százainak vérét indította gyorsabb ütemre a római jellem igézetével… Inkább művész volt, mint tudós, a drámai hatás kedvéért feláldozta az igazságot; a római előidők nyers egyszerűsége iránt nem volt érzéke…. De sokkal fontosabb, hogy érzéke volt Róma méltósága iránt. Megírta azt a történelmet, amelyet kora várt tőle, az augustusi imperium méltó előtörténetét. Az utókor tőle tanulta meg, hogyan kell a nemzeti történelmet, amely sokszor csak barbár harcok, kegyetlen rablókalandok emléke, áthumanizálni, a magasztos pátosz síkjára felemelni.
Szerb Antal

Livius nagy műve a nagyszerű római gesztusok gyűjteménye. Emberei mind olyan rómaiak, mint ahogy a rómaiakat elképzeljük, és hogy így képzeljük el, az nem kis mértékben Liviusnak köszönhető. Livius hagyományozta az utókorra a rómaiság sokatmondó helyzeteit: Brutust, a konzult, amint halálra ítéli fiait, és végignézi kivégzésüket; Horatius Coclest a hídfőnél; Menenius Agrippát, amint lecsillapítja meséjével a lázongó köznépet; Mucius Scaevolát, amint jobbját tűzbe tartja, Coriolanust és az eke mellől diktátornak hívott Cincinnatust; a római követet, aki háborút és békét hoz tógájában – akárhol ütjük fel, mindenütt olyan jelenetre találunk, amely fiatal nemzedékek százainak vérét indította gyorsabb ütemre a római jellem igézetével… Inkább művész volt, mint tudós, a drámai hatás kedvéért feláldozta az igazságot; a római előidők nyers egyszerűsége iránt nem volt érzéke…. De sokkal fontosabb, hogy érzéke volt Róma méltósága iránt. Megírta azt a történelmet, amelyet kora várt tőle, az augustusi imperium méltó előtörténetét. Az utókor tőle tanulta meg, hogyan kell a nemzeti történelmet, amely sokszor csak barbár harcok, kegyetlen rablókalandok emléke, áthumanizálni, a magasztos pátosz síkjára felemelni.