39. Vérbosszú (Blood Oath)

"A fickó már három órája van az egyik holosuite-omban..." panaszkodik Quark az őt követő Odonak, miközben a bár emeleti része felé tartanak, "Pedig csak egyért fizetett. Folyton valami klaht-tracht-prachti csatát játszik újra meg újra... Vagy valami egészen mást, engem nem is érdekel." "A Klach'teK'el-bract-i csata." mondja Odo, "A klingonoknak a romulanok fölött aratott legendás győzelme, majd egy évszázaddal ezelőtt." "A szerencsétlen viszont egész délután csak veszített, és azt mondta, addig nem hagyja el a holosuite-ot, amíg végre nem győz.

Dörömböltem az ajtón, de be van zárva. Megfenyegettem, hogy kikapcsolom az energiát, erre ő visszafenyegetett, hogy akkor megöl." Odo ez utóbbi eshetőségen egy pillanatra komolyan elgondolkodik, mire Quark bosszankodva legyint egyet.

A páros valamivel később megérkezik a kérdéses holosuite elé. Odo az ajtónál megállva egy darabig hallgatja a bentről kiszűrődő csatazajt, majd Quark felé fordul: "Megtudhatom, mióta tartoznak klingon csaták is a programgyűjteményébe?" "A legutóbb itt járt klingon hajó kapitányától vettem párat." "Aha..." "Tudom, tudom, ez kegyetlen, és visszataszító.

És nagyon véres. ... De a klingonok jól szórakoznak." "Kapcsolja ki az energiát." "Meg fogja ölni magát." mondja Quark. "Nem. Azt mondta, magát fogja megölni. Na, kapcsolja ki szépen." Quark elképedve mered az alakváltóra, végül elővesz egy hengeres optikai chipet, és behelyezi azt a suite vezérlésének megfelelő nyílásába. Odabentről a lebomló holomátrix jellegzetes hangja hallatszik, majd dühödt klingon morgás kezdődik. Quark gyorsan behúzódik Odo mögé, miközben a holosuite használója szétfeszegeti az energia nélkül maradt ajtót, és klingon szitkokat szórva, kezében egy üres üveggel, kibotorkál a folyosóra.

Mikor meglátja az Odo mögött rejtőző Quarkot, elindul felé, de Odo úgy manőverezik, hogy mindig kettejük közt maradjon. "Meg merészelte szakítani a Klach'teK'el-bract-i csatát, maga ferengi k'petht!" A klingon ezután majdnem összeesik, miközben köhögni kezd, Odonak kell megtámogatnia. "A csatának vége. A nép várja, hogy megünnepelhesse a győzelmét." mondja az alakváltó. "Tényleg? Ah... Vezessen oda, szolga!"

A klingon ezzel tántorogva útnak indul a folyosón, Odo pedig alaposan megnézi magának Quarkot, mielőtt a klingon nyomába erednek.

Az valamivel később a börtön egyik cellájának priccsén hever, az irodájában járkáló alakváltó az egyik ráállított monitor segítségével tartja szemmel, a fejét csóválva. Végül letelepszik az asztalához, és elmélyed egy jegyzetfüzet tartalmában, időnként kisandítva a nyitott ajtón át a sétafedélzetre. Egyszer csak azt veszi észre, hogy egy őszülő hajú és bajuszú klingon figyeli egy jó lépésre állva az asztaltól. "Maga meg hogy került ide?" pattan fel meglepetten. "Koloth vagyok." jelenti ki a klingon. "Ez nem válasz a kérdésemre."

"Dehogynem. Mi a vád ellene?" biccent a klingon a monitoron látható fajtársára. "Vád? Vád nincs. Ő a mai díszvendég." "Akkor maga vagy nagyon bátor, vagy nem tudja, hogy egy klingon da'char-mester áll maga előtt." "Bocsánatát kérem." mondja Odo tisztelettel, "Nem akartam tiszteletlen lenni."

Nem sokkal később mindketten megállnak a másik klingon cellája előtt.

"Kor!" emeli fel a hangját Koloth, mire a bent fekvő klingon lassan felnéz. "Uram... Ha felébredt, a barátja gondjaira bíznám." mondja Odo.

Kor felül, és egy pillanatig meglepetten mered az erőtérkapu túloldalán álló klingonra, majd elmosolyodva így szól: "Koloth...! Öreg barátom!

Ó, tudtam én, hogy..." "Szégyent hozol magadra, és a céljainkra! Nem fogok vállvetve küzdeni valakivel, aki nyomorúságos módon elitta a becsületét! ... Tartsa meg!" pillant Koloth Odora, ezzel kisiet a helyiségből. Kor lemondó sóhajjal legyint utána, és visszaheveredik a priccsre, az alakváltó pedig kegyelemért könyörögve emeli tekintetét az égiek felé.

Odo, kilépve a liftből a vezérlőbe, gyorsan körülnéz, majd felfedezve Kirát az egyik oldalsó konzolnál, odasiet hozzá, és átad neki egy jegyzetfüzetet: "Biztonsági megbeszélés, őrnagy. Sajnálom, hogy ilyen sokáig elmaradtam, de már megint volt egy 'klingon délután'-om."

"Klingon délután?" "Minden alaklommal, ha klingonok jönnek az állomásra, 'klingon délután' lesz a vége. De azt hiszem, ezt örök életemre megjegyeztem. ... Ott ül egy legalább száz éves, részeg klingon az egyik cellában, és harci indulókat énekel. Még a legjobb barátja, aki legalább ötven évvel idősebb nála, se akar hallani róla.

Úgyhogy nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy hallgathatom a végeérhetetlen repertoárját. ... Kor, a klingonok da'char-mestere..."

Ennek hallatán a helyén dolgozó Dax felkapja a fejét és az alakváltó felé fordul: "Kort mondott?" "Legalábbis ezt a nevet mondta nekem, miután megnyerte a Klach'teK'el-bract-i csatát Quark egyik holosuite-jában." bólint Odo. "Mit kereshet itt. ... Emlékszik a barátja nevére is? Nem Kang volt?" "Nem, ha jól emlékszem, úgy hívták..." "Koloth." mondja Dax az alakváltóval egyszerre, majd kissé döbbenten így szól: "Jöjjön gyorsan velem, Odo."

Dax és Odo hamarosan már a cella előtt állnak. Jadzia elmosolyodik, az éppen a cella mosdója fölötti tükörben magára meredő klingon láttán, majd így szól: "Hello Kor..." "Szomjas vagyok..." morogja az. "Engedje ki, kérem." pillant Dax a felügyelőre. "Hadnagy, én..." "Vállalom érte a felelősséget." Odo erre kikapcsolja az erőteret, így Dax beléphet a cellába. "Ember, nagyon szomjas vagyok..." panaszkodik Kor. "Kor...

Emlékszik még Curzon Daxra?" kérdezi az előtte megálló Jadzia.

"Curzon...? Ó, az én nagy barátom, Curzon. Emelem gok'tu-mat Curzon Daxra." "Én pedig, aki valaha Curzon Dax voltam, emelem gok'tu-mat rád.

... Égett seb a tizennegyedik bordánál, a jobb térdkalácsod pedig sajogni kezd minden alkalommal, mikor a hajód átlépi a nyolcas görbületet." A klingon néhány pillanatig döbbenten mered Jadziára: "Dax...? Az én Curzonom?! ... Majdnem nyolcvanegy év után, szemrevaló nőként látlak hát viszont? ... Csókolj meg!" "Mit szólnál inkább egy baráti öleléshez...?" kérdezi Dax vidáman, ezzel egymás nyakába borulnak. "Curzon, szeretett öreg barátom..." "Mostanában Jadziának hívnak, Kor." "Na jó, akkor Jadzia, szeretett öreg barátom." "Na gyere, Kor. Megkeressük Koloth-t." támogatja Dax a kijárat felé a még mindig bizonytalanul lépkedő klingont, aki meglepetten néz rá: "Koloth itt van?" Mikor a páros elhalad Odo előtt, az, immár sokadszor a mai nap folyamán, megcsóválja a fejét.

Koloth ismerős nevetésre kapja fel a fejét a sétafedélzeten levő

étteremben, miközben egy rövid klingon késsel valami süteményfélét szeletel precíz mozdulatokkal. "Na nézzenek oda... Még evés közben is vág és döf... Akár egy kisgyerek." mondja az asztal mellé leülő Kor.

"Egy éles kés egy éles szem nélkül nem ér semmit." jelenti ki Koloth.

"Ah... Lehet már annak vagy negyven éve, mikor te utoljára láttál valamit élesen. Örülj, hogy még a tányért megtalálod az asztalon, te vénség." jelenti ki kor vidáman. Koloth ekkor Dax felé fordul, aki közben szintén leült az asztal mellé, és méltatlankodva így szól: "Ez hallatlan. A Föderáció sértegetni akar minket azzal, hogy csak egy hadnagyot küld a fogadásunkra?" "A Föderációval sosem voltál különösebben jóban, nem igaz, Koloth?" kérdezi Dax, "Régebben dak'turach-nak hívtalak. Jégembernek." Koloth erre kérdőn Korra pillant, majd vissza Daxra, miközben az folytatja: "Mert soha semmilyen javaslat, lett légyen is bármilyen ésszerű, és bármilyen hasznos a Klingon birodalomnak, nem elégített ki soha. ... Koloth, a legnehezebb tárgyalópartner, akivel valaha találkoztam." Koloth erre megint Kor felé fordul, aki így szól: "Na mi van? Már meg se ismered? Ő a mi régi jó Dax barátunk. ... Hm?" Koloth összehúzott szemmel alaposan megnézi Jadziát, majd Korra pillant: "Dax?!" "Curzon meghalt. De Dax a részemként él tovább." mondja Jadzia. "Akkor itt valami hibádzik."

jelenti ki Koloth, "Kang erről nem is tudott..." "Szerintem ez nagyon csinos hiba, hm?" kérdezi Kor vigyorogva. "Mi, Kang is jön?" kérdezi Dax. "Persze, hogy jön. Elvégre nyolcvanegy év után végre sikerült összeszednie mindannyiunkat." mondja Kor. "Ez talán azt jelenti, hogy..." néz Dax a másik kettőre, de egy harmadik hang válaszol, a hátuk mögül: "Igen. Pontosan azt jelenti. ... Megtaláltam az Albínót."

Ezzel a harmadik klingon, aki nagyjából Korral tűnik egykorúnak, közelebb lép az asztalukhoz.

Dax kiveszi a tálcán megjelenő négy kis poharat a kabinja replikátorából, és a nappaliban üldögélő klingonokhoz lépve körbekínálja az italokat. Csak Kor veszi el az egyik poharat, a többit Dax az asztalra teszi, miközben így szól: "Kang, talán emlékszel még, mikor először ültünk tárgyalóasztalhoz Bar'wohl miatt. A Korvath kolónián történt, mikor a Föderáció és a Klingon Birodalom még ellenfelek voltak." "Sajnálom, de ma láttam magát először." mondja Kang kimérten. "Dax vagyok. A fia pha'tija." "Nem, ez nem igaz. Nem bízom benne." jelenti ki Koloth. "Én vagyok Dax. A fia pha'tija." "Úgy-úgy...

Ugyanaz a Dax, aki vérbosszút esküdött velünk együtt? Hogy bosszút álljon?" kérdezi Kang. "Nem szabad összekeverned az új arcot az új lélekkel. Még mindig ugyanúgy kötve érzem magam a családotokhoz, mint nyolc évtizeddel ezelőtt. Reméltem, hogy egy napon megint testvérként ölelhetjük meg egymást." "Testvérként... Hah!" morogja Koloth. "Báty vagy húg, mit számít?" pillant rá Kor rosszallóan, "A lényeg, hogy most mind itt ülünk. Beszél hát, Kang, hol találtál rá az Albínóra?" "Hét éve történt... A Daios IV-en. A sors akarhatta, hogy rábukkanjak az Albínó egyik elhagyott feleségére. Nem volt jól, hát segítettem neki.

Utána elmeséltem neki a fiaink történetét. De nagyon félt tőle, nem is árult el semmit. Három hónapra rá meghalt. ... De néhány nappal később egy küldönc egy amulettet hozott, ami azé a nőé volt. ... Abban pedig az Albínó rejtekhelye volt feljegyezve." "Biztos vagy benne, hogy még használja azt a helyet?" kérdezi Koloth. "A kereskedő, akivel beszéltem, megerősítette. A Sekaro rendszer negyedik bolygója. Már majd negyedszázada bujkál ott." "Ah... Előlünk rejtőzik, ez kétségtelen."

jelenti ki Kor. "Azt is biztos forrásból tudom, hogy csak negyven ember van mellette, az eltelt évek alatt úgy látszik, nagyon óvatlanná vált."

mondja Kang. "A vénség." jelenti ki Kor, aprót kortyolva italából. "Én nem bíznék meg teljesen egy kereskedő információiban." jegyzi meg Dax, "Lehet, hogy az Albínó mondta meg neki, mit válaszoljon, ha kérdezik."

"Igaza van. És azóta már biztosan figyelmeztette is, hogy úton vagyunk érte." bólint Koloth. "Az már nem fog figyelmeztetni senkit." mondja Kang, összeszorítva öklét, "Ezúttal elkapjuk az Albínót! Kivágjuk a szívét, és megesszük, ő pedig haláltusájában végig fogja nézni!" A klingonok elszántan egymásra pillantanak, Jadzia már kissé bizonytalanabbnak tűnik.

"Nem tudtam róla, sajnálom..." mondja a sétafedélzet galériáján Dax mellett sétáló Kang. "Curzonról?" "Nem akartam kockáztatni a szubtéri kommunikációt." bólint Kang. "Ezt meg is értem. Hiszen annak idején az Albínó is így jött rá, hogy Galonter felé tartunk." "Olyan füle van, hogy az egész galaxisban hallja, mi történik. Nem tudom, hogyan csinálja. Mesélj nekem valamit Curzonról, öreg barátomról. Legalább dicső halált halt?" "Kórházban talált végső nyugalomra, sokat kiabált a barátaival, és az orvosokkal, akik életben akarták még tartani néhány nyomorúságos napig." mondja Dax, miközben megállnak egy ablak mellett.

"Micsoda gyalázat..." morogja Kang, "Jó ember volt, megérdemelte volna, hogy csatában haljon meg. Nagyon szomorú vagyok, hogy ebben az életben már nem láthatom viszont." "Curzont többször is kitüntették a diplomáciai sikerei miatt. De egyetlen elismerés sem hatotta meg úgy, mint a te tiszteleted. Az, hogy egy klingon egy Föderációs tisztet választ fia pha'tijának." "Curzon Dax nyitotta meg a kaput a béke előtt. Ő volt az első a Föderációból, aki teljesen elfogadtam diplomataként, mert ő valóban igyekezett megérteni a klingonokat."

"Mert mindig is volt benne valami klingonos. ... A vérbosszú, amit veletek együtt esküdött, nagyon fontos volt neki." "És te akarsz-e az Albínó szívéből enni, Jadzia Dax? Curzon barátjaként megismertem a trilleket. És tudom, hogy az új hordozónak nem kell tartania magát a régi tartozásokhoz." "Én pedig azt tudom, hogy egy klingon esküt sosem szabad megszegni." "A régi klingon értékek lassan odalesznek..." sóhajt fel Kang, elfordulva az ablaktól, "Volt idő, amikor még fiatal voltam, hogy egész világokat fogott el a rettegés, ha csak elhangzott a Klingon birodalom neve. ... Most pedig a klingon harcosok éttermeket nyitnak, és rachtot szolgálnak fel azok unokáinak, akiket megöltek a csatamezőn.

Ah, nem olyanok mér a dolgok, mint régen, és ez a vérbosszúra is igaz."

"Ismerlek, Kang, tudom, hogy te nem így gondolkodsz." "Számít az még valamit, hogy én mit gondolok? ... Felszabadítlak Curzon esküje alól.

Nem tartozol nekünk semmivel. Egyikünknek sem."

"Még mindig kap adatokat a plazmaszivárgásról az alsó egyes karból?"

áll meg Kira a mérnöki emelvényen dolgozó Dax mellett, "Mert én most nem látok semmit." "Periodikusan ismétlődik..." csóválja a fejét Jadzia, "Elvégzek egy nagyfelbontású letapogatást. ... Kira..." "Hm?"

"Hány embert ölt már meg?" "Mi...?" mered az őrnagy Daxra. "Úgy értem... Mikor az ellenállás tagja volt." "Túl sokat." feleli Kira komoran. "Mindegyik csak egy arctalan cardassiai volt, vagy... Tudta is, kit ölt meg épp?" "Miért beszél erről?" "Ha nem szívesen válaszolna, abbahagyom." "Hálás lennék érte." bólogat Kira. "Sajnálom."

mondja Dax, otthagyva a mérnöki emelvényt. "Miért?" indul utána Kira, megérezve, hogy a kérdezősködés nem ellene irányul, "Talán meg akar ölni valakit?" "Hogy... Én?" kérdezi Dax zavartan. Kira ekkor érti meg, hogy valami nagyon komoly dologról lehet szó, ezért gyorsan félrevonja Daxot: "Mesélje el..." "Nem tudom, mire gondol..." "Mondja el."

fordítja Kira maga felé Jadziát. Dax sokáig habozik, végül nagy sóhajjal belekezd: "Nyolcvan éve egy fosztogató-banda, a vezetőjük egy albínó volt, klingon kolóniákat támadott meg. Három klingon csatahajót küldtek ki, hogy állítsa meg őket. Az egyik kapitánya Curzon jó barátja volt. A küldetés sikerrel járt, a legtöbbjüket elfogták. De az Albínó elmenekült. ... És egy, a klingonoknak küldött üzenetben megígérte, hogy a három klingon kapitány elsőszülött fiain fog bosszút állni.

Néhány évvel később pedig valóra váltotta fenyegetését. Valahogyan...

Megfertőzte a három ártatlan gyereket egy genetikailag tervezett vírussal, ami megölte őket. Az egyikük a pha'ti-gyermekem volt."

"Nagyon sajnálom. De Jadzia... Curzon volt a mostohaapa, nem maga." "De vérbosszút esküdtem a haláláért." "Curzon esküdött bosszút!" "De még mindig nagyon jól emlékszem a fiú temetésére. ... Azt akarta, hogy rólam nevezzék el." "Megtalálták az albínót, igaz?" kérdezi Kira. "Most már tudjuk, hol van. ... Azok a klingonok azért jöttek, hogy elmondják ezt nekem." "Jadzia... Hiszen maga mondta, hogy egy trill minden új élete teljesen új élet kell, hogy legyen. Másként mást sem tehetne, csak a régi tartozásokat egyenlíthetné egész életében. Azok a klingonok nem várhatják el magától, hogy tartsa magát ahhoz az eskühöz." "Nem is várják. És éppen ez az... Nem kellene, hogy felelősnek érezzem magam az ügyben. De mégis így van. ... Tudom. Érzem... És ha nem nekik, akkor Curzon Daxnak tartozom ezzel." mondja Dax, ezzel elindulna vissza a konzoljához, de Kira hangja megállítja: "Jadzia... Tudni akart valamit.

Hogy milyen érzés megölni egy embert. Ha elveszi valaki életét... A saját életéből is elveszít egy darabot."

"Attól tartok, kellene még egy kéz..." mondja a megint kissé bizonytalanul álló Kor a bárban. Azonban ezúttal nincs nagy baj, tekintve, hogy a klingon jobbról is, balról is egy-egy dabo-lányt ölel, a problémát pedig az okozza, hogy így nem marad szabad keze az előtte levő kupa felemeléséhez. "Attól tartok, választanom kell a tökéletesség... És az íz között..." "Majd én segítek, hogy ne kelljen."

hallatszik Dax hangja, majd a nő a klingon szájához emeli a kupát.

"Köszönöm a segítséget. ... Dax, szeretném bemutatni neked ezt a két izgató... Tanítványt, akiket érdekel a klingon történelem."

"Megbocsátanának egy pillanatra?" néz Dax a nőkre. "Ahm, gondolom, egy rövid időre meglesznek nélkülem is." mondja kor, elengedve a két nőt, akik távoznak. "Úgy látom, nem osztod Curzon fontossági sorrendjét."

jegyzi meg Kang, mikor Dax leül mellé. "Ami az Albínót illeti, abban igen. ... De Kang és Koloth nem akarják, hogy..." "Koloth túl sokat gondolkodik, Kang pedig nem érez eléggé." "És te mit gondolsz, Kor?"

"Ah, természetesen velünk kellene jönnöd! A harc és az öldöklés izgalma, a düh vérfürdője... Ki ne akarna ebben részt venni, öreg barátom?" "Szólnál egy szót az érdekemben? Sokkal többet jelent ez nekem, mint először gondoltam..." "Koloth ki sem mozdul a holosuite-ból, csak gyakorol Semmi értelme, most nem hallgat meg senkit. És ha Kang egyszer eldöntött valamit... Semmi esélyt nem látok arra, hogy megmásítsa." "Te meg történeteket mondasz. De mi van a saját történeteddel? Te vagy Kor, a da'char-mester! Klach'teK'el-bract-nál kitüntetted magad, a szavadnak súlya volt a klingonokat érintő

kérdésekben." "Te... Megszégyenítesz..." mondja halkan Kor. "Nem. Nem akarom, hogy így érezz..." "Az egyetlen teher, amit ma még hordozok, az testem gyűlölt súlya. Egykor, ha még emlékszel, barátom, kevesebb voltam, mint amit most látsz..." veregeti meg Kor a pocakját, "És sokkal több, mint amit sejthettél. ... Sajnálom." "Te az emlékeimben mindig a büszke Kor leszel. A nagy harcos." Dax ezzel egy pillanatra megfogja Kor karjait, majd elsiet. A klingon sűrűn pislogva néz körül, majd felmordul: "Quark te nyamvadt kis csapos... Hozd a..." Kor köhécselni kezd, és nem fejezve be a mondatot visszafordul a pult felé.

Koloth egymagában gyakorol a szimulált, fáklyákkal megvilágított barlangban, mikor Dax csendben belép. A klingon egy hosszabb gyakorlat végén szembefordul Daxal, és a trill homlokától néhány centire állítja meg a batlh'etlh veszedelmes pengéjét. "Még jó, hogy visszafogtad."

jegyzi meg Dax, "Veletek megyek." "Curzon Dax politikus volt. Csak diplomáciai fogás volt a részéről, hogy vérbosszút esküdött pár klingonnal együtt." jelenti ki Koloth, "Nagyon jól tudom." "Ez nem igaz." "Nekem most... Gyakorlok, menned kellene, amíg még tudsz!" "Majd akkor megyek, ha teljesítettem az eskü rám eső részét." "Biztos vagyok benne, hogy a te jelenléted csak veszélybe sodorna minket is. Tűnj el innen!" fordul el Koloth Daxtól, mire az kinyújtja jobb karját a levegőbe, és így szól: "Számítógép, egy klingon batlh'etlh-t! Hossz: száztizenhat centiméter, súly: öt egész háromtized kiló, a markolatok külső átmérője öt centiméter. A penge anyaga bakonite." A fegyver megjelenik Dax kezében, aki néhányszor megforgatja maga mellett.

"Aha... Milyen érdekes, harci felszerelés. Mire készülsz?" Dax két kézre fogja a batlh'etlh-t, megforgatja meg a előtt, majd készenléti állásba helyezkedik: "Megküzdök veled!" "Nagy ég, és mi lesz, ha megcsúszik a kezem, és megöllek?" "Ne aggódj, ez nem fog előfordulni.

Hacsak nem öregedtél meg, és gyengültél le teljesen." Koloth erre megsuhogtatja maga előtt a saját batlh'etlhjét néhányszor, és támadásba lendül. A küzdelemnek hamarosan nézői is akadnak, Kor és Kang is befutnak. "Mintha erőlködnél, Koloth." jegyzi meg Kor rövidesen, "Többet kellene innod..." Azonban az öreg klingon nem szorul efféle serkentőkre, néhány csapással később Dax fegyvertelenül hever a földön, torkától néhány centire Koloth fegyverének hegye csillog. A klingon nagyot fújva hátrébb lép, és hosszában bal karjára fekteti a fegyvert.

"Állj csak fel." int oda neki Koloth, majd így szól: "A segítséged az Albínó elleni csatában... Megtiszteltetés lesz hármunk számára."

"Szóval csak meggyőzted." lép közelebb Kor vidáman, "A mi nagy kőarcúnk végül mégis beleegyezett..." "Most már látom, hogy nem volt elég csak felmenteni téged Curzon esküje alól." mondja a kissé távolabb álló Kang. "Tehát te is beleegyezel végre?" fordul felé Kor. "Nem. Én mondom, nem fogsz részt venni a harcban."

"Miért küldöd el, mintha egy haszontalan to'ro mira volna?" kérdezi a Kang nyomában a holosuite-ból kilépő Kor. "Nem léphetünk vele a csatamezőre úgy, hogy még a te sérült mellkasoddal is törődnünk kell."

"Velem..." kezdené Kor, de felköhög, majd folytatja, "Velem minden rendben van." "Semmi sem akadályozhatja meg, hogy elérjük a csatamezőt." jelenti ki Koloth, "Na gyere..." "Nincs szükségem nővérkére..." mordul rá Kor, a páros ezzel elsiet, Kang és Dax így kettesben maradnak. A klingon Jadziára pillant, majd maga is útnak indul, de Dax a nyomában marad. Nem mennek messzire, csak egy közeli asztalhoz, ahol mindketten leülnek, és rövid hallgatás után Dax szólal meg: "Kang, te is tudod, nem tagadhatod a bosszúhoz való jogomat." "Úgy beszélsz, mint egy klingon. De a szavak nem hangzanak jól a te szádból." "Ha még emlékszel, Kang, ez mondtad már nekem korábban is."

"Nem akarok erről vitatkozni, a döntésem végleges." "A Korvath kolónián történt, méghozzá az első tárgyalási napon. Mikor egyszerűen otthagytalak, egy végeérhetetlen, terjengős beszéd közepén. Látnod kellett volna magad. Mert addig még senki sem fordított hátat a ka'jum'pacht-nak, a nagy Kangnek, Curzonon kívül." "Majdnem megöltem érte." morogja Kang. "Csak egyet tudtam: ahhoz, hogy sikerrel járhassak, nagyon fel kell dühítenem téged. Különben nem koronázta volna siker a feladatomat. Az, hogy feldühítelek, tűnt az egyetlen módnak arra, hogy valamiféle kapcsolat alakuljon ki közöttünk." "Curzon megértette a klingonokat." "Igen. Pontosan tudta, mit csinál, mikor vérbosszút esküdött veletek. És ha most azt várod tőlem, hogy ne bosszuljam meg a pha'ti-gyermekem halálát, akkor sajnos csalódást kell okoznom! Ugyanis nem akarok ezzel a becstelenséggel együtt élni!" "Én válok becstelenné, ha engedem, hogy te halj meg Curzon helyett." "Ki beszélt itt halálról? Még nem áll szándékomban meghalni. De tényleg te leszel becstelen, ha a saját becsületedet az enyém fölé helyezed. Egy klingon harcos sem hagyná hátra a társát, ha ő maga csatába indul. ...

De lehet, hogy mégis igazad volt, és a klingonok becsülete már nem az, mint régen." "Talán feldühíteni próbálsz? Azt hiszed, ez a trükk másodszor is bejön?" "Én is értem a klingonokat." "Na jó, hát legyen!

Sikerült, velünk jöhetsz. ... Gyere hát, és légy átkozott velünk együtt!" mondja Kang az asztalra csapva ezzel elviharzik, otthagyva a komor tekintettel maga elé meredő Daxot.

"Tessék..." szól Dax a kabinja ajtajának csengőjére. Sisko siet be, szemmel láthatóan nem igazán boldogan, és meg sem áll a civil ruhában csomagoló Daxig. "Már épp fel akartam keresni." "Nem!" mondja Sisko.

"Ez meg mit jelentsen?" "Azt jelenti, hogy nem kap kimenőt." "Kirának nem lett volna szabad beszélnie erről..." húzza el a száját Dax. "Kira az első tisztem." "Maga is ugyanúgy tudja, mint én, hogy mit jelentett ez az eskü Curzonnak." "Jadzia Dax viszont a Csillagflottának tett egy esküt. Parancsot kapott, hadnagy." "Ne tegye ezt, Benjamin..." mondja Dax, a vállára véve a táskát, "Ne kényszerítsen arra, hogy megszegjek egy parancsot." "Ezt sosem értettem egészen... Arra gondolok, hogy bármilyen volt is Curzon, megvoltak az alapvető morális szabályai.

Ugyanolyan kevéssé lett volna hajlandó gyilkolni, mint én. És mégis esküt tett arra, hogy megöli az albínót. ... Maga pedig most útra kel, hogy megölje az ő nevében. És a Föderáció törvényeivel mi lesz?" "A klingonoknak megvannak a saját törvényeik. A szemükben ez igazságszolgáltatás." "És magának?" "Ebben az ügyben tiszteletben tartom a törvényeiket." "Egy kérdés: gondolja, hogy tényleg képes végigcsinálni?" Dax erre csak rövid habozás után válaszol: "Nem tudom... És csak egy mód van rá, hogy kiderítsem." "Tegyük fel, hogy képes. És még valahogy túl is éri ezt az őrültséget... Azt fogja várni, hogy visszatérhet, és mi úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna?"

"Gondolom, ez magán fog múlni." válaszolja Dax, ezzel elhagyja a kabint.

"Az épület ridinite-ből van." mondja Kang egy klingon Bird of Prey fedélzetén, az Albínó búvóhelyéről készült térképet tanulmányozva a többiekkel együtt, "Több fal fog elválasztani minket a terep többi részétől. Az energiaforrásuk itt van... Az ott pedig egy fegyverraktár." "Az őrök elhelyezkedéséről van valami információ?"

kérdezi Koloth. "A birtok határán, egymástól hetvenöt méterre elhelyezett őrposztokban állomásoznak." "Állnak? Nincs őrjárat?"

kérdezi Dax. "Nekem így mondták." bólint Kang. "Talán azt hiszi, hogy már meghaltunk, és nem is vadászunk rá." véli Kor. "Lehet. De az is lehet, hogy szándékosan igyekszik gyengének feltüntetni a védelmet."

mutat rá Dax. "Hmm... Elképzelhető, hogy igaza van." bólint Koloth.

"Tehát jobb, ha abból indulunk ki, hogy a területen igenis járőröznek.

Ha hetvenöt méterre vannak egymásról, még csak látni sem igen látják egymást." mondja Dax. "Ennyire ostoba mégsem lehet." ért egyet Kor, "Vagy legalábbis legfeljebb ötven méterre lehetnek egymástól az emberei." "Ugyan, ennek semmi jelentősége." jelenti ki Kang. "Tényleg?

Ha megfelelő a védelme... Mondjuk, minimálisan ötven őr... Akkor ki kellene dolgoznunk egy ni'en gohrin-stratégiát." "Nem! Nem fogok belopózni a hálószobájába, és levágni, mint egy ka'plakh-t. Azt akarom, hogy az Albínó lásson jönni minket." jelenti ki Kang, "Én azt mondom, rohanjuk le őket, bátran, a főkapun át. Az őrök túlságosan szét vannak szórva ahhoz, hogy együttes erővel védekezzenek. Legyőzzük őket, és ünnepelhetjük a diadalt." "Vagy a diadalmas halált." mondja Koloth. "Jó nap ez a halálra." bólint Kor, Daxra nézve. "Jó nap ez a halálra." szól Jadzia elszántan. "Akkor gyerünk, öreg bajtársaim. Fenjük meg még egyszer a pengéinket!" mondja Koloth, ezzel Kor kíséretében távozik.

"Akkor hát, Kang... Beszéljünk még egyszer a halálról." illant Dax a kapitányi székbe visszaült Kangre. "Egy klingon harcos mindig készen áll a halálra." "De bevett szokás a halált egy nagyobb erő elleni közvetlen támadással kihívni? ... Kang, mit csinálsz? Mi folyik itt tulajdonképpen? Kort és Koloth-t elvakítja a hűségük, engem azonban nem. Ez nem csataterv, ez öngyilkosság! ... Ha valaki másról volna szó, azt gondolnám, megfizették, hogy csapdába csalja a társait." "Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen együtt esküdtünk vérbosszút!" "Tehát ezért nem lett volna szabad veletek jönnöm. Mert tudtad, hogy úgysem fogtok visszatérni." "Mikor megkaptam az Albínó búvóhelyét jelző amulettet...

Tudni akartam az igazságot, ezért elrepültem a Sekaro rendszerbe.

Valahogyan, még mielőtt találkoztunk volna, tudtam, hogy ott van.

Kapcsolatba lépett velem, és eljuttatta hozzám a meghívását az utolsó, legnagyobb, dicső csatára. Azt mondta, belefáradt már, hogy egész életében a nyomában vannak. Megesküdött, hogy a negyven legjobb, legerősebb emberét fogja ellenünk becsületes harcba küldeni. Én pedig beleegyeztem." "De miért?!" "Mert... Ez az utolsó esélyünk. Ha nem jutunk el az Albínóig, legalább dicső halált halunk, miközben megpróbáljuk. Olyan halált, ami méltó egy klingon da'char-mesterhez."

"Mondok én valamit, Kang. Ti klingonok túl könnyen várjátok a halált.

Úgy tekintetek rá, mit egy szeretőre. Pedig én azt hiszem, az élet sokkal vonzóbb. És egy dicső győzelem sokkal többet ér, mint egy dicső

vereség." "Tudom, milyen a védelmi rendszere. Győzelemre a legcsekélyebb esélyünk sincs." "Mi volna, ha nem volnának fézereik? Az egy kicsit azért javítaná az esélyeinket, nem igaz?" "De hogyan...

Hogyan akarod mindet lefegyverezni?" "Megérkezve alacsony körpályára állunk, és úgy alakítjuk át a fézeregységeket, hogy thetrion-részecskékkel árasszák el az egész területet. Ez minden, energiafókuszálásra épülő fegyvert használhatatlanná tesz." "Hmm...

Biztos vagy benne, hogy működik?" "Ha Curzon volna itt, nem lenne szerencséd. De Jadzia Dax tudományos tiszt." "Mi sem fogjuk tudni használni a diszruptorainkat... De ki vehetné fel velünk a versenyt a batlh'etlh használatában?" "Nem sokan. ... Még vagy negyven percnyire vagyunk a Sekaro rendszertől. Ideje bekapcsolni az álcázást, utána pedig te és én megfenjük egy kicsi a pengéinket." "Talán... Jó nap lesz ez az életre." mondja Kang, amire Dax rábólint.

"Azt mondtad, becsületes harcot ajánlottak. Ember ember ellen, a főkapunál..." mondja Dax a Sekaro IV felszínén, miután végzett egy kis felderítést a nála levő trikorderrel. "Így van." bólint Kang. "Akkor ezt nézd meg. A letapogatás szerint egy gravitikus aknát helyeztek el a bejáratban." mutatja oda Dax a műszert a klingonnak. "Igen. Amit felrobbantottak volna, amint belépünk a területre." jelenti ki Koloth.

"Ha az ember az ördöggel cimborál, ez lesz a vége." jegyzi meg Kor.

"Viszont így van egy előnyünk, ami e nélkül nem lett volna." mutat rá Dax, "A kapunál vártak volna minket." "És honnan tudjuk, hogy mi van belül?" kérdezi Kor. "Ez egy jó kérdés." bólint Dax, mire Koloth feláll: "Várjatok itt." "Hová mész?" kérdezi Kor. "Megpróbálom kideríteni, hol lehet ő maga." "Elárulnád esetleg, hogyan képzeled?"

érdeklődik Kang. "Egyszerűen megkérdezem." jelenti ki Koloth, ezzel elvonul, a többiek pedig meglepetten néznek utána. "Okos dolog volna kiiktatni a szenzorrendszerüket, mielőtt támadunk. ... Ez az erőmű

látja el." mutat Kang a trikorder által a letapogatás adataiból összeállított kis térképre. "De az energia-kiesés riasztaná őket az ittlétünkre." mutat rá Kor, "Amint kiiktatjuk a szenzorokat, én elterelésképpen megtámadom a fegyverraktárt, így elvonom őket a valódi támadás helyéről." "Ez jó terv volna, de aki az elterelő műveletet végzi, annak oda és vissza is át kell futnia ezen a nyílt térségen. És nem sértésnek mondom, de már egyikőtök sem olyan gyors, mint régen.

Ezért ezt én csinálom." "Rendben. Beleegyezem." bólint Kang.

Valahol, az erődítmény falain kívül az Albínó egyik fegyverese azt érzi, hogy valami megbökte a vállát, először azt hiszi, valami nagyobb rovar, vagy egy szél mozgatta ág, de mikor a bökdösés folytatódik, csak megfordul, így Koloth batlh'etlh-jével találja magát szemközt.

"Azt hiszem, ez a legjobb hely a bejutásra." mondja Kang a társainak, mikor újra összegyűltek az épületet övező erdő egy pontján. "Találtam egy jó megfigyelőhelyet. Az Albínó odabent van." mondja Koloth. "A nagy önbizalma lesz a halála." jelenti ki Kor. "Most tehát odabent van. De a támadás pillanatában vissza fog vonulni egy megerősített parancsnoki állásba, mégpedig itt." mondja Koloth. "Egy óra múlva dél. Addigra megoldod az elterelő műveletet a fegyverraktárnál?" kérdezi Kang Daxot.

"Azt hiszem, igen." "Akkor mi az erőműnél foglalunk állást. ... Kahless legyen velünk a bosszú ezen napján." mondja Kang, majd mindannyian kezet fogva egymással, útnak indulnak.

Az erdőből egy kövezett útra kilépő őrt Koloth követi csendben, majd batlh'etlh-jét hátulról a fegyveres sisakja, és harci öltözéke közé dugva, elvágja a torkát. Amint az őrt semlegesítette, mögötte Kor és Kang is felbukkannak.

Dax az elterelő hadművelethez csak egy d'k tagh-t visz magával, de ahol lehet, annak használatát is igyekszik elkerülni. Ezért az első

útjába kerülő őrt egyszerűen megszólítja: "Bocsásson meg... Meg tudná mondani, merre vagyok éppen? Kicsit eltévedtem..." Az őr meglepetten fordul Dax felé, aki gyorsan kiüti, majd tovább siet.

Hamarosan hatalmas robbanás rázza meg az erődítményt, ahogy a fegyverraktár a levegőbe repül. Az őrök azonnal a helyszínre sietnek, és megpróbálnak rálőni a menekülő Daxra, de rá kell jönniük, hogy lőfegyvereik üzemképtelenek.

"Jelentést!" siet be egy idős, fehér hajú, fakó bőrű humanoid egy megerősített helyiségbe. "Szabotázsakciót követtek el a fegyverraktár ellen. Az előretolt őrjáratot kiküldtem arra a területre." jelenti a csapatmozgást koordináló humanoid. "Hívja vissza őket. Vonjon vissza mindenki a belső védvonalakra, s gondoskodjanak róla, hogy az erőmű

védve legyen." rendelkezik az Albínó. "Indulás..." indít a segédje néhány fegyverest a kijárat felé, "A fézerek nem működnek." "Mi? Nem működnek?" kérdezi az Albínó. "Lefuttatok egy ellenőrzést." "Használja a távolsági szenzorokat. Keressen álcázott hajóra utaló anomáliákat. Az emberei tűzzenek szuronyt, és készüljenek közelharcra." mondja az Albínó, a kijárat felé sietve. A helyiség világítása ekkor kialszik, és néhány szükség-fényforrás kapcsol be.

A három klingon ekkor már a parancsnoki központnak kinevezett épület közelében jár, és Dax is csatlakozik hozzá, mielőtt behatolnának.

"Nem tudok kapcsolatba lépni az erőművel." jelenti az Albínó segédje.

"Akkor már áttörték a belső védelmi vonalat. Rendelje be az őröket a házba!" szól az Albínó. "Uram, energia nélkül a kommunikáció sem működik..." "Akkor menjen ki hozzájuk, és mondja meg nekik személyesen!

Nem akarom, hogy az a klingon söpredék..." A helyiségbe vezető egyik ajtó ekkor berobban, és a füstből a klingonok, és Dax bontakozik ki.

"Bámulj csak, megjöttek a bíráid, gyerekgyilkos!" kiáltja Kang.

"Állítsák meg őket!" szól az Albínó, és az őrök összecsapnak a klingonokkal. Azok gyorsan kiegyenlítik a kezdeti túlerőt, de a dolognak ára van, Koloth-t oldalba döfik. Kor, megszabadulva néhány ellenfelétől, a fal mellé rogyó társához siet. "A szentségit... Nem is láttam jönni..." morogja Koloth. "Még te sem figyelhetsz egyszerre mindenfelé, öreg barátom. Csak nyugalom, pihenj... Nekem még van egy kis dolgom." Kor ezzel visszatér harcoló társaihoz, ám egy jó perc múltán ő is kidől, egy, a Koloth-t érthez hasonló csapás után, és visszabotorkál a másik sebesülthöz. "Nem, nem fogom megtenni neked azt a szívességet, hogy előtted halok meg..." csóválja a fejét Koloth. "A bátorságodról szóló történetek sosem fognak meghalni. Én fogom énekelni őket, és minden klingon gyermek ismerni fogja ezeket a történeteket."

Koloth feje néhány másodperc múlva félrebillen, Kor pedig kimerülten rogy le mellé. Eközben Kang, átverekedve magát az utolsó őrökön, egyszer csak ott áll az Albínó előtt, aki egy bajonettel felszerelt fegyvert ragadva fel, így szól: "Te sokkal gyorsabban fogsz meghalni, mint a fiad, Kang!" A páros ezzel összecsap, azonban míg Kanget már kifárasztotta az eddigi harc, addig az Albínónak nincsenek ilyen problémái. A kissé bizonytalan mozdulatokkal küzdő Kang batlh'etlhje egy elcsúszott mozdulat után a lépcső kőkorlátjának csapódik, és éles pendüléssel elpattan, csak egy fél csonk marad a klingon kezében. Az Albínó azonnal ráront, és hasba döfi a szuronnyal. "Nem ma volt a bosszúd napja, Kang." jelenti ki, a földön heverő klingon mellé lépve.

A következő pillanatban azonban kénytelen megfordulni, mert meghallja a közeledő Dax lépteit. Azonban nem elég gyors, annak ugyanis sikerül lefegyvereznie, mielőtt bármit is tehetne. "Maga meg ki?!" mered rá az Albínó. "Maga Curzon Daxként ismert." "A trill... Hát persze. Azt hiszem, maga túl fiatal, és izgató egy ilyen gyilkos szerszámhoz..."

pillant az Albínó Dax batlh'etlh-jére, mire az feljebb emeli a fegyver egyik végét. "Hát jó... Tegye meg." hajtja a nyakát az Albínó a külső, és a belső él közötti ívbe, "Ha ezért van itt, öljön meg hidegvérrel.

Döfje át a testemet, és vágja ki a szívem. Hiszen ez az, amire a vérbosszú során felesküdött, nem igaz?! ... Vagy talán már elment tőle az étvágya, szépségem?" Az Albínó teste ekkor megfeszül, és a férfi lehanyatlik. Mögüle a könyökére támaszkodó Kang bukkan fel, d'k tagh-jával a kezében. "Köszönöm, hogy meghagytad nekem... A végső

döfést. Megint egyszer bizonyítottad a becsületedet. Fiam pha'ti-ja."

Ekkor Kor botladozik át a holttesteken, és áll meg az Albínó mellett.

"Hol van... Koloth?" kérdezi Kang. "Meghalt." "Igazam volt hát, Dax. Jó nap ez... A halálra." mondja végül Kang, mielőtt ereje végleg elhagyná.

"Sosem jó az a nap, mikor az ember elveszít egy barátot." mondja Dax halkan, majd lerogy a lépcsőre. Kor ránéz, majd kezét a sebére szorítva énekelni kezd egy klingon harci dalt.

Dax komor arccal lép ki a súlyos csendbe burkolózó vezérlőbe. Előbb Kira, majd Sisko fordul felé. A parancsnok alaposan szemügyre veszi, majd egy szót sem szólva az irodájába távozik. Dax csendben leül a munkahelyére, pillantása egy rövid időre találkozik Kiráéval aki megértőn viszonozza pillantását, majd szemét lesütve elfordul tőle.

[Kor - John Colcos, Koloth - William Campbell, Kang - Michael Ansara, Az Albínó - Bill Bolender, Az Albínó Segédje - Christopher Collins. Írta: Peter Allan Fields]

40. A Maquis, I. rész (The Maquis, Part I) 

Egy kis cardassiai szállítóhajó várakozik az állomás egyik felső

dokkoló-karjához csatlakoztatva. A beszállófolyosó zsilipjében egy Csillagflotta-technikus dolgozik a dokkoló-horgok vezérlésén, miközben mellette két egyenruhás cardassiai halad el, egy hengeres tárgyat rakodva be a hajóba., Egy harmadik, civil ruhás cardassiai is jelen van, aki, miután a berakodás befejeződött, feljegyez valamit kéziterminálján, majd ő is beszáll a hajóba. Miután az ajtó becsukódott mögötte, a technikus gyorsan a hajóhoz siet, és lebontja az ajtó melletti burkolati elemet, majd munkálkodni kezd az alóla előbukkanó áramkörökön.

"A Bok'Nor cardassiai teherhajó engedélyt kér, hogy három perc múlva elhagyhassa a felső egyes dokkoló-kart." pillant Dax a központi konzolnál dolgozó Kirára a vezérlőben. "Épp egy boliai hajó jön befelé 101.38 irányból. Jelöljön ki a Bok'Nornak egy távozási folyosót."

mondja Kira. "Értettem." "Nem volna kedve egy közös vacsorához?"

kérdezi Kira. "Köszönöm, már elígérkeztem Bodei kapitánynak." "A galamitinek? Tényleg azzal a fickóval akar vacsorázni?" kérdezi Kira meglepetten. "Talán ellene szól valami...?" néz rá Dax. "Nem, nem...

Egyáltalán semmi..." "Igazán briliáns elme, mondhatni, egy hullámhosszon van az agyunk." "Igen, láttam már az agyát..." morogja Kira. "Nem tehet róla, hogy a galamitiaknak átlátszó a fejük..." "Nem, persze hogy nem... De ez akkor sem az a látvány, amire vacsora közben vágyom, érti?" "Tudja, azt hiszem, túl nagy jelentőséget tulajdonít a külsőnek a férfiak esetében." "Na álljunk csak meg, ez meg mit akar jelenteni?" vonja össze Kira morcosan a szemöldökét. "Semmit..." von vállat Dax. "Ha... Ha történetesen megcsókolok egy férfit, azért tudni akarom, hol csókolom meg." "Ah, biztos csak a hét élet alatt összegyűlt tapasztalat tágította ki ennyire a perspektívámat." "És mivel nekem csak egy élet áll a rendelkezésemre, kissé válogatósabbnak kell lennem a társaságomat illetően." "Ezzel azt akarja mondani, én nem vagyok válogatós?" "Legalábbis én nem találkozgatok ferengikkel." "Ez meg mit akar jelenteni?" "Semmit..." von vállat Kira. Dax a homlokát ráncolva fordul vissza a konzolja felé, majd így szól: "Kioldom a felső egyes kar dokkoló-horgait. ... Furcsa, hirtelen megnövekedett..." Dax egy pillanatra döbbenten hallgat el, majd csatornát nyit a cardassiai hajóhoz: "DS9 a Bok'Nornak: azonnal kapcsolják ki a hajtóművet, fontos!

Tegyék amit mondok!"

A dokkoló-kartól elváló hajó lassan 'emelkedni' kezd az állomáshoz képest. Néhány másodperccel a kidokkolása után a jobb oldali hajtóműtömb aljában rőtes fényű vibrálás kezdődik, a Bok'Nor megbillen bal felé, majd egy, a jobb oldali hajtóműből kiinduló robbanás darabokra tépi.

A közeli detonáció alaposan megrázza az állomást. "Jelentést!" szól Kira a központi pultba kapaszkodva. "Impulzusrendszer-túlterhelésnek tűnik. Utánanézek." "Vezérlő a technikai személyzetnek: mentési feladat, vészhelyzet!" "A hajó megsemmisült... Nincs már kit megmenteni." mondja Dax döbbenten.

A Deep Space Nine körül szálldosó roncsdarabok között egy runabout manőverezik óvatosan, fedélzetén Kira és O'Brien. "Pyridit, rudinium...

Hmm, eddig semmi szokatlan." mondja a roncsok letapogatását végző

főmérnök, "Ami itt van, az minden cardassiai hajón megtalálható."

"Talán az impulzusgenerátoruk hibásodott meg." véli Kira. "Örömmel egyetértenék, de még korai felállítani a végső diagnózist." "A cardassiaiak hamarosan hivatalos magyarázatot fognak követelni tőlünk."

"Találtak már valamit?" lép kapcsolatba Sisko a hajóval. "Még semmi robbanóanyagra utaló nyomot, uram." fordul O'Brien az oldalsó, kommunikációs monitor felé. "A szubtéri hatósugáron belül tartózkodó minden admirálist biztosítanom kellett a támogatásunkról. Megmondhatom nekik, hogy balesetnek tűnik, főnök?" "Ezzel még egy kicsit várnunk kellene, uram." "Mennyit?" "Tájékoztatni fogom, uram." "A cardassiaiak mocorognak már?" kérdezi Kira.

"Még egy szót sem szóltak hozzánk." feleli Sisko a központi konzol mellől. "Az esetleges megtorlás miatt az összes bajori helyőrséget riadóztatták." teszi hozzá a mellette álló Odo, "Az Ideiglenes Kormány elhárít magáról minden felelősséget." "Hát, talán tényleg baleset volt.

Szerintem nagyon is lehetséges." mondja Kira. "Baleset, ami egy cardassiai hajót ér bajori területen... A cardassiaiak helyében ezt azért nem hagynám szó nélkül." jegyzi meg Odo. "Ez fura..." mondja ekkor O'Brien, aki eközben folytatta a roncsok vizsgálatát. "Mi?"

kérdezi Sisko. "Merkassin-kötésre utaló jeleket észlelek."

"Merkassium?" kérdezi Dax, "Azon a hajón elvileg nem lehetett merkassium." "De mégis itt van." mondja O'Brien. "Ez mit jelent?"

kérdezi Sisko. "Még nem vagyok biztos benne, de..." "Mi az a merkassium?" kérdezi Odo nyugtalanul, "Csak nem valami robbanóanyag?"

"Nem. Egy szintetikus anyag, amit a Föderációban főleg pajzsgenerátorokban használnak. De ezt a technológiát nem adtuk ki senki másnak." "Főnök, talán nem is fog találni robbanóanyagra utaló nyomot..." jegyzi meg Dax. "Hadnagy, már megbocsásson, de épp azon vagyok, hogy..." "Biztos, hogy nem fog robbanóanyagot találni, mert itt összeomló proto-anyagot használtak." jelenti ki Dax, "Mégpedig úgy maszkolva, hogy egybeessen az impluzus-mintázattal." mondja Dax, mire Sisko és Odo a konzoljához mennek, "" robbanás előtti pillanatban indokolatlanul felszökött a fúziós arány. Magyarázatot próbáltam találni, ezért ellenőriztem a Bok'Nor hajtóművét, de nem találtam semmit. Szerintem nem baleset volt, sőt, az implóziós hullám még csak nem is az impulzushajtóműben keletkezett." "Ha bekötöttek egy protoanyag-töltetet valamelyik energia-keresztkicsatolásba, az túlterhelést idézhetett elő, amitől az egész a levegőbe repült." véli O'Brien. "Lehet bizonyítani ezt a feltételezést?" kérdezi Sisko.

"Talán. Ha készítünk egy nagyfelbontású, szélessávú felvételt az impulzusrendszer maradványairól. De ahhoz..." "Idő kell." bólint Sisko, "Tudom. ... Rendben, lássanak hozzá, én meg szólok az admirálisoknak.

Sisko kilép." Egy pillanat múlva egy lift érkezik a vezérlőbe, és egy hajózó-egyenruhát viselő parancsnok lép ki belőle: "Benjamin..." "Cal, köszönöm, hogy ilyen hirtelen ide tudtál jönni..." siet oda hozzá Sisko, és kezet fognak. "Azért sokkal jobb lett volna más körülmények között találkozni." "Hello Calvin." fordul Dax a parancsnok felé, aki homlokráncolva veszi szemügyre. "Jadzia Dax." mutatja be Sisko.

"Dax...?" derül fel Calvin arca, és kezet fog Jadziával is, "Én már így is egy csodaszép nőre emlékeztem, erre még szebb lett..." "A biztonsági főnököm, Odo." pillant Sisko a központi konzol túloldalán álló alakváltóra, aki fejet hajt a parancsnok felé, "Ő pedig Calvin Hudson parancsnok, az új fegyvermentes övezet Csillagflotta-kolóniáinak attaséja." "Az ilyen pillanatokban biztosan aggódik valamelyest a kolóniák biztonsága miatt." véli Odo. "Nos, a cardassiaiak mindeddig szokatlanul nyugton voltak a határ mentén." mondja Hudson. "Itt nem kevésbé, és épp ez az, ami nyugtalanít engem." jelenti ki erre az alakváltó. "Menjünk az irodámba..." indul Sisko az ajtó felé. Hudson előbb még Daxra pillantva így szól: "Hadnagy... Kár, hogy most nincs időnk, pedig sokat mesélhettünk volna egymásnak." "Még bepótoljuk."

nyugtatja meg Jadzia. "Úgy lesz." jelenti ki Hudson, mielőtt belép az irodába Sisko után.

"Ez hihetetlen, Benjamin. Ez a nő többet tud rólam, mint eddig bármelyik másik... Mintha a jobbik felem volna." "Nekem mondod?" mondja erre Sisko mosolyogva, miközben az iroda kevésbé hivatalos részébe vezeti Hudsont. "Mondd csak, nem találod ezt az egészet kicsit...

Aggasztónak?" "Nem, dehogy. Nagyszerű tiszt." "Igen, de Curzon olyan..." "Ő nem Curzon." "De ti ketten azért ugye nem...?" kérdezi gyorsan Hudson, majd mindketten felnevetnek. "Nem, nem... Lehet, hogy nem Curzon, de mindenképpen Dax." "Ez azért tényleg egy kicsit fura volna. ... Na mesélj, Jake hogy van?" "Már majdnem akkora, mint én."

"Na ne..." "A maga útját járja, és igyekszik okot adni az apjának a büszkeségre." "Vagyis pont, mint az apja, hm?" "Nagyon gyorsan nő..."

"Igen..." mondja Hudson elkomorodva, "Biztosan nehéz lehetett nektek.

... Engem legalább megkímélt a sors egy gyerek felnevelésétől."

"Tudod... Valahogy kölcsönösen segítettük egymást. ... Hallottam Gretchenről... Szerettem volna elérhető lenni a számodra, de nem volt rá módom." "Semmi baj, Ben. ... Mikor idevezényeltek a kolóniákra, azt reméltem, tölthetünk majd együtt egy kis időt, te, Jake, meg én..." "De kinek van itt ideje szabadságra menni..." sóhajt fel Sisko. "Úgy, úgy..." bólogat Hudson, "El sem tudnád képzelni, mennyire megváltozott az életem, mikor a Föderáció magukra hagyta a kolóniákat." "Magukra hagyta? De hát a jelenléted..." "Az én ottani jelenlétem csak egy vicc!

Elvileg a kolóniáknak kellene segítenem, hogy az új szerződés szabta keretek között fennmaradhassanak. De hát Ben, mi az ördögöt akarna ez jelenteni?!" "Azt hittem, azok a telepesek maradni akartak, Cal. És az áttelepítést mindenképp elutasítják." "De a terület, amin élnek, a szerződés szerint a cardassiaiaké. Az a terület, amiért ezek az emberek rengeteget tettek, és áldoztak. Ben, ha ismernéd őket olyan jól, mint én, megértenéd, miért nem akarnak elmenni onnan. ... Az a szerződés nem jó, a Föderáció egyszerűen túl sokról mondott itt le!" "És olyan talán nem volt, hogy néhány, a Föderációs oldalra került cardassiai kolónia lakói is maradni akartak? Ez ésszerű kompromisszumnak tűnt." "Hát persze, a cardassiaiak meg is akartak tartani néhány kolóniát a mi területünkön, mert tudták, hogy mi vigyázni fogunk rájuk. De nekik ugyanez nem áll szándékunkban a mi kolóniáink esetében." "A Csillagflotta Főparancsnokság több admirálisa attól tart, hogy a Bok'Nor megsemmisülése veszélybe sodorhatja a szerződést." mondja Sisko. "Attól tartanak, mi...?" morogja Hudson. "Minket, mint a határ mellett állomásozó két legmagasabb rangú tisztet, a Föderáció felkért arra, hogy mérjük fel az esetleges kockázatokat." "Nincsenek kockázatok, Ben. A legcsekélyebbek sem. Nálam jobban nem sokan ismerik a cardassiaiakat, majdnem egész életemben közöm volt hozzájuk. És hidd el nekem, nagyon meg vannak elégedve azzal, amit az a szerződés biztosított a számukra. Nagyon sokat sikerült elérniük, és nem fogják megkockáztatni, hogy elveszítsék mindezt azáltal, hogy csapatokat küldenek a zónába. Ahhoz ők túl ravaszak. De én a helyedben nagyon aggódnék a határ melletti bajori települések biztonságáért." "És az nem lep meg, hogy egyáltalán semmit sem reagáltak az esetre?" kérdezi Sisko homlokráncolva. "Ah, Benjamin... Mindketten nagyon jól tudjuk már, hogy sosem úgy reagálnak, mint ahogy arra számítani lehetne. De azért jelentkezni fognak..."

Az a férfi, aki kevéssel a Bok'Nor indulása előtt a hajó körül ólálkodott, most civilben áll meg a sétafedélzet egyik információs táblájánál. Hamarosan egy vulcani nő is odalép a táblához, és miközben látszólag elmélyülten tanulmányozzák a feliratokat, a nő halkan megszólal: "A kabinokat megbízható csatornákon át foglaltuk le. ...

Hetes szint 4-G szektor. Azt javaslom, a hajója megérkeztéig kerülje a feltűnést." A vulcani hamarosan odébbáll, majd a férfi is elindul valamerre. A jelenetnek azonban volt két szemtanúja, a közeli függőhídon álló humanoid páros, akik jelentőségteljes pillantást váltva szintén útnak erednek.

A bárban, a bárpult távoli sarkában latinumrudakat számolgató Quark egyszer csak úgy érzi, mintha egy átható pillantás fúródna a hátába.

Lassan megfordul, és a vulcani nőt pillantja meg pár méterrel távolabb, amint az a háta mögött összekulcsolt kézzel türelmesen várakozik.

"Szolgálhatok valamivel...?" kérdezi Quark a rend kedvéért. "Maga Quark, igaz?" "Ööö... Biztosíthatom, az elfogatóparancsot már rég visszavonták, sőt, az egész ügy hónapokkal ezelőtt tisztázódott."

védekezik Quark reflexszerűen, mire a nő meglepetten kérdezi meg: "Elfogatóparancs?" "Ah... Csak azt hittem, mivel tudja, ki vagyok..."

"Amint látom, épp a bevételt számolgatja, ebből elég logikusnak tűnt, hogy ön a szórakozóhely tulajdonosa." lép közelebb a vulcani, aki egyébként népére nem különösebben jellemző módon, nem túl feltűnően ugyan, de ki van festve. "Nos, ami azt illeti nagyon jól gondolta...

Mit tehetek önért?" "Abban a reményben kerestem fel, hogy tehetek önnek egy üzleti ajánlatot." "Hogy nekem...? Akkor azt, ami az imént kicsúszott a számon, talán el kellene..." "A múltja közömbös a számomra." jelenti ki a nő. "Tényleg? Ezt örömmel hallom, ugyanis szeretnék nagyon jó kapcsolatot kiépíteni a vulcaniakkal... Mit is mondott, hogy hívják, kisasszony?" "Sakonna." "Sakonna... Ahm, igen érdekes név egy ilyen fiatal, elbűvölő nőnek." A vulcani ennek hallatán árnyalatnyira megemelintve jobb szemöldökét, pillant Quarkra, aki így folytatja: "Mit szeretne inni? ... Nem is, várjon csak... Van valamim pont a maga számára!" Quark ezzel eltűnik a pult alatt, majd egy nagyobb palackkal bukkan fel ismét: "Egy kiváló vulcani bor, garantáltan háromszáz éves. Igazi ritkaság, nagyon drága... Tényleg csak barátoknak tartom." A ferengi egy poharat varázsol elő, "Nos mennyit tölthetek?" "Nem kérek." "Meg sem kóstolja?" "Nem vagyok szomjas, ezért nem is érzem szükségét annak, hogy igyak." "Pedig valóban egyedülálló..." mondja Quark, miközben tölt a pohárba, "Azért én csak itt hagyom, ha esetleg mégis megszomjazna... Tehát, egy üzleti javaslattal érkezett..." "Erről jobbszeretnék valahol máshol beszélni, tekintve, hogy magántermészetű ügyről van szó." néz körül Sakonna a zsúfolt bárban. "Akkor talán beszéljük meg vacsora közben... Ööö... Úgy értem, olyan időpontot választhatnánk a megbeszéléshez, hogy közben épp meg is vacsorázhatnánk, ha megfelel önnek..." "Elfogadható." mondja a vulcani kimérten. "Egyenesen csodás. ... Mit szólna a gyomra a nyolc órához?" "Rendben, ott leszek." mondja Sakonna, ezzel elvonul a kijárat felé. "Ah, te ellenállhatatlan szépség..." néz utána a ferengi, majd a poharat felvéve folytatja: "Majd felolvad a jégszíved, mikor Quark megcsókol..." Quark ezzel belekortyol a vulcani borba, majd borzongva mered a pohárban levő maradékra.

A férfi, akivel Sakonna a sétafedélzeten találkozott, a lakógyűrűben halad a számára lefoglalt kabin felé. A folyosó másik végén annak a párosnak a női tagja fordul be, aki a figyelemmel kísérte rövid találkozójukat, és mikor közelebb ér a férfihoz, 'véletlenül' elejti a táskáját. A férfi azonnal lehajol, hogy fölvegye neki, ám ekkor a humanoid férfi bukkan fel mögötte, és szorít egy oltópisztolyt a nyakához. A földi összerogy, a két humanoid pedig elvonszolja valamerre.

"Jake...?" lép be Sisko a kabinjába, ám egy másik ismerős hang válaszol: "A fia nincs itt, parancsnok." "Dukat..." "Bocsásson meg, nem akartam magára ijeszteni." mondja a nem messze üldögélő cardassiai.

"Hol van?" kérdezi Sisko. "Ki, a fia? Azt meg nekem honnan kéne tudnom?

... Parancsnok, csak nem gondolja, hogy..." Dukat lassan feláll, mikor Sisko megáll előtte, "Csak nem hiszi, hogy bántottam volna Jake-et?"

"Én azt hiszem, hogy maga mindenre képes." "Megsért engem, uram. A barátjaként jöttem ide." "Sisko hívja Kirát." aktiválja a parancsnok a kommunikátorát. "Kérem, ne siesse el, parancsnok. Beszélnünk kellene négyszemközt." "Hallgatom." jelentkezik be Kira. "Őrnagy, kerítsék elő

azonnal Jake-et." "Eltűnt?" "Nem tudom. Derítsék ki, hol van, és azonnal szóljanak." "Értettem." "Hogy jött az állomásra?" fordul Sisko Dukat felé. "Egy kodagiai hajón, nem regisztrált utasként, ami fél négykor dokkolt be. A rakodórámpán tettek ki." "Hm... És sikerült anélkül eljutnia idáig, hogy bárki is észrevette volna?" "Gyerekjáték volt. Elvégre majdnem tíz évig voltam ennek az állomásnak a parancsnoka. Ha valaki igazán ismeri a Deep Space Nine számtalan folyosóját, és járatát, akkor én vagyok az. Egyébként meg kell jegyeznem, a kabinja nagyon ízlésesen van berendezve." "Kira Siskonak: Jake jól van, Noggal együtt az egyes dokknál nézegetik a most befutott bajori hajó női utasait. Hazaküldjem?" "Nem, semmi baj, őrnagy. Sisko kilép." "Nos, látja? Ép, és egészséges." jegyzi meg Dukat. "Miért van itt?" kérdezi Sisko leülve egy fotelbe, és a cardassiai is újra letelepszik. "Ahm... Azt mondanám, van egy problémájuk." "Ah, valóban?"

"A Bok'Nor." "A Cardassiai Központi Parancsnokság talán ezzel válaszolt a felhívásaimra?" "Nem, épp ellenkezőleg." csóválja meg a fejét Dukat, "A Központi Parancsnokság nem tud róla, hogy itt vagyok." Sisko hitetlenkedve pillant Dukatra, aki így folytatja: "Pedig így van. Azért jöttem, hogy segítsek kitalálni az igazságot a Bok'Nor-al kapcsolatban." "Miért akar segíteni nekem?" "Mert én már tudom az igazságot." "Tudja, ki a felelős az eset miatt?" ""Igen." "És ki az?"

"Maga." Sisko erre meglepetten mered a cardassiaira. "Persze nem maga, személyesen, parancsnok... Maga becsületes ember, nem helyezne el implóziós eszközt egy impulzushajtóműben. De akár hiszi, akár nem, vannak olyanok a Föderációban, akik képesek az ilyen tettekre. ...

Morálisan kiegyensúlyozatlan földiek, és egyéb lények." mondja Dukat, miközben feláll, és szemügyre veszi a szoba egyik falánál álló térbelisakk-táblát. "És ezt várja, hogy én ezt csak úgy elhiggyem?"

kérdezi Sisko, szintén felállva. "Nem. Az én feladatom az, hogy meggyőzzem magát erről. Mivel a Föderáció nem takarítja el a szemetet az ajtaja előtt, nekünk kell megtennünk. Tudja, az ilyen események veszélyeztetik az új szerződés biztonságát. Szükségünk lesz... Az egyik siklójukra." "És hová lesz a kirándulás?" "A Volan-kolóniára." "A fegyvermentes övezetbe..." "Hmm... Én azt mondanám, az a zóna egyáltalán nem ennyire fegyvermentes."

"Ehm... Feltűnt nekem... Hogy sajnos az én vezérlőpultom mintha nem üzemelne..." jegyzi meg a runabout bal oldali ülésében ülő Dukat, az előtte levő sötét felületre pillantva, "Nem úgy volna szabályos, ha mindkét munkahely üzemben van, hogy veszély esetén én is beavatkozhassak?" "Ha valami vészhelyzet adódna, akkor ez a mai nem lesz a legszerencsésebb napja." mondja erre Sisko. "De parancsnok, nem azért üldögélek itt, hogy alaposan megjegyezzem minden kis technikai mütyürkéjüket..." "Ezt nagyra értékelem, de a cardassiaiakat többek között fotografikus memóriájukról is ismerik." "Ah, értem már. Azért kapcsolta ki a konzolt, nehogy 'lefényképezzem' valamelyik részletét."

"Úgy hallottam, hogy a cardassiai gyerekeket már négy éves korukban intenzív, a szellemi képességeket fejlesztő kiképzésnek vetik alá."

"Így van. A cardassiai oktatás egyedülálló az egész kvadránsban."

"Biztosan, ha magukat nem zavarja, hogy ezzel elveszik a gyerekektől a gyermekkor örömeit." "A tudás hatalom. Az öröm sebezhető pont." "Mi?!"

mered Sisko Dukatra. "Meglep a reakciója, parancsnok. Azt hittem, meg fogja érteni, mert, hogy őszinte legyek, mindeddig ön tűnt a legkevésbé vidám, és így legkevésbé sebezhető földinek azok közül, akikkel eddig találkoztam." "Ha maga a közelben az, ez nagyon is így van." jelenti ki Sisko, mire Dukat felnevet: "Mókás válasz, valóban. De most őszintén, nagyon örülök neki, hogy ezen az úton alkalmam lesz egy kicsit közelebbről is megismerni önt." "Szerintem már így is épp elég jól ismerjük egymást..." morogja Sisko. "Ez itt a hidraulika-vezérlő, vagy a deflektor-hálózat konzolja?" hajol előbbre Dukat, hogy szemügyre vehesse a Sisko előtt levő pult egyik részletét, majd a parancsnok helytelenítő pillantását látva hozzáteszi: "Csak kíváncsi lettem volna, de nincs jelentősége. A cardassiai vadászok fényévekkel járnak ez előtt a technika előtt." Sisko pultja ekkor jelezni kezd. "Mi az?" kérdezi Dukat. "A távolsági szenzorok segélykérést észleltek." "Kitől?" "Egy Föderációs kereskedőhajótól, amit cardassiaiak támadtak meg. ... Két cardassiai támadót észlelek, a fegyvermentes övezeten belül." "Az lehetetlen. Itt valami nem stimmel, parancsnok, mi betű szerint betartjuk a megállapodást." jelenti ki Dukat. "Megszakadt a kapcsolat a kereskedőhajóval. Nem tudom helyreállítani... Számítógép, kérem a kereskedőhajó vélhető tartózkodási helyét a legutóbbi adása alapján, és egy oda vezető pályát! ... Remélem, nem bánja a kitérőt." "Egy cseppet sem. Ez az ügy engem is legalább annyira érdekel, mint magát." A runabout hamarosan görbületi sebességre gyorsít, Dukat pedig székével félig Sisko felé fordulva megkérdi: "A cardassiai hajók milyen típusúak? Járőrcirkálók?" "Nem, annál sokkal kisebbek. Szerintem siklók lehetnek." "Cardassiai siklók, amik egy Föderációs kereskedőhajót támadnak?" "Viszont a jelek szerint a Galor osztály fézeregységei vannak rajtuk." "Biztos hogy a fegyvermentes terület cardassiai kolóniáiról valók? Hívja őket." "Nincs válasz." "Nyisson csatornát."

"Beszélhet." mondja Sisko, aktiválva a kommunikációs vonalat. "A támadó cardassiai hajókat hívom. Itt Gul Dukat, a második különítmény parancsnoka beszél, válaszoljanak! ... Itt Gul Dukat, biztonsági azonosító: A-D-L-4-0! Megparancsolom, hogy haladéktalanul szüntessék be a támadást!" "Két percre vagyunk. A védőpajzsaik negyven százalékon állnak." mondja Sisko. "Megpróbálom még egyszer." áll fel a székéből Dukat, mire Sisko újra megnyitja a csatornát. "Nem tudom, kik maguk, és honnan jöttek, de ezért fizetni fognak, ezt megígérhetem. Azonnal válaszoljanak, vagy saját kezűleg lövöm ki a fotontorpedókat, hogy megsemmisítsem magukat!" Dukat ezután előbbre hajol, hogy elérjen egy kezelőfelületet Sisko pultjának távolabbi oldalén, mire a parancsnok méltatlankodva pillant rá. A cardassiai visszahúzódik, majd így szól: "Készítse elő a torpedóvetőt." "Ott találja a kioldót." mutat Sisko az egyik kezelőfelületre. "Tudom. Jól ismertem ezt a hajótípust, mielőtt még a fedélzetre léptem volna. ... Szóljon, mikor érünk hatótávolságon belül." "Várjon, egy újabb hajót észlelek, a többi felé tart." "Úgy néz ki, mintha ez is Föderációs volna, parancsnok." állapítja meg Dukat, a taktikai kijelzőre pillantva. "Hogy nem Csillagflotta-egység, az biztos. Ilyen szerkezeti adatokat még nem láttam... Szerintem valami régi, átépített futárhajó lehet..." véli Sisko, "Hívom őket. ... Nincs válasz." A taktikai kijelző felsípol, és egy gyorsan mozgó fénypontot mutat, ami az új Föderációs hajóról indul, és alig valamivel véti el az egyik cardassiai egységet. "Torpedót lőttek ki. ... De milyen civil hajónak van torpedója ebben a méretosztályban?!" "Nem lehetséges esetleg, hogy valamelyik kolóniájukról indultak?" kérdezi Dukat. Az ismeretlen hajó eközben belehúz, és többször nem véti el a célt, mindkét cardassiai hajót megsemmisíti egy-egy lövéssel, majd gyorsan eliszkol a helyszínről. "Remélem, most más érti, parancsnok. Úgy néz ki, az ittenieknek mindenféle hivatalos segítség nélkül is sikerült kiépíteni a saját kis haderejüket." mondja Dukat a komoran a taktikai kijelzőt bámuló Siskonak.

"Remélem, éhes, mert egy nagyszerű menüt állítottam össze." mondja Quark, miközben hellyel kínálja Sakonnát a bár földszinti részének egyik terített asztalánál, "Előételként plomeek leves, úgy tudom, ez különösképp kedvelt étel a vulcaniak körében. Utána, és ez már igazi különlegesség, romulan óriás-puhatestűek, Vulcanon ilyesmit gyakorlatilag már be sem lehet szerezni..." "Talán minden este ilyen fényűzően vacsorázik?" érdeklődik a vulcani. "Nem, ez a mai különleges alkalom." "Ah, igen?" "Egy új üzleti kapcsolat kezdete minden ferengi számára különleges alkalom." jelenti ki Quark, leülve a nő mellé, "És persze arra is jó alkalom, hogy igyunk egy korty bort... És áttáncoljuk az éjszakát." Egy ferengi pincér lép az asztalhoz kiváló időzítéssel, és kinyitva egy palackot, töltene mindkettejüknek, de Quark gyorsan elzavarja: "Jól van, menj már. Hagyjuk a bort egy kicsit lélegezni..."

"Hát jó... Igyekszem tiszteletben tartani kulturális sajátságaikat. A bort megkóstolom, de táncolni nem fogok." "Talán majd meggondolja magát, ha a bor megteszi a hatását." "Nem. Ebben biztos vagyok." "Ah, én jobban tudom." jelenti ki Quark. "Mert valahol mélyen, a fagyott felszín alatt egy igazi nő várja, hogy kiszabaduljon. ... Talán pár óra múlva már vulcani népi táncot jár majd a parketten... Persze, az is lehet, hogy nem." fúj gyorsan visszavonulót Quark Sakonna hűvös pillantása láttán." "Most már szeretnék rátérni az üzleti megbeszélésünkre, ha magának is megfelel." jegyzi meg a nő.

"Tulajdonszerzés, kétszáztizennégyes szabály: míg nem ettél, ne tárgyalj üzletről." "Tulajdonszerzés?" "Így van. A ferengiknél erre nagyon pontosan lefektetett szabályok vannak, és minden üzleti tranzakció a kétszáznyolcvanöt Tulajdonszerzési szabály szellemében zajlik le. Ez garantálja minden résztvevő számára a megbízható, és becsületes üzletet. ... Ööö... Majdnem minden résztvevő számára."

"Érdekes. Egy, az üzleti tranzakciók során követendő viselkedési kódex használata..." "Logikus." mondja gyorsan Quark, megelőzve Sakonnát. "És véleményem szerint fölöttébb megnyugtató." teszi hozzá a nő. "A vulcaniak rendelkeznek valami hasonlóval?" kérdezi Quark, miközben bort tölt Sakonnának. "Azt mondanám, emlékeztet a vulcani alkotmányra, ami minden vulcani számára garantálja az alapvető, és korlátozás nélküli jogokat." "Alapjában véve tényleg olyan, mint a ferengiknél. ...

Mondhatok egy pohárköszöntőt?" kérdezi Quark, átnyújtva a poharat a nőnek. "Ez is egy olyan kulturális sajátosság?" "Úgy van." bólint Quark, "Tudja, alig tusom szavakba önteni, hogyan érzek ezekben a pillanatokban. Nagyon ritka, hogy egy vulcani, és egy ferengi, alapvető

különbségeiket félretéve, szemtől szemben ülnek egymással, mint most mi. Én mindig is nagyon tiszteltem a vulcaniakat, még akkor is, ha azon kevesek, akiket ismertem, nem voltak rólam hasonló véleménnyel, elég használható lények. Igyunk most önre..." Sakonna erre gyorsan ledönti a poharában levő bort, és várakozón pillant a döbbenten rámeredő

ferengire. "Na jó... Szóval, milyen jellegű üzletre gondolt?"

"Fegyverekről volna szó." Quark erre majdnem megfullad a kortytól, amit épp lenyelni próbált, és halkabbra fogva hangját kérdezi: "Hogy mondta?!" "Fegyverek. Fézeregységek, fotontorpedók..." "Ssss..."

csendesíti Quark Sakonnát. "Csapatszállítók, és különböző kobalt-tórium eszközök. Nagyon részletes a listám." "Maga... Fegyvercsempész...?!" A vulcani elengedve a kérdést hegyes fülei mellett, így folytatja: "Latinumban fizetek, és elképzelhető, hogy a jövőben nagyobb, rendszeres szállítmányokra lesz szükségünk." "Maga nem olyan, mint a többi vulcani, vagy tévednék...?" kérdezi Quark, mire egy kifürkészhetetlen pillantást kap válasz gyanánt.

"Az a Föderációs hajó megtagadta, hogy a fedélzetre léphessen valaki!" mondja egy dühös cardassiai, a fegyvermentes övezetben levő

egyik Föderációs kolónián, a tanácsteremben vele szemben állóknak, köztük Cal Hudson parancsnoknak. "Erre a maguk hajói azonnal tüzet nyitottak." jegyzi meg a kolónia képviselője. "Egyértelmű volt, hogy az a hajó fegyvereket szállít a fegyvermentes övezetbe!" jelenti ki a cardassiai, miközben Sisko és Gul Dukat lép a helyiségbe. "Az a hajó orvosi ellátmányt vitt a Soltok IV-re." jegyzi meg Hudson, majd az újonnan jöttekre pillant: "Ben... Te meg mit csinálsz itt?" "Még nem tudom biztosan. Gul Dukat kért meg, hogy tartsak vele." "Dukat..."

fordul a Gul felé a másik cardassiai, "Nem kaptunk értesítést a látogatásáról." "Ebben a helyzetben több, mint szükségesnek tartottam egy váratlan látogatást." mondja erre Dukat, "Így nem kellett semmiféle különleges fogadtatást előkészíteniük." "Értem..." húzza el a száját a cardassiai. "Sisko parancsnok, engedje meg, hogy bemutassam hivatalbeli kollégámat, Gul Eveket." mondja Hudson. "Örülök, hogy itt van, parancsnok." mondja Evek. "Figyelemmel kísértük a támadást a taktikai képernyőnkön." mondja Sisko. "Igen, ez a pontos kifejezés rá, ugyanis a hajók egyike sem méltatott válaszra minket. ... Még a cardassiai pilóták sem voltak hajlandók válaszolni nekem." mondja Dukat, Evekre pillantva. "Talán túl idegenül hatott a hangja egy Föderációs hajóból."

"Pedig én még a biztonsági azonosítómat is bemondtam." "Akkor biztosan túl elfoglaltak voltak." "Egy semmivel sem kiérdemelt támadással!"

jelenti ki a kolónia egy másik földi képviselője. "Azt mondják, nem kiérdemelt? Tagadják hát, hogy a Föderáció terrorista akciók támogatásában vesz részt, amely cselekedetével aláássa az új szerződést?" "Legalábbis nem visel semmiféle titkos háborút." jelenti ki Sisko. "Akkor meg tudná mondani, honnan került elő az a fotontorpedókkal felszerelt Föderációs hajó?" "És a maguk hajói miért voltak a Galor osztály fézeregységeivel felszerelve?" kérdezi vissza Hudson. "Csak jogunk van talán a szervezett terrorcselekmények ellen védekezni..." méltatlankodik Evek. "Én nem látok semmi bizonyítékot szervezett terrorizmusra." mondja Sisko. "Mert semmi ilyesmi nem létezik!" jelenti ki a Föderációs kolónia szóvivője. "Épp ellenkezőleg." mondja erre Evek, átvéve egy cardassiai optikai adattárolót segédjétől, "Itt van annak a terroristának a vallomása, aki felelős a maguk állomásán megsemmisült Bok'Nor elpusztításáért, parancsnok." "Vallomás...?" veszi át a modult Sisko. Evek ekkor egy kéziterminált kap a segédjétől, amiről olvasni kezdi: "Egy negyvenhárom éves földi férfi, William Patrick Samuels, született Bergenben, Norvégia, Föld." "Ismerjük." mondja a kolónia szóvivője, "Mi történt vele?" "Húsz évvel ezelőtt jött a Volan II-n levő Föderációs kolóniára.

Házas, a felesége neve Louise, két lánygyermeke van, tizennégy, és tizenkét évesek. Nagyon együttműködőnek bizonyult a Deep Space Nine-on történt elfogása után." Sisko továbbadja az adatmodult Hudsonnak, aki behelyezi azt az asztalon levő mobil terminálba. A képernyőn egy jellegtelen háttér előtt megjelenik Samuels. "Kezdje." hallatszik egy hang, mire a férfi beszélni kezd: "A nevem William Samuels, és a cardassiai nép ellen elkövetett súlyos bűnnel vádolnak. Mindeddig jól bántak velem. ... Egy Föderációs telepesekből szervezett Cardassia-ellenes mozgalom tagja vagyok, és... Bármiféle kényszerítő

eszköz alkalmazása nélkül vallom be, hogy egy implóziós töltet segítségével megsemmisítettem a Bok'Nor nevű cardassiai teherhajót."

Samuels időnként lepillant, mintha olvasná a szöveget. "Rendkívül sajnálom, hogy részt vettem ebben az akcióban, ami a hetvenöt fős legénység halálhoz vezetett. A feleségemnek, és a gyerekeimnek üzenem: sajnálom, és... Szeretlek titeket." A felvétel ezzel véget és, a terminál körül összegyűlt telepesek döbbenten állnak, a szóvivőjük kivételével, aki dühösen fordul Evek felé: "Miután megdolgozták, persze, hogy készségesen beismert bármit..." "Nem, Samuels már a kihallgatás előtt bevallott mindent. Sokkal hamarabb, mint számítottunk rá. Azt hiszem, a jóember valóban bánja, amit tett." "Mi magunk is szeretnénk kihallgatni." mondja Hudson. "Hozzák be." szól ki Evek valakinek, mire két cardassiai lép be, egy letakart hordággyal, "Sajnálatos módon öngyilkos lett a cellájában." A kolónia szóvivője ekkor dühtől eltorzult arccal átveti magát az asztalon, és lerohanja Eveket. Csak Hudson siet a cardassiai segítségére, és elrángatja onnan a magából kikelt férfit: "Abbahagyni! ... Azonnal hagyja abba!" "Dukat, tüntesse el innen!" szól Sisko, mire Dukat kilökdösi Eveket a helyiségből: "Gyerünk, kifelé... Kifelé!" "Nem hagyhatja ennyiben ezt a dolgot!" mondja az egyik telepes Hudsonnak. "Erről még beszélünk. Most távozzanak!" A helyiség hamarosan kiürül, csak a két Csillagflotta-tiszt marad még egy darabig.

"Ismertem azt az embert." mondja Hudson az irodája egyik ablakán át az alant elterülő városkára lebámuló Siskonak, "Bill Samuels...

Földműves volt, húsz éve kezdte művelni a birtokát. Felnevelt két gyermeket azon a birtokon, megpróbált valamit kezdeni a földjével.

Aztán a Föderáció azt mondta neki, mindent itt kell hagynia, mert mostantól a cardassiaiaké." Sisko otthagyja az ablakot, és beljebb lép az irodába. "Ő viszont nem akart mindent veszni hagyni." "És mivel voltak olyanok, mint ő, mind a két oldalon, ezért kellett kidolgozni ezt a megállapodást, hogy mindenki maradhasson az otthonában." mondja Sisko. "A cardassiaiaknak eszük ágában sincs lehetővé tenni, hogy ezek az emberek hosszabb távon itt maradhassanak. Vagy erőszakkal elűzik, vagy lemészárolják őket. ... És már hozzá is láttak. Egy nap nem telik el anélkül, hogy ne érkezne jelentés valamilyen ötletszerű, a mi embereinket ért támadásról. A tapasztalt Föderációs telepes tudja, hogy este nem hagyja el magányosan a házát. De együtt élni ezzel a félelemmel borzalmas dolog." "Ezt nem egészen értem. Talán azt akarná jelenteni mindez, hogy a cardassiai hatóságok nem tartják be a törvényeket, és..." "Hogy nem tartják be? Mondok én neked valamit: abban a csőcselékben is szép számmal képviseltették magukat a hatóságok emberei, amelyik három napja halálra kövezett két telepest Ropal városában." "Akkor a Föderációnak a legmagasabb fokon kell mindezt a cardassiai kormány elé tárnia." jelenti ki Sisko. "Ah, Ben, ugyan mit segítene az? ... Az a helyzet, hogy a Cardassiai Központi Parancsnokság állig fel akarja fegyverezni a telepeseiket." "Gondolod, hogy vállalnák annak a kockázatát, hogy fegyvereket szállítva a fegyvermentes övezetbe, megszegjék a szerződést?" "Azt hiszem, megtalálják azt a módot, ami nem ennyire feltűnő." "Még csak nem régen volt, hogy rajtakaptuk a cardassiaiakat, amint fegyvereket szállítottak a bajori szélsőségeseknek, amiket az yridiaiak közvetítettek." "Ez pontosan beleillene a képbe." jegyzi meg Hudson, "Nem lehet, hogy a Bok'Nor is fegyvereket vitt volna olyasvalakiknek, akikről egyelőre nem tudunk?"

"Ha így is volt, még az állomás átrakodása előtt kellett kirakodniuk valahol, mert azt tudom, hogy a Bok'Nor rakterei üresek voltak. ...

Szerinted is ő volt?" "Samuels? ... Nem tudom, de... Rávehették hamis vallomás tételére is, utána pedig megölték." "Nem hiszem, hogy Gul Dukat elrángatott volna idáig, ha nem tudja egyértelműen bizonyítani."

jelenti ki Sisko. "A mindenségit, lehet, hogy tényleg ő volt, Ben. Nem tudhatom! ... Ó, a francba... Értesíteni kell a feleségét is. Fogalmam sincs, mit is mondhatnék neki. ... Ilyenkor vágyom igazán azokra a régi, csendes napokra Új-Berlinben. Virsli és sör, jókedv, vidámság...

És persze mindennek a megkoronázására az évenkénti mazurka-fesztivál."

"Emlékszel még, milyen jól szórakozott mindig Gretchen és Jennifer?"

mosolyodik el Sisko. "Azt a látványt sosem felejtem el, mikor felpróbáltál egy olyan bőrnadrágot..." "A kalap még mindig megvan valahol." bólogat Sisko, "Nagyon szeretném tudni, mi folyik itt, Cal.

... Ezek a telepesek talán valami... Terrorista csoportot szerveznek?"

"Még ha így volna is, nem kötnék az én orromra. Egyet azért mondhatok, Ben, de ez maradjon köztünk... Szerintem ezeknek az embereknek joguk van bármilyen eszközzel védekezni. Mert mikor a Föderáció a pácban hagyta őket, nem maradt más választásuk."

Sisko és Dukat valamivel később úton vannak visszafelé az állomásra.

"Mi az? Nagyon csendes, parancsnok." állapítja meg a cardassiai.

"Tudott Samuelsről, már azelőtt, hogy hozzám jött volna." mondja Sisko komoran. "Én... Valóban tudtam már a vallomásáról, ez igaz. De arról nem, hogy... A halálát én is ugyanolyan meglepetéssel hallottam, mint ön." "Ezt az öngyilkosság-sztorit senki nem fogja megenni. ... Nem érdekes, mit is követett el valójában, az ilyen barbár módszerekkel komolyan veszélybe sodorhatják a szerződést!" mondja Sisko dühösen.

"Parancsnok, ha ez megvigasztalja, osztom a véleményét. ... Elmondtam Eveknek, hogy hiba volt hagyni Samuelt meghalni. A vádló nem hagyhatja, hogy a gyanúsítottja meghaljon, mert azzal oda az előnye." "Ah... Hát ez az, ami érdekli magukat. Az előnyük." "Ah, hagyja már abba. Ne játssza itt a szentet a Föderáció hírhedt 'tisztességes játszma'

közhelyével! ... Arról azért ne feledkezzünk meg, hogy a maguk embere hetvenöt ártatlan ember halálát okozta." "Mit szállított a Bok'Nor?"

kérdezi Sisko váratlanul. "Mielőtt a wormhole-hoz érkezett volna, már amennyire én tudom, negyven tonna gozid-ércet vitt a Regulon rendszerbe." "Biztos benne, hogy nem fegyverek voltak rajta?" "Miért pont fegyverek? És kinek?" "A fegyvermentes övezetben levő

cardassiaiaknak!" "Ugyan már, a Bok'Nor még csak meg sem közelítette a fegyvermentes övezetet." "Találkozhattak is útközben valakivel. Mondjuk a lycipiaiakkal. Átadhatták nekik a fegyvereket, a lycipiaiak pedig leszállították..." "Parancsnok... Tudom, hogy most kétségbeesetten keresi az egyenlítési lehetőséget emiatt az eset miatt, hogy könnyíthessen a Föderáció bűntudatán. Vagy talán nem így van? ... Ha a Bok'Nor szállított volna fegyvereket, én tudnék róla. És most figyeljen nagyon: a gyermekeim életére esküszöm, nem így volt." Sisko erre döbbenten fordul a cardassiai felé: "Nem is tudtam, hogy vannak gyerekei." "Hét." mondja Dukat, mire Sisko elcsendesedve fordul vissza a vezérlőpult felé.

Mikor Quark meglátja a bárba belépő Sakonnát, azonnal elésiet a bárpult mögül. "Megkaptam az üzenetét. Mikor tud szállítani?" kérdezi a vulcani nő. "A forrásom holnapra mindent meg tud szervezni. Mondjuk...

Tizennégy óra." "Az már túl késő, még ma este el akarom hagyni az állomást." "Máris elutazik?" kérdezi Quark csalódottan. "Megváltoztak a terveim. A kapcsolata rendelkezése tudja bocsátani a szállítmányt már ma este?" "Ehm... Úgy látszik, kénytelen lesz." ingatja a fejét Quark.

"A latinum már nálam van, ha meg akarja számolni." "Meg lehet bízni magában?" kérdezi Quark gyorsan. "Vulcani vagyok." "Persze, csak vicceltem... Minden a terv szerint fog zajlani. ... De talán... Mégis meg kellene számolnom, ha nem okoz gondot." "Átküldetem a kabinjába."

bólint a nő, ezzel a kijárat felé indulna, de Quark visszatartja: "Örömmel megmutatnám... Milyen egyéb módon lehet még ünnepelni az üzleti sikereket." "Talán majd legközelebb. Tudom, hol találhatom meg... Quarkot, az intrikust." Sakonna ezzel távozik, a ferengi pedig meglepett arcot vágva tér vissza a pult mögé: "Az intrikus..."

"A Cardassiára történő visszatéréséig beköltözhet a 2-H szinten levő

vendéglakosztályba." mondja Sisko Dukatnak, mikor kilépnek a sétafedélzetre a külső gyűrűkbe vezető egyik zsilipből, "Felállíttatunk ott egy őrposztot is." "Jobb szeretném, ha a Csillagflotta emberei lennének szolgálatban. Gondolom, nem kell részleteznem, miért kellene eltekinteni a bajori őrszemélyzettől..." "Megértem." "És ha bármiben a segítségükre lehetek a vizsgálat során, csak..." "Ne aggódjon, egyedül is menni fog." mondja Sisko ridegen, ezzel megszaporázva lépteit, maga mögött hagyja a kissé bosszús arcot vágó Dukatot.

"Főnök...?" kérdezi Sisko, jóformán még ki sem lépve a liftből a vezérlőben. "Igen, uram, már vannak válaszaim, bár nem tudom, tetszeni fognak-e." "Egy implóziós töltet volt." mondja a mérnöki emelvényre fellépő Sisko. "Igen, uram." bólint O'Brien kissé meglepetten, "Sőt, mi több..." "Sőt, mi több, Föderációs töltet." mondja a parancsnok. "Igen.

A merkassium-nyomok amiket találtunk, a töltet külső burkából származtak, ez kétségkívül Föderációs építésre utal." "Kapcsolják nekem a Csillagflotta Főparancsnokságot szubtéren." rendelkezik Sisko, besietve az irodájába. O'Brien és Kira aggodalmas arccal néznek össze, majd az őrnagy Sisko után indul.

"Parancsnok... Átadjak valami üzenetet az Ideiglenes Kormánynak az ön nevében?" kérdezi az irodába belépő Kira. "Igen. Mégpedig azt, hogy pár gátlástalan telepes repítette a levegőbe a Bok'Nort, és ezért Bajort nem fenyegeti cardassiai megtorlás veszélye." "Javasolni fogom a helyőrségeinknek, hogy viselkedjenek nyugodtan." bólint Kira, de még nem távozik, hanem így szó az ablak felé visszaforduló Siskohoz: "Uram... Háború veszélye fenyeget?" "Nem, ha meg tudom akadályozni."

"De hát ez az, amit a telepesek akarnak..." "Nem tudom, mit akarnak, csak azt, hogy meg kell benne akadályozni őket. És ez a Csillagflotta feladata!" csattan fel Sisko. "Uram, tudom, hogy nem tartozik rám, csak..." fúj visszavonulót Kira. "De a véleményét nem fogja magában tartani." állapítja meg Sisko. "Nem tudom, mint mondtak magának a cardassiaiak..." "Egyelőre úgy tűnik, hogy azt a férfit, aki vallomást tett nekik, halálra kínozták!" "És nem gondolja, hogy maguk pedig esetleg épp a kezükre játszanak?" "Odakint emberek öldösik egymást, őrnagy! Talán azt akarja javasolni, hogy hunyjunk szemet fölötte?!" "De hát joguk van megvédeni magukat..." "Most akkor is túl messzire mentek!" "Ha a Csillagflotta nem hajlandó megvédeni a saját embereit..." "Szabad akaratukból döntöttek úgy, hogy a cardassiaiakkal élnek." "Akkor nekik kell megvédeni saját magukat!" kiabálja Kira, "Én huszonhat évig éltem együtt velük, a felszabadulásig! Minden egyes bajori állandó félelemben élt miattuk! Úgyhogy én nagyon jól tudom, mit élnek át most azok a telepesek! ... De mindenek előtt azt tudom, hogy a cardassiaiak nem jeleskednek abban, ha szerződésben foglalt kötelezettségek betartásáról van szó." "És ezért azt javasolja, hogy mi se tartsuk magunkat a megállapodáshoz. Talán fegyverezzük is fel a telepeseinket..." "Én csak egyet mondhatok biztosan: a cardassiaiak a maguk ellenségei, nem a saját telepeseik! És ha a Csillagflotta ezt nem látja be, akkor a Föderáció még naivabb, mint amennyire eddig gondoltam." Sisko erre válasz gyanánt kinyitja az iroda ajtaját, Kira pedig dühösen viharzik ki a vezérlőbe.

A Dukat kabinja előtt posztoló Csillagflotta biztonsági tiszt kérdőn pillant egy másik aranyszín betétes egyenruhás őrre, aki megáll mellette: "Én vagyok a váltás." "Itt valami tévedés lesz, még csak egy órája léptem szol..." Az ajtó előtt álló őr ekkor összecsuklik, Sakonna pedig, visszahúzva kezét a nyaki idegcsomóról, hagyja, hogy az ál-őr behúzza az igazit egy folyosóba, majd becsenget. "Igen?" hallatszik Dukat hangja. Az ál-őr ekkorra vissza is tér, és beszól: "Bocsásson meg a zavarásért, uram, de Sisko kapitány sürgősen önért küldött." Dukat hamarosan kilép a kabinból, és meglepetten pillant a vulcani nőre. "Az a feladatunk, hogy elkísérjük önt a tizenegyes zsiliphez." mondja Sakonna. "Egy cardassiai szállítóhajó futott be." "És? Valami baj van vele?" kérdezi Dukat. "Találtunk egy újabb bombát, amit sikerült hatástalanítani." válaszolja az őr. Dukat ezzel útnak indul a párossal a nyomában.

Megérkezve a tizenegyes dokkhoz, kinyitja a belső ajtót, és meglepett arccal néz körül az üres zsilipkamrában. "Hol van Sisko parancsnok?"

pillant az őrre. "Remélem, hogy mélyen alszik a kabinjában." mondja a Volan kolónia képviselője, Dukat mellé lépve, "Felismer?"

"Feltételezem, nem áll szándékukban egy cardassiai teherhajó fedélzetére lépni." mondja Dukat, mire a körülötte állók meglepett pillantásokat váltanak. A cardassiai a jelek szerint épp erre számít, mert a pillanatnyi meglepetést kihasználva leüti a képviselőjük kíséretében érkezett telepest, majd az őt megállítani próbáló Sakonnát, és menekülni próbál, de az ál-őr fézere nagyon is valódi kábítóimpulzust küld a hátába. Az eszméletlen Dukatot gyorsan bevonszolják a zsilipbe, és pár másodperc múlva már semmi nyoma az iménti eseményeknek.

"...Admirális, én nem mondhatom senkinek azt, hogy tétlenül..."

hallatszik ki Sisko dühös hangja a bezárt irodaajtón keresztül a vezérlőbe, ahol a központi konzol körül a tisztikar álldogál. "Mit fognak mindehhez szólni..." mondja Bashir. "Két emberrablás, és egy felrobbant hajó egy hét alatt. Biztos vagyok benne, hogy van mit hallgatnia..." mondja Kira. "Az ő hibája. Én már az elején figyelmeztettem." csóválja a fejét Odo. "Miről beszél? Még hogy az ő

hibája..." méltatlankodik O'Brien, "Hiszen maga felelős a biztonságért!" "Ha megfelelő mozgásteret kapok a feladatom végrehajtásához, garantálom a maximális biztonságú állomást! ...

Hihetetlen... A magafajta alakok akarják megmondani, hogy végezzem a munkámat, de a Föderációs szabályzatban jóformán csak az van felsorolva, hogy mit nem csinálhatok. Jó volna, ha azután kritizálnának, Mr. O'Brien, hogy megadták a szükséges szabadságot!"

"Biztos vagyok benne, hogy senki sem akart szemrehányást tenni magának." igyekszik csillapítani a kedélyeket Dax. "Adjanak jogot a kijárási tilalom elrendeléséhez, és hogy a beérkező utasokat alaposabban átvizsgálhassuk! Adjanak még ötven biztonsági őrt!" "Akkor az állomás megint az volna, ami a megszállás idején volt." jegyzi meg erre Kira. "Mondhat, amit akar, de akkor biztonságosabb is volt."

morogja Odo. "Feltéve, ha az ember nem véletlenül bajori volt." vág vissza Kira. Az iroda ajtaja ekkor kinyílik, és Sisko lép ki rajta: "Teljes áttekintő képet akarok az állomáson érvényben levő biztonsági intézkedésekről." "Örömmel állok rendelkezésére." mondja Odo csípősen.

"Az őr mit tudott mondani?" néz a parancsnok Kirára. "Le tudta írni a támadóit. Egy vulcani nő, és egy földi férfi, Csillagflotta-egyenruhában." "Megpróbálunk mindenkit felkutatni, aki láthatta őket." teszi hozzá Odo. "Hány hajó hagyta el az állomást az éjszaka során?" "Csak kettő, uram. Egy bagizadi kereskedőhajó, és egy galadori teherszállító." feleli O'Brien. "Hová indultak?" "A bagizadiak a wormhole-on léptek át, a teherhajó pedig a Galador II és a Varios Prime közötti rendszeres járat." "Biztos vagyok benne, hogy Dukatot nem akarták átvinni a wormhole-on." ül le Sisko az irodába vezető lépcsőre, "A fegyvermentes övezet volt a céljuk. ... Dax, ellenőrizze, hogy a galadori hajó a szokásos útvonalról jelentkezett-e be. Főnök, a szenzornaplóban azonosítsa a görbületi mintázatokat." "Nem probléma, parancsnok." fordul a főmérnök a központi konzol felé, "Már meg is van." "Az utolsó ismert irány?" "Az adatok szerint 216.177, és mikor kilépett a szenzorok hatótávolságából, továbbra is a Varios Prime felé vezető vektoron haladt." Sisko erre a fejét csóválja, majd így szól: "Őrnagy, küldjön üzenetet a Varios Prime-ra. Amint az a hajó befut, amit egyébként nagyon kétlek, azonnal értesítsenek." "A görbületi mintázatukat is elküldhetem szubtéren." javasolja Kira. "Egy nyílt adás jobb volna. Ha irányt változtattak, így más is tudhatna róla." jegyzi meg O'Brien. "Csinálják." "A hajó adatai hamisak." jelenti ki ekkor Dax, aki az utóbbi percekben szintén egy konzolt vallatott, "A galadoriak ebben a szektorban nem üzemeltetnek hajókat, még a regisztrációs száma sem ismert." Sisko elégedetten csap a térdére, és felpattanva így szól: "Doktor, őrnagy, velem jönnek. Odo, tájékoztassa Hudson parancsnokot a Volan kolónián, hogy hozzájuk tartok, és hogy azt feltételezem, Dukatot a fegyvermentes övezetbe vitték. Küldjék el nekik is a hajó görbületi mintázatát." Sisko és Bashir ezzel besietnek a liftbe, Kira azonban még mindig a központi konzol körül ügyködik, majd Sisko felé fordul: "Parancsnok, épp most érkezett általános közlemény a fegyvermentes övezetből. Egy ottani csoport vállalta a felelősséget Dukat elrablásáért. Itt az áll, hogy a nevük... Maquis."

Sisko, Bashir és Kira valamivel később egy runabouttal tartanak a Volan kolónia felé. O'Brien hívása éri utol őket az állomásról: "Parancsnok, egy klingon teherhajó két fényévre a fegyvermentes övezettől rábukkant a görbületi mintázatra. A hajó tényleg irányt változtatott." "Küldje el a legutolsó koordinátákat, és az útirányt, főnök." üzeni Sisko. "Megjött." bólint Kira pár másodperccel később.

"Értesítsen, ha más is megtalálja a mintázatukat." "Értettem, O'Brien kilép." "Új útvonalat, őrnagy." rendelkezik Sisko. "Igen, uram. ... A Badlands-be tartanak." "Badlands?" kérdezi Bashir. "Egy felhő a cardassiai határ közelében, amit a hajók, ha csak lehet, elkerülnek az erős plazmaviharok miatt." "Az utóbbi két évben több hajó is nyomtalanul eltűnt ott." teszi hozzá Sisko. "Tökéletes búvóhelynek tűnik." állapítja meg Bashir, majd felállva székéből közelebb lép Siskohoz: "Bocsásson meg, uram... De mit tervez tenni, ha elkapjuk őket? Elvégre ezek a Maquisk mégiscsak Föderációs telepesek." "Minden rendelkezésre álló eszközzel kiszabadítjuk Dukatot a fogságukból." "Még akkor is, ha a saját embereinkre kell lőnünk emiatt?" erre Sisko nem tud mit mondani, pedig Kira is kérdőn pillant rá. Azonban a pultja hamarosan jelezni kezd, így visszafordul felé. "A távolsági szenzorok felfedezték a mintázatot. Egy 'M' osztályú aszteroida felé vezet."

"Vigyen oda."

"Letapogatom a felszínt. ... Bemértem a hajót." jelenti Kira valamivel később. "Humanoid életjeleket észlelek a felszínen." mondja Bashir. "Cardassiai van köztük?" "Nincs, uram." pillant Bashir Siskora.

"Felkészülni a lesugárzáshoz." rendelkezik Sisko, mire Kira pályára állítja a runaboutot, majd mindhárman a transzporterhez mennek.

Egy sűrű dzsungelbe érkeznek, fegyverrel a kézben, és csendben útnak indulnak a sűrű növényzeten át. Azt egyelőre nem is sejtik, hogy legfeljebb jó tíz méterre tőlik fegyveres civilek haladnak velük párhuzamosan, figyelemmel kísérve mozgásukat. Egy tisztásra érve aztán hirtelen a fegyveresek gyűrűjében találják magukat, majd egy ismerős hang szólal meg: "Örülök, hogy nagyobb nehézség nélkül megtaláltatok minket, Ben." Hudson lép ki a ködös dzsungelből, szintén civilben, kezében fézerrel. "Úgy látszik, nekünk az a sorsunk, hogy mindig ott futunk össze, ahol épp katasztrófa van készülőben."

[Cal Hudson parancsnok - Bernie Casey, Gul Dukat - Marc Alaimo, Amaros - Tony Plana, Sakonna - Bertila Damas, Gul Evek - Richard Poe, Samuels - Michael A. Krawic, Kobb - Amanda Carlin, Niles - Michael Rose, Őr - Steven John Evans. Írta: James Crocker]

41. A Maquis, II. rész (The Maquis, Part II)

Hudson arcán egy pillanatra keserű mosoly jelenik meg, ahogy fézerét leeresztve körüljárja Siskot: "Látnod kellett volna az arckifejezésedet... Mikor az előbb megpillantottál itt, Ben." "Először meg sem ismertelek így, egyenruha nélkül." "Hát... Az utóbbi időben úgyis szűk volt már egy kicsit." mondja Hudson, átadva a gondosan összehajtogatott egyenruhát Siskonak. "Ezt talán magyarázatnak szánod?"

"Ez csak egy egyenruha, Ben." "Tényleg semmi több? .. Emlékszem még, mikor először öltötted magadra." "Igen, az Akadémia búcsúünnepségén.

Mindketten megesküdtünk, hogy harminc éves korunkra kapitányok leszünk." "Negyvenévesen pedig admirálisok." bólint Sisko. "Igen..."

"Azt hiszem, azért mindketten elég sokat elértünk, Calvin." mondja a parancsnok, miközben emberek, főleg földiek kezdenek jönni-menni körülöttük. "Igen, valóban, igaz? De most... Találtam valami jobbat.

Ezek a telepesek, Ben... Ha tudnád, mi mindent értek el a Föderáció legcsekélyebb segítsége nélkül... Akkor te is az ő oldalukon harcolnál." mondja Hudson, lassan útnak indulva a fák között. "Ezt én sajnos másképp látom." szegődik a nyomába Sisko, miközben Kirát és Bashirt továbbra is sakkban tartja egy-egy fegyveres.

"A nyugtalan életmódjuk ellenére otthont teremtettünk ebben a vadonban. A Föderáció talán hátat tud fordítani nekik, de én nem."

mondja Hudson valamivel odébb. "Ezt nem is várom el tőled. De hogy csatlakoztál ezekhez a... Maquiskhoz, az nem segít senkin. Az akcióitok csak veszélybe sodorták a megállapodást, és emberéleteket követeltek."

"A Föderáció azt hiszi, minden problémát meg lehet oldani egy-egy megállapodással. De kint, a határvidéken, egy ilyen megállapodás a Föderáció aktív támogatása nélkül nem több egy darab papírnál." mondja Hudson megállva. "Be tudjátok bizonyítani, hogy ez a megállapodás nem kerül betartásra?" "Még nem, de hamarosan." "Ha Gul Dukatot akarjátok erre felhasználni, nagyot fogtok csalódni." "Ki fogjuk deríteni." "Azt akarom, hogy engedjétek el, Cal." "Nincs itt." "Akkor hol van?" "Még álmomban sem gondoltam volna, hogy egy napon te a cardassiaiak pártját fogod majd." jelenti ki Hudson, ezzel megint útnak indul. "Én a te oldaladon állok, a mindenségit!" indul utána Sisko. "Akkor elég furán mutatod ki." "Csak megpróbálom megakadályozni, hogy elkövesd életed legnagyobb baklövését. A Föderáció betartja a szerződést. És ha te nem, a Csillagflotta üldözni fog, és nem nyugszik addig, míg rács mögött nem tudnak. ... De ha együtt dolgoznánk, véget vetve az erőszaknak..." "Az erőszak nem fog véget érni, addig, míg a Központi Parancsnokság továbbra is fegyvereket csempész be a kolóniáikra! ... Szeretném, ha volna jobb mód ennek az ügynek a tisztázására, tényleg szeretném. A Maquisnál jobban senki sem kívánná a békét." "De hogy ezt elérd, cardassiai hajókat robbantasz fel!" "A Bok'Nor többé nem fogy fegyvereket csempészni." "A legénységének tagjai pedig soha többé nem térnek vissza a családjaikhoz." Hudson erre nem válaszol, csak csendben tovább indul. "Szóval azt mondod, a Központi Parancsnokság áll a fegyvercsempészet mögött. ... Akkor bizonyítsuk be." "És hogyan?"

"Elmegyünk Cardassiára, és keresünk valamit, ami alátámasztja az állításodat. És ha megvan, bemutatjuk a Föderációnak." "Nem. A Föderáció lemondott rólunk." jelenti ki Hudson, miközben visszatérnek arra a tisztásra, ahol Kira és Bashir várakoznak, "Azt mondták, oldjuk csak meg a gondjainkat mi magunk. Jó, akkor most hozzálátunk, Ben. ...

Te... Te pedig felbecsülhetetlen értékű lennél a számunkra. Szükségünk van a Deep Space Nine-ra." "Minek?" "Karbantartóhelynek a hajóink számára." "Ezt nem engedhetem meg." "Ben, minden nap ártatlan emberek halnak meg cardassiaiak kezétől. Nem fogom hagyni, hogy ezek a tettek megtorlatlanul maradjanak." "Te nem békét akarsz. Hanem bosszút."

állapítja meg Sisko. "Jobb volna, ha inkább... Egyenlítésnek mondanád.

Kár, hogy nem fogunk együtt dolgozni, Benjamin. ... Szép lett volna. A régi... Idők emlékére." Sisko a nála levő egyenruhára pillant, majd a földre dobva azt, elfordul Hudsontól. Az felemeli fézerét, mire Kira felkiált: "Parancsnok...!" Sisko megfordul, Hudson pedig, mielőtt lelőné, így szól: "Sajnálom, Benjamin." Bashirt és Kirát is lelövik egy pillanattal később, majd Hudson így szól: "Most pedig tűnjünk innen, mert elég jól ismerem Bent ahhoz, hogy tudjam: jobb, ha már nem leszünk a közelben, mire magához tér." A Maquisk ezzel sietve útnak indulnak, otthagyva a három tisztet a ködös tisztáson.

"Hadnagy, azonnal beszélni akarok a Cardassiai Központi Parancsnoksággal." mondja Sisko az egyik siklóplatform zsilipje előtt várakozó Daxnak. "Akkor szerencséje van, ugyanis Parn legátus egy órán belül megérkezik." "Egy legátus? Ez megtisztelő." mondja Sisko, miközben mindannyian beszállnak egy liftbe, "Akkor addig beszélnék a Csillagflottával." "Nechayev admirális már itt van." bólint Dax.

"Főnök, a Maquisk átadhatták valakinek Dukatot, mielőtt elérték volna az aszteroidát." mondja Sisko a főmérnöknek, a vezérlőbe való megérkezésük után, "Tudni szeretném, hol rejthették el."

"Végigkövethetem a görbületi mintázatukat, hátha kiderül, találkoztak-e másik hajóval." "Csinálja." bólint a parancsnok, majd belép az irodájába.

"Admirális..." pillant az odabent várakozó kistermetű, törékeny testalkatú nőre. "Parancsnok, Gul Dukat elrablására reagálva a Cardassiai Központi Parancsnokság riadókészültséget rendelt el a flottánál." mondja Nechayev, miközben Sisko megkerüli az asztalát. "Ez nem lep meg." mondja a parancsnok. "A biztonsági főnöke, az az alakváltó..." "Odo?" "Odo... Nem volna jobb, ha ezt a posztot egy Csillagflotta-tiszt töltené be?" "Admirális, Odo biztonsági főnök a teljes bizalmamat élvezi." "Ha ragaszkodik hozzá, parancsnok..."

"Ragaszkodom. Ami pedig Gul Dukatot illeti, minden lehetségest megteszünk, hogy megtaláljuk." "Helyes. Folyamatos tájékoztatást kérek." "Megkapja. ... Azonban, admirális, volna itt egy fontosabb ügy is Gul Dukat megmentésénél." "Éspedig?" "A Maquis." "A Maquis egy csomó felelőtlen fanatikus." jelenti ki Nechayev. "Csakhogy ezek a fanatikusok felelősek a Bok'Nor elleni bombamerényletért." "Ezt én is tudom, parancsnok. Nem kellett volna hagynunk, hogy azok a telepesek megvethessék a lábukat a fegyvermentes övezet cardassiai oldalán." "De most ott vannak, admirális, és nem is akarnak elmenni onnan." "Hudson parancsnok mit mond? Ő együtt élt azokkal az emberekkel. Hogy ítéli meg a jelenlegi helyzetet?" "Meg fogom... Kérdezni tőle." mondja Sisko bizonytalanul. "Tegye azt." bólint Nechayev helyeslőn, majd a kijárat felé indul, "Ah, és parancsnok... Próbálja meg megkeresni a Maquiskat, és emlékeztetni őket arra, hogy még mindig a Föderáció polgárai. Nagyon fontos, hogy tartsuk magunkat a cardassiaiakkal kötött megállapodáshoz." "Amit azonban a cardassiaiak nem tartanak be."

"Megkérdőjelezi a Föderáció politikáját?" "Figyeljen... Én csak azt tudom, hogy a fegyvermentes övezetben sokat rosszabbodott a helyzet."

"Szerintem eltúlozza ezt a problémát. Kezdjen párbeszédet a Maquisval, mert a Föderáció polgáraiként jobb lesz, ha észhez térnek végre. ...

Sok szerencsét, parancsnok." Nechayev ezzel elsiet, helyette Kira lép be az irodába, így még hallja Sisko méltatlankodását: "Párbeszédet...?!

Mit gondol, mivel próbálkoztam egészen idáig?!" "Parancsnok...?" "Csak azért, mert egy ilyen csoport a Föderáció része, még nem jelenti azt, hogy szentek egytől egyig." "Bocsánat..." próbálna Kira szóhoz jutni, de Sisko tovább monologizál: "Tudja, mi az igazán nagy baj?" "Nem..."

"A Föld a probléma." "Valóban?" "A Földön nincs nyomor, bűnözés, háború. Ha az ember kinéz a Főparancsnokság egyik ablakán, a Paradicsomot látja maga körül. Szentnek lenni a Paradicsomban nem túl nehéz dolog. A bökkenő ott van, hogy a Maquisk nem abban a Paradicsomban élnek! A fegyvermentes övezetben pedig még korántsem oldódott meg minden probléma. Szembe kellene végre nézniük vele, hogy odakint nem szentek élnek, csak egyszerű emberek. Ijedt, elszánt, és dühös emberek, akik mindent megtesznek a túlélés érdekében, akár egyetért ezzel a Föderáció akár nem." "Most már minden világos." bólint Kira, mire Sisko végre észrevéve, hogy ott van, zavartan mered rá egy pillanatig: "Örülök... Hogy legalább valaki megérti." "Parn legátus hajója beállt az ötös dokkba. Talán meg kellene ismételnie neki is ezt a beszédet." "Lehet, hogy tényleg meg kellene tennem." bólint Sisko elmosolyodva. "Odo hívja Siskot." "Mondja, felügyelő." "Le tudna jönni hozzám? Sikerült elkapnunk a vulcani egyik bűntársát."

Quark nagyot sóhajtva tárja szét a karját a börtön egyik cellájának priccsén ülve: "Biztosíthatom, fogalmam sem volt arról, hogy Sakonna el akarja rabolni Gul Dukatot." "Valóban? De arra csak van magyarázat, hogy miért töltöttek együtt olyan sok időt. Vagy tévednék?" kérdezi a cella előtt álló Odo. "Ehm... Csak nem bűn már az is, ha az ember egy csodaszép nő társaságát keresi? Magának is meg kéne próbálnia néha, Odo, biztos javulna tőle a hangulata." "Azt akarja elhitetni velem, hogy az a vulcani heves érdeklődést tanúsított a fülcimpái iránt?" "A vulcani egy olyan faj, ami tudja értékelni a szép füleket." mondja Quark felkelve a priccsről, majd a valamivel távolabb álló Sisko felé fordul: "Parancsnok, nagyon kínosnak találom, hogy ilyen környezetben kell a magánéletemről beszélnem..." "Ez még a legkisebb gondjai közé fog tartozni, ha nem mondja meg azonnal, milyen üzletet akart kötni azzal a nővel." "Na jó... De mindenek előtt egy dolgot le kell szögeznem: annak a nőnek a szépségétől nem voltam egészen észnél..." "A magyarázkodást inkább mellőzzük, Quark. Azt mondja el, mire készült!"

"Ah, tudja, Sakonna olyan különleges árut akart vásárolni, amit... Hogy is mondjam, csak én tudok rövidebb idő alatt beszerezni. A megegyezés szerinti ár pedig nagyon tisztességes volt." "Milyen árut?" kérdezi Sisko, de a ferenginek nagyon nem akaródzik megszólalni. "Várunk, Quark." szól Odo. "Hát... Hol is kezdjem... Szóval akart...

Pajzsgenerátorokat, navigációs rendszereket, meg... Ööö... Azt hiszem, pár száz fotontorpedót..." "Torpedókat...?!" lép közelebb Sisko. "Meg voltak aztán még impulzuslövegek, és pár nagy teljesítményű

diszruptor..." "Fegyverek? Maga fegyvereket adott el egy terroristacsoportnak?!" kérdezi Odo. "Nem, ez nem így van! A pygoriak adták el nekik a fegyvereket, én csak... Összehoztam néhány kapcsolatot. Egyébként Gul Dukat elrablása előtt sosem hallottam a Maquisról." "Egy teljes listát akarok a vásárolt fegyverekről!" mondja Sisko. "Természetesen. És ha kell valaki, aki Sakonna ellen vall a bíróságon, én örömmel vállalom." "Megtenné...?" kérdezi Odo. "Persze, habozás nélkül. És szóljanak nyugodtan, ha még valaki más ellen is vallanom kellene." Az alakváltó erre bosszúsan felmordul, Sisko pedig a kijárat felé indul. "És jó, ha tud még valamit, parancsnok." szól utána Quark, "Sakonnának nagyon sietős volt a dolog. Nem tudom, kinek kellettek azok a fegyverek, de az üzlet néhány napon belül le fog zajlani." "Várom a listát." mondja Sisko. "Uram, feltételezhetem, hogy tovább folytatja Gul Dukat keresését?" kérdezi Odo. "Amint Mr. O'Brien kideríti, merre érdemes keresni." bólint Sisko. "Az állomás biztonsági főnökeként én is szeretnék menni." "Örülnék, ha maga is velünk lenne."

"Ah, és még valami. Meddig tartsam itt?" pillant Odo Quarkra. "Örökre."

jelenti ki Sisko, ezzel távozik. Odo ennek hallatán vigyorogva pillant Quarkra, majd elégedett arcot vágva indul az ajtó felé. "Na ne, Odo...

Ez egyáltalán nem vicces. ... Odo!!!" kiabál utána a ferengi kétségbeesetten.

Az Odo irodájából kilépő Siskot Kira, és egy nagydarab, egyenruhás cardassiai várja: "Ő Parn legátus, ragaszkodott hozzá, hogy azonnal beszélhessen önnel, uram." "Mivel ez az ügy nagyon fontos, és kényes, azonnali figyelmet igényel. És mint a Cardassiai központi Parancsnokság tagja, biztosíthatom, amit mondani fogok, az valóban nagy fontosságú."

"Értem." mondja Sisko, "Mindent meg fogunk tenni, ami csak lehetséges, hogy megtaláljuk Gul Dukatot." "Nagyra értékeljük a fáradozásaikat, de ez teljesen szükségtelen. Mert a Központi Parancsnokság most már tudja, hogy Gul Dukat egy becstelenné vált tisztekből álló csoport vezetője, amely fegyvereket csempészett a fegyvermentes övezetbe." "Tehát a Maquisnak igaza volt. A cardassiai telepeseket tényleg a Központi Parancsnokság fegyverzi fel." állapítja meg Kira. "Dukat és a többiek ebben az ügyben teljes mértékben a tudtunkon kívül jártak el. A Központi Parancsnokság nem hagyna jóvá olyan akciót, ami veszélybe sodorhatja a megállapodásunkat a Föderációval." jelenti ki Parn, majd mindhárman útnak indulnak a sétafedélzeten. "Dukat társait már letartóztattuk, nem fogják elkerülni kiérdemelt büntetésüket." "És Dukat hol van?" kérdezi Sisko. "A Maquisnál, ahová való." "Vagyis nem is akarják visszakapni?" kérdezi Sisko. "Úgy sejtem, a Maquisk úgyis kivégzik az általa elkövetett bűnök miatt." "Nem lepne meg a dolog."

bólint Sisko. "Helyes. Akkor meg mi a különbség aközött, ha mi tesszük meg, vagy ha ők?" kérdezi Parn. "Honnan tudjuk, hogy nem használják-e fel Dukat halálát ürügyként arra, hogy immár hivatalosan küldjenek csapatokat a fegyvermentes övezetbe?" kérdezi Kira Siskot.

"Biztosíthatom, parancsnok, semmiféle megtorló akcióra nem kerül sor."

A csoport hamarosan megáll egy zsilip előtt. "A cardassiaiak nem akarnak bosszút állni, és főleg nem akarnak háborúba lépni a Föderáció ellen. Erre a szavamat adom." "A szavát..." mondja Kira gúnyosan.

"Őrnagy..." szól rá Sisko, majd Parn felé fordul: "A beszélgetésünket nagyon hasznosnak találtam." "Ez is volt vele a szándékom." jelenti ki a cardassiai. "Kérem, bocsásson meg, de most hív a kötelesség. Remélem, szakít egy kis időt arra, hogy körülnéz az állomáson." "Köszönöm, parancsnok, de engem is vár a munkám, csakúgy mint magát." Parn ezzel belépne a zsilipbe, de onnan egy bajori technikus, és egy szerzetes lép ki, akik nem látszanak túl boldognak a cardassiai láttán. "Egyébként pedig..." fordul Parn Siskoék felé, mikor a bejárat végre szabaddá válik, "Meg kell mondanom, ez a hely elvesztette a vonzerejét, mióta utoljára láttam." Parn ezzel belép a kamrába, és mikor az ajtó a helyére gördül mögötte, Kira így fordul Siskohoz: "Egy szavát sem hiszem." "Én sem. De mondott valamit, amit tudni akartam. Calnek igaza volt. A Központi Parancsnokság csempész fegyvert a fegyvermentes övezetbe."

"Épp az imént kaptunk hírt arról, hogy három Föderációs telepest öltek meg a Hakton VII-en." mondja Dax Siskonak a vezérlőben, "A cardassiaiak azt mondják, ez a reakció a Bok'Nor elpusztítására." "A Maquis pedig ez oknak fogja látni a visszavágásra." véli Sisko, "Főnök, mit talált?" "A visszamaradó szubtéri torzulások alapján..." ereszkedik le a főmérnök a mérnöki emelvényről, "Be tudtam mérni az útvonalat, amin Gul Dukatot elvitték." O'Brien egy csillagtérkép-részletet kapcsol a központi konzolra: "Amint látják, más hajó nem járt mostanában azon az útvonalon." "Mit jelent nekünk mindez? Hogy nem tették át másik hajóra." állapítja meg Sisko, "Akkor viszont egy másik bolygón tették ki." "Meglehet, út közben elrepültek egy 'M' osztályú bolygót is tartalmazó ötbolygós naprendszer mellett. A koordinátákat már le is töltöttem a Rio Grande-ba." "Szép munka volt, főnök. ... Sisko hívja Odot." "Igen, parancsnok?" "Várom magát és Bashirt a 'C' siklódokknál."

"Úton vagyunk." nyugtázza az üzenetet az alakváltó. "Parancsnok..." áll a lift felé induló Sisko elé Kira, "Tudja, hogy semmi értelme keresni Gul Dukatot. Hiszen Parn legátus is azt mondta, nem akarják visszakapni." "Talán azt javasolja, hogy hagyjuk a Maquisk kezén?"

"Miért kockáztatnánk az életünket valakiért, akinek ennyi élet szárad a lelkén? ... Szerintem pont azt kapja, amit megérdemelt." jelenti ki Kira, miközben Sisko beszáll a liftbe. "A Központi Parancsnokság a halálát akarja. És szerintem ez a Föderáció számára épp elég ok arra, hogy megszerezzük élve. ... 'C' siklódokk!"

"Bízz bennem... Lelkem a lelkedhez... Bízz bennem... Gondolataid a gondolataimhoz..." mondogatja Sakonna a tudategyesítési litániát egy visszhangos helyiségben, az előtte ülő Dukatnak, miközben ujjai a cardassiai arcának kontaktuspontjain nyugszanak. Azonban a jelek szerint a dolog nem megy zökkenőmentesen, mert a vulcani egyre feszültebben próbálkozik. "Mi van már?" kérdezi a Volan kolóniáról ismert férfi valamivel távolabbról, mire Dukat lehunyt szemei felpattannak: "Tudni akarja, mi van? Megmondom én: nem fog összejönni."

"Nagyon zavaró... A lelkeink nem akarnak összeolvadni, olyan érzésem van, mintha le tudná árnyékolni a gondolatait." lép hátra Sakonna, mire Dukat elmosolyodva így szól: "Csak egy kis fegyelem kérdése az egész."

"És most mi lesz?!" kérdezi a férfi. "Pihenek egy kicsit, utána újra megpróbálom." Dukat erre kuncogni kezd, majd így szól: "Ha megengednek egy megjegyzést... Nem csinálják valami jól. Cardassián tudjuk, hogyan kell a titkolt információkat hatékonyan kiszedni az emberből. Azonban ezek a módszerek gyakran igen fájdalmasak, azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a Föderáció igyekszik elkerülni az ilyen kellemetlenségeket." "A Föderációból itt már nem sokat talál." "Ah, persze... El is felejtettem, hogy maguk száműzöttek, igaz? ...

Legalábbis megpróbálnak azok lenni, de be kell látniuk, hogy nagyon is szorosan követik a Föderáció elveit. Tudják, ha keresztül akarják vinni, amit a szerveződésük tervez, alapvető változásokra lesz szükségük." "És a Bok'Nor felrobbantása?!" kérdezi dühösen a férfi.

"Egyetlen hajó, azt hiszi, ezzel hatás gyakoroltak ránk? Hah! ... De az ellenség szemébe nézni, tudva, hogy erre az arcra egy életen át emlékezni fog, nos ehhez már... Azt mondanám, gyomor kell, méghozzá sokkal erősebb, mint amilyen a maguké valaha is lesz." "Majd mindjárt kiderül!" mondja a férfi, dühösen felkapva valamit, de Sakonna leállítja: "Nem. Igaza van. Az a képesség, hogy ártsanak másoknak, a cardassiaiakban hiánytalanul megvan." "Na, hallotta?" kérdezi Dukat diadalmas arccal. "De mi nem akarunk szert tenni ilyen képességre."

folytatja a vulcani. Nekünk most az a legfontosabb, mikor küldi a Központi Parancsnokság a következő szállítmányt. Úgyhogy ha nincs ellenvetése, Sakonna, mostantól én folytatom a kihallgatást. ... És majd meglátja, milyen elkötelezett is vagyok..." "Nem hiszem, hogy ez bárkit is érdekelne." hallatszik ekkor Sisko hangja a barlang sötét végéből, ahogy a parancsnok, Bashir és Odo fegyverrel kézben előbbre lépnek, "Tegyék le a fegyvert. Nem akarunk maguk ellen harcolni."

"Akkor hagyja, hogy szépen lerendezzük ezt az ügyet magunkban." mondja a férfi. "Dukat nélkül nem megyünk el innen." "Akkor maradjanak csak."

"Ugyan már, hiszen egy oldalon állunk." mondja Bashir, "Azt akarjuk, hogy a cardassiaiak abbahagyják a fegyverszállítást." "Hagyják már abba a szövegelést, és lőjék le őket végre." füstölög Dukat. "Nem, nem ezért jöttünk." mondja Sisko. "Mire várnak még?" "Hogy letegyék a fegyvert, azonnal!" "Tegyék, amit mond." mondja Odo. "Na mi lesz, lőjenek már!"

sürgeti őket Dukat türelmetlenül, majd felpattan és összekötözött kezével félreütve maga elől Sakonnát, behúzódik néhány közelben álló láda közé. A Maquisk tüzet nyitnak Siskoékra, akik szintén fedezékbe húzódva kénytelenek viszonozni a lövéseket. A Maquisk itteni vezetője hamarosan egyedül marad, a társai elkábítva hevernek szerteszét. Ő maga menekülni próbálna, de Odo, aki egyéb fegyvert a saját képességein kívül nem használ, felé lendíti a karját. Keze visszatér alapállapotába, és hosszú csáppá alakulva a férfi mellkasára fonódik, amivel az alakváltó visszarántja őt. Dukat azonnal torkon ragadja a majdnem előtte landolt férfit, de Sisko leállítja: "Engedje el! ...

Elengedni...! ... Odo, mindet letartóztatni, és a hajóba velük."

"Örömmel, parancsnok." "Ezt kivéve." pillant Sisko a vezérre. "Szabad vagyok? Miért?" "Mondja meg Cal Hudsonnak, hogy a Csillagflotta még nem szállt ki a játékból. Hogy még megoldhatjuk a helyzetet, bár az idő

szorít. ... Mondja meg, hogy még nálam van az egyenruhája.

Visszakaphatja, ha akarja."

Dukat épp bőséges vacsoráját fogyasztja a rendelkezésére bocsátott kabinban, mikor csengetnek. "Igen, jöjjön be." "Csak azért jöttem, hogy megnézzem, hogy van." lép be a kabinba Sisko. "A jó ételek kimondottan nyugtatólag hatnak rám. Főleg egy zűrös nap után." "Ezzel én is így vagyok." mondja Sisko. "Ah, tényleg...? Szeretném tudni, mi közös lehet még bennünk..." "Csak remélhetem, hogy ezen kívül semmi más." jegyzi meg Sisko, mire Dukat felnevet: "Meg persze az, hogy most magáé az én volt irodám." A cardassiai hellyel kínálja Siskot, majd miután az leült, a vacsorát folytatva így szól: "Kíváncsi volnék, mi történt a foglyokkal." "A bűneik miatt a Föderáció törvényeinek megfelelő

büntetést fognak kapni." "És ha nem találják őket bűnösnek?" "Ezt kétlem. De ha mégis... Akkor szabadon távozhatnak." "Milyen barbár szokás. Cardassián a fogoly már az eljárás elején megkapja a büntetését, mindegy mi lesz is később." "Akkor minek egyáltalán a tárgyalás?" kérdezi Sisko. "Hát... Mert az emberek elvárják.

Izgalmasnak találják, mikor az igazság... Győzedelmeskedik a rossz fölött. ... Megnyugtatást találnak benne." "És ha esetleg ártatlant ítélnek el? Vagy ez a hiba maguknál nem fordulhat elő?" "A cardassiaiak nem hibáznak." "Ezt megpróbálom megjegyezni." morogja Sisko.

"Parancsnok... Van itt valami, amit nem értek." mondja Dukat, a vacsora végeztével megtörölve száját és ujjait, és útnak indul a kabinban, "A Központi Parancsnokságot biztosan értesítették az elrablásomról." "Az eset után azonnal tájékoztattuk Cardassiát." "Akkor miért maguknak kellett megmenteni? Miért nem vették körül az állomást cardassiai hajók, a szabadon bocsátásomat követelve?" "Parn legátus tiszteletét tette nálunk." mondja Sisko, mire Dukat megint felnevet, majd így szól: "Gondolom, volt pár cirkalmas fenyegetés a tarsolyában, miattam." "Azt mondta, maga az, aki a fegyvermentes övezetbe csempészett fegyverekért felelős. És ha a Maquis nem végzi ki magát, majd megteszi a Központi Parancsnokság." Dukat ennek hallatán dermedten mered Siskora, miközben az hozzáteszi: "Kivégzik, aztán elítélik..." a cardassiai kissé zavartan álldogál egy darabig, mire magához tud térni meglepetéséből, majd így szól: "Hm... Úgy tűnik, mintha a kapcsolatom a Központi Parancsnoksággal kissé megromlott volna. ... Pedig már a bajori visszavonulás napján tudtam, hogy ez a nap egyszer el fog jönni." "Mert magát teszik felelőssé a visszavonulás miatt...?" "Hah... Sokan vannak, akik úgy gondolják, meg kellett volna öletnem minden egyes bajorit, amíg volt rá lehetőségem. De most... Ehhez már túl késő. Parancsnok, úgy néz ki, félreértettek..." "A fegyverszállítmányokat illetően?"

kérdezi gyorsan Sisko. "Hm, azt hiszem, félreinformáltak, és nő bennem a gyanú, hogy a Cardassiai Központi Parancsnokság mégiscsak csempészett fegyvereket a fegyvermentes övezetbe." "Akkor tényleg nem tudta, igaz?"

"Nem. ... Nem tartották fontosnak, hogy nekem is szóljanak róla. ... Ha segítenék megállítani a fegyvercsempészést... Maga segítene leállítani a Maquiskat?" Sisko feláll, és hosszan elgondolkodva így szól: Igen, segítenék. ... Kilenckor lesz egy eligazítás." indul a parancsnok a kijárat felé. "Ott leszek. ... Parancsnok... Köszönöm, hogy megmentettek." "Biztos vagyok benne, hogy maga is megtette volna értem." mondja erre Sisko, beszédes pillantást vetve a cardassiaira, majd kilép a kabinból.

"Felügyelő, megvan a fegyverek listája, amiket Sakonna Quarktól vásárolt?" kérdezi Sisko a vezérlőben. "Igen, méghozzá egy egészen részletes lista." bólint az épp ekkor érkezett alakváltó, és a nála levő jegyzetfüzetről olvasni kezdi: "Hat nagy teljesítményű fedélzeti diszruptor, három részecskegyorsító, egy tucat impulzuslöveg, és kétszáz darab fotontorpedó." "Ekkora nehéz-tűzerővel a bajoriak támadást indíthattak volna Cardassia ellen." jegyzi meg Kira. "És elvesztették volna a csatát." mondja a vele szemben álló Dukat. "Úgy látszik, a Maquis megelégelte a határ menti villongásokat, és valami nagyobb húzásra készül." állapítja meg O'Brien. "Quark vallomása szerint az első támadás napokon belül bekövetkezhet." mondja Sisko. "És Sakonnával mi a helyzet? Van már valami eredmény?" kérdezi Dax.

"Próbált már maga egy vulcanit kihallgatni?" füstölög Odo. "Nem." "Én se, egészen máig. Nem egyszerű. Az aura, ami körülveszi, és a belőle sütő zárkózottság... Egy szót nem tudok kihúzni belőle. Kezd idegesítő

lenni." "Mi volna, ha én hallgatnám ki?" javasolja Dukat. "Rossz ötlet." jelenti ki Sisko. "Kár. Szeretem a kihívásokat." "Kihívást akar? Íme: hogy juttatja be a Központi Parancsnokság a fegyvereket a fegyvermentes övezetbe?" kérdezi Kira élesen. "Azt hiszem, xepolite-i csempészek segítségével." "Miért pont a xepolite-iak?" kérdezi Dax.

"Mert ők korábban is dolgoztak már nekünk közvetítőként." "De a lycipiaiak is." mutat rá Sisko. "Így van. ... Csak a xepolite-iakat eddig még nem kapák rajta." mondja Dukat elvigyorodva.

Ám ami késik, nem múlik, hamarosan már egy runabout halad egy ismeretlen építésű hajó nyomában. "Nem válaszolnak az üzenetünkre, uram." mondja homlokát ráncolva a másodpilóta székében ülő O'Brien, a hajót irányító Siskonak. "Persze, hogy nem válaszolnak. Maguk válaszolnának a Föderáció érdeklődésére, ha egy rakás cardassiai fegyver lenne a fedélzetükön?" kérdezi Dukat. "Tapogassa le a hajót, őrnagy. Kíváncsi vagyok, mit szállítanak." szól Sisko. "A letapogatóink nem tudnak áthatolni a burkolaton." csóválja meg a fejét Kira kisvártatva. "Ezt nem csodálom." jegyzi meg O'Brien, "A burkolatuk sugárzás-visszaverő anyagokból áll. Nagyon védik a magánszférájukat..."

"Főnök, maga és Gul Dukat itt maradnak. Őrnagy, velem jön. ...

Megnézzük, mi van abban a védett magánszférájukban..." mondja Sisko, de mielőtt felállhatna, O'Brien így szól: "Sajnálom, uram, nem tudnám átsugározni önöket. Aktiválták a pajzsaikat." "Csak az idejét vesztegeti." jelenti ki Dukat, "A xepolite-i hajók kilenc egész nyolcas görbületi sebességre is képesek. Ha úgy döntenek, megszöknek, soha nem érjük utol őket." "Akkor mit javasol?" fordul felé Kira. "Lőjük át a pajzsukat, és semmisítsük meg a hidat." "Utána meg gondolom mindenkit megölni..." "Persze, miért, mit gondolt? ... Utána vonósugárra lehet venni az egész hajót, és a rakománnyal együtt visszavontatni az állomásra. Nagyon egyszerű, nagyon hatékony." "És szerintem nagyon véres." jegyzi meg Sisko. "Számomra tipikusan cardassiai tervnek tűnik." mondja Kira. "Főnök, lőjön el mellettük néhányszor, talán arra felfigyelnek." "Igen, uram."

Ahogy két fézersugár villan el a xepolite-i hajó mellett gyors egymásutánban, az szinte ijedten billen meg az ellenkező irányba, megpróbálva elkerülni az esetleg közelebbre célzott lövéseket.

"Na, erre úgy látszik felébredtek végre." állapítja meg O'Brien, "Hívnak minket." "Képernyőre, főnök." fordul Sisko az oldalsó monitor felé. Azon egy hajóbelső, és egy, a képfelvevőtől elég távol elhelyezkedő humanoid férfi jelenik meg: "Drofor Abar vagyok, a hajó hetmen-je. Mit akarnak tőlünk?" "Benjamin Sisko parancsnok vagyok, az Egyesült Bolygók Föderációjától. Úgy véljük, hogy cardassiai fegyvereket szállítanak a fegyvermentes övezetbe." "Akkor nagyon rosszul gondolják, parancsnok. A hajóm ugyanis ötezer tonna regrei búzakorpát szállít." "Ötezer tonnát? Az már szép mennyiség.

Engedelmével átszállnék, hogy megnézzem, hogy mutat ennyi így együtt."

"Ezt sajnos nem engedélyezhetem. És ha megpróbálják erőszakkal hatalmukba keríteni a hajómat, azt kalózkodásnak fogom tekinteni.

Világos?" "Tekintse aminek akarja, de addig nem megy sehová, míg át nem kutattuk a hajóját." "Ebben az esetben, parancsnok..." "Pontosan azt fogja tenni, amire utasították." áll fel Dukat a székéből, hogy a xepolite-i jól láthassa, "Hozzáférést biztosít a hajójához, hogy láthassuk, valóban cardassiai fegyvereket szállít-e a fegyvermentes övezetbe. Utána a követ minket Deep Space Nine-ra, ahol elkobozzuk a szállítmányát! Utána egy részletes vallomást akarok magától, amiben mindent részletesen elmond erről a fegyvercsempészetről. Végül pedig aláírja ezt a vallomást. És mikor mindezekkel végeztünk, folytathatja az utat. Világos?" "Ezt nem értem. Hiszen maga cardassiai..." "Igen, de nem 'csak egy' cardassiai. Gul Dukat vagyok, a második különítmény parancsnoka. Tizenöt másodperce van, hogy kikapcsolja a pajzsait, különben megsemmisítjük." "De... Várjon már..." "Tíz másodperc..." "Ez nem olyan egyszerű!" "Hét másodperc." "Figyeljen, már ki is fizettek..." "Négy másodperc." "Hagyja abba a számolást, azonnal hagyja abba..." mondja a xepolite-i, egy konzol felé fordulva. "Kikapcsolta a pajzsát." állapítja meg O'Brien. "Várom önöket a fedélzeten, parancsnok." mondja a xepolite-i magába roskadva. "Azt hiszem, innen már maguk is meg tudják oldani." mondja Dukat, halvány mosollyal pillantva a ránéző Siskora, majd visszaül a székébe. Kira is őt figyeli, de mikor Dukat felé fordul, az őrnagy gyorsan elkapja róla a tekintetét, mire a cardassiai megint elmosolyodik.

"Csak remélhetem, hogy jól érzi magát." mondja Quark dühösen a vele egy cellába zárt Sakonnának. "Vulcani vagyok. Az érzelmi állapotom lényegtelen." "Na jó, én meg ferengi vagyok, és az én érzelmi állapotom úgy érzem, nagyon is jelentős! Jelenleg például nagyon nyomorultul érzem magam, és ez a maga hibája." "Jól megfizettük a segítségéért."

mutat rá Sakonna. "Sajnos nem elég jól. A cardassiaiakban nem lehet megbízni, ezt tapasztalatból tudom." csóválja a fejét Quark, majd leülve a nő mellé, folytatja: "Tudom, hogy a Központi Parancsnokság mást sem szeretne jobban, mint elpusztítani a fegyvermentes övezetben levő Föderációs kolóniákat." "Vagyis egyetért a mozgalmunkkal?" "A legkevésbé sem." "Miért nem?" "Már megbocsásson, de... A viselkedésük nem logikus." "Talán épp maga akar nekem előadást tartani a logikáról?"

"Tulajdonképpen nem akartam, de maga nem hagy más lehetőséget." mondja a ferengi, és felállva járkálni kezd a cellában: "Szóval, az egész a Tulajdonszerzés harmadik szabálya szerint zajlik. Gondolom, ismeri, vagy nem?" "Nem vagyok igazán járatos a ferengi filozófiában."

"Emlékeztessen majd rá, hogy adjak belőle egy példányt. Nagyon hasznos.

Na szóval..." ül vissza Quark Sakonna mellé, "A harmadik szabály azt mondja ki, hogy az ember sose adjon ki többet valamiért, mint amennyit feltétlenül muszáj." "Ez logikus. De nem egészen értem, mi kapcsolata van a jelenlegi helyzetemmel." "Maguk békét akarnak. Ez szép. A béke jó dolog. A kérdés csak az, mennyit akarnak fizetni érte?" ""Amennyibe kerül." "Ez a legfelelőtlenebb kiadás, ami sok jó üzletet tett már tönkre, hiszen máris megfeledkezett a harmadik szabályról! Mert éppen most lehetne a békét jutányos áron megszerezni, de maguk meg sem próbálják." "Ezt nagyon zavarosnak találom." jelenti ki a vulcani, mire Quark nagyot sóhajt, majd így szól: "Jó, akkor megpróbálom úgy elmagyarázni, hogy még egy vulcaninak se legyen túl nehéz megérteni.

... A Föderáció tetten érte a Központi Parancsnokságot, amint az fegyvereket csempészett a cardassiai kolóniákra. Ezentúl minden, a fegyvermentes övezet felé tartó hajót alaposan átkutatnak. És a Központi Parancsnokság támogatása nélkül a cardassiai telepeseknek rögtön nem lesz akkora kedve harcolni." "Megfeledkezik azokról a fegyverekről, amelyek máris náluk vannak." Quark erre felpattan, és szembefordul Sakonnával: "Nekik is van fegyvere, maguknak is van fegyvere... Manapság mindenkinek van fegyvere! Úgyhogy ebből senkinek sem származik valami nagy előnye. Ezért érte el a béke ára most a mélypontot. Most van a legtökéletesebb alkalom arra, hogy összeüljenek, és kidolgozzanak egy megállapodást. Hát nem érti?! Egy, a cardassiaiak ellen indított támadás csak tovább szélesítené a konfliktust! És az egekig emelné a béke árát! ... És most megkérdem magát, Sakonna: logikusnak találja mindezt?" A nő mindezek után kissé meglepetten mered a ferengire.

"Egy lezárt fegyverraktár, ami egy civilek lakta terület közepén van...?" mondja a kabinjában járkáló Dukat Siskonak. "Sakonna vallomása alapján a Maquis valamikor a következő ötvenkét órában meg fogja támadni azt a raktárt." "Azt nem mondta, melyik kolónián van az a raktár?" "Azt mondta, azt nem tudja." "Milyen kényelmes..." "Én hiszek neki." jelenti ki Sisko. "Miért? Mert a vulcaniak nem hazudnak?"

"Általában valóban nem." "És általában hajókat sem szoktak felrobbantani, nem igaz? ... Na jó, induljunk csak ki abból, hogy igazat mond. Remélem, nem adta tovább ezt az információt a Központi Parancsnokságnak." "Nem, nem tettem." "Helyes. Mert ők nem hagynák, hogy egyedül mi foglalkozzunk ezzel az üggyel." "De ők meg tudnák mondani, hol található az a fegyverraktár." "Ezt csak bízza rám. Bár az az idő már elmúlt, mikor még szívesen láttak a Központi Parancsnokságon... De sok befolyásos embert ismerek." Sisko erre bólint, majd az ajtó felé indul: "Közben én elrepülök a Volan III-ra, és megpróbálom észhez téríteni a Maquist." "És ha nem sikerül"? "Ne aggódjon, Dukat. Megígértem, hogy megállítom a Maquist. Így vagy úgy...

De meg is teszem!"

"Nem tudom, mit gondoljak erről. Az Umos VIII-on harmincöt embert kellett kórházba szállítani, miután ettek egy nyilvános replikátor által előállított ételből. Az ügy hátterében szabotázst gyanítanak."

mondja a Volan III telepes-tanácsának egyik tagja. "Mostantól kezdve őröket kell állítanunk az összes nyilvános replikátor mellé." jelenti ki az a férfi, aki a Maquisnak is tagja. "És most térjünk rá az új kijárási tilalomra..." mondja a megbeszélést vezető nő, de a nyíló ajtó hangjának hallatán elhallgat. Sisko lép be a tanácsterembe, mire a Maquis-tag meglepetten pattan fel. "Sisko parancsnok, micsoda kellemes meglepetés." mondja a nő, "Mindjárt beszélhetünk négyszemközt, csak előbb szeretném befejezni ezt a megbeszélést." "Nem szükséges. Azt akarom, hogy mindenki hallja, amit mondani akarok. Sajnos nem tudom, maguk közül hányan tagjai a Maquisnak. Azoknak, akik maguk nem is tagjai, valószínűleg vannak olyan barátaik, akik igen. Ezért gondoskodjanak arról, hogy amit most mondok, eljusson hozzájuk. ... Egy jelenleg is érvényben levő megállapodás van Cardassia és a Föderáció között. Ami pedig azt jelenti, hogy aki Cardassia ellensége, az a Föderáció ellensége is." "Ez hallatlan!" csattan fel a Maquis-tag.

"Szerintem is." jelenti ki a tárgyalást vezető nő. "Tudom, hogy a Maquis egy cardassiai fegyverraktár megtámadására készül." folytatja Sisko egy pillanatnyi szünet után, "Ezzel kapcsolatban azt tanácsolom, hogy gyorsan felejtsék el. Ugyanis várják magukat, és kemény ellenállásba fognak ütközni." A helyiség ajtajai ekkor sorban kinyílnak, és fegyveres Maquisk lépnek be rajta, Hudsonnal együtt, aki így szól: "Ez nagyon lényegre törő beszéd volt, Ben. A legjobb válasz erre az volna, ha megölnénk." "Remélem, nem próbálod meg." mondja Sisko, az asztalra téve a nála levő táskát. "Az mi?" "Az egyenruhád."

"Te mindig is optimista voltál." "Minden okom meg is volt rá. Mert ahogy én látom, most már semmi szükség a Maquisra, miután felfedtük a cardassiaiak fegyverszállítási tervét. Neked és nekem... Meg kellene próbálnunk békét teremteni a cardassiai kolóniákkal." "Ehhez már túl késő van." "Valóban?" "Ben, itt háború zajlik. És én meg akarom nyerni ezt a háborút. Elkelne a segítséged. A barátodként kérlek." "Mint a barátod, Cal... Ezt nem vehetem jó néven. Ha meg akarjátok támadni a raktárt... Akkor először rajtam kell átgázolnotok." "Remélem, hogy nem.

Nagyon remélem." mondja Hudson, ezzel kilép a helyiségből, de a folyosóról visszafordul, és fézert vesz elő. Sisko is tétován a sajátjához nyúl, de Hudson csak az asztalon álló táskát semmisíti meg, majd embereivel együtt elvonul.

"A Brei'ma kolónia. A forrásaim szerint ott van a fegyverraktár."

mondja Dukat a vezérlőben, az összegyűlt tisztikarnak. "Akkor a feladatunkat nagyon könnyű meghatározni: meg kell akadályoznunk, hogy a Maquis hajók elérjék a Brei'mát." mondja Sisko a mérnöki emelvényről.

"Még azelőtt kell elfognunk őket, hogy a kolónia szenzorai észlelhetnék a hajókat." mondja Dax. "Jó meglátás. Ha a cardassiai telepesek megsejtik, hogy valami készül ellenük, azonnal erősítést kérnek Cardassiától." bólint Kira. "És akkor mindegy lesz, mennyire tartja magát Cardassiai a szerződéshez. Ha a Maquis civil célpontokat támad, a Központi Parancsnokság arra azonnal reagálni fog." véli O'Brien. "Ami valószínűleg valódi háborúvá fog kiszélesedni. Meg kell állítanunk a Maquist. ... A hajóink védekező pozíciót vesznek fel, kevéssel a Brei'ma kolónia szenzorainak hatósugarán kívül." mondja Sisko. "Hogy biztosan észleljük az érkező hajókat, a siklók szenzorai mellett jól jöhet majd néhány tucat szenzorszonda. Így bármerről érkezzen is a Maquis, azonnal észre fogjuk venni őket." "Hány Maquis hajóra lehet számítani?" kérdezi Bashir. "Sakonna állítása szerint eddig csak két hajóra tudták felszerelni a vásárolt fegyvereket." válaszolja Odo.

"Tehát nekünk három hajónk lesz, nekik csak kettő. Vagyis mindenképpen jobbak az esélyeink." állapítja meg Bashir. "Nem biztos, hogy ez olyan nagy előny, Julian. A telepesek hozzá vannak szokva a túlerőhöz. Csak elszántabban fognak küzdeni." mutat rá O'Brien. "Dukat, maga hogyan állítaná meg őket?" kérdezi Dax. "Hogy is mondják maguk földiek..."

pillant a cardassiai Siskora, "Megadnám nekik a kegyelemdöfést..." "Meg kell próbálnunk szóval megállítani őket, csak végszükség esetén használunk erőszakot." jelenti ki Sisko. "Vagyis ha ránk lőnek, visszalövünk?" kérdezi Kira. "Így van. ... A hajtóműre és a fegyverzetre célzunk, harcképtelenné tesszük őket." "Milyen nemes gondolat. Remélem a Maquis ugyanolyan tisztességes lesz, mint maguk."

jegyzi meg erre Dukat.

A Brei'ma kolónia térségében három runabout várakozik egyelőre nem túl távol egymástól, kettőn harci modul is van, a harmadik csak a szabvány fedélzeti fegyvereket hozta magával.

"A Rio Grande hívja a Mekong-ot és az Orinoco-t." nyit csatornát az egyik hajó pilótaülésében, Dukat mellett ülő Sisko, "Hallanak engem?"

"Itt az Orinoco, tisztén és érthetően." jelentkezik be Kira, aki Daxal került egy hajóra.

"A Mekong jelentkezik. A kommunikációs csatorna stabil, zavar nem észlelhető." üzeni O'Brien, aki mellett Bashir dolgozik, "A távolabbra elhelyezett szenzorszondák sem észlelik még a Maquis érkezését."

"Gondolja, hogy egyáltalán felbukkannak?" kérdezi Bashir, "Hiszen tudják, hogy várunk rájuk."

"Lehet, hogy megváltozatták a tervet, és áttették a támadás napját.

Egy nappal, vagy egy héttel későbbre..." véli Dax.

"Jönni fognak." nyugtatja meg őket Sisko, "Mert minél tovább várnának, annál nagyobb az esélye, hogy a fegyverraktárt átköltöztetik egy másik helyre." A parancsnok ezután kérdőn Dukatra pillant, aki egyetértőn bólogatni kezd.

"Parancsnok, két Föderációs hajót észlelek, felénk tartanak." jelenti O'Brien valamennyi várakozás után, mire Sisko a mellette ülő

cardassiaira pillant, majd aktiválja a kommunikációs rendszert: "Sisko hívja Hudsont." A volt Csillagflotta-tiszt azonnal bejelentkezik, és várakozón pillant Siskora. "Nem fog sikerülni, Cal. Azonnal forduljatok vissza, mielőtt még megsérül valaki!" "Kérlek, Ben, ne kényszeríts, hogy tüzet nyissunk rád." mondja Hudson, ezzel bontja a kapcsolatot.

"Nem fog hallgatni magára." csóválja a fejét a Volan III-ról származó férfi Hudson hajójában. "Ehm... Kezdjen kitérőmanőverbe, és jelezzen Nilesnak, hogy kövessen minket." "Értettem."

A két kombinált, légköri-mélyűri vadász egy darabig még nyílegyenesen halad a három runabout felé, majd élesen kitörnek jobbra-felfelé.

"Parancsnok, rárepülésbe kezdtek." állapítja meg O'Brien.

"Vonósugarat be, elkapni őket!" rendelkezik Sisko.

Hudsonék hajója megvonaglik, ahogy valamelyik runabout vonósugara megragadja. "A szentségit." mordul Cal. "Nilest is elkapták." állapítja meg a társa. Hudson erre a Rio Grande-t hívja: "El fogsz engedni minket, Ben." "Tudod, hogy nem tehetem." "Akkor javaslom, húzódj fedezékbe." üzeni Hudson, majd bontva a kapcsolatot, a társára pillant: "Tűz a sugáremitterükre."

Az első találat csak a hajót éri, a második azonban kiiktatja a vonósugarat, alaposan összerázva Siskot és Dukatot. "Megtudhatnám, mire várunk még?" kérdezi a cardassiai, látva, hogy Sisko nem viszonozza a tüzet. "Elveszítjük a vonósugár-kapcsolatot." jelenti O'Brien.

"Meglépnek." üzeni Kira is. "Rendben, nyissanak tüzet." szól Sisko.

A két harcképesen maradt runabout tüzet nyit az áttörni próbáló vadászokra. A vezérhajó elkerüli az első lövéseket, a második viszont találatot kap, és pörögve vágódik félre, miközben a szárnyak tövébe épített hajtóműgondolák kék ragyogása kialszik.

"Niles elvesztette a hajtóművét. Elsodródnak." "Akkor kiegyenlítjük az esélyeket." szól Hudson.

És néhány pillanattal később az egyik runabout nehézfegyver-modulját egy sebészi pontosságú találat választja le a hajótestről, egy sárgásfehéren izzó nyílást hagyva a burkolaton.

Kira és Dax ádáz küzdelmet folytatnak a találatot kapott hajóval.

"Elvesztettük a navigációs rendszert, és az RCS-t." jelenti Dax, "Megpróbálok kézi fúvókavezérléssel egyenlíteni. ... A fúvókák blokkolva!"

A nyitott csatornán át Siskoék is hallják Jadzia szavait, a parancsnok így szól: "Várjon. ... Főnök, menjen az Orinoco-val, Hudsonról majd én gondoskodom."

"Őrnagy, kapcsolják ki a pajzsot, átsugározzuk magukat." üzeni O'Brien. "Értettem."

"Azt hiszem, hátulról próbálnak támadni." mondja Dukat az előtte levő

pult kijelzéseit tanulmányozva. Azonban egyelőre csak egy hívás érkezik Hudsontól: "Most már csak ketten vagyunk, Ben." "Nem hagyhatom, hogy háborút robbants ki." "Nem vonulok vissza." "Előre pedig nem fogsz jutni." jelenti ki Sisko elszántan.

A runabout és a vadász ezzel egymásra ront. Hudsonék torpedókkal próbálkoznak, Siskonak azonban sikerül elkerülnie őket, majd tűz alá veszi az utolsó pillanatban előlük elforduló vadász orr-részét, a vetőcső kimeneti nyílását.

"Eltaláltak. Elvesztettük a torpedóvetőt." jelenti Hudson társa.

"Átváltunk fézerre. Új irány: 115.326." mondja Hudson. "Értettem."

A vadász elfordul, miközben találatot kap a bal szárnyán, majd mikor a runabout felbukkan előtte, tüzet nyit iker-impulzusfézeréből, végigsöpörve Siskoék hajójának burkolatán.

"Találatot kaptunk, egyenesen az elsődleges fúziós magba." állapítja meg Dukat. "Indítsa a magkioltást, azonnal." rendelkezik Sisko. "A bal oldali pilont elárasztotta az ionizált deutérium. Sem az impulzus-, sem a görbületi hajtómű nem üzemel." folytatja Dukat. "A manőverező hajtómű

még megvan." mutat rá Sisko.

"Megint itt vannak. Használja a fézereket." "Nem tudom." mondja Hudson, "Szétlőtték a fegyvermodul energiavezetékét." "Akkor mit csinálunk?" "Ebben a helyzetben csak egyet tehetünk. Gyorsan eltűnünk innen."

A vadász elfordul Siskoék runaboutjától, és felkészül az indulásra.

"Elfordult, itt a lehetőség. Lőjön." mondja Dukat, mire Sisko csatornát nyit: "Vége van, Cal." Egyelőre igen. De legközelebb a Csillagflotta küldjön valaki mást, mert nem jó érzés, ha egymásra kell lövöldöznünk." "Jobb lesz, ha felhagysz ezzel, Calvin!" "Eszembe sem jut, Ben." "Megszöknek, csináljon valamit!" kiáltja Dukat türelmetlenül. "Ha most elmenekülsz, többé nem foglak tudni megvédeni.

A Csillagflotta keresni fog, sehol nem leszel többé biztonságban, a kolóniákon sem!" "Ebben ne legyél olyan biztos. Nagyon sok barátom van itt. ... Segíteni akarok a Maquisnak, hogy pontot tegyenek az ügy végére." "Törvényen kívüli leszel, üldözött!" "Lehet, hogy úgy lesz."

"Az egész eddigi életed dobod el magadtól!" "És kezdek helyette egy újat." "Parancsnok, mire vár?!" kérdezi Dukat, "Már majdnem vége, intézze el!" "Hiányozni fogsz, Ben. ... Mindig nagyon jó barátom voltál." mondja Hudson komoran, majd bontja a kapcsolatot. "Te is nekem..." "Nem...!" pattan fel Dukat a székéből, hogy elérhesse a Sisko konzolján levő tűzkioldót, de a parancsnok visszalöki az ülésbe. "Azt hittem, maga erős ember, parancsnok. ... De nem az. Csak bolond. Egy szentimentális bolond." "Azt mondtam, megállítom a Maquist, és ez meg is történt. De nem fogok megölni valakit, aki csak az otthonát védelmezi." "Csalódást okoz nekem, parancsnok." morogja Dukat. "El sem tudom mondani, mennyire nem tud érdekelni." jelenti ki Sisko ridegen, majd kapcsolatba lép a többiekkel: Mr. O'Brien, ha lehet, elkelne egy kis segítség a hajtóművünknél." "Meglesz, uram."

Sisko egy jegyzetfüzetet olvasva ül irodája íróasztala mögött, mikor Kira lép be: "Parancsnok... Gul Dukat elhagyta az állomást." "Biztosan örült, hogy hazamehetett végre." "O'Brien főnök azt mondja, az Orinoco és a Rio Grande pár napon belül újra üzemképes lesz." "Köszönöm, őrnagy." bólint Sisko, mire Kira megfordul, hogy távozzon, de a parancsnok még nem fejezte be: "Most kaptam meg a Csillagflotta közleményét. Amiben köszönetet mondanak, hogy megőriztük a békét Cardassia és a Föderáció között." "Méltán kapta az elismerést." bólint Kira, "Hiszen megakadályozott egy háborút." "Valóban? Talán csak egy kicsit késleltettem..." mondja Sisko, mire Kira egy pillanatig még a parancsnokot figyelve áll, majd távozik, magéra hagyva Siskot a csendes irodában.

[Cal Hudson parancsnok - Bernie Casey, Gul Dukat - Marc Alaimo, Amaros - Tony Plana, Parn legátus - John Schuck, Nechayev admirális - Natalija Nogulich, Sakonna - Bertila Damas, Xepolite-i - Michael Bell, Kobb - Amanda Carlin, Niles - Michael Rose. Írta: Ira Steven Behr]