2

Aznap délelőtt tízkor az irodájában Leó Bulero, a P. P. Babaházak Rt. igazgatótanácsának elnöke vidfonhívást kapott – amire már várt is – a Három-Bolygó Törvényrehajtó nevű magánrendőrségtől. A hívás percekkel azután érkezett, hogy tudomást szerzett a Proxról visszatérő csillagközi hajóról, amely kényszerleszállást végzett a Plútón.

Lustán hallgatta, mert a hír jelentőségének dacára máson járt az esze.

Őrület, hogy annak ellenére, hogy a P. P. Babaházak Rt. évente irdatlan összeget fizet az ENSZ-nek az immunitásért, az ENSZ Drogkontroll Hivatalának egyik hadihajója a Mars északi pólusának közelében lefoglalt egy egész hajórakomány, majdnem egymillió derma étékű Dra-Zs-t, amely a jól őrzött vénuszi ültetvényekről érkezett. A kenőpénz nyilván nem ért el a megfelelő emberekig az ENSZ bonyolult hierarchiájában.

De most már nem tehet semmit. Az ENSZ egy ablaktalan betontömb, amibe nem láthat bele.

Gond nélkül el tudta képzelni a Drogkontroll Hivatal szándékait. Azt akarják, hogy a P. P. Babaházak Rt. nevében indítson pert a rakomány visszaszerzésére. Merthogy ezzel elismerné, hogy a Dra-Zs néven ismert illegális drogot, melyet oly sok telepes rág, a P. P. Babaházak Rt. egy titkos leányvállalata termeszti, dolgozza fel és terjeszti. Úgyhogy bármilyen értékes is a rakomány, jobb veszni hagyni, mint visszakérni.

– A homeolapok helyesen találgattak – mondta éppen Felix Blau, a magánrendőrség főnöke a vidernyőn. – Palmer Eldritch az, és a jelek szerint él, bár csúnyán megsérült. Úgy tudjuk, az ENSZ egyik hajója hozza vissza egy támaszponti kórházba, aminek a helyét persze nem árulták el.

– Hm – biccentett Leo Bulero.

– Viszont ami azt illeti, hogy mit talált Eldritch a Prox-rendszerben...

– Azt sosem tudjuk meg – vágott közbe Leo. – Eldritch nem árulja el, és kész.

– Egy érdekes tény azért kiszivárgott – mondta Blau. – A hajója fedélzetén Eldritch egy olyan zuzmót tenyésztett, ami igencsak hasonlít ahhoz a Titánról származó zuzmóhoz, amiből a Dra-Zs készül. Gondoltam, érdemes... – Blau tapintatosan elhallgatott.

– Van rá mód, hogy elpusztítsuk ezeket a tenyészeteket? – kérdezte Leó ösztönös sugallatra.

– Sajnos Eldritch emberei már odaértek a hajó maradványához. Kétségtelenül ellenállnának minden ilyesfajta próbálkozásnak. – Blau együtt érző arcot vágott. – Persze azért megpróbálhatunk, no nem erőszakkal, inkább pénzzel utat nyitni.

– Próbáljunk – mondta Leó, noha egyetértett azzal, hogy ez biztosan csak időpocsékolás. – Van egy törvény, egy ENSZ-rendelet, ami tiltja az életformák importálását más rendszerekből, nem? – Kétségtelenül jól jönne, ha az ENSZ hadseregét rá lehetne venni, hogy bombázzák szét Palmer Eldritch hajójának a roncsait. Jegyzetfüzetére emlékeztetőül lefirkantotta: ügyvédet felhívni, panasz az ENSZ-nél idegen zuzmó importja ellen. – Majd beszélünk – mondta Blaunak, és bontotta a vonalat. Talán közvetlenül teszek panaszt, ötlött fel benne. Megnyomott egy gombot az interkomon, és azt mondta a titkárnőjének: – Hívja fel az ENSZ székházát, New Yorkban. Kérje személyesen Hepburn-Gilbert főtitkárt.

Pillanatokon belül létrejött a kapcsolat a ravasz indiai politikussal, akit az előző évben választottak meg főtitkárnak. – Á, Mr. Bulero – mosolygott félénken Hepburn-Gilbert. – Tiltakozni szeretne a hajórakomány Dra-Zs lefoglalása miatt, amely...

– Nincs tudomásom semmiféle Dra-Zs-rakományról – mondta Leó. – Teljesen másról van szó. Felfogták maguk, hogy miben mesterkedik Palmer Eldritch? Egy idegen eredetű zuzmót hozott be a rendszerünkbe; ez elindíthat egy olyan járványt, mint amilyen a ‘98-as volt.

– Felfogtuk. Azonban Eldritch emberei azt állítják, hogy ez egy Szol-rendszerből származó zuzmó, amit Mr. Eldritch vitt magával a Proxra és most csak visszahozta... Állításuk szerint ez szolgált a számára proteinforrásként. – Az indiai fogai megcsillantak fensőbbséges mosolyában; mulattatta az ócska ürügy.

– És maguk ezt elhiszik?

– Természetesen nem. – Hepburn-Gilbert mosolya kiszélesedett. – Miért érdekli magát ez az ügy, Mr. Bulero? Különleges szálak, hm, fűzik a zuzmókhoz?

– A Szol-rendszer közérdeket szem előtt tartó polgára vagyok. És követelem, hogy tegyenek lépéseket.

– Hogyne tennénk – felelte Hepburn-Gilbert. – Érdeklődtünk, és rábíztuk ezt a feladatot Mr. Larkra, akit maga is ismer. Látja, hogy teszünk lépéseket?

A beszélgetés zsákutcába jutott, és Bulero végül dühöngve letette. Haragudott a politikusokra; ha róla van szó, határozott lépéseket tesznek, bezzeg Palmer Eldritchcsel kapcsolatban... Á, Mr. Bulero, utánozta a férfit, ez, uram, teljesen más kérdés.

Ismerte Larkot, hogyne. Ned Lark volt az ENSZ Droghivatalának vezetője, ő volt a felelős ezért a lefoglalt hajórakomány Dra-Zs-ért! Ravasz húzás volt az ENSZ-főtitkár részéről, hogy éppen Larkot vonta be ebbe az Eldritch-vitába. Az ENSZ ezzel adok-kapok helyzetet remélt előidézni: addig húzzák az időt és nem tesznek semmit Palmer Eldritch ellen, amíg Bulero nem csökkenti a Dra-Zs rakományok számát; érezte, hogy erről van szó, de persze bizonyítani nem tudta. Hiszen Hepburn-Gilbert, ez a sötét bőrű, alattomos, alulfejlett politikus nem ezt mondta.

Ezzel találja szembe magát az ember, ha az ENSZ-hez fordul, tűnődött. Afroázsiai politikusokkal. Valóságos dágvány. Külföldiekből áll, külföldiek vezetik. Az üres vidernyőre meredt.

Mialatt töprengett, mit is tegyen, a titkárnője, Miss Gleason szólt be hozzá az interkomon: – Mr. Mayerson van itt, Mr. Bulero, szeretne önnel beszélni pár percet.

– Küldje be. – Örült a haladéknak.

A következő pillanatban a holnapi divat szakértője lépett be komor arccal. Barney szó nélkül helyet foglalt Leóval szemben.

– Mi bántja, Barney? – kérdezte tőle Leó maró hangon. – Mondja csak, ezért vagyok itt. Hogy sírhasson a vállamon. Regélje el, miről van szó, én majd fogom a kezét.

– Az asszisztensem. Miss Fugate.

– Igen, igen. Hallom, lefeküdt vele.

– Nem ez a baj.

– Nem hát – vágta rá Leó. – Ez csak mellékes apróság.

– Úgy értem, Miss Fugate viselkedésének egy másik vetülete miatt vagyok itt. Nem sokkal ezelőtt komolyan összevitatkoztunk. Egy ügynök...

– Maga visszautasított valamit, ő pedig nem értett egyet – szólt közbe Leó.

– Igen.

– Maguk prekogok.

– Érdekes. Lehetséges, hogy léteznek alternatív jövők?

– Szóval azt kéri tőlem, parancsoljam meg neki, hogy a jövőben támogassa magát?

– Az asszisztensem – mondta Barney. – Azt kéne csinálnia, amit mondok.

– Nos az, hogy lefeküdt magával, elég jó kezdet ebben az irányban, nem? – heherészett Leó. – Mindenestre támogatnia kell magát, amíg az ügynök jelen van, és ha aggályai merülnek fel, azt később, négyszemközt kell közölnie.

Barney még jobban elkomorodott. – Ez nekem nem elég.

Leó éles hangon válaszolt: – Tudja, az E Terápia miatt hatalmas a homloklebenyem; gyakorlatilag annyira fejlett vagyok, hogy magam is prekog lettem. Kerámiaügynök volt?

Barney nagy nehezen biccentett.

– A volt felesége munkái – mondta Leó. Szépen mentek az asszony kerámiái; látott hirdetéseket a homeolapokban, amiket az egyik igen exkluzív művészeti üzlet adott fel, méghozzá itt a Keleti Parton és San Franciscóban. – Sikerük lesz, Barney? – Figyelmesen nézte a prekogját. – Miss Fugate-nek igaza volt?

– Sose lesz sikerük, isten az atyám. – Barney hangja azonban tompán csengett. Ezt nem így kellene mondani, vélte Leó; hiányzik belőle a meggyőződés. – Én ezt látom – tette hozzá makacsul Barney.

– Oké – bólintott Leó. – Elfogadom, amit mond. De ha a kerámiák bejönnek, és nekünk nem lesznek minik a telepesek modelljeihez... – eltűnődött – ...előfordulhat, hogy az ágypartnere a székét is elfoglalja.

Barney felállt. – Akkor utasítja Miss Fugate-et, hogy viselkedjen a pozíciójához illően? – Elvörösödött. – Mondom másképp – morogta, ahogy Leóból kitört a röhögés.

– Oké, Barney, kicsit rápirítok. Fiatal még, túléli. Maga meg öregszik; meg kell őriznie a méltóságát, senki sem vitatkozhat a döntéseivel. Ő is felállt, odament Barneyhoz, és megveregette a hátát. – De hallgasson rám. Ne eméssze magát. Felejtse már el az exfeleségét. Oké?

– Elfelejtettem.

– Mindig jön új nő – vigasztalta Leó, és Scotty Sinclair jutott az eszébe, soros partnere; a törékeny, de nagydarab, szőke Scotty éppen most az ő műholdvillájában, a Micimackó Pagonyban ötszáz mérföldes földtávolban várja, hogy ő befejezze a heti munkát. – Mindig jönnek újak és újak, nem úgy, mint a régi postabélyegek vagy a szarvasgomba héja, amit pénznek használunk. – Ekkor az jutott eszébe, hogy elsimíthatja a dolgot, ha Barney rendelkezésére bocsátja az egyik elbocsátott (de még használható) korábbi partnerét. – Megmondom, mi legyen – kezdte, de Barney egy heves karmozdulattal belefojtotta a szót. – Nem? – kérdezte Leó.

– Nem. Különben is nagyon közel kerültünk egymáshoz Roni Fugate-tel. És egyszerre egy nő elég kell hogy legyen minden normális férfinak. – Barney komoran méregette főnökét.

– Egyetértek. Atyavilág, hiszen én is csak egyszerre eggyel vagyok, miért, talán azt hiszi, hogy háremem van a Micimackó Pagonyban? – kérdezte hevesen.

– Hát amikor utoljára fent jártam – mondta neki Barney –, ami még a januári születésnapi partin volt...

– Ó, igen. A partik. Az más, a partik nem számítanak. – Kikísérte Barneyt az iroda ajtajához. – Tudja, Mayerson, hallottam magáról egy pletykát, ami csöppet sem tetszett. Valaki látta, hogy egy olyan aktatáskás pszichiáterkomputert hurcol magával mindenhová... sorozást értesítést kapott?

Csend. Végül Barney bólintott.

– És nekünk semmit nem szólt? – kérdezte Leó. – Mikor akarta tudatni velünk? Amikor felszáll a Marsra tartó hajóra?

– Meg fogom úszni.

– Hát persze. Mindenki megússza, így tudott az ENSZ benépesíteni négy bolygót, hat holdat...

– A pszichikai vizsgálaton meg fogok bukni – mondta Barney. Prekog megérzés. Nem bírok ki annyi Freud-stresszt, ami elég nekik... nézzem rám. – Kinyújtotta a kezét; jól láthatóan reszketett. – Nézze meg, hogyan reagáltam Miss Fugate ártatlan megjegyzésére. Nézze meg, hogyan reagáltam Richárd Hnattra, aki Emily kerámiáit behozta. Nézze meg...

– Jól van – intette le Leó, noha korántsem nyugodott meg. A sorozási értesítők általában csak kilencven napot hagynak a behívás előtt, ennyi idő alatt Miss Fugate aligha tudna felkészülni arra, hogy átvegye Barney helyét. Na persze Párizsból át tudja helyezni Mac Ronstont... csakhogy Ronston még tizenöt év után sem nőtt fel Mayersonhoz; a tapasztalata megvolt, viszont a tehetséget nem lehet begyakorolni: azt csak Isten adhatja.

Az ENSZ tényleg rám szállt, gondolta Leó. Azon töprengett, hogy Barney behívása éppen most csupán véletlen, vagy a gyenge pontjainak kihasználása. Mert ha erről van szó, akkor telitalálat. És nem tudok nyomást gyakorolni az ENSZ-re, hogy felmentessem.

És mindez csak azért, mert én látom el a telepeseket Dra-Zs-val, mondta magában. De hát valakinek meg kell tenni; nem tudnak meglenni nélküle. Különben mire mennének a Pisze Pat modellekkel?

Ráadásul ez az egyik legjövedelmezőbb kereskedelmi ágazat a Szolrendszerben. Sok-sok derma cserél gazdát.

És persze ezzel az ENSZ is tisztában van.

* * *

New York-i idő szerint fél egykor Bulero egy lánnyal ebédelt, aki újonnan csatlakozott a titkárnői karhoz. A Bíbor Róka egy privát bokszában ült, vele szemben Pia Jurgens, aki precízen evett, apró, szép vonalú álla szabályosan dolgozott. Vörös hajú volt, Leó pedig szerette a vörös hajúakat; vagy égbekiáltóan rondák vagy szinte természetfölöttien vonzóak. Miss Jurgens az utóbbiak közé tartozott. Csak találna valami ürügyet, hogy a Micimackó Pagonyba küldethesse a lányt... már persze feltéve, hogy Scotty nem ellenezné. Ami pillanatnyilag nem látszott valószínűnek; Scotty akaratos volt, ami egy nőnél mindig veszélyes.

Milyen kár, hogy nem passzolhatom le Scottyt Barney Mayersonnak, gondolta. Egyszerre két probléma is megoldódna; Barney pszichikailag stabilizálódna, én pedig megszabadulnék...

Baromság! Barneynak muszáj instabilnak lenni, különben már a Marson is érezheti magát; ezért bérelte ki azt a beszélő aktatáskát. Nem értek én ebből a modern világból semmit. Még mindig a huszadik században élek, amikor a pszichoanalízis azért volt, hogy az ember kevésbé legyen stresszes.

– Maga mindig ilyen hallgatag, Mr. Bulero? – kérdezte Miss Jurgens.

– Dehogy. – Magában meg azt gondolta: Vajon bele tudok piszkálni Barney jellemébe? Segíteni neki, hogy... hogyan is mondják... kevésbé legyen életképes?

Csakhogy ez nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik; ezt ösztönösen érezte megnövelt homloklebenyében. Egy egészséges embert nem lehet parancsra megbetegíteni.

Vagy mégis?

Elnézést kért, keresett egy robotpincért, és egy vidfont kért az asztalához.

Pár pillanat múlva Miss Gleasonnal beszélt az irodából. – Figyeljen, amint visszaérek, látni akarom Rondinella Fugate-et Mr. Mayerson csapatából. És Mr. Mayerson ne tudjon róla. Értette?

– Igen, uram – felelte Miss Gleason, és felírta.

– Hallottam – mondta Pia Jurgens, amikor letette. – Tudja, elmondhatnám Mr. Mayersonnak, szinte naponta látom a...

Leó felnevetett. Mulattatta a gondolat, hogy Pia Jurgens eldobja egy jövőbeni édeskettes lehetőségét. – Hallgasson rám, és ne izgassa magát – mondta neki, megpaskolva a kezét –, ez kívül esik az emberi természet spektrumán. Fejezze be a ganümédeszi vapbéka-krokettet, és menjen vissza az irodájába.

– Úgy értettem – felelte Miss Jurgens mereven –, furcsa, hogy ennyire nyíltan viselkedik olyasvalaki előtt, akit nem is ismer.

A nő őt nézte, és amúgy is méretes, ingerlő keble még inkább megemelkedett; dagasztotta a felháborodás.

– A válasz nyilván abban rejlik, hogy jobban meg kell ismernem magát – mondta Leó mohón. – Rágott már Dra-Zs-t? – tette fel a költői kérdést. – Próbálja ki. Annak ellenére, hogy szokásformáló. Igazi élmény. – Ő persze mindig tartott magánál AA osztályút a Micimackó Pagonyban; amikor vendégek jöttek, gyakran színt kölcsönzött annak, ami amúgy unalmas lett volna. – Azért kérdezem, mert olyan nőnek nézem, akinek aktív a képzelete, a Dra-Zs hatása pedig az elme kreativitásától függ.

– Szívesen kipróbálnám – felelte erre Miss Jurgens. Körülnézett, majd közelebb hajolt és fojtott hangon mondta: – De illegális.

– Valóban? – kerekedett el Leó szeme.

– Maga is tudja. – A nő bosszúsnak látszott.

– Nézze, én tudok szerezni – mondta Leó. Persze majd együtt rágják el; ilyenkor a használók elméje összeolvad, fuzionál, új egységet alkot, legalábbis ezt az érzetet nyújtja. Párszor együtt rágnak Dra-Zs-t, és mindent tudni fog Pia Jurgensről, amit lehet; volt valami a nőben – a nyilvánvaló fizikai, anatómiai sugárzáson túl –, ami lenyűgözte; elepedt, hogy közelebb kerüljön hozzá... – Modell nélkül csináljuk. Ironikus, de éppen ő, a Pisze Pat mikrovilág megteremtője és gyártója szívesebben vette be a Dra-Zs-t vákuumban; mit nyerne egy terrai modellből, amikor az amúgy is annak a miniatűr változata, amit minden terrai városban megtalál? Megint más a telepeseknek egy kietlen holdon a süvöltő szélben, ahogy összebújnak egy bunker mélyén a fagyott metánkristályok meg ilyesmik ellen; nekik a Pisze Pat és a modell ajtót jelent vissza a világba, amelybe születtek. Viszont ő, Leó Bulero rohadtul belefáradt a világba, amibe született és amiben még mindig élt. És még a Micimackó Pagony az összes érdekes és kevésbé érdekes mókáival sem töltötte be az űrt. De azért...

– A Dra-Zs pompás dolog – mondta Miss Jurgensnek –, nem csoda, hogy betiltották. Olyan, mint a vallás; a Dra-Zs a telepesek vallása. Kuncogott. – Egy adag, tizenöt percnyi rágcsálás és... – Széttárta a karját. – Nincs többé bunker. Nincs többé fagyott metán. Okot ad, amiért érdemes élni. Nem éri meg ez a kockázatot és a kiadást?

De mi az, ami nekünk ilyen értékű, tette fel a kérdést magában, és melankólia fogta el. Azzal, hogy gyártotta a Pisze Pat modelleket, meg hogy termesztette a zuzmót és szállította a belőle készült dobozolt Dra-Zs-t, több mint egymillió Földről száműzöttnek tette elviselhetővé az életet. De mi a fenét kapott érte? Az életemet másoknak szenteltem, gondolta, és kezdek kikészülni; nem, elég. Ott volt az a műhold, ahol Scotty várt rá; ott volt két bonyolult kereskedelmi tevékenysége, az egyik legális, a másik nem... de nem több az élet ennél?

Nem tudta. Mint ahogy senki más sem, mert Barney Mayersonhoz hasonlóan mind azzal foglalkoztak, hogy őt utánozzák. Barney az ő Miss Rondinella Fugate-jével az ő és Miss Jurgens hasonmása kicsiben. Akármerre nézett, mindenütt ugyanazt látta; valószínűleg még Ned Lark, a droghivatal főnöke is így él... mint valószínűleg Hepburn-Gilbert is, aki talán egy sápadt, magas svéd sztárocskát tart ki, akkora mellekkel, mint a tekegolyók... és biztosan olyan kemények is. Még Palmer Eldritch is. Nem, döbbent rá hirtelen. Palmer Eldritch nem; ő másvalamit talált. Tíz évet töltött a Prox-rendszerben, vagy legalábbis jött-ment. Mit találhatott? Valamit, ami megérte az erőfeszítést, megérte a Plútóba való becsapódást?

– Látta a homeolapokat? – kérdezte Miss Jurgenstől. – A hajóról a Plútón? Az a Palmer Eldritch egyedülálló ember. Nincs még egy hozzá hasonló.

– Azt olvastam, hogy tisztára dilis volt.

– Naná. Tíz év az életéből, az a rengeteg viszontagság, és miért?

– Biztos lehet benne, hogy igencsak megérte neki az a tíz év – vélte Miss Jurgens. – Őrült, de okos, gondoskodik magáról, mint mindenki. Nem annyira dilis.

– Szeretnék találkozni vele – mondta Bulero. – Beszélni vele, ha csak egy percet is. – El is döntötte, hogy ezt teszi, elmegy a kórházba, ahol Palmer Eldritch fekszik, erőszakkal vagy pénzzel bejut hozzá, megtudja, mit talált.

– Sokáig azt hittem – mondta Miss Jurgens –, amikor a hajók először hagyták el a rendszerünket egy másik csillag felé – emlékszik rá? –, hogy majd hallunk... – Elhallgatott. – Ostobaság, de még gyerek voltam, amikor Arnoldson először elrepült a Proxra és vissza; mármint gyerek voltam, amikor visszaért. Én tényleg azt hittem, hogy ha már olyan messzire eljut, ott... – Lehorgasztotta a fejét, nem nézett Bulero szemébe. – Ott megtalálja Istent.

Én is azt hittem, gondolta Leó. Pedig én már felnőtt voltam. Harmincvalahány. Emlegettem is Barneynak elégszer.

És még most is ezt hiszem Palmer Eldritch tízéves utazásáról.

* * *

Ebéd után visszament az irodájába a P. P. Babaházak Rt. – nél, ahol első alkalommal találkozott Rondinella Fugate-tel; a lány már várt rá.

Nem csúnya, gondolta Leó, ahogy becsukta az iroda ajtaját. Jó alak és micsoda pompás, ragyogó szempár. Idegesnek látszott; keresztbe tette a lábát, lesimította a szoknyáját, lopva őt leste, ahogy leült az íróasztal mögé vele szemben. Nagyon fiatal, vette észre Leó. Egy gyerek, aki kinyitja a száját és ellentmond a feljebbvalójának, ha szerinte az téved. Megható...

– Tudja, miért kérettem az irodámba? – kérdezte.

– Gondolom, mérges, mert ellentmondtam Mr. Mayersonnak. De én tényleg éreztem a jövőt azoknak a kerámiáknak az életvonalában. Mi mást tehettem volna? – Esdeklőn megemelkedett a széken, majd visszaült.

– Hiszek önnek – felelte Leó. – Csakhogy Mr. Mayerson érzékeny lélek. Ha vele él, akkor tudja, hogy egy hordozható pszichiátert hurcol magával mindenhová. – Az egyik fiókot kihúzva elővett egy doboz Cuesta Reyt, a legfinomabb fajtából; Miss Fugate felé nyújtotta a dobozt, aki kecsesen kivett egy vékony, sötét szivart. Leó is vett egyet, majd meggyújtotta a lányét, aztán a magáét, és hátradőlt. – Hallott már Palmer Eldritchről?

– Igen.

– Tudja másra is használni a prekogerejét, mint divat-előrejelzésre? Úgy egy hónap múlva minden homeolapban rendszeresen benne lesz Eldritch tartózkodási helye. Szeretném, ha előrenézne azokba a homeolapokba, és megmondaná nekem, hol van az az ember jelenleg. Tudom, hogy képes rá. – Legyen képes rá, ha meg akarja tartani az állását, helyesbített magában. Várt, szívta a szivart, figyelte a lányt, és némi irigységgel arra gondolt, hogy ha tényleg olyan jó az ágyban, mint amilyennek látszik...

Miss Fugate lassan, akadozva szólalt meg: – Csak nagyon elmosódott képeket kapok, Mr. Bulero.

– Azért halljuk. – Tollért nyúlt.

Jó pár percbe beletelt, és ahogy a lány többször is mondta, nem kapott világos benyomást. Ennek ellenére a férfi jegyzetfüzetén hamarosan ott állt: James Riddle Veteránkórház, III. Bázis, Ganümédesz. Egy ENSZ-létesítmény, mi más. De ez várható volt. Azért nem perdöntő; attól még bejuthat.

– És más néven szerepel – tette hozzá Miss Fugate, aki sápadt és kimerült volt az erőfeszítéstől. Újra meggyújtotta a szivart, ami közben elaludt, aztán kiegyenesedett a székben. Keresztbe tette fenséges lábait. – A homeolapok szerint Palmer Eldritch a kórházi jelentésben majd mint Mr.... – Elhallgatott, szorosan behunyta a szemét, és sóhajtott. A fenébe. Nem tudom kivenni. Egy szótag. Brent. Nem, azt hiszem, Trent. Igen, Eldon Trent. – Megkönnyebbülten elmosolyodott; nagy szemében naiv, gyermeki öröm szikrázott. – Jó sok gondot a nyakukba vettek, hogy elrejtsék. A lapok szerint kikérdezik. Vagyis eszméleténél van. – Ekkor hirtelen a homlokát ráncolta. – Várjunk csak. Egy főcímet nézek a saját komforttornyomban egyedül. Kora reggel van, a címlapot olvasom. Hoppá.

Szinte tapintani lehetett a lány csüggedtségét. – Mi az? – csapott le Leó, mereven előre dőlve.

Miss Fugate azt suttogta: – A főcímek szerint Palmer Eldritch meghalt. – Pislogott, csodálkozva nézett körül, majd lassan Leóra fókuszált. A félelem és bizonytalanság keverékével méregette, szinte érezhetően visszakozva; hátrahőkölt a férfitól, ujjait idegesen összefűzve szinte belebújt a székbe. – És magát vádolják vele, Mr. Bulero. Komolyan, ezt mondják a főcímek.

– Úgy érti, meg fogom ölni?

A lány bólintott. – De... ez nem bizonyosság; csak némelyik jövőben érzem... érti? Mármint mi prekogok látunk... – tett egy határozatlan mozdulatot.

– Tudom. – Ismerte a prekogokat; végül is Barney Mayerson tizenhárom éve dolgozott a P. P. Babaházak Rt. – nek, mások meg még régebben. – Megtörténhet – mondta reszelős hangon. Magában meg azt kérdezte: Miért tennék ilyet? Most még képtelenség megmondani. Talán ha megtalálta Eldritchet és beszélt vele... ahogy minden bizonnyal fog.

– Szerintem ennek a lehetséges jövőnek a fényében helyesebb lenne, ha nem próbálna kapcsolatba kerülni Mr. Eldritchcsel – vélte Miss Fugate –, nem gondolja, Mr. Bulero? Mármint ott a kockázat... méghozzá igen nagy. Úgy tippelném... mondjuk... negyven körül.

– Mi az a „negyven”?

– Százalék. Majdnem a lehetőségek fele. – A lány már összeszedte magát, és szivarozva figyelte; sötét és átható tekintete villogott, minden bizonnyal azon töprengett, hogy főnöke miért tenne ilyesmit.

A férfi felkelt és az ajtóhoz ment. – Köszönöm, Miss Fugate, méltányolom, hogy a segítségemre volt ebben az ügyben. – Várt, egyértelművé téve a lánynak, hogy távozhat.

Miss Fugate azonban ülve maradt. Leó ugyanazzal a különös határozottsággal találta szembe magát, ami annyira feldühítette Barney Mayersont. Mr. Bulero – mondta halkan a lány –, azt hiszem, az ENSZ-rendőrséghez kell fordulnom azzal, amit most megtudtam. Mi prekogok...

A férfi becsapta az ajtót. – Maguk prekogok túlságosan sokat foglalkoznak a mások életével! – De önként szolgáltatta ki magát. Eltöprengett, vajon mihez kezdhetne a lány ezzel a tudással.

– Lehet, hogy Mr. Mayersont behívják – folytatta Miss Fugate. – Ezt természetesen maga is tudja. Beveti a befolyását, hogy engedjék el?

– Szándékomban állt segíteni őt, hogy megússza, igen – felelte őszintén.

– Mr. Bulero – kezdte a lány halk, nyugodt hangon –, kössünk üzletet. Hagyja, hogy bevigyék. És én leszek az ön New York-i divatjós konzultánsa. – Elhallgatott. Leó Bulero nem szólt semmit. – Mit gondol? – kérdezte. Láthatóan nem volt otthon az ilyesfajta egyezkedésben, ennek ellenére ki akart tartani a végsőkig; végül is mindenkinek, még a legutolsó operátornak is kezdenie kell valahol, merengett Leó. Talán egy majdani briliáns karrier első lépéseit látja most.

Aztán eszébe jutott valami. Eszébe jutott, miért helyezték át a lányt Pekingből ide New Yorkba, Barney Mayerson asszisztensének. Az előrejelzései túlságosan szeszélyesek voltak. Némelyik – tulajdonképpen túl sok is – helytelennek bizonyult.

Talán a főcím arról, hogy ő Palmer Eldritch állítólagos gyilkosa – feltéve, hogy a lány igazat mondott és valóban látta –, talán ez is hibás. Ugyanolyan hibás megérzés, mint amelyek miatt idekerült.

– Hadd gondoljam át – mondta hangosan. – Adjon pár napot.

– Holnap reggelig kap haladékot – jelentette ki határozottan Miss Fugate.

Leó elnevette magát. – Már értem, Barney miért húzta úgy fel magát. – Ráadásul Barney a saját prekog képességeivel valószínűleg megérezte, legalábbis homályosan, hogy Miss Fugate döntő csapást mér rá, veszélyezteti az állását. – Idehallgasson – lépett oda a lányhoz. – Maga Mayerson kedvese. Nem akar arról lemondani? Én egy egész műholdat ajánlok helyette. – Feltéve persze, hogy ki tudja onnét űzni Scottyt.

– Nem, köszönöm – felelte Miss Fugate.

– Miért? – A férfi csodálkozott. – A karrierje...

– Bírom Mr. Mayersont. És nem különösebben vonzanak a búb... itt észbe kapott a lány. – Az olyan férfiak, akik azokon a klinikákon fejlődnek tovább.

Leó megint kinyitotta az iroda ajtaját. – Holnap reggelre döntök. Ahogy a lány kiment az ajtón a külső irodába, azt gondolta: Addig van időm elérni a Ganümédeszt és Palmer Eldritchet; akkor többet fogok tudni. Például, hogy a nő megérzései hamisak vagy nem.

Becsukta az ajtót, azonnal az asztalához ment, megnyomta a külső vidfon gombját. Azt mondta a New York City-i operátornak: – Kapcsoljon össze a James Riddle Veteránkórházzal a III. Bázison a Ganümédeszen. Egy ottani beteggel szeretnék beszélni, Mr. Eldon Trenttel. Személyesen. – Megadta a nevét és a számát, majd bontotta a vonalat, aztán tárcsázta a Kennedy Űrrepteret.

Helyet foglaltatott az aznap esti New York-Ganümédesz expresszhajóra, majd fel-alá járkálva várta a James Riddle Veteránkórház jelentkezését.

Buborékfejű, gondolta. Ez a lány a főnöke szemébe merné mondani, hogy buborékfejű.

Tíz perc múlva jött a hívás.

– Sajnálom, Mr. Bulero – mentegetőzött az operátor. – Az orvosok utasítására Mr. Trent nem fogadhat hívásokat.

Szóval Rondinella Fugate-nek igaza volt; tényleg létezik egy Eldon Trent a James Riddle-ben, és minden valószínűség szerint ő Palmer Eldritch. Az utazás mindenképpen megéri; az esélyek biztatók.

Biztatók voltak, helyesbített elfintorodva. Találkozom Palmer Eldritchcsel, és valami veszekedésbe keveredünk, az isten tudja, miről, aztán a halálát okozom. Egy férfinak, akit most még nem is ismerek. És vádat emelnek ellenem, nem úszom meg. Micsoda kilátások.

Kíváncsisága azonban feléledt. Összetett üzleti tevékenységei során még soha semmilyen körülmények között nem kényszerült rá emberölésre. Akármi is történik Palmer Eldritch és közte, különleges kell hogy legyen; a ganümédeszi út mindenképpen indokolt.

Most már nehéz lenne visszacsinálni. Mert az az ösztönös megérzése támadt, hogy ez úgy fog elsülni, ahogy reméli. És Rondinella Fugate csak annyit mondott, hogy megvádolják a gyilkossággal; az elítélésről nem esett szó.

Főbenjáró bűn miatt elítélni egy embert az ő pozíciójában még az ENSZ-en keresztül sem egyszerű.

Hadd próbálkozzanak.